Hétköznapi Furcsaságok, ...és Mindennapi Csodák.....
- Téma inditó bubamama
- Kezdés dátuma
csapások
Kedves mahasjah!
Erről olvastam sokat. Pl az esszénusok könyve stb. Itt írnak le történeteket, amit Jézus tett, mondott stb. Ebben az is szerepel, hogy Isten segíteni akar azoknak a lelkeknek, akik tényleg hisznek, és úgy tesznek, ahogy az az égieknek "tetszik". Ezeknek az embereknek segítenek fejlődni lélekben, vagy tesztelik az embert. A rossz dolgok is a lelki fejlődésünk érdekében történik, és amiatt is, hogy lássák, ezek után is kitartunk-e. Tudod a pénzt úgysem vihetjük a sírba, sem amit vettünk rajta. Akik csak a pénzzel foglalkoznak, azok nem valószínű, hogy a menyországba kerülnek. A másik lehetőség, amit én ismerősömön láttam: Ő pl csak ezzel foglalkozott (pénz), meg a külső. Meglátásom szerint Isten új utat akart neki mutatni, így elhunyt a férje, aki nagyon jól keresett, neki lett 27000Ft-os nyugdíja. (meg egy kétszintes háza..). De Ő nem adta el a házat, ragaszkodott hozzá foggal körömmel, elment plusszban dolgozni hogy fenntartsa, még mindíg nem azzal foglalkozott amivel kellett volna.(szeretet adása, törődés a gyermekeivel, mások segítése stb). Hát Isten elvette tőle a házát is, azzal hogy másnak elküldte kezesnek. Még ekkor is lehetett volna egy kis háza, ha amikor látja, hogy elveszlik a háza, eladja, kifizeti a kezességet, és vesz kisebbet. De nem, Ő foggal körömmel ragaszkodott, egész addig míg ki nem költöztették a behajtók. Hát most nincs semmije. De ekkor Ő még mindíg nem azzal foglalkozott, hogy önmagát megismerje, hogy az élet szép részét keresse. Dolgozik továbbra is, és csak siránkozik. Isten most segít neki továbbra is, hogy legyen értelme az életének, és induljon már el a belső kereséseben. Hát betegségekkel súlytja. Egyenlőre még ad neki esélyt a túlélésre, mert elküldte Isten hozzám (sosem jön ide rokonlátogatásra, most igen), hogy én észrevegyem rajta pl a bőrrákot, és orvoshoz küldjem. Így nem fog meghalni, pár hónappal késöbb így lett volna. Tehát mi amit rossznak érzünk, az néha jó, csak meg kell jobban nézni. Sokat nyerhetünk vele, ez azt jelzi néha, hogy változtassunk irányt. Nekem szerencsém van, Isten jelenleg semmivel sem ver, de én cserébe igyekszem mindenkinek segíteni, és figyelek nagyon, nehogy a pénz irányítson, inkább a szeretet, és a megbocsátás mások felé. Remélem a rokonom végre megváltozik, én majd igyekszem valahogy segíteni a ráeszmélésben, remélem így lesz, mert ha nem sikerül, úgy érzem meghalhat rövid időn belül, hogy egy új életet kezdjen egy új testben, aminek már talán lehet értelme.
Kedves mahasjah!
Erről olvastam sokat. Pl az esszénusok könyve stb. Itt írnak le történeteket, amit Jézus tett, mondott stb. Ebben az is szerepel, hogy Isten segíteni akar azoknak a lelkeknek, akik tényleg hisznek, és úgy tesznek, ahogy az az égieknek "tetszik". Ezeknek az embereknek segítenek fejlődni lélekben, vagy tesztelik az embert. A rossz dolgok is a lelki fejlődésünk érdekében történik, és amiatt is, hogy lássák, ezek után is kitartunk-e. Tudod a pénzt úgysem vihetjük a sírba, sem amit vettünk rajta. Akik csak a pénzzel foglalkoznak, azok nem valószínű, hogy a menyországba kerülnek. A másik lehetőség, amit én ismerősömön láttam: Ő pl csak ezzel foglalkozott (pénz), meg a külső. Meglátásom szerint Isten új utat akart neki mutatni, így elhunyt a férje, aki nagyon jól keresett, neki lett 27000Ft-os nyugdíja. (meg egy kétszintes háza..). De Ő nem adta el a házat, ragaszkodott hozzá foggal körömmel, elment plusszban dolgozni hogy fenntartsa, még mindíg nem azzal foglalkozott amivel kellett volna.(szeretet adása, törődés a gyermekeivel, mások segítése stb). Hát Isten elvette tőle a házát is, azzal hogy másnak elküldte kezesnek. Még ekkor is lehetett volna egy kis háza, ha amikor látja, hogy elveszlik a háza, eladja, kifizeti a kezességet, és vesz kisebbet. De nem, Ő foggal körömmel ragaszkodott, egész addig míg ki nem költöztették a behajtók. Hát most nincs semmije. De ekkor Ő még mindíg nem azzal foglalkozott, hogy önmagát megismerje, hogy az élet szép részét keresse. Dolgozik továbbra is, és csak siránkozik. Isten most segít neki továbbra is, hogy legyen értelme az életének, és induljon már el a belső kereséseben. Hát betegségekkel súlytja. Egyenlőre még ad neki esélyt a túlélésre, mert elküldte Isten hozzám (sosem jön ide rokonlátogatásra, most igen), hogy én észrevegyem rajta pl a bőrrákot, és orvoshoz küldjem. Így nem fog meghalni, pár hónappal késöbb így lett volna. Tehát mi amit rossznak érzünk, az néha jó, csak meg kell jobban nézni. Sokat nyerhetünk vele, ez azt jelzi néha, hogy változtassunk irányt. Nekem szerencsém van, Isten jelenleg semmivel sem ver, de én cserébe igyekszem mindenkinek segíteni, és figyelek nagyon, nehogy a pénz irányítson, inkább a szeretet, és a megbocsátás mások felé. Remélem a rokonom végre megváltozik, én majd igyekszem valahogy segíteni a ráeszmélésben, remélem így lesz, mert ha nem sikerül, úgy érzem meghalhat rövid időn belül, hogy egy új életet kezdjen egy új testben, aminek már talán lehet értelme.
Kedves Szissz1!
Nekem az a tapasztalatom,hogy a régi-rokonok-barátok ismerősök sora elmaradnak mellőlem!Kivéve azokat akikkel -ha csak egy időre is,de közös utunk van!Vagy azért,mert nekem jöttek segíteni-vagy azért,mert nekem kell őket sgítenem a Fény felé vezető úton!
Ahogy a segítő-vagy segített egyensúlyba kerül-továbblép-helyet adva a következőnekÍgy épül az Új földre vezető út fel!-Jani
Nekem az a tapasztalatom,hogy a régi-rokonok-barátok ismerősök sora elmaradnak mellőlem!Kivéve azokat akikkel -ha csak egy időre is,de közös utunk van!Vagy azért,mert nekem jöttek segíteni-vagy azért,mert nekem kell őket sgítenem a Fény felé vezető úton!
Ahogy a segítő-vagy segített egyensúlyba kerül-továbblép-helyet adva a következőnekÍgy épül az Új földre vezető út fel!-Jani
Panel...
Hello, -
Szia Ági!
Ne haragudj, hogy ilyen késve válaszolok, - sokféle mentségem van rá, - de azt gondolom,... - felejtsd el azt a dobozt.
Nem hiszem, hogy a szellemek.
A borzongást, sok minden okozhatja, hőmérséklet változás is, - felkeltél a takaró alól, ahol ugye meleg volt, - lehűltél, - majd visszafeküdtél.
Ami a doboz leesését illeti, - nem a szellemekre gondolnék, - egy panelban, - egyszerűen mindig, minden "rezeg", - akkor is, - ha éppen nem érzékeled. Tehát, előbb vagy utóbb, - bármi leeshet.
Ott a gyönyörű kisbabád, - gondolom, - ő van a háti hordozóban.
Ne is gondolj másra, - csak őrá.
Szellemek?...- Felejtsd el őket.
Különben is, - vigyáz Rátok, az őrangyalotok.
Minden szépet-jót kívánok Nektek!
Márta
Hello, -
Szia Ági!
Ne haragudj, hogy ilyen késve válaszolok, - sokféle mentségem van rá, - de azt gondolom,... - felejtsd el azt a dobozt.
Nem hiszem, hogy a szellemek.
A borzongást, sok minden okozhatja, hőmérséklet változás is, - felkeltél a takaró alól, ahol ugye meleg volt, - lehűltél, - majd visszafeküdtél.
Ami a doboz leesését illeti, - nem a szellemekre gondolnék, - egy panelban, - egyszerűen mindig, minden "rezeg", - akkor is, - ha éppen nem érzékeled. Tehát, előbb vagy utóbb, - bármi leeshet.
Ott a gyönyörű kisbabád, - gondolom, - ő van a háti hordozóban.
Ne is gondolj másra, - csak őrá.
Szellemek?...- Felejtsd el őket.
Különben is, - vigyáz Rátok, az őrangyalotok.
Minden szépet-jót kívánok Nektek!
Márta
Kedves Apolika!
Igen, - jól emlékszem rá.
Az élmény, - megrendítő lehetett, - de örülök, hogy végre egy kicsit kezdesz megnyugodni. Az álmaid is azt bizonyítják.
Minden szépet-jót kívánok Neked, szeretettel!
Márta
Én ezt már régebben kaptam emailben, amit felteszek most. Ahogy olvatam a fokhagymáról, a toxinokról, a blogban az édesitőszerröl
ezek kapcsán gondoltam aktuális lehet ez a téma is.
:..: mamaci
<META content=Word.Document name=ProgId><META content="Microsoft Word 12" name=Generator><META content="Microsoft Word 12" name=Originator><LINK href="file:///C:%5CUsers%5CBE0166%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C02%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><LINK href="file:///C:%5CUsers%5CBE0166%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C02%5Cclip_themedata.thmx" rel=themeData><LINK href="file:///C:%5CUsers%5CBE0166%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C02%5Cclip_colorschememapping.xml" rel=colorSchemeMapping><STYLE> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:1; mso-generic-font-family:roman; mso-font-formatther; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} @font-face {font-family:Calibri; panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4; mso-font-charset:0; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; text-align:center; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-fareast-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-fareast-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoPapDefault {mso-style-type:export-only; text-align:center;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:72.0pt 72.0pt 72.0pt 72.0pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </STYLE>
[FONT="]A "misztikus" E - számok<O></O
[FONT="]Gondolom mindenki szokta (ha nem mindenki, akkor sokan..) figyelni az ún. "E" betűket, amik ott vannak a kaja csomagolásán és nem tudunk róluk semmit. Gyakran csak annyit mondunk, hogy minél több E-szám van egy ételben, az annál egészségtelenebb... Igen.. De nem mindegyik egészségtelen, sőt néha némelyikre szükség is van.. pl.: azért, hogy tartósságát addig megőrizze, amíg el nem jut hozzánk..[/FONT]
[FONT="]Most ide rengeteget letudnék írni és megmagyarázni őket.. de nem hiszem, hogy olyan sok mindent értenétek belőle. : )[/FONT]
[FONT="]De azért párat még is csak megemlítenék.[/FONT]
[FONT="]A tartósítószerek gátolják az élelmiszerek romlását okozó mikroorganizmusok életműködését. E220-228, E236-238, E21-219[/FONT]
[FONT="]Az antioxidánsok - általában pozitív hatással vannak a szervezetre - bizonyos ideig megakadályozzák az élelmiszerek romlását úgy, hogy késleltetik a zsiradékok oxidációját (innen ered a neve is..) E160, E300-304[/FONT]
[FONT="]Az ízfokozók állandósítják az élelmiszerek ízét és illatát.[/FONT]
[FONT="]És még sorolhatnám..[/FONT]
[FONT="]De ami nagyon fontos: vannak olyan egészségkárosító adalékok, amiket betiltottak, de vannak olyanok is, amiket nem. [/FONT]
[FONT="]Káros a belekre: E220, E221, E222, E223, E224[/FONT]
[FONT="]Káros az emésztésre: E338, E339, E340, E341, E407, E450, E461, E463, E465, E466[/FONT]
[FONT="]Bőrbetegségeket okozhat: E230, E231, E232, E233[/FONT]
[FONT="]B<SUB>12</SUB>-vitamint tönkreteszi: E200[/FONT]
[FONT="]Koleszterint növeli: E320, E321[/FONT]
[FONT="]Idegek érzékenységét károsíthatja: E311, E312[/FONT]
[FONT="]Rákkeltő anyagok:[/FONT]
[FONT="]E131, E142, E210, E211, E213, E214, E215, E216, E217, E239[/FONT]
[FONT="]Főleg füstölt húsárukban: E249, E250, E251, E252[/FONT][FONT="]<O
Kedves Mamaci!
Nagyon szépen köszönöm Neked ezt a fontos, és értékes tájékoztatást!
Gondolom, - ez sokunknak új, - és igen nagy a jelentősége.
Elmentettem, és kinyomtattam magamnak, - és többeknek elküldtem emailben.
Mégegyszer, köszönet érte!
Minden szépet-jót kívánok Neked, szeretettel:
Márta
Hello,
Örülök, hogy idetaláltál!
Nagyon érdekes, - amit irtál, - magam is hiszek a megérzésekben, - és az álmokban. Számtalan ilyen élményem volt.
Azt gondolom, - a megérzések is, az álmok is, valamiféle jelzések nekünk, - hogy felkészüljünk a várható eseményekre, akár jó, akár rossz.
Alighanem, - egészen különleges adottság ez.
Örülnék, - ha az élményeidről bővebben is írnál!
Minden szépet-jót kívánok Neked!
Márta
Kedves Mahasjah!
Megrendítő, - amit írtál. Igencsak elgondolkoztam rajta.
Azonban, - én a szomorú események előfordulását, - nem kapcsolnám össze a templomba járással.
Az egybeesés, - azt gondolom, - teljesen véletlen lehet.
Nyilvánvaló, hogy akkor is megtörténtek volna ezek a dolgok, - ha nem jársz templomba.
Mindenkinek az életében vannak nehéz, szinte feldolgozhatatlan események, - akár bevallja az ember, - akár nem.
Néha nincs is más segítség, csak az ima. Imádkozni, - jó.
Imádkozni azonban, - bárhol lehet, - nem kell hozzá templom.
Imádkozzál, - és sok minden megvilágosodik előtted, talán, még az is, hogy mi, miért történt, történhetett?...- Isten pedig, - történjék bármi, - sohasem hagy magadra.
"Az Úr javamra dönti el ügyemet" (Zsolt 138,)
Szeretettel: Márta
Kedves Radványa!
Köszönöm szépen a látogatást, - és a jókívánságot!
Hála Istennek, talán túl vagyok az influenzán, ami - mondhatom, sokkal jobban megviselt, mint a téli, ami ellen védőoltást kaptam.
Remélem, hamarosan lesz időm feltenni néhány új írást...-
Szép nyarat, és minden szépet-jót kívánok Nektek, szeretettel:
Márta
Kedves Szamira!
Köszönöm!
És, köszönöm szépen a látogatást is.
Ha minden igaz, - akkor éppen túl vagyok a betegségen, ami igencsak letaglózott.
Hamarosan jövök az újabb mesével.
Szép nyarat, és minden szépet-jót kívánok Nektek szeretettel:
Márta
Kedves Szissz!
Köszönöm Neked, a nagyon tartalmas, nagyon értékes választ.
Benne van az, - hogy "- ...minden történésnek, - a földi élet szűk kis látókörébe be nem illeszthető, magasabb rendeltetése van"...- ezt hiszem magam is.
Ahogy ezt is:
"Az Úr javamra dönti el ügyemet"... (Zsolt 138,)
Minden szépet-jót kívánok Neked!
Márta
Az Áldott Föld...
AZ ÁLDOTT FÖLD...
Mostanában, mély megrendüléssel vettem tudomásul, - bár nehezen fogtam föl, és még nehezebben értettem meg, - hogy az emberek, nálunk, nem szeretik a földet.
Ahogy a hazát sem, és a családot sem igazán.
Felnőtt a háború óta néhány nemzedék, - akinek nem jelent semmit, sem a Haza, sem a Föld, - és a Család is csak alig valamit.
A legnagyobb értékeink, az örök értékeink, lassan kivesztek, - kivesznek, - az életünkből.
Több nemzedéket, nem tanítottak meg arra, - sem a családban, sem az iskolában, - hogy ezek az értékek, mit jelentenek.
