Mit álmodtál? - Gyere meséld el!

Filmőrült írta:

Üdvözölök mindenkit!
Most keltem, és muszáj leírnom az álmomat.
Egy kis előzmény szükséges hozzá: Van egy húgom, akivel kivételesen jó kapcsolatom volt egészen addig, míg össze nem jött a volt barátommal, akivel immár 7 hónapja járnak. Az elején nem akartam elfogadni, mert nincs valami jó viszonyom a fiúval, de végül beletörődtem.
Tehát az álmom:
A fiú éppen náluk van, és megint savanykodik azon, hogy én ott vagyok, ahol a húgom is. Óriási gyűlölettel néz rám, és próbálja kisajátítani. Én meg próbálok erről beszélni a húgommal, de meg se hallja. Aztán a srác a fejemhez vágja, hogy én utálom, mindig is utáltam, és törődjek bele, hogy a húgom őt szereti. Nagyon durva, pedig a valóságban soha nem szokott az lenni. A húgom ezt végighallgatja, de nem tesz semmit, csak sírva mondogatja, hogy nem értem, hogy neki most milyen nehéz, és nem akar választani. Aztán a fiú önelégülten ölelgeti, nekem meg csak az a mondat járt a fejemben, hogy "valaha volt egy húgom". A helyszínek pedig a város utcái, ahol élünk, de akkorák voltak, mintha csak folyosók lettek volna, és a nagyszüleim háza és kapuja (itt ölelgette önelégülten).

Most képzelem, hogy ez milyen szánalmasan hangzik, nem is tagadom, hogy féltékeny vagyok. Csak érdekelne, hogy ti ebben az álomban láttok-e még valamit, mint a féltékenységet.

Kattints a kibontásához...

Filmőrült írta:

Jaj nekem! Tudom, hogy valahogy meg kell oldanom ezt a problémát, mert a húgom nélkül eléggé egyedül vagyok. Hát ez nem lesz könnyű! Leginkább csak azt utálom benne, hogy tönkretette azt a szoros viszonyt a testvéremmel. Most is itt van nálunk, és az álom óta, csak ha meglátom is összerándul a gyomrom. De kipróbálom az ötleteidet. Az mondjuk nem teljesen tiszta, hogy mi az a karmikus adósság, de ha nincs olyanom, akkor mindegy is. Köszönöm szépen dreamaya!

Kattints a kibontásához...

Wulfi írta:

Ritkán álmodok olyat, ami rossz érzéssel tölt el, de a ma éjszaka egy része ilyen volt.
Álmomban valaki megkért arra, hogy kisbabáját vigyem el egyik helyről a másikra. Mivel hideg tél volt, a baba pedig csak egy vékony takaróba volt csavarva, úgy döntöttem, hogy a télikabátom alatt fogom melegen tartani. Amikor megérkeztem a kívánt helyre valaki arra kért, hogy azonnal vegyem ki a babát a kabát alól, mert megfulladhat. Én úgy gondoltam, hogy feleslegesen aggódik, minden rendben van. De amikor megnéztem, a baba halott volt! Az érzéseim pedig rettenetesek.... Felébredtem, és rövid ideig a valóságban is átéltem mindazt, amit az álomban. A döbbenetet, a fájdalmat, a félelmet, A fejemben sorakoztak a miértek és a hogyanok, amikre nem volt válasz.

Kattints a kibontásához...

Szia

Herufer írta:

Én azt álmodtam egyszer, hogy egy világegyetemben lebegő sziklán beszélgettem a magyar tanárommal a létezésről. Aztán a valóságban kiderült, hogy ugyan annál a hipnotizörnél voltunk. Ő azték naptárkészítő volt én meg egy sumér pap . Az álomban találkoztunk vagy spontán véletlen előszél volt?

Kattints a kibontásához...

dreamaya írta:

Szívesen

Kattints a kibontásához...

Csillagvirag írta:

Kedves Herufer!

Ha ezt valóban álmodtad, akkor elmondom a benyomásomat róla. (Én néha naivul -is- megadom az esélyt. Ahogyan József Attila fogalmazná: Hiszek igazán,teljen benne kedved!)
Ugy tünik, nagyon eröltetetten dramatizált álom. Az eröltetettség, a szerepek kiosztása, a gyökértelen szikla az én tükrömben azt jelzi, hogyha ez egy valódi álom álomnyelve,akkor kivül állsz még ezeken a hagyományokon, a megközelitésed nem belülről jön még, nem a megértés és megélés felől, hanem a külső formákat látod, a hatalmat megformázó szerepeket, még nem a lényeget.

