sincomi versei

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Szabad az akarat?

Szabad a választás!


Biztos hogy úgy van?


Hogy ha az akaratod
akarata szabad;
ki vagy te akkor
ha kettôt akartok
akkor te mit akarsz!


hogyha az akarat
akarata szabad,
mit is jelenthet ez?
mert ha teheti azt
amit te nem akarsz


ha mégis megteszi
mert szabad volt neki
amit nem akartál
és amit megbántál
az akarat tettei?


ellened cselekszi
az a rossz valami
mert nem te akartad
de szavaid súlya
a barátodat sérti


tehát mondjuk ki
bátran azt
ha akatunk ellenére
esünk újra bünbe
a bûn teszi velünk azt


mert nincs szabad akarat
nincs ”szabad a választás”
a bün is uralja ôket
egy illúziò mûve
egy nagy önbecsapás


netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Pityergô

Pityergô:(:(:(

Tegnap este mégis
a pityergôbe mentem
sírnom kellett;
de sírni itthon
bizony nem mertem

mert hol sírjak?
mindenütt szemek
vagy kíváncsi fülek
a problémáimra
már úgyis süketek

a pityergöben könnyû
van ki keserûen nevet
érzem berfogadtak
bôgni is tudtam
senki sem kérdezett

netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Pityergôház

Pityergôház:(:(:(

- Hát ne bôgjél! kiss

A bôgés megtanultam
egy szellemi kirándulás
de hol lehet bôgni?
hol a kirándulóhely?
csak magadbafojtás...?

de ha közeledben
létezik pityergô
ott szabadon bôghetsz
s hogy ha kimégy onnan
lehetsz egy nevetô

ha kibôgted magad
mert érezted hogy szabad
a rosszat eltemetted
és közelebb kerültél...
megszabadult magad

netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Biztos ami biztos

A társadalom felelôsége
...hogy adjon kenyeret.

Megszülettem
az anyám
a mellénél
dédelgetett
már akkor látta
hogy büszke lesz rám
ha majd nagy leszek

de maradtam
az anyám mellénél
mert jobb nekem itt
felnôtnek lenni nehéz
inkább maradok
lenni mint gyermek
tovább dédelgessenek

bolond ki dolgozik
látom a munkába mennek
ha tetszik menjenek
mert ennem nekem is kell
és nekem is keresnek
adni jobb mint kapni
engem így szeretnek

netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Változó világ

Változik a világ

Nemcsak rohan

Valahogy mégis
változik a világ
védelmet mint régen
a gonosznak nem ád

ha sötétben történik
az internetre kerül
ha hazugság volt akkor
az lassan kiderül

a média oldalára
felkerül a titok
takargatni mostmár?!
ha volna is erre ok

mint tenger felveri
tartalmát partjára
ott gyülik a szemét
hogy mindenki lássa

egy tabu volt régen
bezárt börtönébe
az egész világ ma...
csak arról beszélne

netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Igazság analfabéták

Felfelé toljuk!


Igazság analfabéták vagyunk. Mindég valaki másé a felelôség hogy igazságot teremtsen nekünk.


Felfelé tolom
a szekeret
megszakadok
segítsetek!


megbántottalak
de bocsánatot kérek
de nem felejtesz
...kicsinyességek


és ha libád
megette a salátámat
így nem elég
követelem az igazságomat


a rendör segít
elsöfokon
határátlépés...
a böntetôjogon


itt kell bíró
majd felsôfokon
a legfelsôbb bíróság...
...oda tolom


nem kaptam igazat
nincs igazság
Isten sincsen
igazságot nem ád!


netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Süket vagy?

Süket vagy?

Amikor süket fülekre talál amit mondasz.

Hát én bizony...
süket voltam
még akkor is ha,
amit mondtak
meghalottam

hallani hallom
de nem értem
befogandni?
ha nem értem
hogyan kérem?

ha megmondtuk
azt hisszük hallja
de ha süket
mert nem érti
lepattan rajta

- hányszor mondtam:
hát süket vagy?
de nem süket
mert nem érti
vagy nem érti meg

netkobzos

A tanulók sokszor nem értik hogy mit mond a tanító.
Ellenörizni kell hogy megértették-e.
- Mindenki megértette?!
Senki sem fog jelentkezni hogy, nem.
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Ìzlésterrorizmus

Izlésterrorizmus


Amikor az ízlés a kritika rossz alapja.
Ady Endre az ízlésterrorizmus ellen harcolna.


- Mit keres ez itten
mit hisz ez magáról
ez a beképzelt tót!
fogja be a száját
magyarul sem tud...
az apja palóc vót!


verset írni sem tud
csak másol másokat
különben is pocsék
nem tudom hol szedi...
engem idegesít
mert sokat nem tudhat!


biztos hogy nem tudja
nagy volt költônk Ady
és a Vörösmarty
s a többi nagyjaink
nem is merészelne
akkor megmukkanni


- hogyha ismernétek
mit mondana Ady:
a netkobzost szeretem
s ha engem szerettek
- a kedvemre való -
ôt is szeressétek


a buta palóc netkobzos:p
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Ízlésterrorizmus

Izlésterrorizmus


Amikor az ízlés a kritika rossz alapja.
Ady Endre az ízlésterrorizmus ellen harcolna.


- Mit keres ez itten
mit hisz ez magáról
ez a beképzelt tót!
fogja be a száját
magyarul sem tud...
az apja palóc vót!


verset írni sem tud
csak másol másokat
különben is pocsék
nem tudom hol szedi...
engem idegesít
mert sokat nem tudhat!


biztos hogy nem tudja
nagy volt költônk Ady
és a Vörösmarty
s a többi nagyjaink
nem is merészelne
akkor megmukkanni


- hogyha ismernétek
mit mondana Ady:
a netkobzost szeretem
s ha engem szerettek
- a kedvemre való -
ôt is szeressétek


a buta palóc net
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Az igazságról

Az igazságról

Az igazság alapjában véve egy építô szellemi erô

Az igazság
természete
minden ember
azt keresi
az igazát
lelje benne

ha tévedsz is
azt keresed
ha megbotlottál
az kell neked
mert van igazság
bôven neked

az igazság
ékes szépség
bennünket vonz
mert bennünk van
az igazságért
való éhség

netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Cantamera

Cantamera
Svéd innováció
Egy száz tagon felüli énekkar. Itt nem a tudás számít és nem kóstál.

