Hírek Zokogó gyerekek, magukra maradt szülők – sokan nem tudják, mi lesz velük Iványi iskoláinak bezárása után

A Wesley-iskola köré szervezték az életüket, a munkát, a lakhatást azok a budapesti szülők, akiknek két autista gyermekük járt Iványi Gábor iskolájába. Majd hirtelen kihúzták alóluk a talajt, hat nappal a tanévkezdés előtt a kormány megszüntette az iskola működési engedélyét, és két napra rá a szegedi intézményekét is. Így rengeteg sajátos nevelési igényű gyerek maradt megfelelő ellátás nélkül.


“A lányom végigzokogta a pénteki tüntetést, összeomolva ült a földön, és megállás nélkül sírt” – mesélte a HVG-nek Staudt Eszter, akinek egy ötödikes és egy negyedikes autista gyereke járt a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) által fenntartott budapesti Wesley Kincsei Általános Iskola és Gimnáziumba. A család szerda este tudta meg, hogy a fenntartó, Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) adótartozása miatt a fővárosi kormányhivatal törölte nyilvántartásából a főként sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű gyerekeket fogadó Wesley János-iskola intézményeit, melyekben óvoda, általános iskola és középiskola is működött.

Ezután együtt utaztak le a múlt heti szegedi tiltakozásra, ahol szintén százak tüntettek, miután a kormányhivatal ott is visszavonta a városban működő Wesley-iskola működési engedélyét.

A szülőknek négy napjuk volt új iskolát keresni, de mindenhol falakba ütköztek, a körzetes iskola is elutasította őket. Magukra maradtak két autista gyerekükkel és az államtól kapott listával, amin többek között Örkény, Nyíregyháza és Kecskemét iskolái voltak felsorolva alternatívaként. Végül egy 18. kerületi intézmény mentette meg a családot, ahol nagyon segítőkész volt a tantestület.

“Ők is a semmiből kerültek ebbe a helyzetbe, eszközök és felkészülés nélkül, mégis felvették a gyerekeimet. Nagyon hálás vagyok nekik” – mondta az édesanya.

“Ne maradjon koloncnak”​

A tanévet végül elkezdték a gyerekek, de a szakértői papírjuk alapján kis létszámú osztályba kell járniuk, ami maximum 15 főt jelent, itt viszont több mint 30-an vannak egy csoportban. Ezzel szemben a Wesley-ben lányuk osztályában kilencen, a fiukéban mindössze heten tanultak.

“Minden feltétel adott volt, a megfelelő pedagógusgárda, a megfelelő felkészültség Iványi Gáborék iskolájában, pontosan emiatt nem voltak egy percet sem állami intézményben a gyermekeim, de ezt most elvették tőlünk” – részletezte az édesanya, majd hozzátette, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek számára különösen nehéz a beilleszkedés. Ezért is szeretnék elérni, hogy visszakapják az iskolájukat, azt a környeztet, ahol a gyerekek meg tudják tanulni a szükséges készségeket ahhoz, hogy sikeresen beilleszkedjenek a társadalomba.

Bár a család helyzete továbbra is bizonytalan, ők még így is a szerencsésebbek közé tartoznak. A Wesley-be járó gyerekek szüleinek nagy része azt tapasztalta, hogy a legtöbb intézményből egyszerűen elhajtják őket azzal az indokkal, hogy nem fogadnak autistákat vagy tele vannak. Hallottunk olyan budapesti családról, akikkel csak az agglomeráció egyik iskolájában álltak szóba, ráadásul ott is azt mondta a vezetőség, hogy csak azért veszik fel a gyereküket, mert kötelező, de megkérték a szülőket, hogy keressenek másik intézményt, és “ne maradjon ott koloncnak a diák”.

Otthon ülnek és várnak​

Kedd délelőtt a tiltakozó diákok, pedagógusok és szülők több órán át vonultak Budapesten, hogy elvigyenek és átadjanak Sára Botond főispánnak egy petíciót, amelyben az Iványi Gábor által fenntartott iskolák és óvoda bezárása, és az érintett mintegy 150 gyerek kilátástalan helyzete miatt tiltakoznak.

