Ünnepeink: KARÁCSONY
- Téma inditó csipkebogyo
- Kezdés dátuma
Oláh János forditása
Fanni angyal kalandjai
- Nézzük csak, nézzük! Mi a baj? - kérdezte barátságosan. - Szóval a hasad fáj. Gyere velem! Adok rá valami orvosságot. - Így szólt Szent Miklós, és kézen fogva elvitte magával Fannit. Egy másik felhőbe mentek. Itt őrizte Szent Miklós az orvosságosszekrényt. Kitöltött egy evőkanál hascsikarás csillapítót, és beadta Fanninak. Alig telt el fél óra, és Fanni máris sokkal jobban érezte magát. Elment hát a zeneórára a többi angyallal együtt. Szent Miklós figyelmesen hallgatta az éneklő, flótázó angyalokat, köztük Fannit is, aki ott fuvolázott a közelében.
Egyszerre csak furcsa hangokra lett figyelmes. Tölcsért formált tenyeréből a füle köré, úgy hallgatózott.
- Ki játszik ilyen szörnyű hamisan? - kérdezte.
A kis Fanni hiába próbált elbújni hirtelen az egyik szomszédja, egy magasabb angyal háta mögé, Szent Miklós észrevette.
- Ejnye, Fanni! - mondta. - Úgy játszol, mintha a flótádnak volna hascsikarása, nem pedig neked. Gyere vissza inkább holnap, addig pedig gyakorolj!
Szegény kis Fanni nagyon szomorú lett. Félrehúzódott egy felhő szélére, és onnan hallgatta az angyalok zenéjét, amely olyan lágy volt, olyan andalító, hogy menten elaludt tőle...
És ahogyan elaludt, azonnal le is bukfencezett a felhő széléről. Azt se tudta, hol van, mi történt, csak esett, esett le a Föld felé. Alig volt pár méter hátra, amikor eszébe jutottak a szárnyai. Szerencsére még idejében kiterjesztette őket, és így egyetlen porcikáját sem törte össze. Éppen egy hóbuckára huppant. Körülnézett. Látta, hogy a távolból egy hóval borított kisváros fényei pislognak feléje.
Fanni nagyon kíváncsi volt, milyen is lehet a Föld. Amikor meglátta az első kivilágított ablakot, gyorsan bekukkantott rajta. Égő gyertyákkal feldíszített óriási, csodás karácsonyfát látott a szoba közepén, körülötte sok-sok játékot. Egy kisfiú lépett be a szobába. Péternek hívták. Lehajolt a játékmackójáért, és amikor fölnézett az ablakra, megpillantotta Fannit.
- Ejnye! - gondolta. - Biztosan álmodom.
Péter megdörzsölte a szemét, és Fanni eltűnt. Otthagyott azonban egy kis csillagporfoltot, amely az orráról ragadt az üvegre.
Azon az estén elvitték Pétert szülei a karácsonyi istentiszteletre. A templomba vezető úton Péter újra meglátta Fannit. Boldogan mutatta szüleinek. Még fel is kiáltott:
- Nézzétek!Nézzétek! Ott van az én angyalom. És ott van a havon a csillagpor is!
- Jól van – mondta az anyja elnéző türelemmel. - De most sietnünk kell, különben elkésünk.
Péter és szülei beléptek a templomba. Péter szerette hallgatni a templomi énekeket. Az imádság végeztével a kórus rázendített:
„Csendes éj, szentséges éj...”
Péter egy csodálatos hangot hallott, egy ezüsthangot, amely mindenek fölött szárnyalt. Ámulva nézett körül. Egy oszlop tetején, éppen a mennyezet alatt meglátta Fannit. Ő énekelt olyan csodálatosan. Péter boldogan mosolygott feléje, és az angyal visszamosolygott rá.
Fanni még azon az éjszakán fölszállt a Mennybe, ahol már nagyon keresték. A földi kirándulás nem volt hiábavaló. Sikerült barátságot kötnie egy kisfiúval, Péterrel. És megtudta, hogy a Földön is jó lenni, mikor énekkel magasztalja mindenki az Urat.
