sincomi versei

Nem vagyok toleráns

Mit lehet eltürni a saját otthonomban?


Türhetettlen vagy
mert eltüröd
a lakásoban
…..................
a szemed előtt...


Türhetettlen vagyok
- mondja a lányom
mert rászólok,
mert merészelek rászólni -
hiszen amit a férje tesz
az semmi, nincs semmi ok


Biztos hogy a psyhológusok megtudják majd magyarázni, de én nem. A közeli rokonságomban jelent meg ez a jelenség/férfi amilyenben ilyen közelröl még nem találkoztam. Sajnos a lányom men férjhez hozzá.


Sokan példás családnak tartják és én is annak tartanám öket ha nem ismerném kicsit jobban a körülményeket. Mindketten dolgoznak és szépen nevelik a két gyermeküket is. Az értékrendjük is kimagasló és ez meglátszik is. A környezetük semmire sem gyanít - de én igen.


A lányom védi
A lányom védi a férjét amit tulajdonképpen elvárok töle hogy tegye. Egy fiatal lánnyal való hosszú beszélgetéseit(?) nyilvánosan és nálunk – a szemem előtt - azzal magyarázza hogy már kiskorukban is ismerték egymást, tehát semmi különös nincs a dologban. De hiszen a férfi azóta nös lett és van két gyermeke, a lány pedig nagy lett és egy a föiskolára járó szépség. Én a beszélgetésüket valamiféle rajongásnak itélném, de a lányom azt mondja hogy én vagyok a betegesen gondolkodó. És csak azért reagálok hogy védeni akarom öt - de semmi okom sincs a félelemre.
A tiszta szándékát az mutatja hogy ha hosszasan is elbeszélget vele azt nyilvánosan nálunk teszi. Persze, ahogy én látom másképpen fest a dolog – mi történik ha nem látjuk öket?.


Tehát nyilvánosan
A lányom férje az ö társaságában is, ezenkívül nálunk, hosszan – órákat - vele beszélget – nincs megbeszélni való témája a társalgásnak - és mintha mi ott sem volnánk. Kívülröl ha egy idegen nézné... akkor úgy vélné hogy ezek valamiképpen összetartoznak. Mintha flörtölés folyna - de alányom tagadja hogy flörtölésröl van szó. A fiú Csiléböl számazik – és egy svéd nem tenne ilyet – mert onnan menekült Svédbe. Ilyenkor pedig toleránsnak kell lenni mondja a lányom mert ott más a kultúra.
- Ilyen más lehet? Mondtam is csinálják máshol de nem az én lakásomban!


De meddig lehet az ember toleráns?
Meddig lehet az ember toleráns? Nem izgatna annyira a dolog ha nem az én hajlékomban történne a (?) dolog, tehát ez a fö probléma. Meddig lehetek tolerans a saját hajlékomban ha mondjuk nekem van igazam és ez egy igazi flörtölésröl van szó. És ki tud ilyet megiténi?
Ilyen esetben valahogy úgy érzem a dolgot, hogy ha ez csalás/ámítás a lányom ellen történik s akkor ha nem szólok, én itt hozzájárulok a csaláshoz. - Nem akarok a tettes cimborája/jóváhagyást jelezve lenni!
Végül odamentem hozzájuk és megkérdeztem hogy mi folyik itten?

• - Semmi különös volt a válasz.

Éppen ez a különös, nem?


netkobzos

Paradigmaváltás

<TABLE style="TABLE-LAYOUT: fixed" cellSpacing=0 cellPadding=5 width="100%"><TBODY><TR><TD vAlign=top width="85%" height="100%">Változások – a paradigmaváltás korszaka

„A mai ember a jövötöl vár el mindent.” - Reinhardt Koselleck


Paradigmaváltás - tünetei
Hallom mondják hogy itt nagy változásokra volna szükség, egyfajta paradigmaváltásra. Szerintem nemcsak kellenne, hanem mi most e folyamat talán a kellös közepén vagyunk. Az 56 forradalom volt talán a kezdete, folytatódott majd a magyar határnyitással, utána a Berlini fall leomlásával más hátárok sorjában omlottak le stb.
Ugyanis az történik hogy sodródunk és követeljük/elvárjuk hogy változások történjenek – a változásokban rejlik a jövöbe vetett hitünk. - Semmi sem jó úgy ahogy van! - Semmit sem jelent az sem hogyha sokan vannak akik nekifeszülnek a változásoknak. Mások úgy érzik hogy lemaradnak.

A változások iránya
Valahogy úgy érezzük – a változások ellenére - hogy itt még sokáig nincs valami rendben. Egy csoport fehérgalléros képes volt válságot okozni az egész világon, ez egy a paradigmaváltás folyamatának a jele. A valódi okokat nem ismerve nem lehet egy hatásos terápia sem – hiányzik a közös irány.
Ugyanakkor rádöbbenünk arra is hogy az ami kevés volt az nincsen. És az amiböl kevés van azt is elherdáljuk. Egyszerüen nem tudunk gazdálkodni(az egészségünkel sem), de már sokan ráébredtek arra hogy kellene csak nem tudják hogy hogyan. Több tudásra van szükség mindenütt.
Most hallom hogy ha jön a pénz a házhoz, akkor azonnal megy is a szerencsejátékokra stb. Nemcsak a fehérgallérosok okoznak válságot hanem a család tagjai is. Sok család is válságban van és ezért a gazdálkodás szükségességére kell hogy ébredjen.