Haza, ...Föld, ...Család, - ...sokaknak, nincsenek - vagy alig vannak, - ezekkel kapcsolatban érzéseik, érzelmeik, - legfeljebb csak nagyon haloványak.
Vannak, akik már rég elfelejtették azt, hogy mi van a városon túl, - és vannak, akik soha nem is tudták.
Azonban, - itt lenne az ideje annak, hogy végre megismerjék, - mert nyakunkon a szegénység újra, - és bármikor, bárkit utolérhet, elüthet, - akár téged is, akár a gyerekedet, de az unokáidat biztosan.
Vissza kellene hát menni a faluba.
A faluba, - ahol, még most is másképpen élnek az emberek, - a faluba, ahol a jóság, - manapság is körbejár.
A faluba, ahol ott van a föld, - aminek része vagy.
A Föld, - az Áldott Föld! - ami akkor is enni ad, ha már semmid sincsen.
A Föld, - ami akkor is megtámaszt, ha már, a Bankok és a politika, - kihúzták alólad a szőnyeget.
A Föld, - ami akkor is megölel, ha mindenki elhagyott, - és akkor is befogad, ha már mindenkit elhagytál, itthagytál.
A Föld.
Istenem, a Föld...-
Vissza kellene menni oda,...- Igen. A Faluba, a Földhöz.
Mert nincs más út, - ez az egyetlen, ami megtart, és mára ez az egyetlen, ami még reményt ad, reményt adhat.
A Föld.
Az Áldott Föld.
AZ ÁLDOTT FÖLD...
Mostanában, mély megrendüléssel vettem tudomásul, - bár nehezen fogtam föl, és még nehezebben értettem meg, - hogy az emberek, nálunk, nem szeretik a földet.
Ahogy a hazát sem, és a családot sem igazán.
Felnőtt a háború óta néhány nemzedék, - akinek nem jelent semmit, sem a Haza, sem a Föld, - és a Család is csak alig valamit.
A legnagyobb értékeink, az örök értékeink, lassan kivesztek, - kivesznek, - az életünkből.
Több nemzedéket, nem tanítottak meg arra, - sem a családban, sem az iskolában, - hogy ezek az értékek, mit jelentenek.
Haza, ...Föld, ...Család, - ...sokaknak, nincsenek - vagy alig vannak, - ezekkel kapcsolatban érzéseik, érzelmeik, - legfeljebb csak nagyon haloványak.
Vannak, akik már rég elfelejtették azt, hogy mi van a városon túl, - és vannak, akik soha nem is tudták.
Azonban, - itt lenne az ideje annak, hogy végre megismerjék, - mert nyakunkon a szegénység újra, - és bármikor, bárkit utolérhet, elüthet, - akár téged is, akár a gyerekedet, de az unokáidat biztosan.
Vissza kellene hát menni a faluba.
A faluba, - ahol, még most is másképpen élnek az emberek, - a faluba, ahol a jóság, - manapság is körbejár.
A faluba, ahol ott van a föld, - aminek része vagy.
A Föld, - az Áldott Föld! - ami akkor is enni ad, ha már semmid sincsen.
A Föld, - ami akkor is megtámaszt, ha már, a Bankok és a politika, - kihúzták alólad a szőnyeget.
A Föld, - ami akkor is megölel, ha mindenki elhagyott, - és akkor is befogad, ha már mindenkit elhagytál, itthagytál.
A Föld.
Istenem, a Föld...-
Vissza kellene menni oda,...- Igen. A Faluba, a Földhöz.
Mert nincs más út, - ez az egyetlen, ami megtart, és mára ez az egyetlen, ami még reményt ad, reményt adhat.
A Föld.
Az Áldott Föld.
Mikor megvettük a telkünket örültünk a hatalmas kertnek.
Műveltük szorgalmasan és ellátott minket élelemmel. A szomszéd kertjét is megműveltük, termeltünk fűszerpaprikát, amit a szomszéd meg is vett tőlünk az étterme konyhájára.
Aztán teltek az évek és megváltozott a helyzetünk, végre megéltünk a fizetésünkből, már nem csak a csekkekre és a tejre, kenyérre tellett belőle.
A szomszéd is bezárta az éttermet és elköltözött.
Egyre kisebb területet műveltünk, aztán végül az egész be lett füvesítve.
De a föld itt van. Bármikor újra felszánthatjuk és bevethetjük ha szükség lenne rá.
Ez jó érzéssel tölt el akkor mikor a válság szóba kerül.
Szeretem a földem, az anyaföldem.
Ha elköltöznék innét akkor is olyan helyre mennék ahol lenne egy kertem, mert ez kell ahhoz, hogy jól érezzem magam.
Műveltük szorgalmasan és ellátott minket élelemmel. A szomszéd kertjét is megműveltük, termeltünk fűszerpaprikát, amit a szomszéd meg is vett tőlünk az étterme konyhájára.
Aztán teltek az évek és megváltozott a helyzetünk, végre megéltünk a fizetésünkből, már nem csak a csekkekre és a tejre, kenyérre tellett belőle.
A szomszéd is bezárta az éttermet és elköltözött.
Egyre kisebb területet műveltünk, aztán végül az egész be lett füvesítve.
De a föld itt van. Bármikor újra felszánthatjuk és bevethetjük ha szükség lenne rá.
Ez jó érzéssel tölt el akkor mikor a válság szóba kerül.
Szeretem a földem, az anyaföldem.
Ha elköltöznék innét akkor is olyan helyre mennék ahol lenne egy kertem, mert ez kell ahhoz, hogy jól érezzem magam.
Kedves Szamira!
Látod, - ez az, : - " Ez jó érzéssel tölt el akkor mikor a válság szóba kerül. Szeretem a földem, az anyaföldem..."
Pontosan ez az.
Erre gondoltam,... - biztonságot ad. Bármi történhet, a föld, ott van. A Tiéd.
Meg lehet élni belőle, ha történik valami, - ...bármi. Vagy "hozzásegít" a megélhetéshez. Az ember, nem láthatja előre.
Jó érzés tudni, hogy ott van.
Márta
Ibolya, a ló...(Könyvrészlet)
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="98%">Könyv részlet:
IBOLYA, a ló...
Hosszú idő telt el azóta, de hiába, ...minden hiába. Nem tudok Ibolyára gondolni, - még most sem, - torokszorító szomorúság nélkül...-
Ő volt az első igazi ló az életemben.
Micsoda ló volt!
Istenem,... - micsoda ló!
A lovak iránti érdeklődésem, pici gyerekkoromban kezdődött, amikor a Papám nyakában, vagy a nagypapám térdén lovagoltam. Akkoriban, legtöbbször a Papám volt a ló, - aki mindig a nyakába vett, ha kértem.
Később pedig, a lovas élményeim, seprűlovaglással folytatódtak. Ez ugyan hatalmas és végeláthatatlan sírással fejeződött be, - mert Miska édesapja eladta a lovunkat, ami seprűből volt, - ( igen,...- eladta egy üveg borért! )...és nem lovagolhattunk többé. Aztán már csak nézegettük a lovakat Miskával, - méghozzá az igaziakat, - és minél tovább nézegettük, én annál jobban megkedveltem őket. Később pedig, már rajongtam értük.
Amikor kicsi voltam, nem mertem közel menni hozzájuk, mert féltem, hogy csípnek, rúgnak, harapnak, - ami később Ibolyánál be is igazolódott, de azért tisztes távolságból, mindig megnéztem őket. Akkor, nem tudtam még, hogy egyszer majd, szeretni fogom, sőt, - imádni fogom őket. Akkor,... - akkor még, - csak gyönyörködtem bennük. De, - nagyon!
Egyszer, Miskával, az örök barátommal, és örök szerelmemmel, éppen, ,,gyönyörködtünk", csak gyönyörködtünk,... - amikor, elhűlve hallottuk hogy B. bácsiék, Miskáék szomszédai, - meg akarják hámozni a lovat. Csak ez az egy lovuk volt, - el nem tudtam képzelni, - hogy miért akarják meghámozni.
Azt mondták, hámozni. Igen. Semmi tévedés. Hallottuk, - pontosan hallottuk. Jól hallottuk.
A vér, meghűlt az ereinkben, de gondoltuk, ezt azért megvárjuk. Meg.
Sohasem láttunk még hámozott lovat.
Ezért, - bevettük magunkat a gyepűbe.
A gyepű széles, erős, dús, orgonasövény volt, amit Isten tudja mikor telepítettek a telekhatárra, hogy elválassza egymástól az udvarokat, - és a családok életét. A faluban, majdnem minden háznál ilyen volt. Ezeken a gyepükön keresztül, nem lehetett átlátni, és nem igen lehetett bekukucskálni senkihez.
Azonban, mivel a kutyák-macskák, - szintén Isten-tudja mióta, - az orgonasövényen keresztül közlekedtek ki meg be, a sövényben jó nagy lukak, és ösvények keletkeztek, - ahol leskelődni azért, - ( szégyen ide, - szégyen oda, ) - lehetett.
Egy ilyen lukban húztuk meg magunkat Miskával, - és bekötöttük oda a saját lovunkat is, ami vesszőből volt, és szép volt, meg jó volt, - pont jó, -...és ráadásul, akkor megvolt még!
Vártunk hát. Vártunk a hámozásra. Aztán, csak vártunk. Csak vártunk.
- ,,Hámozd fel a lovat,...hámozd már, iparkodj!..."- mondta újra a szomszéd bácsi a fiának.
Libabőrös lett a hátunk tőle. Nem sokkal később pedig kijött a fiú, egy pokróc volt a kezében, és mindenféle szíjak, - de mi, attól, hogy a szíjakkal megkötözi azt a szegény lovat, mielőtt meghámozná, - végül is megrémültünk. Sose láttunk még olyat, -... de elképzeltük.
El lehetett képzelni. Igen...- Megkötözi, lefekteti a pokrócra, és meghámozza, mint a krumplit a Mamám.
Szorítottuk Miskával egymás kezét, de az ájulás határán álltunk.
- Mennyünk haza Annyánkhó...- súgta Miska sírósan, és halálraváltan. Csak bólintottam, aztán kimásztunk a gyepűből, - húztuk a lovunkat magunk után, - és futásnak eredtünk hazafelé.
Sajnos, senki sem volt otthon. Éppen. Éppen most. Pedig annyira kellett volna!
Csak a nővérem terpeszkedett a fa alatt a bambusz székben,...- de ő nem számított, mert vele nem lehetett beszélgetni. Vele, sosem lehetett beszélgetni, - mert emberszámba se vett. Akkor se, - meg később se.
Ezerszer is a tudtomra adta, hogy nem vagyok a testvére, mert engem a cigányoktól vettek el, - akik majd vissza fognak jönni értem. Minél előbb, annál jobb.
Papa, dolgozott. Mama pedig, nem tudom, hol lehetett. Talán, megint Mezopotámiába ment, mert szeretett odajárni.
Időnként, - rendszeresen elment otthonról, szombat délutánonként. Mindenki tudta, hová megy, csak én nem, - mert akkor a nyakán lógtam volna. Ha kérdeztem, hogy hová megy, mindig megmondta őszintén, hogy - elmegy Mezopotámiába.
Próbáltam felajánlani, hogy csatlakozom hozzá, - de nem fogadta el, - azt mondta, hogy fontos dolga van, - de majd jön, ha lehet, majd siet.
Én meg csak vártam, csak vártam, most is, mint mindig. De nem jött.
Aztán, nyílt a verandaajtó, és örömmel rohantam ki, hogy hátha ő, de sajnos, nem a Mamám volt, - hanem az orvos.
- Papád?...- kérdezte.
- Nem tudom...-
- Mamád?...-
- Nem tudom, de ha szombat van, akkor elment, Mezepotániába...-
Hát, - mondhatom, - a doki, földbe gyökerezett, annyira meglepődött, - de nem szólt semmit. Otthagyott.
Jó pár évvel később tudtam csak meg, - hogy Édesanyám, a tanítónő barátnőjével a Népházban volt. Tanítottak. Ma úgy mondanánk, - hogy szakkört vezettek. Néha, a Papa is besegített.
Háztartástan, gazdaságtan, főzés, szabás-varrás, kézimunka, stb. volt a téma, - és beszélgettek is ilyenkor, a felmerült problémákról. Mindenféléről, még bizalmas dolgokról is. Ezért én, - hiába szerettem volna, - nem lehettem ott. Nem mehettem Mezepotániába.
Szóval, hazaértünk, és nem volt otthon senki, akinek elpanaszkodhattuk volna, hogy B.- bácsiéknál, éppen most hámozzák a lovat. Úgy, mint a krumplit, - pont úgy.
A dokinak mégse mondhattam el, - különben is, ő mindig sietett, mert mindig dolga volt, és mindig késésben volt. Nem ért rá beszélgetni senkivel. Velem meg, pláne.
Ha pedig mégis sikerült volna erőt venni magamon, és a nővéremnek mondom el, hogy hámozzák a lovat, - ő azt mondta volna, amit mindig, mindenkire, akinek baja volt, - hogy úgy kell neki.
Amikor Miska lába eltörött, arra is azt mondta. Nem is bocsátottam meg neki soha.
Hát, - nem mondtam el. Nem. Ne örüljön.
Amikor hazajött végre a Papa, - sírva meséltem el neki, hogy nagy baj van, nagyon nagy, - hámozzák a lovat, B. bácsiéknál. Úgy, mint a krumplit a Mama, pont úgy.
Annyira meglepődött, hogy kiesett a pipa a szájából. Aztán, ölbevett, és végtelen türelemmel magyarázta el nekem, hogy ez nem azt jelenti, amit én gondolok, hogy meghámozzák, és lenyúzzák a bőrét, - hanem azt, hogy felkantározzák, és ,,használatba veszik". Dologra fogják. Annyira örültem, - de annyira! - hogy nagy hévvel elkaptam a Papa nyakát, és majd kiszorítottam belőle a szuszt.
- Hála Istennek!...Hála Istennek, hogy nem lesz a B. bácsiék lova meztelen!...-
Amikor nagyobb lettem, a lovak iránti érdeklődésem aztán rajongássá változott. Közelebbi ismeretségbe azonban, csak akkor kerültem velük, - amikor a pusztára költöztünk. Ott se azonnal.
A puszta, - ahol sokáig éltünk, - egyik legszebb élmény volt az életemben, és az emléke örökre bennem maradt.
Amikor a pusztára kerültünk, - ahol minden és mindenki idegen volt, - bárhol mászkálhattam, bárhol játszhattam, - csak a lovak közelében nem. Kicsi voltam még.
A szüleim, bármennyire is könyörögtem, nem engedték meg, hogy a karám, az istálló, vagy a lovak körül járkáljak, csak messziről nézhettem őket. Nagyon messziről. Biztosságos távolságból.
- A lovak, veszélyesek...- mondta a mama.
- A lovak akkor is veszélyesek, - folytatta a papa, - ha semmi rosszat nem akarnak, és eszükbe sincs bántani téged. Egy ilyen hatalmas állat, véletlenül csak megbotlik, és ha a közelében vagy, rád esik,...- mondjuk, - és akkor kész, vége, meghalhatsz, vagy eltörhet a hátgerinced, és örökre nyomorék maradsz. Szóval, egy ilyen többmázsás állat, a szándékán kívül is életveszélybe hozhat bárkit. Ezért, - nem mehetsz a lovak közelébe. Punktum... -
Tudomásul vettem, - de teljesen lehervadtam. Nekem, elég lett volna annyi, hogy nézem őket, ahogy esznek, - de közelről. Vagy, ahogy csak állnak,... - de közelről. Vagy, ahogy hazafelé terelik őket, és átúsznak a völgyön, meg a pusztán. Vagy, ha nézhetem az itatást, vagy a lófürdetést, - vagy csak azt, ahogy pucolják őket. Vagy bármit, - de közelről. De, nem volt szabad. Nem. Csak a konyhaajtóból nézhettem, - azt, amit onnan láttam. Már, amit onnan látni lehetett.
Sokkal később aztán, ahogy nőttem, - mindig valaki kíséretében, - egyre közelebb mehettem hozzájuk, és egyre közelebbről bámulhattam őket. Majd, sok - sok idő elteltével, még közelebbről.
Az, már óriási engedmény volt, amikor a gondozója társaságában, megsimogathattam egy lovat. Aztán, többször is megsimogathattam. Egyre többször.
Mert egyre jobban nőttem, - és egyre nagyobb lettem. Igen. Már látszott is rajtam, hogy nagyobb vagyok.
Akkor aztán, már a gondozónak is segíthettem, - ami számomra nagy megtiszteltetés volt, mint ahogy az is, hogy szóbaállt velem. Boldog voltam, ha foghattam, és a kezébe adhattam a seprűt, vagy a lapátot.