Ez a megközelitése a dolgoknak előitéleteket szül, és nem hoz valódi megismerést, gyökértelen a világegyetemben.
Kivülről elemző, és nem belső tapasztalatokra épitő megismerés.

Az embernek jó ezt is tapasztalnia,mert ez valaminek a negativja, és felkeltheti az igényt a mélyebb, és valódi megismerésre, ami valódi tapasztalatokat hoz, és az ember azt is érzi közben, hogy nem pusztán itél a dolgok fölött, hanem ÉL.

A másik álmodnak hasonló a szelleme. Nem valódi megismerést keres a hőse, hanem technikát, amivel uralhatná szive hölgyét...Mintha egy másik doméniumban, a szerelem terén mondaná el ugyanazt az álom: külső a megközelités, forma csak. Nézd, a formákra figyelsz! Valami féle póz ez, kép-mutogatás, ezotérikus szinben leosztott szerepeket látok. Talán az önmagaddal ,érzéseiddel való valódi szembesüléshez és ezek felvállalásához még gyüjteni kell a bátorságot.

Szeretettel Csillagvirág

Kattints a kibontásához...

Herufer írta:

Amikor megkérdezik tőlem, hogy miért vagyok: utálatos, pesszimista, tartózkodó, érzéketlen, manipulatív, erkölcstelen, gerinctelen, kétszínű, haszonleső és arrogáns... Erre egyet tudok csak válaszolni: Mert senki se mutatta meg, hogyan kell szeretni.:wink:

By: Herufer

Kattints a kibontásához...

Szamira írta:

Egy kis előzmény az álomhoz.

Öt évvel ezelőtt összebarátkoztam a lányom elsős angoltanárával M. Judittal.
Ez alapjában véve mindkettőnk számára furcsa volt, mert én nagyon nem szeretem a tanárokat, a múltbéli rossz tapasztalatok miatt, ő pedig már jó pár éve tanított, de még soha nem fordult elő vele, hogy szülővel ilyen szoros kapcsolatba kerüljön.
Gyerekkoromban se nagyon voltak barátaim, és egy nagy vágyam volt, hogy összehozzon a sors olyan valakivel akivel egy hulláhosszon vagyunk teljes mértékben.

Aztán kibontakozott ez a kapcsolat és én nagyon örültem neki.
Végre akadt az utamba egy olyan nő nemű személy akivel igazán jól éreztem magam, és ő is velem.

Az én életem nyugis, akinek mindenre van ideje, az övé viszont túlhajszolt és semmire sincs.
Itt ott tudott számomra időt szakítani, és csak nagy ritkán váltak valóra a tervezett programok.
Ez klonfiktusokhoz vezetett, majd a kapcsolat csúnyán ért véget.

Én legalább két évig sirattam belül, átgondolva hogy kellett volna másképp csinálni, milyen hibákat követtem el.

Ez alatt a két év alatt számtalan olyan álmom volt mikor én békítgetem őt és hosszas unszolás után végre kibékülünk, megöleljük egymást.
Aztán az azt követő évben megfordultak az álmok, ő kezdett békíteni engem.

Most húsvét után új fordulatot vettek az események. Otthagyta a tanítói állását és eljött titkárnőnek az erőműbe.
Egy emeleten dolgozunk és bizony előfordul, hogy összefutunk a folyosón.
Olyankor kényszeredetten köszön, de nem mer rám nézni.
Akkora ez az erőmű, vajon miért pont oda hozta a véletlen ahol én dolgozom? Biztos dolgunk van még egymással.

Ma reggel a következő álmom volt.

A volt általános iskolai osztályfőnökömnél voltunk páran. (Novemberben valóban voltunk nála születésnapját köszönteni, és utána januárban meghalt.)
Zsóka néni az álomban ágyban fekvő beteg volt aki fel akart kelni, hogy uzsonnát készítsen magának.
Én visszafektettem és betakartam, majd kimentem a konyhába elkészíteni az uzsonnát. A férje Pista bácsi segített megkeresni a pástétomot amivel megkentem a friss ropogós kenyeret.

