A házasság világnapja

Én nem tudnám elképzelni az életem másként, 35 éves házasok vagyunk, lehet, hogy maradi vagyok, de ez az élet rendje, őseim is így éltek, én is csak így tudom elképzelni.
Jól érzem magam így.
Hallom, sokan még a 60 éves házassági évfordulót is megérik.
Még szeretnék én is néhányat megünnepelni.

Mi a férjemmel 41 éves házasok vagyun jól megvagyunk remélem még sok évig együtt fogunk lenni.

Bindsachsen-Németország

Eggyezek a véleményetekkel mi is 24-éve vagyunk házasok és szerintem is az a sorjan rendje meg nincs is szebb mint fehérben az oltárelött állni a szeretett férfivalkiss

Néha a természet is tévedhet- hát még az ember. Éld az életed, de ezt törvényesiteni nagy hiba volna.
Lásd az alappéldát, a természet is a különneműekre alapozott, -bár néhol hagyott kiskaput is. De:
KIVÉTEL ERŐSÍTI A SZABÁLYT!

kunvari írta:

Vannak helyek e világon, ahol az egyneműek együttélését elítélik és vannak olyan helyek, ahol ez teljesen elfogadott. Nos én magam nem török felettük pálcát, ehhez nincs semmi jogom, de én egy férfi és egy nő állandó kapcsolatának gondolom a házasság fogalmát.

Kattints a kibontásához...

Én leszbikus vagyok, 5 éve élek együtt a partneremmel. Eszünkbe sem jut másra nézni, teljesen elkötelezettek vagyunk egymás mellett. A törvény mégsem ismeri el a kapcsolatunkat, mert azonos neműek vagyunk. Ez azért baj, mert ő amerikai állampolgár, én magyar vagyok, és az amerikai bevándorlási törvény semmit nem biztosít nekünk. Ha a partnerem férfi lenne, akkor már rég házasok lennénk, lehetne letelepedési- és munkaengedélyem. így viszont csak tanulóvízumon lehetek itt, nem dolgozhatok, halmozzuk a diákhiteleket. Nagyon büszke vagyok Magyarországra, hogy a parlament megszavazta a regisztrált élettársi kapcsolatot. Ez azt jelenti, hogy ha Mo.-ra költözünk, akkor legalább a magyar törvény elismeri az összetartozásunkat. Nem értem, hogy miért fáj másoknak az, ha az azonos nemű pároknak ugyanolyan jogaik lehetnek, mint bárki másnak.

Házasság csak egy papir , ez még nem jelent boldogságot , én 20 éve élek pár kapcsolatban , van egy 16 éves fiam , és nagyon jól megértjük egymást

Holnap lesz két eve, hogy hazasságban élek...és eddig mindent napját élveztem!

A házasság... hát tudnék róla mesélni. 30 éve gyakorlom.
Ami biztos, hogy elsődlegesen nem pénzről szól.

A házasság szerintem soha nem megy ki a divatból.Aki gyerekeket is szeretne igazi családot azért többbnyire megesküszik.Én hiszek a házasság intézményében.

Papír

Papír ide vagy oda, ha elmúlik a szeretet, akkor az csak arra jó, hogy megkeserítse, hogy valaki új életet tudjon kezdeni, talán egy boldogabbat. Engem 12 év után hagyott el a feleségem, volt templomi esküvő, stb... Most egyedül nevelem a 12 éves fiamat, már másfél éve. ő pedig éli világát, de a hülye törvények miatt, még mindig nem tudtam elválni. Így még nem tudtam lakást venni... stb... stb...

Hát igen...az ember már csak ilyen. de az elején mindenki úgy áll hozzá,hogy ez velünk nem történhet meg.
De azért az az esemény igenis fontos az életben.