Budapest Főváros Kormányhivatala egyébként múlt heti közleményében azzal magyarázta a döntését, hogy

a közműszolgáltatók értesítése és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal jelzése szerint a fenntartó által felhalmozott jelentős köztartozás, illetve közüzemi díjtartozás veszélyezteti a gyermekek folyamatos és biztonságos nevelését”.
Emellett megígérték azt is, hogy gondoskodnak a gyermekek elhelyezéséről, de a szülők tapasztalata alapján ez egyelőre távol áll a valóságtól.

A budapesti tüntetésre volt, aki Szegedről utazott el, mondván, hogy “egységben az erő”. A csongrád-csanádi kormányhivatal pénteken törölte nyilvántartásából a MET szegedi intézményeit, ahova szintén nagyjából 150 gyerek jár, nekik mintegy 60 százalékuk sajátos nevelésű igényű.

Egy anyuka, aki a Szegedtől tizenöt kilométerre található Szatymazon él, még nem tudja, hogy három autista gyereke hol ül majd be az iskolapadba az idei tanévben. Ők csak pénteken délelőtt kapták meg a lesújtó határozatot, azóta minden követ megmozgattak, de a szatymazi intézményben nem foglalkoznak autista gyerekekkel, így nincs körzeti iskolájuk, amely fogadná őket. A három diák egyelőre otthon tölti szeptember első hetét, és reménykedve várják a kormányhivataltól kapott listán szereplő iskolák visszajelzéseit.

A keddi demonstráción maga Iványi Gábor is felszólalt, aki kiemelte, hogy ők csak segíteni szeretnének azokon a gyerekeken, akikről az állam már lemondott. Elmesélte, hogy az abaújkéri iskolájukban, ahol tavaly október óta nem volt tanítás, mert nem tudták befizetni a dolgozóik után a járadékok egy részét, kilenc olyan diákot is befogadtak, akik fiatalon szültek. Ők magukkal vihették a babáikat, akikkel a szünetekben foglalkozhattak, és így lehetőségük volt a gyermeknevelés mellett szakmát is szerezniük. A pedagógusok még sokáig fizetés nélkül, önerőből támogatták a diákokat, de már számukra is kilátástalanná vált a helyzet.

A MET egyházi státuszát 2011-ben vette el az állam, emiatt éveken keresztül elestek az egyszázalékos felajánlásoktól. A kormány eljárását később az Alkotmánybíróság és a strasbourgi emberi jogi bíróság is törvényellenesnek minősítette. Addig viszont a bevételeik nagyjából 40 százalékától elestek. Iványi azt elismerte, hogy van tartozásuk a NAV felé, de azt állítja, ezt rendezni tudnák, ha megkapnák a jogszerűtlenül elvett 12 milliárd forintot. Az iskolákat annak ellenére törölték a nyilvántartásból, hogy augusztus elején 90 millió forintot sikerült összegyűjteniük az Oltalom Karitatív Egyesület gyűjtésén, amelyet azt követően indított a szervezet, hogy a NAV inkasszózni kezdte a Testvérközösség bankszámláit.

Martin Cabrera /foto/

Tornyos Kata

1725429933570.jpeg
 
Ez kommunikációs trükk, ilyen mocskos húzásokkal próbálják a figyelmet elterelni a kormányzati kudarcokról, a nemzeti vagyon átjátszásáról, a gazdaság hanyatlásáról, stb, stb. Beszéljünk inkább a mobiltelefonokról, meg hogy Iványinak köztartozása van. Kb. mint mikor a villamoson a zsebtolvaj bokán rúg, hogy ne vedd észre, mikor elemeli a tárcádat. Csak az a vérlázító, és gusztustalan hogy emberek, családok életével játszanak.
 
Mi az, hogy nem veszi fel az állami fenntartású általános iskola a körzetében élő a gyereket???
Kutya kötelessége, amióta nincsenek külön iskolák fenntartva a fogyatékkal élőknek! Oldja meg a problémát, ezért fizetik őket az adófizetők pénzéből.
 