Ráadásul sikerült felfedeznie a saját hangját, azt, hogy milyen szépen tud énekelni.
Szent Miklós örülni fog – mosolyodott el. - Holnap elénekelem neki a kedvenc karácsonyi énekemet:
„Csendes éj, szentséges éj,
kisdednek álma mély...”
Kívánságlista
Karácsony csak egyszer van,
ezer ötlet agyamban!
Mit is kérjek ajándékba,
mit hozzon a kisangyalka?
Kérjek labdát, meleg kesztyűt,
búgócsigát vagy pörgettyűt?
Mégsem kérek más egyebet,
boldog, békés ünnepeket!
Karácsony csak egyszer van,
ezer ötlet agyamban!
Mit is kérjek ajándékba,
mit hozzon a kisangyalka?
Kérjek labdát, meleg kesztyűt,
búgócsigát vagy pörgettyűt?
Mégsem kérek más egyebet,
boldog, békés ünnepeket!
Karácsony meséje
Karácsony meséje
Giling-galang, giling-galang
Betlehemi kicsiny harang,
csilingeljen cségő nyelved
hogy figyeljen minden gyermek.
Ha nem zörög se szó, se szék
elmondok egy édes mesét.
Az esste, hogy elaludtam,
angyal súgta, megtanultam.
Messzi, messzi égi tájon,
hova titkon én is vágyom.
Tegnap éppen alkonyatkor
nagy mozgás lett este hatkor.
Csillagfényes holdsugáron,
gyémánt csengős pici szánon,
millió kis angyal zálla,
arany fűrész, fejsze nála.
Égi fenyves erdőszélen
megálltak a rubin réten.
Rubin réten csupa manó
Isten tudja hová való.
A manókkal kis kötelek,
nyúl fogatok, őz szekerek.
Zörgős hámba róka, farkas
sok dörmögő, tányértalpas.
Kaszát fogtak, megpihentek,
az erdőnek neki mentek.
Egy-kettőre le lesz vágva
millió kis karácsonyfa.
Kipi,kopi sűrűn pergőn
arany fejszék kint az erdőn.
Cillag lámpák fénye mellett,
fölverik az égi csendet.
Ahogy ledől egy-egy fácska
szorgos törpék nekilátva,
telerekják minden jóval,
jó gyermekeknek valóval.
Lesz ott csodás alvóbaba,
ezüst dió, aranyalma.
S mibe szívesen harapsz
édes szőlő, csengő barack.
S amint kász van ezer darab,
ezer fogat rögtön szalad.
Hátul angyal ül a fával,
s majd egy törpe sodrófával.
Kis határon, nagy határon
fürge szánkán, vén batáron.
A világon szerte széjjel,
fenyőt visznek egész éjjel.
Minden háznál meg-megállnak,
hallgatóznak, kukucskálnak.
Aki jó azt rögtön látják,
s ott letesznek egy fácskát.
Az angyaltól így hallottam,
ahogy nektek elmondottam.
S még ma este meglátjátok,
hogy a mesém szólt-e rátok.
Giling-galang, giling-galang,
karácsonyi kicsiny harang.
Csilingeljen zengő nyelved,
óh, hogy szeret minden gyermek.
Karácsony meséje
Giling-galang, giling-galang
Betlehemi kicsiny harang,
csilingeljen cségő nyelved
hogy figyeljen minden gyermek.
Ha nem zörög se szó, se szék
elmondok egy édes mesét.
Az esste, hogy elaludtam,
angyal súgta, megtanultam.
Messzi, messzi égi tájon,
hova titkon én is vágyom.
Tegnap éppen alkonyatkor
nagy mozgás lett este hatkor.
Csillagfényes holdsugáron,
gyémánt csengős pici szánon,
millió kis angyal zálla,
arany fűrész, fejsze nála.
Égi fenyves erdőszélen
megálltak a rubin réten.
Rubin réten csupa manó
Isten tudja hová való.
A manókkal kis kötelek,
nyúl fogatok, őz szekerek.
Zörgős hámba róka, farkas
sok dörmögő, tányértalpas.