Egy svéd találmány
a legjobbak között
"itt mindenki tud..."
a Cantamera ezzel
az elôitéletek
egyike ellen gyôzött

- micsoda beszéd,
hogy nincs képességed!?
ide mindenki jöhet
jön aki jóhangú
a legtöbbje azonban
biztos hogy nem képzett

többet ér mindennél
ez a terápia
a Cantamera befogad
itten nincsen vizsga
az ember feloldódik
és lett egy jó napja

netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Vádat emelek...

Vádat emelek...

...egy ismeretlen tettes ellen!

Szerencsétlenség
Az apámat Isaszegen elgázolta vonat. A vonat darabokra maszatolta. Az anyám éppen akkor volt itt Svédben nálam látogatóba és itt érte el a tragédia híre.

Szerencsétlenség volt és ezzel lezárult az ügy. - Szerencsétlenség volt? Annyit megtudtam hogy az apámnak látás és hallás csökkenései lettek az utóbbi idôben, de azt nem tudom hogy milyen mértékben. Az anyám szerint az orvosoknak kellet volna reagálni erre és megtiltani a Máv-nak, olyan helyen dolgoztatni apámat ahol veszélyes lenne a számára.
- Vannak akik azt mondják hogy ez meg is történt. Ôk másképpen itélkeznek.

Szerencsétlenség volt lett mégis végül az ítélet – nem tudom ki itélkezett így - és semmi eljárás nem indult meg az ügyben. S ha nincs eljárás akkor nincsen az igazságszolgáltatásra egy piciny lehetôség sem(?).

Van igazság de...
Az igazság ha van mégsem olyan hogy megvédi önmagát azaz hogy képes volna erre. Az igazság nem foglalkozik önvédelemmel. Az igazságot azonban védelmezni kell hogy érvényre juthasson. Ezért van a bírósági igazságszolgáltatás – amely egyben egyfajta hatalmat is képvisel – ahhoz, hogy az eset megnyerje az igazát(kinyilvánítsa a bûnöst) s kiszabja arra a méltó büntetést is.

Az anyámnak, Anna a neve – aki a legnagyobb vesztese volt a tragédiának semmi esélye sem volt eljárást indítani, talán csak egy ismeretlen tettes ellen sem. De itt mégis a munkaadó a Máv lehetne a legnagyobb felelôs mert az apám, Mihály számára, veszélyes helyre, a pályára küldték dolgozni és nem riasztották ôt kellôképpen a közelgô vonatról. - Itt ekkor ezekután valahogy mégis megszületett a nép pletyka itélete.


Az igazságszolgáltatás feltételirôl
A felelôségvonás – ebben az esetben tehát - nem történt meg. Kádár korszak volt akkoriban és én nem tudom hogy hogyan mentek akkor a dolgok. Jómagam mint 56-os menekült mit tehettem volna. Egyszerûen nem mertem bízni a rendszerben. - És ez megtörténhet ma is? Azaz az igazságszolgáltatás felé való bizalom kérdésében.

Mert, az is bizonyos hogy, hogyha az ember szegény/kiszolgáltatott/tudatlan akkor is/ma is, nagyon nehéz igazat nyerni. Ehhez a törvények/jogok ismerete is szükséges lenne stb.

Akkor hát hogy állunk?
Rengeteg igazságtalanság/törvénysértés történik amelyek megoldatlanok maradnak/halmozódnak mert nem indul eljárás az ügyükben stb. A megoldás:

1. Szerencsétlenség történt
2. A sors keze volt az
3. Az Isten is így akarta
4. Majd a végén megkapja ami neki jár stb
magyarázkodások csitítják az érzéseket.
Az igazságszolgáltatás helyett hazugságokat hallok azzal acéllal hogy enyhítsék a gyászomat.

És minél több igazságtalanságok/törvénysértések stb történnek, annál nagyobb és több hazugság szükséges az emberek megengesztelésére.

Van igazság... ha lesz!
Hogyan viseljem el én most s az anyám stb az apám tragikus halálát? Most belenyugodtunk abba hogy szerencsétlenség történt stb magyarázkodások. Nincs vétkes/ nincs kire haragudni/nincs kinek megbocsájtani.

Na de, hová lett az igazság? Mi az ami valójában történt? Az apámat elgázolta a vonat ez egy tény.
Hogyan történhet egy tragédia ha senki sem vétkezett? Ez igazán nagy szenzáció lehetne!
Ebbe tehát nem lehet csak úgy belenyugodni, mert akkor az igazsátalanság pártjára állnék. Tehát vallom/vallanom kell, mégis, hogy van igazság, de most még várat mára hogy a felszínre kerüljön. Ilyen értelemben az igazság mindég hátrányban van mert csak később derül ki a valóság.

netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
A törvényekrôl

Mégis miért jó a jó törvény ha nem jó?

Erre nem gondolt senki?

Sok a megoldatlan eset
A Palme – svéd miniszterelnök - meggyilkolása jól ismeretes. Még ma sem találták meg a gyilkosát. A gyilkosság tehát egy tény marad de annak feloldása sem jöhet létre míg.... Ès itt nem a szûk pénzbeli keretekben volt a hiány mint sokszor máskor.
De ez sem egy egyedüli eset – a megoldatlan bûnözések sokaságáról van itt szó – amelyek megoldatlanok maradnak. - Esélyed sincs te törvény!

Ha illúzió akkor minek?
A törvények jelentôsége azonban mégsem vitatható mert vannak akik követik. És vannak akik néha félnek a büntetésektôl mint pl én ha rám kapnak. Egy rossz parkírozás nálunk 400 koronába kerül ami nem kis összeg itt sem. (Én ugyan megoldottam a dolgot – nincs már saját kocsim. De nem ez a jó megoldás.)
Hisszük ha több és jobb törvényeket hozzunk létre akkor jobb lesz az életünk – ez persze nem igaz! Persze az is lehetséges hogy vannak rossz törvények amelyeken változtatni kell - de hogy ezek után jobb lesz az életünk az nem igaz; és már régen nem volt igaz! Csak mint egy illúzió él még makacskodóan a köztudatban. - A jólét nem a sok jó törvény egyenes eredménye!

