Versek, mesék ‎

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

nefertiti30

Állandó Tag
Állandó Tag
Babszem Janko

Keresztfiam kedvenc versikeje. imadja es el is lehet jatszani

Babszem Jankó

Ismeritek Babszem Jankót ugye, hogy mindnyájan.
Szüleivel ott lakott egy erdőszéli házban.
Volt neki egy kis puskája, vagy két centi méter.
telerakta ezer apró mákszemnyi söréttel.

Refr.: Ekkora! Mekkora?
Mint egy babszem akkora.
Minden rosszra mindig kész,
huncut kiscsibész.

Erdő mélyén szoktak néha farkasok tanyázni.
Elment egyszer Babszem Jankó farkasra vadászni.
Megleste a farkas komát, megcélozta nyomban,
de a farkas észre vette, és bekapta hamm-hamm!

Refr.

Szerencséje volt Babszemnek, apukája látta.
Farkas hasát egy nagy késsel azonnal felvágta.
Sírt rítt ám a rosszcsont Babszem, mert az apja hopp-hopp.
Nadrágját egy szalmaszállal csúnyán kiporolta.

Refr.
 

adem82

Állandó Tag
Állandó Tag
Tamkó Sirató Károly
Mondjam még?

Volt egy dongó
meg egy légy!
Tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!

Volt egy molnár,
meg egy pék!
Tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!

Volt egy asztal
meg egy szék!
Tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!

Volt egy kantár
meg egy fék!
Tovább is van,
mondjam még?
- Mondjad!

Ha neked ez
nem elég
öleld meg a
kemencét!
Brumm!
 

Kaligandak

Új tag
Sziasztok!Mi még újak vagyunk!
A 2 és fél éves kisöcsémnek keresném a Zene Ovi című albumot?!Igazából nem tudjuk,hogy ez létezik-e vagy sem...a Google-ban rákerestem találtam is valamit,de letölteni nem tudtam!
A youtube-on néztünk pár videót ami alatt ezek a gyerekdalok szóltak(elvileg) ami a Zene Ovin is rajta vannak4És bizony Máténak nagyon tetszett...
 

Kis Sarkcsillag

Állandó Tag
Állandó Tag
Berni maci

Üdvözlet Mindenkinek a mesék birodalmába!

Keresztlányaimnak, fiamnak és pici kis leányzómnak is kedvenc verses meséje a Berni Maci és nem utolsó sorban az enyém is!

A könyvet sajnos elég rossz állapotban sikeredett beszereznünk, de igyekszem renoválni és akkor képekben is felteszem nektek!

A magyar fordítója: Petrőczi Éva
BERNI MACI
55.gif
Nagykereki erdőszélen
kicsi kunyhó áll szerényen.
Szalmatetős házikóban
mackó család él nagy vígan.

Fönn az égen a napocska
mosolygva azt figyeli,
hogy tanítja mackó papa
fiát, Bernit méhészkedni.

Finom, édes méz illata
Berni macit elcsábítja,
s egy alkalmas pillanatban,
bizony elcsen két csuporral.

Mint ki jól végezte dolgát,
fogja a lepkehálóját,
s nagy vidáman fütyörészve
indul tarkalepke lesre.

Erdő mellett kisfalucska,
ott lakik a kicsi Anna.
Játéka egy tarkabarka,
messze szálló varázslaba.

Anna indul megkeresni.
De hiába! Nem leli.
S, hogy mackólakhoz ért,
gondolt egyet és betért.

-Kik laknak itt? JóTündérek?
Ágyukba pont beleférek.
Későre jár, fáradt vagyok.
Éjszakára itt maradok.

Hazatér a mackó család,
kicsi Annát megpillantják,
ágyacskáját körülállják,
reggelig vigyázzák álmát.

Mikor felkel a napocska,
elmeséli kicsi Anna,
hogy is történt, mint esett
az a labda-baleset.

Berni jószívvel biztatja_
-Ne félj, meglesz az a labda.
Meg is látnak ezalatt
két labdázó kisnyulat.