Később pedig, - miután megtanultam a gondozásukat, -hajnalban keltem, és későn feküdtem, azért, hogy segíthessek lovat pucolni, vagy bármi mást, amit a lovak körül tenni kellett.
Így aztán, kicsinyenként, szinte az összes lovat megismertem, az összes lovat megszerettem, - és a nevükön szólítottam mindet.
Kényeztettem őket, amivel csak lehetett, sárgarépával, kockacukorral, almával és simogatással, - vagy tisztogatással, a sörényük és a farkuk fésülgetésével, fonogatásával. Így aztán, lassan ők is megismertek engem. Méghozzá, közelről.
Aztán, - igaz, nem a szüleim tudtával, - de kimerészkedtem utánuk a legelőre is, egy öl sárgarépával, és pár marék kockacukorral.
Ilyenkor csak elordítottam valamelyik ló nevét, - és rohant, vágtázott hozzám az egész csapat. Pontosan előttem torpantak meg, - és azonnal kezdték kirángatni a karomból, a kertünkből frissen szedett sárgarépát. Utána pedig elosztottam köztük a kevéske cukrot, vagy almát. Odajött ilyenkor a lovász is, - általában azért, hogy visszaterelje a lovakat, mert azok, az osztogatás után, amikor elindultam hazafelé, - mindig követtek. Utánam jöttek, és mindenképpen haza akartak kísérni.
Még később, - amikor már szabadon bemehettem az istállóba, - megismertem, megismerhettem a nagyon féltett lovakat is, - azokat, ,,akik" külön boxban voltak elhelyezve valamiért, - és külön karámjuk volt.
Ismertem ott egy lovat, ,,aki" a születése pillanatától kezdve, a kedvencem volt,...ő volt, Pulya... - de az egy másik,...hosszú-hosszú történet. Egyszer majd azt is elmesélem....-
Imádtam azt a lovat.
Pulyán kívül azonban, a Paci volt a kedvencem. Amellett természetesen, hogy az összes lovat, nagyon szerettem, akármilyen volt is, - Ő, különösen közel került a szívemhez. Ő volt az első. Az első igazi ló az életemben.
Az eredeti neve Ibolya volt, - de nem igen hasonlított az ibolyára, - azért lett Paci. Arra hasonlított.
Amikor Ibolyával először találkoztam, - éppen az istállóból vezette ki a gondozója, - én pedig pont akkor, befele rohantam volna ezerrel, - és megtorpantunk az istállóajtóban.
Amikor megláttam, földbe gyökereztem. Egy gyönyörű, fekete szépség állt előttem. Nem tudom, - mért nem láttam én őt addig soha? Miért?
Ibolya, - olyan volt, akár az ördög. Vagy annak a lova.
Koromfekete volt, mint az éjszaka, csillagok nélkül. Hatalmas volt, robusztus. Enyhén hullámos sörénye majdnem a térdéig ért, farka a földig, - a bokáin pedig kapcát viselt.
Büszke fejtartással állt, nem nézett rám, elnézett felettem, - mintha ott se lettem volna. Méltóság sugárzott róla, és az a biztos tudat, hogy ő a világ legszebb lova.
Csak megláttam, - és lezuhant az állam. Ilyen szép lovat én még életemben nem láttam, - és nem is gondoltam volna, hogy létezik ilyen.
Átnézett rajtam. Igen.
Nekem pedig remegni kezdett a lábam, és nem voltam képes megmozdulni.
- Hogy hívják?... - nyögtem.
- Engem?
- Nem, a lovat...-
- Ő az Ibolya...- mondta a gondozója...-
- Igen...- vacogtam - Ibolya. Szép név.
- Az.
- Hány éves?
- Én?
- Nem, a lova...-
- Nem az én lovam...-
Aztán, csak álltunk. Csak álltunk.
Néztem Ibolyát, - aki olyan volt, mint maga az ördög. Vagy a lova. Néztem a majdnem térdig érő, hullámos sörényét, a gyönyörű fejét, és a lélekkel teli, tiszta tekintetét. Az, - nem az ördög tekintete volt.
Nem bírtam megmozdulni, és megszólalni sem. Végül, a lovász, - aki látta, hogy letaglózott a látvány, - törte meg a csendet:
- Akarsz nekem segíteni?...Akarsz? ...Fésülheted, ha akarod. Mindennap megfésülheted a sörényét, meg a farkát is, ha akarod. Szereti, ha fésülik...-
- Igen, igen, akarok,...akarok segíteni, de nem merek...-
- Nem baj,... ne félj,... nem kell tőle félni, meglátod. Nem bánt. Nem olyan ló ez, ismerem én, amióta megszületett...-
Így aztán, remegő kézzel átvettem a sörényfésűt, kimentünk az istálló elé, és azonnal elfelejtettem, hogy hová is rohantam annyira, - ezerrel. A lovász fogta, én pedig megpróbáltam, tisztes távolságból, fésülgetni Ibolyát. Ő azonban, nem hagyta magát. Ahogy hozzáértem, azonnal elhúzta a fejét tőlem. Megpróbáltam újra, de akkor is.
Aztán, csak az Isten tudja, hogy hányszor próbáltam meg újra, akkor is, meg máskor is. Nem engedte. De nem adtam fel.
A lovász fogta, - én meg fésültem, - másképp nem lehetett.
Telt az idő, később pedig, valami lassan megváltozott köztünk.
Egyszercsak nem nézett már át rajtam Ibolya, nem nézett át a fejem felett sem, és nem rántotta el a fejét, ha a sörényéhez értem. Tudomásul vette, hogy én is a világon vagyok.
Azonban, sok idő telt még el addig, amíg beleegyezett abba, hogy helyes kis copfokat fonjak a hajából, a homloka közepén, a két picike füle között, - azért, hogy kilásson a szőr alól.
Fontam aztán egy-egy copfot, a gyönyörű sörényéből is, a feje két oldalán, - a többi meg szabadon maradt.
Nem kellett nekem többé baba és játék. Semmi sem kellett. Ott volt nekem Ibolya. Ibolya, akit imádtam.
Alakult vele a kapcsolatunk. Alakult. Elégedett voltam. Sőt, repestem az örömtől.
Fésültem, fésülgettem tovább, és már copfokat fontam a földön húzott farkából is. Aztán, azt is megengedte, hogy megtisztítsam és megfésüljem a bokaszőrét, ami a patáját is eltakarta, - s amit én kapcának hívtam, - és kegyesen megengedte, hogy felemeljem ehhez a lábát. Mind a négyet méghozzá, egymás után. Pont úgy, ahogy kell.
Felrúghatott volna könnyedén, - de nem akart. Hatalmas sikernek éreztem ezt. De ez, - csak a szolgálat volt, amit elfogadott tőlem.
A barátkozás, amit szerettem volna, nagyon nehezen indult, mert kizárólag én akartam vele barátkozni, - ő meg nem, énvelem.
A lelkéhez is közel akartam kerülni, - mert azt mondta a papa, hogy a ,,lónak, lelke van", és ez, látszott is Ibolyán, hogy van neki, - hogy tényleg van neki, - de Ibolya nem engedte meg. Bezárta a lelkét.
Az elején, volt úgy, hogy lehajolt hozzám, megnézett közelről is, - majd, miután jól szemügyrevett, megszaglászott, aztán csak úgy egyszerűen összecsippentette a mellemen a grabancomat, megrázott egy kicsit, majd elengedett, - és ott hagyott.
Különben, nem illett rá a neve, mert az ibolya, az szerény, és visszafogott, - a Paci meg nem volt az.
Paci volt, igen. Később már édes, aranyos, - de az elején, egy gyalázatos rossz paci volt, aki kutyába se vett engem. Nem kellettem neki barátnak. Igen, - az volt a helyzet.
Hiába sétáltattam kedvére, meg az én kedvemre is, amikor csak lehetett, és hiába vittem neki marékszám a kockacukrot, meg a sárgarépát, és az almát, - elfogadta ugyan, és szívesen megette, de ez is csak szolgálat volt, - és ezzel, nem loptam be magamat a szívébe. Nem lehetett őt megvesztegetni.
Akármit csináltam, nem tudtam megszerettetni vele magamat.
- Ibolya, te egy dög vagy - mondtam neki, -...nem is szeretlek, lemondtam rólad...-
Sokszor közöltem ezt vele, mert sokszor adott rá okot, és alighanem, értette. Valahányszor a tudtára adtam neki, hogy neheztelek rá, és nem szeretem őt, - és ez, gyakran előfordult, - megálltam előtte, a szemébe néztem, ahogy egy embernek, pont úgy, és csak mondtam, mondtam, mondtam a magamét. Úgy tűnt, hallgatta, amíg meg nem unta.
Néha, felröhögött közben, vagy lehajolt hozzám, és lelegelte a fülem fölé tűzött margarétát, vagy a kezemből a csokrot, - vagy egyszerűen csak mellbelökött, hogy hanyatt estem. Aztán, - otthagyott.
Ibolya, - a dög...-
Álltam ilyenkor Isten szent ege alatt, felfelé néztem, és azt gondoltam, elkelne, - sőt jól jönne, - némi segítség odaföntről, mert magam, Ibolyával nem boldogulok, az biztos, - és soha nem is fogok, - az is biztos.
Hát, igen. Ibolyát, először csak vezetgettem, csak sétáltattam, csak kényeztettem, és csak barátkoztunk, - de később, amikor úgy gondoltam, hogy eljött már az ideje, - rajta tanultam lovagolni. Nem ment könnyen. Tízen-egy-pár éves lehettem akkor.
Sokkal szerencsésebb lett volna azonban, ha továbbra is csak a seprű mellett maradok, és kizárólag azzal próbálkozom, nem Ibolyával. Mert ahogy végre felkepesztettem nagy keservesen a hátára, - ami akkora volt, mint egy bontóasztal, - abban a pillanatban ugrott egy nagyot, meg rúgott egy nagyot, meg röhögött egy nagyot, - aztán ledobott.
Utána pedig csak ezt ismételtük jó ideig.
Felültem, ledobott.
Felültem. Ledobott.
Megint felültem, - és megint ledobott.
Aztán, ha már kinyúlva feküdtem a fűben, - akkor még jól bele is harapott a fenekembe.
Nem tudom miért, - de így is szerettem Ibolyát.
Igaz, sose hagyott ott, ha leestem, mindig megszemlélt közelről is, sőt, meg is szagolgatott, - és türelemmel várt, amíg újra felkanalazom magamat a fűből.
Aztán, - kezdődött minden elölről.
Felültem, ledobott, - megint felültem, - és megint ledobott.
Sohasem volt ennek vége.
Az, már a haladó próbálkozásaim közé tartozott, amikor felmásztam, és ráhasaltam a hátára, megkapaszkodtam a sörényében, ő pedig, - az első meglepetés után, néhány pillanattal, - könnyedén és szép nyugodtam megemelte a mellső lábait, én pedig lecsúsztam róla, - hátul, a fenekénél. Akárhogyan kapaszkodtam, akkor is.
Amikor már a földön voltam, odafordult megnézni, - ha nem mozdultam, akkor odajött, megszaglászott, és rám fújt párszor. Amikor rájött, hogy élek, - otthagyott.
Aztán, sokáig csináltuk ezt, - felhasaltam, kapaszkodtam, lecsúsztatott.
Felhasaltam, kapaszkodtam, lecsúsztatott.
Jó játék volt. Egy darabig. Aztán már nem.
A végén, - amikor sehogy se tudtunk előbbre jutni, - már nem is tudtam mit csináljak, sírjak, ordítsak, vagy zokogjak, esetleg könyörögjek Ibolyának, vagy káromkodjak. Tudtam még. Csak nem szoktam...-
Ibolya, - nem szeretett engem. Azt gondoltam.
Az volt a baj. Az.
Neki, én olyan pici és jelentéktelen voltam, mint nekem egy szúnyog. Szóba se jöhetett, hogy valaha is alkalmazkodik hozzám, hogy megtanulom valaha is irányítani, vagy szót érteni velem. Ibolya nagy volt, - én meg nem.
Azt kellene mondanom, hogy Ibolya akkora volt, mint egy ló.
Biztos, volt legalább 5 mázsa. De mivelhogy Ibolya ló volt, méghozzá igazi, - a nagyságát ezzel nem tudom jól kifejezni.
Ibolya, hozzám képest hatalmas volt, - nekem, akkorának tűnt, mint egy hegy, vagy egy ház. Pedig, lehet hogy csak akkora volt, - mintha két lóból gyúrták volna össze.
Szóval, Ő nagy volt, én meg, esélytelenül kicsi, igen, - és teljesen jelentéktelen vele szemben. Meg, mással szemben is.
- Én, szeretem az ibolyát, - mondtam neki egyszer, elkeseredetten, - de téged nem szeretlek. Az ibolyát még szagolgatni is lehet, téged meg nem. Neked nem illatod van, hanem lószagod, és az, azért más. Te büdös vagy, igenis, - mert te nem vagy ibolya, hanem csak egy paci. Egy haszontalan, szófogadatlan, harapós, ronda paci. Hát ezért nem szeretlek én téged, ezért, - és nem is kellesz nekem, sőt szóba se fogok állni veled, de csak holnaptól...-
Akkor, - miközben csak állt, nézett, és csapkodta magát a farkával, - hirtelen, lehajtotta, és váratlanul bedugta a fejét a hónom alá. Pont úgy, mint ahogy Büdös, a kutyám szokta, ha azt akarta, hogy simogassam meg. A meglepetéstől, dermedten álltam. De ennek az ösztönzésnek, nem lehetett ellenállni.
Abban a pillanatban, egyszerre mindent megbocsátottam neki. Még azt is, amit csak később fog elkövetni ellenem.
Elkaptam a fejét, megöleltem, hozzásimultam, és odatettem a fejemet szorosan az övéhez, nagy - nagy szeretettel. Pár pillanatig így álltunk mozdulatlanul, - aztán lerázott.
Mégis, pontosan éreztem, hogy akkor, ott, abban a pillanatban, valami elkezdődött köztünk. Odaadta akkor Ibolya a lelkét.
Teljes bizalommal, tiszta és ártatlan szemekkel nézett rám, - de a tekintetében benne volt az, hogy pontosan tisztában van a helyzettel. Azzal, hogy mennyire szeretem, - ...és akkor, megcsókoltam a gyönyörű szeme fölött.
Hát, - így kezdődött. Így. Aztán, így is folytatódott....-
Minden alkalommal, amikor a hosszú séták, a végeláthatatlan játékok és viháncolások után visszavittem a karámba, vagy az istállóba, - mindig megálltunk vele egy pillanatra. Ilyenkor, szorosan megöleltem, - ő pedig lehunyta a szemét.
Aztán csak álltunk, ...csak álltunk.
Ezek a pillanatok, - örökszép pillanatok voltak. A lelkünk is összesimult.
Akkor már, nagyon közel kerültünk egymáshoz. Nagyon közel. Szívből szerettem őt, - bár, ezt a lovat mindenki szerette, nemcsak én, mert nem is lehetett nem szeretni. Az érzés, - akkor tudtam már, - kölcsönös volt.
Aztán, - így maradtunk. Így.
Később, nem dobott le, és akár elfekhettem a széles hátán, - ami elég jól ki volt párnázva, - nem bánta. Megengedte azt is, hogy fordítva üljek rá. Sőt, - keresztbe is fekhettem. Csak úgy, a szőrén, - játékból, - hogy kezem-lábam lelógott a két oldalán.
Kényelmes volt a háta, és biztosan ültem, vagy biztosan hasaltam rajta, még a szőrén is. Még később, már fel is álltam a hátán, - és azt sem bánta.
Egyszer, amikor a gyalogösvényen bandukoltunk, szép lassú, élvezetes tempóban, - Bundás meg utánunk, - hirtelen váratlanul kirepült mellettünk a bokorból egy fácán. Egyenesen Ibolya fejének.
Annyira megijedt akkor, hogy ledobott, és elvágtatott.
De nem ment nagyon messzire, - mert rövid idő alatt lecsillapodott, és odaügetett hozzám.
Feküdtem kinyúlva a fűben. Megbökdösött párszor az orrával, és szokás szerint, többször is az arcomba fújt. Én pedig, amikor az első ijedtség után magamhoz tértem, elkezdtem nevetni, talpra ugrottam, - és megöleltem.
Akkor már nem taszított mellbe, örült, hogy élek. Csak felkapta a fejét, megpördült, és otthagyott. Örömében, óriásit vágtázott a mezőn, - vidáman, boldogan, és - csak úgy mellékesen, - megpróbálta lerúgni a csillagokat is az égről.