Hát akkor mégis mire jó a törvény?
- A törvény azért jó hogy megtanuljuk egyszerûen azt, hogy nem jó!
- Ez csak badarság és ellentmondásos hülyeség, amit nem kellene kommentálni.
- De én mégis azt teszem!

A bûnözök tudják a legjobban hogy a törvény nem jó, és nem azok, akiknek ezt jobban tudniuk kellene. A bûnözôk úgyanis hamar észreveszik, ha tetten kapják ôket, hogy a rács mögé kerülnek.
- A probléma az hogy rossz következtetéseket vonnak le ebbôl.
De ezt mondják a szabadban élô emberek is. - Hát, ha nem jó valami akkor kell új törvény – sôt követeljük – vagy meg kell változtatni a törvényeket a megoldás! - a gyakori betanult mantra.
- Nahát!
Az okosabbak azonban rájöttek arra hogy talán nem a törvényeket volna szügség megváltoztatni, hanem azokat, amelyek már vannak, azokat betartatni. De én ennél is tovább megyek.

Miért jó a jó törvény ha nem jó?
S most végûl térjünk a tárgyra: a jó törvény azért jó hogy megtanuljuk hogy nem jó. Ezt tartom a törvény legfontosabb feladatának, és ennek a felfogásnak - amint észlelem – nincsenek eddig hívei. Hát erre miért nem gondolt eddig senki? - Még a törvénytudók között sem, talán azért, mert....

Az iskolában/a szülôháznál stb is azt tanítják hogy:.... mert kikapsz! - De ki tanul jót aki fél? Ki tanul meg rendes embernek lenni, aki fél a pokoltól? Én nem látok itt nagy érdemes eredményeket! Jó lenne tudni errôl ha volna statisztika. - Csak átmenetileg jó ha félünk! Amíg odáig jutunk hogy azt mondjuk hogy, nem(!) nekünk már nem kell itt kutya hogy vigyázzon ránk...! - Az emberi méltóságunk nevében szeretjük a törvényeket!

Ha pl átlépem a gyorsasági határokat akkor nem a határokban van a hiba hanem énbennem. S ha már így gondolkodom a törvény nem gyakorol félelmet rajtam: - Jaj, ha meglát a rendör akkor mi lesz!? Mostantól kezdve már csak a saját magamtól kell félnem hogy ne okozzak pl balesetet. A rendôrök a barátaim lettek és spóroltam az államnak is mert nem kell reám annyira vigyázniuk.

netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Aranyember

Egy laikus szenvedés szemlélete

A szenvedés kiegyenlítôdik


Évgûrûk

Ha nem tudnád erdész vagyok. Megtanultam hogy hogyan vastagodnak/erôsödnek a fák, gyûrût rakva gyûrûre minden évben. Nagyon érdekes dolog ez egy erdész számára. Hogy hogyan gondoztam az erdôt meglátszik a gyûrûkön is. Mindent magukba foglalnak és ha valaki tudja kódolni a titkaikat akkor ezek kiolvashatók az évgyûrûk vastagságából stb. A gyûrûk összefüggnek egymással s a többi fákkal és ilyen az ember élete is.

A gyûrûk beszélni tudnak önmagukról, néha az egyik beszél és néha a másik. Van akibôl a fiatalság gyûrûje beszél és érdekes hallgatni mert a vének is fiataloknak érezhetik magukat ha ez a évgyûrû szólal meg bennük. Sôt vannak olyanok is akiknél a váltakozás mindennapos és azt vallják hogy az ember olyan öreg mint aminek érzi magát.

A fiatalságom évgyûrûje
Hát a fiatalságom évgyûrûje nem sok vidámságot hoz a felszínre. A tényeket felsorolva sokat lehetne sírni a történteken, de csodák csodája mégsem teszem azt. A távlatba nézve mégis valahogy szép volt az életem a nyomorúságok ellenére. Azt történik ugyanis velem mint az évgyûrûkkel, öszességében mindegyik szép mint egy festmény amelyhez távolság kell hogy csodálatos legyen.

Nehéz lenne az ember élete ha mindég hordozná a terheit és nem történne meg ez a fajta csoda. Csoda az hogy feledni tudunk/kiszûrni az élményeket/megbocsájtani másoknak és különösen önmagunknak. A terheteket elviseljük mert erôsebbek lettünk az s évek multán mint egy vastag fa. De mégis...

Miért kellet szenvednünk olyan sokat?
Ha igazságosak akarunk lenni mégpedig azt akarjuk akkor meg kell nézni a mérleget. A mérlegbôl kitûnik hogy én is okoztam szenvedéseket másoknak. Pl egyszer a buta paraszt létemre a gimnáziumban Balassagyarmaton osztályoztuk a lányokat. Közelebbrôl azok lábait. Akik kevesebb pontokat kaptak elmentek árulkodni az osztályfönökünkhöz.

Ekkor most azt történt hogy az osztály fönöknôm, Dohánné hozzám jött hogy négyszemközt beszélgessen velem. Nyugodtan megmagyarázta nekem most hogy ez a dolog sérti a lányokat és ezt persze megértettem. A dolog azután kisímult.

A legroszabbakat amit tettem azokat nem merem felsorolni sem mert olyan sok szenvedést okoztam hogy, úgye értitek...

Szerencse hogy az életben vannak vitaminok és hasonlók
Egy olyan vitamin volt az életembem az osztály fônöknôm Balassagyarmaton. Okos szavaival ensgem sem sértett meg sôt valahogy felélénkített. - Mennyi szenvedést tudott a módszerével ezenkívül megakadályozni/lecsendesíteni. Nyiltan elmagyarázta hogy mi a helyzet és hogy az osztályozás sérti a lányokat stb és mutatva azt hogy bízik bennem az elkövetkezô idôkben. A bizalma irántam azt eredményezte hogy többet nem osztályoztam lábakat. Aranyember volt az osztály fônökmôm mert megértette azt; hogy ha én megsértettem valakit akkor azt nem lehet/nem célszérû újabb sértéssekkel korrigálni.