Kaszát fogtak, megpihentek,
az erdőnek neki mentek.
Egy-kettőre le lesz vágva
millió kis karácsonyfa.
Kipi,kopi sűrűn pergőn
arany fejszék kint az erdőn.
Cillag lámpák fénye mellett,
fölverik az égi csendet.
Ahogy ledől egy-egy fácska
szorgos törpék nekilátva,
telerekják minden jóval,
jó gyermekeknek valóval.
Lesz ott csodás alvóbaba,
ezüst dió, aranyalma.
S mibe szívesen harapsz
édes szőlő, csengő barack.
S amint kász van ezer darab,
ezer fogat rögtön szalad.
Hátul angyal ül a fával,
s majd egy törpe sodrófával.
Kis határon, nagy határon
fürge szánkán, vén batáron.
A világon szerte széjjel,
fenyőt visznek egész éjjel.
Minden háznál meg-megállnak,
hallgatóznak, kukucskálnak.
Aki jó azt rögtön látják,
s ott letesznek egy fácskát.
Az angyaltól így hallottam,
ahogy nektek elmondottam.
S még ma este meglátjátok,
hogy a mesém szólt-e rátok.
Giling-galang, giling-galang,
karácsonyi kicsiny harang.
Csilingeljen zengő nyelved,
óh, hogy szeret minden gyermek.
Csanády Imre
Karácsony fája
A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép -
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő -
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártól.
Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának -
derét - havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben!
Karácsony fája
A Karácsony akkor szép,
hogyha fehér hóba lép -
nem is sárba, latyakba...
Ropog a hó alatta.
Hegyek hátán zöld fenyő,
kis madárnak pihenő -
búcsúzik a madártól,
őzikétől elpártól.
Beszegődik, beáll csak
szép karácsony fájának -
derét - havát lerázza,
áll csillogva, szikrázva.
Ahány csengő: csendüljön,
ahány gyerek: örüljön,
ahány gyertya: mind égjen,
karácsonyi szépségben!
Nagyon kedves, szívmelengető oldal!
A szójátékokban nagyon gyorsan összetudod gyűjteni a hozzászólásaidat
Andók Veronika: Karácsony előtt
Andók Veronika: karácsony előtt
Olvad az első hó, csupa sár minden,
A szánkó is még a padláson pihen,
De a téren reggeltől fenyő áll,
És minden ága csillogó díszre vár.
Az ablakokban este gyertyák égnek,
S az emberek szemében titkos fények.
Szájukon mosoly, kezükben csomagok,
Emlékeik közt régi karácsonyok.
A faluban száncsengő hangja szálldos,
És megszaporodtak a mikulások,
A gyerekek is most egy kicsit jobbak,
És aranyos-furcsa levelet írnak.
Karácsony jön és bekopog csendesen,
Varázsától megváltozunk hirtelen.
S olvadhat első hó, minden csupa sár,
A szeretet most már a szívekben jár.
Andók Veronika: karácsony előtt
Olvad az első hó, csupa sár minden,
A szánkó is még a padláson pihen,
De a téren reggeltől fenyő áll,
És minden ága csillogó díszre vár.
Az ablakokban este gyertyák égnek,
S az emberek szemében titkos fények.
Szájukon mosoly, kezükben csomagok,
Emlékeik közt régi karácsonyok.
A faluban száncsengő hangja szálldos,
És megszaporodtak a mikulások,
A gyerekek is most egy kicsit jobbak,
És aranyos-furcsa levelet írnak.
Karácsony jön és bekopog csendesen,
Varázsától megváltozunk hirtelen.
S olvadhat első hó, minden csupa sár,
A szeretet most már a szívekben jár.
K. László Szilvia: Karácsonyi ének
K. László Szilvia: Karácsonyi ének
Karácsonyfa tűlevelén kis csengettyű üldögél,
Csengő hangján énekelget, csingi-lingi nevetgél.
Kint a hóban, falu tornyán, megkondul a nagyharang,
Zengő-bongó hangon dalol, bimmi-bamm, giling-galang.