-Ide vele! -ugrik Berni
kóbor labdát visszavenni.
Ám Anna szól: -Hagyjuk náluk,
hisz soha nem volt még labdájuk.

Lassan itt az este újra,
végetér a nyári móka.
A barátok elbúcsúznak,
s holnap újra találkoznak.

Holdsütötte szobájában
mosolyogva alszik Anna.
Szép az álma, láthatod,
hisz Berniről álmodott.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
IDŐSEBBEK LETTÜNK


-Mi változott rajtam?( fényképnézegetés )


Bölcső:
Hason fekvésben mindkét kezükkel fogják meg mindkét bokájukat, majd ringatózzanak előre-hátra, illetve jobbra-balra, egyenletes levegővétellel.

Csoportkép
Csoportképen keresse ki saját magát, majd társai, óvónénik, dadus néni képét. Mi változott rajtunk?

Növekedés
Képzeljétek el azt, hogy visszamegyünk az időben, és újra kisbabák leszünk. Aztán szépen sorjában eljátsszuk azt, ahogyan növekedtünk. Kezdjük el a visszaszámlálást 10, 9, 8.....0 Most újra kisbabák vagyunk a hátunkon fekszünk és rugdalózunk, kapálódzunk a kezünkkel. Eltelt pár hónap és már megtudunk fordulni a hasunkra. Már négykézlábra emelkedünk, mászunk, lassan felállunk, és elindulunk-járunk.


Időgép
Egy kalapból vagy kosárból kihúzunk egy számot ( hatig ). Azt fogjuk eljátszani, hogy visszamegyünk a múltba és annyi esztendősek leszünk, amennyi a kártyánkon van. El is játsszuk hogyan mozogtunk abban az időben. Az időgépet akár a jövőre is állíthatjuk. Az időgép felölelheti akár a teljes emberöltőt.
Képek sorba rendezése történés sorrendjében
Az ember fejlődésének nyomon követése időrendben

Játékos méricskélés
-Magasság jelölése a táblán, falnál. Tavaly óta mennyit nőttünk?
-Ki a legmagasabb, legalacsonyabb? Van-e köztünk egyforma ? Csak két gyermeket mérünk össze.
-Mindenki választ magának egy babát és a saját testük megmérése után a babákat is összemérik.


Kié a legmagasabb?
Fessünk egy fát közösen a falra ( vagy papírból vágjuk ki és erősítsük a falhoz. Mindenki készít egy színes falevelet vagy termést, amelyre a jelét rárajzolja. Összemérik magukat egyenkén a fával és a megfelelő magasságra ragasztják a levelet. Ki a legmagasabb, annál alacsonyabb, a legalacsonyabb? Fordítva is megnézhetjük!

Ki alacsonyabb?
Körben ülünk, egy gyerek bekötött szemmel beáll középre. Két másik gyereket csendben melléállítunk, neki tapogatással kell megállapítania, ki az alacsonyabb kettejük közül. Addig játsszuk, amíg mindenkire jut szerep.

Testsúly mérése, jelölése.
Mennyi a súlyunk? Ki a legnehezebb, a legkönnyebb? Kinek egyforma a súlya? Tavaly óta híztunk?

Letölthető innen, vagy a cimre kattintva
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag

MADÁRIJESZTŐ


Sulyok József


Gábor gazda egy nagy karót
leütött a földbe,
rácsavart egy rossz takarót,
megkötötte körbe.

Két keze lett seprűnyélből,
feje marék szalma,
rossz kalap lett tökfedője,
szeme két kis alma.

Zsákdarab lett a nyaksála,
rossz krumpli az orra,
vállára tett tarisznyája
lenvászonból varva.

Lyukas lábas lába mellett,
lapulevél fedő,
estére már készen is lett
a madárijesztő.

Gábor gazda mikor végzett,
meg is elégedett.
- Madár nem megy a vetésre!
Azzal dicsekedett.

Egy dolgot ő nem is sejtett,
tévedett egy jó nagyot.
Szívet, amit kifelejtett,
bábu kitől is kapott?

Nem mástól, mint jó tündértől,
aki éppen arra járt,
súgta: védd meg fagytól, dértől,
az itt élő, sok madárt!