Aztán, visszajött.
Még később, - amikor Ali úgy látta jónak, hogy meg kell tanulnom tisztességesen lovagolni egy ,,iskolalovon", és a szüleim beleegyeztek, - akkor nagyon sok, és nagyon szabályos, keserves tanulás, és gyakorlás után, - már azt is megengedte, hogy felüljek Ibolyára.
Addig, nem engedte meg, - anélkül ültem fel, - de alighanem tudta. Mert Ali, mindent tudott, - bár ez, nem látszott rajta.
Abban a pillanatban, amikor először ültem nyeregben Ibolya hátán, majdnem elsírtam magamat a gyönyörűségtől. A mennyekben éreztem magamat!
Igaz, volt egy, - egyetlenegy, - rémült pillanat, amikor átfutott rajtam, hogy mi lesz akkor, ha elragad, és elvisz engem világgá, ahol nekem, se apám, se anyám,...- és akkor, miközben kapaszkodtam ész nélkül, görcsösen, - hirtelen átvillant a fejemen az összes imádság, amit addig életemben imádkoztam, - de még az is, amit nem.
Aztán megnyugodtam. Kapaszkodtam továbbra is, de nyugodtan. És azt gondoltam, - nem baj, ha elvisz, valahol majd megáll.
Akárhol.
Mindegy.
Meg fog állni.
Előbb-utóbb elfárad, - és akkor hazajövünk.
Tudtam, hogy nem lesz baj, tudtam, hogy vigyázni fogok rá, ahogy ő is rám.
Hosszú időbe telt azonban, amíg összehangolódtunk, - de teljesen összehangolódtunk. Éreztem, amit ő érez, és ő is azt, - amit én.
Imádtam Ibolyát. Igen.
Éveket töltöttünk aztán így.
- Ez a ló, egy kincset ér,... - mondta egyszer a Papa. Ő, akkor már tudta, hogy Ibolya, ,,kicsoda". Én, - még nem.
- Igen, Ibolya egy kincs, - gondoltam. Igen,... - de nem azért, mert nagy értékű, ritka szép ló, - hanem azért, mert ő Ibolya. Csak azért...-
Álmomban, néha látom még!...Látom Ibolyát.
A hollófekete, csodaszép lovat, a hosszú lobogó sörényével, a földet söprő farkával, és a kapcás lábaival.
Hát igen. Álmomban, ha rápillantok, még mindig úgy látom, ahogy legelőször, - hogy ez, ez a ló, maga az ördög. Vagy az ördög lova.
Pedig, a valóságban, - ahogy bebizonyosodott, - nem volt az.
Egy tünemény volt, egy szépséges tünemény. Egy tünemény, aki átsuhant az életemen.
Álmomban, látom még,... - igen. És álmomban, érzem, a selymes, dús, gyönyörű, hosszú sörényét, amelyet, ha fésültem, fonogattam, vagy simogattam, szinte elveszett benne a kezem.
Látom még a dús, hosszúszőrű, szép kapcáit is, - amit szintén, annyira szerettem fésülgetni.
Látom a hosszú farkincáját, ami a földet söpörte, és látom őt száguldás közben, a sárga repcetáblában, - amint a gyönyörű sörénye, lobogott, lengett, úszott utána a levegőben.
Látom még, ahogy ugrik, - és megcélozza a csillagokat az égen.
Álmomban,... - él még. Álmomban ott áll az istállóajtóban, hollófeketén, mint maga az ördög. Igen. Vagy, mint annak a lova...-
</TD><TD width="1%"></TD></TR><TR><TD width="100%" colSpan=3></TD></TR></TBODY></TABLE>
<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD width="98%">Könyv részlet:
IBOLYA, a ló...
Hosszú idő telt el azóta, de hiába, ...minden hiába. Nem tudok Ibolyára gondolni, - még most sem, - torokszorító szomorúság nélkül...-
Ő volt az első igazi ló az életemben.
Micsoda ló volt!
Istenem,... - micsoda ló!
A lovak iránti érdeklődésem, pici gyerekkoromban kezdődött, amikor a Papám nyakában, vagy a nagypapám térdén lovagoltam. Akkoriban, legtöbbször a Papám volt a ló, - aki mindig a nyakába vett, ha kértem.
Később pedig, a lovas élményeim, seprűlovaglással folytatódtak. Ez ugyan hatalmas és végeláthatatlan sírással fejeződött be, - mert Miska édesapja eladta a lovunkat, ami seprűből volt, - ( igen,...- eladta egy üveg borért! )...és nem lovagolhattunk többé. Aztán már csak nézegettük a lovakat Miskával, - méghozzá az igaziakat, - és minél tovább nézegettük, én annál jobban megkedveltem őket. Később pedig, már rajongtam értük.
Amikor kicsi voltam, nem mertem közel menni hozzájuk, mert féltem, hogy csípnek, rúgnak, harapnak, - ami később Ibolyánál be is igazolódott, de azért tisztes távolságból, mindig megnéztem őket. Akkor, nem tudtam még, hogy egyszer majd, szeretni fogom, sőt, - imádni fogom őket. Akkor,... - akkor még, - csak gyönyörködtem bennük. De, - nagyon!
Egyszer, Miskával, az örök barátommal, és örök szerelmemmel, éppen, ,,gyönyörködtünk", csak gyönyörködtünk,... - amikor, elhűlve hallottuk hogy B. bácsiék, Miskáék szomszédai, - meg akarják hámozni a lovat. Csak ez az egy lovuk volt, - el nem tudtam képzelni, - hogy miért akarják meghámozni.
Azt mondták, hámozni. Igen. Semmi tévedés. Hallottuk, - pontosan hallottuk. Jól hallottuk.
A vér, meghűlt az ereinkben, de gondoltuk, ezt azért megvárjuk. Meg.
Sohasem láttunk még hámozott lovat.
Ezért, - bevettük magunkat a gyepűbe.
A gyepű széles, erős, dús, orgonasövény volt, amit Isten tudja mikor telepítettek a telekhatárra, hogy elválassza egymástól az udvarokat, - és a családok életét. A faluban, majdnem minden háznál ilyen volt. Ezeken a gyepükön keresztül, nem lehetett átlátni, és nem igen lehetett bekukucskálni senkihez.
Azonban, mivel a kutyák-macskák, - szintén Isten-tudja mióta, - az orgonasövényen keresztül közlekedtek ki meg be, a sövényben jó nagy lukak, és ösvények keletkeztek, - ahol leskelődni azért, - ( szégyen ide, - szégyen oda, ) - lehetett.
Egy ilyen lukban húztuk meg magunkat Miskával, - és bekötöttük oda a saját lovunkat is, ami vesszőből volt, és szép volt, meg jó volt, - pont jó, -...és ráadásul, akkor megvolt még!
Vártunk hát. Vártunk a hámozásra. Aztán, csak vártunk. Csak vártunk.
- ,,Hámozd fel a lovat,...hámozd már, iparkodj!..."- mondta újra a szomszéd bácsi a fiának.
Libabőrös lett a hátunk tőle. Nem sokkal később pedig kijött a fiú, egy pokróc volt a kezében, és mindenféle szíjak, - de mi, attól, hogy a szíjakkal megkötözi azt a szegény lovat, mielőtt meghámozná, - végül is megrémültünk. Sose láttunk még olyat, -... de elképzeltük.
El lehetett képzelni. Igen...- Megkötözi, lefekteti a pokrócra, és meghámozza, mint a krumplit a Mamám.
Szorítottuk Miskával egymás kezét, de az ájulás határán álltunk.
- Mennyünk haza Annyánkhó...- súgta Miska sírósan, és halálraváltan. Csak bólintottam, aztán kimásztunk a gyepűből, - húztuk a lovunkat magunk után, - és futásnak eredtünk hazafelé.
Sajnos, senki sem volt otthon. Éppen. Éppen most. Pedig annyira kellett volna!
Csak a nővérem terpeszkedett a fa alatt a bambusz székben,...- de ő nem számított, mert vele nem lehetett beszélgetni. Vele, sosem lehetett beszélgetni, - mert emberszámba se vett. Akkor se, - meg később se.
Ezerszer is a tudtomra adta, hogy nem vagyok a testvére, mert engem a cigányoktól vettek el, - akik majd vissza fognak jönni értem. Minél előbb, annál jobb.
Papa, dolgozott. Mama pedig, nem tudom, hol lehetett. Talán, megint Mezopotámiába ment, mert szeretett odajárni.
Időnként, - rendszeresen elment otthonról, szombat délutánonként. Mindenki tudta, hová megy, csak én nem, - mert akkor a nyakán lógtam volna. Ha kérdeztem, hogy hová megy, mindig megmondta őszintén, hogy - elmegy Mezopotámiába.
Próbáltam felajánlani, hogy csatlakozom hozzá, - de nem fogadta el, - azt mondta, hogy fontos dolga van, - de majd jön, ha lehet, majd siet.
Én meg csak vártam, csak vártam, most is, mint mindig. De nem jött.
Aztán, nyílt a verandaajtó, és örömmel rohantam ki, hogy hátha ő, de sajnos, nem a Mamám volt, - hanem az orvos.
- Papád?...- kérdezte.
- Nem tudom...-
- Mamád?...-
- Nem tudom, de ha szombat van, akkor elment, Mezepotániába...-
Hát, - mondhatom, - a doki, földbe gyökerezett, annyira meglepődött, - de nem szólt semmit. Otthagyott.
Jó pár évvel később tudtam csak meg, - hogy Édesanyám, a tanítónő barátnőjével a Népházban volt. Tanítottak. Ma úgy mondanánk, - hogy szakkört vezettek. Néha, a Papa is besegített.
Háztartástan, gazdaságtan, főzés, szabás-varrás, kézimunka, stb. volt a téma, - és beszélgettek is ilyenkor, a felmerült problémákról. Mindenféléről, még bizalmas dolgokról is. Ezért én, - hiába szerettem volna, - nem lehettem ott. Nem mehettem Mezepotániába.
Szóval, hazaértünk, és nem volt otthon senki, akinek elpanaszkodhattuk volna, hogy B.- bácsiéknál, éppen most hámozzák a lovat. Úgy, mint a krumplit, - pont úgy.
A dokinak mégse mondhattam el, - különben is, ő mindig sietett, mert mindig dolga volt, és mindig késésben volt. Nem ért rá beszélgetni senkivel. Velem meg, pláne.
Ha pedig mégis sikerült volna erőt venni magamon, és a nővéremnek mondom el, hogy hámozzák a lovat, - ő azt mondta volna, amit mindig, mindenkire, akinek baja volt, - hogy úgy kell neki.
Amikor Miska lába eltörött, arra is azt mondta. Nem is bocsátottam meg neki soha.
Hát, - nem mondtam el. Nem. Ne örüljön.
Amikor hazajött végre a Papa, - sírva meséltem el neki, hogy nagy baj van, nagyon nagy, - hámozzák a lovat, B. bácsiéknál. Úgy, mint a krumplit a Mama, pont úgy.
Annyira meglepődött, hogy kiesett a pipa a szájából. Aztán, ölbevett, és végtelen türelemmel magyarázta el nekem, hogy ez nem azt jelenti, amit én gondolok, hogy meghámozzák, és lenyúzzák a bőrét, - hanem azt, hogy felkantározzák, és ,,használatba veszik". Dologra fogják. Annyira örültem, - de annyira! - hogy nagy hévvel elkaptam a Papa nyakát, és majd kiszorítottam belőle a szuszt.
- Hála Istennek!...Hála Istennek, hogy nem lesz a B. bácsiék lova meztelen!...-
Amikor nagyobb lettem, a lovak iránti érdeklődésem aztán rajongássá változott. Közelebbi ismeretségbe azonban, csak akkor kerültem velük, - amikor a pusztára költöztünk. Ott se azonnal.
A puszta, - ahol sokáig éltünk, - egyik legszebb élmény volt az életemben, és az emléke örökre bennem maradt.
Amikor a pusztára kerültünk, - ahol minden és mindenki idegen volt, - bárhol mászkálhattam, bárhol játszhattam, - csak a lovak közelében nem. Kicsi voltam még.
A szüleim, bármennyire is könyörögtem, nem engedték meg, hogy a karám, az istálló, vagy a lovak körül járkáljak, csak messziről nézhettem őket. Nagyon messziről. Biztosságos távolságból.
- A lovak, veszélyesek...- mondta a mama.
- A lovak akkor is veszélyesek, - folytatta a papa, - ha semmi rosszat nem akarnak, és eszükbe sincs bántani téged. Egy ilyen hatalmas állat, véletlenül csak megbotlik, és ha a közelében vagy, rád esik,...- mondjuk, - és akkor kész, vége, meghalhatsz, vagy eltörhet a hátgerinced, és örökre nyomorék maradsz. Szóval, egy ilyen többmázsás állat, a szándékán kívül is életveszélybe hozhat bárkit. Ezért, - nem mehetsz a lovak közelébe. Punktum... -
Tudomásul vettem, - de teljesen lehervadtam. Nekem, elég lett volna annyi, hogy nézem őket, ahogy esznek, - de közelről. Vagy, ahogy csak állnak,... - de közelről. Vagy, ahogy hazafelé terelik őket, és átúsznak a völgyön, meg a pusztán. Vagy, ha nézhetem az itatást, vagy a lófürdetést, - vagy csak azt, ahogy pucolják őket. Vagy bármit, - de közelről. De, nem volt szabad. Nem. Csak a konyhaajtóból nézhettem, - azt, amit onnan láttam. Már, amit onnan látni lehetett.
Sokkal később aztán, ahogy nőttem, - mindig valaki kíséretében, - egyre közelebb mehettem hozzájuk, és egyre közelebbről bámulhattam őket. Majd, sok - sok idő elteltével, még közelebbről.
Az, már óriási engedmény volt, amikor a gondozója társaságában, megsimogathattam egy lovat. Aztán, többször is megsimogathattam. Egyre többször.
Mert egyre jobban nőttem, - és egyre nagyobb lettem. Igen. Már látszott is rajtam, hogy nagyobb vagyok.
Akkor aztán, már a gondozónak is segíthettem, - ami számomra nagy megtiszteltetés volt, mint ahogy az is, hogy szóbaállt velem. Boldog voltam, ha foghattam, és a kezébe adhattam a seprűt, vagy a lapátot.
Később pedig, - miután megtanultam a gondozásukat, -hajnalban keltem, és későn feküdtem, azért, hogy segíthessek lovat pucolni, vagy bármi mást, amit a lovak körül tenni kellett.
Így aztán, kicsinyenként, szinte az összes lovat megismertem, az összes lovat megszerettem, - és a nevükön szólítottam mindet.
Kényeztettem őket, amivel csak lehetett, sárgarépával, kockacukorral, almával és simogatással, - vagy tisztogatással, a sörényük és a farkuk fésülgetésével, fonogatásával. Így aztán, lassan ők is megismertek engem. Méghozzá, közelről.
Aztán, - igaz, nem a szüleim tudtával, - de kimerészkedtem utánuk a legelőre is, egy öl sárgarépával, és pár marék kockacukorral.
Ilyenkor csak elordítottam valamelyik ló nevét, - és rohant, vágtázott hozzám az egész csapat. Pontosan előttem torpantak meg, - és azonnal kezdték kirángatni a karomból, a kertünkből frissen szedett sárgarépát. Utána pedig elosztottam köztük a kevéske cukrot, vagy almát. Odajött ilyenkor a lovász is, - általában azért, hogy visszaterelje a lovakat, mert azok, az osztogatás után, amikor elindultam hazafelé, - mindig követtek. Utánam jöttek, és mindenképpen haza akartak kísérni.
Még később, - amikor már szabadon bemehettem az istállóba, - megismertem, megismerhettem a nagyon féltett lovakat is, - azokat, ,,akik" külön boxban voltak elhelyezve valamiért, - és külön karámjuk volt.
Ismertem ott egy lovat, ,,aki" a születése pillanatától kezdve, a kedvencem volt,...ő volt, Pulya... - de az egy másik,...hosszú-hosszú történet. Egyszer majd azt is elmesélem....-
Imádtam azt a lovat.
Pulyán kívül azonban, a Paci volt a kedvencem. Amellett természetesen, hogy az összes lovat, nagyon szerettem, akármilyen volt is, - Ő, különösen közel került a szívemhez. Ő volt az első. Az első igazi ló az életemben.
Az eredeti neve Ibolya volt, - de nem igen hasonlított az ibolyára, - azért lett Paci. Arra hasonlított.
Amikor Ibolyával először találkoztam, - éppen az istállóból vezette ki a gondozója, - én pedig pont akkor, befele rohantam volna ezerrel, - és megtorpantunk az istállóajtóban.
