Zsidó apák és fiúk hite

Kóser a kóser konyha!

A zsidó konyha ízei ma is népszerűek. Kiváló ételek, italok, hangulat jellemzi a zsidó vendéglőket.

A Bibliában olvasható, hogy Ábrahám tejjel-vajjal, lepénnyel és gyenge borjúhússal fogadta Isten küldötteit, az angyalokat. A későbbi korok zsidósága már nem tudja ilyen gyorsan és idilli módon elkészíteni ételeit.Számos vallási előírásra kellett ügyelni az ókori Izraelben, és ezek a törvények ma is meghatározzák a kóser konyha gyakorlatát.

Csak kóser hús fogyasztható!
Már a Biblia is tiltja bizonyos állatok (például disznó, nyúl, ló, teve) húsának evését, akárcsak az elhullott vagy széttépett állatokét. (Ez utóbbi héber szavából ered a kóser szó ellentétét jelentő, közismert "tréfli" kifejezés.) Fogyasztható ugyanakkor például a marha, a bárányt, a kecske, a szárnyasok.
A halakból csak azok kerülhetnek az asztalra, amelyek pikkelyesek és uszonyosok. Ilyen a ponty, a csuka, süllő, fogas, márna és a kárász is.
A húst vérteleníteni kell. Ugyancsak a mózesi törvények írják elő a vér fogyasztásának tilalmát. (Ez a zsidó parancsolat olyan szigorú, hogy egy cseppnyi vért sem szabad fogyasztani, s ezt az előírást még az ókori Izraelben élt idegenektől is megkövetelték.)
A vallási törvény szerint a húst fél óráig vízben, egy órát sóban kell áztatni, majd háromszor leöblíteni, hogy minden vérrög kioldódjék belőle. A májat főzés előtt alapos sütéssel kell vérteleníteni. Hajdan bárki levághatta az állatot, ma már azonban csak szakszerűen képzett, hivatásos mészáros (metsző, "sakter", kizárólag éles késsel, s lehetőleg egyetlen mozdulattal végezheti el ezt a műveletet. A lényeg az, hogy az állat ne szenvedjen, s hogy a vér eltávozzék az állat húsából.
Azt az edényt, amiben a húst áztatják, háromszor ki kell öblíteni, s más célra nem szabad használni.
Mint minden vallás szokásai mögött praktikus okokat is kell keresni, nincs ez másként a kóserságnál is. Nyilván a keleti betegségeket akarták megelőzni, ezért voltak és vannak ilyen szigorú szabályok. Az okok azonban a múltba vesztek, és szigorú vallási előírásokká merevedtek.

A tejes és a húsos ételeket külön kell választani.
Csak a tehén és a kecske teje és tejtermékei fogyaszthatók. Szigorú felügyelet mellett kell készülniük, hogy betartásra kerültek a kóserság szabályai.
A húsfélét nem szabad együtt főzni, vagy akár egyszerre enni a tejtermékkel! Tehát a rakott káposztára löttyintett tejfel, vagy a tejfeles csirkepaprikás a valládsos zsidóknál elképzelhetetlen. Ma már Izraelben és Amerikában kapható tejmentes, kóser tejfel, ezt használják.
Sőt, a tejes és a húsos edényeket külön kell kezelni, a konyhaszekrény más-más részén tartja a zsidó háziasszony.
Még a konyharuha sem azonos. Színéről rögtön meg lehet különböztetni: a kékkel a tejes edényeket törlik el, a pirossal a húsosokat.
A leleményes háziasszonyok azonban sokmindent megoldottak. A liba hájából készül a szalonna (zsidóul "ineresnek" hívják), mely fagyasztva, fokhagymásan égi mása az eredetinek. A füstölt marhaszegy pótolja a házi sonka ízét.
A szombati munkatilalom hozta létre a legjellegzetesebb zsidó ételt, a sóletet. Mivel a vallási szabályok szerint szombaton nem szabad ételt készíteni, nyersanyagát már péntek délután összeállították, majd a kemencében vagy forró kövek között (helyenként önálló sóletkályhában) mintegy tizenkét órán át érlelték. E hosszú főzési időnek köszönhető a sólet páratlan aromája.
A hagyományos vallási közösségben élők napjait kitöltötte a sokszor lelket ölő robot. A házalók, utazó ügynökök heti munkájukat elvégezve csak péntek délután értek haza, hogy az ünnep kimenetele után újra hátukra vegyék szegényes árukészletüket, s hogy tovább folytassák fárasztó munkájukat. Így a szombatnak megvolt a maga sajátos, igencsak bőséges étrendje.

Az egész hét jóformán a szombatra való készülődés jegyében telt el.
A jobb falatokat szombatra tették el. Péntek este, az ünnep beköszöntésekor az asztalon két hosszúkás barchesz (fonott kalács) feküdt, hogy ilyenkor többet és jobbat egyenek. Előételnek halat ettek (a hal a szaporaság jelképe). Szombaton hagymás-májas tojás (ezt hidegen is összeállíthatták) volt az előétel, a sóletet, majd az almás kuglit főételként tálalták. A szegények asztalára is került szombatonként sólet, legföljebb kevesebb és gyengébb minőségű hús főtt a lábas fenekén.
A szombati közös étkezések, a szertartások és a hangulatos gyertyafények melegséget és összetartó erőt kölcsönöznek a család tagjai számára. Ha ugyanezeket a sajátos ételeket más környezetben fogyasztjuk, ha más hangulat vesz körül bennünket, mintha az ízük is megváltozna.
Úgy tartja a fáma, hogy hajdan egy gazdag zsidónál vendégeskedett a király. A péntek esti ételek közül különösen a töltött hal nyerte meg az ízlését. Elkérte hát a receptjét, és elkészíttette a szakácsával. Csakhogy a hal a királyi lakosztályban már korántsem volt olyan ízletes. A király fanyalogva ette a sajátos csemegét, és nem tudta, kit is hibáztasson, a szakácsát-e, vagy a saját ízlését. Amikor legközelebb találkoztak, megkérdezte a zsidót, nem felejtett-e ki valamit a receptből, mert mintha egy különös fűszer hiányozna az ételből.
A zsidó elmosolyodott, és azt válaszolta: -Uram királyom, jól tudom, melyik fűszer maradt ki a töltött haladból. Ezt azonban a világ legjobb szakácsa sem tudná pótolni. Ez a különös fűszer ugyanis nem más, mint maga a szombat.