Bábu szólt is: sárgarigók
gyertek kalap szélére,
verébfiak ugra-bugrók,
a kabátom zsebébe!

Tarisznyámat használjátok
búvóhelyül, gerlicék.
Szalma fejem fészketekül
fogadjátok, széncinkék!

Harkály, pihenj meg vállamon,
fácánkakas, bújj mögém,
pacsirta, ülj a lábason,
varjúhad, röpülj fölém!

Seregélyek víg csapata
röpködd körbe kertünket,
billegetős farkú szarka
tánccal vidítsd kedvünket!

Bagolyé a seprű kezem,
hónom alá, denevér!
Látjátok, hogy kicsi helyen,
ennyi madár hogy megfér?

Úgy éltek ők kint a réten
együtt, mint jó testvérek,
rongybábutól már nem féltek,
ruhájában elfértek.

Hanem egyszer Gábor gazda
kisétált a határba,
rájött, hogy a tákolmánya
társra lelt sok madárba.

Nem vált be a karólábú,
nem is lett az rémisztő,
madárbarát lett a bábú,
és nem madárijesztő.

Mérge elszállt, jót nevetett,
majd szólt: egy madár se féljen,
legfontosabb a szeretet,
ember, állat békén éljen!



madrijeszt.png



Letöltéshez kattints a címre
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Benedek a madárijesztő