Amikor megláttam, földbe gyökereztem. Egy gyönyörű, fekete szépség állt előttem. Nem tudom, - mért nem láttam én őt addig soha? Miért?
Ibolya, - olyan volt, akár az ördög. Vagy annak a lova.
Koromfekete volt, mint az éjszaka, csillagok nélkül. Hatalmas volt, robusztus. Enyhén hullámos sörénye majdnem a térdéig ért, farka a földig, - a bokáin pedig kapcát viselt.
Büszke fejtartással állt, nem nézett rám, elnézett felettem, - mintha ott se lettem volna. Méltóság sugárzott róla, és az a biztos tudat, hogy ő a világ legszebb lova.
Csak megláttam, - és lezuhant az állam. Ilyen szép lovat én még életemben nem láttam, - és nem is gondoltam volna, hogy létezik ilyen.
Átnézett rajtam. Igen.
Nekem pedig remegni kezdett a lábam, és nem voltam képes megmozdulni.
- Hogy hívják?... - nyögtem.
- Engem?
- Nem, a lovat...-
- Ő az Ibolya...- mondta a gondozója...-
- Igen...- vacogtam - Ibolya. Szép név.
- Az.
- Hány éves?
- Én?
- Nem, a lova...-
- Nem az én lovam...-
Aztán, csak álltunk. Csak álltunk.
Néztem Ibolyát, - aki olyan volt, mint maga az ördög. Vagy a lova. Néztem a majdnem térdig érő, hullámos sörényét, a gyönyörű fejét, és a lélekkel teli, tiszta tekintetét. Az, - nem az ördög tekintete volt.
Nem bírtam megmozdulni, és megszólalni sem. Végül, a lovász, - aki látta, hogy letaglózott a látvány, - törte meg a csendet:
- Akarsz nekem segíteni?...Akarsz? ...Fésülheted, ha akarod. Mindennap megfésülheted a sörényét, meg a farkát is, ha akarod. Szereti, ha fésülik...-
- Igen, igen, akarok,...akarok segíteni, de nem merek...-
- Nem baj,... ne félj,... nem kell tőle félni, meglátod. Nem bánt. Nem olyan ló ez, ismerem én, amióta megszületett...-
Így aztán, remegő kézzel átvettem a sörényfésűt, kimentünk az istálló elé, és azonnal elfelejtettem, hogy hová is rohantam annyira, - ezerrel. A lovász fogta, én pedig megpróbáltam, tisztes távolságból, fésülgetni Ibolyát. Ő azonban, nem hagyta magát. Ahogy hozzáértem, azonnal elhúzta a fejét tőlem. Megpróbáltam újra, de akkor is.
Aztán, csak az Isten tudja, hogy hányszor próbáltam meg újra, akkor is, meg máskor is. Nem engedte. De nem adtam fel.
A lovász fogta, - én meg fésültem, - másképp nem lehetett.
Telt az idő, később pedig, valami lassan megváltozott köztünk.
Egyszercsak nem nézett már át rajtam Ibolya, nem nézett át a fejem felett sem, és nem rántotta el a fejét, ha a sörényéhez értem. Tudomásul vette, hogy én is a világon vagyok.
Azonban, sok idő telt még el addig, amíg beleegyezett abba, hogy helyes kis copfokat fonjak a hajából, a homloka közepén, a két picike füle között, - azért, hogy kilásson a szőr alól.
Fontam aztán egy-egy copfot, a gyönyörű sörényéből is, a feje két oldalán, - a többi meg szabadon maradt.
Nem kellett nekem többé baba és játék. Semmi sem kellett. Ott volt nekem Ibolya. Ibolya, akit imádtam.
Alakult vele a kapcsolatunk. Alakult. Elégedett voltam. Sőt, repestem az örömtől.
Fésültem, fésülgettem tovább, és már copfokat fontam a földön húzott farkából is. Aztán, azt is megengedte, hogy megtisztítsam és megfésüljem a bokaszőrét, ami a patáját is eltakarta, - s amit én kapcának hívtam, - és kegyesen megengedte, hogy felemeljem ehhez a lábát. Mind a négyet méghozzá, egymás után. Pont úgy, ahogy kell.
Felrúghatott volna könnyedén, - de nem akart. Hatalmas sikernek éreztem ezt. De ez, - csak a szolgálat volt, amit elfogadott tőlem.
A barátkozás, amit szerettem volna, nagyon nehezen indult, mert kizárólag én akartam vele barátkozni, - ő meg nem, énvelem.
A lelkéhez is közel akartam kerülni, - mert azt mondta a papa, hogy a ,,lónak, lelke van", és ez, látszott is Ibolyán, hogy van neki, - hogy tényleg van neki, - de Ibolya nem engedte meg. Bezárta a lelkét.
Az elején, volt úgy, hogy lehajolt hozzám, megnézett közelről is, - majd, miután jól szemügyrevett, megszaglászott, aztán csak úgy egyszerűen összecsippentette a mellemen a grabancomat, megrázott egy kicsit, majd elengedett, - és ott hagyott.
Különben, nem illett rá a neve, mert az ibolya, az szerény, és visszafogott, - a Paci meg nem volt az.
Paci volt, igen. Később már édes, aranyos, - de az elején, egy gyalázatos rossz paci volt, aki kutyába se vett engem. Nem kellettem neki barátnak. Igen, - az volt a helyzet.
Hiába sétáltattam kedvére, meg az én kedvemre is, amikor csak lehetett, és hiába vittem neki marékszám a kockacukrot, meg a sárgarépát, és az almát, - elfogadta ugyan, és szívesen megette, de ez is csak szolgálat volt, - és ezzel, nem loptam be magamat a szívébe. Nem lehetett őt megvesztegetni.
Akármit csináltam, nem tudtam megszerettetni vele magamat.
- Ibolya, te egy dög vagy - mondtam neki, -...nem is szeretlek, lemondtam rólad...-
Sokszor közöltem ezt vele, mert sokszor adott rá okot, és alighanem, értette. Valahányszor a tudtára adtam neki, hogy neheztelek rá, és nem szeretem őt, - és ez, gyakran előfordult, - megálltam előtte, a szemébe néztem, ahogy egy embernek, pont úgy, és csak mondtam, mondtam, mondtam a magamét. Úgy tűnt, hallgatta, amíg meg nem unta.
Néha, felröhögött közben, vagy lehajolt hozzám, és lelegelte a fülem fölé tűzött margarétát, vagy a kezemből a csokrot, - vagy egyszerűen csak mellbelökött, hogy hanyatt estem. Aztán, - otthagyott.
Ibolya, - a dög...-
Álltam ilyenkor Isten szent ege alatt, felfelé néztem, és azt gondoltam, elkelne, - sőt jól jönne, - némi segítség odaföntről, mert magam, Ibolyával nem boldogulok, az biztos, - és soha nem is fogok, - az is biztos.
Hát, igen. Ibolyát, először csak vezetgettem, csak sétáltattam, csak kényeztettem, és csak barátkoztunk, - de később, amikor úgy gondoltam, hogy eljött már az ideje, - rajta tanultam lovagolni. Nem ment könnyen. Tízen-egy-pár éves lehettem akkor.
Sokkal szerencsésebb lett volna azonban, ha továbbra is csak a seprű mellett maradok, és kizárólag azzal próbálkozom, nem Ibolyával. Mert ahogy végre felkepesztettem nagy keservesen a hátára, - ami akkora volt, mint egy bontóasztal, - abban a pillanatban ugrott egy nagyot, meg rúgott egy nagyot, meg röhögött egy nagyot, - aztán ledobott.
Utána pedig csak ezt ismételtük jó ideig.
Felültem, ledobott.
Felültem. Ledobott.
Megint felültem, - és megint ledobott.
Aztán, ha már kinyúlva feküdtem a fűben, - akkor még jól bele is harapott a fenekembe.
Nem tudom miért, - de így is szerettem Ibolyát.
Igaz, sose hagyott ott, ha leestem, mindig megszemlélt közelről is, sőt, meg is szagolgatott, - és türelemmel várt, amíg újra felkanalazom magamat a fűből.
Aztán, - kezdődött minden elölről.
Felültem, ledobott, - megint felültem, - és megint ledobott.
Sohasem volt ennek vége.
Az, már a haladó próbálkozásaim közé tartozott, amikor felmásztam, és ráhasaltam a hátára, megkapaszkodtam a sörényében, ő pedig, - az első meglepetés után, néhány pillanattal, - könnyedén és szép nyugodtam megemelte a mellső lábait, én pedig lecsúsztam róla, - hátul, a fenekénél. Akárhogyan kapaszkodtam, akkor is.
Amikor már a földön voltam, odafordult megnézni, - ha nem mozdultam, akkor odajött, megszaglászott, és rám fújt párszor. Amikor rájött, hogy élek, - otthagyott.
Aztán, sokáig csináltuk ezt, - felhasaltam, kapaszkodtam, lecsúsztatott.
Felhasaltam, kapaszkodtam, lecsúsztatott.
Jó játék volt. Egy darabig. Aztán már nem.
A végén, - amikor sehogy se tudtunk előbbre jutni, - már nem is tudtam mit csináljak, sírjak, ordítsak, vagy zokogjak, esetleg könyörögjek Ibolyának, vagy káromkodjak. Tudtam még. Csak nem szoktam...-
Ibolya, - nem szeretett engem. Azt gondoltam.
Az volt a baj. Az.
Neki, én olyan pici és jelentéktelen voltam, mint nekem egy szúnyog. Szóba se jöhetett, hogy valaha is alkalmazkodik hozzám, hogy megtanulom valaha is irányítani, vagy szót érteni velem. Ibolya nagy volt, - én meg nem.
Azt kellene mondanom, hogy Ibolya akkora volt, mint egy ló.
Biztos, volt legalább 5 mázsa. De mivelhogy Ibolya ló volt, méghozzá igazi, - a nagyságát ezzel nem tudom jól kifejezni.
Ibolya, hozzám képest hatalmas volt, - nekem, akkorának tűnt, mint egy hegy, vagy egy ház. Pedig, lehet hogy csak akkora volt, - mintha két lóból gyúrták volna össze.
Szóval, Ő nagy volt, én meg, esélytelenül kicsi, igen, - és teljesen jelentéktelen vele szemben. Meg, mással szemben is.
- Én, szeretem az ibolyát, - mondtam neki egyszer, elkeseredetten, - de téged nem szeretlek. Az ibolyát még szagolgatni is lehet, téged meg nem. Neked nem illatod van, hanem lószagod, és az, azért más. Te büdös vagy, igenis, - mert te nem vagy ibolya, hanem csak egy paci. Egy haszontalan, szófogadatlan, harapós, ronda paci. Hát ezért nem szeretlek én téged, ezért, - és nem is kellesz nekem, sőt szóba se fogok állni veled, de csak holnaptól...-
Akkor, - miközben csak állt, nézett, és csapkodta magát a farkával, - hirtelen, lehajtotta, és váratlanul bedugta a fejét a hónom alá. Pont úgy, mint ahogy Büdös, a kutyám szokta, ha azt akarta, hogy simogassam meg. A meglepetéstől, dermedten álltam. De ennek az ösztönzésnek, nem lehetett ellenállni.
Abban a pillanatban, egyszerre mindent megbocsátottam neki. Még azt is, amit csak később fog elkövetni ellenem.
Elkaptam a fejét, megöleltem, hozzásimultam, és odatettem a fejemet szorosan az övéhez, nagy - nagy szeretettel. Pár pillanatig így álltunk mozdulatlanul, - aztán lerázott.
Mégis, pontosan éreztem, hogy akkor, ott, abban a pillanatban, valami elkezdődött köztünk. Odaadta akkor Ibolya a lelkét.
Teljes bizalommal, tiszta és ártatlan szemekkel nézett rám, - de a tekintetében benne volt az, hogy pontosan tisztában van a helyzettel. Azzal, hogy mennyire szeretem, - ...és akkor, megcsókoltam a gyönyörű szeme fölött.
Hát, - így kezdődött. Így. Aztán, így is folytatódott....-
Minden alkalommal, amikor a hosszú séták, a végeláthatatlan játékok és viháncolások után visszavittem a karámba, vagy az istállóba, - mindig megálltunk vele egy pillanatra. Ilyenkor, szorosan megöleltem, - ő pedig lehunyta a szemét.
Aztán csak álltunk, ...csak álltunk.
Ezek a pillanatok, - örökszép pillanatok voltak. A lelkünk is összesimult.
Akkor már, nagyon közel kerültünk egymáshoz. Nagyon közel. Szívből szerettem őt, - bár, ezt a lovat mindenki szerette, nemcsak én, mert nem is lehetett nem szeretni. Az érzés, - akkor tudtam már, - kölcsönös volt.
Aztán, - így maradtunk. Így.
Később, nem dobott le, és akár elfekhettem a széles hátán, - ami elég jól ki volt párnázva, - nem bánta. Megengedte azt is, hogy fordítva üljek rá. Sőt, - keresztbe is fekhettem. Csak úgy, a szőrén, - játékból, - hogy kezem-lábam lelógott a két oldalán.
Kényelmes volt a háta, és biztosan ültem, vagy biztosan hasaltam rajta, még a szőrén is. Még később, már fel is álltam a hátán, - és azt sem bánta.
Egyszer, amikor a gyalogösvényen bandukoltunk, szép lassú, élvezetes tempóban, - Bundás meg utánunk, - hirtelen váratlanul kirepült mellettünk a bokorból egy fácán. Egyenesen Ibolya fejének.
Annyira megijedt akkor, hogy ledobott, és elvágtatott.
De nem ment nagyon messzire, - mert rövid idő alatt lecsillapodott, és odaügetett hozzám.
Feküdtem kinyúlva a fűben. Megbökdösött párszor az orrával, és szokás szerint, többször is az arcomba fújt. Én pedig, amikor az első ijedtség után magamhoz tértem, elkezdtem nevetni, talpra ugrottam, - és megöleltem.
Akkor már nem taszított mellbe, örült, hogy élek. Csak felkapta a fejét, megpördült, és otthagyott. Örömében, óriásit vágtázott a mezőn, - vidáman, boldogan, és - csak úgy mellékesen, - megpróbálta lerúgni a csillagokat is az égről.
Aztán, visszajött.
Még később, - amikor Ali úgy látta jónak, hogy meg kell tanulnom tisztességesen lovagolni egy ,,iskolalovon", és a szüleim beleegyeztek, - akkor nagyon sok, és nagyon szabályos, keserves tanulás, és gyakorlás után, - már azt is megengedte, hogy felüljek Ibolyára.
Addig, nem engedte meg, - anélkül ültem fel, - de alighanem tudta. Mert Ali, mindent tudott, - bár ez, nem látszott rajta.
Abban a pillanatban, amikor először ültem nyeregben Ibolya hátán, majdnem elsírtam magamat a gyönyörűségtől. A mennyekben éreztem magamat!
Igaz, volt egy, - egyetlenegy, - rémült pillanat, amikor átfutott rajtam, hogy mi lesz akkor, ha elragad, és elvisz engem világgá, ahol nekem, se apám, se anyám,...- és akkor, miközben kapaszkodtam ész nélkül, görcsösen, - hirtelen átvillant a fejemen az összes imádság, amit addig életemben imádkoztam, - de még az is, amit nem.
Aztán megnyugodtam. Kapaszkodtam továbbra is, de nyugodtan. És azt gondoltam, - nem baj, ha elvisz, valahol majd megáll.
Akárhol.
Mindegy.
Meg fog állni.
Előbb-utóbb elfárad, - és akkor hazajövünk.
Tudtam, hogy nem lesz baj, tudtam, hogy vigyázni fogok rá, ahogy ő is rám.
Hosszú időbe telt azonban, amíg összehangolódtunk, - de teljesen összehangolódtunk. Éreztem, amit ő érez, és ő is azt, - amit én.
Imádtam Ibolyát. Igen.
Éveket töltöttünk aztán így.
- Ez a ló, egy kincset ér,... - mondta egyszer a Papa. Ő, akkor már tudta, hogy Ibolya, ,,kicsoda". Én, - még nem.
- Igen, Ibolya egy kincs, - gondoltam. Igen,... - de nem azért, mert nagy értékű, ritka szép ló, - hanem azért, mert ő Ibolya. Csak azért...-
Álmomban, néha látom még!...Látom Ibolyát.
A hollófekete, csodaszép lovat, a hosszú lobogó sörényével, a földet söprő farkával, és a kapcás lábaival.