Valahogy most egy régi közmondás jut az eszembe

Adni lehet szeretett nélkül
de szeretni adás nélkül nem.

Az osztály fônöknôm szeretett mert az útbaigazítását szeretettben tette – sértegetés/megrovás/fenyegetés nélkül. A viszont sértegetés, megtanultam ekkor – és csodálom a módszerét - nem jó igazságszolgáltatás.

És most hogy áll a mérleg?
Azt remélem hogy sok ilyen aranyember, mint az osztály fönöknôm Dohánné létezik az életünkben, akik enyhíteni tudták a szenvedéseket amiket okoztunk. A szenvedések mérlege azonban gondolom még mindég nem áll az én javamra – most csak remélni tudok.

Nagyon fáj még most is hogy elhagytam a szüleimet a mikor elmenekültem Svédországba és magukra hagytam ôket. Sose tudom megbocsájtani ezt magamnak. De miért is tettem azt? Azért mert féltem – tehát gyávaságból. A félelmem miatt okoztam a fájdalmaikat.

De vallom hogy mindég vannak mások mint aranyemberek akik egy közösségen belül erôsítik egymást mint a fák az erdôben. Ha látom hogy megerôsödtetek abból következtetek és megnyugszom.

És mi lehet mégis a „mese” vége?
Az tény az hogy sok fájdalmakat szenvedéseket okozunk egymásnak.
Az egyik felét a szenvedéseknek mondjuk én okoztam másoknak. A másik felét pedig a mások okozták velem szemben. Így tehát kiegyenlítôdik a dolog. - Ez persze csak a laikus szemmel igaz.
- Egy kis önbecsapásra is szükségem volt végül itt. - Bocs!

netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
"Kegyetlen Isten!"

A kegyetlen Isten”


Utálatos ember...”


„Utalom ôt! Nem tudok megbocsájtani neki és nem is akarok! Ezenkívül Isten hívô vagyok és meg kell bocsájtanom, mert... !”


Egyszer megigértem hogy a megbocsájtásról többet írok majd. S ha most ilyeneket olvasok akkor nem tudok megmenekülni hogy most ne folytassam.


A „Három a magyar igazság” írásomban a harmadik a megbocsájtásról szólt. Erre sokan reagáltak és engem is elgondolkodtattak a mondottak. Észrevettem az is hogy én is tudás hézagban vagyok.
Ezenkívül a problémák egyediek én pedig csak általánosan tudok reagálni. De erre is szükség van néha.


A netkobzos laikus véleménye
Én is keresem az igazságot és ezért az én véleményem itt nem sokat ér. Oktass ki ha más a véleményed! De az én gondolatmeneteim által talán megindulhat egy folyamat amely valamiféle megoldáshoz vezethet majd. A valódi helyzeteket nem ismerve s ha ismerném is azokat biztos nem tudnék kézenfekvô tanácsokkal szolgálni.
Minden eset egyedi és ezért – most is aláhúzom - csak általánosan tudok errôl írni.


...miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezôknek...”
Az egyik olvasóm írja hogy ô nem tud és nemis akar megbocsájtani és problémája az hogy az Isten büntetésével kell számolnia ha meg nem bocsájtja a... Azaz örökké bûnös marad ha.... - És mi lesz a bûnösökkel?


A kegyetlen Isten!
Nem ismerem az olvasóm vallási hovatartozását de meglep a kegyetlen Istenrôl való felfogása. Biztos hogy nem ilyen markánsan értelmezi a dolgot de hogyan lehetne másképpen.


Vegyünk példának néhány komoly bûntettet: rablás, erôszak, embertelen bánásmód, kínzások, gyógyulatlan sebek stb. Ezek nem kis dolgok amelyeket egy legyintéssel könnyû lenne megbocsájtani.
A lányomnak volt egy barátnôje Rita. A tanár megerôszakolta ôt – a lány azután öngyilkos lett.
De az Isten akarata lenne – komolyan gondolod így - az hogy az áldozat/Ríta a feladatának tekintse szeretetbôl megbocsájtson a tettesnek? - A Ríta tudom Isten félô volt. És a tettes még eddig sem kért bocsánatot.


Sôt, az áldozatnak a feladata/kötelessége lenne megbocsájtani, mert ha nem akkor az áldozat is a pokolba jutna? Ugyan oda ahová a tettes kerûlne? Érre még gondolni is borzasztó, hogyha Isten ilyen kegyetlen lenne.


Az Isten lenne az aki zsarolással/fenyegetéssel kényszerítené az ártatlant a megbocsájtásra?
Itt most kihegyeztem a dolgot de csak azért mert hogy kizárjam az Isten elképzelt kegyetlenségét.
- Hát nem a tettes okozta azt hogy most az ártatlan áldozat nem tud és nem akar megbocsájtani neki? Hát nem a tettes sodorta ôt ebbe a lehetetlen helyzetbe? Hát nem a tettes hozta Ritát olyan szörnyû helyzetbe hogy nem tudta elviselni a szégyent és bûnbe keveredett és egy rettenetes bûnbe amikor öngyilkos lett. - Most majd a pokolban kell bûnhôdniük együtt a tettesekkel?


Itt valami nem stimmel ha így gondolkodunk
Vegyük példának egy vállalatot pl a MÁV-ot. Voltam az utasa nem egyszer de az egyik utamra jól emlékszem
Valahol Aszód és a Pest között történt. Nem tudom hogyan kezdôdött de egy kiabálásra lettem figyelmes; egy jól öltözött pökhendi úr túl magas hangon oktatta ki a szegény egyenruhába öltözött kis katonát. A pökhendi azzal fenyegetôdzött hogy vannak magasrangú pártmittudoménmicsodái s hogy majd... nem folytatom. A pökhendi felesége is ott ült mellette és ô is szégyelte az ura teremtésburáját. Engem is nagyon kellemetlenül érintett a dolog mint a többi utasokat. Egy verbális terrorista volt ott mûködésben.
Megbocsájtottam neki? Nem tudom! Az én utamat is elrontotta de nem csináltam ügyet belôle. Vannak esetek amiket el kell viselni és nem kell ûgyet csinálni a történtekbôl. Hogy a kiskatona mit vétet azt nem tudom de a pökhendi nagy ügyet csikart ki belôle amikor a magas rangú barátaira is hivatkozni kényszerûlt. A kommunizmusban államellenes lettél ha megszólaltál..., ugyanúgy a vallásbûnözés korszakában mint boszorkány az Iste ellensége.