Szőlőskertek meséiből

Tavasszal a szőlőskertben igen sok a munka: metszeni, kapálni, kötözni, gyomlálni.
A szorgos munkát meghálálja a szőlőtőke. Hosszú indákat növeszt, levelet hajt, szőlőfürtöket nevel.
Mikor Bálint gazda minden munkát elvégzett a szőlőben, elégedetten dörzsölte össze a kezét.
– Legyen elég eső, melegen süssön a nap, ettől lesz jó édes a szőlő.
A kerítés tetejéről vidám madársereg figyelte minden mozdulatát. Alig várták, hogy Bálint gazda odébb álljon, máris ellepték az egész kertet. Törte is a fejét a gazda, hogyan óvhatná meg az édes szőlőszemeket a seregélyektől.
– Amíg a kertben dolgozom, nem mernek közelebb jönni, de amint hátat fordítok birtokba veszik a kertet. – morfondírozott.
Egy langyos tavaszi napon a kalapját egy szőlőkaróra tette, és ott is felejtette. A seregélyek nézegették, kerülgették az ismerős kalapot, találgatták hol a gazda, alatta vagy már haza ballagott? Közeledni nem mertek, csak messziről pislogtak, csicseregtek, csiviteltek, izgatottan tanácskoztak. Bálint gazda ekkor a homlokára csapott.
– Megvan a megoldás! Madárijesztőt kell készítenem! Az majd elriasztja a szemtelen seregélyeket.
Azonnal munkához látott, de szeme sarkából a madarakat leste. A seregélyek érdeklődéssel figyelték a szokatlan munkát, de a biztonságos kerítést nem hagyták el.
Bálint gazda jókora karót vert a földbe, a szőlőtőkék közé.
– Még egy szőlőt ültet – csicseregtek a madarak – juj de jó!
Egy kisebb zsákot szalmával tömött ki, s a karó tetejére kötözte. Ez lett a feje. Erős ágból kart kötözött hozzá, s elnyűtt kockás ingébe bújtatta. Ócska nadrágját a derekára szíjazta, kihízott zakóját a hátára terítette, kedvenc kalapját a fejébe nyomta. Tintával nagy szemeket festett az arcára, krumpli orrot, és nevetős szájat is pingált hozzá.
– Kész is van! – szedte össze a szerszámait a gazda, s mert rend a lelke mindennek, a helyére tette őket.
Hát a neved mi legyen? – gondolkodott Bálint gazda. Hiszen ma van a tavasz első napja Benedek! Legyen ez a te neved. Aztán vigyázz ám a szőlőre. Ha majd édesednek a szőlőszemek, kergesd el a seregélyeket.
A madárijesztő csak mosolygott, bambán ingatta a fejét és bámulta a tágas világot. A seregélyek nézegették, méregették, de közelebb repülni nem mertek. Később kicsit bátrabban kerülgetni kezdték, s hogy a madárijesztő nem mozdult, elszemtelenedtek. Rászálltak a kalapjára, a vállára telepedtek, s vidáman csiviteltek, sütkéreztek a tavaszi napsütésben. A madárijesztő csak mosolygott, örült a népes társaságnak, hallgatta a kismadarak csivitelését.
– Ki vagy te, és mi a neved? – kérdezték a kismadarak.
– Madárijesztő vagyok, Benedek a nevem – felelte a madárijesztő – és az a dolgom, elijesszem a seregélyeket.
– Ez aztán a fontos feladat – bólogattak elismerően a seregélyek.
– Csak tudnám, hogy milyenek a seregélyek? – sóhajtott a madárijesztő. – Rögtön elriasztanám őket.
– Hát a seregély nagyon veszedelmes állat – kezdték a kismadarak, és huncutul egymásra kacsintottak.
– Szőrös bundája van – mondta az egyik.
– Két hegyes fül van a feje búbján – mondta a másik.
– Nagy sárga szeme villog a sötétben – így a harmadik.
–Négy puha talpán oson a szőlőben, és ha megéhezik, karmait kiereszti és levadássza az érett szemeket. – egészítette ki a negyedik.
– Juj de félelmetes– borzongott a madárijesztő – most már biztosan felismerem. Teltek múltak a napok. Hol esett az eső, hol sütött a nap, máskor meg fújt a szél. A szőlőszemek nőttek, növekedtek, kizöldültek, megpirosodtak egyre édesebbek lettek. Mikor már az édes illat a darazsakat is a szőlőbe csalogatta, a seregélyek csipegetni kezdték a zamatos szemeket.
– Mit csináltok?– kérdezte a madárijesztő elképedve.
– Ellenőrizzük a szőlő minőségét – feleselték a seregélyek – érett vagy savanyú, ezt nekünk tudnunk kell.
Amint gondtalanul csipegetnek, szemezgetnek, egyszer csak arra lopakodik a macska. Benedek a madárijesztő éberen figyelt.
– Szőrös a bundája, hegyes a füle, villog a szeme. Puha talpacskáján hangtalanul közeleg. Meglapul a levelek alatt, talán éppen az érett szőlőre vadászik. – gondolta. Azonnal el kell kergetnem, meg kell mentenem a termést! Hangosan pedig így kiáltott.
– Huss, huss seregély, ne dézsmáld a szőlőt!
A macska felkapta a fejét a csodálkozástól.
– Nekem mondod, hogy ne dézsmáljam a szőlőt? Én a macska vagyok! Nem szeretem a szőlőt. Én a seregélyeket szeretem megenni.
– Ne hazudj seregély, felismertelek! – kiáltott mérgesen a madárijesztő a macskára.
A seregélyek a lármára szétrebbentek, kerítés tetejére, szőlőkaró csúcsára menekültek.
– Nyaú – prüszkölt mérgesen a macska. – Most szétkergetted a vacsorámat! Mehetek megint egerészni! Azzal felborzolta a farkát, és sértődötten a pince irányába sétált. A seregélyek bűnbánó képpel hallgattak. A madárijesztő sem szólt egy szót sem, csak az esti szellő lengette a leveleket, cirógatta a fürtöket.
– Becsaptatok – mondta nagysokára a madárijesztő.
– Ne haragudj – csicseregték a madarak és a vállára szálltak. Mi vagyunk a seregélyek, bennünket kell elkergetned, mert imádjuk az édes szőlőt csipegetni.
– Jól van, nem haragszom– enyhült meg a madárijesztő. – De most mit tegyek?
– Tudod mit?– élénkültek fel a seregélyek. – Amiért megmentetted az életünket a macskától, megígérjük, hogy csak a lehullott szemek csipegetjük fel.
– Rendben van, áll az alku! – derült fel a madárijesztő.
Néhány nap múlva Bálint gazda szüretelni jött a szőlőskertbe.
– Mi újság Benedek! Megvan még a termés? – kiáltott oda jókedvűen a madárijesztőnek.
– Megvan minden, híja nincsen – bólogatott Benedek és a kismadarakra kacsintott.
A gazda csodálkozott, hogy a termés hiánytalan.
– Derék legény vagy Benedek barátom – vágta hátba a madárijesztőt. – Jövőre is te őrzöd a termést.
A seregélyek ijedten rebbentek széjjel és csivitelve köröztek Benedek feje felett. Csak a macska ült fancsali képpel a pinceablakban.
– Benedek! – A seregélybarát macskaijesztő – és vágyakozva figyelte a vidáman repkedő madarakat.