Hát igen. Álmomban, ha rápillantok, még mindig úgy látom, ahogy legelőször, - hogy ez, ez a ló, maga az ördög. Vagy az ördög lova.
Pedig, a valóságban, - ahogy bebizonyosodott, - nem volt az.
Egy tünemény volt, egy szépséges tünemény. Egy tünemény, aki átsuhant az életemen.
Álmomban, látom még,... - igen. És álmomban, érzem, a selymes, dús, gyönyörű, hosszú sörényét, amelyet, ha fésültem, fonogattam, vagy simogattam, szinte elveszett benne a kezem.
Látom még a dús, hosszúszőrű, szép kapcáit is, - amit szintén, annyira szerettem fésülgetni.
Látom a hosszú farkincáját, ami a földet söpörte, és látom őt száguldás közben, a sárga repcetáblában, - amint a gyönyörű sörénye, lobogott, lengett, úszott utána a levegőben.
Látom még, ahogy ugrik, - és megcélozza a csillagokat az égen.
Álmomban,... - él még. Álmomban ott áll az istállóajtóban, hollófeketén, mint maga az ördög. Igen. Vagy, mint annak a lova...-
</TD><TD width="1%"></TD></TR><TR><TD width="100%" colSpan=3></TD></TR></TBODY></TABLE>
Ki voltál?...
Kos (március 21.–április 20.)
Előző életeiben sokat tett a közösségért. Legtöbbször mások céljaira összpontosított, és a sajátjait gyakran háttérbe szorította. Nem állt ki az igazáért, véleményéért. Kezdeményezőképességét sem mindig vállalta fel, így nem nyilvánulhatott meg a tehetsége. Jelenlegi élete arra bátorítja, hogy képességeit a saját javára fordítsa, személyes céljai érdekében vesse be. Meg kell tanulnia az önfejlesztés lépéseit, önállóvá kell válnia. A másoktól való bármely függőséget kerülnie kell.
Grafikák: Pintér Péter
Előző életében: polgármester, politikus volt.
Bika (április 21.–május 20.)
Előző életében túlságosan belebonyolódott mások életébe. Ezért nem tudott úgy fejlődni, mint ahogyan szerette volna. Nem tudta másoktól függetlenné tenni saját egyéniségét. Mostani életében kapcsolatteremtő képességét anyagi gyarapodása érdekében kell felhasználnia. Meg kell találnia saját útját. Ehhez tudatosítania kell magában az értékeit, fejlesztenie kell önértékelését. Az anyagi önállóság kérdése központi fontosságot nyer.
Előző életében: jós, természetgyógyász volt.
Ikrek (május 21.–június 21.)
Előző életei során az igazságot kereste, munkája is ehhez kapcsolódhatott. Mindig másképpen látta a világot, mint az átlag, különleges látásmódra tett szert. Most inkább a logikus gondolkodást kell elsajátítania. Feladata, hogy elfogulatlanul szemlélje az eseményeket, döntéseit tényekre alapozva hozza meg. Másokra is oda kell figyelnie. A korábban megszerzett bölcsességét tovább kell adnia. Valószínűleg szerepet kap életében a tanítás vagy az írás.
Előző életében: tanár vagy szónok volt.
Rák (június 22.–július 22.)
Előző életei során a karrier és a munka volt önnek a legfontosabb. Magánélete háttérbe szorult. Tekintélyre tett szert, nagy megbecsülésben volt része, esetleg ismert ember is lehetett. Ön uralta és irányította az életét. Ám érzéseit mindig alárendelte szakmai életének. Most a magánélet, érzelmek, mások támogatása lesz a legfontosabb. Meg kell tanulnia a másokról való gondoskodást is. Ez bizony áldozatokat kíván, a saját személyisége háttérbe szorulhat.
Előző életében: vállalati vezető volt.
Oroszlán (július 23.–augusztus 23.)
Korábbi életeiből a szabadság és az egyenlőség elvét hozta magával. Előző életeiben is kitűnő szellemi képességekkel rendelkezett, de jó ötleteit nem mindig tudta kivitelezni. Sok erőfeszítést tett embertársai jogaiért, eszméik megvalósításáért. A barátaira mindig támaszkodhatott. Jelen életében meg kell tanulnia a céltudatosságot. Feladata, hogy saját álmait, vágyait megvalósítsa. Zsenialitását kamatoztatnia kell.
Előző életében: feltaláló, meg nem értett zseni volt.
Szűz (augusztus 24.–szeptember 23.)
Előző életében sok időt töltött a világtól elzárva, kolostorban vagy börtönben. Lehet, hogy alkotómunkába merülten vagy álmodozva élt. Megtanulta, mit jelent az együttérzés, a képzelőerő vagy a látnoki képesség. Jelen életében ennek ellenpólusát kell megtapasztalnia: ki kell fejlesztenie gyakorlati képességeit. Élete célja a hasznos szolgálat ellátása egy „valódi világban”, amelynek nem sok köze van a képzelethez vagy álmodozáshoz.
Előző életében: egyházi személy, börtönőr lehetett.
Mérleg (szeptember 24.–október 23.)
Elmúlt életeiben ellentmondást nem tűrő erőszakossággal tört előre. Türelmetlenség, nyugtalanság és versenyszellem irányította cselekedeteit. Az akkor kifejlesztett önbizalmat, bátorságot most arra kell használnia, hogy másokat bátorítson, támogasson. Jelenlegi feladata a többi emberrel való együttműködés elsajátítása. Meg kell tanulnia előbb mérlegelni, és csak azután cselekedni. Ahelyett, hogy önmagára figyelne, a segítőkészség kerül előtérbe.
Előző életében: sikeres sportoló volt.
Skorpió (október 24.–november 22.)
Előző életében nagyon gazdag lehetett, az anyagiak uralták az életét. Megtanult bánni a pénzzel, s ezt mostani életében is kamatoztathatja. De az anyagi értékekhez képest egyre fontosabb lesz a szellemi értékek birtoklása. Fontossá válik, hogy ne egyedül birtokoljon javakat, hanem azt másokkal is megoszthassa. Előtérbe kerülhet, hogy másokkal együtt egy közösség anyagi biztonságát megteremthesse, közös álmokat segítsen felépíteni.
Előző életében: földbirtokos, gazdag vállalkozó volt.
Nyilas (november 23.–december 21.)
Számos életében volt tanító, szónok, író, vagy riporter. Tanulmányozhatta a többi ember szempontjait. Jelenlegi életében elérkezett az ideje, hogy saját véleményt, álláspontot alakítson ki. Előző életeiben túl sokat, túl ésszerűen gondolkodott, így nem tudott kifejlődni spirituális énje, megérzéseit nem tudta kibontakoztatni. Meg kell tanulnia a tényeket gondolati egységbe rendezni. Jelen életében fontos szerephez jut a hit és a belső bölcsesség.
Előző életében: médiaszemélyiség lehetett.
Bak (december 22.–január 20.)
Mások gondozásával, háztartás vezetésével, családközpontú feladatokkal foglalkozott előző életében. Így biztonsága más emberektől függött. Ám sokat fejlődött érzékenysége, beleérző képessége, családi ügyekben való jártassága egyaránt. Most ki kell mennie a világba. Meg kell tanulnia, hogy miként képviselheti saját érdekeit. Élete csak abban az esetben teljesedhet ki, ha megfelelő hivatást, karriert tud kiépíteni magának. Karrierjében végre önmagát is megtalálhatja.
Előző életében: családanya, ápoló volt.
Vízöntő (január 21.–február 19.)
Előadóművész, színész, uralkodó lehetett előző életében. Megtanulta, hogyan bontakoztassa ki azokat a képességeit, amelyekkel tekintélyt szerezhet. Rájött, hogyan vonja magára az emberek figyelmét, hogyan kell szüntelenül a középpontban állnia. Tudatában volt különlegességének, és önbizalomban sem volt hiánya. Jelenlegi életében tudását a közösség érdekében kell kamatoztatnia. Az első, amit meg kell tanulnia, hogy együtt tudjon működni másokkal, és figyelembe tudja venni a többiek érdekeit.
Előző életében: ünnepelt színész lehetett.
Halak (február 20.–március 20.)
Számos előző életében volt orvos, ápoló, gyógyító. Ennek köszönhetően alapos, pontos, eredményes, és rendkívül sokat ad a részletekre. Jelenlegi életében az a feladata, hogy spirituális tudását is kifejlessze. A lecke így hangzik: megtanulni elengedni és kifejleszteni belső meggyőződését. Meg kell értenie, hogy a világ – bár sokszor rendezetlennek és ötletszerűnek tűnik – mégis egy kozmikus rend szerint működik. Többször kellene hallgatnia az ösztöneire, így könnyebben megtalálja belső békéjét!
Előző életében: az egészségügy területén tevékenykedhetett.
Copy a mai Blikkből.
<!-- /cikk cache -->
Kos (március 21.–április 20.)
Előző életeiben sokat tett a közösségért. Legtöbbször mások céljaira összpontosított, és a sajátjait gyakran háttérbe szorította. Nem állt ki az igazáért, véleményéért. Kezdeményezőképességét sem mindig vállalta fel, így nem nyilvánulhatott meg a tehetsége. Jelenlegi élete arra bátorítja, hogy képességeit a saját javára fordítsa, személyes céljai érdekében vesse be. Meg kell tanulnia az önfejlesztés lépéseit, önállóvá kell válnia. A másoktól való bármely függőséget kerülnie kell.
Előző életében: polgármester, politikus volt.
Bika (április 21.–május 20.)
Előző életében túlságosan belebonyolódott mások életébe. Ezért nem tudott úgy fejlődni, mint ahogyan szerette volna. Nem tudta másoktól függetlenné tenni saját egyéniségét. Mostani életében kapcsolatteremtő képességét anyagi gyarapodása érdekében kell felhasználnia. Meg kell találnia saját útját. Ehhez tudatosítania kell magában az értékeit, fejlesztenie kell önértékelését. Az anyagi önállóság kérdése központi fontosságot nyer.
Előző életében: jós, természetgyógyász volt.
Ikrek (május 21.–június 21.)
Előző életei során az igazságot kereste, munkája is ehhez kapcsolódhatott. Mindig másképpen látta a világot, mint az átlag, különleges látásmódra tett szert. Most inkább a logikus gondolkodást kell elsajátítania. Feladata, hogy elfogulatlanul szemlélje az eseményeket, döntéseit tényekre alapozva hozza meg. Másokra is oda kell figyelnie. A korábban megszerzett bölcsességét tovább kell adnia. Valószínűleg szerepet kap életében a tanítás vagy az írás.
Előző életében: tanár vagy szónok volt.
Rák (június 22.–július 22.)
Előző életei során a karrier és a munka volt önnek a legfontosabb. Magánélete háttérbe szorult. Tekintélyre tett szert, nagy megbecsülésben volt része, esetleg ismert ember is lehetett. Ön uralta és irányította az életét. Ám érzéseit mindig alárendelte szakmai életének. Most a magánélet, érzelmek, mások támogatása lesz a legfontosabb. Meg kell tanulnia a másokról való gondoskodást is. Ez bizony áldozatokat kíván, a saját személyisége háttérbe szorulhat.
Előző életében: vállalati vezető volt.
Oroszlán (július 23.–augusztus 23.)
Korábbi életeiből a szabadság és az egyenlőség elvét hozta magával. Előző életeiben is kitűnő szellemi képességekkel rendelkezett, de jó ötleteit nem mindig tudta kivitelezni. Sok erőfeszítést tett embertársai jogaiért, eszméik megvalósításáért. A barátaira mindig támaszkodhatott. Jelen életében meg kell tanulnia a céltudatosságot. Feladata, hogy saját álmait, vágyait megvalósítsa. Zsenialitását kamatoztatnia kell.
Előző életében: feltaláló, meg nem értett zseni volt.
Szűz (augusztus 24.–szeptember 23.)
Előző életében sok időt töltött a világtól elzárva, kolostorban vagy börtönben. Lehet, hogy alkotómunkába merülten vagy álmodozva élt. Megtanulta, mit jelent az együttérzés, a képzelőerő vagy a látnoki képesség. Jelen életében ennek ellenpólusát kell megtapasztalnia: ki kell fejlesztenie gyakorlati képességeit. Élete célja a hasznos szolgálat ellátása egy „valódi világban”, amelynek nem sok köze van a képzelethez vagy álmodozáshoz.
Előző életében: egyházi személy, börtönőr lehetett.
Mérleg (szeptember 24.–október 23.)
Elmúlt életeiben ellentmondást nem tűrő erőszakossággal tört előre. Türelmetlenség, nyugtalanság és versenyszellem irányította cselekedeteit. Az akkor kifejlesztett önbizalmat, bátorságot most arra kell használnia, hogy másokat bátorítson, támogasson. Jelenlegi feladata a többi emberrel való együttműködés elsajátítása. Meg kell tanulnia előbb mérlegelni, és csak azután cselekedni. Ahelyett, hogy önmagára figyelne, a segítőkészség kerül előtérbe.
Előző életében: sikeres sportoló volt.
Skorpió (október 24.–november 22.)
Előző életében nagyon gazdag lehetett, az anyagiak uralták az életét. Megtanult bánni a pénzzel, s ezt mostani életében is kamatoztathatja. De az anyagi értékekhez képest egyre fontosabb lesz a szellemi értékek birtoklása. Fontossá válik, hogy ne egyedül birtokoljon javakat, hanem azt másokkal is megoszthassa. Előtérbe kerülhet, hogy másokkal együtt egy közösség anyagi biztonságát megteremthesse, közös álmokat segítsen felépíteni.
Előző életében: földbirtokos, gazdag vállalkozó volt.
Nyilas (november 23.–december 21.)
Számos életében volt tanító, szónok, író, vagy riporter. Tanulmányozhatta a többi ember szempontjait. Jelenlegi életében elérkezett az ideje, hogy saját véleményt, álláspontot alakítson ki. Előző életeiben túl sokat, túl ésszerűen gondolkodott, így nem tudott kifejlődni spirituális énje, megérzéseit nem tudta kibontakoztatni. Meg kell tanulnia a tényeket gondolati egységbe rendezni. Jelen életében fontos szerephez jut a hit és a belső bölcsesség.
Előző életében: médiaszemélyiség lehetett.
Bak (december 22.–január 20.)
Mások gondozásával, háztartás vezetésével, családközpontú feladatokkal foglalkozott előző életében. Így biztonsága más emberektől függött. Ám sokat fejlődött érzékenysége, beleérző képessége, családi ügyekben való jártassága egyaránt. Most ki kell mennie a világba. Meg kell tanulnia, hogy miként képviselheti saját érdekeit. Élete csak abban az esetben teljesedhet ki, ha megfelelő hivatást, karriert tud kiépíteni magának. Karrierjében végre önmagát is megtalálhatja.
Előző életében: családanya, ápoló volt.
Vízöntő (január 21.–február 19.)
Előadóművész, színész, uralkodó lehetett előző életében. Megtanulta, hogyan bontakoztassa ki azokat a képességeit, amelyekkel tekintélyt szerezhet. Rájött, hogyan vonja magára az emberek figyelmét, hogyan kell szüntelenül a középpontban állnia. Tudatában volt különlegességének, és önbizalomban sem volt hiánya. Jelenlegi életében tudását a közösség érdekében kell kamatoztatnia. Az első, amit meg kell tanulnia, hogy együtt tudjon működni másokkal, és figyelembe tudja venni a többiek érdekeit.
Előző életében: ünnepelt színész lehetett.
Halak (február 20.–március 20.)
Számos előző életében volt orvos, ápoló, gyógyító. Ennek köszönhetően alapos, pontos, eredményes, és rendkívül sokat ad a részletekre. Jelenlegi életében az a feladata, hogy spirituális tudását is kifejlessze. A lecke így hangzik: megtanulni elengedni és kifejleszteni belső meggyőződését. Meg kell értenie, hogy a világ – bár sokszor rendezetlennek és ötletszerűnek tűnik – mégis egy kozmikus rend szerint működik. Többször kellene hallgatnia az ösztöneire, így könnyebben megtalálja belső békéjét!
Előző életében: az egészségügy területén tevékenykedhetett.
Copy a mai Blikkből.
<!-- /cikk cache -->
A rák ellen...
– Minden élelmiszernek megvan a maga tápanyagértéke és védelmi mechanizmusa, így a belőlük összeállított étrend össznépi támadást képes indítani a rákos megbetegedés ellen, illetve hatásosan segít a megelőzésben – jelentette ki dr. Michael Hamm professzor, a hamburgi egyetem egyik táplálkozástudományi kutatóorvosa. Ő és a csapata 7000, a rák és az étkezés összefüggéséről szóló tanulmányt elemzett ki.
