Zsidosag

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Milyen atyai nevet viselnek a betérők, hiszen a zsidó név az ember saját nevéből és az apja nevéből áll össze. -

Az előző héten tárgyaltuk azt a háláchát, miszerint a betérő egyértelműen Ávrahám leszármazottjának számít. Ebből következik az a szabály (SÁ EH 129:20.), hogy a betérő neve, amit pl. a ketubájába vagy a getjébe írunk, az „ben Ávráhám ávinu”, vagy „bát Ávráhám ávinu” – vagyis Ábrahám ősapánk fia vagy lánya.

Ha csak „ben/bát Ávrahám” szerepel, akkor nem érvényes a ketubá, mert úgy néz ki, mintha Ábrahám nevű ember gyermeke lenne (Bét Smuél uo. 39.).

A Tóraolvasásnál azonban, ami kevésbé „formális” dolog, lehet csak „ben Ávrahám”-ot mondani (SÁ OC 139:3. RöMÁ). Ha valakinek nem ismert, hogy ki az apja, vagy ha nem-zsidó az apja, akkor is „ben Ávrahám” néven hívjuk fel a Tórához (SÁ uo., Turé záháv 1.). Vannak, akik ilyenkor az anyai nagyapa nevét használják (lásd SÁ és Turé záháv uo., ahol vita van erről). Azonban ketubában, ami egy hivatalos okmány, semmiképén nem lehet ilyen szimbolikus nevet írni, ami nem az apjának a valódi neve (lásd SÁ EH uo. 9. végén, Bét Joszéf responsum Gitin vögérusin 2. fejezet). Azonban „ben/bát Ávráhám ávinu” se lehet, mert akkor úgy tűnik, hogy betérő (Bét Joszéf uo.). Egy vélemény szerint ilyenkor kivételesen csak a saját nevét írjuk a ketubára apai név nélkül, más vélemény szerint ebben az esetben az anya nevét használjuk. (Ocár háposzkim 18. kötet 45. oldal 129. paragrafus).

Ha azonban egy betérő később eltávolodik a micvák gyakorlásától, úgy a getjében (válási okirat) nem a „ben/bát Ávrahám” formulát fogjuk használni, hiszen nem követi „apja” útját. Ilyenkor a „hágér’” vagyis „a betérő” kiegészítés kerül a neve mellé, apai név nélkül (Misnát hágér 14:14.).

Ide kapcsolódik még az a szokás, hogy a betegért való imában a beteg anyjának a nevét említjük (lásd Zsoltárok 116:16., Jábiá omer responsum OC 2. kötet 11. fejezet). Logikusan a betérő esetén azt kéne mondanunk: XY „ben/bát Szárá iméjnu”, vagyis XY Sára ősanyánk fia vagy lánya. Két vélemény van erről (lásd Micvát bikur cholim 69–70. oldal, Misné háláchot responsum 18. kötet 86. fejezet): az egyik szerint attól, mert Ábrahám mindenkinek az atyja, még nem lesz Sára mindenkinek az anyja. A második vélemény azonban ezzel ellentétes, így a beteg betérőkért Sára ősanyánk nevével imádkozunk.

Üdvözlettel:

Oberlander Báruch
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
A betérő imája

A bikurim, a zsengék kapcsán (5Mózes 26:2.) van egy micva, miszerint annak bemutatásakor a következő kijelentést kell tenni: „Kijelentem ma az Örökkévaló, a te Istened előtt, hogy elérkeztem az országba, melyről megesküdött az Örökkévaló őseinknek, hogy nekünk adja.” (5Mózes 26:3.) Erre a Misna (Bikurim 1:4.) azt mondja, hogy bár a betérő is hozhat zsengéket, de nem mondhatja a fenti mondatot, mert az ő őseinek nem ígért Isten semmit. [Ez egy ún. névtelen Misna, amiket a Talmud szabályai szerint mindig Méir rabbinak tulajdonítunk (Szánhedrin 86a.). Érdekesség, hogy rabbi Méir maga is betérők gyermeke volt (Gitin 56a.).]

A Jeruzsálemi Talmudban (Bikurim uo.) azonban Jehudá rabbi véleményét olvashatjuk, aki egy másik Tórai idézetre hivatkozva azt mondja, Ábrahám a betérők atyja is: „…népek tömegének atyjává teszlek Én téged.” (1Mózes 17:5.) Ebből a népek atyja utal arra, hogy Ábrahám azoknak is az őse, akik átveszik a tanításait, vagyis betérnek a zsidóságba (lásd Misnát hágér 172. oldal 58. lábj.).