Szegőné Lévai Éva óvodapedagógus


benedek_madarijeszto_2.jpg



Letöltéshez kattints a címre
 

ágiovi

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia Judyka! Ne haragudj, de nekem nem sikerül a Mikola Péter albumot letölteni, nagyon megköszönném, ha inkább feltöltenéd erre a fórumra, mert szerintem jobban letölthető itt. Tudom, hogy több időt vesz igénybe, de nagyon örülnék ezeknek az albumoknak. Köszönöm a segítséget előre is.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Kormos István - Kártyázó egerek

Verses mese


Hol volt,
hol nem,
messze, messze,
volt egy öreg ház padlásán
valahol két egerecske.
Egyik neve Zurrogi,
másik neve Zürrögi.

Igen szellős volt a padlás,
s huzatos padláson nem jó,
nem az alvás,
Hát az a két kisegér
szemét nem hunyta le éjjel,
sétált a padláson széjjel,
sétált hosszába-keresztbe,
a tetőn át égre lesve,
honnét besütött hozzájuk
a hold, az ezüst-fehér.

Zurrogi unatkozott,
Zürrögi ásítozott.
Hogyha már nem alszanak,
unatkozó két egerek
ugyan micsináljanak?

Azon az öreg padláson
volt játékuk épp elég -
Hintaló,
síp,
ócska labda,
azt hajítgatták magasra;
kócbaba,
kisostor,
csengő,
de elunta mind a kettő,
s így szóltak két kisegerek:
"Ördögbe az unalommal,
megkukulunk ebbe még!"

Azon az öreg padláson
volt egy teli zsák dió -
Kidöntötték:
zsupsz, a földre!
Gurítgatták tözörögve,
végül a diót elunva
panaszolkodának újra:

"Nincsen ebbe semmi jó!"

Azon az öreg padláson
kutakodtak szüntelen,
Zurrogi egyik sarokban,
Zürrögi másik sarokban
kutatgatta unalmában,
hogy ama öreg padláson
hátha még valami játék
kettejüknek megterem.

Végül ím kártyára leltek -
No ezen egy jót nevettek,
olyan szép volt az a kártya;
akárhonnét nézegették,
nézegették,
méregették,
mindegyiken csuda-ábra.

Zürrögi nagyot kiált:
"Zurrogi szomszéd, vivát!
Mondok neked egy nagyot,
kedves Zurrogi barátom:
osszuk szét a sok lapot.
Jót kártyázni kellene,
és az idő,
héjha, komám,
az is jobban tellene!"

Zurrogi ezt zümmögi:
"Kedves szomszéd,
Zürrögi!
Ne szaporítsuk a szót,
számoljuk meg a diót.
Egyik fele enyimé,
másik fele tiedé;
azután jöhet a kártya,
mert igazat szóltál, szomszéd,
jobban megy az idő játszva!"

Megszámolják a diót -
Zurrogi kap hét kilót,
Zürrögi is épp hetet.
No már játszani lehet!
Dióval fizet a vesztes,
zörgő diót kap a nyertes.
Leül a két kisegér -
Kétfelé osztva a kártya,
minden lapon
csuda-ábra,
szedegetik egyre-másra;
épp hogy a markukba fér.

Zurrogi kezd:
"Pirosat!"
Felel Zürrögi hegyesen:
"Adok én, komám, olyat!"

Zurrogi szól:
"Makkot adj!"
Lecsap Zürrögi egy lapot:
"Jó, csak bele ne szakadj!"