A politikai érdekek
A politikai érdekek eddig osztogatással megtudták oldani a hatalmi törekvéseket de most oda jutottunk hogy egyszerüen nincs mit osztogatni. A hatalom megrendült stb és ez i a pradigmaváltás egyik jele. Ez a kialakult helyzet/válságos idök, elkerülhetettlen volt, mert végül, csak fogyasztani
nem lehet. A politikát is érdekelni fogja a jövöben a népnevelés.

Döntések sokasága a népnevelésben
Az emberek ujabb és ujabb (politikai/gazdasági/erkölcsi stb) választások előtt állnak és gyakorolják a dönteni tudást. Sokszor kaotikusnak tünik a dolog – pl a politikusok civakodása - de a lényege hogy gondolkodásra késztet.
Pl a különbözö pedagógiák/iskolák felépítése is érdekelté teheti a családokat az iskola választásában. Itt lehetne még sok példával kiegészíteni a témát amikor dönteni kell.
Az alternatívák nem egyenlöek tehát megkell tudni a módját hogy jól választani. Ennek a véggredménye az lesz hogy a valóságban kitünik majd az ami jó választás/döntés volt. Mások is követhetik ezekután a példát.
Olyan sok lett és lesz az alternatíva hogy itt már nem lehet szolidaritásról – a régi értelemben – beszélni sem.

Sokan ellene vannak de...
A változások elkerülhetettlenek ha megértjük azt hogy a paradigmaváltás sodrában élünk. Az elleszegüléseknek az az egyik oka hogy csak a megváltozott körülmények után tudjuk valójában megitélni hogy helyes-e volt a választás/módosítás vagy sem. Nem tudjuk megitélni elöre a következményeket de ezt is meg kell próbálni.
Tehát ez a sodródás veszélyeket is foglal magában. Kevesebb lesz a pénz az elesetteken segíteni. Már most is úgy van hogy nagyobb figyelemmel kell kísérni hogy hogyan cselekszünk – ugyanis a következmények sokszor kiszámíthatattlanok. Az ilyen helyzetben lesznek súrlódások és lecsúszások. Az életvitel viseli majd mindjobban a következményeit.

A jövökép hiánya
A rendszer tehát változik és változni fog most már egy változó elvek alapján. A szociális logikában történnek a megszokottak helyett új változások. Mint példát említem itt a dohányosok jogai helyett a nemdohányzók védelme kerül elötérbe. Úgy pl a privát kérdések társadalmi kérdéseké válnak stb.

A nép azt kérdezi hogy miért nekünk kell megsínyleni a globális válságot stb. A nép a kezébe akarja venni a sorsát. De a jövökép hiányában mégis kétséges a kiút. - Eddig csak azt érezzük hogy örlödünk.



netkobzos
</TD></TR><TR><TD class=smalltext vAlign=bottom width="85%"><TABLE style="TABLE-LAYOUT: fixed" width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=smalltext align=left width="100%" colSpan=2></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

Mi a baj velem?

Milyen jogaim vannak a saját házamban?


A család falai is leomlottak


A világ halad – hullanak a falak
Ezelött a paradigmaváltás korszakáról írtam és azt állítottam hogy már ebben élünk. Ennek a folyamatnak az egyik jellemzöje hogy hullanak a falak. Az 56-os forradalom után a magyarok kinyitották a határt az Ausztria felé s majd azután nem sokára lehullott a Berlini fall/vasfüggöny. S most döbbentem rá arra is hogy az erköcs/jóízlés falai is omladoznak, olyannyira hogy az lett a kérdéses, hogy a saját lakásomban is csak hulljanak tovább? A lányom férjének egy lánnyal való kurtizánkodásáról van szó amit a szemeim előtt nálunk végez. - Az otthonom jóízlés etikus falait is engedjem hogy teljesen lehulljanak?


Ki gondolta volna?
Ki gondolta volna 1989 ben? Ki gondolta volna hogy a vasfüggöny most már csak emléke, a Berlini fal, a kelet és nyugat között, ledölt volna már az évben novemberben. Ki gondolta volna hogy ezekután micsoda más változások – fallak hullása - is érik majd az életünket ha csak az informatikai technika fejlödésére gondolunk. Gyorsabb mint a póstás és minden szennyével együtt is bejut a lakásunkba. Ma már lehullottak a bugyik és otthon élvezheted szemlélni az ember minden testrészeit és müveleteit. Ki gondolt volna arra hogy létezni fog egy egyfajta „second life” is az interneten milliókkat a képernyö elé szögezve, ott élve/élvezve, a kíváncsiságtól üzve a párhuzamos virtuális életüket. Ahol az lehetsz, az identitásod/aki akarsz és azzal találkozol akivel akarsz stb.