Kóser italok:
A vallásos zsidó nem fogyaszthat akármilyen szeszes italt. Az ókori zsidó hagyomány szerint a pogány áldozati célra szánt bor fogyasztása szigorúan tilos volt. A Talmud azonban ezt az előírást kiterjesztette a nem zsidók által használt minden borra, amely nem feltétlenül ezt a célt szolgálta. Ennek hátterében azt a feltételezést találjuk, hogy a bor esetleg bizonytalan, netán idegen, kultikus célra beszentelt szőlőtábláról származott. Így azután a kóser bor csakis folyamatos ellenőrzés mellett készülhet. Az ortodox zsidók mindmáig arra törekednek, hogy lehetőleg még a szőlőt is maguk műveljék meg, s hogy a mustot és a bort maguk készítsék el, amelynek a lényege a tisztaság. A bor tartosító szereket nem tartalmazhatott, még a hordókat sem lehetett kénezni. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a kóser bor egészen biztosan szőlőből készül...
A legismertebb pálinka (snapsz) nálunk a kóser szilva (a szilvórium vagy slivovitz), amely az utóbbi időben nem zsidó körökben is igen kedveltté vált. Egyes régi zsidó italkedvelők, a maguk igazolására, külön hagyományt teremtettek, így a kóser bort -a Biblia alapján- Noéig, a kóser szilva eredetét pedig Salamon királyig vezetik vissza. A kóser pálinka víztiszta, kétszer desztillált, gyümölcsből készült (nem héjból, magból), idegen anyagokat nem tartalmazhat, felrázva nem habozhat.
Azt gondolom, mi se habozzunk megkóstolni a zsidó konyha remekeit!

Szombati előétel

A szombati étkezés kedvenc előétele a hagymás tojás.

Zsidó tojásnak, lengyel tojásnak, polisi tojásnak is nevezik.
Megtisztított tojásokat májjal (ma már használnak helyette májkrémet is) apróra vágunk, s villával még jobban szétnyomkodjuk. Fél fej vöröshagymát egész apróra metélünk, és belevegyítjük. Ízlés szerint sózzuk és borsózzuk (esetleg más fűszereket is adhatunk hozzá: mustár, piros paprika), végül libazsírral simára elkeverjük. Egy órát hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek. Friss kenyérrel igen kívánatos eledel!

A világ egyik igaza

Karády Katalin körül sok a legenda, a bizonytalanság. Már azt sem lehet pontosan tudni, hogy mikor született. Ahány visszaemlékező, annyi dátum. Többen állítják, most lenne száz éves.

Aztán legendák veszik azt is körül, hogy mikor és hol halt meg vőlegénye, Újszászy István, aki Horthy Miklós kormányzó titkosszolgálatának a vezetője volt.
Sokféle vélekedés hangzik el színészi tehetségéről, nemi identitásáról...
A mi szemünkben bármelyikről van szó, lényegtelen. Karádyról, az emberről szeretnék írni.
Szegény szülők hetedik gyereke volt. Családja nem zsidó, keresztlevele bizonyítja ezt.
Kőbányán, a Százados úton éltek egy kétszobás lakásban. Nem messze volt a háztól az ügető, édesapja minden gondolata csak az istálók körül járt. Ha nyert, alig fért be az ajtón az ajándékoktól. Ha vesztett, a legkisebb ok is elég volt arra, hogy szíjjal végigverje összes gyermekét. Az utóbbi volt a jellemzőbb.
A kis Katalinnak szerencséje volt. Egy akció keretében kikeküllt Hollandiába és Svájcba, és öt évig emberi életet élhetett.
Mikor visszatért, nemcsak a tisztaság igénye és tartózkodó viselkedése különböztette meg a maga korú lányoktól, hanem a gondolkodásmódja, az emberiessége.
A jónevű színikritikus, Egyed Zoltán fedezte fel, és olyan sztárt faragott belőle, amely Magyarországon sem előtte, sem utána nem volt még. Az emancipált nőt személyesítette meg, nadrágban, cigarettázva, kemény akarattal, és mégis nagyon nőiesen.
A sikert azonban kemény időszakok követték.
1944-ben nemcsak vőlegényét bújtatta a németek elöl, hanem zsidó családokat is. Nem politizált, csak azt érezte, hogy ami körülveszi,egy embertelen világ.
Őt magát is letartóztatták. Ütötték-verték, csomókban tépték ki a haját, kiverték a fogait. Az ünnepelt díva ugyanolyan kiszolgáltatott lett, mint azok, akiket bújtatott.
Amikor hazaért otthonába, lakását már teljesen kifosztották. Néhány ékszere maradt meg, nagy kincs egy olyan időben, amikor már az élelmet is gyakran csak aranyért lehetett kapni.
Egy este valahogy a Duna-partra vetődött, és azt látta, hogy a nyilasok zsidó gyerekeket akarnak a Dunába lőni. Lecsatolta karkötőjét, lehúzta gyűrűit, és addig könyörgott, míg az ékszerekért cserében elengedték a halálra ítélt gyermekeket.
Kevesen tudtak ezekről a tetteiről, Ő pedig nem kívánta a maga számára előnyként felhasználni. Az új rend mint a Horthy-rendszer kedvenc filmszínésznőjét száműzte a vászonról, kitiltotta az ország nagy színházaiból, mélttalanul bánt vele.
Karády 1951-ben titokban beült egy autóba, és meg sem állt Bécsig. Innen -hosszú küzdelmek után- New Yorkig vezetett az út. Bár néhányszor még fellépett, otthagyta a színpadot, és kalapos szalont nyitott.
Amikor 70 éves lett, Fényes Szabolcs és G. Dénes György -akik jól ismeték- próbálták legalább egy látogatás erejéig hazacsalni. Maga helyett csak egy kalapot küldött.
Aztán már csak a koporsója érkezett meg, hogy Farkasréten legyen örök nyugovója.
Az élete nem fizette vissza bátorságát, hogy akkor mentett embereket, amikor egy együttérző mondatért is golyó járt. De a jelen cselekedeteit a legnagyobb tisztelettel övezi.
Izraelben 1956-óta azok a nem zsidó emberek, akik életük kockáztatásával mentettek zsidókat a "Világ igazai" elismerést kapják. Karády Katalin tiszteletére is 2004-ben az "Igaz emberek ligetében" egy örökzöld fát ültettek, ami a nevét viseli, és jelképezi, hogy "Aki egy embert ment meg, egy egész világot ment meg."


Karády Katalin
Idegenben keserűbb a sírás

Eszter történetének nagyon szép irodalmi feldolgozását olvashatjátok az alábbi műben (sajnos, csak nyomtatott megjelenéséről tudok):
Lissák György: Ókori szerelmek

Nemcsak a jó pap, a jó rabbi is holtig tanul!

Az ortodox vallás nagyon szigorúan veszi a házasságon kivüli szexuális kapcsolatot. Ez a modern világban , a szexuális szabadság és szabadosság korszakában külön megpróbáltatást ad a hívő, zsidó embereknek. A jelen a test érdekeit, igényeit legalább úgy képviseli, mint a lélekét.
Ez az oka annak, hogy egy izraeli nőszervezet ötletét követve rabbikat képeznek ki arra, hogy professzionális tanácsadással szolgálhassanak a házasság és a szexuális élet kérdéseiről.
Ez azért is fontos, mert a Talmud annyira beszabályozza az emberek napi életet, hogy a vallásos zsidók az élet leghétköznapibb vagy egyéni, furcsa jelenségeiben is a vallási vezetőhöz fordulnak a döntés értelmezésében.
Tabuk ma már az ortodox vallásban sem léteznek, és házasság előtt a férfiak bármit megkérdezhetnek a rabbijuktól.
A rabbik idáig csak magánemberként voltak járatosak a szexuális élet kérdéseiben, és akkor is megválaszolták ezeket a kényes kérdéseket, ha nem tudták rá a feleletet, és ezzel kárt okozhattak. Ma már, hogy adekvát választ tudjanak adni, tanfolyamon vehetnek részt, amely a házasság családi, pszichológiai és szexuális aspektusaival fogllakozik.
2008-óta sokszáz rabbi vett részt ezeken a kurzusokon. Innen látszik, hogy nemcsak a jó pap, a jó rabbi is holtig tanul!

