Történelmi személyek
- Téma inditó kimster
- Kezdés dátuma
- Státusza
Aelius Lampridius
Aelius, római történetíró, az úgynevezett scriptores historiae Augustuae egyike.Úgy látszik, nem sokkal Vopiscus előtt Kr. u. a 3-ik században élt.
Tőle származnak Commodus, Diadumenus, Heliogabalus és Alexander Severus császárok nem épen mintaszerű életrajzai, valószínűleg ő írta Pretinax és Geta életrajzait is.
Aelius, római történetíró, az úgynevezett scriptores historiae Augustuae egyike.Úgy látszik, nem sokkal Vopiscus előtt Kr. u. a 3-ik században élt.
Tőle származnak Commodus, Diadumenus, Heliogabalus és Alexander Severus császárok nem épen mintaszerű életrajzai, valószínűleg ő írta Pretinax és Geta életrajzait is.
Orosius, Paulus (Bracara, ma Braga, Portugália, Kr. u. IV. század - ?, Kr. u. V. század), latin nyelvű keresztény történetíró és teológus.
Életéről keveset tudunk. Bracara presbitereként működött, amikor a szülőföldjét ért vandál támadás elől 414-ben Észak-Afrikába menekült. Hippóban találkozott Szent Ágostonnal, majd Palesztinába utazott, ahol felkereste Szent Jeromost.
415-ben részt vett a jeruzsálemi zsinaton, ahol nyilvános vitában támadta az eretnek tanokat hirdető Pelagiust. Teológiai és történeti munkásságával az apologetika jelentős képviselője volt.
„Commonitorium ad Augustinum de errore Priscillianistarum et Origenistarum" (Figyelmeztetés Ágostonhoz a Priscillianus és Órigenész-követők tévedéséről) és „Liber apologeticus contra Pelagianos" (Védirat a Pelagius-követők ellen) című vitairataival korának dogmatikai kérdéseiben foglalt állást. Főműve a Szent Ágoston gyámkodásával írott „Historiae adversus paganos" (Történelem a pogányok ellen) című, hét fejezetre osztott világtörténeti munka.
A világ teremtésétől 417-ig az egymást felváltó világbirodalmak történetének keretében tárgyalja az eseményeket, s fő törekvése annak a „pogány" vádnak a visszautasítása, hogy a kereszténység
okozta az emberiség szenvedéseit és a Római Birodalom hanyatlását. Szenvedélyes hangvétele, lendületes stílusa s mindenekelőtt elfogult keresztény történelemkoncepciója magyarázza művének rendkívüli hatását: mint a középkor egyik legnépszerűbb világtörténeti munkáját Jordanes, Tours-i Szent Gergely és Paulus Diaconus is felhasználta.
Életéről keveset tudunk. Bracara presbitereként működött, amikor a szülőföldjét ért vandál támadás elől 414-ben Észak-Afrikába menekült. Hippóban találkozott Szent Ágostonnal, majd Palesztinába utazott, ahol felkereste Szent Jeromost.
415-ben részt vett a jeruzsálemi zsinaton, ahol nyilvános vitában támadta az eretnek tanokat hirdető Pelagiust. Teológiai és történeti munkásságával az apologetika jelentős képviselője volt.
„Commonitorium ad Augustinum de errore Priscillianistarum et Origenistarum" (Figyelmeztetés Ágostonhoz a Priscillianus és Órigenész-követők tévedéséről) és „Liber apologeticus contra Pelagianos" (Védirat a Pelagius-követők ellen) című vitairataival korának dogmatikai kérdéseiben foglalt állást. Főműve a Szent Ágoston gyámkodásával írott „Historiae adversus paganos" (Történelem a pogányok ellen) című, hét fejezetre osztott világtörténeti munka.
A világ teremtésétől 417-ig az egymást felváltó világbirodalmak történetének keretében tárgyalja az eseményeket, s fő törekvése annak a „pogány" vádnak a visszautasítása, hogy a kereszténység
okozta az emberiség szenvedéseit és a Római Birodalom hanyatlását. Szenvedélyes hangvétele, lendületes stílusa s mindenekelőtt elfogult keresztény történelemkoncepciója magyarázza művének rendkívüli hatását: mint a középkor egyik legnépszerűbb világtörténeti munkáját Jordanes, Tours-i Szent Gergely és Paulus Diaconus is felhasználta.
Appianos
(kb. 100-170)
Alexandriai születésű görög történetíró, római lovag (procurator Augusti), a Rhómaika (vagy Rhómaiké historia) c. történeti munka szerzője (befejezve: Kr. u. 165 k.), amelyben Róma történetét — 24 könyvben — írta meg a kezdetektől a Kr. u. 2. századig.