De ki gondolta volna
De ki gondolta volna hogy ez a virtuális szokás megjelenik a valóságban is mégpedig a saját lakásán belül az embernek. A virtuális életedet – amikor saját szabályok szerint élhetsz – s mit mint turista élheted összekevered a valósággal.
Ez csak addig nem gond amíg az ember a saját börén nem tapasztalja azt hogy itt már kell hogy legyen egy „berlini” választófal/vasfüggöny. A mai szellemi értékrend szerint – úgy látszik - ezek a falak is lehulottak? Nem csoda hogy talán emiatt is lesznek az emberek othontalánná , függöségekbe keveredök stb. - Erröl a jelenségröl miért hallgatnak a szociológusok!
- Mi történik tehát a családokban ha lehullanak a függönyök?


Nagyon egyszerü...
Nagyon egyszerü egy találka megszervezése is mert van mobil. A mobil nem egyszerüen egy kiváló eszköz, hanem egy eszköz amely minket is mobillá tesz/átalakít bennünket. Megváltoztatja az életvitelünket. De ugyanakkor egy társas lény vagyunk és ezen nem segíthetünk. Persze van mobil és azzal kontrollálhatjuk a csoportunkat/hozzátartozóinkat ahová tartozunk. Mindenhová bejutsz és beszélgethetsz a férjeddel/barátoddal ha van mobilod. Ledöltek a falak mindenütt ahol van mobil s ez egy új forradalmi jelenség az emberiség életében. De a lányod is könnyen elérhetö és csak egy szemrebbenés és már azt nem tudod hogy hol van.


Vagy a barátja van melette a szobában
mialatt te bevásárolsz. Hogy mi történik nem látod és ilyenkor a család „berlini” fala is rommá lett mert megengedted hogy leomoljon. De lassan a szemed előtt is történnek dolgok, amiket nem szeretnél s amiket nem kívánsz. Gátszakadás történik mert toleráltuk. S ha így van akor pedig nem kell csodálkozni hogy szellemileg meg eröszakolnak. Mert vannak mentális eröszakok is. Ma már ott tartunk hogy néha egyenesen az identitásodba gázolnak. Az emberi méltóságodat veszélyezteti a „berlini” fallak folyamatos omlása. - Mindent szabad veled is – az eröszak növekszik. Az lop töled aki akar mert kell neki.


Maradi vagyok
Maradi vagyok mert ha azt követelem hogy legalább a szemem előtt az otthonomban ne történjenek dolgok, a lányom férje és egy idegen lány között, aki nálunk éppen vendég. A helyzet túlzottan kínos. Ez úgy müködik azután hogy reám haragszanak – ha szólok - tehát nem respektálják az akaratomat, hogy ne tegyék/ne flörtöljenek egymással a saját otthonomban. Normálisan legalább bocsánatot kellene kérni emiatt és akkor megbocsájtanám. Amikor nös voltam ugyanis én is incselkedtem/flörtöltem a fiatal lányokkal de az csak percek müve volt. De órákat azzal – mint ahogy ez történik - foglalkozni az már sok.
- Valahol kell hogy legyenek határok és azokat a véleményem szerint nekem kell hogy legyen jogom meghatározni, legalább is a saját otthonomban. - Ne lopjátok el a saját becsületemet!


netkobzos

Mindég elkésünk

<TABLE style="TABLE-LAYOUT: fixed" cellSpacing=0 cellPadding=5 width="100%"><TBODY><TR><TD vAlign=top width="85%" height="100%">Mindég az események után kullogunk

Mindég elkésve -építsünk falakat?!


Valami sodor bennünket
A „Berlini falak” esnek, most már a saját tojásod otthon sem a tiéd. A folyamat megindult valahol és a Berlini fall lerombolása lett a kelet és nyugat közötti vasfüggöny megszünésének a szimbóluma. Váratlanul jött és váratlan következményei is lettek. Az én teljes felébredésem a folyamatról akkor történt amikor azt vettem észre hogy az otthonom falát is döngeti söt már – mások szerint - ledöntötte a folyamat. Mert mások azt látják hogy már nincs.

Az otthon határai
A szemünk láttára az otthonomban történt. Most már inkább elméleti érdekessége van az esettnek. Nem nagy ügy de mégis.
Most egyezzünk meg hogy jól itéltem meg az eseményt: A lányom két gyerekes férje túl sokat körözi a virágot, egy a nálunk mint vendég tartózkodó család lányát. És én mondjuk közbeléptem de nem nekem adtak igazat
- Te csak beképzelsz dolgokat! A te dolgod, és el kellene menned egy pszihológushoz, mert beteg vagy. Te nem élsz a mában! stb - Ezt várnám el hogy megtörténjen – mert akkor kibeszélhetnénk a dolgokat - de azt hiszem hogy csak gondolják így a fejükben. - A válasz egy hallgatás és nekem kell szégyenkeznem mert...
Tehát ezek szerint már nem látják a család falait.

A család „berlini fala” ledölt
Valahogy ez már biztos ledölt valamikor régebben az vendégeim értékvilágában. Innen ered az a csodálkozás is amit most magamban érzékelek. Mások, még a vendégeim sem látnak falakat, hogy itt a lakásom az szent.
Ez történt ha visszagondolok. Egy forradalom kellet hogy meginduljon a folyamat. Az 56-os forradalom megindította és azután estek sorjában a falak és most csodálkozva a törtétek után kullogunk. - Az események mindég megelöznek minket. És mi csak bámuljuk a már megtörtént dolgokat mint a turisták. Turisták lettünk és nem az életünk irányítói.
Egy suhancot látsz az utcán firkálja a falat – mersz rá szólni?