A professzor persze arra is kitért, melyek azok a gasztronómiai élvezetek, amelyet érdemes hanyagolni az egészséges és rákmentes életért. Ezek a vörös húsok, a zsíros, a cukros ételek és természetesen az alkohol. Ez utóbbi ugyanis hatalmas szerepet játszik a nyelőcső-, torok- és májrák kialakulásában. Nőknél napi tíz gramm alkoholos ital elfogyasztása 8 százalékkal növeli a mellrák kialakulását. Az alábbi összeállításból kiderül, mely élelmiszerekre kell kiemelten figyelni a bevásárlásnál.
Az ételek hatóanyagai vigyázhatnak ránk
Ananász:
Ez a déli gyümölcs nem csak a C vitamin miatt hatásos, de a benne található E vitamin is sejtvédő. Az ananász fogyasztása után a hatóanyagok megkötik a szabad gyököket és így komoly védelmet alakítanak ki a rák ellen a szájban és a garatban. Emellett a benne található enzimek gyulladáscsökkentőek és segítik a sebgyógyulást.
Barack:
A barackot sokáig afrodiziákumnak tartották. De nem emiatt értékes. A gyümölcs lykopint tartalmaz, amely hatásos prosztatarák ellen. Emellett a benne található folsavak bél és mellrák ellen védenek.
Articsóka:
A 15. században afrodiziákumként tartották nyilván. Leveleiben sejtvédő színanyagok vannak, egyes savszármazékai pedig segítik a kiválasztást, védik a májsejteket. Rostjai segítik a toxikus anyagok gyors távozását a szervezetből.
Padlizsán:
Sok karotinoidot, azaz színanyagot tartalmaz, emiatt a padlizsán a rák nagy ellensége. Ezeknek az anyagoknak ugyanis erős sejtvédő hatásuk van. Figyeljünk a vásárlásnál arra, hogy sima legyen a felülete, mert akkor még friss.
Bambuszrügy:
A legfontosabb alkotóanyaga a B-vitamin, valamint a kalciu és a kálium. B-vitamin segít a szervezet örökítőanyagának képzésében és javításában, a kálium fogyaszt. Fontos, hogy soha ne együk nyersen, hanem főzzük legalább három percig.
Banán:
Sok ballasztanyagot tartalmaz, amely segít abban, hogy a káros anyagok ne legyenek sokáig a belekben. De vigyázat, a banán sok szénhidrátot tartalmaz.
Csalán:
100 évvel ezelőtt tartósítószerként alkalmazták, mert baktériumölő hatása van. A benne található folsavak csökkentik a hasnyálmirigyrák rizikóját.
Brokkoli:
Számos színanyagot és ízanyagot tartalmaz, amelyek a szakértők szerint védenek a rák ellen. Hatását legjobban összevágva vagy püré formájában fejti ki.
Szeder:
Olyan savakat tartalmaz, amelyek akadályozzák a rákos sejtek növekedését. A és C vitamintartalma erősíti az immunrendszert.
Író:
A tejföl előállításánál létrejött anyagból tejsavak hozzáadásával írót készítenek, amely erősíti az immunrendszert, aktiválja a tumor elleni védelmet és ellenőrzi a belekben található baktériumokat.
Kesudió:
A benne található zsír 82 százaléka telítetlen zsírsavakból áll, amelyek sok A, D és E vitamint tartalmaznak. Sejtvédő és immunerősítő hatásúak.
Téli saláta (endívia):
Ez a saláta sok folsavat tartalmaz, amely egy rákvédő B-vitamin, amely a sejtek egészséges osztódását segíti. Az endívia sok C.vitamint is tartalmaz, amely a szabad gyököket megköti.
Borsó:
A borsóban található klorofilin megköti a káros anyagokat, így véd a bélrák ellen. Ráadásul csökkentik a koleszterinszintet, segítik az emésztést. Frissen vagy fagyasztva vegyük, mert konzerv formájában elveszti a hatását.
Eper:
Flavonoidot tartalmaz, amely védi a sejteket. Speciális savai védőréteget képeznek a DNS köré, így a támadó rákos sejteknek nincs esélyük.
Saláta:
A saláta egy xantofil nevű anyagot tartalmaz, amely véd a rák ellen. A folsavak segítik a bél- és mellrák elleni védelmet, éppen ezért érdemes akár naponta fogyasztani.
Édes kömény:
Megakadályozza a baktériumok terjedését, így védi a beleket. Ezen kívül flavonoidot is tartalmaz.
Árpa:
Ballasztanyagai segítik az emésztést, így a rákkeltő anyagoknak nincs elég idejük kifejteni a hatásukat. Ezért csökkenti a bélrák kialakulásának esélyét.
Tönköly:
Ballasztanyagokkal teli. A héjában rengeteg sejtvédő anyag található. Finom levesként.
Guave:
Ez az gyümölcs száj, garat és torokrák esetén hatásos lehet. A hawaiiak a leveleit hasmenés esetén is használják, de fogfájásra is jó. Jótékony hatását az orvostudomány is elismeri.
Zabpehely:
Ballasztanyagai segítik az emésztést. Ideális fogyasztása müzli formájában, gyümölcsökkel és zsírszegény tejjel.
Csipkebogyó:
Egy valódi csodagyógyszer. Rengeteg C vitamint tartalmaz, emellett a vörös rákvédő színanyagot, a likopint. A legértékesebb anyagai a héjában vannak.
Mogyoró:
Naponta egy maréknyi elfogyasztásával már sokat tesznek azért, hogy megelőzzék a rákot. Telítetlen zsírsavai nagyon hatásosak a káros anyagokkal szemben, egyéb savai sejtvédőek.
Áfonya:
Sejtvédő színanyagokat tartalmaz. Egyes savai védik a DNS-t, így megakadályozzák a sejtmutációt. Ezzel is csökkentve a rák kialakulásának esélyét.
Köles:
A legrégebbi gabona, rengeteg ballasztanyagot tartalmaz. Európában már ritkán használják, főleg kenyérfélékben feldolgozva.
Gyömbér:
Különböző olajakat tartalmaz, amelyeknek sejtvédő és gyulladáscsökkentő hatásuk van. Állatkísérletekben már bizonyították, hogy véd a bélrák ellen. Lovaknál gyulladások ellen használják.
Ribizli:
Egy maréknyi ribizliben 35 mg C-vitamin van. Védi a szervezetet a szabad gyökök megtelepedásétől. Hő hatására elveszti a vitamintartalmát.
Meggy:
C-vitamint, folsavakat és ballasztanyagokat tartalmaznak, amelyek formában tartják a beleket, így megelőzik a rákot. Feldolgozva erősen elveszti a jótékony hatását.
Kiwi:
A narancs és a citrom mellett a legnagyobb C-vitamin tartalmú gyümölcs. Ez erősíti az immunrendszert és gyorsan megköti a káros anyagokat, hogy azok aztán távozhassanak a szervezetből.
Fokhagyma:
Kénvegyületeket tartalmaz, amelyek csökkentik a rák kialakulásának esélyét. Jótékony hatását már az ókorban elismerték, a piramis építőinek naponta meg kellett enniük egy fokhagymát.
Karalábé:
Gyulladásmegelőző hatása van, ráadásul felpörgeti az immunrendszert. A héja sok C-vitamint és béta-karotint tartalmaz.
Kelkáposzta:
Ideális téli zöldség. Nagyon magas C-vitamin-tartalma van, és ezt akkor is megtartja, ha hosszabb ideig tároljuk. Fontos, hogy csak az összevágott zöldség tudja teljes mértékben kifejteni védő hatását.
Sütőtök:
A benne található szelén csökkenti a tüdőrák rizikóját, a sejtvédő vitaminjai is hatásosak. emellett megköti na rákkeltő anyagokat és segítik kiválasztani a szervezetből.
Tökmag:
Rengeteg E-vitamint tartalmaznak, a bennük található vas, cink és szelén, valamint a növényi hormonok szintén segítik a rák elleni védekezést.
Kefír:
Erősíti az immunrendszert, támogatják a belek működését, tisztító hatásúak, így a káros anyagok hamarabb kiválasztódnak.
Kurkuma:
Az ázsiai fűszer olyan anyagokat tartalmaz, amelyeket évszázadok óta használnak a gyógyításban. Sejtvédő hatása van.
Lazac:
Omega-3 zsírsavakat tartalmaz, amelyek hatásosak a test gyulladásos gócpontjaiban. Elkészítésénél vigyázni kell arra, hogy óvatosan süssük, kevés zsiradékkal.
Lenolaj:
Erős gyulladáscsökkentő hatása van. A tárolásánál vigyázni kell, hogy ritkán érintkezzen levegővel, mert akkor keserű lesz.
Lenmag:
Egy kiskanállal a müzlibe és máris növekszik az omega-3 zsírsavak bevitele a szervezetbe. A mell-, a méh- és a prosztatarák gyógyításában alkalmazzák.
Lencse:
Ballasztanyagokat tartalmaz, emellett sok folsavat és vasat. Ezek a terhes nők egészségének megóvásában is fontos szerepet játszanak.
Makréla:
Mint a tengeri halak általában, ez is sok omega-3 zsírsavat tartalmaz. Heti háromszor való fogyasztás esetén csökken a prosztatarák kialakulásának esélye, állítják svéd kutatók.
Mangó:
A trópusi gyümölcsök közül ez tartalmazza a legtöbb béta-karotint. Akkor tartalmazza a legtöbb hatóanyagot, amikor a héján apró fekete pöttyök jelennek meg.
Torma:
A tormát csípőssé tevő enzimek ennek a zöldségnek a leghatásosabb alkotóanyagai. Ezek ugyanis valódi harcosok a rákos sejtek ellen, segítik a méregtelenítést. Különösen segítik a tüdő-, a mell- és a bélrák megelőzését.
Paprika:
A zöld és pirospaprika a zöldségek közül a legnagyobb mértékben tartalmaznak C-vitamint, a pirosban pedig rengeteg a karotinoid, amely egy sejtvédő, immunerősítő anyag.
Bab:
A hüvelyesek legismertebb fajtája. A benne található ballasztanyagok csökkentik a bélrák kialakulását. Étkezési tanácsadók minimum heti egyszer javasolják bab fogyasztását.
Grépfrút:
A vörös húsú grépfrútfajták a C-vitamin mellett tartalmazzák az úgynevezett likopint, amely a szakemberek szerint nagy szerepet játszik a megelőzésben. Különösen a nyelőcső- és a gyomorrák elleni harcban van komoly hatása.
Alma:
Ez a gyümölcs úgynevezett flavonoidokat tartalmaz, amelyeket amolyan bélvédelmezőként tartanak számon. Emellett képesek megakadályozni a rákos sejtek növekedését. Fontos azonban, hogy az almát héjával együtt kell elfogyasztani, a legtöbb jótékony anyag ugyanis abban található.
Hering:
Ez a tengeri hal nagy mértékben tartalmaz omega-3 zsírsavakat, amelyek a rákot támogató omega-6 zsírsavak ellen képesek felvenni a harcot. Még sütve is megtartja a hatását.
Joghurt:
Ez az étel nemcsak sok kalciumot tartalmaz, de egészséges tejsavbaktériumokat is, amelyek aktiválják az immunrendszert és így a daganat elleni védelmet is erősítik. Ráadásul a belekben összegyűlt rosszindulatú anyagokat megkötik.
Chili:
A chiliben található erős anyag, a kapszaicin antibakteriális hatású, és elsősorban a prosztatarák ellen véd. Emellett a chili is nagy mértékben tartalmazza a sejterősítő flavonoidokat és karotinoidokat.
Sajt:
Az egészséges tejsavbaktériumok mellett sok kalciumot is tartalmaz, amely képes megakadályozni a bélnyálkahártya sérülését, ezzel is csökkentve a bélrák kialakulását.
Répa:
Különösen nagy mértékben tartalmaz béta-karotint, amely a szervezetben lévő káros anyagok nagy részét képes lekötni. A jótékony anyagok a héjában vannak, ezért érdemesebb csak megmosni a répát fogyasztás előtt.
Narancs:
A narancs nemcsak a téli hideg ellen erősíti az immunrendszerünket, de a benne található flavonoidok sejtvédelmező hatásúak, amely nagy szerepet játszik a rák elleni harcban.
Rozskenyér:
Ebben az ételben a ballasztanyagok a védelmezők. Ezek segítségével az étel sokkal hamarabb érkezik meg a belekbe és sokkal hamarabb választódik ki, így a rákkeltő anyagoknak sokkal kevesebb idejük van kárt okozni.
Zöld tea:
Ebben a teában lévő zöld anyag, a polifenol gyulladáscsökkentő hatású és megelőzi a rákos sejtek kialakulását. Amerikai kutatók szerint a mellrák elleni harcban is sikeresen „vetették be”.
Olívaolaj:
Az olaj nem egyenlő a zsírral. Hiszen míg a vörös húsokban található zsír nem egészséges, addig az olívaolajban található omega-3 zsírsavak azok, hiszen komoly gyulladáscsökkentő hatásuk van. Emellett pedig a belekben a rákmegelőző hatásuk is bizonyított.
Paradicsom:
Likopint tartalmaz, amely még a répában található béta-karotinnál is nyolcszor, tízszer jobban védi a sejteket, így komoly szerepet játszik a rákos sejtek szaporodásának megakadályozásában.
Rizs:
A legjobb védelem bélrák ellen. Segíti azoknak az anyagoknak a képzését, amelyek a bélnyálkahártyát erősítik. Rengeteg B1 és B2 vitamint tartalmaz.
Szegfűszeg:
Fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és baktériumölő hatása van, az egyik leghatásosabb gyógynövény. Terhesek azonban nem ehetik.
Papaya:
Sejtvédő hatású vitaminokat tartalmaz, emellett nagyon erős gyulladáscsökkentő hatása van.
Szilva:
A legtöbb rák ellen védő hatóanyag a héljában található. Az úgynevezett antociánok képesek legyőzni a káros szabadgyököket. Emellett a benne lévő kálium segít az egészséges sejtosztódásban.
Pisztácia:
Szelén, quercetin és reservatol azok az anyagok, amelyek védik a szervezetet a rákos sejtektől. Emellett a flavonoidok is komoly szerepet játszanak a szervezetben.
Túró:
A benne található kálium erősen befolyásolja a sejtnövekedést és újratermelődést. Emellett olyan savakat termel a belekben, amelyek védik a nyálkahártyát a támadásoktól.
Retek:
Rengeteg C-vitamint, kalciumot és magnéziumot tartalmaz, amelyek a kiválasztódott káros anyagokat és a zsírsavakat lekötik, így védik a szervezetek a bél és hólyagrák ellen.
Cékla:
Flavonoid tartalma miatt komoly immunerősítő hatása van. Rákos megbetegedések megelőzése miatt évente 2-3 hónapon keresztül érdemes naponta egy kiló cékla kipréselt levét meginni, méregtelenít ugyanis.
Rucola:
A germános potencianövelőnek használták. Színanyag tartalma miatt sejtvédő hatása van, megköti a szabad gyököket.
Zsálya:
A heidelbergi rákkutató központ tavaly bizonyította be hatását, amely szerint véd a rákos megbetegedések ellen. Napi 4-6 gramm bevitele tanácsos megelőzés szempontjából.
Csemege uborka:
A tejsavakkal tartóssá tett uborka rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, amely erősíti az immunrendszert és véd a rákos megbetegedések ellen.
Sóska:
A leveles zöldségek általában, így a sóska is sok folsavat tartalmaznak, amelyek komoly szerepet játszanak a megelőzésben.
Csokoládé:
A csokoládé és a kakaó olyan védő anyagokat tartalmaznak,. amelyek csökkentik a gyulladást. Különösen az étcsokoládéban van sok polifenol, amely egy amerikai tanulmány szerint megakadályozza a rákos sejtek terjedését.
Mustár:
A mustár erős illatát okozó anyagok baktériumölőek, komoly védelmet adnak a gyulladásos betegségek ellen és a rák ellen is védenek.
Blikk-összeállítás
<!-- /cikk cache --><!-- /cikk cache --><!-- /cikk cache -->
– Minden élelmiszernek megvan a maga tápanyagértéke és védelmi mechanizmusa, így a belőlük összeállított étrend össznépi támadást képes indítani a rákos megbetegedés ellen, illetve hatásosan segít a megelőzésben – jelentette ki dr. Michael Hamm professzor, a hamburgi egyetem egyik táplálkozástudományi kutatóorvosa. Ő és a csapata 7000, a rák és az étkezés összefüggéséről szóló tanulmányt elemzett ki.