Amitől jó egy zsidó házassag

A gyertyák és a spiritualitás között

Minden péntek este gyertyát gyújtunk, hogy így köszöntsük a Shabbatot. Minden ünnepen is gyertyát gyújtunk.

Van valami a gyertyában, ami inkább spirituálissá, mint fizikaivá teszi. A fizikai dolgok elfogynak, ha sokaknak akarunk juttatni belőle. A spiritualitás csak nő és gyarapszik, ha terjesztik.

Ami fizikai, az általában fogy, ha adunk belőle. Minél több pénzt költünk, annál kevesebb pénzünk marad, Minél több benzint használunk, annál üresebb lesz a kocsi tankja. Minél többet eszünk, annál több ételt kell vásárolnunk, hogy feltöltsük a kamrát. A spiritualitás azonban más jellegű. Minél többet használjuk, annál jobban gyarapszik. Ha a tudásomat arra használom, hogy tanítsak, akkor a másik tanul ezáltal, s én is bölcsebb leszek. Ha megosztom a szeretetet valakivel, akkor abból csak több szeretet válik, nem kevesebb. Amikor spirituális ajándékot adunk, akkor a megajándékozott úgy válik többé, gazdagabbá, hogy mi nem leszünk ezáltal kevesebbek, szegényebbek. S ezt a spiritualitást terjesztik a gyertyák. Ha arra használunk egy gyertyát, hogy egy másikat meggyújtsunk vele, akkor az első gyertya fényes marad. Nem huny ki a lángja, amikor megosztja azt egy másik gyertyával, sőt, amikor a két láng összeér, akkor még fényesebb, tündöklőbb lángot kapunk.

Sokszor aggódunk azon, hogy ha túl sokat adakozunk, akkor nekünk nem marad semmink. A spiritualitással azonban sosincs így. Minél több jót teszünk, annál jobbak leszünk. Amikor új barátra találunk, akkor a régiek iránti szeretetünk csak nő. Amikor új gyermekünk születik, akkor a már meglévő gyermekünk is profitál belőle. Minél több diákot tanítunk, annál okosabbá válunk mi magunk is.

Gyújtsunk tehát minél több gyertyát. Végtelen sok láng van a lelkünkben. A jóságból sosem fogyunk ki.

Miért van német családi nevük a zsidóknak?

Hogyan alakult ki a zsidóságnál a német családnevek használata? Miért ilyen hangzású a legtöbb zsidó név?

A családnevek Európában i.u. 1000 körül jelentek meg. Először Észak-Itáliában bukkant fel ez a szokás, majd fokozatosan német területekre és Európa más részeire is eljutott. Használatuk 1500 körül immár általánossá vált, de egyáltalán nem volt kötelező.
A zsidók sokáig tradícióikat követték, és a személyneveket összekapcsolták az apai névvel, mégpedig úgy, hogy az összekapcsolásra a "ben" (fiú) szócskát használták, s például az Ábrahám ben Mózes azt jelentette, hogy „Ábrahám, Mózes fia”. Egyébként ez a szokás az Árpád korban igen elterjedt volt a magyarok között is: Ampod fia Dénes például fontos kormányzati tisztséget töltött be, s az olyan nemesi nevek, mint a Pálffy vagy az olyan családnevek, mint a Pálfia is alighanem erre a szokásra vezethetők vissza. Hasonló módon keletkezhettek az Antalfy, Péterffy, Dessewffy vezetéknevek is.
Másrészt érdemes hangsúlyozni, hogy a német helyesírással megszokott zsidó nevek egy része sem germán eredetű, bár a később ismertetendő Habsburg császári rendeletnek köszönhető elterjedésük családnévként. A Kohn és a Levy (franciásan: Lévy) családnevek ugyanis a zsidók papi „rendjére”, a „kohénokra” (kohanim, kohaniták), illetve a „léviták törzsére” utalnak. A zsidó vallásban nem maradt meg a papi funkció, helyüket a tanítók, a rabbik vették át. Ettől függetlenül a németes Kohn vagy Kahn, az angolos Cohen, az orosz-szláv Kagan, Kaganov, Kaganovics, továbbá az angolos Levy és Lewin, a franciás Lévy mind-mind a zsidó papság egykori emlékeit őrzik, s e név viselői szimbolikusan Áron főpap leszármazottainak számítanak. Áron Lévi törzséből származott, ezért a papi törzset lévitáknak is nevezik.
Viszont német eredetű egyes állatnevek használata. Bizonyos állatokat szinte csak a zsidók használtak családnévként, ilyen az oroszlán (Löwe), amelyből a Lőw, Löw, Lőwy nevek is erednek, amelyek könnyen összecserélhetők a Lévy származékaival. A Hirsch (szarvas) szintén a zsidók által felvett nevek közé sorolható, de nem kizárólag izraelitákat hívtak így. A Hirsch, Hirschler, Herzl a héber Cvi (szarvas) szó fordításaiból alakult ki. Sok kohanita II. József rendeletének végrehajtásakor a Katz (macska) nevet választotta, de ez valójában a "kohen cedek", vagyis az „igazságos pap” héber kifejezés rövidítéseként is szolgált.
A zsidók körében olyannyira elterjedt német nevek eredete tehát igen egyszerű. A zsidók egyenjogúsítása, emancipációja a német nyelvterületen sokszor egybefonódott azzal a követeléssel, hogy a polgárjogot elnyert személyeknek legyen családi neve. Ausztriában 1787-ben, II. József császár idején vezették be ezeket a rendelkezéseket.
II. József, a kalapos király, egységesíteni akarta a birodalmát, ezért a német nyelvet tette meg egész birodalma hivatalos nyelvévé.
Így német családnevek felvételét írta elő a zsidóknak is, akik az örökös tartományokban szabadon választhattak az elnevezések közül. A gazdagabbak Gold, vagy más, az aranyhoz kapcsolódó nevet választottak (Goldstein, Goldmark, Goldberg például), de népszerű volt a zsidók körében a Diamant, vagyis a gyémánt és a Wein (bor) jelentésű családnév is. A legtöbbször fizetni is kellett a nevekért (főleg azokban a kisebb német hercegségekben, amelyek II. József példáját követték), s az arannyal, gyémánttal kapcsolatos nevek, vagy a Rosenthal (rózsavölgy) drágábbak voltak.
A szegényebbek „színesek” lettek, valamilyen más tulajdonság vagy „kevésbé előkelő” szín alapján vettek fel, illetve vásároltak olcsóbban nevet, innen erednek a Roth (piros, vörös), Schwarz (Fekete), Weiss (fehér), Grün (zöld) famíliák.
A német államokban, különösen a napóleoni időkben tiltották a bibliai nevek felvételét, ezért választottak inkább foglalkozásról vagy helynévről elnevezést a zsidók. Nem véletlen tehát a sok Kaufmann (kereskedő) vagy éppen Frankfurter, Berliner, Mannheimer, Leipziger, Präger család felbukkanása. (A Lepiziger Lipcsére, a Präger Prágára utal.)
Sokan a cégérekről, cégtáblákról nevezték el magukat. Így a legendás Rothschildok a vörös tábláról híresültek el, de amíg zöld volt a táblájuk, egy ideig a Grünschild nevet is használták.
Az irodalom gyakran használ "beszélő neveket". Az élet is.