Az az érzésem hogy
Az az érzésem hogy ez most valahogy általános lett. A világ megváltozott köröttünk. Mintha az életünk egy hajóhoz hasonló volna. A hajó halad velünk valahová észrevétlenül is és ekkor hol vagyunk mi?
1. Lemaradtunk a kikötöben?
2. A hajón vagyunk de mintha csak sodródnánk – nem érdekel hogy hová vissz.
3. A hajón vagyunk és az jövöt szeretnénk felismerni/megpillantani. De mát túl vagyunk a célon. Más irányítja sorsunkat. Elkéstünk megpillantani az állomást amit kerestünk és leszállni. Vagy a cél váltakozik.

Mi történik velünk
Amikor egy picit elszunnyadtam és stabílnak éreztem az életemet hát akkor... Még gondolni sem mertem volna hogy a saját házamban nyiltan kötödnek ellenséges párkapcsolatok. A történet olyan váratlanul jött hogy az ember nincs ilyenre felkészülve.
Én azt hiszem most hogy ez egy általános probléma, azért vetettem fel ebböl a szemszögböl. Egyszerüen nem lehet az ember felkészülve arra hogy mit hoz a jövö.

A munkanélküliség megoldása
Egy közeli ismerösöm elvált. Azután megismerkedett egy idegen pasival jugoszláviából és egy szerelmi viszony bontakozott ki. Nos a pasit kitiltották Svédböl mert nem volt munkaengedélye stb. Erre a nö sokáig azon harcolt hogy visszajöhessen merthogy megházasodnak. A pasi visszajöhetett, megházasodtak és azóta elváltak. Mindezt tudni lehetett elöre – én sejtettem - de kényes lenne megmondani, ezzel elöjönni. Kényes ügyek ezek. Ki merné megmondani a nönek hogy legyen elövigyázatos. A férfi lebontotta az erény határait és azután faképnél hagyta. És amikor ráeszméltünk hogy mi történt akkor már késö. - Megcsalni is szabad még törvény sem tiltja.

Építsünk védöfalakat!
Még mindig folyamatok után kullogunk. Mindég a már megtörtént esetekkel állunk szemben. Nem te fözöd a levest hanem neked táláják hogy egyél, de hogy mi van benne....? - Mindég elkésünk. És ha elkéstünk akkor elrontjuk mert nem voltunk felkészülve a történtekre.
- Falakat kell építeni most már a régiek helyett, új védö falakat!?

netkobzos
</TD></TR><TR><TD class=smalltext vAlign=bottom width="85%"><TABLE style="TABLE-LAYOUT: fixed" width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=smalltext align=left width="100%" colSpan=2></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

"Te barom!"

„Te barom!”

Puskával megörizni egy férjet nem lehet

Mondhatnám neki
- Te számár! Te ökör!
- Te barom!
de nem mondom,
hiszen példás
feleséged van
az erényével tündököl

mondhatnám igazán
mert valódi érzések;
de ugyanakkor
sajnálom is öt
mert feladja azt
amiért eddig
példásan épített

ugyanakkor mondom
hogy: puskával
egy férfit megörizni
nem lehet
hadd fusson...!
egy idegent a családba
megörizni nem lehet

netkobzos

A természetünk felejt

<TABLE style="TABLE-LAYOUT: fixed" cellSpacing=0 cellPadding=5 width="100%"><TBODY><TR><TD vAlign=top width="85%" height="100%">Az emberek elfelejtik...

Nem csak a politikusoknak találták ki

Napozok és
élvezem a
kincses melegét
elültettem
a krumplit
a virágzó kert
is nagyon szép

- Miért jó feledni?
kérdezem itt...
az Andi fiamat
- Mert van
mit okolnod,
kapom azonnal
a választ.

jól ismer:
s ezért én most
igen jót nevetek;
arra is jó,
mondom neki,
hogy megkönnyít
viselni terheket!

elfeledtem hogy
tegnap még itt volt
a kegyetlen tél;
de most hol van?
mint a mesében
volt és nincs
az emléke alig él

és a szönyeg alá
sem kellet söpörni
a téli gondjaimat.
a tavasz elhozta...
a feledésbe kerülve
- köszönet a feledésnek -
hogy azok elmúltak

milyen jó dolog ez
hogy van feledés?
s ha voltak terhek
nem kell
meg bírkózni velük;
feloldotta öket a tavasz.
végre megpihenhetek!



netkobzos

Az ember legtöbb problémait a természet oldja meg. - Netkobzos
</TD></TR><TR><TD class=smalltext vAlign=bottom width="85%"><TABLE style="TABLE-LAYOUT: fixed" width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=smalltext align=left width="100%" colSpan=2></TD></TR><TR><TD class=smalltext vAlign=bottom align=left></TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

Megbocsájtás

<TABLE style="TABLE-LAYOUT: fixed" cellSpacing=0 cellPadding=5 width="100%"><TBODY><TR><TD vAlign=top width="85%" height="100%">A megbocsájtás elmélete – a természet ereje

Igen nehéz
néha nagyon
néha sohase
megbocsájtani...
nem tudom

a legtöbbet azonban
biztosan lehet
a feloldást megteszi
maga a természet

És ez így is van!
A természet bennünket arra tanít/kényszerít hogy megbocsássunk. A megbocsájtás iránti vágy bennünk egy természeti erö amely nem hagy megnyugodni, ha hézag van valahol, késztetvén arra..., amíg valahogy végre mégis megbocsájtunk/vagy feledünk. Méghozzá néha, teljesen a feltételek megvalósításának a követelése nélkül is.
Ezért van az, hogy, mint ahogy azt egyik olvasóm is megjegyezte: Önmagunkért is kell hogy megbocsájtsunk. - Erre most nem tudok egy jó szavat használni.