Szégyen ami ebben az országban folyik.Ahelyett hogy támogatnák Iványiékat/hisz állami feladatot látnak el/esztelen boszorkány üldözés folyik állami szinten.Kíváncsi lennék rá mit tudhat a tisztelt kormány tagjairól hogy teljesen ki akarják véreztetni.
 
Szégyen ami ebben az országban folyik.Ahelyett hogy támogatnák Iványiékat/hisz állami feladatot látnak el/esztelen boszorkány üldözés folyik állami szinten.Kíváncsi lennék rá mit tudhat a tisztelt kormány tagjairól hogy teljesen ki akarják véreztetni.
Teljesen mindegy az ügy szempontjából hogy mit csinált vagy mit nem csinált Iványi.
Ezeknek a gyerekeknek is joguk van iskolába járni, és azért vannak a körzetes iskolák, hogy ezt a feladatot ellássák.
Nem válogathatnak kedvükre a gyerekek között, aki a körzetbe tartozik, azt kivétel nélkül fel kell venni!
Ez nem valami kegy részükről, hanem kötelesség!
 
Teljesen mindegy az ügy szempontjából hogy mit csinált vagy mit nem csinált Iványi.
Ezeknek a gyerekeknek is joguk van iskolába járni, és azért vannak a körzetes iskolák, hogy ezt a feladatot ellássák.
Nem válogathatnak kedvükre a gyerekek között, aki a körzetbe tartozik, azt kivétel nélkül fel kell venni!
Ez nem valami kegy részükről, hanem kötelesség!
Ennek azonban van némi szépséghibája. Mióta tankerületi rendszer van, azóta a szakmai alapdokumentumba olyan köznevelési alapfeladat is bekerült -bármilyen egyeztetés nélkül, - amit egy-egy iskola nem képes ellátni, de ez a fenntartót egyáltalán nem érdekli. Ilyen pl., hogy mozgásszervi fogyatékos gyermeket kell ellátni. A mi iskolánk dokumentumába ezt önhatalmúlag beírták, miközben "ezer " lépcsőn keresztül megközelíthető csak az épület, a szűk mosdókba még ép gyerek is alig fér be, stb.
Egy autista/aspergeres kisgyerekkel való foglalkozás komoly felkészülést igényel mind a nevelők, mind a tanulótársak részéről, hatékony, napi szintű szakmai segítség kell hozzá gyógypedagógus szakembertől, akinek ez a szakiránya. Szóval nem biztos, hogy gonoszságból zárkózik el a legtöbb iskola, hanem azért, mert képtelen megoldani, ellátni ezt a feladatot. Aki még nem foglalkozott autista kisgyerekkel iskolában, az el sem tudja képzelni, hogy milyen felelősségteljes és irtózatosan nehéz feladat.
 
Utoljára módosítva a moderátor által:
Ennek azonban van némi szépséghibája. Mióta tankerületi rendszer van, azóta a szakmai alapdokumentumba olyan köznevelési alapfeladat is bekerült -bármilyen egyeztetés nélkül, - amit egy-egy iskola nem képes ellátni, de ez a fenntartót egyáltalán nem érdekli. Ilyen pl., hogy mozgásszervi fogyatékos gyermeket kell ellátni. A mi iskolánk dokumentumába ezt önhatalmúlag beírták, miközben "ezer " lépcsőn keresztül megközelíthető csak az épület, a szűk mosdókba még ép gyerek is alig fér be, stb.
Egy autista/aspergeres kisgyerekkel való foglalkozás komoly felkészülést igényel mint a nevelők, mint a tanulótársak részéről, hatékony, napi szintű szakmai segítség kell hozzá gyógypedagógus szakembertől, akinek ez a szakiránya. Szóval nem biztos, hogy gonoszságból zárkózik el a legtöbb iskola, hanem azért, mert képtelen megoldani, ellátni ezt a feladatot. Aki még nem foglalkozott autista kisgyerekkel iskolában, az el sem tudja képzelni, hogy milyen felelősségteljes és irtózatosan nehéz feladat.
Pontosan leírtad amit le akartam írni. Egy sérült gyereket ha betesznek egy nagy létszámú osztályba, akkor az senkinek sem jó: a gyerek úgy lemarad, mint a fene, a többiek meg nem haladnak az anyaggal. Ismeretségi körben van több olyan pedagógus, akik hasonló iskolákban tanítanak, tanítottak. Én még a múlt évezredben deportálva voltam a Szociális Foglakoztatóba, ahol azért nem voltak annyira sérültek, de azért... Nem egyszerű.

