Na, akkor azt hiszem így kell beküldeni a szerelmes verseket, én hármat írnék ide:
Ölelés
Víg kedélyű Szerelem! Mondd meg, mi vagy nekem!
Mi vagy te gyötrő fajzat? Hiéna? Kín és keserű?
A választ még nem tudom, de te átok mélység!
Fúrod szívem! S ki nem állhatlak érte!
Megvan, hogy mi vagy te átokfajzat!
Irdatlan, kegyetlen, bűnös, lelketlen!
Kerülsz engem! Mi okod van rá?
Te sem tudod, hisz vagy, nem más!
De várj! Őrült vagyok én is!
Egy káprázathoz intézem szavam!
De nem voltam még soha ily víg!
Mint most, hogy megtört szívemben a hit!
Megtört ő, de megtörtem én is!
Megtörtél, átok kedélyű fétis!
Ezt akarod? Őrült legyek?
Bűnös, vak, bújdosó?
E kenyérből nem eszel!
Elolvad szívemen a hó!
Felenged a gaz szorítás, elvonul bú s bánat,
itt hagytok engem... egyedül... kín s alázat?
Nem baj hát! Ég veletek!
Nem fogok könnyt ejteni értetek!
Menjetek el... el innen! Minél messzebb!
Sokkal jobb is... ki nem állhatlak titeket!
De az emlék s a képzelet maradjon!
E két dolog nélkül nincs életem!
E két dolog éltető elemem!
Ti menjetek, de e két dolog maradjon nekem!
Emlék kell nekem, hisz oly szép!
Nincs túl sokam tőled Szerelem...
de e kevés elég nekem...
még, mert a jövőben a szívem is többet kér!
Képzelet! Maradj meg nekem!
Nélküled nem létezhetem!
Ezt már elképzelni is gyötrelem!
Zaklatott, vert kutya...
ez vagyok! Vállalom!
Félek! Egyedül vagyok!
Nem hibáztatlak téged Szerelem!
Néked feladatod szabott régen,
nem vagyok én nagyravágyó!
Csak... csak... csak... régen...
Régen volt már bizisten,
hogy kart karba öltve jártak...
Szerelem s én...
A két örök feszély...
Átokfajzat! Hát oly sokat kérek?
EGY ÖLELÉS és nem más vágyam!
Bár úgy látszik ezt lelkem várja,
várja ám, de hiába!
Te még ezt sem adod! Nem vagy te nagy!
Sem örök! Akár átok! De még kincs!
Óh be nagy... ily őrült sincs!
Tudod mi??? IRIGY vagy!!!
Adatott néked sokminden, Ádám s Éva!
Kiélted már hatalmad!
Most már nem adod önmagad!!!
Csitt! Síri csend...
Tudod miért teszed ezt?
Fáradt vagy tán... öröktől való?
Arcod kín s nyomor...
Gyere ide szegény, had vígasztaljalak,
Had öleljelek át, mint még soha senki!
Kéz a kézben veled egy tengerparton,
s már nem is te vígasztalsz, én téged!
Már nem hibáztatlak semmiért,
a választ megtaláltam:
te is csak az ölelésre vágyol...
Ági
uj topicba athelyezve
Szenvedély I.
uj topicba athelyezve
Ölelés
Víg kedélyű Szerelem! Mondd meg, mi vagy nekem!
Mi vagy te gyötrő fajzat? Hiéna? Kín és keserű?
A választ még nem tudom, de te átok mélység!
Fúrod szívem! S ki nem állhatlak érte!
Megvan, hogy mi vagy te átokfajzat!
Irdatlan, kegyetlen, bűnös, lelketlen!
Kerülsz engem! Mi okod van rá?
Te sem tudod, hisz vagy, nem más!
De várj! Őrült vagyok én is!
Egy káprázathoz intézem szavam!
De nem voltam még soha ily víg!
Mint most, hogy megtört szívemben a hit!
Megtört ő, de megtörtem én is!
Megtörtél, átok kedélyű fétis!
Ezt akarod? Őrült legyek?
Bűnös, vak, bújdosó?
E kenyérből nem eszel!
Elolvad szívemen a hó!
Felenged a gaz szorítás, elvonul bú s bánat,
itt hagytok engem... egyedül... kín s alázat?
Nem baj hát! Ég veletek!
Nem fogok könnyt ejteni értetek!
Menjetek el... el innen! Minél messzebb!
Sokkal jobb is... ki nem állhatlak titeket!
De az emlék s a képzelet maradjon!
E két dolog nélkül nincs életem!
E két dolog éltető elemem!
Ti menjetek, de e két dolog maradjon nekem!
Emlék kell nekem, hisz oly szép!
Nincs túl sokam tőled Szerelem...
de e kevés elég nekem...
még, mert a jövőben a szívem is többet kér!
Képzelet! Maradj meg nekem!
Nélküled nem létezhetem!
Ezt már elképzelni is gyötrelem!
Zaklatott, vert kutya...
ez vagyok! Vállalom!
Félek! Egyedül vagyok!
Nem hibáztatlak téged Szerelem!
Néked feladatod szabott régen,
nem vagyok én nagyravágyó!
Csak... csak... csak... régen...
Régen volt már bizisten,
hogy kart karba öltve jártak...
Szerelem s én...
A két örök feszély...
Átokfajzat! Hát oly sokat kérek?
EGY ÖLELÉS és nem más vágyam!
Bár úgy látszik ezt lelkem várja,
várja ám, de hiába!
Te még ezt sem adod! Nem vagy te nagy!
Sem örök! Akár átok! De még kincs!
Óh be nagy... ily őrült sincs!
Tudod mi??? IRIGY vagy!!!
Adatott néked sokminden, Ádám s Éva!
Kiélted már hatalmad!
Most már nem adod önmagad!!!
Csitt! Síri csend...
Tudod miért teszed ezt?
Fáradt vagy tán... öröktől való?
Arcod kín s nyomor...
Gyere ide szegény, had vígasztaljalak,
Had öleljelek át, mint még soha senki!
Kéz a kézben veled egy tengerparton,
s már nem is te vígasztalsz, én téged!
Már nem hibáztatlak semmiért,
a választ megtaláltam:
te is csak az ölelésre vágyol...
Ági
uj topicba athelyezve
Szenvedély I.
uj topicba athelyezve