Ezt teszi a természet is – bizonyos értelemben
Ha tagadod is az Istent, aki a megbocsájtás szükségességét szajkolja, akkor a természetböl is ugyanazt tanulhatod – amelyet az Isten alkotott, de mindegy most ha nem hiszük – azaz hogy a természet is tud megbocsájtó lenni.
Erröl sokat lehetne szónokolni. Hányszor bocsájt meg nekünk a természet? Rengetegszer! Az egyik versemben is kifejeztem a természet ezen egyik jó tulajdonságát pl a feledési képességünk természetében mutatkozva. Mennyi bosszúságot amit megszereztél a télen, amelyeket most valahogy ha megtekinted a sok szépet..., elhalványulnak.
De ha csak a testedre gondolsz, mert az van a legközelebb, akkor fogalmunk sincs – habár már tudunk róla – hogy szervezetünk mennyi támadást pl italfogyásztás/cigizés egyébb támadásait oldja meg a számunkra, sokszor megbocsájt tehát és elviseli a büneidet amíg végre feladja és visszatámad. - Mi is ezt tesszük naponta, megbocsajtunk mert csak így képzelhetö el az együttélés.

A papok is...
szerintem a természet erejével – gondolom - oldanak fel büntudatot. De mégis legjobb lenne ilyenkor azzal kibeszélni a dolgot akit megsértettünk vagy aki megsértett bennünket.
A gyónas ellen sincsen kifogásom ha müködne. Mert hallottam már ilyesmikröl nem egyszer

„...hagyjuk meg a katolikusoknak a gyónást, mert az igazán képmutató dolog, amit tesznek, az önámítás, s a sok bűn után jöhet megint a következő bűn és gyilkosság, stb.”

A gyónásról csak laikus elképzeléseim vannak. Bünbevallásról és bocsánatadás folyamatáról halottam. Valamit itt még sem értek. Nem akarok ítélkezni de megitélni dolgokat szabad.
A gyónások jelentösége amint láthatjuk jelentéktelen és nem játszik nagy szerepet a társadalom szempontjából. Ha nagyon fontos lenne akkor biztosan jobban tudatosítaná is ezt a katolikus vallás a saját hivei számára is. A pap közbenjáró szerepének a szükségességét pedig egyszerüen nem értem.

Van egy közbejárónk tanultam
a büneink esetében a Jézus Krisztus. Ha ez így van akkor minek a pap? De sokan talán úgy érzik hogy rossz viszonyban vannak a Krisztussal ezért tehát elmennek a paphoz aki helyettesíti a Krisztust. - Így van valahogy?

Sajnos elképzelhetô
hogy az is megtörténik, hogy a pap feloldja a bünöst a büneitöl de a bünözés mégis megy tovább. Az a „tény” hogy az Isten ilyenkor a pap közbenjárásaval mindent megbocsájtana szöget üt a fejembe. Buta palóc vagyok mondják de ezt mégis hogy értsem?
Egy párhuzamos igazságszolgáltatásról van itt szó? Tehát ha a pap megtudja hogy gyilkos valaki akkor nincs szükség a törvényszék elé vinni a dolgot? Ha az Isten megbocsájt akkor az már többé nem szükséges? - Kivonná az Isten a gyilkost a törvényszék elöl?

A természet sem
bocsájt meg mident, hanem a kirívó esetekben alaposan visszavág. Ezért is jöttek létre a természetvédelmi közösségek hogy védjék/tudatosítsák a természeti károkat az ember támadásaitól. Ha az ember erösen támad/nagy károkat okozva – a természet visszavág és jelzi talán hogy megbocsájtok ugyan, de a következményeket mégis viselned kell. A természet elleni bünözés hatásaitól nem szabadulhatunk meg könnyedén. - Másképpen van ez azonban az emberi viszonyokat vizsgálva?

Azt hiszem
hogy az Isteni megbocsájtás lényege is ez. Azaz az Isten megbocsájt ugyan de amit elrontottál annak a következményeit viselned kell. De ettöl megtanultunk futni amikor a felelöségvonás következne amiatt hogy elöidéztük a bajt.

De, tanulni lehet tehát a természettöl – azt hogy nem lehet mindég elfutni, vagy talán másra terhelni a dolgot - de nem tudom hogy ezt lehet-e tanulni a paptól. Mert úgy gondolom hogy az Isteni megbocsájtás nem szabadít meg a bünözés következményeitöl és annak a kárnak amit létesítettünk annak hatásaitol. - Ha meggyóntál teljesen megszabadulva érezheted magad? Hiszen a kár amit lésítettél megvan.
Nagyon elcsodákoznák ha így lenne. De erröl a katolikusoknak kellene nyilatkozni. Nagyon furcsa lenne ha a pap megszabocsájtaná a bünös büneit és méghozzá a büneinek a következményeitöl/felelöségétöl/adóságától is. Ilyen Isten nem létezik aki ezt a pap által megtenné, hiszen akkor legalizálná a bünözést. - A rendes embereket mindég elkiséri a felelöség de a bünözöket nem – ha meggyóntak?