A háláchá Jehudá rabbi véleményét fogadja el (Maimonidész, A zsengék bemutatásának szabályai 4:3.). Ezt látjuk a Sulchán áruchban is (OC 53:22.), ami szerint nem elfogadott az a vélemény, miszerint a betérő nem imádkozhat elő, mert nem mondhatja, hogy „őseink Istene”. Mind a személyes imában, mind előimádkozóként mondhatja ezt, mert egyértelműen a zsidó ősök leszármazottjának számít (lásd még Maimonidész, Sut HáRáMBáM 2. kötet 293. fejezet).

Üdvözlettel:

Oberlander Báruch

 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Fény az ujjra, bor a szemre-
Kedves Rabbi!

Néhány hete láttam, hogy van ahol szokás, hogy Hávdálá után mindenki belemártja a kisujjait a kiömlött borba, és egy kicsit a szemére, fülére stb. és a zsebeibe ken. Mi ennek a szokásnak a lényege, és mennyire elterjedt? Csak askenazi zsidók csinálják, vagy mások is?

Köszönöm, Miklós

Kedves Miklós!

A Sulchán Áruch (Orách Chájim 296:1.) írja, hogy szokták a bort az arcra kenni ezzel „mutatva a micvá iránti szeretetet”. Lehet, hogy ez kapcsolódik ahhoz is, ami említve van (Mágen Ávrahám, Orách Chájim 271:23.), hogy aki a kidus bort a szemére teszi, az annak egészségére szolgál. Érdekes, hogy csak a Hávdálá bor szokása terjedt el, míg a kidus boré nem.

Láttam már olyanokat, akik más testrészekre is kennek, illetve hintenek a zsebeikbe egy-egy csöppet, hogy az mindig tele legyen sok jóval, de nem vagyok biztos ennek pontos forrásában, illetve, hogy létezik-e ennek forrása.

A hávdálá része még a gyertya lángjának a használatára mondott áldás is. Ezt akkor lehet megtenni, ha olyan közel van az ember a tűzhöz, hogy a fényénél meg tud különböztetni két pénzérmét (SÁ uo. 298:4.). Csakhogy, amikor kimegy a sábesz, nincs az ember zsebében két pénzérme, ezért az a szokás, hogy ránézünk az ujjainkra, hogy meg tudjuk-e különböztetni a körmöt a bőrtől a gyertya fényében (RSZ uo. 298:6.). Ez azt is szimbolizálja, hogy kezdődik a munkahét – a kapálással és más kétkezi munkákkal.

Oberlander Báruch

 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós

Megoldókulcs az askenáz zsidó eredetű vezetéknevekhez​


A több évezredes zsidó történelem nagyobb részében a zsidóknak nem volt vezetékneve. A közösségekben a zsidókat az apjuk nevével különböztették meg – például: Ávrahám ben Mose vagyis Ábrahám Mózes fia, Diná bát Jicchák azaz Diná Izsák leánya –, vagy ha imádságokban említettek valakit, akkor azt az anyja nevével – például: Ávrahám ben Lea vagyis Ábrahám Lea fia – tették.


Az askenáz zsidó családnevek tömeges felvétele 1787-ben kezdődött, amikor II. József osztrák császár új törvényében előírta, hogy a birodalom minden zsidó lakosa köteles vezetéknevet felvenni. A Habsburg gyakorlat pedig hamarosan átterjedt a környező országokra is, melynek köszönhetően a 19. század közepére már a legtöbb európai zsidónak volt vezetékneve.


Jóllehet, a zsidók vezetékneveit adminisztráló tisztviselők olykor mindenféle meggondolás nélkül aggatták rá az emberekre a neveket, gyakran viszont a zsidók konkrét kérései lettek megörökítve, melyek jellemzően a családfő származásáról, foglalkozásáról vagy egyéb személyes adatáról ad felvilágosítást.


A chabad.org szerzője, Yehuda Altein összegyűjtötte a manapság leggyakrabban előforduló zsidó családnevek megoldókulcsát, mely segítségével talán Ön is újdonságokat tudhat meg ősei származásáról.