Nyilvánvaló elöttem hogy a MÁV akarata hogy utasai békében közlekedjenek. A súrlódások elkerülhetettlenek és amiket könnyû megbocsájtani. Egy veszekedés vagy méghozzá egy verekedés már nem tûrhetô. A kalauz leszállíthatja az utasokat ha en sikerül kibékíteni ôket mert úgye mindkettônek „igaza van”. Ha sokszor megtörténne a dolog akkor talán kitiltják ôket a vonat használatából (Talán nem a MÁV-nál de vanna olyan vállalatok ahol kitiltják az rendetleneket.) De nem ütik ôket ott sem fejbe.


Privát ügy?
Mi akartam ezzel a MÁV-történettel illusztrálni? Azt hogy nincsenek privát ügyek. Egy bûntett sem privát ügy. Ha valakit megsértett valaki akkor a barátait/társadalmat stb is sértette sôt az Istent is. Feltételezhetô pl mint a MÁV-nál hogy az Istent is érdekli az hogy a konfliktusban lévôk megeggyezenek egymással. Ehhez pedig az szükséges hogy legyen megbocsájtás.


Kis ügyeket pedig nem kell a törvényszék elé állítani. Ha valaki nem akar és nem tud megbocsájtani ugyanakkor ugyanis jelentéktelen lehet ez az ô bûne, azzal szemben amely ôt oda sodorta. Az Isten megértô az ilyen dologban. Jézusnak is az a véleménye hogy vannak kis és nagy bûnök.
Habár jobban szeretné ha megtudnál bocsájtani a saját érdekedben is. - Ha tudsz imádkozz és talán évek multán megtudod tenni azaz megbocsájtani a szörnyûségesnek. - De ha nem tudsz akkor sem kerûlsz a pokolba mert olyan kegyetlen hely nem is létezhet!


netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Szépség

Ha nem szép ami szép


Nem lát szemed?


Amiatt sírunk
most ami nincs;
és nem látjuk
hogy ami van
az egy nagy kincs?


a boldogság
mindég valahol
másutt lakol.
de ha nálad nincs
a tiéd sehol?


a szíved
csal meg
nem lát szemed,
tudatosítsd
magadba ezt.


micsoda szépség!
a szeretet szemével;
gratulálok!
megtaláltad,
más kép érzel!


netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
A bocsánatkérés elmélete

Bocsánatkérés elmélete

A megbocsájtásról kicsit mélyebben

„ Négyen az ötböl
akik a börtönben üllnek
mobbiztak másokat
és ide kerültek.” - egy psihológus

Szereposztás – egy speciális viszony
A veszekedésekbe torkolhat
A konfliktust játszani is tudni fontos. A legnagyobb probléma gyakran már a szereposztásnál kezdödik. Sokan hanyagul végzik el ezt a fontos folyamatot. A tettes pl támad, vádolja a.../változtatja a szerepét amely különbözö komplikációkhoz vezethet. Így a megbocsájtás folyamata helyett pl veszekedések ütnek ki – az ügy megoldásának a nehézsége fokozódik. Végül egy tartós szétesés veszélye fenyeget. És azután pl egy jogrendszerre bízzák rá itélni az ügyben.
Mini igazságszolgáltatás
Amikor a megbocsájtásra vágyunk akkor – úgy érezzük néha – hogy tulajdonképpen az „igazunkat”adjuk cserébe. Az áldozat ekkor azt akarja hallani hogy neki volt igaza.
Itt ekkor tulajdonképpen egy mini igazságszolgáltatás folyik. Éppen emiatt nehéz megbocsájtani mert a tettes ha elismeri a hibáját az egy alább viszonyba kerül. És az aki nem hibázott az kerül a fölénybe. Egy speciális viszony alakul ki amely néha sértheti a tettes méltóságát – kínos elvállalnia a bünös szerepét. Mert aki bocsánatot kér az elismeri hogy hibázott és a büntetésre vár/elismeri hogy megérdemli, vagy a büntetés elengedésére törekszik. A büntetést kiegyenlíti a feltétel nélküli megbocsájtás. De ez nem mindég elvárható.
Hibásan/hanyagul gyakran azzal számolunk/elvárjuk, hogy a megbocsájtással mindég elintézödött a dolog. Vissza vannak a károk/sebek/mérgelödések stb.

Gondoljunk a sorrendre is!
Itt most elöször a feloldás technikájára/a szerepek kivitelezésére kell gondolnunk. Kezdjük tehát azzal hogy az aki a fájdalmakat/kínokat stb okozta elismeri hogy ö volt az okozója – ez már az egyfajta felelöség vállalás kezdete. - Merész aki idáig jut!

- Hibáztam! Bocsáss meg! ez sokkal jobban hangzik mintha az ember csak azt mondaná hogy;
- Bocsáss meg kérlek! vagy még rosszabb ha mondod:
- Bocsáss meg kérlek, egy félreértés volt az egész. Mert itt már azt hangsúlyozod ki mint elöleget/mielött elismerted volna a hibádat, hogy nem volt a szándékodban elkövetni a sértést. Nos, az eset azonban megtörtént – a szándékoddal még nem vagyunk tisztában - és a történtet kell elöször megfogalmazni és leszögezni - leges legelöször. A szándékod fontos ugyan a krízisben de azt később kell bevetni a megeggyezés folyamatában.