Bemutatja benne azoknak a népeknek a történetét is, amelyeket Róma leigázott (pl. Keltiké, Ibériké, Libyké, Syriaké, Illyriké stb.). Élénken érdeklődött gazdaság- és társadalomtörténeti kérdések iránt, ami például a polgárháborúk koráról írott, teljes egészében fennmaradt összefoglalásában is szembetűnik.
(kb. 100-170)
Alexandriai születésű görög történetíró, római lovag (procurator Augusti), a Rhómaika (vagy Rhómaiké historia) c. történeti munka szerzője (befejezve: Kr. u. 165 k.), amelyben Róma történetét — 24 könyvben — írta meg a kezdetektől a Kr. u. 2. századig.
Bemutatja benne azoknak a népeknek a történetét is, amelyeket Róma leigázott (pl. Keltiké, Ibériké, Libyké, Syriaké, Illyriké stb.). Élénken érdeklődött gazdaság- és társadalomtörténeti kérdések iránt, ami például a polgárháborúk koráról írott, teljes egészében fennmaradt összefoglalásában is szembetűnik.
Spurius Mummius
(Kr. e. 2. század) római költő, államférfi
Lucius Mummius testvére és az akhaia ellen vezetett hadjáratban alvezére volt. Később az Akhaia tartományának rendezésére rendelt 10 férfiú egyike lett, testvérével együtt.
Tréfás versekben írta le ottani élményeit, emiatt a költői levél műfajának első művelője volt.
Az ifjabb Scipiót, akivel jó barátságban volt, Kr. e. 132-ben Asia provinciába kísérte. Korabeli források szerint okosabb és műveltebb volt testvérénél.
Művei elvesztek.
(Kr. e. 2. század) római költő, államférfi
Lucius Mummius testvére és az akhaia ellen vezetett hadjáratban alvezére volt. Később az Akhaia tartományának rendezésére rendelt 10 férfiú egyike lett, testvérével együtt.
Tréfás versekben írta le ottani élményeit, emiatt a költői levél műfajának első művelője volt.
Az ifjabb Scipiót, akivel jó barátságban volt, Kr. e. 132-ben Asia provinciába kísérte. Korabeli források szerint okosabb és műveltebb volt testvérénél.
Művei elvesztek.
Publius Aelius Aristides
Római kori görög vándorszónok, a szofisztika irányzatához tartozó rétorikatanár, a „második aranykor", Antoninus Pius és Marcus Aurelius —, valamint részben Commodus — korának görög nyelvű szerzője.
55 beszéde és 2 — a filozófiával szemben írott — rétorikai munkája, valamint 6 „szent beszéde" (hieroi logoi) maradt az utókorra.
Közülük a Panathénaikosnak köszönhette hírnevét, Eis Rómén c. ünnepi beszéde pedig, amelyben
Róma dicsőségét és múltját mutatja be, történeti szempontból vált jelentőssé.
Római kori görög vándorszónok, a szofisztika irányzatához tartozó rétorikatanár, a „második aranykor", Antoninus Pius és Marcus Aurelius —, valamint részben Commodus — korának görög nyelvű szerzője.
55 beszéde és 2 — a filozófiával szemben írott — rétorikai munkája, valamint 6 „szent beszéde" (hieroi logoi) maradt az utókorra.
Közülük a Panathénaikosnak köszönhette hírnevét, Eis Rómén c. ünnepi beszéde pedig, amelyben
Róma dicsőségét és múltját mutatja be, történeti szempontból vált jelentőssé.
Eprius Marcellus
Nero idejében a legjelentékenyebb szónokok közé tartozott. Bár alacsony származású volt, korán viselt magas hivatalokat.
Háromszor volt proconsul, továbbá helytartó Ázsiában, hol zsarolásai miatt gyülölték. Nero alatt üzletszerűen foglalkozott a politikai vádakkal. Thrasea is az ő feljelentésének esett áldozatul.
A későbbi császárok alatt e miatt többször üldözték, de ő kivált Vespasianusnál nagy kegyben állott, mígnem 79-ben rábizonyult az összeesküvés vádja s öngyilkos lett.
Nero idejében a legjelentékenyebb szónokok közé tartozott. Bár alacsony származású volt, korán viselt magas hivatalokat.
Háromszor volt proconsul, továbbá helytartó Ázsiában, hol zsarolásai miatt gyülölték. Nero alatt üzletszerűen foglalkozott a politikai vádakkal. Thrasea is az ő feljelentésének esett áldozatul.
A későbbi császárok alatt e miatt többször üldözték, de ő kivált Vespasianusnál nagy kegyben állott, mígnem 79-ben rábizonyult az összeesküvés vádja s öngyilkos lett.
Albinovanus Pedo
(Kr. e. 1. század - Kr. u. 1. század) római költő.
Ovidius barátja volt, Germanicus hadseregében tisztként szolgált. Hosszabb epikus költeményt írt Germanicus hadjáratairól, ebből maradt fenn egy elbeszélő részlet egy hatalmas viharról, amely
Kr. u. 16-ban az Északi-tengeren érte utol a római flottát.
