Édes anyanyelvünk, azaz "Mely nyelv merne versenyezni véled."

Czuczor Gergely (1800-1866) (költő és nyelvész):

Nemzeti nyelv


Szónokaink mondnak sok jót a nemzeti nyelvről;
Csak magyarúl is jól tudna beszélni kiki.

kaláris írta:

Bencze Imre: Édes, Ékes Apanyelvünk</V<O</O
(Sinkovits Imre előadásában, 1987, III Humorfesztivál)<O</O
<O</O

Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak <?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shape id=_x0000_i1029 style="WIDTH: 11.25pt; HEIGHT: 11.25pt" alt="" type="#_x0000_t75"><v:imagedata src="file:///C:\DOCUME~1\apa\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.gif" o:href="http://www.canadahun.com/forum/images/smilies/icon_razz.gif"></v:imagedata></v:shape><O</O​

<O</O
Kezdjük tán a "jó" szóval, tárgy esetben "jót", <O</O
ámde "tó"-ból "tavat" lesz, nem pediglen "tót". <O</O
Egyes számban "kő" a kő, többes számban "kövek", <O</O
nőnek "nők" a többese, helytelen a "növek". <O</O
Többesben a tő nem "tők", szabatosan "tövek", <O</O

Kattints a kibontásához...

<O</O
Csak egy részletét idéztem be a hozzászólásnak emlékeztetőül!<O</O
Szeretnék hangzó anyagot csatolni hozzá<O</O
A Neten már sehol nem lelhető fel<O</O
Ez a kossuth rádió adásából valóTetten ért szavak Balázs Géza műsora
hallgassátok jókedvvel:<O</O
2007. december 9. - Egy nyelvi vers a népivé válás útján. Bencze Imre Édes, ékes apanyelvünk című versének története – a mi napig, címmel hangzott el
Két változatban teszem fel az első .M3U kiterjesztésű fájl a meghallgatásához winamp lejátszó kell
A második egyszerű mp3
<O</O

Bencze Imre: Ékes, édes apanyelvünk (2)<O</O

2008.01.20. 15:13 rokica<O</O

Bencze Imre 2008.01.20. 14:17:38 <O</O
Kedves Rokica! Ha van hozzá ideje, türelme és érdeklődése, kérem olvassa el Maya blogján a jan. 20-i bejegyzést. Ott olvasható az Ékes, édes apanyelvünk (2). Ha netán megtetszett, átmentheti a saját honlapjára. Jó szórakozást !
Üdvözlettel : Bencze Imre <O</O
<O</O

Gyönyörű vagy, ó magyar nyelv, alig győzlek csudálni,
Ámde olykor miattad kell ritkás hajam csupálni.
Mennyi erő, mennyi szépség, mennyi játék, mennyi tűz,
Szájára vesz Ganaj Pesta, mennyi mocsok, mennyi bűz.

Fényes napunk felsugárzott új világunk hajnalán,
"Ember - e szó büszkén hangzik" - mondta Gorkij hajdanán.
Ember ma már nincsen nálunk, legföllebb ha gazember
Van helyette ürge, ipse, pasas, pasi, pasinger,
Manusz, mandró, mangár, muki, muksó, muksi, apafej,
Hapsi, hapek, gádzsó, bádzsó, kani, kandur, kurájber,
Szivar, mókus, csóró, csávó, fószer, apus, tata, krapek,
Pacsmag, pali, palimadár, pofa, pacák, pók meg pacek.

Volt itt régen szép menyecske, kisasszonyka, hajadon,
Ma már csaj van, spiné, spinkó, pézsma, tojó, amazon,
Csinibaba, szilva, szöcske, szirén, szatyor, kismadám,
Macska, menyét, pulyka, gyöngytyúk, pipi, nyanya, szépanyám;
Kocsid járgány, tragacs, kordé, szemétláda, skatulya,
Tupírozott szappantartó, bűzdaráló taliga;
Szépre, jóra, kitűnőre azt rebegjük: oltári,
Penge, szuper, állati klassz, baromi jó, haláli;
Ami nehéz: rázós, fázós, csomós, cikis, meredek,
Hullafrankó bigét smárol Sándor, József, Benedek.