1.Cohen és annak változatai


A legismertebb zsidó családnevek egyike a Cohen, mely családnév az Áron főpaptól való származását jelzi. A „kohánim”, vagyis a papok a jeruzsálemi Szentélyben szolgáltak és habár különleges és szent feladatukat ma, a Szentély hiányában nem gyakorolhatják, ma is megkülönböztetett szerepet élveznek, így például Tóra-olvasáskor elsőként hívják fel őket, de ünnepekkor a mai napig ők szokták elmondani a hagyományos papi áldást.


A Cohen név több variánsa is kialakult, így például a Magyarországon is legáltalánosabb a Kohn (melyből a magyarosítások után sokszor lett Kovács), a Kahn, a Kahane, Katzburg, az orosz nyelű területeken a Kagan és Kogan, mivel ott a „h” hang nem létezik és ott azt „g”-re cserélik.


A Cohen és változatainak viselőit viszont fontos arra figyelmeztetni, hogy a névtől önmagában még az illető nem feltétlenül lesz kohanita, miután a „státusz” továbbörökítése különböző háláchikus szabályokhoz is kötődik, ezért ha kétség merül fel érdemes egy rabbival konzultálni.


2. Levy és annak változatai


A Cohenhez hasonlóan, a Levy szintén a legismertebb zsidó vezetéknevek közé tartozik és Izrael 12 törzséből a Lévi törzshöz tartozó egyének származását jelzi. A Szentély idején a leviták voltak a felelősek a Templom őrzéséért, és az áldozatokat kísérő éneklésért. Tizedet is kaptak minden Izrael földjén megtermelt terményből. Ők voltak a kohaniták jobb kezei, s bizonyos fokig ma is azok, – például ők mossák meg a kohének kezét, mielőtt a kohének elmondanák a hagyományos papi áldást. Kiváltságot is élveznek, mert a levitákat hívják fel másodiknak a Tóra-olvasáskor.


A Levy név gyakori változata a Levi, Lewi, Levin, Levine, Magyarországon elsősorban Löw vagy Lőwy formában találkozhatunk ezekkel a vezetéknevekkel.


Fontos megjegyezni, hogy hasonlóan a Cohen és annak változatait viselő személyekhez, a Levy és változatait viselőkre sem feltétlenül vonatkozik maga a „státusz”, vagyis a biztonság kedvéért érdemes konzultálni egy rabbival, hogy fennáll-e a levita állapot.


3. Patronim és matronim nevek


Számos zsidó vezetéknév patronim, vagyis az apa vagy más férfi ős nevéből származik, és jellemzően -s, -son, -ovitch, -owitz vagy -ovics toldalékkal képzik őket. Így például ha valaki apját Ábrahámnak hívták, akkor felvehette az Abramowitz, Abramson vagy egyszerűen csak az Abrams nevet. Ha a papa Izsák volt, akkor az Isaacs, Isaacson vagy Isaacowitz változatok jöhettek szóba, a Jákobnál a Jacobs, Jacobson vagy Jacobowitz, Dávidnál a Davidson vagy Davidowitz, Lébnél a Lebovics, Mendelnél a Mendelson vagy Mendelowitz, Benjáminnál a Benjaminson, Áronnál az Aaronson. Ugyanebben a szellemiségben egy Rabinowitz egy rabbi fia lehetett.


A lubavicsi rebbék Schneersohn vezetékneve a mozgalom alapítójának Schnéor Zálmán liádi rabbi nevéből származik.


De nem csak az apák neve után „készítettek” vezetékneveket, hanem az anyáké után is, méghozzá -in toldalékkal. Így lett a Rivka anyák után Rivkin a család, vagy a Fejga után Feiglin, Sára után Sorkin, Támár után Tamarkin vagy éppen Béjlá után Belkin.


A Margolis vagy Margoliot vezetéknév, melyet egyébként számos rabbihíresség is visel, a Margalit női névből származtatható, mely „gyöngyöt” jelent.


4. Helységnév alapú vezetéknevek


A zsidó vezetéknevek gyakorta jó támpontot adnak az ősök származási helyéhez is. A vezetéknevek felvétele idején sokan születési városuk vagy régiójuk, országuk nevét vagy annak egy formáját választották, így lett egy-egy család Brody (a mai ukrán város után), Halpern (a német Heilbronn város után), Frankel (a német Frankföld után), Schlesinger (a sziléziai város után), Gordon (a fehéroroszországi Grodno után), Pollack (Lengyelország után), Auerbach és Epstein (német városok után), Ginzburg (bajor város után), Wiener (Bécs után), Danziger (a mai Gdansk lengyel város után), Deutsch (Németország után), Horowitz (cseh város után), Böhm (Csehország után), Schapiro (a német Speyer város után), Posner (a lengyelországi Poznan után), Ostreicher (Ausztria után), Prager (Prága után) vagy Unger (Magyarország után).