/ A National Geograpich nyomán/

Magyarok és zsidók együtt a magyar szabadságért





Az 1848/49 szabadságharcban részt vett a magyar zsidóság is. A honvédseregben szolgálatot teljesítő zsidók számát Kossuth Lajos mintegy 20 000 főre becsülte, ami messze számarányuk feletti részvételt jelentett.
A hadsereg lovakkal való ellátása, orvosi gondozása is javarészt zsidókhoz köthető, mint ahogy a hírszerzésben is jelentős szerepet játszottak, mert kereskedőként sok helyen megfordultak, és az áruk mellett az információkat is szállították A szabadságharc iránti elkötelezettségükről két nyilatkozat is rendelkezésünkre áll...
Haynau ekként vélekedett a magyar zsidóságról: „…érzelmeik és gonosz cselekvésmódjuk által előmozdították az ottani forradalmat, mely az ő közreműködésük nélkül soha sem nyerhetett volna olyan terjedelmet.”
A másik véleményt Görgey Artúr tábornok fogalmazta meg: „Fegyelmezettségben, személyes bátorság és szívós kitartásban, tehát minden katonai erényben, derekasan versenyeztek többi bajtársaikkal…”
/Részlet Albert Iván: Az 1848/49 - es szabadságharc és a magyarországi zsidóság c. tanulmányából./
Ennek elismerésképpen is tartotta kötelességének a Szemere-kormány és a nemzetgyűlés, hogy a szabadságharc végnapjaiban határozatban mondja ki a zsidók polgári és politikai egyenjogúsítását. A szabadságharc egyik alapkövetelése a törvény előtti egyenlőség volt, amely a zsidókra is vonatkozott. 1849. július 28-án a szegedi országgyűlés kimondta a zsidók egyenjogúsítását: a zsidók izraelita vallású magyar állampolgárok lettek. E határozat azonban a szabadságharc veresége miatt nem léphetett érvénybe. A szabadságharcban vérét és vagyonát áldozó magyarországi zsidóságra Haynau súlyos pénzbírságot vetett ki.
A kiegyezés után Eötvös József vallásügyi miniszter liberális reformjai között az egyik legelső a zsidók teljes egyenjogúsításáról szóló törvény volt. A törvény beiktatásával a zsidó nemzetiségű lakosok a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlásában egyenlőek lettek. A zsidók saját kezükbe vehették egyházi és iskolai ügyeik vezetését.
Világviszonylatban is egyedülálló jelenségként megszületett a neológ zsidó vallás. A neológ zsinagógákban magyar nyelven tartották az istentiszteleteket. A zsidók vallási egyenjogúsítása ugyanakkor teljesen csak 1895-ben, Wekerle Sándor miniszterelnöksége alatt jött létre. Ettől kezdve a zsidóság törvény szerint is a magyar nemzeten belüli egyik vallási felekezet lett, tehát valaki éppúgy lehetett izraelita vallású magyar, mint katolikus vagy református vallású magyar.

"Velük történt Magyarországon"- történetek zsidó művészekről

Királyhegyi Pál Karinthy Frigyessel és Molnár Ferenccel sétált az utcán. Királyhegyi akkor még kezdő újságíró volt. A hiú Molnár azt mondta neki:
– Na, a Királyhegyi megkérdezi az első járókelőt, melyikünket ismeri. Fogadjunk, hogy engem fog!
Fogadtak. Királyhegyi oda is ment az első szembejövő emberhez.
– Bocsásson meg, uram, melyiket ismeri az ott álló két úr közül?
– Egyiket sem, Királyhegyi úr.
– És engem honnan ismer?
– Három évig szomszédok voltunk.



Molnár, az író és Jacobi Viktor, az operettszerző jóbarátok voltak. A zeneszerző mégis élete legkínosabb perceit Molnárnak köszönhette.
A Szibill keringőért igencsak keservesen megkínlódott Jacobi Viktor. A később világsikert aratott és máig népszerű "Kis Petrovom" születésekor Molnár Ferenc pogány tréfát űzött a zeneszerzőből. Kései élet írásában a tréfacsináló maga is megbánással emlékezett meg erről a kegyetlen ugratásról.
Molnár abban az időben, mikor Jacobi a Szibillt írta, kint lakott a Margitszigeten. Legtöbbször hajnal felé konflison hajtatott ki a szigetre, és útja mindig az előtt a bérház előtt vitt el, amelynek második emeletén Jacobi Viktor lakott. Jacobi ez idő tájt keveset járt be az Otthon Körbe, operettjének hangszerelése lefoglalta minden idejét. Néha a késő éjjeli órákban is dolgozott.
Amint Molnár konflisa egy hajnalon ott kocogott Jacobi lakása előtt, az író észrevette, hogy a zeneszerző szobájában világosság van. A nyitott ablakon muzsika szűrődött ki az éjszakába. Megállította a kocsit, és figyelni kezdett. Jacobi fent, a második emeleten, újra, és újra a Szibill keringőjét zongorázta, amit nyilván akkor komponált. Még híre sem volt a csendrendeletnek, Jacobi vég nélkül játszhatta a fülbemászó dallamot. Mire a konflis ismét megindult, a jó fülű Molnár már kívülről tudta Jacobi keringőjét. Azt fütyürészte végig az egész úton, a szigeti szállóig.
Jó egy hét múlva Jacobi megjelent az Otthonban. Leült kibicelni a kártyaasztalhoz, Molnár mellé.
- Keményen dolgoztam - mondta -, most pihenek egy napot.
Molnár látszólag teljesen belemerült a játékba. Néhány perc múlva azonban Jacobi felfigyelt. Molnár egy dallamot zümmögött, s a komponista hátán végigfutott a hideg. Éppen hörpinteni akart a feketéjéből, de a torka összeszorult. Egyre feszültebben leste a szórakottan dudorászó Molnárt, aztán hirtelen elhatározással közelebb rugtatott a székével. Odahajolt a füléhez, és halkan megkérdezte:
- Ferikém, ha nem zavarlak... Szeretnék valamit kérdezni...
Molnár a kártyáit gusztálta:- Miért zavarnál...? Tessék!
- Az előbb valami dalt dúdoltál. Mi volt az?
- Dúdoltam...? - tűnődött önfeledten az író - Mit is dúdoltam? No, várj csak!És mintha emlékeiből szedegetné elő, csücsöritett szájjal elzümmögte az éjszakai keringő töredékeit.
- Ez az, ugye? - kérdezte Jacobitól, és mikor az rábólintott, könnyedén folytatta: - Párizsban hallottam pár éve... Valami francia operett slágere... Roppant népszerű...
- És ki szerezte? - sürgette elfúló hangon a muzsikus.
- Audran, Planquette vagy Hervé, nem is tudom már - vonogatta a vállát Molnár. - Csak arra emlékszem, hogy tele volt vele egész Párizs...
Jacobi támolyogva kelt fel, és kisietett a kártyaszobából. Mikor visszajött, halálsápadt volt. Odahúzódott Molnár mellé, rekedten suttogta:
- Felhívtam telefonon a kiadómat. Meg kell szereznem ennek a dalnak a kottáját. Okvetlenül. Ugyanis ezt a dalt... ezt a dalt...
A szeme egész vörös volt. A szája remegett. Molnár Ferencet kínos bűntudat fogta el. Letette a kártyáját, otthagyta a partit, és behúzódott Jacobival egy sarokba.
- Lehetséges volna - gyötrődött a muzsikus -, hogy ezt a keringőt, az én keringőmet, már valahol hallottam...? Hogy öntudatlanul megragadt a fülemben, és most azt hiszem, hogy én találtam ki? Ebbe bele kell bolondulni...
- Nem, nem - dadogta Molnár. - Nyugodj meg. Hallgass ide... És elbeszélte töviről hegyire az egész históriát. Jacobi bámult, bámult rá, sebzetten, meggyötörten, és Molnár alig mert a szemébe nézni.