Tehát nem fordítva jó a dolog. Nem elôször kérünk bocsánatot és utána..., hanem elöre tesszük a legfontosabbat/elismerjük hogy hibáztunk(elfogadhatóan fogalmazva) és azután.... Söt néha a biztonság kedvéért, mert néha/azaz legtöbbször úgy van; ha a feleségem hibázott akkor úgyis talán én voltam az eredeti oka; tehát legjobb ha így kezdem

- Az én hibám volt kedvesem és bocsáss meg kérlek! Ennek az az elönye hogy nem kell azután vitatkozni hogy ki volt a hibás, mármint a megbocsájtás kérelme után sem. Ha a szándékodra hivatkozól nem biztos hogy befogadja, mert talán azt gondolja rólad hogy: Ehhez a szarházihoz mentem feleségül és az az oka mindennek... stb! - Tedd le a kedvesed elött teljesen a fegyvert! Nem fog lenézni emiatt.
Képzeljük el Isten szerepét is
A bünök nem egyformák. Vannak kisebbek amelyek gyakoriak nálunk, azokat már nem is vesszük számba. De vannak persze olyanok akik provokálva érzik magukat ha csak rájuk nézünk. Majdnem agyonütnek a semmiért. De ezeket hagyjuk.
Vannak azonban komoly bünök amelyeket mi idézünk elö de mégis több mint két szereplöjük születik. Nem privát ügy már ilyenkor a bününk. Az is lehet hogy ha nagyon súlyos – még az Isten is szereplöjévé válhat az ügynek. - Az Isten mint egy elképzelt szereplö az ügyben - egy jó gyakorlat lehet - még akkor is ha nem hiszel Isten létezésében. Hozzájárulhat az önismeretedhez!

A kedvesünkkel pl ilyenkor talán megy/menne tehát valahogy a megbocsájtás folyamata de az Istennel végképp nem. Mert hiába mondod neki hogy te vagy az aki hibáztál és megbántad – az biztos hogy nem elég. Az Isten nem ugrik be annak amit mondasz, olyan könnyen mint talán mások.
- De hát miért nem?
Mert az Isten elhiszi neked hogy elismerted a bünödet. Persze már azt is egy hösies dolognak tekinti de kit érdekel egy döglött hös. Ha pl hazudsz akkor az Isten egy nevetséges figurának tart. És ha igazat mondasz akkor sem mondtál neki valami újdonságot. Azt amit mondtál azt amit elismertél ô is tudja és tudta már régen, számára tehát nem újdonság.

Ha jól ismer a párod akkor azonban ô sem ugrik be azonnal.

Közeli a veszély – a jövo felülírja a jelent
Olyan idôkben élünk hogy nem vagyunk megelégedve azzal amilyenek vagyunk, azaz ahogy gondoljuk hogy vagyunk. Valami új módszeket keresünk hogy mások legyünk. És ne kelljen megbocsájtani/konfliktusokba keveredni és azokat kezelni – legjobb elfutni stb. Egy csábító jövökép ugrik be itt amikor csinosabbak/karcsúbbak stb és elfogadottak vagyunk, és példaképeink szerepét vállaljuk/játszani próbáljuk, és ezt a mába illesztjük.
Nem is az hogy vannak példaképeink a hiba, hanem hogy azt hisszük, hogy ezek megvásárolhatók lennének; amire pl a reklám tanít minket. Vedd be a Szarnyikot és csodálatosan egészséges lesz a megjelenésed. A jövöben elképzelt boldog életünket megvásárolva most akarjuk élni. Mindent most!

És mi lesz ha nem úgy lesz? Akkor korcsosodunk, bizonytalanok leszünk, gyengék, kompetencia nélküliek és az önképünkben semmit sem érök.

Az önképünket azonban csak a közelharcban erösíthetjük amikor képesek leszünk arra hogy egymással kibékülhessünk.

netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha már megkaptad az elsô pofontot

