Folytatsd a verset!

ovineni

Állandó Tag
Állandó Tag
Széles ország-út az élet,
És mi rajta vándorok;
Elfáradunk, elepedünk,
Vérző lábunk tántorog;
S boldogságért esdekelvén,
Míg előre jár szemünk:
Csendes kunyhó vagy keresztfa
Közelébe érkezünk.
 

Eniko05

Állandó Tag
Állandó Tag
De a vándor a kis kunyhót
Elmellőzi botorul;
Öntagadás, türelemnek
Keresztjéhez sem borul;
A csalképet űzve, annyi
Fáradalmat elvisel;
S meglepvén az éj sietve:
Az útfelen alszik el.
 

ovineni

Állandó Tag
Állandó Tag
Voltam ábránd! völgyeidben,
Hol szellő s lomb enyeleg;
Jártam oh vágy! szirttetődön,
Melly szédítő s meredek.
Hű csók mézét szítta ajkam,
Koszorus volt homlokom…
S ha valék-e boldog akkor?
Ne kérdjétek, nem tudom!
 

Eniko05

Állandó Tag
Állandó Tag
Szív, oh szív! ha boldog vagy már,
Ha több kéj nem fér beléd:
Mi remegtet, mi nyom mint a
Fa harmatos levelét?
Ah, miért kell a boldogságban
Öntudatlan érezni:
Hogy azt egy szempillantásban
El is lehet veszíteni?
 

ovineni

Állandó Tag
Állandó Tag
Mért van, hogy ha szíved álma
Megvalósul, s a tied:
A szép bálványt összetörni
Maga a szív úgy siet!?
Csábít, vonz a fátyolos kép
Melly távolról int felénk,
Hogy megrontsa a kicsinylés,
Amit küzdve megnyerénk.
 

Eniko05

Állandó Tag
Állandó Tag
Zaklat a vágy, s űzve szívünk
Ösmeretlen tájakig:
Nem boldog ha kéjt nem ízlel,
Nem, ha azzal jól-lakik.
A bánatban örömet kér,
Az örömben bánatot;
Csendességből zajba vágyik,
S csendbe hogy ha zaklatott.
 

ovineni

Állandó Tag
Állandó Tag
S míg az élet, mint az égbolt,
Hol borongós hol derűlt;
És megkóstol a halandó
Édeset és keserűt:
A végóra elközelget,
És szemét, hogy béfogják,
Életén átnézve kérdi:
Mi volt hát a boldogság?!
/Tompa Mihály: Boldogság/
 

flipike

Állandó Tag
Állandó Tag
Zápor érik
távol égen,
kendős kislány
táncol a réten.


Fuss, fuss, kislány,
az útra fuss ki,
kár lesz későn
bokorba bújni.


Vadrózsádat
ne dobd a szélbe,
vidd el édes-
anyád elébe.



Felleg támad
úton a porból,
árva nyárfa
zokogva bókol.



Az ágak közt
aprócska fészek,
szívük reszket,
nem útrakészek.
 

flipike

Állandó Tag
Állandó Tag
Zápor érik
távol égen,
kendős kislány
táncol a réten.

Fuss, fuss, kislány,
az útra fuss ki,
kár lesz későn
bokorba bújni.

Vadrózsádat
ne dobd a szélbe,
vidd el édes-
anyád elébe.

Felleg támad
úton a porból,
árva nyárfa
zokogva bókol.

Az ágak közt
aprócska fészek,
szívük reszket,
nem útrakészek.


Kismadárkák rettegve félnek,
Hogy a fészek kiveti őket,
A szél egyre csak tombol,
Míg a vihar rombol és rombol.


Riadt kisnyúl,
pocok és ürge,
jó biz’, hogy a
lábatok fürge.
 

ovineni

Állandó Tag
Állandó Tag
Felleg támad
úton a porból,
árva nyárfa
zokogva bókol.

Sújt a zápor
dübörög az ég is,
táncos kislány
hazatalál mégis.

Ismereteim szerint Nagy László: Záporvers c. költeményének ez az utolsó (5.) versszaka. A folytatás, amit fentebb olvashattunk, hol található? Köszi a válaszotokat előre is!
 

ovineni

Állandó Tag
Állandó Tag
[FONT=verdana,geneva]Új vers:

Halkkal ingó lanyha pára!
Szálldogáló harmatok!
Kis furuglyám lágy szavára
Tiszta hangot adjatok:
[/FONT]
 

BBP

Állandó Tag
Állandó Tag
Tenger virág nyílik a réten,
Ezer színnel mesél neked
Örök fájdalmát egy álmatlan rétnek,
Mi magához vonz, s fogja kezed.
 
Oldal tetejére