Mikszáth Kálmán írói jubileuma alkalmából megszólította valaki Kiss Józsefet, a költőt:
- Mester, Mester, nem jól csinálták tavaly a maga jubileumát! Lássa, Mikszáthnak visszavásárolták még az ősi birtokait is..-
-Az más - válaszolt ingerülten Kiss József. Az én ősi birtokom a koldusbot volt. Isten ments, hogy valaha is visszavásárolják.

Péntek van! Így készül a sólet!

A sólet a legnépszerűbb zsidó étel.Hagyományos módon ma már kevesen készítik, mert időigényes, de azok a zsidó éttermek, melyek megőrízték a régi receptet, a régi ízeket, telt házra számíthatnak.




Elkészítése:
Egy 3 literes fazékba 1/4 liter tarka-babot és egy vizespohárnyi gerslit teszünk. Hozzáadunk 30-50 dkg kövér marhahúst és 25 dkgfüstölthúst(marhát, libát vagy kacsát).
1 cikk fokhagymát összezúzunk, sóval és törött borssal ízesítjük. Felöntjük annyi vízzel, hogy a fazék majdnem tele legyen. Megsózzuk egy fél kanál sóval, és egy kispaprikát is teszünk bele. Végül 4-5 kanál olvasztott libazsírt adunk hozzá.
Töltött liba-vagy kacsanyakat, 2-3 megtisztítottfőtt tojást és kuglit is bele tehetünk.


Töltött libanyak:
Hozzávalók: 1 db tisztított liba nyakbőr, kb. 1 csésze liszt, 2 kanál libazsír, kevés víz, só, bors, pirospaprika.
A lisztet összekeverjük a zsírral, a fűszerekkel, és esetleg egy kevés vízzel, hogy elég sűrű tészta legyen, s ezzel megtöltjük a nyakbőrt. Két végét összevarrjuk, s a nyers sóletba tesszük. Tálalásnál felszeleteljük.

Kugli:
Hozzávalók: 15 dkg liszt, 10 dkg zsír, só, bors, pirospaprika, kevés víz.
A hozzávalókat kemény tésztává gyúrjuk, és hosszúkásra formázzuk. Beletesszük a nyers sóletba. Tálaláskor szép szeleteket vágunk belőle.

A sóletot nagyon-nagyon lassú tűzön (régen pékkemencében vagy sólatlámpán 12 órán keresztül) megsütjük.

A részeges Kohn esete az élettel



Károlynak csak a vezérigazgató úr szólította. Időnként még a vállát is megveregette, ha jókedve volt! -Na, és hogy van Károly?- kérdezte ilyenkor mosolyogva, végigmérve a bank kapujában álldogáló altisztet. <o></o>-Milyen becsületes, széles arca van. –gondolta . Ezzel az apró bajusszal akár jó magyar embernek nézném, ha nem tudnám, hogy zsidó. Kár érte!<o> </o>Rápillantott a mélyen magát meghajló emberkére, és meg sem várva a választ, továbbsietett.<o></o>
Károly ilyenkor mindig nagyon meg volt hatva, név szerint ismeri Őt a méltóságos úr! Nagy tisztesség ez, kérem! Mert a többiek csak Kohnak hívták. <o></o>
-Jó reggelt, Kohn! – a titkár úr így szólította. <o></o>
–Kohn bácsi, hozzon nekem két friss zsemlét a csemegéből! Tudja, két vékony szelet párizsival!-mosolygott rá minden nap a gépíró kisasszony. <o></o>
Na, ezt sem veti fel a jólét!-gondolta ilyenkor Károly, de nem szólt egy szót sem. Csak a lányaira gondolt: Magdára és Mancira. Most érhettek haza iskolából, vajon mit fognak enni! Nem maradt otthon egy fillér sem. Tegnap este az a néhány pengő, ami még a zsebében volt, mind lecsúszott a torkán a búfelejtőben. Hogyne csúszott volna! Nem bírja ő a felesége nélkül. Egy éve temették Vilmát, elvitte Őt az asztma. Az asztma vagy a szíve, egyre megy. Azóta egyedül neveli a három gyerekét, a két lányt, és Palit, a fiút, a legidősebbet. Az már polgáriba jár, nemsokára végez. Kölyök, és mégis milyen szerelmes! A Weisz Etel tetszik neki. Hát, nem mondom, szép lány, meg a család is rendes, de nem nagyon akaródzik neki a Pali. Vagy csak ő, az apja nem tetszik neki? A részeges Kohn! Jól tudta, hogy így csúfolják utca hosszat. Pedig nem bántott ő ilyenkor senkit. Csak mosolygott maga elé. Mégis alig beszélnek vele a lányai, a Manci meg az a kis szöszi Magdi! Ha meglátják az utcán, átmennek a túl oldalra, szégyellik az apjukat. Mintha nem ő keresné nekik a tandíjra valót, meg a cipőre, ruhára. Igaz, hogy van, hogy a kiscsupor, amiben Vilma tartotta mindig a kosztpénzt, üres. És, akkor nem vagyok az apjuk? Akkor sem maradnak éhen! Jó ember ez a Zseni, a Vilma egyetlen nővére, ad a gyerekeknek enni. Neki meg már egy fröccs is elég vacsora helyett.<o></o>
És ez így ment nap mint nap. Teltek az évek, a lányok felnőttek, csak a részeges Kohn nem felejtette az asszonyt, aki szeretett. <o></o>
-De papa, mért iszol, mit old ez meg? Inkább örülj az unokádnak! Nézd csak, milyen szép zsidó gyerek! Göndör, szőke haj, pufók arc! Hát, legalább érte tedd le a poharat!- korholta egyre türelmetlenebbül Magda.<o></o>
Öreg vagyok, részeges vagyok, de bolond nem!-gondolta ilyenkor Károly. Hiszen egyre nehezebb a világ! Pali, a nagyfiam és a vejeim munkaszolgálaton. Ki tudja, hazajönnek-e egyáltalán! A gyerek, az unokája meg sincs metélve. Nem lehet tudni, mit hoz a jövő, életet menthet ez az intim helyen elhelyezkedő picike bőrdarab. Mi jó ebben az életben? Az a pohár bor! Hogy a zsidók nem isznak? Kit érdekel! Ennyi neki is jár az élettől.<o></o>
A sors útjai kifürkészhetetlenek! Mekkora általánosság… de igaz! Nehezen viseli az ember egyedül az öregséget. És ez a Cila meg ez a Janka, kedves emberek. Testvérek, szelidek, varrásból élnek. A Cila a fiatalabb… el kellene az asszony a házhoz…Nem bírom tovább!