Az elsö pofon – akkor már késö
„Nem tudok megbocsájtani” mondja Unni. Egy a hétköznapi eröszak áldozata életéböl.
A féltékenység mint kínzóeszköz
„Már jóval mielött az elsö pofontott megkaptam volna, már akkor, ott kellet volna hagynom. Mert ha már az elsö pofon elsuhan akkor már a markában vagy, mondja Unni. Mert addigra már mindenkitöl – aki fontos volt a számodra – megfosztott lettél és egyedül lettél csak vele, és azt hiszed hogy csak reá számíthatsz.”
Az Unnit a féltékeny férje kínozta/verte s akitöl egy év alatt mindenféle müveletek szükségesek voltak, hogy nagy nehezen megszabaduljon töle. Most mondja hogy sokkal elöbb kelett volna.
Az Unni esetét egészében én is eltudtam olvasni – vannak nök akik bátran beszámolnak a küzdelmeikröl - ezért megértem most hogy az ilyen esetekben nem lehet elvárni a megbocsájtást. - Megbocsájtani verekedés közben nem lehet!
A szeretet tragédiája
nem a halál
nem a válás
egyetlen ellensége
a közömbösség
mondja a netkobzos. De mi akkor a féltékenység? A féltékenység az élet tragédiája.
Miért menekülni?
Mert ekkor nem a megbocsájtásra kell törekedni hanem a menekülésre – az is elég sok! Avagy ha jobban tetszik a menekülés a feltétele annak..., és ha megszabadultál, csak akkor gondolkodj talán a megbocsájtásra. - Elöször ki kell mászni a szarból, azután mosakodni!
A legnagyobb gond – furcsán hangzik ugyan - a szerelem volt – mondja - mert az volt az amely összekötötte öket. A világ legboldogabb párja lettünk és a Jani mindent megtett értem. Sokat dolgoztam akkor és lassan irányítani kezdte az életemet – mintha féltett volna. De a féltékenysége húzódott meg az aktivitásai mögött.
Azt mondják hogy menni kell az elsô ütés utan de én most – tapasztalatból is tudom hogy - azt mondom, hogy akkor már késö. Mert amikor már az edényeket kezdi mérgében a falra vetni akkor már tudhatod hogy te a vagy a soros. Menekülnöd kell mert megjavítani öt vagy megbeszélni a dolgot vele ekkor már lehetettlen. A folyamat a kedveskedésekkel párosulva kisebb reményekhez vezethet de a helyzet végül csak roszabb lesz.
De menekülni nehéz
Ilyenkor sokan érzik azt hogy menekülni kellene de nem mernek. A család gyakran elzárul és mások sokszor nem is tudják hogy ott mi történik. Söt gyakran játsszák hogy boldogok és táplálják az elvárásokat. Megjelenik a félem is emiatt, mert mit mond a környeztük és mit mond az Isten aki előtt összeházasodtak és kimondták az örök hüséget (jóban és rosszban). A gyermekekre ha vannak azokra is gondolni kell ekkor és az asszony inkább vállaja a szörnyü rabszolgaságát, belenyugodni látszik. A kezdö lépéseket mégis neki kell megtenni – elmondani valakinek aki segíteni is tud(pl egy orvos) valakinek meg kell tudnia hogy mi történik. Feljelentést is tehet a rendörségen de ott nem biztos hogy ott hisznek neki. - Ilyen esetekben igazán nehéz igazságszolgáltatást gyakorolni. Feljelentés nélkül nem müködik a gépezet.
És mit sugallnak az elvárások?- Meg kell tudnod bocsájtanod mert a férjed és a gyerekek miatt is! Minden terhet az asszonynak kell viselni – ebben örlödni - ebben a lehetettlen viszonyban.
Ez már nem házasság!
Amikor a féltékeny férj az asszony egézségét veszélyezteti, megveri, kínozza, meglázza, megeröszakolja (mert az is megtörténhet egy házasságon belül) akkor az már nem házasság. A netkobzos szerint már ezek is házasságtörés még ha a papnak más is a véleménye.
Az asszony ekkor talán azt hiszi hogy ha a válásra gondol akkor az házasságtörésnek számítana az Isten előtt. De milyen istene van annak a vallásnak amely egy asszonyt ilyen viszonyok között élni lelkileg kényszerít? Az Unni esetére gondolva elképzelem hogy milyen pokol lehet egy ilyen asszony élete. Valóban Isten akarata lenne hogy egy ilyen féltékeny férfi tönkretegye az anyát és gyermekeiket akik ezeket megalázásokat látják? Milyen Isten az aki az ilyen sanyargatott asszonyt ezenkívül a pokolra is ítélné amikor az éltéért kell küzdenie egy hasonló elhalt viszonyban. És milyen vallás az amely ellene volna annak hogy megszbaduljon ebböl a nyomorból/pokolból? Legalább a különélést támogathatná – de ezt igazán nem az én dolgom helyreigazítani én csak a véleményemet mondom.
Csak azt nem értem hogy, mintha sokszor a vallás az elkövetövel szövetkezett volna az áldozat élete ellen. - Az asszony ilyenkor – ez is ismeretes - az öngyikosságban keres gyakran kiutat.
Ne légy áldozat
hogy egy psykopata ember teljes hatalmat kapjon az életeden! Erre nincs joga sem a törvény sem az Isten által. Mert ilyen esetekben az életed forog kockán és az életed fölött nem urakodhat a férj házasság leple alatt.
Áldozatokra jól tudjuk mindég szükség van. De ha a konfliktusok a házasságban ide vezethetnek...
„Sok hétköznapi terrorizált asszonyok
az öngyikosságban keresik
a megoldást.”
De mi a házasság? Ezt újra kellene talán fogalmazni mert ha ilyen áldozatokat követel akkor ez biztos nem Isten rendeltetése. Amely vallás/közösség ilyen életeben való maradást – amely ide vezethet - szorgalmaz nem a házasság szentségét védi.
Semmiféle törvény, sem Isteni, felhatalmazza a férfit vagy a nöt(ma már a nök is megteszik) hogy a társát megsértse/megverje/terrorizálja/öngyilkosságba terelje.
Az igazságszolgáltatás mindég egy hátrányban szenved. Akkor reagál amikor már megtörtént a nagy baj. A megelözésekben nem kompetens. De a folyamatnak már korábban is vannak elözményei/jelei és már akkor kell/kellene tudni reagálni. Ismerd meg a folyamat elöjeleit. Ne hadd hogy áldozat legyél, korábban kell cselekedni!
netkobzos
 

sincomi

Állandó Tag
Állandó Tag
A bocsánatkérés elmélete

A bocsánatkérés elmélete – elégtétel fontossága.


Egy alapvetô emberi tulajdonság hogy...
Keresem az igazamat
és hol van az ki
megadja azt?


Harcolni is képesek érte
Egy alapvetô emberi tulajdonság hogy az igazát keresi. Nagyban és kicsiben. Ilyen úgye a Malina Hedvig ügye is. Itt olvasom mint az „írásbeli választ igénylô kérdést” az EU bizottságához. Ezek szerint nemcsak a Malina keresi az igazát hanem az ország is. A magyarokat is megsértették...
A Malina Hedviget bántalmazták/atrocitások méghozzá azért érték, mert magyarul beszélt Szlovákiában. Ilyesmi megtörténhet más apróságok miatt is és legyintve tovább lehetne menni.
A dolgot súlyosbította azonban az hogy a rendôrség stb „a szlovák hatalom” nem a Malina igazát kereste a történtek után, hanem szégyenteljesen azokét akik elverték. A hatalom ezzel a Szlovákiát szégyenítette meg.
De ne legyünk elbizakodottak – magunk is így teszünk néha.


De ez a példa csak azért vetôdött fel általam – mert most olvastam róla - s hogy szemléltessem a megalázások problémáját túl azon, mint amit azt eddig tettem. Most az elégtételre/jóvátételre, azaz a megalázás feloldázásának a folyamatára – mert így a normális - gondolok. De ehhez egy bizonyos piciny empátiára is szükség volna.
Borzasztó az a sötét/beteges elképzelés is – a nagy mozgósításra tekintettel - hogy a Hedvig ügye egy a Szlovákiára egy hatalmas veszély rejtene magában, ami miatt ködösíteni kellene azt.


Az elsô lépés úgye
a bocsánatkérés lenne. Ha megsértettünk valakit pl a lábára léptünk akkor hamar kijön a szánkból a „bocsánat!” sajnálkozó kiejtése és utána gyakran minden rendben is van. De ha ez a szó részemrôl nem hangzik el akkor bizony talán úgy vélem, hogy jogom volt a lábadra taposni – s ez egy emberi méltóságod megalázása lenne.