Megérkezett szép karácsony, köszöntjük az ünnepet,
Örüljetek nénik, bácsik, örüljetek gyerekek!
Együtt csendül, együtt zendül kiscsengő és nagyharang,
Jó, hogy itt vagy, szép karácsony, csingi-ling, giling-galang.
K. László Szilvia: Karácsonyi ének
Karácsonyfa tűlevelén kis csengettyű üldögél,
Csengő hangján énekelget, csingi-lingi nevetgél.
Kint a hóban, falu tornyán, megkondul a nagyharang,
Zengő-bongó hangon dalol, bimmi-bamm, giling-galang.
Megérkezett szép karácsony, köszöntjük az ünnepet,
Örüljetek nénik, bácsik, örüljetek gyerekek!
Együtt csendül, együtt zendül kiscsengő és nagyharang,
Jó, hogy itt vagy, szép karácsony, csingi-ling, giling-galang.
Babits Mihály
(Halász Judit): December
December, december a világ csilingel.
Hóember, hó fején fazék a cilinder.
Kis bunda, nagybunda, kell már a szőrkucsma.
Hó paplant sző a tél medvére, mókusra
Kiscsizma, nagycsizma, csikorgó hóban jár,
Piros kis orroddal cinegét foghatnál.
December deret fúj, december fagyot hoz,
A világ mégiscsak ünnepre harangoz.
Hamvadó alkonyban csillag gyúl faágon,
Meglátod, egyszer csak itt lesz a karácsony.
Kiscsizma, nagycsizma, csikorgó hóban jár,
Piros kis orroddal cinegét foghatnál.
Pásztorok hirdették, angyalok dalolták,
December, december a világ csilingel.
Hóember, hó fején fazék a cilinder.
Kis bunda, nagybunda, kell már a szőrkucsma.
Hó paplant sző a tél medvére, mókusra
Kiscsizma, nagycsizma, csikorgó hóban jár,
Piros kis orroddal cinegét foghatnál.
December deret fúj, december fagyot hoz,
A világ mégiscsak ünnepre harangoz.
Hamvadó alkonyban csillag gyúl faágon,
Meglátod, egyszer csak itt lesz a karácsony.
Kiscsizma, nagycsizma, csikorgó hóban jár,
Piros kis orroddal cinegét foghatnál.
Pásztorok hirdették, angyalok dalolták,
Meséknél szebb, ez a tündöklő valóság.
Meséknél szebb ez a tündöklő valóság.
Meséknél szebb ez a tündöklő valóság.
Karácsonyi könyvek, ,mesekönyvek, kifestők, foglalkoztatók és egyebek
Ünnepre készülünk
Apostol Éva
(#584)
Ajándék karácsonyra
(#551)
Karácsonyi dalocskák
Bogos Katalin
(#552)
Bodri karácsonya
Tóth Anna
(#79)
A kis erdeifenyő
(#546)
Legszebb karácsonyi mesekönyvem
(#75)
Kippkopp karácsonya
Marék Veronika
(#71) (#226)
(#77)
Hópihe karácsony
Füzesi Zsuzsa rajzai
(#198)
Erdei karácsony
Juhász Magda
(#563)
Bogyó és Babóca karácsonya
Bartos Erika
(#465)
Betlehemi királyok
József Attila
(#241)
Karácsonyi modellkészitő könyv
(#198)
Fehér karácsony foglalkoztató
(#392)
Karácsonyi öltöztetős könyvem
(#325)
Karácsonyi ének
(#137)
Karácsonyi barkácskönyv
(#199)
Dickens - Karácsonyi ének
(#49)
Ünnepre készülünk
Apostol Éva
(#584)
Ajándék karácsonyra
(#551)
Karácsonyi dalocskák
Bogos Katalin
(#552)
Tóth Anna
(#79)
A kis erdeifenyő
(#546)
Legszebb karácsonyi mesekönyvem
(#75)
Kippkopp karácsonya
Marék Veronika
(#71) (#226)
Piros alma, aranydió
Hópihe karácsony
Füzesi Zsuzsa rajzai
(#198)
Erdei karácsony
Juhász Magda
(#563)
Bogyó és Babóca karácsonya
Bartos Erika
(#465)
Betlehemi királyok
József Attila
(#241)
Karácsonyi modellkészitő könyv
(#198)
Fehér karácsony foglalkoztató
(#392)
Karácsonyi öltöztetős könyvem
(#325)
Karácsonyi ének
(#137)
Karácsonyi barkácskönyv
(#199)
Dickens - Karácsonyi ének
(#49)
A gyertya története
Az év egyik legszebb ünnepe felé közeledve úton-útfélen, az összes karácsonyi vásárban a sok-sok apró, illetve nagyméretű csecsebecse, ajándék mellett mindenhol kapható gyertya. Kicsi és nagy, gömbölyű és szögletes, illatos és szagtalan, egyszóval: rengetegféle színű, formájú és méretű. Mert a gyertya elengedhetetlen kelléke, dísze az ünnepeinknek...