A problémát én abban látom, hogy volt egy rendszer ami működött. Az iskola működött eddig is, ha Iványit akarják szívatni, akkor tegyék azt, de az iskola működhetne tovább. Csak más fenntartóval. Állandóan megy a szájkarate, hogy mennyire a sérült gyerek mellett van mindenki, de én azt látom, hogy addig amíg a "plakáton" jól mutat. A munka nagy részét a kis emberek viszik a hátukon, jórészt lelkesedésből, emberségből.
 
Pontosan leírtad amit le akartam írni. Egy sérült gyereket ha betesznek egy nagy létszámú osztályba, akkor az senkinek sem jó: a gyerek úgy lemarad, mint a fene, a többiek meg nem haladnak az anyaggal. Ismeretségi körben van több olyan pedagógus, akik hasonló iskolákban tanítanak, tanítottak. Én még a múlt évezredben deportálva voltam a Szociális Foglakoztatóba, ahol azért nem voltak annyira sérültek, de azért... Nem egyszerű.

A problémát én abban látom, hogy volt egy rendszer ami működött. Az iskola működött eddig is, ha Iványit akarják szívatni, akkor tegyék azt, de az iskola működhetne tovább. Csak más fenntartóval. Állandóan megy a szájkarate, hogy mennyire a sérült gyerek mellett van mindenki, de én azt látom, hogy addig amíg a "plakáton" jól mutat. A munka nagy részét a kis emberek viszik a hátukon, jórészt lelkesedésből, emberségből.
Ez pontosan így működött már 20 éve is, kb a lőtéri kutyát nem érdekelte, hogy egy egész osztály szív pár problémás gyerek miatt Ugyanakkor megértettük, és elfogadtuk, hogy az ilyen gyerekeknek is joguk van az oktatáshoz és az élethez, és a 21. században már nem szokás ledobálni őket a Tajgetoszról. Ha az összes vidéki nagy- és kisvárosban meg tudják oldani kb. 2 évtizede, hogy az összes gyerek egyugyanazon iskolába járjon, és ne lehessen a problémás gyerekeket kizsuppolni egy kisegítő iskolába, amit a köznyelv csak "gyogyósként" emlegetett, akkor Budapesten is sikerülnie kell. Még Iványi nélkül is.
 
Ha az összes vidéki nagy- és kisvárosban meg tudják oldani kb. 2 évtizede, hogy az összes gyerek egyugyanazon iskolába járjon...
Meg tudják oldani? Nem! Sajnos csak egy-egy iskolát találhatsz vidéken szerte az országban, ahol sikerült, már csak néhány igazi pedagógus viszi ezeket a gyerekeket tovább, amíg ki nem dőlnek a sorból, vagy ki nem döntik őket.
 
Meg tudják oldani? Nem! Sajnos csak egy-egy iskolát találhatsz vidéken szerte az országban, ahol sikerült, már csak néhány igazi pedagógus viszi ezeket a gyerekeket tovább, amíg ki nem dőlnek a sorból, vagy ki nem döntik őket.
Valahogy csak megoldják, mert járnak iskolába vidéken is. Nem is teheti meg az igazgató, hogy a körzeti iskolába nem veszi fel, főleg ott nem, ahol csak egyetlen iskola van. Az sem lenne megoldás, ha a megyeszékhelyeken lennének ilyen iskolák, mert egyrészt a szülők sem tudnák megoldani a gyerekek oda-vissza szállítását, másrészt meg kb az Ormánság egyedül meg tudna tölteni egy ilyen iskolát.
A lehető legrosszabb megoldást éppen nálunk próbálták bevezetni, de pár hónap után elvérzett a dolog, vegyes tanulócsoportokra osztották szét az osztályt, tanulócsoportonként dolgoztak az órán, és nem egyéni teljesítmény, hanem csoportteljesítmény alapján (!) osztályoztak, csoporton belül mindenki azonos jegyet kapott. Ezzel próbálták a jó tanulókat ösztönözni, hogy a gyengébbeket beleértve az sni-ket is megtanítsák hogy ne húzzák le nagyon a jegyeiket.
 