Itt ugrik az álom és a következő jelenet az udvaron van, ahol épp kimondom azt, hogy szegény Pista bácsi, ő törölgeti a könnyeit, nagyon hiányzik neki a felesége.
Majd arra leszünk figyelemesek, hogy az apám és az anyám a traktorjukkal beállnak a szemközti ház udvarába, az apám vastag farönköket dobál le.
Pistabácsi rákérdez, hogy hány éves, mondom neki, hogy 78 és mindketten ámulunk milyen jó kondiba van az apukám.
Majd arra leszek figyelmes, hogy a Judittal beszélget az anyukám.
Ki idő múlva Judit elindul felénk hoz két kávét, a kávés poharak félig vannak töltve.
Az egyiket elveszi Pista bácsi, a másikat a kezembe adja. Kérdezem kié a másik kávé, de ő nem felel.
Én nagyon ideges leszek és ráöntöm a kávét, közben üvöltök, hogy nem tudsz megszólalni te hülye picsa!
Pitsabácsi nagyon meglepődik a kirohanásomon, majd a következő pillanatban már megölelem a Juditot és azt mondom, úgy vagyok vele, mint az anya a rossz gyerekével. Akkor is szereti, ha rossz.
Közben kiderül, hogy a másik kávé az apukámnak kellett volna, és főzünk is neki másikat a kiborított helyett, de az nem lesz olyan. Egy nagy pohárban van hatalmas adag és valami különleges ízesítése van, és nagyon sajnáljuk, hogy nem tudunk olyan egyszerű fél adag kávét adni neki mint amilyent kiborítottam.
Az álom az udvaron fejeződik be az apukámmal megyünk az egyik cseresznye fától a másikig. Az egyiken még nem elég érettek a cseresznyék, a másikon pedig már túlérettek, poshadtak.

Kattints a kibontásához...

Kedves Szamira!

Csak egy meglátásomat irnám le. Ez is kicsit hellingeres. Az álmod szereplői Judit kivételével mind olyan emberek, akiktől a gyermek státuszában várhattál valamit valamikor. Úgy tünik most te ezeknek az embereknek a szintjén vagy, vagyis mint édesapád, édesanyád, osztályfőnököd és férje. Judit ezekkel szemben gyermekként van kezelve :" rossz gyermek, akit mégis szeretsz"..., alárendelt...
A barátság egyenrangú kapcsolat, ahol adni is kapni is csak egyenragúan és önzetlenül lehet... A szülő-gyermek kapcsolat nem önzetlen, ott elvárások is teret kapnak, a szülő ad, a gyermek elvár, kap... Semmilyenféle elvárás nem engedhető meg egy barátságban, ami egyenrangú kapcsolat és egymás szabadságának teljes elfogadására épül, az adás kapás mérlege pedig nem billenhet ki egyik-vagy másik javára véglegesen, mert akkor szűlő-gyermek kapcsolattá minősül át, ez hozza a maga elvárásait, és a kapcsolat barátság jellege azonnal megszünik.

Én az édesapáddal és edesanyáddal való kapcsolatodat nézném meg, mert úgy tünik: itt megbomlott az egyensuly és ez hat ki a barátságodra is. Az édesapáddal szemben valamit túldimenzionálsz.
Hasonló hatású a barátságokra nézve az a családi helyzet, ha az édesapját imádó kislány öntudatlanul az édesanyja helyére lép, az édesapja mellé, ahol méltóbb társnak érzi magát... Igy edesanyját és önnön nőiségét kevésbé tudja tisztelni, barátnőiben is inkább gyermeket lát, ahogyan édesanyában is, LE-néz egy gyermekre bennük. Egyenrangu kapcsolat ebben az esetben csak nagyon tudatosan épithető ki.

Szeretettel Csillagvirág

Csillagvirag írta:

Kedves Szamira!

Csak egy meglátásomat irnám le. Ez is kicsit hellingeres. Az álmod szereplői Judit kivételével mind olyan emberek, akiktől a gyermek státuszában várhattál valamit valamikor. Úgy tünik most te ezeknek az embereknek a szintjén vagy, vagyis mint édesapád, édesanyád, osztályfőnököd és férje. Judit ezekkel szemben gyermekként van kezelve :" rossz gyermek, akit mégis szeretsz"..., alárendelt...
A barátság egyenrangú kapcsolat, ahol adni is kapni is csak egyenragúan és önzetlenül lehet... A szülő-gyermek kapcsolat nem önzetlen, ott elvárások is teret kapnak, a szülő ad, a gyermek elvár, kap... Semmilyenféle elvárás nem engedhető meg egy barátságban, ami egyenrangú kapcsolat és egymás szabadságának teljes elfogadására épül, az adás kapás mérlege pedig nem billenhet ki egyik-vagy másik javára véglegesen, mert akkor szűlő-gyermek kapcsolattá minősül át, ez hozza a maga elvárásait, és a kapcsolat barátság jellege azonnal megszünik.