Ám vajon mióta van ez így? Mióta tartozik hozzá elválaszthatatlanul az egyházi, de akár a családi és egyéb jellegű ünnepeinkhez is. Lássuk a gyertya történetét!
Ha pontosan szeretnénk definiálni, a gyertya: régebben viaszból vagy faggyúból, ma általában paraffinból és sztearinból készül, rendszerint rúd alakú, béllel ellátott világítóeszköz. Világítási, ám ma már inkább díszítési, hangulatkeltési célokra használják és gyártják.
Viaszból vagy faggyúból készült gyertyát már a rómaiak is használtak a 2. században. A középkorban inkább a fejedelmi udvarokban volt használatos, míg a 15. századtól kezdve a faggyú általánosan elterjedt. Az úgynevezett szteraingyertya a 19. század eleje óta ismert. Praktikus használata a század végétől folyamatosan csökkent, előbb a városokban, később pedig vidéken is a petróleum- és gázvilágítás, majd a villanyvilágítás szorította ki teljesen.
Általános használata a római korban terjedt el. Eleinte praktikus okokból használták az őskeresztények, ám a pogány kultuszokban is nagy szerep jutott neki. A mostanihoz hasonló gyertya a keresztényüldözések idejére tekint vissza. III. Honorius pápa rendelete szerint az oltáron legalább két gyertyának kellett égnie.
A fény a Nap életadó erejének kifejezője. Mivel könnyen eloltható, az élet bizonytalanságát, az elenyészést is jelképezi. A kereszténységben elsősorban Krisztusnak, a "Világ Fényének" a szimbóluma a gyertya, aki meghalt az emberekért, ahogyan a gyertya is megsemmisül, miközben fényt sugároz. A magát emésztő, világító gyertya Krisztus áldozatára, a gyertyaláng melege pedig szeretetére utal.
A templomok oltárain égő gyertyák számuktól függően változatos szerepet játszanak az egyház szimbolikájában: hat gyertya az ima folytonosságát jelképezi, három a Szentháromságot, hét a szentségeket.
A magyar néphitben karácsony estéjén a család minden tagja gyertyát gyújt. Amelyiknek felfele száll a füstje, az kedves a Kisded előtt, a lefele szálló füst gyertyájának tulajdonosai pedig bűnösek. Szintén népi hiedelem, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, és ameddig az lángol, addig él az ember.
A kereszténység mellett azonban természetesen még számos más vallásban is kiemelkedő szerep jut a gyertyáknak: a zsidóságnál éppúgy, mint akár a buddhistákat tekintve.
Szent Ágoston szerint a gyertya magát a megváltott embert is jelenti: "Amint a gyertya fényt áraszt a sötétségbe, úgy áraszt fényt az igaz ember ennek a világnak a sötétségbe." A gyertya végigkíséri az embert az életen, hiszen karácsony alkalmával éppoly jelentős szimbolikus szerepet játszik, akár a születésnapi tortán vagy a halott mellett a ravatalnál.
És természetesen az adventi koszorúnak is elengedhetetlen kelléke, amelyen összesen négy gyertya található: a Krisztus eljövetelére való várakozás négy hetében kell a négy-négy gyertyát meggyújtani.