Okos férfi ritka nálunk, tengernyi az ostoba,
Olyan, akin nem hagy nyomot tanfolyam, se oskola,
Sok az olyan - gyakran halljuk - kinek esze hézagos,
Hütyü, plömplöm, stupid, bornírt, flúgos, buggyant, kótyagos,
Hígvelejű, golyós, hangyás, hibbant, hibás, ütődött,
Süsü, gügye, lüke, gyagyás, lökött avagy lökődött,
Ügyefogyott, félcédulás, félnótás vagy félkalap,
Blőd, akinek jószerével még a kör is téglalap,
Idióta, abnormális, degenerált, debilis,
Bunkó, balfék, bomlott agyú, balga, bamba, be dilis,
Tökkel csapott, elmegyenge, dinka, dinnye, balfácán,
Bolond, kinek vekkeróra csireg-csörög bal lábán,
Zagyva, szédült, badar, bárgyú, bugris, hólyag, fafejű,
Agyalágyult, tahó, tökfej, tuskó, kretén, féleszű.

Jó leány a kis Mariska, csinos, dolgos, takaros,
Rosszlányokra bő a lista: utolsó vagy fapados,
Örömleány, sarki csillag, cemende vagy utcalány,
Cafka, cafat, céda, kokott, kéjnő, kuruc, kurtizán,
Feslett, cula, rüfke, prosti, éji lepke, pillangó,
Rima, ribanc, szajha, lotyó, hetéra vagy kisringló.
Kérdésemet nem szeretném véka alá rejteni:
Képernyőnkön mér' kell őket mindig ku-nak ejteni??!

"Csudálatos szép magyar nyelv!" - tapsikol egy délnémet,
"Tősgyökeres" magyar szókkal szédíti a nénémet:
Ziherejsz-tű, hózentróger, kredenc, kurbli, puceráj,
Hercig trampli, smucig spicli, fecni, lichthof, kóceráj,
Pacsni, plecsni, cekker, cvikker, stempli, spulni, stampedli,
Strimfli, svindli, sufni, smirgli, hakni, hülzni, stanecli.
Pató Pali semmittevő, aluszékony, tohonya,
Nemtörődöm, rest és renyhe (nagykutya a rokona!),
Lomha, lassú, lusta, léha, hanyag, henye, komótos,
Álomszuszék, tétlen, tunya, naplopó és pityókos,
Nem igyekszik, nem törekszik, nem dolgozik rendesen,
Nem fűlik a foga hozzá, nincsen hozzá kedve sem;
Ám szemébe nem ezt mondják, ha az ÜB határoz:
"Pató Palcsi helytelenül viszonyulsz a munkához!"

Pápaszemes felszólaló körmondata dagályos,
Panelekből építkezik, ez a módi ragályos:
Nékem az a meglátásom... szűk a keresztmetszetünk...
Jelenlegi időpontban hiánycikket termelünk...
Szükségletek beszerzése lerendezést igényel...
Problémaként jelentkezik szabály közt a kivétel;
Megmondjuk a tagság felé... irányt veszünk előre...
Per pillanat lebeszéljük... sztornírozzuk jövőre...
Kapacitást biztosítunk... beruházást eszközlünk...
Újságokban mindenféle marhaságot leközlünk;
Ruha- s cipőféleséget marketolunk önöknek –
Harminc éve, hogy e sémák vissza-visszaköszönnek!

Sugárutak csinosodnak, szépülnek a közterek,
aszfalton és hímes réten rügyeznek a közhelyek;
Pedáloz egy buzgó mócsing, hat húszassal érkezett,
Most jött le a falvédőről, s tűzközelbe férkezett:
Csókolom a kisztihandját! - Hogy oda ne tipegjek!
Nékem az csak leányálom, hogy kegyeddel kikezdjek!
- Elegáncsos vagy ma este! - Igyekszik a dolgozó!
- Részemről a fáklyásmenet - szól egy hullahordozó.
- Helyes nő ez! - Himlőhelyes! - Szerény, mint az ibolya!
- Lúdtalpa van, szinte gágog! - Mézből van a mosolya!
- Mennyi nő, és mind a másé! - Ez van, ezt kell szeretni!
- Nászéjszakán besegítünk... - Lehet róla fecsegni!
- Ezt a ziccert nem hagyom ki, nem ettem én meszetet,
- Esküszöm az életedre! - Legszebb szó a szeretet!
- Mink itt aztat nem tudhassuk - mórikál egy professzor,
- Nem vagyunk az őserdőben! - int a lánya huszadszor.
- Le vagyok én targiázva! - Ez is jól megaszonta;
- Intelligencs ember vagyok, kéccer fürdök havonta;
- Beleköptek levesembe! - Mint a bolha köhögök;
- Ide azt a rozsdás bökőt! - Én ezen csak röhögök.
- Nem vagyok én Czeizel Endre, hogy az okát kutassam!
- Meséld ám a nénikédnek! - Mondjam-é vagy mutassam?!
- Pattanj, mint a nikkelbolha! - Előállt a kordélyom!
- Szopogasson zsilettpengét! - ajánlja a borbélyom.