<o></o> Hát, aztán így történt…Három ember élete a gettóban, a bombák, az életveszély, a felfegyverzett nyilasok, a vők odahaltak a háborúban… Istenem, nem voltam én soha templomba járó, buzgó zsidó, de most segíts!

A Pali… visszajött! Visszajött, sőt megnősült! Elvette a Weisz Etelt! Lassan negyven éves ez a lány, és mégis… milyen szép még mindig! És nekem megszületett a második unokám! Azt hiszem, boldog vagyok! Túl a háború borzalmain, ha sok fájdalommal is, de együtt vagyunk! <o></o>
Csak ez az inzulin ne lenne! És egyre nehezebben tudok járni! És most már csak az ágyból nézhetem a boldogságukat! De hát mért? Még csak 75 éves vagyok!

Már 75 éves vagyok! És, lám, csak az égből nézhetem a boldogságukat! <o></o>
<o></o> <o>
</o>

Jaj, de jó a nem habos sütemény...a flódni

Elvira azt írta nekem, hogy jó dolog a sólet, de ő a flódnit jobban szereti. Kedves, Elvira, nálunk az a szokás, hogy az kap flódnit, aki már megette a sóletet. De várj, előbb el kell készíteni!

Flódni receptje:

1/2 kg lisztből, 15 dkg zsírból, 3 tojás sárgájából, kevés cukorral, sóval, 1 dkg élesztővel tésztát gyúr a háziasszony. Előtte az élesztőt kevés vízben, kis ideig keleszti.
Megfogja a tésztát, 5 egyforma részre osztja, és vékonyra kinyújtja. Az első lapot tepsibe teszi, és megtölti jó bőven máktöltelékkel. Fölébe tesszi a második lapot, ezt almalekvárral vagy frissen főzött almával (melyet ugyanúgy készít el, ahogy az almáspitéhez szokott) tölti meg. Efölé jön a harmadik lap, melyre diótölteléket ad. tetejére a negyedik lap, ezt szilvalekvárral tölti meg. Az ötödik résszel az egészet beborítja. A tetejét bevagdossa, tojással megkeni, és megsüti. Sütés előtt egy ideig kelni hagyja. Nagy sütés kell neki (így írja az 1937-ben kiadott zsidó háziasszony könyve), hogy az összes lapok jól átsüljenek.

Mondom, így készíti el a háziasszony. Én viszont lesétálok a sarokra, a kedvenc cukrászdámba, és veszek belőle néhány szeletet.
Jó étvágyat mindannyiunknak!

A trónörökös a zsinagógában

Károly, az angol trónörökös és felesége, Camilla hercegné néhány napra Budapestre érkezett. Itt tartózkodásuk során ellátogattak a Dohány utcai zsinagógába is, ahol gyertyát gyújtottak a holocaust áldozataiért.





<link rel="STYLESHEET" type="text/css" href="/vmek2/vmek.php3"> Pilinszky János


Harbach 1944

Újra és újra őket látom,
a hold süt és egy rúd mered,
s a rúd elé emberek fogva
húznak egy roppant szekeret.

Vonják a növő éjszakával
növekvő óriás kocsit,
a testükön a por, az éhség
és reszketésük osztozik.

Viszik az utat és a tájat,
a fázó krumpliföldeket,
de mindennek csak súlyát érzik,
a tájakból a terheket.

Csak szomszédjuk esendő testét,
mely szinte beléjük tapad,
amint eleven rétegekben
egymás nyomában inganak.

A falvak kitérnek előlük
és félre állnak a kapuk,
elébük jött a messzeség és
megtántorodva visszafut.

Térdig gázolnak botladozva
facipőiknek alacsony,
sötéten zörrenő zajában,
mint láthatatlan avaron.

De törzsük már a némaságé.
Magasba mártják arcukat,
feszülten mintha szimatolnák
a messze égi vályukat.

Mert fogadásukra már készen,
akár egy megnyiló karám,
kapuit vadul széttaszítva
sarkig kitárult a halál.

Zsidó-e vagy?

Zsidó-e vagy?





<!-- .entry-meta -->
<!-- .entry-head --> Az, hogy ki számít zsidónak, legalább három iskola alapján dönthető el:

Halachikusan (vallási törvények szerint) az zsidó, akinek az anyja az, vagy õ maga betért.

A nácik nürnbergi törvényei szerint legalább 3 azaz három zsidó nagyszülő eredményez zsidó unokát, esetleg 1 azaz egy darab betérés.