Én már alig várom,hogy megkérje a párom a kezem. de nem erőltetem, ha eljön az ideje mgteszi, ha meg nem, akkor nem...

azt hiszem mindig minden úgy alakul, ahogy annak lennie kell.

az egy dolog hogy kevés a házasság, de engem jobban érdekel az, hogy miért szinte mindig az a felállás, hogy a nő a maga részéről inkább házasodna, a férfi meg nem? és végül ezért marad el az esküvő.
fordítva szinte soha.
miért?

A házasságkötéssel egy igen érdekes igéretett teszünk és ezt sokan nem teljesitik. A válással lehetettlen az az igéret, hogy jóban - roszban; stb.......
Az eskú mind igéret és ezzel feadatunk van. 20 éve vagyok nős és az eredeti menyasszonyommal. van 3 gyermekünk a legfiatalabb 3 éves múlt. Személyem csak a harmadik gyereknél értem meg a gyermek nevelésre.

Környezetemben világraszoló szerelmek és örökké eskük használódnak el 3-4 éves házasság alatt. A jóban - rosszban elvesztette aktualitását.

yulianna írta:

házasságról csak anyit én 26-éves asszony vagyok.
A papir nem köt össze senkit.
Fiamnak élettársi kapcsolata van,
drága az esküvő és még drágább a válás.

Kattints a kibontásához...

Bocsánat nem szeretnék megbántani senkit,de ez gond,hogy van olyan aki így vélekedik.Az igaz hogy egy papír nem biztosít be semmit,de igazán az a házasság ha kimondod azt a bizonyos igent.Véleményem szerint az a legnagyobb gond,hogy az egész intézményt nem veszik komolyan és a holtomiglan,holtodiglant sem,könnyebb párkapcsolatban élni és az első akadály nem vészelik át,nem kell külön még a válással foglalkozni,csak zsupsz Viszlát és kész meg van oldva.Sajnos!

Sokan mondják, hogy a papír nem jelent semmit. Talán ez így is van. De nem is emiatt házasodunk. Szerintem aki nem áll az oltár elé, az meghagyja magának a menekülési esélyt, mert hátha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeli. Nincs válási hercehurca, csak fogod a csomagod és mész. Viszont talán pont emiatt van az, hogy akik házasságban élnek inkább megoldást keresnek a problémára. Nem mennek olyan könnyen szét. Persze most nem szélsőséges, megoldhatatlan esetekről beszélek. Én 13 éve vagyok férjnél, akadtak problémák, de azért lekopogom működik.

Maximálisan egyetértek

Tévedés, nem vagyok megőrülve.
Van jó házasság és rossz házasság, de az intézménynél még nem találtak ki jobbat. A házasság egy szerződés, amivel bizonyára nem mondok sok újat. Ez védi a következő nemzedéket és ezzel a nemzetet teszi jobban védetté. Természetesen a házasság alapja az egymás előzetes jó megismerése. Ehhez kinek több, kinek kevesebb időre van szüksége. Végül is nem azzal indul a megismerkedés, hogy minél hamarabb elváljunk egymástól. A cél, hogy egymásnak biztonságot nyújtsunk kellemes partnerrel lehetőleg egy életre szólóan.

Én most készülök férjhez menni és egy percig sem gondolkodtunk rajta, hogy úgymond legyen-e a papír vagy sem. Nekem az a véleményem - biztos sokan nem értenek velem egyet - de a papír valóban nem jelent semmit, de az emberek nem is ezért házasodnak. Hanem azért ami eddig kiegészítette egymást az most váljon eggyé. Vagy régimódi vagyok?

Én is úgy érzem, hogy a gyerek nem kötelék. És igen, el nem tudnánk képzelni az életet nélkülük. Hány olyan ember van, akit "nem kötött oda" a gyerek. Sőt, sajnos a még meg nem született gyerek sem...

A gyermek valóban nem kötelék, hanem egy életre szóló felelősség. Elvált szülők gyermeke is nőhet fel teljesen normálisan, csak a szülőknek kellene félretenni a sértettségüket. De ez már sokaknak nagy áldozat. Pedig nekik is mennyivel könnyebb lenne.