Zápor érik
távol égen,
kendős kislány
táncol a réten.
Fuss, fuss, kislány,
az útra fuss ki,
kár lesz későn
bokorba bújni.
Vadrózsádat
ne dobd a szélbe,
vidd el édes-
anyád elébe.
Felleg támad
úton a porból,
árva nyárfa
zokogva bókol.
Az ágak közt
aprócska fészek,
szívük reszket,
nem útrakészek.
Kismadárkák rettegve félnek,
Hogy a fészek kiveti őket,
A szél egyre csak tombol,
Míg a vihar rombol és rombol.
Riadt kisnyúl,
pocok és ürge,
jó biz’, hogy a
lábatok fürge.