Kegyelem néktek.
Lehetnek azonban esetek amikor az Isteni törvényszék megmenti a bünös embert a bünei következményeinek a felelöségétöl is, de ilyenkor kegyelemben is részesíti a bünöst. A természetben nincsenek ilyen folyamatok de az Isteni világában elképzelhetö.
De a kegyelemnek vannak feltételei és aki abban részesül az már nem bünözik tovább.
Itt Svédben is van egy gyilkos aki kegyelmet kér hogy megszabadulhasson, de nem könnyü megkapni azt. Mert úgye meg kell javulnia olyannyira hogy megbízhassanak benne hogy nem bünözik tovább ha a szabadlábra helyezik. Ez csak természetes a mindenki számára. Az Isten sem butább mint hogy megkegyelmezne és úgy, hogy a bünös megkönnyebülve folytathatná a bünözések útját. - Muszáj az hogy legyen... amikor nincs kegyelem.
Ezért félünk annyira a természeti katasztrófáktól is mert tudjuk hogy a természetben nincs kegyelem. Ha felborítjuk az egyensúlyt akkor...!

S ha valaki csak a megbocsájtásban részesült akkor a bünösnek a következmenyekkel/a megmaradt felelöségéröl is számolnia kell. Sokan a lekiismeretükkel bajlódnak emiatt. A megtett károk tudata, az adóság halmozódik, keserves lesz az életünk stb. Azoktól nincs menekvés még ha megpróbálunk futni is, elkerülni az igazságszolgáltatást is stb.
Arról persze tudomásom nincs hogy a pap kegyelmet is osztana a meggyóntaknál. Megbocsájtani lehet ujra meg ujra de kegyelmet osztani azt nem mert akkor a bünözéssel szövetkezne a pap és ebbe belekeverné az Istent is.

netkobzos
</TD></TR><TR><TD class=smalltext vAlign=bottom width="85%"><TABLE style="TABLE-LAYOUT: fixed" width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=smalltext align=left width="100%" colSpan=2></TD></TR><TR><TD class=smalltext vAlign=bottom align=left></TD><TD class=smalltext vAlign=bottom align=right> </TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR></TBODY></TABLE>

Megaláztam magamat is

De legalább nem voltam gyáva!

A megalázás mélységére süllyedtem?

De gyáva nem voltam

Mi történt tulajdonképpen?
Ha csak rápillantunk a történtekre akkor azt látom hogy a lányom férje (családos két gyerekkel) egy csinos növel beszélget. A lány anyja és a felesége is ott van – s a beszélgetés a vendégeim között, mert többen vannak teljesen nyilvános. Ebben a történetben eddig nincs semmi különös.
De ha ott vagy s a közelben és azt veszed észre hogy a kettô aki a beszélget már egy órája van elfoglalva azzal, aminek szerintem valami különös oka lehet, tehát végül odamegyek és megkérdezem?
- Hát itt mi folyik?
- Csak beszélgetünk, semmi különös.
Várom akkor hogy tovább beszélgessenek, de mindketten egy szót sem szólva eltávolodnak.

Nincs jogod beleszólni
- Mi történik tulajdonképpen? Ezt kérdezi pl a tanár ha lát valami különöset amire felfigyelt és odamegy a fickókhoz. Nem elvárható hogy egyenes választ kapjon.
A szituációk tömkelege errôl szól. Pl látunk valakit hogy firkál a falra. Ha merünk odamegyünk és megkérdezzük. - Nos, mi történik itten? - Semmi, jön a válasz! Rajtaütöttünk tehát! Nem lehet elvárni hogy helyes választ kapjunk. Sôt, most mi lettünk a hibásak/megaláztuk ôt, mert ehhez szólni nem volt semmi jogunk. Az emberi természet itt olyan hogy nem vallja be/ismeri el a bûnét hanem visszavág. - A megalázások gyakran azonnal visszavágnak! Mert mi közöd hozzá! A tettenérés egyfajta megalázásnak fogható fel. A nyilvánosan történô folyamatokba való belekötés lehet
a. egy félreértés, amit azonban azonnal tisztázni lehet, de lehet az is hogy
b. az érintettek igazából is érintettek, tehát érzik is ezt.
Talán ez történt nálunk.

Megcsináltam a balhét
A folyamat vége az lett hogy megszakadt a kapcsolat. Nyilvánvaló hogy a közbelépésem kapcsán lett így. De ezt én nem kívántam sôt gyûlölöm a rokonságon belüli ellenségeskedéseket. Most
1.hiba az hogy szóltam
2.hiba az hogy hogyan csináltam
3.hiba az hogy feltételeztem valamit
4.hiba az hogy feltételeztem valami rosszat
- Kínos az ügy! Hogyan helyrehozni az ilyet?

