Sárkányok kicsiben és nagyban
- Téma inditó cathy222
- Kezdés dátuma
Fantasy Clipart
<table border="0" cellpadding="1" cellspacing="0"> <tbody><tr><td width="33%"><center>
</center> </td><td width="33%"><center>
</center> </td><td width="33%"><center>
</center> </td></tr> <tr><td width="33%"><center>
</center> </td><td width="33%"><center>
</center> </td><td width="33%"><center>
</center> </td></tr> <tr><td width="33%"><center>
</center> </td><td width="33%"><center>
</center> </td><td width="33%"><center>
</center> </td></tr> </tbody></table>
<table border="0" cellpadding="1" cellspacing="0"> <tbody><tr><td width="33%"><center>
Messzi mese
[FONT="]T[/FONT]
ündérmanó és Sárkány találkozása óta évek teltek el. Jó barátok lettek, minden gondjukat-bajukat megosztották egymással. Úgy megszerették egymást, mintha testvérek volnának.
Egy szép, tavaszi napon az Alpok fölött vitt el az útjuk. Mindkettőjük szíve csordultig volt szeretettel. Mindketten vágytak arra, hogy magaslatokba törhessenek. Egyre csak fölfele és fölfele szálltak, a Nap felé. Az ég mélykék volt és tiszta, őket pedig elragadta a boldogság, a repülés élménye. Azonban, ahogy repültek felfele, a levegő egyre hidegebb lett, a szél egyre erősebben fújt.
- Sárkány! - kiáltotta Tündérmanó. - Lejjebb kéne szállnunk, túl erős a szél!
- Igazad van, Manó! - Azzal elindultak lefelé. Sárkány kitárta szárnyait, hogy alá tudjon ereszkedni. De jaj, nagy baj történt! Sárkány belekerült egy légörvénybe, a szél dobálta jobbra-balra, és érezte, nem tud felülkerekedni a szél erején. Zuhanni kezdett lefelé. Manó, mint akit puskából lőttek ki, eredt utána.
- Sárkány! Sárkány! Tarts ki!
Sárkány azonban nem hallotta. Elájult a hirtelen magasságvesztéstől és légnyomásváltozástól. Teste látszólag élettelenül zuhant a mélybe. A föld, a hófödte hegycsúcsok pedig egyre közelebb és közelebb kerültek.
Manó próbált közelebb jutni barátjához, aki még mindig nem tért magához. Belecsapódott a hóba. Manó leért hozzá. Barátja eszméletlenül feküdt előtte. Kétségbeesetten körülnézett, most mit tegyen, mihez fogjon. A távolban megpillantott egy várost, aminek szélén egy kórházat sejtett. Manó minden erejét összeszedve ölébe vette barátját és vinni kezdte a kórház felé.
Ahogy odaértek, az orvosok rögtön a segítségükre siettek. Sárkányt fölvitték a műtőbe, és hosszú küzdelmet folytattak az életéért. Végül meg tudták menteni.
Pár óra múlva Sárkány magához tért.
- Szervusz!- köszöntötte nagy örömmel barátját Manó. - Hogy érzed magad?
- Szervusz! Eléggé pocsékul. Mi történt velem?
- Lezuhantál. Jaj, Sárkány, én úgy megijedtem! Azt hittem, hogy - Manónak elcsuklott a hangja.
- Ne aggódj, látod, egyben vagyok, és élek.
- Sárkány! Van egy kis gond. Tudod, -
- Tudom. - szakította félbe barátját. Eltört a szárnyam és soha többé nem fogok tudni repülni. De, legalább élek. Drága barátom, köszönöm, hogy megmentettél, és hogy kitartasz mellettem!
- Hiszen erre valók a barátok!
Mindketten elmosolyodtak és megölelték egymást.
Pár nap múlva Sárkány mozgásterápiára kezdett járni. A foglalkozást egy Júlia nevű sárkánygyógytornász tartotta. Sárkány egyre szebbnek és kedvesebbnek találta. Már örömmel várta a délután két órát, amitől eleinte nagyon tartott. Szégyellte magát, hogy ő már nem olyan, mint a többiek. Úgy érezte, "selejt" lett belőle. De Júlia mellett az órákon boldog volt. Boldog volt, mert érezte, hogy szíve még van, vannak mások is, akik olyanok, mint ő, és olyan jól megértették egymást. És ott volt az ő drága, szépséges Júliája, akibe menthetetlenül beleszeretett.
Egy délután minden bátorságát összeszedve a tornaóra végén odament a gyógytornásznőhöz.
- Júlia! Mondd, meddig fog még tartani a kezelés?
- Amíg nem gyógyulsz meg teljesen.
- De hisz én sosem fogok felépülni. Te is tudod, ez nem betegség. Nem olyan, mint az influenza, amiből egy hét alatt ki lehet gyógyulni, még gyógyszer nélkül is.