A professzor persze arra is kitért, melyek azok a gasztronómiai élvezetek, amelyet érdemes hanyagolni az egészséges és rákmentes életért. Ezek a vörös húsok, a zsíros, a cukros ételek és természetesen az alkohol. Ez utóbbi ugyanis hatalmas szerepet játszik a nyelőcső-, torok- és májrák kialakulásában. Nőknél napi tíz gramm alkoholos ital elfogyasztása 8 százalékkal növeli a mellrák kialakulását. Az alábbi összeállításból kiderül, mely élelmiszerekre kell kiemelten figyelni a bevásárlásnál.
Az ételek hatóanyagai vigyázhatnak ránk
Ananász:
Ez a déli gyümölcs nem csak a C vitamin miatt hatásos, de a benne található E vitamin is sejtvédő. Az ananász fogyasztása után a hatóanyagok megkötik a szabad gyököket és így komoly védelmet alakítanak ki a rák ellen a szájban és a garatban. Emellett a benne található enzimek gyulladáscsökkentőek és segítik a sebgyógyulást.
Barack:
A barackot sokáig afrodiziákumnak tartották. De nem emiatt értékes. A gyümölcs lykopint tartalmaz, amely hatásos prosztatarák ellen. Emellett a benne található folsavak bél és mellrák ellen védenek.
Articsóka:
A 15. században afrodiziákumként tartották nyilván. Leveleiben sejtvédő színanyagok vannak, egyes savszármazékai pedig segítik a kiválasztást, védik a májsejteket. Rostjai segítik a toxikus anyagok gyors távozását a szervezetből.
Padlizsán:
Sok karotinoidot, azaz színanyagot tartalmaz, emiatt a padlizsán a rák nagy ellensége. Ezeknek az anyagoknak ugyanis erős sejtvédő hatásuk van. Figyeljünk a vásárlásnál arra, hogy sima legyen a felülete, mert akkor még friss.
Bambuszrügy:
A legfontosabb alkotóanyaga a B-vitamin, valamint a kalciu és a kálium. B-vitamin segít a szervezet örökítőanyagának képzésében és javításában, a kálium fogyaszt. Fontos, hogy soha ne együk nyersen, hanem főzzük legalább három percig.
Banán:
Sok ballasztanyagot tartalmaz, amely segít abban, hogy a káros anyagok ne legyenek sokáig a belekben. De vigyázat, a banán sok szénhidrátot tartalmaz.
Csalán:
100 évvel ezelőtt tartósítószerként alkalmazták, mert baktériumölő hatása van. A benne található folsavak csökkentik a hasnyálmirigyrák rizikóját.
Brokkoli:
Számos színanyagot és ízanyagot tartalmaz, amelyek a szakértők szerint védenek a rák ellen. Hatását legjobban összevágva vagy püré formájában fejti ki.
Szeder:
Olyan savakat tartalmaz, amelyek akadályozzák a rákos sejtek növekedését. A és C vitamintartalma erősíti az immunrendszert.
Író:
A tejföl előállításánál létrejött anyagból tejsavak hozzáadásával írót készítenek, amely erősíti az immunrendszert, aktiválja a tumor elleni védelmet és ellenőrzi a belekben található baktériumokat.
Kesudió:
A benne található zsír 82 százaléka telítetlen zsírsavakból áll, amelyek sok A, D és E vitamint tartalmaznak. Sejtvédő és immunerősítő hatásúak.
Téli saláta (endívia):
Ez a saláta sok folsavat tartalmaz, amely egy rákvédő B-vitamin, amely a sejtek egészséges osztódását segíti. Az endívia sok C.vitamint is tartalmaz, amely a szabad gyököket megköti.
Borsó:
A borsóban található klorofilin megköti a káros anyagokat, így véd a bélrák ellen. Ráadásul csökkentik a koleszterinszintet, segítik az emésztést. Frissen vagy fagyasztva vegyük, mert konzerv formájában elveszti a hatását.
Eper:
Flavonoidot tartalmaz, amely védi a sejteket. Speciális savai védőréteget képeznek a DNS köré, így a támadó rákos sejteknek nincs esélyük.
Saláta:
A saláta egy xantofil nevű anyagot tartalmaz, amely véd a rák ellen. A folsavak segítik a bél- és mellrák elleni védelmet, éppen ezért érdemes akár naponta fogyasztani.
Édes kömény:
Megakadályozza a baktériumok terjedését, így védi a beleket. Ezen kívül flavonoidot is tartalmaz.
Árpa:
Ballasztanyagai segítik az emésztést, így a rákkeltő anyagoknak nincs elég idejük kifejteni a hatásukat. Ezért csökkenti a bélrák kialakulásának esélyét.
Tönköly:
Ballasztanyagokkal teli. A héjában rengeteg sejtvédő anyag található. Finom levesként.
Guave:
Ez az gyümölcs száj, garat és torokrák esetén hatásos lehet. A hawaiiak a leveleit hasmenés esetén is használják, de fogfájásra is jó. Jótékony hatását az orvostudomány is elismeri.
Zabpehely:
Ballasztanyagai segítik az emésztést. Ideális fogyasztása müzli formájában, gyümölcsökkel és zsírszegény tejjel.
Csipkebogyó:
Egy valódi csodagyógyszer. Rengeteg C vitamint tartalmaz, emellett a vörös rákvédő színanyagot, a likopint. A legértékesebb anyagai a héjában vannak.
Mogyoró:
Naponta egy maréknyi elfogyasztásával már sokat tesznek azért, hogy megelőzzék a rákot. Telítetlen zsírsavai nagyon hatásosak a káros anyagokkal szemben, egyéb savai sejtvédőek.
Áfonya:
Sejtvédő színanyagokat tartalmaz. Egyes savai védik a DNS-t, így megakadályozzák a sejtmutációt. Ezzel is csökkentve a rák kialakulásának esélyét.
Köles:
A legrégebbi gabona, rengeteg ballasztanyagot tartalmaz. Európában már ritkán használják, főleg kenyérfélékben feldolgozva.
Gyömbér:
Különböző olajakat tartalmaz, amelyeknek sejtvédő és gyulladáscsökkentő hatásuk van. Állatkísérletekben már bizonyították, hogy véd a bélrák ellen. Lovaknál gyulladások ellen használják.
Ribizli:
Egy maréknyi ribizliben 35 mg C-vitamin van. Védi a szervezetet a szabad gyökök megtelepedásétől. Hő hatására elveszti a vitamintartalmát.
Meggy:
C-vitamint, folsavakat és ballasztanyagokat tartalmaznak, amelyek formában tartják a beleket, így megelőzik a rákot. Feldolgozva erősen elveszti a jótékony hatását.
Kiwi:
A narancs és a citrom mellett a legnagyobb C-vitamin tartalmú gyümölcs. Ez erősíti az immunrendszert és gyorsan megköti a káros anyagokat, hogy azok aztán távozhassanak a szervezetből.
Fokhagyma:
Kénvegyületeket tartalmaz, amelyek csökkentik a rák kialakulásának esélyét. Jótékony hatását már az ókorban elismerték, a piramis építőinek naponta meg kellett enniük egy fokhagymát.
Karalábé:
Gyulladásmegelőző hatása van, ráadásul felpörgeti az immunrendszert. A héja sok C-vitamint és béta-karotint tartalmaz.
Kelkáposzta:
Ideális téli zöldség. Nagyon magas C-vitamin-tartalma van, és ezt akkor is megtartja, ha hosszabb ideig tároljuk. Fontos, hogy csak az összevágott zöldség tudja teljes mértékben kifejteni védő hatását.
Sütőtök:
A benne található szelén csökkenti a tüdőrák rizikóját, a sejtvédő vitaminjai is hatásosak. emellett megköti na rákkeltő anyagokat és segítik kiválasztani a szervezetből.
Tökmag:
Rengeteg E-vitamint tartalmaznak, a bennük található vas, cink és szelén, valamint a növényi hormonok szintén segítik a rák elleni védekezést.
Kefír:
Erősíti az immunrendszert, támogatják a belek működését, tisztító hatásúak, így a káros anyagok hamarabb kiválasztódnak.
Kurkuma:
Az ázsiai fűszer olyan anyagokat tartalmaz, amelyeket évszázadok óta használnak a gyógyításban. Sejtvédő hatása van.
Lazac:
Omega-3 zsírsavakat tartalmaz, amelyek hatásosak a test gyulladásos gócpontjaiban. Elkészítésénél vigyázni kell arra, hogy óvatosan süssük, kevés zsiradékkal.
Lenolaj:
Erős gyulladáscsökkentő hatása van. A tárolásánál vigyázni kell, hogy ritkán érintkezzen levegővel, mert akkor keserű lesz.
Lenmag:
Egy kiskanállal a müzlibe és máris növekszik az omega-3 zsírsavak bevitele a szervezetbe. A mell-, a méh- és a prosztatarák gyógyításában alkalmazzák.
Lencse:
Ballasztanyagokat tartalmaz, emellett sok folsavat és vasat. Ezek a terhes nők egészségének megóvásában is fontos szerepet játszanak.
Makréla:
Mint a tengeri halak általában, ez is sok omega-3 zsírsavat tartalmaz. Heti háromszor való fogyasztás esetén csökken a prosztatarák kialakulásának esélye, állítják svéd kutatók.
Mangó:
A trópusi gyümölcsök közül ez tartalmazza a legtöbb béta-karotint. Akkor tartalmazza a legtöbb hatóanyagot, amikor a héján apró fekete pöttyök jelennek meg.
Torma:
A tormát csípőssé tevő enzimek ennek a zöldségnek a leghatásosabb alkotóanyagai. Ezek ugyanis valódi harcosok a rákos sejtek ellen, segítik a méregtelenítést. Különösen segítik a tüdő-, a mell- és a bélrák megelőzését.
Paprika:
A zöld és pirospaprika a zöldségek közül a legnagyobb mértékben tartalmaznak C-vitamint, a pirosban pedig rengeteg a karotinoid, amely egy sejtvédő, immunerősítő anyag.
Bab:
A hüvelyesek legismertebb fajtája. A benne található ballasztanyagok csökkentik a bélrák kialakulását. Étkezési tanácsadók minimum heti egyszer javasolják bab fogyasztását.
Grépfrút:
A vörös húsú grépfrútfajták a C-vitamin mellett tartalmazzák az úgynevezett likopint, amely a szakemberek szerint nagy szerepet játszik a megelőzésben. Különösen a nyelőcső- és a gyomorrák elleni harcban van komoly hatása.
Alma:
Ez a gyümölcs úgynevezett flavonoidokat tartalmaz, amelyeket amolyan bélvédelmezőként tartanak számon. Emellett képesek megakadályozni a rákos sejtek növekedését. Fontos azonban, hogy az almát héjával együtt kell elfogyasztani, a legtöbb jótékony anyag ugyanis abban található.
Hering:
Ez a tengeri hal nagy mértékben tartalmaz omega-3 zsírsavakat, amelyek a rákot támogató omega-6 zsírsavak ellen képesek felvenni a harcot. Még sütve is megtartja a hatását.
Joghurt:
Ez az étel nemcsak sok kalciumot tartalmaz, de egészséges tejsavbaktériumokat is, amelyek aktiválják az immunrendszert és így a daganat elleni védelmet is erősítik. Ráadásul a belekben összegyűlt rosszindulatú anyagokat megkötik.
Chili:
A chiliben található erős anyag, a kapszaicin antibakteriális hatású, és elsősorban a prosztatarák ellen véd. Emellett a chili is nagy mértékben tartalmazza a sejterősítő flavonoidokat és karotinoidokat.
Sajt:
Az egészséges tejsavbaktériumok mellett sok kalciumot is tartalmaz, amely képes megakadályozni a bélnyálkahártya sérülését, ezzel is csökkentve a bélrák kialakulását.
Répa:
Különösen nagy mértékben tartalmaz béta-karotint, amely a szervezetben lévő káros anyagok nagy részét képes lekötni. A jótékony anyagok a héjában vannak, ezért érdemesebb csak megmosni a répát fogyasztás előtt.
Narancs:
A narancs nemcsak a téli hideg ellen erősíti az immunrendszerünket, de a benne található flavonoidok sejtvédelmező hatásúak, amely nagy szerepet játszik a rák elleni harcban.
Rozskenyér:
Ebben az ételben a ballasztanyagok a védelmezők. Ezek segítségével az étel sokkal hamarabb érkezik meg a belekbe és sokkal hamarabb választódik ki, így a rákkeltő anyagoknak sokkal kevesebb idejük van kárt okozni.
Zöld tea:
Ebben a teában lévő zöld anyag, a polifenol gyulladáscsökkentő hatású és megelőzi a rákos sejtek kialakulását. Amerikai kutatók szerint a mellrák elleni harcban is sikeresen „vetették be”.
Olívaolaj:
Az olaj nem egyenlő a zsírral. Hiszen míg a vörös húsokban található zsír nem egészséges, addig az olívaolajban található omega-3 zsírsavak azok, hiszen komoly gyulladáscsökkentő hatásuk van. Emellett pedig a belekben a rákmegelőző hatásuk is bizonyított.
Paradicsom:
Likopint tartalmaz, amely még a répában található béta-karotinnál is nyolcszor, tízszer jobban védi a sejteket, így komoly szerepet játszik a rákos sejtek szaporodásának megakadályozásában.
Rizs:
A legjobb védelem bélrák ellen. Segíti azoknak az anyagoknak a képzését, amelyek a bélnyálkahártyát erősítik. Rengeteg B1 és B2 vitamint tartalmaz.
Szegfűszeg:
Fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és baktériumölő hatása van, az egyik leghatásosabb gyógynövény. Terhesek azonban nem ehetik.
Papaya:
Sejtvédő hatású vitaminokat tartalmaz, emellett nagyon erős gyulladáscsökkentő hatása van.
Szilva:
A legtöbb rák ellen védő hatóanyag a héljában található. Az úgynevezett antociánok képesek legyőzni a káros szabadgyököket. Emellett a benne lévő kálium segít az egészséges sejtosztódásban.
Pisztácia:
Szelén, quercetin és reservatol azok az anyagok, amelyek védik a szervezetet a rákos sejtektől. Emellett a flavonoidok is komoly szerepet játszanak a szervezetben.
Túró:
A benne található kálium erősen befolyásolja a sejtnövekedést és újratermelődést. Emellett olyan savakat termel a belekben, amelyek védik a nyálkahártyát a támadásoktól.
Retek:
Rengeteg C-vitamint, kalciumot és magnéziumot tartalmaz, amelyek a kiválasztódott káros anyagokat és a zsírsavakat lekötik, így védik a szervezetek a bél és hólyagrák ellen.
Cékla:
Flavonoid tartalma miatt komoly immunerősítő hatása van. Rákos megbetegedések megelőzése miatt évente 2-3 hónapon keresztül érdemes naponta egy kiló cékla kipréselt levét meginni, méregtelenít ugyanis.
Rucola:
A germános potencianövelőnek használták. Színanyag tartalma miatt sejtvédő hatása van, megköti a szabad gyököket.
Zsálya:
A heidelbergi rákkutató központ tavaly bizonyította be hatását, amely szerint véd a rákos megbetegedések ellen. Napi 4-6 gramm bevitele tanácsos megelőzés szempontjából.
Csemege uborka:
A tejsavakkal tartóssá tett uborka rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, amely erősíti az immunrendszert és véd a rákos megbetegedések ellen.
Sóska:
A leveles zöldségek általában, így a sóska is sok folsavat tartalmaznak, amelyek komoly szerepet játszanak a megelőzésben.
Csokoládé:
A csokoládé és a kakaó olyan védő anyagokat tartalmaznak,. amelyek csökkentik a gyulladást. Különösen az étcsokoládéban van sok polifenol, amely egy amerikai tanulmány szerint megakadályozza a rákos sejtek terjedését.
Mustár:
A mustár erős illatát okozó anyagok baktériumölőek, komoly védelmet adnak a gyulladásos betegségek ellen és a rák ellen is védenek.
Blikk-összeállítás
<!-- /cikk cache --><!-- /cikk cache --><!-- /cikk cache -->
Kedves Szamira!
Szívesen, - és nagyon örülök, hogy megmaradtál olvasónak.
És, - igen. Valóban, nagyon kitartó voltam, - és sok minden köszönhetek ennek. Alighanem, - ennek köszönhetem azt is, hogy később, - amikor százszor is földhöz csapott a sors, - százegyedszer is fel tudtam kelni.
A „fekete gyönyörűség”?...- folytatom.
Erről szól a következő könyv, - az „Egyszer volt…”.
Valamikor a napokban teszek fel belőle részleteket.
Márta
Hasonló témák