Semmi közöm hozzá?
Mit lehet mondani errôl. Miért lett olyanná a helyzet hogy most nehéz helyrehozni? Ha mint polgár beleszólok egy firkáló fiatal mûveleteibe már ekkor kétféle lesz a nézet/vélemény amely összecsap.
a. semmi közöm hozzá
b. polgári kötelességem beleszólni
Tehát már az ilyen esetekben is kételkedhet az ember, különösen ha egy izmos fiatal piszkosít. De tegyük fel hogy most a saját házamat firkálja, akkor
a. közöm van hozzá amit tesz, mert a saját házam falait firkálja. ebben az esetben a firkálás mûvelôje nem mondhatja azt hogy semmi közöm hozzá. Tehát a sajátomon/és azon belül természetesen.
a. közöm van hozzá méghozzá jogom is
b. buta vagyok/volnék ha nem szólok, ha hagyom/hagynám/csak nézném hogy mi történik. Ha nem szólok tehát megengedtem.
c sôt felelôségre is akarnám/szeretném vonni a károkozót.

Tehát megváltozik a helyzet ha a portámon történik valami. A helyzetet bonyolítja, azonban ha egy jó barátom fiát látom firkálni a házam falát. Ha rászólok és az apja is látja/hallja már komplikáltabb lesz a helyzet. - De miért nem szól az apja ha látja?
a. nem az én dolgom mondja nekem az apja, a nevelés az ö feladata és azután megsértôdik...
b. szólok mert jogom van ugyan megvédeni a ház falát a károsítástól de
c. nem akarok balhét hanem elvárom a bocsánatkérést s ha nagy lett a kár akkor a kártérítést is.

Már közöm van hozzá
Mit lehet tenni ilyenkor? Nem szabad libát alkotni az egyik tollból kifolyólag! Persze nem olyan buta az ember hogy ne értene ilyet. A gyermek csak 11 éves és a házat is fel gyujthatja mint én is, majdnem azt tettem egyszer a szomszédnál. Amikor az ól mögött raktunk tüzecskét a társammal. Nemis és akartam hanem a társam volt a kezdeményezôje. De mindegy! Ez sem ment észrevétlenül tovább mert úgye a füstöt észrevették a felnôttek és eloltották a tüzet mielött megtörtént volna a nagyobb balhé.
a. de 11 éves korom ellenére is felelôs lettem és emiatt
b. rettenetesen kikaptam az apámtól
A mai fiataloknak fogalmuk sincs hogy hogyan nevelték akkoriban a palóc gyerekeket. Ha otthon történt volna akkor legfeljebb a nagyanyám fenekelt volna el ami elviselhetôbb lett volna. De most a szomszéd portáján tettem azt..., tehát
a. amit otthon talán szabad azt nem biztos hogy szabad másutt is
b. söt, másutt engedélyre is van/lehet szüksége az embernek. Engedély nélkül jöhet a balhé.

Az én ügyem nagyon kényes
Lehet, miért ne lehetne, hogy ezt amit otthon akkor megtanultam azt akarom megvalósítani itt a saját portámon is. Ezért vagyok olyan gondosan ezt kihangsúlyozó ebben az ügyben. De az én ügyem ennél is komplikáltabb mert ugyanakkor kényes is. A megcsalás gyanakvása önmagában is bûn lehet/egy nagy megalázás.
a. a megcsalás gyanakvása a saját portámon is bûn lehet
b. ehhez akkor talán jogaim sincsenek, vagy mégis vannak?
c. csak az a tény hogy kellemetlen érzéseket kelt a dolog, nem hatalmaz fel hogy közbeszóljak?

Kényes a helyzetem.
Mit hozhatok fel tehát a mentségemre? Választanom kell
a. jóváhagyni a kurtizálást(?), megmarad a béke mint ezelött, de nem a szivemben.
b. az igazságot terelni az elôtérbe
c. tehát vállani a balhét, de hogyan ebböl kimászni?... hogy a... is megmaradjon.

Azt hiszem hogy gyakran gyávák vagyunk
Gyakran a békességet választjuk, mint az a lányom teszi most. De kit tuja hogy jót tesz e? Vannak nôk tudom akik ilyenkor kirúgják a balhét és nem tûrik azt hogy... – én is azt szeretném - hogy a férjük a saját szemük láttára vagy titokban megcsalja ôket: fizikálisan vagy mentálisan!

De vannak olyan asszonyok is akik látszólag eltûrik a férjük kurtizálásait.
a. ha ezt egy közös megegyezés alapján tûrik, akkor OK!
b. a nô szenved és tudja mi történik, csak külsôleg nem protestál. De bensôleg utálja a dolgot de a békét választja. - De vajon béke ez? Az egészségét is veszélyezteti...

Megtettem a balhét, még nincs béke. De azt érzem hogy legalább nem voltam gyáva.


netkobzos

Szeretem a kultúrámat

Szeretem a kultúrámat

- Palóc nóták -

Azt mondják hogy
azok mások
mások náluk
a szokások
az illemek
társalgások

ref
helyes-e
a magatartás
a hulladéksziget
körül hemzseg
a sokféle
- mit tudom én -
hogy miféle
kiállítás

biztos az hogy
nem egyformán
gondolkodunk;
mert egyformán
gondolkodni
mégsem tudunk

a kultúrát
ô is szereti
mindenki
kulturált
akar lenni
hol megtanulni?
… akkor ennyi!