Ovidius említi Theseis című költeményét, amelynek tárgya Thészeusz athéni király története volt.
Martialis tudott epigrammairól is, és mesterének tekintette.
Seneca igen ügyes elbeszélőnek tartotta. Ránk teljes műve nem maradt, mindössze töredékeit ismerjük.
(Kr. e. 1. század - Kr. u. 1. század) római költő.
Ovidius barátja volt, Germanicus hadseregében tisztként szolgált. Hosszabb epikus költeményt írt Germanicus hadjáratairól, ebből maradt fenn egy elbeszélő részlet egy hatalmas viharról, amely
Kr. u. 16-ban az Északi-tengeren érte utol a római flottát.
Ovidius említi Theseis című költeményét, amelynek tárgya Thészeusz athéni király története volt.
Martialis tudott epigrammairól is, és mesterének tekintette.
Seneca igen ügyes elbeszélőnek tartotta. Ránk teljes műve nem maradt, mindössze töredékeit ismerjük.
Pomponius Mela
Lényegében csak azt tudjuk róla, hogy feltehetőleg Hispániában született, mivel művében feltűnő részletességgel foglalkozik Hispániával (talán azért, mert a szülőföldje) és hogy valamikor a
század közepe táján élt (talán Claudius császár korában), mert egy ízben úgy beszélt Britanniáról, mint nemrég meghódított területről.
Munkája Chrorographia vagy De situ orbis címen ismeretes.
Rendszeres, rövid földrajzi munka ez, lényegében hasonlít Sztrabón művéhez, csak van egy nagy különbség: Sztrabón munkája sokkal komolyabb, mint a néha fantasztikus meséknek is hitelt adó Mela-áé.
A Chrorographia valószínűleg korábbi szerzők műveinek "összeollózott" változata helyenként súlyos tárgyi tévedésekkel. Mela művében pl. a Duna két ágra szakad és az egyik az Adriába ömlik, Germániát az Alpok veszik körül stb.
Érdemei közé tartozik, hogy elég pontos leírást közöl az Ibériai-félsziget nyugati partjairól.
Lényegében csak azt tudjuk róla, hogy feltehetőleg Hispániában született, mivel művében feltűnő részletességgel foglalkozik Hispániával (talán azért, mert a szülőföldje) és hogy valamikor a
század közepe táján élt (talán Claudius császár korában), mert egy ízben úgy beszélt Britanniáról, mint nemrég meghódított területről.
Munkája Chrorographia vagy De situ orbis címen ismeretes.
Rendszeres, rövid földrajzi munka ez, lényegében hasonlít Sztrabón művéhez, csak van egy nagy különbség: Sztrabón munkája sokkal komolyabb, mint a néha fantasztikus meséknek is hitelt adó Mela-áé.
A Chrorographia valószínűleg korábbi szerzők műveinek "összeollózott" változata helyenként súlyos tárgyi tévedésekkel. Mela művében pl. a Duna két ágra szakad és az egyik az Adriába ömlik, Germániát az Alpok veszik körül stb.
Érdemei közé tartozik, hogy elég pontos leírást közöl az Ibériai-félsziget nyugati partjairól.
Héródés Atticus
Dúsgazdag görög származású politikus, magas rangú római tisztségviselő (143: consul), négy római császár közeli barátja.
Noha sokoldalúan képzett, alapos műveltséggel rendelkező és a 2. század személyiségeinek sorában közismert és meghatározó egyéniség volt, irodalmi örökségének alig volt hatása az utókorra.
Ennek oka túlzott atticizmusával (azon belül pedig a kora attikai előképek, mint pl. Kritias) követésével magyarázható, ami az őt követő nemzedékeknek már nem sokat mondott.
Művei közül említésre érdemesek levelei, kivonatainak, jegyzeteinek gyűjteménye, naplói (ez utóbbi műfaj nagy hatással volt Gelliusra). Mindössze egy beszéde maradt az utókorra (Peri
politeias, gör.).
Dúsgazdag görög származású politikus, magas rangú római tisztségviselő (143: consul), négy római császár közeli barátja.
Noha sokoldalúan képzett, alapos műveltséggel rendelkező és a 2. század személyiségeinek sorában közismert és meghatározó egyéniség volt, irodalmi örökségének alig volt hatása az utókorra.
Ennek oka túlzott atticizmusával (azon belül pedig a kora attikai előképek, mint pl. Kritias) követésével magyarázható, ami az őt követő nemzedékeknek már nem sokat mondott.
Művei közül említésre érdemesek levelei, kivonatainak, jegyzeteinek gyűjteménye, naplói (ez utóbbi műfaj nagy hatással volt Gelliusra). Mindössze egy beszéde maradt az utókorra (Peri
politeias, gör.).
- Státusza