Én az édesapáddal és edesanyáddal való kapcsolatodat nézném meg, mert úgy tünik: itt megbomlott az egyensuly és ez hat ki a barátságodra is. Az édesapáddal szemben valamit túldimenzionálsz.
Hasonló hatású a barátságokra nézve az a családi helyzet, ha az édesapját imádó kislány öntudatlanul az édesanyja helyére lép, az édesapja mellé, ahol méltóbb társnak érzi magát... Igy edesanyját és önnön nőiségét kevésbé tudja tisztelni, barátnőiben is inkább gyermeket lát, ahogyan édesanyában is, LE-néz egy gyermekre bennük. Egyenrangu kapcsolat ebben az esetben csak nagyon tudatosan épithető ki.

Szeretettel Csillagvirág

Kattints a kibontásához...

Herufer írta:

Amikor megkérdezik tőlem, hogy miért vagyok: utálatos, pesszimista, tartózkodó, érzéketlen, manipulatív, erkölcstelen, gerinctelen, kétszínű, haszonleső és arrogáns... Erre egyet tudok csak válaszolni: Mert senki se mutatta meg, hogyan kell szeretni.:wink:

By: Herufer

Kattints a kibontásához...

Szamira írta:

Kedves Csillagvirág!

Köszönöm a gondolataidat amiket leírtál nekem.
Sok igazság van bennük. Az apukámmal mindig is jobb kapcsolatban voltam, és bár idővel igyekeztem megérteni az édesanyám tetteinek a mozgató rugóját (Ő mit kapott mint gyermek, milyen mintát követett anyaként, mi volt az amit tudatosan igyekezett másként csinálni), de ezeket csakis felülről lehet értékelni, vagyis úgy hogy magamat a kapcsolat fölé emelem.
A nőiségemmel igen szintén vannak problémák.
A családban a döntéseket mindig én hozom, az öltözködésemmel és az alakommal nem túl sokat törődöm, a férjem sokkal hiúbb mint én vagyok.
Furcsa, ha most vissza gondolok a felnőttek társaságában mindig sokkal jobban éreztem magam, a gyerekeket valahogy nem értettem.
A baráti kapcsolatokban sosem engedtem magam el igazán, mert azt tapasztaltam, ha kiadom valamilyen gyenge pontomat akkor azon az úton azonnal sebet kapok. A baráti kapcsolataimat valóban az jellemzi, hogy én vagyok a tanácsadó, de nekem senki se próbál semmiben se segíteni.
Fel se merül ilyen helyzet.
Hogy tudatosan hogyan lehetne kialakítani egy egyenrangú kapcsolatot, hát bevallom fogalmam sincs.

Kattints a kibontásához...

martonana írta:

Kedves dreamaya,

ma hajnalban megint érdekes álmom volt, kérlek, ha nincs limitálva Nálad az álomfejtés akkor írd le mit jelenthet kiss

....Két helyszínen volt, az egyik egy lakásban, ahol házimunkát végeztem, de leginkább sokat teregettem.

Később anyukámmal voltam, anyu nem tud vezetni, és valamilyen gokart féle autóval jött az úton, de segíteni kellett neki egy szűkebb részen átnavigálni. Majd odaértünk az Ő házukhoz, ahol a kertben, meg a házfalon körben ruhaszárító kötélen sok-sok mosott ruha volt kiterítve. ....."

Érdekesség nekem ebben a mosott ruha-teregetés dolog, hogy ez vajon mit jelent, jelképez az álomban?

Köszönöm a választ

Kattints a kibontásához...

Ez az álom olyan, mintha József Attila Mama c. versének parafrázisa volna...

Ekkora nagycsaládnál, mint az enyém nem ütközik nehézségbe, hogy gondoskodjam róla: mindig lógjon valahol körülöttem száradó ruha

Szamira írta:

Egy kis előzmény az álomhoz.