- A gyógytorna addig tart, amíg szükség van rá. De nem csak a testi erősödésre gondolok. A lelkednek is kell erősödnie, hogy el tudd fogadni és együtt tudj élni azzal a helyzettel, amiben most vagy. Nemhiába csoportterápia ez. A lelki bajokra is gyógyírt kell találni.
- Júlia, az én lelkemre te vagy a legjobb gyógyír!- Sárkány elpirult, ahogy kimondta, Júlia szintén. Mostmár vissza nem vonhatta.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt, hogy szeretnék veled az órán kívül is találkozni. - Júlia zavartan elmosolyodott. Megdobbant a szíve. Összeszedte magát, és úgy kérdezte Sárkánytól:
- Mikor szeretnél újra látni?
- Lenne kedved holnap velem ebédelni?
- Ó, ezer örömmel! Mondjuk, holnap fél egykor.
- Jó. Akkor holnap. Isten megáldjon! - mosolyodott el Sárkány, és azzal elment.
- Téged is!- köszönt utána Júlia.
Júlia és Sárkány egyre többet találkoztak. Júlia ugyanúgy kezdett érezni párja iránt, ahogy az őiránta.
Sárkányra jó hatással volt a szerelem. Megerősödött, mind fizikailag, mind lelkileg. Egy nap, a foglalkozás után Júlia így szólt hozzá:
- Számodra a tornának vége. Mint gyógytornász nem tudok többet tanítani neked.
- Júlia!
- Mondjad, kedves.
- Nézd, én - Nem vagyok se milliomos, se teljesen ép. De a szívem és az értelmem tiszta. És amit irántad érzek, olyan erős, mint a bibliai példázatban a kőszikla, amire az ember a házat építi, így az erős lesz és megmarad. Ahogy az egyháznak Péter apostol, úgy nekem te vagy a kősziklám*! Bízol bennem, megbecsülsz és szeretsz. Nagyon tisztellek és szeretlek! És ezt az erős alapot, ami megtart, téged, nem szeretnélek elveszíteni. Júlia, szeretném ha egész életemben velem lennél. Végigkísérnél földi életem folyamán?
- Igen, igen! Társad leszek az életben! Téged pedig arra kérlek, hogy segíts nekem ezentúl terápiákat tartani, önts erőt a többi sérült sárkányba, és adjunk nekik hitet, hogy bízzanak magukban.
Sárkány és Júlia ezután együtt tartották a gyógytornát. Társak lettek mind a munkában, mind az életben, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak."
[FONT="]T[/FONT]
ündérmanó és Sárkány találkozása óta évek teltek el. Jó barátok lettek, minden gondjukat-bajukat megosztották egymással. Úgy megszerették egymást, mintha testvérek volnának.
Egy szép, tavaszi napon az Alpok fölött vitt el az útjuk. Mindkettőjük szíve csordultig volt szeretettel. Mindketten vágytak arra, hogy magaslatokba törhessenek. Egyre csak fölfele és fölfele szálltak, a Nap felé. Az ég mélykék volt és tiszta, őket pedig elragadta a boldogság, a repülés élménye. Azonban, ahogy repültek felfele, a levegő egyre hidegebb lett, a szél egyre erősebben fújt.
- Sárkány! - kiáltotta Tündérmanó. - Lejjebb kéne szállnunk, túl erős a szél!
- Igazad van, Manó! - Azzal elindultak lefelé. Sárkány kitárta szárnyait, hogy alá tudjon ereszkedni. De jaj, nagy baj történt! Sárkány belekerült egy légörvénybe, a szél dobálta jobbra-balra, és érezte, nem tud felülkerekedni a szél erején. Zuhanni kezdett lefelé. Manó, mint akit puskából lőttek ki, eredt utána.
- Sárkány! Sárkány! Tarts ki!
Sárkány azonban nem hallotta. Elájult a hirtelen magasságvesztéstől és légnyomásváltozástól. Teste látszólag élettelenül zuhant a mélybe. A föld, a hófödte hegycsúcsok pedig egyre közelebb és közelebb kerültek.
Manó próbált közelebb jutni barátjához, aki még mindig nem tért magához. Belecsapódott a hóba. Manó leért hozzá. Barátja eszméletlenül feküdt előtte. Kétségbeesetten körülnézett, most mit tegyen, mihez fogjon. A távolban megpillantott egy várost, aminek szélén egy kórházat sejtett. Manó minden erejét összeszedve ölébe vette barátját és vinni kezdte a kórház felé.
Ahogy odaértek, az orvosok rögtön a segítségükre siettek. Sárkányt fölvitték a műtőbe, és hosszú küzdelmet folytattak az életéért. Végül meg tudták menteni.
Pár óra múlva Sárkány magához tért.
- Szervusz!- köszöntötte nagy örömmel barátját Manó. - Hogy érzed magad?
- Szervusz! Eléggé pocsékul. Mi történt velem?