Meg tudják oldani? Nem! Sajnos csak egy-egy iskolát találhatsz vidéken szerte az országban, ahol sikerült, már csak néhány igazi pedagógus viszi ezeket a gyerekeket tovább, amíg ki nem dőlnek a sorból, vagy ki nem döntik őket.
Igen. Van tapasztalatom a témában. Itt is (szomszéd falu, laza séta távolság) volt egy idő, amikor nagyon 21.századi gondolkodással még a környező településekről is befogadták a problémás gyereket. Nem a nagy eszmeiségből, hanem a magasabb támogatásért. Pontosan lehetett látni a két iskola közti tudásbeli eltérést. Mindegyik suliból korrepetálok gyerekeket, és a baráti körben is vannak. Nem haladnak olyan ütemben, nem olyan a tanulási környezet stb. Papíron minden megoldva nyilván, hiszen aki a környéken lakik, az a környéki iskolákba jár. A probléma csak az, hogy aki nem tud haladni azt rakétára teszik (mindig átmegy), majd beáll a rakétája földbe (ha valahova jelentkezik, akkor vagy van valamiféle szűrő, vagy az első évben kirostálódik...) Ahogy írod: nagyon kevés olyan tanár, tanító van, aki foglalkozna velük külön. Kiégnek, vagy elhagyják a pályát. Ha pedig egy faluban (iskolában) leromlik a tanulás színvonala, akkor sok szülő úgy gondolja másik iskolában jobb a gyereknek, ha másképp nem negyedik után gimibe megy a gyerek. Ahol van felvételi rosta. Vagy jó a közeli kisváros iskolája is, esetleg egy másik faluban... Más-más gazdasági kihívásokkal élnek a szülők, van akinek jobban, van akinek nehezebben oldható meg egy ilyen tevékenység, de aki a gyerekét nézi igyekszik jobb tanulási megoldásokat adni a gyereknek.
 
Igen. Van tapasztalatom a témában. Itt is (szomszéd falu, laza séta távolság) volt egy idő, amikor nagyon 21.századi gondolkodással még a környező településekről is befogadták a problémás gyereket. Nem a nagy eszmeiségből, hanem a magasabb támogatásért. Pontosan lehetett látni a két iskola közti tudásbeli eltérést. Mindegyik suliból korrepetálok gyerekeket, és a baráti körben is vannak. Nem haladnak olyan ütemben, nem olyan a tanulási környezet stb. Papíron minden megoldva nyilván, hiszen aki a környéken lakik, az a környéki iskolákba jár. A probléma csak az, hogy aki nem tud haladni azt rakétára teszik (mindig átmegy), majd beáll a rakétája földbe (ha valahova jelentkezik, akkor vagy van valamiféle szűrő, vagy az első évben kirostálódik...) Ahogy írod: nagyon kevés olyan tanár, tanító van, aki foglalkozna velük külön. Kiégnek, vagy elhagyják a pályát. Ha pedig egy faluban (iskolában) leromlik a tanulás színvonala, akkor sok szülő úgy gondolja másik iskolában jobb a gyereknek, ha másképp nem negyedik után gimibe megy a gyerek. Ahol van felvételi rosta. Vagy jó a közeli kisváros iskolája is, esetleg egy másik faluban... Más-más gazdasági kihívásokkal élnek a szülők, van akinek jobban, van akinek nehezebben oldható meg egy ilyen tevékenység, de aki a gyerekét nézi igyekszik jobb tanulási megoldásokat adni a gyereknek.
Anno a mi időnkben ezt úgy oldották meg, hogy a problémás gyerekeket elküldték a nevelési tanácsadóba, az kiállította a pecsétes papírt, hogy mely tantárgyakból kell mentesíteni a diákot az osztályzás alól. Soha senki nem kényszerült évismétlésre. :)
Nem volt véletlen, hogy aki tehette, olyan középiskolába küldte felvételizni a gyerekét, ahol volt központi szóbeli és írásbeli is, és a ponthatárok eleve kizárták az ilyen tanulók bejutását.
 