Egyes esetekben a helység alapú vezetékneveket -sky utótaggal látták el, mint például Minszkij a fehéroroszországi Minszk után vagy Twersky a litván Tverai vagy a szentföldi Tiberias után.


S bár más szemszögből a Moskowitz jelentése Moske – Mózes – fia, de egyúttal azt is jelenti, hogy a család Moszkvából származik.


5. Szakmára utaló nevek


Sok zsidó választotta nevéül magának a családfő foglalkozását, így lett a kovácsokból Schmidt vagy Kowalski, a cipészekből Schuster vagy Sandler, a szabókból Kravitz, Schneider vagy Portnoy, a tanárokból Malamud, a rituális vágókból Schochet vagy Schechter, a Tóra-írókból Sofer vagy Schreiber, a kántorokból Kantor, Chazan vagy Spivak, a bádogosokból Blecher, a szatócsokból Kramer, a molnárokból Miller vagy a takácsokból Weber.


A családfő szakmájára utaló nevet pedig sokszor -man(n) utótaggal alkották meg, hentesből lett így Fleischman, rézművesből Kuperman, vízhordóból Wasserman, kereskedőből Kaufman, halkereskedőből Fischman, cipészből Schusterman.


6. Vezetéknevek fizikai és egyéb jellemzők alapján


A zsidók a családneveiket időnként az ősapák fizikai tulajdonságuk alapján kapták, például akinek őse alacsony volt, jó eséllyel lett Klein vagy Kleinman, viszont aki magas, nagy ember volt, belőlük Gross vagy Grossman lett. Aki idős korában kapta nevét lehetett Alt, Alter vagy Altman. A sötét hajúak, vagy bőrszínűek lettek a Schwartz-ok, az őszek a Weiss-ek, a vöröshajúak pedig a Roth-ok.


A kivételesen őszinte, egyenes emberek lehettek Ehrlich-ek, a gazdagok Reich-ek, Reichman-ok, a békességükről híresekből Fried-ek, Friedman-ok, a különlegesen okosakból pedig Scharf-ok lettek.


7. A természet ihlette vezetéknevek


A legszebb csengésű vezetékneveket a természet ihlette. A flóra és fauna legváltozatosabb lényeiből, de még az ásványok német neveiből is farigcsáltak neveket. Többnyire összetett nevek ezek, melyek valószínűleg véletlenszerűen lettek egymáshoz rendelve, de akárhogyan is, végül igen jó csengést eredményeztek.


Különböző fanevek, -baum végződéssel: Teitelbaum (datolyapálma), Mandelbaum (mandulafa), Tannenbaum (fenyőfa), Appelbaum (almafa), Birnbaum (körtefa), Nussbaum (diófa), Grunbaum (zöldfa), Rosenbaum (rózsafa).


Különböző hegynevek, -berg végződéssel: Goldberg (aranyhegy), Grunberg (zöldhegy – vagyis lombokkal borított hegy), Eisenberg (vashegy), Rosenberg (rózsák hegye).

Különböző mezőnevek, -feld végződéssel: Weinfeld (szőlőmező – átvitt értelemben szőlőskert), Blumenfeld (virágmező), Rosenfeld (rózsamező).
Különböző ágnevek, -zweig végződéssel: Goldzweig (aranyág), Rosenzweig (rózsaág).
Különböző völgynevek, -thal végződéssel: Lilienthal (liliomvölgy), Rosenthal (rózsavölgy).
Különböző kőnevek, -stein végződéssel: Goldstein (aranykő), Silberstein (ezüstkő), Eisenstein (vaskő), Kuperstein (rézkő), Rothstein (vöröskő).

Állatnevek: Hirsch (szarvas), Adler (sas), Hecht (csuka), Karp (ponty), Wolf (farkas), Fuchs (róka).

Egyéb természeti jelenségekből származó név például: a Morgenstern (hajnalcsillag) vagy csak egyszerűen Stern (csillag).