Naftali Krausz szerint ő számít zsidónak, meg akinek még megengedi.
Állítólag a cári titkosszolgálat készítette koholmány, de a Judapest bölcseinek jegyzőkönyvében ez áll:

1.§ Zsidó az, akinek identitásában ez szerepet játszik.
Alpontok:
I. Érdekesnek találja, esetleg számon tartja, hogy a Mikroszkóp Színpadtól Hollywoodig, a hazai közszereplőktõl a Nobel-díjasokig, továbbá az all time sikeres magyarok közül ki zsidó. És nem antiszemita!
II. Nagyszülei olyasmiket mondanak/mondtak időnként, hogy córesz, mesüge, pónem, gój, siksze vagy ajvéból jelentik.
III. Nem keveri a micvét a mikvével.
IV. Különös hatékonysággal vesz észre minden Dávid csillagos, háj-os medált, menórát, jeruzsálemi dísztárgyat. És nem antiszemita!
V. Ugyanilyen hatékonysággal veszi észre a turul kultúrkör relikviáit.
VI. Viszonyulási, interpretációs kényszere van a zsidósággal/zsidóságával kapcsolatban. Ez sokféleképpen megnyilvánulhat, tematikus blogok, fórumok látogatásától a viccesen provokatív, internetes zsidó adatbázis létrehozásán keresztül a jesiva bóherségig.
VII. Nagyon jó sóletet (gerslivel!) és maceszgombóc levest ehet otthon.
VIII. Fiú esetén születése környékén még a Kádár-érában is felmerült a metélni vagy nem metélni dilemmája (eredménytõl függetlenül).
IX. A vitrinben mindig is állt két nagy alpakka gyertyatartó, ami még a dédszülőké volt.
X. A holokausztról meghalt családtagok és csodával határos megmenekülések jutnak eszébe.
XI. Kipa is mindig volt otthon.
XII. Már gyerekkorában is tudta, hogy az izraelita szó zsidót jelent, a pászka pedig maceszt.
XIII. Fátyolos szorongást idéz elő benne a „Kozma utca” hangsor.
XIV. Úgy alakult, hogy baráti körében is sok zsidó van, annak ellenére, hogy ez sohasem számított.
XV. Nem vallásos, kósert sem eszik, de ha lehet, a disznót kihagyná, már jóllakott, köszi.
XVI. Legalább felszínesen átfutja az Izraellel foglalkozó híreket. És nem antiszemita!
/Részlet egy zsidó blogból/

Amennyire én tudom, van egy további megközelítés:
-akinek legalább egy zsidó nagyszülője volt, jogosult Izrael állam polgára lenni...
(Egyébként az előző kritériumsort jónak találom: nálam 12 találata volt...)

Az első "Miss Hungary" keszthelyi zsidó lány volt...





Éppen 85 éve, 1925-ben választották meg a Keszthelyi Korzó Szépévé, majd a Balaton Tündérévé Simon Böskét, az akkor 16 éves keszthelyi lányt. Kevesen tudják, hogy négy évre rá, húsz esztendős korában ő lett Magyarország első szépségkirálynője, sőt, Európa legszebb lánya is.
Az egyik hazai televíziós csatornán a Magyar Elsők című dokumentumsorozat az első magyar szépségkirálynő történetét mesélte el húsz percben. Dr. Szarka Lajos, a Hévízi Múzeum igazgatója, a helyi Bibó István Alternatív Gimnázium és Szakközépiskola tanára, tudományos kutató sokat tud Simon Böskéről: Goldschmied Istvánnal, a keszthelyi zsidó hitközség elnökével együtt írt ugyanis egy könyvet „A keszthelyi zsidóság története 1699-2005” címmel, melyben Simon Böske emlékének is adózott. A szőke hajú, kék szemű, nyúlánk szépség egy keszthelyi zsidó polgárcsaládban született 1909-ben, dr. Simon Sándor járási tiszti főorvos lányaként. A Színházi Élet nevű lap egyik 1928. évi számában tette közzé a Miss Magyarország szépségverseny felhívását. A párizsi Le Journal nevű újság a magyar lapra bízta ugyanis a verseny megrendezését, melynek leendő győztese meghívást kapott a párizsi Európa Szépe versenyre, a jövendő Miss Európa pedig az amerikai Miss Universe megmérettetésre.

A Magyarország szépe cím elnyeréséért minden tizenhatodik évét betöltött lány jelentkezhetett egy portré és egy egész alakos fotó beküldésével, s az ezek alapján kiválasztottak levélben kaptak meghívást a döntőre. Az első Miss Magyarország szépségversenyt 1929. január 7-én rendezték a fővárosban, a Színházi Élet Erzsébet körúti szerkesztőségében. A neves írókból, művészekből álló zsűri elnöke az európai szépségverseny atyja, Maurice de Waleffe francia író, a Le Journal főszerkesztője volt, a házigazda szerepét pedig Incze Sándor, a Színházi Élet főszerkesztője töltötte be. Kétszáztizennyolc lány közül kellett a legszebbet kiválasztaniuk. A győztes végül 116-os sorszámmal az akkor húsz éves keszthelyi Simon Böske lett, ő kapta a nemzeti színű, Miss Hungária feliratú szalagot. Maurice de Waleffe és Pekár Gyula, a zsűri magyar elnöke üdvözölte a szépségkirálynőt, aki a korabeli beszámolók szerint örömtől zokogva borult édesanyja karjaiba. Az eseményt maga Márai Sándor így kommentálta a Színházi Élet hasábjain: „Egy keszthelyi orvos lányát, Simon Böskét megválasztották Miss Hungáriának. Hogy ő a legszebb magyar lány… Gratulálok kisasszony... Már szépnek lenni is egészen bonyolult valami. Mit gondol, a legszebbnek? Már egyetlen egy embernek tetszeni is hallatlanul veszedelmes és bonyolult valami. (Hát még) egy zsűrinek, a világ zsűrijének, mit gondol”?

Az újabb győzelem, a Miss Európa cím elnyerésekor Simon Böske tizenhat nemzet képviselői közül találtatott a legszebbnek, ami a korabeli helyi lapok szerint "a magyarság diadalát is jelenti, s az Európa szépségkirálynője címmel feldíszített keszthelyi lány dicsőségéből fény sugárzik szülővárosára is.”

A győzelem presztízsértékkel is bírt, hiszen a háborúban legyőzött Magyarország leányát fogadta a francia köztársasági elnök, a monacói fejedelem, számos diplomata és befolyásos híresség is. A dokumentumfilm az események árnyoldalára is rámutatott: Simon Böske édesapja nem sokkal lánya fényes diadala után egyszer úgy nyilatkozott, "könnyebb egy párizsi előkelőség meghívását kivívnunk, mintsem városunk lakóinak őszinte, irigység nélküli elismerését". A magyar lány rendkívüli szépsége az egész világ figyelmét ráirányította megcsonkított országunkra: Simon Böske helyesen tette, hogy elment Párizsba, mivel barátokat szerzett a magyar nemzetnek, s ezzel a hazát szolgálta - vélte a magyar sajtó. A Színházi Élet tudósítói derűlátóan értékelték a lány helyzetét, s a Miss Európa előtt megnyíló lehetőségekről számoltak be: Simon Böske kirándulást tett a francia tengerparton, európai és amerikai filmajánlatot kapott, egy francia selyemgyár mintát szeretett volna róla elnevezni.
A fiatal hölgy azonban hazatért Keszthelyre, abba az egyemeletes kis házba, ahonnan elindult. Nem versengett a Miss Universe címért, s nem lett belőle hollywoodi színésznő sem. Visszavonult a rivaldafénytől, majd férjhez ment Brammer Pál budapesti textil-nagykereskedő - és posztógyároshoz. A frigy nem bizonyult tartósnak. A válást követően Jób Dániel, a Vígszínház művészeti igazgatója lett Simon Böske második férje, akivel szerencsésen túlélték a holokausztot. A sors tragédiája, hogy egy betegségben viszont harminchárom évesen meghalt.
A keszthelyi Simon Böske, az első magyar szépségkirálynő és egykori Európa szépe Jób Dániellel együtt a rákoskeresztúri izraelita temetőben nyugszik.