Zurrogi kér:
"Zöldre zöldet!"
Zürrögi kártyája csattan:
"Adok én, egy lapra többet!"

Zurrogi szól:
"Van-e tök?"
Zürrögi kiált utolszor:
"Van, de ezzel én ütök!"

És ugyan igaza lett -
Mert elnyerte Zurrogitól,
elnyerte Zürrögi szomszéd,
el a hét kiló dióját,
el az utolsó szemet.

Héjha!
Volt sírás-rívás!
Volt Zurrogi panaszában
esenkedés és szidás.
Kérte vissza a diót,
de Zürrögi csak kacagta,
a diót zsákjába rakta,
nem adott vissza egy szemet,
nemhogy hét egész kilót.

Azóta nincs köztük béke.
Ott él az öreg padláson
messze, messze,
két egérke;
veszekszenek nappal-éjjel,
sétálván bosszúsan széjjel,
azon az öreg padláson
valamerre a világon.
Egyik neve Zurrogi,
másik neve Zürrögi.

eger24.gif
mini_magyar.jpg
eger25.gif


Letölthető a cimre kattintva
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Letölthető a dal itt:

MADÁRIJESZTŐ


Zene: Tolcsvay László vers: Tarbay Ede




Rossz karó a fickó teste
görcsös ág a karja.
Veres kendő csupasz bogát
testét betakarja

Nyűtt harisnya stoppolt, foltos
feje, kerek arca.
A kobakján zsíros ócska
csálé bojtos sapka.

Mégis mindig vidám kedvű
ha sétálni tudna,
elballagna néhanapján
a szomszédos útra.

Szóbaállna, beszélgetne
kocsissal, vándorral
elvárná, hogy néhanapján
megkínálják borral.

Így is jó, lám nincsen veréb
aki erre járna.
A szélben pördül, táncol
riadt csóka, kánya.


madrijeszt-1.jpg

 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Halloween-re


Tök, tök, sárga tök,
Halloween-re mit főztök?
Kígyót, békát, csontvázakat,
Mindenféle bogarakat.

Tök, tök, kicsi tök,
Ugye hozzánk eljöttök?
Elmegyünk, elmegyünk,
Ajtódon becsengetünk.

Megtréfálunk, cukrot kérünk,
Aztán gyorsan odébb lépünk.

Tök, tök, csúnya tök,
Jobb lesz, hogyha nem jöttök!
Cukrot, csokit mi is várunk,
Házról-házra körbejárunk


hal1.gif
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Letöltés itt:


Varga Katalin


A kesztyű



Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szörmével bélelt börkesztyuű. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek hát a kesztyübe:

a pocok a nagyujjába,
a cinke a mutatóujjába,
a béka a középso ujjába,
a szarvasbogár a gyűrüsujjába
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.

Ha beköltöztek be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyüből:

a pocok cipót talpalt,
a cinke ruhát varrt,
a béka órát javított,
a szarvasbogár bútort gyalult
s az öreg, rövidlátó hangya kötögetett.

De egyszer csak vége szakadt a munkának. A kis állatok megéheztek. Hozzáfogtak a z ebédfozéshez. Főtt, rotyogott az ebéd a kesztyüben:

a nagyujjban bableves,
a mutatóujjban mákos csík,
a középső ujjban töltött káposzta,
a gyűrüsujjában sonkacsülök
s a kisujjában tejbegríz.

Délután egy kicsit pihentek. Majd saját mulatságára mindenki muzsikált egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona!

a pocok hegedült,
a cinke zongorázott,
a béka szájharmonikázott,
a szarvasbogár trombitált
s az öreg, rövidlátó hangya sírdogált.

Estére elunták a mókát. Vacsoráztak. Egy kicsit sétáltak a patakparton. Utána a kesztyű tágas tenyerében klubnapot tartottak:

a pocok és a béka sakkozott,
a cinke televíziót nézett,
a szarvasbogár újságot olvasott
s az öreg, rövidlátó hangya énekelt és kötögetett.