Csiricsáré beszéd kábít fiatalt meg öreget,
Éjjel-nappal szajkózzuk e falmelléki szöveget,
Anyanyelvünk romlik, kopik, szennyeződik szüntelen,
Közhelyektől lesz a szavunk fakó, szürke, színtelen;
Goromba szó, utcazsargon, irodanyelv fénytelen,
Mit a nyelvhű állampolgár elviselni kénytelen,
Pedig tudjuk, hisszük, valljuk: gazdag nyelv a magyaré,
Rajtunk áll, hogy tiszta, pontos és játékos marad-é.

Megjegyzés: E versezetet Bessenyei Ferenc mondta el Vácott a Madách Imre Művelődési Házban 1982 június 4-én a III. Humorfesztivál döntőjében. Elnyerte az Írószövetség különdíját. A szövegből 10-12 sornyi rész kimaradt (bár a döntőben elhangzott), mert a szerkesztők úgy ítélték meg, hogy a kelleténél pajzánabb.

(a szerző) <O</O

Molnos Angéla: Ki a felelős a magyar nyelvért?
Beszéd
Valamelyik nyelvművelő előadás után fölszólal egy fiatal tanítónő: "Miért mondja mindenki, hogy 'anyanyelv'? Hol van itt 'anyanyelv'? Az anyáknak nincs idejük a gyerekekkel beszélni. Ide-oda rohangálnak, munkát vagy pénzt keresnek, beteg szüleiket ápolják. Kimerülten érkeznek haza és még el kell végezniük a házimunkát. Sok anya egyedül neveli fel gyerekét segítség nélkül. Nincs se idejük, se erejük az anyáknak a beszélgetésre. Van tévényelv, utcanyelv, diszkónyelv, de anyanyelv nincs."
Ezen egyszerű megfigyelés félelmetes erővel kellene, hogy hasson mindannyiunkra. Anyáink, falvaink, tanyáink élő nyelve mentett át minket a századokon. Míg hittérítők, tatárok, törökök, németek, oroszok, meg mások dúlták az országot, öltek, zsákmányolták földi javainkat és elégették könyvtárainkat, eldugott, biztonságos zugokban az anyák beszélgettek a gyerekekkel. Regösök és mesemondók mondták a költői jelképekbe burkolt igaz történeteket. Beszéltek és szállt az ige szájról szájra.
Ha megszakad a beszéd, akkor elvész nyelvünk és vele együtt mi is elsüllyedünk a népek tengerében. Akkor Herder jóslata beteljesül. Ne hagyjuk, hogy igaza legyen. Ha az anyák már nem beszélnek, akkor beszéljenek az iskolák. Vállalják ők ezen emberfeletti, nemzetmentő feladatot!
Beszéd nélkül nincs magyar nyelv, gondolkodás, személyiségfejlesztés, és nincs műveltség. Műveltségünk annak következtében jön létre és gyarapodik, hogy egymás között használjuk nyelvünket, én és te beszélünk. Nyelvünk egész műveltségünket magában hordozza. Miközben anyanyelvet tanítunk, egyben műveltséget is közvetítünk.
Az a mód, ahogyan őseink agya működött, megalkotta nyelvünk szerkezetét. E szerkezet átlátszóan tiszta és pontos. Szorosan összefügg anyanyelvünk a gondolkodásunkkal és az anyanyelvi nevelés elsősorban a gondolkodást fejleszti. A beszéd rendjében az értelem és a tudás rendje tükröződik, csakúgy, mint a szakszerű, világos szervezésben. (K. Grandpierre Emil, 1979, 12-13 o.). Tisztázatlan gondolkodásra vall a tisztátalan beszéd. Ha gondozatlan és hanyag a beszédünk, ugyanilyen lesz a gondolkodásunk. (Szabó Árpád, 1996).
Amikor a tanuló felel a tanár váratlan kérdésére, gondolkodni tanul; amikor összefoglalja, amit tanult, beszélni. "Gondolkodni és beszélni: nem lehetne rövidebben megjelölni egész középiskolai tanításunk célját." (Babits Mihály).