Palóc Fi

válságos idôk

Válságos idôk


- Palóc nóták -


Válságos idôk
nincs fegyelem
banánt lopni
törvénytelen


refr
Banánt loptak
nagy a nyomás
a bugyi alatt
megtalálták
lett óriási
csodálkozás


veszélyben vannak
a vállalatok
meglopják ôket
a kicsik s nagyok


refr


a nagy tolvajok
elfutottak
elképesztô
hogy mit tudnak


refr


hogy mi történik
a fejekben?!
hát belekakilt
a szemérmetlen


refr


Palóc Fi

Istenem segíts!

Istenem segíts!
- palóc nóta -

ref
Nem vagyok elégedett
az én Istenemmel
mert úgy gondolom hogy
hogy segíthetne engem
rossz irányba haladnak
a földön a dolgok
ma már semmi sem szent
ide oda botlok

Istenem jaj segíts
hiszem hogy létezel
de miért van az hogy
te nem hiszel bennem!

a panaszom hozzád...
a hatalmadat lesem
de miért van az hogy
te nem hiszel bennem

az Istenem vagy vallom
de hová bujtál el
és miért van az hogy
a hitem tünik el

Istenem hát hol vagy
szivemböl szeretlek
de miért van az hogy
hogy mégsem ismerlek

Palóc Fi

Még nem kultúra!

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width=470 border=0 sizcache="1" sizset="285"><TBODY sizcache="1" sizset="286"><TR sizcache="1" sizset="287"><TD sizcache="1" sizset="288">Veszekedés verekedés </TD><TD vAlign=top align=right sizcache="1" sizset="293"> </TD></TR><TR sizcache="1" sizset="300"><TD colSpan=2 sizcache="1" sizset="301"><HR></TD></TR><TR sizcache="1" sizset="303"><TD colSpan=2 sizcache="1" sizset="304">Ezt sehol sem tanítják – nincs köze a kultúrához.

Társkapcsolatok. Ha veszekedsz akkor gondolj arra...

Legalább mentsd meg a gyermekedet!

Az elsô szabály: A gyermek előtt ne veszekedj! A társkapcsolatokat nem lehet gyógyítani hanem csak kezelni tudni. Sajnos ezt sehol sem tanítják! Ezért...

Ha van privát ügy
a veszekedésed
legyen az;
a számláját is
tarts meg
magadnak

ha veszekedsz és...
nem látod a
képzett sebet;
mégis ott van
mert megkínoztad
már a gyermeket

A veszekedés olykor gyermekkínzásnak is minôsíthetô!

Ezért kell kontrolt gyakorolnod amíg megnyugszol és a veszekedô társad is amíg nyugodtan kettesben kibeszélitek a dolgaitokat és megegyeztek. Ez azért is fontos mert a gyermek előtt való veszekedés a gyermek személyiségét is érinti sôt ha tartós a... néha meghatározza.

Te is voltál gyermek de már elfelejtetted, ha olyan szüleid voltak akik biztonságot tudtak teremteni a környékükben a családban, micsoda nagy haszont jelentett az a számodra. A gyermek is azt keresi a szüleinél: biztonságot, jóérzést. Ha ebbôl a miljôbôl kiszakítják – márpedig azt teszik ha veszekedést hall – mert akkor elveszti/úgy érzi, a létezésének a talaját. Az a félelem fogja úrrá, azért fél hogy a család szétesik majd és a feszült légkörben ezáltal elveszti létének a biztonságát.
Sôt magát okolja majd a történtekért, ha nem is a gyerek miatt történt a veszekedés. Persze még jobban ha róluk van szó a heves értelmetlen vitában. Ilyenkor magukra venni képesek a mindkét veszekedô fél együttes kínjait – micsoda megterhelés!
Ha ezekután mégis megtörténne a megegyezés/kibékülés azaz a veszekedés után akkor a gyermek gyakran nincsen jelen. Talán azért mert egy intim vagy más ismeretlen módon történik a dolog, ekkor azt hiszik/hihetik a gyermekek, hogy a konfliktus álandósult.
Tehát gyakran átélik magukat a konfliktusokat de azt, hogy hogyan történt és mikor, a megbékélés kimarad az életükbôl, mert ez talán titokban pl egy szexuális aktusban is történhet.
A veszekedés így alapjaiban gyengíti/megrendítheti az önérzetüket és a bizalmukat a szociális életükben a jövôben, mert akkor lesz jól megfigyelhetô/nyilvánvaló. Még attól is félhetnek hogy az otthonukba kérjék eljönni a társaikat attól félve hogy ôket is érinteni fogja a szomorú/kínos/feszült otthoni atmoszféra.

Végül tehát ha összevesztek néha, mert biztos hogy megtörténik majd; akkor gondoljatok arra hogy ne a gyermekeitekre sózzátok a konfliktus számláját.

netkobzos
</TD></TR></TBODY></TABLE>

Lefogyás indulója

„Himalája”

A speciális hegymászás indulója.

ref
magas csúcsok
reszkessetek
mert négykézláb
lemozogni
szándékozom
a csúcsértékemet

kezdôdjön a
csúcstámadás
itt van akarat
letornázom
a sok kilókat

talán másnak
más a vágya
engem izgat
a tükörben...
új látványa

ref
itt nem a szó
a tettek élnek
volt riadó
az egészségem
már úgy látom
kicsattanó!

Palóc Fi