Ha már Böske...

Jut eszembe... Ha nem is Simon Böskéről szól a dal, de egy zsidó zenerző írta, és a mai napig óriási sláger!



Zerkovitz Béla
Bözsi, ne sírjon

Peszach ünnepe



Minden népnek megvannak a tavaszi ünnepei, ami a népszokások terén a természet megújulásához is kapcsolódnak. A zsidó nép tavaszi ünnepe a peszach. Gyakran azonos időpontra esik a keresztény húsvéttal, és mégis a két ünnep között nincs semmiféle tartalmi összefüggés.
A Tóra szerint a zsidók a legnagyobb elnyomásban, rabszolgaként éltek Egyiptomban. Jehova azzal bízta meg Mózest, hogy vezesse ki népét, és vigye el Őket az Ígéret földjére. Azonban a fáraó nem engedélyezte, hogy a zsidók elhagyják birodalmát. Ekkor az isten 10 csapással sújtotta Egyiptomot, melyben az utolsó az volt, hogy minden család elsőszülöttje meghalt. Ezt a csapást a zsidóknak nem kellett elszenvedniük, mert bárányvérrel megjelölték házuk kapuját, és a halál elkerülte őket. Ezért nevezik peszach ünnepét az elkerülés ünnepének.
A fáraó az elszenvedett csapások hatására engedélyezte a zsidó nép elvonulását.
Az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren való átkelésre emlékezteti az ünneplő zsidóságot. Ez a két nap az igazi ünnep, a közbenső napok csak félünnepek.
Egyiptomban a szegények és a rabszolgák kenyere a kovásztalan kenyér (pászka, laska) volt. A birodalmat elhagyó zsidóknak most sem volt idejük megkeleszteni a kenyerüket, ezért az emlékezés tiszteletére hét napig csak pászkát lehet enni kenyér helyett. Ezért nevezik a kovásztalan kenyerek ünnepének is.
A peszach mindig tavasszal, a természet éledésének idejében köszönt be, ezért is természetes, hogy a tavasz ünnepe névvel is illetik. Az ünnep után volt az első termések utáni áldozatokszentélyben. bemutatása a
Az ókori Izraelben az ünnep második napján kezdődött az árpa aratása. Ehhez kapcsolódik, hogy az ünnep második napján kezdték el számolni napokat, hogy mikor ehetnek új kenyeret.

Úgy számolták, hogy naponta egy-egy kalászt félretettek, s ha hét kalász összegyűlt, kévébe fonták azokat. Amikor a hét kéve összegyűlt, a következő (az ötvenedik) napon tartották az új kenyér ünnepét, ebből alakult ki később a keresztényeknél a pünkösd.
A peszachot számtalan előírás szabályozza. Éppen ezek betartása miatt az egy hónappal az ünnep előtt nekiállnak. Kevésbé gyakorlottak ilyenkor az előírásokat is áttanulmányozzák, hogy minden rendben menjen.
A zsidók a peszach előtti időben minden erjedésre alkalmas élelmiszertől megtisztítják lakásaikat.Tűzhelyeiket és minden étkezéssel kapcsolatos dolgukat rituális tisztításnak vetik alá (kikaserolás – kóser, alkalmas szóból).
A hagyomány szerint a peszach előtti héten őrlik meg az addig gondosan tárolt gabonát. Ebből a gabonából sütik szigorú tisztasági előírások betartásával a pászkát, amely csak liszt és víz felhasználásával készülhet.
A peszachot megelőző napokban a zsidóság adakozik a szegények, rászorulók javára, hogy nekik is legyen peszachi lisztjük, és ezáltal ők is teljes értékű ünnepet ülhessenek. Fontos, hogy mindenki érezze, ő maga szabadult meg a rabságtól.
A zsidók kovászosnak nevezik az olyan dolgokat, amik gabonából készültek, és legalább 18 percig érintkeztek vízzel. Peszach előtt a kitakarított házból minden olyan ételt eltávolítanak, ami kovászos vagy kovászosodásra (erjedésre) alkalmas. A kovászos ételek (akár morzsák) keresésének megvan a maga rituáléja. Gyertyával a kézben, egy tollseprűvel fakanálra söprik, majd egy fehér textil anyagba kötözik, jelezvén ezzel, hogy nincs több kovászos étel a házban.
Az előző nap a készülődésé. Mivel ilyenkor az új kenyér ünnepéig nem vágathatnak hajat, délután ezzel foglalatoskodnak. Kora délelőttől elégetik az összegyűjtött kovászos maradékokat, megsütik a pászkát. Kézzel dagasztják, és közben zsoltárokat énekelnek. Ha mindennel készen vannak, akkor elmennek a zsinagógába az esti imára, és utána megkezdődik a széder este.

Verses tanmese a tíz csapásról

<table style="width: 494px; height: 1275px;" id="AutoNumber1" border="0" cellspacing="1"> <tbody> <tr> <td height="358" valign="top" width="64%">

1 Mózes és testvére Áron a nagy Fáraónál jártak ,
De a Fáraó nem enged , így a vizek vérré váltak .


2 A Fáraó hajthatatlan , a vizekből rusnya békák
Kiugráltak , így megteltek házak , edények és vékák .


3 Kemény a Fáraó szíve , Áron bottal sújt a pórba...
Ebből szúnyogfelhő támad s szúr mindenkit állba ,orrba .


4 - Nem engedek kérésednek ,inkább kőbálvánnyá legyek !
Szól a Fáraó... s ellepik Egyiptomot csípős legyek.


5 Makacs szívű Fáraó még most sem tanul a jó szóból ,
Dögvész támad az országban , kifogynak tevéből , lóból .


6 - Végy kemencekormot Mózes ,szórj az égre egy marokkal,
Ember , állat fekélyes lesz és megtelik hólyagokkal !


7 -Lágyuljon meg szíved Uram ! - esedezik Áron , Mózes ..
-Jégeső jön és a mezőn minden élőlény odavesz !


8 - És ha mindez még nem elég , amit nem vert el jégeső
-El pusztítják majd a sáskák ! .. Engedd népem , míg nem késő!


9 Háromnapos sötétséggel sújtja Isten Egyiptomot,
Csak a nagy Fáraó hallgat... büszke szíve most is konok.


10 - Éjfélkór jön a pusztító , meghal minden elsőszülött ,
Legyen királyfi vagy szolga ,senkin meg nem könyörülök!


Egyiptomot ezekkel a csapásokkal verte az Úr...
Fáraó szól : -Távozzatok ! ...és Izrael megszabadul !

<!--mstheme-->
</td> <td align="middle" height="358" valign="top" width="44%"><!--mstheme--> <!--mstheme-->
</td></tr></tbody></table><!--mstheme--><!--mstheme-->