Öt évvel ezelőtt összebarátkoztam a lányom elsős angoltanárával M. Judittal.
Ez alapjában véve mindkettőnk számára furcsa volt, mert én nagyon nem szeretem a tanárokat, a múltbéli rossz tapasztalatok miatt, ő pedig már jó pár éve tanított, de még soha nem fordult elő vele, hogy szülővel ilyen szoros kapcsolatba kerüljön.
Gyerekkoromban se nagyon voltak barátaim, és egy nagy vágyam volt, hogy összehozzon a sors olyan valakivel akivel egy hulláhosszon vagyunk teljes mértékben.

Aztán kibontakozott ez a kapcsolat és én nagyon örültem neki.
Végre akadt az utamba egy olyan nő nemű személy akivel igazán jól éreztem magam, és ő is velem.

Az én életem nyugis, akinek mindenre van ideje, az övé viszont túlhajszolt és semmire sincs.
Itt ott tudott számomra időt szakítani, és csak nagy ritkán váltak valóra a tervezett programok.
Ez klonfiktusokhoz vezetett, majd a kapcsolat csúnyán ért véget.

Én legalább két évig sirattam belül, átgondolva hogy kellett volna másképp csinálni, milyen hibákat követtem el.

Ez alatt a két év alatt számtalan olyan álmom volt mikor én békítgetem őt és hosszas unszolás után végre kibékülünk, megöleljük egymást.
Aztán az azt követő évben megfordultak az álmok, ő kezdett békíteni engem.

Most húsvét után új fordulatot vettek az események. Otthagyta a tanítói állását és eljött titkárnőnek az erőműbe.
Egy emeleten dolgozunk és bizony előfordul, hogy összefutunk a folyosón.
Olyankor kényszeredetten köszön, de nem mer rám nézni.
Akkora ez az erőmű, vajon miért pont oda hozta a véletlen ahol én dolgozom? Biztos dolgunk van még egymással.

Ma reggel a következő álmom volt.

A volt általános iskolai osztályfőnökömnél voltunk páran. (Novemberben valóban voltunk nála születésnapját köszönteni, és utána januárban meghalt.)
Zsóka néni az álomban ágyban fekvő beteg volt aki fel akart kelni, hogy uzsonnát készítsen magának.
Én visszafektettem és betakartam, majd kimentem a konyhába elkészíteni az uzsonnát. A férje Pista bácsi segített megkeresni a pástétomot amivel megkentem a friss ropogós kenyeret.

Itt ugrik az álom és a következő jelenet az udvaron van, ahol épp kimondom azt, hogy szegény Pista bácsi, ő törölgeti a könnyeit, nagyon hiányzik neki a felesége.
Majd arra leszünk figyelemesek, hogy az apám és az anyám a traktorjukkal beállnak a szemközti ház udvarába, az apám vastag farönköket dobál le.
Pistabácsi rákérdez, hogy hány éves, mondom neki, hogy 78 és mindketten ámulunk milyen jó kondiba van az apukám.
Majd arra leszek figyelmes, hogy a Judittal beszélget az anyukám.
Ki idő múlva Judit elindul felénk hoz két kávét, a kávés poharak félig vannak töltve.
Az egyiket elveszi Pista bácsi, a másikat a kezembe adja. Kérdezem kié a másik kávé, de ő nem felel.
Én nagyon ideges leszek és ráöntöm a kávét, közben üvöltök, hogy nem tudsz megszólalni te hülye picsa!
Pitsabácsi nagyon meglepődik a kirohanásomon, majd a következő pillanatban már megölelem a Juditot és azt mondom, úgy vagyok vele, mint az anya a rossz gyerekével. Akkor is szereti, ha rossz.
Közben kiderül, hogy a másik kávé az apukámnak kellett volna, és főzünk is neki másikat a kiborított helyett, de az nem lesz olyan. Egy nagy pohárban van hatalmas adag és valami különleges ízesítése van, és nagyon sajnáljuk, hogy nem tudunk olyan egyszerű fél adag kávét adni neki mint amilyent kiborítottam.
Az álom az udvaron fejeződik be az apukámmal megyünk az egyik cseresznye fától a másikig. Az egyiken még nem elég érettek a cseresznyék, a másikon pedig már túlérettek, poshadtak.

Kattints a kibontásához...

Sajnos még nem volt időm értelmezni a Jelet, amit kaptam, mert most rengeteg a munkám,
de sort fogok keríteni hamarosan erre.
Viszont érdekességképpen felteszem Neked a Kuát ide.
5. HSZÜ / A VÁRAKOZÁS (A TÁPLÁLÁS)
3 változó vonással...
5 / 1,3,5.