Nekem nagyon megtetszett ez a vers. Wass Albert - Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
A csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
Esőnek, hónak, fellegeknek,
Es nincsen ború örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
Ha sáska rágja le is a vetést,
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a rend,
S nem vész magja a nemes gabonának,
De híre sem lesz egykor a csalánnak,
Az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
Ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
S vérző csonkból virradó tavaszra
Új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindég lesznek fák, amikor a rozsda
A gyilkos vasat rég felfalta már,
S a sújtó kéz is szent jóvátétellel
Hasznos anyaggá vált a föld alatt. . .
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
Ha egyenlővé teszik is a földdel,
Nemzedékek őrváltásain
Jönnek majd újra boldog építők
És kiássák a fundamentumot
S az erkölcs ősi, hófehér kövére
Emelnek falat, tetőt, templomot.
Jön majd ezer új Kőmíves Kelemen,
Ki nem hamuval és nem embervérrel
Köti meg a békesség falát,
De szenteltvízzel és búzakenyérrel
És épít kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
A fundamentum Istentől való,
És Istentől való az akarat,
Mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad
És üzenem a volt barátaimnak,
Kik megtagadják ma a nevemet:
Ha fordul egyet újra a kerék,
Én akkor is a barátotok leszek.
És nem lesz bosszú, gyűlölet, harag,
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
És leszünk egy cél és egy akarat:
A víz szalad, a kő marad,
A kő marad.

És üzenem mindenkinek,
Testvérnek, rokonnak, idegennek,
Gonosznak, jónak,
Hűségesnek és alávalónak,
Annak, akit a fájás űz, és annak,
Kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
Vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
Mozdulnak már lassan a csillagok,
S a víz szalad és csak a kő marad,
A kő marad.

Maradnak az igazak és a jók,
A tiszták és a békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
Lukasszák már az égben fönt a rostát
S a csillagok tengelyét olajozzák
Szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
És miként hirdeti a biblia:
Megméretik az embernek fia,
S ki mint vetett, azonképpen arat.
S a víz szalad és csak a kő marad,
A kő marad.

Krúdy Gyula:

Felhők (részlet)

Nem kell bántani drága, árva gyermekből királyfivá növekedett magyar nyelvünket.
Őt már senki se veheti el tőlünk. Amint a múltunk, a legsajátosabb nemzeti múltunk is a miénk marad, bármi történjék.
(1915.)

"A Magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiság köntösében járó még korántsem hazafi. S hány ilyen külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán!"

Széchenyi István

Fábri Péter
A csönd és a szó<O

Ne less mögé, hisz úgyis tudhatod, mi más:
a szó a csönd ruhája csak.
A szó a dísz, a csábító, kacér selyem,
s a csönd a vér, a hús, a csont,
a csönd a test, a néma lüktetés, a lét.<O

Ha néha szóba rejtezik,
csak mint, ha nő incselkedik, tréfál velünk,
s hogy vetkezhessen, öltözik,
mert szűnni vágyna csak szünös-szüntelenül:
s a csönd is éppen ezt teszi.
<O
A csönd a test, öröm és nyűg és fájdalom,
az öntudatlan élet ő:
a Semmi teste, néma változás, anyag.
S a szó a csönd ruhája csak,
s a csönd a test, a néma lüktetés, a lét.<O

Ábrányi Emil
Magyar nyelv
Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged
Ajkára võn, többé nem dobhat el!
Szentség gyanánt hogy befogadja éked,
Õrzõ oltárrá válik a kebel.

Pajzán, derüs vagy, mint nõink szeme,
S erõs, szilárd, mint hõsök jelleme!
Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék,
S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!

Minden, mi fejben, vagy szívben fakad,
Tõled nyer pompát, színdús szavakat.
Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord,
Mint egy király az ünneplõ bíbort!