Advent már itt van, a karácsonyra való várakozás jegyében pedig járja át a gyertyaláng melege a testünket és a szívünket is!
Az év egyik legszebb ünnepe felé közeledve úton-útfélen, az összes karácsonyi vásárban a sok-sok apró, illetve nagyméretű csecsebecse, ajándék mellett mindenhol kapható gyertya. Kicsi és nagy, gömbölyű és szögletes, illatos és szagtalan, egyszóval: rengetegféle színű, formájú és méretű. Mert a gyertya elengedhetetlen kelléke, dísze az ünnepeinknek...
Ám vajon mióta van ez így? Mióta tartozik hozzá elválaszthatatlanul az egyházi, de akár a családi és egyéb jellegű ünnepeinkhez is. Lássuk a gyertya történetét!
Ha pontosan szeretnénk definiálni, a gyertya: régebben viaszból vagy faggyúból, ma általában paraffinból és sztearinból készül, rendszerint rúd alakú, béllel ellátott világítóeszköz. Világítási, ám ma már inkább díszítési, hangulatkeltési célokra használják és gyártják.
Viaszból vagy faggyúból készült gyertyát már a rómaiak is használtak a 2. században. A középkorban inkább a fejedelmi udvarokban volt használatos, míg a 15. századtól kezdve a faggyú általánosan elterjedt. Az úgynevezett szteraingyertya a 19. század eleje óta ismert. Praktikus használata a század végétől folyamatosan csökkent, előbb a városokban, később pedig vidéken is a petróleum- és gázvilágítás, majd a villanyvilágítás szorította ki teljesen.
Általános használata a római korban terjedt el. Eleinte praktikus okokból használták az őskeresztények, ám a pogány kultuszokban is nagy szerep jutott neki. A mostanihoz hasonló gyertya a keresztényüldözések idejére tekint vissza. III. Honorius pápa rendelete szerint az oltáron legalább két gyertyának kellett égnie.
A fény a Nap életadó erejének kifejezője. Mivel könnyen eloltható, az élet bizonytalanságát, az elenyészést is jelképezi. A kereszténységben elsősorban Krisztusnak, a "Világ Fényének" a szimbóluma a gyertya, aki meghalt az emberekért, ahogyan a gyertya is megsemmisül, miközben fényt sugároz. A magát emésztő, világító gyertya Krisztus áldozatára, a gyertyaláng melege pedig szeretetére utal.
A templomok oltárain égő gyertyák számuktól függően változatos szerepet játszanak az egyház szimbolikájában: hat gyertya az ima folytonosságát jelképezi, három a Szentháromságot, hét a szentségeket.
A magyar néphitben karácsony estéjén a család minden tagja gyertyát gyújt. Amelyiknek felfele száll a füstje, az kedves a Kisded előtt, a lefele szálló füst gyertyájának tulajdonosai pedig bűnösek. Szintén népi hiedelem, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, és ameddig az lángol, addig él az ember.
A kereszténység mellett azonban természetesen még számos más vallásban is kiemelkedő szerep jut a gyertyáknak: a zsidóságnál éppúgy, mint akár a buddhistákat tekintve.
Szent Ágoston szerint a gyertya magát a megváltott embert is jelenti: "Amint a gyertya fényt áraszt a sötétségbe, úgy áraszt fényt az igaz ember ennek a világnak a sötétségbe." A gyertya végigkíséri az embert az életen, hiszen karácsony alkalmával éppoly jelentős szimbolikus szerepet játszik, akár a születésnapi tortán vagy a halott mellett a ravatalnál.
És természetesen az adventi koszorúnak is elengedhetetlen kelléke, amelyen összesen négy gyertya található: a Krisztus eljövetelére való várakozás négy hetében kell a négy-négy gyertyát meggyújtani.
Advent már itt van, a karácsonyra való várakozás jegyében pedig járja át a gyertyaláng melege a testünket és a szívünket is!
Kosztolányi Dezső:
Karácsony
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von, És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
Karácsony
Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von, És zsong az ének áhítatba zöngve…
Csak a havas pusztán a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
Hasonló témák