Nem az az alapvető probléma, hogy az SNI gyerekeket integrálják, hanem az, hogy ehhez semmiféle támogatást nem adnak. Ha 28 elsős kisgyerek mellé betesznek egy aspergerest, akkor mellé kellene egy pedagógiai asszisztens, aki segíti a picit és a tanítót. Mi vettünk fel 5 éves tehetséges autista gyereket (az óvoda már nem tudott mit kezdeni vele), a szülő végig járta a fél országot, mert sehol nem fogadták. Nálunk a tanító egész nyáron készült egy gyógypedagógus (autista szakirányú) segítségével, kapott maga mellé asszisztenst - másnak ezért nem volt segítsége, mert 100 tanulóként jár 1 pedagógiai asszisztens - és így is embert próbáló feladat volt a kisfiúval foglalkozni. Szóval sok mindent lehetne csinálni, de nincs hozzá "pénz, paripa és fegyver"
Ha jól működő, szakemberekkel ellátott intézményt zárnak be ezek a hozzá nem értő, országromboló szemetek, akkor tényleg minden tönkremegy ebben az országban. Soha nem volt olyan időszerű Kölcsey költeménye, mint most: "Vár állott, most kőhalom"
(Kölcsey Ferenc: Himnusz)
 
Sajnos sok esetben a szülők is ellen állnak az ilyen gyerekek felvételénél. Ismerek olyan kollégát, akinek van egy teljes osztálya valamilyen nehézséggel küzdőkkel, de a szülők más sulikba vitték át a "normális" gyerekeiket az osztályból, hogy ne húzzák vissza Őket. Részben ezért népszerűek még mindig a gimik és egyéb iskolák ahol van felvételi, de ez sok esetben nem megengedhető a szegényebb családoknak.
Az oktatás tengernyi sebből vérzik, rengeteg lehetőség lenne egy jobb rendszer kialakítására, csak az a gond, hogy egy váltás akkor sikeres, ha végig is viszik, az eredménye pedig 20-30 év múlva mutatkozik meg.
 
Nem az az alapvető probléma, hogy az SNI gyerekeket integrálják, hanem az, hogy ehhez semmiféle támogatást nem adnak. Ha 28 elsős kisgyerek mellé betesznek egy aspergerest, akkor mellé kellene egy pedagógiai asszisztens, aki segíti a picit és a tanítót. Mi vettünk fel 5 éves tehetséges autista gyereket (az óvoda már nem tudott mit kezdeni vele), a szülő végig járta a fél országot, mert sehol nem fogadták. Nálunk a tanító egész nyáron készült egy gyógypedagógus (autista szakirányú) segítségével, kapott maga mellé asszisztenst - másnak ezért nem volt segítsége, mert 100 tanulóként jár 1 pedagógiai asszisztens - és így is embert próbáló feladat volt a kisfiúval foglalkozni. Szóval sok mindent lehetne csinálni, de nincs hozzá "pénz, paripa és fegyver"
Ha jól működő, szakemberekkel ellátott intézményt zárnak be ezek a hozzá nem értő, országromboló szemetek, akkor tényleg minden tönkremegy ebben az országban. Soha nem volt olyan időszerű Kölcsey költeménye, mint most: "Vár állott, most kőhalom"
(Kölcsey Ferenc: Himnusz)
Ezt viszont nem tudom, hogy lehet egyáltalán megoldani, hogy minden autista/aspergeres gyerek mellé biztosítsanak asszisztenst. Magyarországon erre biztosan nem lesz egyhamar lehetőség.
 