Egy egyszerû mûvelet lehetne a bocsánatkérés de mégsem tesszük meg mindég.
Még most is szégyenlem magamat, mert tegnap amikor az üzletben voltam ki kellet kerülnöm az ott dolgozót és véletlenül a padlóra súroltam egy üveges konzervet. A tartalma kiömlött a padlóra..
- Most egy kis munkát csináltam itt a számodra, kommentáltam az eseményt.
- Semmi baj, mondta az ott dolgozó nô, majd felmosom.
Ezt itt Svédben mehet; de nem tudom hogy elég-e lenne az effajta elintézése(?) a dolognak pl Magyarországon. - Itt is passzolt volna azonban mégis ez a kicsiny szó hogy „bocsánat!”.
De az ami Szlovákiában történt az, azt hiszem – szeretném azt hinni - az nem történhetne meg Magyarországon. De ne legyünk pökhendiek – van itt elég megoldatlan cigány konfliktus. De miért? A „bocsánat!” korántsem mindég elég! Itt többre van szükség.


Egy második lépesre is
szükség van néha. Mondjuk hogy egy festékes dobozt ütöttem volna rá a hölgyre aki ott festett és ami tönkretehette volna a ruháját is. Ilyenkor már úgy érzem már csupán a bocsánat kérése sem elégséges sôt talán nem is azzal kell kezdeni. Még Svédországban sem.
A svédektôl sokat tanultam hogy ez hogyan megy itt.
Egyszer egy svéd bácsi jött el hozzánk ki a tanyára és a kocsijával valahogy az árokba került. Tél volt és biztos nem látta az út határait a nagy hó miatt, de ez mindegy. Persze mi beindítottuk a traktort és kihúztuk a kocsiját az árokból. Ez persz egy csomó munkába került de mi azonnal természetesen segítettünk neki. De erre mi történt. Száz koronát akart adni nekünk – mint elégtételt - a segítségünkért. Magára vette a felelôséget pedig maga kérhetett volna lovagias elégtételt a rossz út miatt, és nem minket okolt..


És ez tapasztaltam hogy ez így van svédben máskor is. Ha segítesz valamivel pl kereket cserélni az úton valakinek akkor a segítségedért egy kis kávépénzt is kapsz(itt is van hálapénz) amit el kell fogadnod(elégtétel). A pénz nem azt jelzi hogy megfizetett érte/a szívességedért hanem egy a köszönet aláhúzása gyanánt.
Na most mégis hová akarok itt kilyukadni? Ha valaki segítségünkre szorul és mi kisegítjük, néha sok munkába is kerülhet de szívesen megtesszük azt. Ekkor nincsenek elvárásaink sem, hogy a kisegített valami elégtételt fizessen nekünk. De jól esik mégis ha köszönetét gyakorlati módon is megpróbálja érvényesíteni.
Na térjünk most egy megalázási ügyre. Amikor a lányodat megverték azért mert magyarul beszélt. És ez – mondjuk - nemcsak egy pofon volt, azért mert valaki ittas volt és... hanem egy alapos célírányú verés. Mit kelett volna tenni azoknak akik ezt megtették?
Egy bocsánatkérés csupán - ebben az esetben - csak nevetséges lenne. Ezért mindenek elött egy második lépésre is szükség van; az elégtétel megadására! Az elégtétel lehet erkölcsi, fizikai, történelmi, leki, bírósági pl amikor a Hedvig az igazságát keresi. Az elégtétel elvárása teljesen normális – egy „bocsánat!” nem elég! És akkor még talán messze vagyunk a feloldástól. - Az ellenségeskedés sok esetben folytatódik mert nem volt elégtétel.


Az igazamat kérem!
Igen, az apám megvert. Az szomszédunk gyerekével játszottunk persze tûzzel amivel nem lett volna szabad. De nem az én ötletem volt hanem a szomszéd barátomnak az ötlete hogy csináljunk egy kis tüzet az ól mögött, tulajdonképpen az ô mûve volt. Én meg csak vele voltam de nem tiltakoztam. Az apja észrevette és az apámhoz jött emiatt panaszkodni, hogy hát a Pali azt mondta hogy én voltam. Ez egy gyerekkori esemény volt. A barátom persze, csak úgy, rám fogta a dolgot mint azt a gyerekek szokták. Az apja elhitte neki – neki adott igazat. Az apám elhitte. Engem pedig megalázott az apám azzal hogy alaposan elvert amit még máig sem felejtettem el. Senki sem kérdezte hogy mi az igazság – hogy tulajdonképpen mi is történt. - Az apám bocsánatot kérve a verésével mutatott/adott elégtételt a szomszédnak. De hová lettem én?


De ez aztán nem egy kis elverés volt ám mert sokáig sírtam? Az apám is érezte hogy ez túl sok volt és talán úgy 20 év múlva kért ezért egy levélben tölem bocsánatot. Én persze mondtam hogy megbocsájtottam – de megtettem igazán? Az igazamat még nem kaptam meg.


Az esemény mutatja, hogy ilyen súlyos esetekben talán hiányzik a második lépes a miután bocsánatot kérünk, ha megaláztunk valakit, mert érezzük is hogy a „bocsánat” nem volt elég. Mert az sem biztos hogy – elégtétel nélkül – valójában megkaptuk-e a bocsánatot, vagy csak verbális szavak hangzottak el. A kiengesztelés előtt szükséges lenne a jóvátételre is gondolni. Errôl gyakran megfeledkezünk.
A verést már régen elfelejtettem de nem az igazamat. Amikor nagyon megalázunk valakit akkor a „bocsánat!” nem elég, a kiengesztelés előtt az elégtételre(sôt a jóvátételre) is szükség jöhet. - Néha elég – mint elégtétel - ha beismerjük hogy hibáztunk.


Sokszor talán azért kerûl a bíróság elé a sok ügy mert nem volt elég a csak „bocsánat!”


De mi legyen az elégtétel? Ezt azzal kell megbeszélni akit a megalázás ért. Neki kell eldönteni hogy milyen elégtételt szeretne. Egymillió forint sem biztos hogy mint elégtétel elfogadható. Ha az igazságunkért küzdünk akkor az igazunkat kell elôször megadni. Néha ez az igazi jóvátétel/elégtétel ugyanis ha elismerjük a hibánkat.

Ezt a fajta elégtélt kellene megkapni Hedvignek is, akkor talán megnyugodna.


netkobozs
 
Oldal tetejére