Bír-e más nyelv úgy epedni,
Annyi bájjal, annyi kéjjel?
Olvadóbb, mint lant zenéje

Holdvilágos langyos éjjel,
Mely virágot s dalt terem,
Mikor ébren semmi sincs más,

Csak a fák sötét bogán:
Hangos, boldog csalogány
S boldog, néma szerelem ...

Hát a csapongó
Gyorsszavú tréfák
Játszi szökését
Festi-e más nyelv
Oly remekül?

Pattog a víg élc,
Ám sebe nem fáj,
Mert csak enyelgés,
Tarka bohóság
Volt az egész! ...

Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangja
Úgy zendül benne, mint egyház harangja,
Mely messze hinti mély, komor szavát.
Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,
S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,
Úgy döng minden szó a kedélyen át! ...

Ciklopsz pörölye, hogyha csatát fest,
Csatakürtök bõsz riadása!
Halld! Halld!
Száguldva, vihogva, kapálva
Dölyfös paripák robbannak elõ.
Százak keze vág, százak keze lõ.

Nem szárnyal a vér-ködös égre más,
Csak ágyudörej, szitok és zuhanás!
Rászkódik a föld, iszonyodva reng,
Amerre a kartács vad tánca kereng! ...
Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,
Sebet osztva süvölt: ne bántsd a magyart!

Hatalmas, szép, nyelv,
Magyarnak nyelve!
Maradj örökké
Nagy és virágzó!
Kísérjen áldás,
Amíg világ áll!
S legyen megáldott
Az is, ki téged
Ajkára vesz majd:
Elsõt rebegve,
Végsõt sóhajtva!
A fenti vers szerzõje Ábrányi Emil (1851 Pest – 1920 Szentendre) mint költõ, műfordító és újságíró élt Budapesten. Noha versei ma érzelgõsnek tünnek, a századforduló egyik legnépszerûb költõje volt. Szónoki heve és néhol az elkoptatott fordulatok használata gyakran zavaró, de költõi tehetsége, hallatlanul gazdag szókincse és nyelvérzéke lépten-nyomon érzékelhetõ és bõven kárpótolja az olvasót. Talán kitünõ Byron, Rostand és Ibsen fordításaiban a legnyilvánvalóbb, hogy mily nagy mestere a nyelvnek..

P. Buzogány Árpád
Hosszú útra való szavak

Aki messze indul, emlékeit is viszi magával
s rokonná válik a felhővel, földdel, az út menti fával...
Hazája lesz a nagyvilág s a vándorbot, ha el is vásik,
szülötte-földje ugyanaz, bárhol járjon, sose másik.
Mint lábunkban a lépés, mint kézben a mozdulat-
Úgy él bennünk, sohase szolgálunk nálanál nagyobb urat.
S a nyelv, melyben a legtitkosabb gondolatok szárnyra kelnek,
bennünk rejtezik, mint felnőttben az örökifjú gyermek.
Eldobhatjuk a terhet, ellophatják kis batyunkat tőlünk-
utolsó útravalónk marad s lesz: legerősebb őrünk.

"Mert emberi létünkben szerzett tulajdonaink közt alig van szentebb, mint a nyelv."
Illyés Gyula

Illyésnek az anyanyelvről szóló írásai tele vannak kulcsmondatokkal, tételszerű, epigrammatikus tömörséggel megfogalmazott gondolatokkal. Néhány ezek közül.
„Magyarország területén a magyarok előtt egyetlen nemzet sem tudott tanyát verni.”
„A történelemben nép ritkán teremtett oly rövid idő alatt magának hazát, mint a magyar.”
„Egy-egy népet nem a testi hasonlóság, hanem a közös múlt, a hasonló gond, az egy haza levegője egyesít s választ el egy más multú és más jellemű néptől.”
„Magyar énelőttem az, aki nem bírja a homályt, sem a börtönben, sem a gondolatban.”
„Minden nép közösség. Jó magyar az, aki emberi, jó tagja a magyar közösségnek.”
„Két istent nem lehet szolgálni.”
„Lelket cseréljen, aki hazát cserél. Lelkemet csak gazdagítani szeretném. Csak gondolatot és tapasztalatot akarok cserélni. Igen, csiszolódni, köszörülődni is szeretnék. Hogy minél alkalmasabb magyar legyek, az egy emberiség kezében.”