- Lezuhantál. Jaj, Sárkány, én úgy megijedtem! Azt hittem, hogy - Manónak elcsuklott a hangja.
- Ne aggódj, látod, egyben vagyok, és élek.
- Sárkány! Van egy kis gond. Tudod, -
- Tudom. - szakította félbe barátját. Eltört a szárnyam és soha többé nem fogok tudni repülni. De, legalább élek. Drága barátom, köszönöm, hogy megmentettél, és hogy kitartasz mellettem!
- Hiszen erre valók a barátok!
Mindketten elmosolyodtak és megölelték egymást.
Pár nap múlva Sárkány mozgásterápiára kezdett járni. A foglalkozást egy Júlia nevű sárkánygyógytornász tartotta. Sárkány egyre szebbnek és kedvesebbnek találta. Már örömmel várta a délután két órát, amitől eleinte nagyon tartott. Szégyellte magát, hogy ő már nem olyan, mint a többiek. Úgy érezte, "selejt" lett belőle. De Júlia mellett az órákon boldog volt. Boldog volt, mert érezte, hogy szíve még van, vannak mások is, akik olyanok, mint ő, és olyan jól megértették egymást. És ott volt az ő drága, szépséges Júliája, akibe menthetetlenül beleszeretett.
Egy délután minden bátorságát összeszedve a tornaóra végén odament a gyógytornásznőhöz.
- Júlia! Mondd, meddig fog még tartani a kezelés?
- Amíg nem gyógyulsz meg teljesen.
- De hisz én sosem fogok felépülni. Te is tudod, ez nem betegség. Nem olyan, mint az influenza, amiből egy hét alatt ki lehet gyógyulni, még gyógyszer nélkül is.
- A gyógytorna addig tart, amíg szükség van rá. De nem csak a testi erősödésre gondolok. A lelkednek is kell erősödnie, hogy el tudd fogadni és együtt tudj élni azzal a helyzettel, amiben most vagy. Nemhiába csoportterápia ez. A lelki bajokra is gyógyírt kell találni.
- Júlia, az én lelkemre te vagy a legjobb gyógyír!- Sárkány elpirult, ahogy kimondta, Júlia szintén. Mostmár vissza nem vonhatta.
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt, hogy szeretnék veled az órán kívül is találkozni. - Júlia zavartan elmosolyodott. Megdobbant a szíve. Összeszedte magát, és úgy kérdezte Sárkánytól:
- Mikor szeretnél újra látni?
- Lenne kedved holnap velem ebédelni?
- Ó, ezer örömmel! Mondjuk, holnap fél egykor.
- Jó. Akkor holnap. Isten megáldjon! - mosolyodott el Sárkány, és azzal elment.
- Téged is!- köszönt utána Júlia.
Júlia és Sárkány egyre többet találkoztak. Júlia ugyanúgy kezdett érezni párja iránt, ahogy az őiránta.
Sárkányra jó hatással volt a szerelem. Megerősödött, mind fizikailag, mind lelkileg. Egy nap, a foglalkozás után Júlia így szólt hozzá:
- Számodra a tornának vége. Mint gyógytornász nem tudok többet tanítani neked.
- Júlia!
- Mondjad, kedves.
- Nézd, én - Nem vagyok se milliomos, se teljesen ép. De a szívem és az értelmem tiszta. És amit irántad érzek, olyan erős, mint a bibliai példázatban a kőszikla, amire az ember a házat építi, így az erős lesz és megmarad. Ahogy az egyháznak Péter apostol, úgy nekem te vagy a kősziklám*! Bízol bennem, megbecsülsz és szeretsz. Nagyon tisztellek és szeretlek! És ezt az erős alapot, ami megtart, téged, nem szeretnélek elveszíteni. Júlia, szeretném ha egész életemben velem lennél. Végigkísérnél földi életem folyamán?
- Igen, igen! Társad leszek az életben! Téged pedig arra kérlek, hogy segíts nekem ezentúl terápiákat tartani, önts erőt a többi sérült sárkányba, és adjunk nekik hitet, hogy bízzanak magukban.
Sárkány és Júlia ezután együtt tartották a gyógytornát. Társak lettek mind a munkában, mind az életben, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak."
Nagy zöld sárkány
F
fülesmaci93
Vendég
KELLEMES HÉTVÉGÉT KIVÁNOK!
<object width="425" height="350"><param name="movie" value="http://www.videoplayer.hu/videos/embed/226765"></param><embed src="http://www.videoplayer.hu/videos/embed/226765" type="application/x-shockwave-flash" width="425" height="350"></embed></object>kiss
<object width="425" height="350"><param name="movie" value="http://www.videoplayer.hu/videos/embed/226765"></param><embed src="http://www.videoplayer.hu/videos/embed/226765" type="application/x-shockwave-flash" width="425" height="350"></embed></object>kiss
Hasonló témák
- Fontos