8. Nevek rövidítések alapján


Egyes vezetéknevek héber kifejezések mozaikszavából vagy rövidítéséből keletkeztek, mint például a Katz kohanita vezetéknév a „kohén cedek”, vagyis az „igazlelkű pap” rövidítésből, míg a Segal vagy Siegel egy levita vezetéknév a „szegán levijá”, a „helyettes lévi” rövidítéséből.

A Badab név a „ben áv bét din” vagy a „bíróság vezetőjének fia” mozaikszóból, a Bek pedig a „bné kedosim” azaz a „mártírok fiai” összevonásból keletkezett.

9. A legrégebbi eredetű zsidó családnevek

Míg a legtöbb zsidó családnak csak a 19. század fordulójában lett vezetékneve, addig voltak olyan zsidók is, jellemzően Tóra-tudós vagy gazdag családok, akik akár már évszázadokon keresztül viselték és örökítették nevüket. Íme néhány példa:

Horowitz
– nevet viselők a csehországi Horovice városból származnak és általában a levita származású családokhoz kötődik. Több híres rabbi viseli ezt a nevet, mint Ráv Jesájá Horowitz („Selá haKádos”, ca. 1555–1630) Ausztria rabbinikus bíróságának a feje, később frankfurti, majd jeruzsálemi rabbi. A „Lublini Látó” vagyis Jáákov Jicchák Horowitz (ca. 1745–1815) rabbi vagy a nikolsburgi gáon, Smuel Smelke Horowitz (1726–1778).

Schapiro
– nevet viselők a németországi Speyer városából származnak. A név híres viselői között találjuk a 17. századi krakkói nagy kabbalista Nátán Nátá Schapiro (1585–1633) rabbit, vagy Jehuda Méir Shapiro (1887–1933) haszid rabbit, a Chachmé Lublin Jesiva alapítóját.

Rappaport
– nevet viselők vezetéknevének első fele állítólag a német „holló” szóból származik, míg második része Porto Mantovanóhoz, az olasz Mantau közelében fekvő településhez vezethető vissza. A család címere egy hollót és egy papi áldásra felemelt kezet ábrázol, mely a kohanita származásukra utal. Európa-szerte számos tekintélyes család viselte ezt a nevet.

Landau
– nevet viselők régi askenáz családból származnak. Jákov Landau („haÁgur”, megh. 1493) rabbi német származású volt, de Olaszországban telepedett le, ahol jelentős háláchikus tevékenységet folytatott. Jehezkiél Landau (1713–1793), a Nodá biJehuda című könyve után jól ismert prágai rabbi.

Luria
– nevet viselő családok a származásukat Slomó Jiccháki (1040–1105) rabbiig, vagyis „Rási”-ig vezetik vissza, aki köztudottan Dávid királytól származtatja magát. A család tagjai között tartjuk számon a neves háláchá-tudós Slomó Luria (1510–1573) rabbit vagy minden idők legnagyobb kabbalistájának tartott Jicchák Luria („Arizal”, 1534–1572) rabbi.


10. Tehát, honnét is származik a család?

Tudván, hogy az egyes zsidó családok igen sokat költöztek – legtöbbször kényszerből – egyik helyről a másikra, és minden szabálynak vannak kivételei, íme néhány általános vonás, melyek segítenek meghatározni egy-egy család eredetét:

Kulcsfontosságú a vezetéknevek nyelve, mert ha nem német vagy héber eredetű, akkor igen jó támpontként szolgálhat, például ha a család neve Portnoy – mely oroszul szabót jelent –, akkor az ősök nagy valószínűséggel az orosz birodalomból származtak. Aki pedig ma a világon a Farkas vezetéknevet viseli, minden bizonnyal Magyarországról származik.

A klasszikusan Magyarországról származó családnevek egyébként egy szótagúak és leíró jellegűek, mint a Schwartz, Weiss, Roth, Gross, Klein vagy Stark.
Az összetett német nevek, mint Goldberg, Silberstein stb. inkább a galíciai zsidók körében gyakoriak. Az anyai nevek, mint Rivkin, Laikin, Tamarkin stb. pedig az egykori orosz birodalom területén élők körében volt elterjedt.

Ha valaki neve pedig egy város után lett elnevezve, akkor egyszerűen csapja fel a térképet! De érdemesebb egy régebbi atlaszt böngészni, mert egy bő száz évvel ezelőtt az egyes települések nevei eltértek a mai írásmódjuktól.

1683730856434.png
 
Oldal tetejére