Ezt viszont nem tudom, hogy lehet egyáltalán megoldani, hogy minden autista/aspergeres gyerek mellé biztosítsanak asszisztenst. Magyarországon erre biztosan nem lesz egyhamar lehetőség.
Itt ütközik két módszertan. Van amit most próbálnak, hogy integráljuk őket a többi gyerek közé, megfelelő támogató pedagógussal és egyébbel megtámogatva a tanárt. Vagy pedig szakintézményeket hozzunk létre a speciális szükségletüek számára és oda koncentráljuk az erőforrásokat, amire majd jön a szegregáció vádja. Magyar viszonyok között a második tud jobban működni egyenlőre. Ezt lehet figyelmen kívül hagyni, de sok esetben rosszabbul járnak a gyerekek, mert nincs minden iskolában meg a megfelelő erőforrás, részben a szakember hiány miatt.
 
Itt ütközik két módszertan. Van amit most próbálnak, hogy integráljuk őket a többi gyerek közé, megfelelő támogató pedagógussal és egyébbel megtámogatva a tanárt. Vagy pedig szakintézményeket hozzunk létre a speciális szükségletüek számára és oda koncentráljuk az erőforrásokat, amire majd jön a szegregáció vádja. Magyar viszonyok között a második tud jobban működni egyenlőre. Ezt lehet figyelmen kívül hagyni, de sok esetben rosszabbul járnak a gyerekek, mert nincs minden iskolában meg a megfelelő erőforrás, részben a szakember hiány miatt.
Ez viszont azért problémás, mert a szülő még abban az esetben sem biztos, hogy képes elhordani napi szinten a gyerekét speciális iskolába, vagy foglalkoztatóba, ha az éppen helyben van. Gondolj csak arra a pécsi anyára, aki a 3 gyerekével (mindhárom autista!) kb. 15 éve járja kálváriáját, sztorija rendszeresen visszatérő téma a blikkhez hasonló bulvárlapoknak.
Hiába tartott fenn Iványi ilyen iskolát Budapesten, ha a családok többségének ennyi erővel akár a Marson is lehetett volna, annyira elérhetetlen volt.
 
Ez viszont azért problémás, mert a szülő még abban az esetben sem biztos, hogy képes elhordani napi szinten a gyerekét speciális iskolába, vagy foglalkoztatóba, ha az éppen helyben van. Gondolj csak arra a pécsi anyára, aki a 3 gyerekével (mindhárom autista!) kb. 15 éve járja kálváriáját, sztorija rendszeresen visszatérő téma a blikkhez hasonló bulvárlapoknak.
Hiába tartott fenn Iványi ilyen iskolát Budapesten, ha a családok többségének ennyi erővel akár a Marson is lehetett volna, annyira elérhetetlen volt.
Ezért mondom, hogy nincs jó megoldás. Vagy bizonyos pontokra koncentrálódik az erőforrás, vagy megpróbálunk mindenhol értelemszerűen sokkal alacsonyabb színvonalon teljesíteni. Megoldás lehet esetleg a bentlakós intézmények rendszere, de az is felvet problémákat, hisz kvázi alig látja a szülő a gyermekét személyesen, ami egyes esetekben árt, mint használ.
Azonban mindezek előtt el kéne végre dönteni milyen iskolai modelt akar az állam, kidolgozni a tervet, tantervet, hozzá tenni a megfelelő erőforrásokat, felkészíteni a tanárokat, stb. Addig amíg nincs a hajón navigátor és kormányos, hiába evez az egyik oldal jobban mint a másik, csak körbe forog a hajó, a készletek meg fogynak.
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

Betty ipszilonnal wrote on rituevu's profile.
Szia, kersem Monica Murphy Ill always be with you című könyvét. Ha tudod, légyszíves küldd el, előre is köszönöm!
taksi wrote on Csuti28's profile.
Helló Csuti!
Itt Taksi
Több mint 15éve, hogy nem jártam itt.
Hogy vagy? Mizujs Veled és a nagyfiaddal.
Szép napot!
Üdv Taksi
vorosmart wrote on bsilvi's profile.
Köszönöm szépen A vámpírok amerikában legújjabb részét.

Statisztikák

Témák
38,474
Üzenet
4,880,293
Tagok
620,536
Legújabb tagunk
davidlol
Oldal tetejére