Tíz órakor elbúcsúztak egymástól. Aludni ment mindenki a kesztyű ujjaiba:

a pocok a nagyujjába,
a cinke a mutatóujjába,
a béka a középső ujjába,
a szarvasbogár a gyűrüsujjába
s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.
 

Csatolások

  • mese_-_akesztyu.jpg
    mese_-_akesztyu.jpg
    24 KB · Olvasás: 37

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Matos Maja: Bárányhimlő

Tegnap reggel elég korán felkeltem.
Jókedvüen a fürdőbe siettem.
Belenéztem a tükörbe, jaj nekem!
Csupa piros pöttyöcske lett a testem!

Kettő kicsi piros folt az orromon,
Három ronda terpeszkedik karomon.
Hol lehet még? Felhúzom az ingemet,
Csupa-csupa pötty fedi a testemet.

Nézd csak anya! Mennyi lett a puklika!
Olyan vagyok, mint a pettyes katica.
Ám a versenyt, mindenképpen én nyertem.
Sokkal több a piros folt a fejemen!





vers-baranyhimlo.jpg
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Fecskebúcsúztatás

Letölthető itt:


Fecskebúcsúztatás


Mesék:
-Fehér Tibor: Fecskefiú útra kél. ( Peregnek, porolnak..78.old )
-Fehér Ferenc: Fecske ( Itt a nyár, táncot jár a... 82.old )
-T. Volgina: Miért szállnak el a fecskék ..( Tarka lepke.. 163.old )
-B. Német Ágnes: A kis fecske búcsúja...(Tarka lepke...170.old. )
-A fecske meséje... ( Tarka lepke ..97.old )
-B.Weber: Fecskék és más madarak ( Tarka lepke 9old. )
-Osváth Erzsébet. Fecskerepülőtéren ( Peregnek, porolnak 76. old )
-Hárs László: A fecske meséje ( Tarka lepke 97.old )
-A táltos madár ( Itt a nyár, táncot jár a....56.old )
-A fecskék ( Mindennapra egy mese 11o.old )
-Kéri Krisztina: A fecskék meg a veréb

Dalok:
-Fecskét látok...
-Ereszalól fecskefia...


Találós kérdések:

Ficsicsergek, csicsergek,
villás farkam tavaszt lenget. ( fecske )
……………………………………
Sárból rakott vár a házam,
Reggel, délben, este látom.
Gazdájának háta bársony,
Farka villa, hasa vászon.
……………………………………..

Vászon a nyaka, muzsika a szája,
bársony a háta, villa a farka

……………………………….


Villásfarkú madár vagyok.
Eresz alatt
csivitelek.
Afrikába szállok télen,
túl hidegek itt a telek.
……………………………..


Játékok

Fecskék a dróton
A teremben a földön két-három vonalat húzunk, v. anyagcsíkokat fektetünk le. A játékban a gyermekek lesznek a kis fecskék, akik menetirányban futkároznak. Figyelniük kell nagyon, mert amikor az óvónő jelez, gyorsan odafutnak egy vonalhoz ( kötélhez ) és megállnak rajta. Majd az óvónő újabb jelzésére tovább futhatnak.

Fészekfogó
A gyermekek egymással szemben párban kezet fognak és egy fészket alkotnak. A teremben megkeresi a helyét az előzőleg kiválasztott futó és fogó játékos is. A fogó gyermek elkezdi kergetni a futót és próbálja őt megfogni. A futó ha tud gyorsan bemenekül az egyik fészekbe, és akivel szemben megáll annak igyekszik megfogni a kezét, ezzel alkotva egy új fészket. Akinek háttal állt meg, annak kell az ő szerepét átvennie és neki kell a fészkek körül tovább futnia a fogó elől. Akit a fogónak sikerül megfognia, az lesz az új fogó.

Építsünk fecskefészket
Ti lesztek most a kis fecskék akik építik a fészküket! A csőrötökkel gyorsan hozzátok ide az eresz alá a szalmaszálakat és ragasszátok össze.
Így ni kész is a kényelmes fecskefészek!





 

Csatolások

  • fecske1.jpg
    fecske1.jpg
    2.2 KB · Olvasás: 1,267
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére