Versek, mesék ‎

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

Vadrózsa64

Állandó Tag
Állandó Tag
Hónap-soroló/ Mentovics Éva

Januárban szirmot bont a jégvirág,
februárban havas még a fél világ.
Március még lucskos úton lépeget,
április már pingál fölé kék eget.
Májusban a csendes eső kincset ér,
júniusban pompázik a pipitér.
Július már érleli a kalászod,
augusztusban abból sütnek kalácsot.
Szeptemberben visszavár az iskola,
október az őszi erdők piktora.
November hint zúzmarát a kertekre,
decemberben ünnepelhetsz kedvedre.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Hóember
Borbás Lászlóné


Szénszem, szénszem,
Répaorr,
Fazék-sisak,
Hómosoly,
Seprűnyeles
Kezecske,
Csupa pihe
Testecske.

t25E9l4.gif

 

ecetedit

Állandó Tag
Állandó Tag
Mese

Baj - nem baj
Dán mese
Egyszer egy parasztember egy zsák rozsot tolt taligán a malomba. Szembejött egy másik. Mind a kettő; megállt, hogy kifújja magát. Szóba ereszkedtek...
- Jó reggelt! - mondta a malomba igyekvő; - Jó-e erre az út?
- Nem próbáltam.
- Hát a malom jár-e?
- Nem láttam.
- Mindig ilyen keveset szólsz, te legény?
- Nem vagyok én legény, házas vagyok. Már húsz esztendeje.
- Az már jó dolog!
- Hát nem egészen jó.
- Miért nem?
- Mert öreg a feleségem.
- Bizony, az baj.
- Nem is olyan nagy baj.
- Aztán miért nem baj?
- Mert háza van meg pénze.
- Úgy már jól van!
- Dehogyis van jól! Nincs sok pénze, csupa rézgaras.
- Az már baj.
- Nem is olyan nagy baj. Mert én azon a pénzen vettem négy kövér disznót.
- Akkor jól van!
- Nincs jól bizony! Mert amikor az anyám kisütötte a zsírjukat, fölgyújtotta a házat.
- Hát az már aztán nagy baj.
- Nem baj. Mert szép új házat építettem a helyére.
- Akkor semmi hiba!
- Semmi. Csak éppen amikor az öreg feleségem belépett a házba, leesett a lépcsőről és kitörte a nyakát.
- Jaj, jaj, ez aztán a nagy baj!
- Nem is olyan nagy. Fiatal feleséget vettem, szépet, takarost.
- Hát ebből csak nem lett baj?
- Lett bizony. Egész nap mást se tesz, mint a tükör előtt ül, magát piperézi, én meg sütök-főzök, mosok-varrok, súrolok- sikálok.
- Ez már baj.
- Ez aztán már igen nagy baj. Hát az isten áldjon!
 

ecetedit

Állandó Tag
Állandó Tag
Csukás István - Csiszta mókus négy élete

Csukás István - Csiszta mókus négy élete

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy erdő, a nagy erdő sarkában volt egy nagy fa, a nagy fában volt egy odú, ott éldegélt Csiszta mókus.
Fényes volt a bundája, ami nem is csoda, hiszen állandóan tisztogatta, ezért is hívták Csiszta mókusnak, ami azt jelenti, hogy tiszta, de mivel egy kicsit selypített, mindig csisztának mondta, ezért ragadt rá ez a név. Egy nap Csiszta mókus egyedül maradt az odúban, a testvérei és a szülei már elindultak az erdőbe mogyorót, fenyőtobozt s egyéb finom mókus-csemegét keresni. Csiszta mókus utánuk kiáltott, hogy mindjárt megyek én is, csak előbb még megtisztogatom a bundámat.
Ahogy tisztogatta, meg fényesítette a bundáját, egyszer csak nagy vihar támadt! Zúgott a szél, hullt az eső, a fák hajlongtak, recsegtek-ropogtak, az esőcseppek kopogtak a leveleken. Dörgött az ég és hatalmas villámok csapkodtak a felhőkből. Csiszta mókus remegve kuksolt az odú mélyén, az orrát se merte kidugni, a fülét is befogta, a szemét is becsukta. Egy hatalmas villám belecsapott a fába! A fa kigyulladt, égett füstölögve. A füst beömlött az odúba, Csiszta mókus fuldokolva köhögött. „Ennek fele se tréfa! – gondolta. – Ebben a füstben meg lehet fulladni!”
Szédült a feje, émelygett a gyomra, a tüdeje feszülve kínlódott a füsttől, vagyis nagyon rosszul érezte magát. A nagy hőségben kezdett kiszáradni a bőre, meg a torka is. „Menekülj, Csiszta mókus! Menekülj a friss levegőre!” – bíztatta magát és kimászott az odúból. A fa törzse parázslott, égette a talpát, amíg lebotladozott a fáról. A földet forró hamu lepte el, ugrálva futott kifele az erdőből. Mikor kiért a leégett erdőből, leült pihenni egy pici csermely partjára. A csermelyben halkan csobogott a víz, Csiszta mókus száraz torokkal nagyokat nyelve rájött, hogy szomjas. Lehasalt a csermely vizére és nagy kortyokban itta a hűs, tiszta vizet. „Ez jól esett!” – sóhajtott fel elégedetten. Majd rájött, hogy éhes, ami nem is csoda, a nagy tűzben és menekülésben elmaradt a reggeli!
Fürkész szemmel kutatgatott a nagy fűben valami ennivaló után. Ide lépett, oda ugrott, de nem talált semmi mókusnak valót. „Nem baj!” – gondolta. - Ha nincs mogyoró, meg toboz sincs, keresek valami mást!” – Kotorászott a földön, s talált is egy piros bogyót. Megszagolta, megízlelte egy picit beleharapva, majd megállapította, hogy egészen jó íze van és bekapta a piros bogyót. Tovább kutatott és talált egy fehér gyökeret. „Hm. Ezt is kipróbálom!” – mondta és beleharapott a fehér gyökérbe. A gyökér keserű volt, Csiszta mókus kiköpte. „Ez nem jó! Keserű.” Ahogy így kutatgatott, meg ízlelgetett, meg kóstolgatott, elért egy rét szélére. A rét szélén állt egy kis ház. Csiszta mókus kíváncsian nézte: vajon ki lakik benne? „Legjobb lesz, ha óvatosan megközelítem. Azután meg óvatosan bekukkantok." Így is tett, óvatosan megközelítette a házikót és óvatosan bekukkantott az ajtón. Elámult a csodálkozástól, mert a házikóban középen ült egy nagy kalapú ember, körülötte meg egy szarka, egy nyuszi és egy sün volt! A nagy kalapú ember mosolyogva szólalt meg.


- Gyere be, gyere be bátran! Csiszta mókus belépett a háza, majd tétován megkérdezte.
- Te ki vagy?
- Én vagyok a gyógyító ember! – hangzott a válasz. – Ők pedig a betegeim és barátaim: a szarka, a nyúl, a sün.
Csiszta mókus most látta, hogy a szarkának lóg egy kicsit a szárnya, a nyuszinak merev az egyik lába, és a süninek meg van dagadva az orra.
- Látom – motyogta Csiszta mókus. – Ő a szarka, ő a nyuszi, ő a sün! Majd félénken megkérdezte a nagy kalapos embert.
- És én ki vagyok? Mond meg ha olyan okos vagy!
A nagy kalapos ember mosolyogva bólogatott.
- Megmondom. Nagyon fontos, hogy mindenki tudja magáról, hogy kicsoda! Nagyon fontos! Mert ha már tudja magáról, hogy kicsoda, akkor megtalálja a helyét a világban. És aki megtalálja a helyét a világban, az megtalálja az örömöt is, vagyis boldog lesz!
Csiszta mókus kicsit türelmetlenül vágott közbe.
- Mondd meg gyorsan, hogy ki vagyok!

A nagy kalapú ember összehúzta a szemét.
- Mondom, mondom. Ahogy így elnézlek, te egy ijedt mókus gyerek vagy! Mintha valami nagy veszedelemből menekültél volna! És mintha egy kicsit kificamodott volna a lábad! Semmi baj, mindjárt meggyógyítom. Gyere közelebb, ne félj!
Csiszta mókus közelebb ment. A gyógyító ember egy fehér kendővel bebugyolálta Csiszta mókus megrándult lábát.
- Így ni! Ez majd jól megfogja és melegen tartja. Most pedig egyél egy kis finom mogyorót. Szereted a mogyorót, ugye?
Csiszta mókus szaporán bólogatott, hogy nagyon szereti a mogyorót! A kalapos ember egy kis kosárkában adott neki mogyorót. Csiszta mókus vígan elropogtatta.
A szarka kíváncsian figyelte a fényes szemével.
- Honnan menekültél?

- Féltem. Futottam. Közben köhögtem.
Csiszta mókus mosolyogva nézett rájuk.
– De most már nem félek. Meg nem futok. Meg nem köhögök. Mert itt vagyok közöttetek! És azt is tudom, hogy ki vagyok! És azt is tudom, hogy nem vagyok egyedül. És ez nagyon jó!
Vidáman összenevettek, mint a régi jó barátok! A kalapos ember elégedetten nézte a kis társaságot, nagyon jól tudta, hogy a nevetés, a vidámság a gyógyulás biztos jele! Mert aki nevet, az már kevesebbet gondol a betegségre, s aki kevesebbet gondol a betegségre, az már féli meg is gyógyult! Hangosan így szólt.
- Most pedig mindenki keresse meg a helyét, ahol majd aludni fog! Én elmegyek egy kis időre.
Ahogy elment a kalapos ember, Csiszta mókus körülnézett a házikóban. Meglátott egy lapos fűzfakosarat. Odament s így szólt.
- Ez pont jó lesz! Ez lesz a hálóhelyem.
Mérges tüsszögést hallott a háta mögül.
- Nem jó! Ez nem a te helyed. Ez az én helyem – mondta tüsszögve a nyuszi.
– Én voltam itt előbb és én választottam előbb.
Csiszta mókus barátságosan nézett vissza.
- Ha tied, akkor a tied. Keresek másik helyet.
Keresett, kutatott s talált egy régi szalmakalapot.
- Ez pont jó lesz! – mondta. – Ez lesz a hálóhelyem. Mérges cserregést hallott a háta mögül.
- Nem jó! Ez az én helyem!
A szarka cserregett és gyorsan beleült a szalmakalapba.
Csiszta mókus a fejét ingatva mondta.
- Ha te helyed, akkor a te helyed. Keresek másikat.
Keresett, kutatott s talált is egy papírral tele dobozt.
- Ez pont jó lesz! – mondta. – Jó puha.
Mérges szuszogást hallott a háta mögül.
- Nem jó! Ez a puha az enyém! – mondta a sün szuszogva s gyorsan bemászott a dobozba.
- Hát akkor én hol aludjak? – sóhajtott fel bánatosan Csiszta mókus.
Nézte a nyuszi a fűzfakosárból, nézte a szarka a szalmakalapból, nézte a sün a dobozból. Először a nyuszi szólalt meg.
- Tényleg, hol aludjon? Mindenkinek van helye, csak neki nincs!
- Húzd ki a szekrényfiókot!- javasolta a szarka.
- Gyere, odaadom a fele papírt! Béleld ki a fiókot – mondta a sün.
Csiszta mókus újra vidám lett, a bánatot mintha elfújták volna! De hiszen őt itt szeretik! És mindenki segíteni akar!
- Köszönöm! – suttogta. – A fiók nagyon jó hely lesz! És egyedül az enyém! És olyan mint egy odú.
- És magadra is húzhatod, illetve tolhatod, ha egyedül akarsz lenni! – rikkantotta a szarka.
Egymásra mosolyogtak s lassan elaludtak. Csend lett, csak a szuszogás,makogás, cserregés hallatszott. Így éltek, éldegéltek a kis házban, barátságosan, szeretetben! Mindenkinek megvolt a helye, de azt is érezték, hogy a házikó a közös helyük, vagyis mindenkié! A gyógyító ember elégedetten figyelte őket, ahogy segítették egymást a mozgásban, a gyógyulásban. A nyuszi és Csiszta mókus a szarkát tanítgatta repülni. Mégpedig úgy, hogy a nyuszi felült a székére, Csiszta mókus meg a földről felnyújtotta neki a szarkát. A nyuszi meg feltette az asztalra.

- Hajrá! Most repülj! – bíztatták.
A szarka billegve lerepült az asztalról a földre.
- Tudok repülni! – cserregte büszkén.
- És az én lábam is erősödik közben! – makogta a nyúl.
- Meg az enyém is erősödik! – hencegett Csiszta mókus. – Olyan erős,mint a vas!
- Meg mindnyájan szívjuk a jó levegőt! – vigyorgott a sün.
Kacagva, nevetve mondogatták, hogy mi minden jót lehet még csinálni a jó levegővel. Olyan volt, mintha egy új játékot találtak volna ki.
- Ne füstöt szívj, jó levegőt! – kezdte újra a sün.
- A füst mérgezi a tüdőt! – mondta a nyúl.
- Aki mozog, már nem beteg! – cserregte a szarka.
- Egészséges minden gyerek! – fejezte be Csiszta mókus.
Mikor a végére értek, csodálkozva néztek egymásra.
- Ez olyan, mint egy vers! – jelentette ki a nyúl.
- Milyen vers? – kérdezte a szarka.
- Gyógyító vers! – mondta bölcsen a sün.
Telt az idő, múlt az idő, minden reggel elszavalták a gyógyító verset s talán ezért, de mindnyájan teljesen meggyógyultak. A szarka tudott repülni, a nyuszi ugrálni, Csiszta mókus fára mászni és a süninek lelohadt a dagadt orra!
Egy reggel ám történt valami, nagyon rossz történt! A gyógyító ember elment hazulról, járta az utat, figyelte, hogy hol van beteg állat. Alighogy elment, két gonosz képű, szakállas tolvaj lopakodott a házhoz. Benéztek az ablakon s látták, hogy nincs otthon a kalapos. Csúnyán röhögve besurrantak az ajtón. Csiszta mókus fel sem tudott ocsúdni, mikor gyorsan elkapták s beledugták egy ládába. Ugyanilyen gyorsan megfogták a szarkát, a nyuszit és a sünit is és beledugták a ládába. Az egyik torzonborz lezárta a láda fedelét s két oldalt fogva a ládát, elinaltak.
A tolvajok háza egy bozótosban volt, egy piszkos, elhanyagolt faház. A faházban kinyitották a ládát, de előbb jól bezárták az ajtót s az állatok kimásztak. Rögtön megcsapta az orrukat a bűz, az állott cigarettafüst, a ház tele volt csikkekkel, hamuval, porral és piszokkal. Mivel a tolvajok egyfolytában dohányoztak, fújták a füstöt, mint a gyárkémény! Most is ott lógott a szájukban a cigaretta, még a ruhájuk, de még a bőrük is bűzlött a cigarettafüsttől.
- Hehe! – röhögött a soványabbik tolvaj. – Kértek egy slukkot? Egy szippantást? Na?
És feléjük nyújtotta az égő cigarettát. Csiszta mókus rémülten hátrált, a többiek is az orrukat fintorgatták.
- Várj a cigivel, az idomítás később jön! – mondta a dagadt tolvaj.
– Először elmondom, hogy miért vagytok itt. Először is foglyok vagytok,
vagyis rabok! És azért vagytok itt, mert művészeket faragunk belőletek. Mégpedig cigarettázó művészeket! Hehe! Az lesz ám a világszám! A cigarettázó nyúl! A cigarettázó mókus! A cigiző sün! A cigiző szarka! Haha! Óriási produkció! El is kezdjük az idomítást. Elővett egy cigarettát s rágyújtott.
- Tátsd ki a szád! – mondta Csiszta mókusnak.
Csiszta mókus a fejét rázta, hogy nem tátja. A dagadt tolvaj gonoszul megfogta Csiszta mókus fejét, megszorította a füle tövénél, mire az fájdalmában kitátotta a száját. A dagadt tolvaj gyorsan beledugta a cigarettát.
- Szívjad! – s megint megszorította a fejét.
Csiszta mókus fuldokolt a füsttől, köhögött, a szemébe könny szökött. A dagadt tolvaj legyintett.
- Majd holnap folytatjuk! Van idő. Gyerünk, nézzünk körül a faluban, hogy mit lehetne még lopni. S kimentek a faházból és jól bezárták az ajtót. Csend volt, az állatok hallgatóztak.
- Elmentek! – suttogta a szarka.
- Mi is menjünk! – könyörgött a sün.
- Szökjünk meg! – mondta a nyúl.
- Megszökünk! – jelentette ki Csiszta mókus.
- De hogyan szökünk meg? Bezárták az ajtót! – mondta szomorúan a sün.
Csiszta mókus körbejárt a szobában, de nem volt sehol egy nyílás, nem volt sehol egy lyuk! Megállt és diadalmasan mosolygott.
- Megvan! – rikkantotta. – Alagutat ásunk! Ott a fal tövében. Nekiláttak, ástak, kapartak, kotortak és lapátoltak, az alagút egyre hosszabb lett s egyszer csak kint voltak a házból!
- Szabadok vagyunk! – kiáltott fel Csiszta mókus. És hatalmasakat lélegzett a friss levegőből. A többiek is követték, jól kiszellőztették a tüdejükből a cigarettafüstöt. Mikor már tele volt a tüdejük jó levegővel, megszólalt a nyúl.
- Várj a cigivel, az idomítás később jön! – mondta a dagadt tolvaj.
– Először elmondom, hogy miért vagytok itt. Először is foglyok vagytok,
vagyis rabok! És azért vagytok itt, mert művészeket faragunk belőletek. Mégpedig cigarettázó művészeket! Hehe! Az lesz ám a világszám! A cigarettázó nyúl! A cigarettázó mókus! A cigiző sün! A cigiző szarka! Haha! Óriási produkció! El is kezdjük az idomítást. Elővett egy cigarettát s rágyújtott.
- Tátsd ki a szád! – mondta Csiszta mókusnak.
Csiszta mókus a fejét rázta, hogy nem tátja. A dagadt tolvaj gonoszul megfogta Csiszta mókus fejét, megszorította a füle tövénél, mire az fájdalmában kitátotta a száját. A dagadt tolvaj gyorsan beledugta a cigarettát.
- Szívjad! – s megint megszorította a fejét.
Csiszta mókus fuldokolt a füsttől, köhögött, a szemébe könny szökött. A dagadt tolvaj legyintett.
- Majd holnap folytatjuk! Van idő. Gyerünk, nézzünk körül a faluban, hogy mit lehetne még lopni. S kimentek a faházból és jól bezárták az ajtót. Csend volt, az állatok hallgatóztak.
- Elmentek! – suttogta a szarka.
- Mi is menjünk! – könyörgött a sün.
- Szökjünk meg! – mondta a nyúl.
- Megszökünk! – jelentette ki Csiszta mókus.
- De hogyan szökünk meg? Bezárták az ajtót! – mondta szomorúan a sün.
Csiszta mókus körbejárt a szobában, de nem volt sehol egy nyílás, nem volt sehol egy lyuk! Megállt és diadalmasan mosolygott.
- Megvan! – rikkantotta. – Alagutat ásunk! Ott a fal tövében. Nekiláttak, ástak, kapartak, kotortak és lapátoltak, az alagút egyre hosszabb lett s egyszer csak kint voltak a házból!
- Szabadok vagyunk! – kiáltott fel Csiszta mókus. És hatalmasakat lélegzett a friss levegőből. A többiek is követték, jól kiszellőztették a tüdejükből a cigarettafüstöt. Mikor már tele volt a tüdejük jó levegővel, megszólalt a nyúl.
- Hova menjünk?
- Az erdőbe! – mondta Csiszta mókus. – Gyertek utánam, mutatom az utat!
Mentek, mentek, míg elértek az erdő szélére. Csiszta mókus örömmel nézte, hogy az erdő újra kizöldült!
- Itt vagyok! – suttogta. – Visszajöttem! Sok-sok tapasztalatot szereztem! Bár még mindig kicsi vagyok, de máris négy életem volt. Bizony! Először volt a tűz. Azután megtudtam, hogy ki vagyok. Azután voltam beteg. Azután fuldokoltam a füstben. De minden jó, ha a vége jó!
A többiek ámulva hallgatták Csiszta mókust.
- Nahát! Micsoda okos! – ámuldozott a szarka!
- Nekem is négy életem volt? – kérdezte a sün.
- Neked is! Együtt voltunk a rosszban! Együtt leszünk a jóban! – nevetett rá Csiszta mókus.
S hatalmasakat lélegezve a jóízű erdei levegőből, cserregve, meg makogva, szuszogva meg lihegve bementek a kizöldült erdőbe.

Itt a vége, fuss el véle!

Ezt a mesét szép képekkel megtalálod a következő linken:
http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=29925&a_id=478940&h_id=93547
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Gárdonyi Géza:
Nagyapó lovai


[FONT=&quot]Hogy a lovakról folyt a beszéd az asztalnál, nagyapó egyszercsak odafordul a gyerekekhez és így szól:
- Melyik ló tud repülni?
- Egyik se, - felelik a gyerekek.
- Hát a holló?
Erre persze minden gyerek azt mondta, hogy az csakugyan tud repülni. De nagyapó tovább kérdezett:
- Melyik ló az, amelyik nem istállóban él, hanem a konyhán?
- Szolgáló - kiáltják a gyerekek.
- Melyik ló jár iskolába?
- Tanuló.
- Melyik ló tűri a gyomrában a parazsat?
- Vasaló.
- Melyik ló az, amelyik nem bánja, ha kilógatják a toronyablakon?
- Zászló.
- Melyik ló tud fütyülni?
[/FONT]

[FONT=&quot]Erre nem tudtak felelni a gyerekek, míg végre Lacika megszólal az asztal végén: - Én.[/FONT]

[FONT=&quot][/FONT]
nagyaplovai.jpg

 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Gárdonyi Géza:
Ne rugdalózz paci!


ne%20ugr%C3%A1lj%20paci.jpg


Vásár volt. Nagyapó lovat akart venni. Kimentek a vásárba, hát csakhamar találtak is egy szép lovat.
- Mi az ára?
- Ötven forint.
Gyanúsan olcsó, gondolta nagyapó. Bizonyosan valami hibája miatt olyan olcsó. Hát csakugyan, amint mögéje kerül és rátapint a hátuljára, felrúg ám a ló.
- Tudom már, - mondotta nagyapó - miért olyan olcsó ez a ló? Azért, mert rugós. No, nem baj, megveszem.
S megvette a gyönyörű lovat, hazavezettette.
- Nagyapó, - mondták a gyerekek - minek vette meg ezt a rugós lovat, még megrúg bennünket, ha közelébe megyünk.
- Majd segítek én rajta - felelte nagyapó. - Meglássátok, nem telik bele egy hét, olyan lesz ez a ló, mint a bárány.
Hogyan szoktatta le nagyapó a lovat a rúgásról? Úgy, ahogyan a túlsó lapon van lerajzolva.
Rajta hagyta a kötőféket a fején, a hevedert a derekán és karikát tett a kötőfékre meg a hevederre. A karikákon át kötelet húzatott és hozzákötötte a lónak a hátulsó bokáihoz.
De ez még nem volt elég, egy fűrészporral telt zsákot is akasztatott a lónak a háta mögé.
Amint a ló hátulsó lába hozzáért a zsákhoz, kirúgott, de persze valahányszor kirúgott, jól megrántotta a fejét is.


Így aztán csakhamar elment a kedve a rugdalózástól és néhány nap múlva már olyan jámbor állat lett belőle, mintha sohase rúgott volna egyet se.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyany%C3%B3%20mes%C3%A9l%20H%C3%B3dmez%C5%91vhely%20Csongr%C3%A1d%20v%C3%A1rmegye%20Plohn%20J%C3%B3zsef%20felv.1900as%20%C3%A9vek.jpg


F. Vadnai Hermin: Örökké él a mese




(Mesemondó a színpad függönye előtt mondja)
- Prológ –
Figyeljetek ide
kicsiny fiúk, lányok,
Nevetgéltek? Jól van –
de most csöndet várok.
Elmondom, mit láttam
ma éjjel álmomban;
ott voltam, ott jártam
Fényes tündérhonban.
Szép Tündérországban
kihallgatás volt ma:
elsőnek jött Mesetündér
s amíg szólt búsongva:
Tündéranyám, lelkem!
Beh nagy a fájdalmam!
kihalóban van a mese,
bizony be kell valljam!

Azt mondják a népek,
ifjak és a vének?
„Elmúltak a régi idők,
mese többé nem kell!”
Ki törődik forgó várral,
S velünk, tündérekkel!
Nevetnek énrajtam
s úgy mondják, hogy halljam:
„Nem való a mai korba
mese, rege, monda!”
Vajon igaz volna?
Mondd csak édes tündéranyám!
ami szép volt s tanulságos
céltalanná válik talán?
*
A tündérkirályné gondjában elmélyed,
ezüstcsengő hangja ily szavakra éled:
„Mesetündérlányom, a bánatos szavad
nem hiszem, hogy soká komoly panasz marad.

Repülj le a földre, de csendes tájakra,
figyeld meg az embert, van-é még nyugalma?
Figyeld meg: hat-é rá a szabad természet?
ápol még virágot? virul gyermekélet?

Ahol tülekednek, sok a jaj, lárma, zaj,
menekülj el onnan, gonoszság ott a baj;
hol durva a lélek, nem kell balzsam szavad,
de csöndes helyeken az ember jó marad.”

Száll a mesetündér, völgyekbe, hegyekre,
ezertó vidékén zöldellő fenyvesbe –
tenger partja mentén, tulipánmezőkön,
szélmalom vitorlás, sűrű őszi ködön.

Szőke fiú olvas kis kamra csöndjében,
tüzes szeme csillog a jóság fényében.
Asztalán meséskönyv: „Ezeregy éjszaka” –
kitárul előtte Kelet pompázata.

Márványpalotában ugyan bizony mit lát?
arab törzsfőnököt, török szultán fiát,
perzsa sah, tatár kán felvonulnak sorban,
Ali baba háza s bölcs kádi is ott van!

Mosolyog a tündér. Most már megint remél...
a fiú lelkében a mese frissen él.
Továbbrepül onnan, nagy erdő fölébe,
annak is legsűrűbb kellős közepébe.


folytatás a csatolásban....



(Forrás: Új Cimbora, 1940., 15.sz.)
 

Csatolások

  • Verses mese - F. Vadnai Hermin - Örökké él a mese.doc
    70 KB · Olvasás: 49

Kolonel0708

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszi, aranyos vagy :D
de én 2 sorozat mesefilmet akartam feltölteni, mert keresés alapján ezek nincsenek fönt.. próbáltam tömöríteni és úgy, de akkor se ment föl..:5: lehet az volt a baja hogy winrar formátumú a tömörítés.. de nem adtam föl, még próbálkozom majd..

Talán próbáld meg őket "darabolt" zip tömörözéssel és akkor elfogadja a rendszer. Azért találsz itt néha egy anyaghoz 8-10 linket vagy még többet.

Üdv Kolonel

:p
 

lui12

Állandó Tag
Állandó Tag
Hát remélem nem írok rosszat, de én gyerekműsorokból nagyon keresem a csibetanya című kazettát. Mivel sajnos a magnóm elszakította a szalagját és azóta is keresem.
 

lui12

Állandó Tag
Állandó Tag
Még valamit keresek gyerekműsorokból: a providence a relytélyes kisváros című sorozatot. E 2 dolog igen érdekelne 1 kis nosztalgiázás végett.
 

Dalveronika

Állandó Tag
Állandó Tag
Csibetanya

Hát remélem nem írok rosszat, de én gyerekműsorokból nagyon keresem a csibetanya című kazettát. Mivel sajnos a magnóm elszakította a szalagját és azóta is keresem.

Szia!
Valamikor én is az internetről töltöttem le a Csibetanyát. Becsomagoltam, az alábbi linken elérheted. Úgy látom, innen még nem tudsz letölteni, nincs meg a 20 hozzászólásod.

http://data.hu/get/2039297/Csibetanya.rar.html
 

kibola

Állandó Tag
Állandó Tag
Fonó

:ugras:Sziasztok! Boldog Új Évet Kívánok MINDENKINEK!!
Óvodába kellene a farsangra valamilyen fonóval kapcsolatos dalocska, vagy bármilyen zene. Tud valaki segíteni?
Köszi:Ibolya
 

Dalveronika

Állandó Tag
Állandó Tag
:ugras:Sziasztok! Boldog Új Évet Kívánok MINDENKINEK!!
Óvodába kellene a farsangra valamilyen fonóval kapcsolatos dalocska, vagy bármilyen zene. Tud valaki segíteni?
Köszi:Ibolya

Sebők együttes Galagonya c. CD-jéről a Sej haj folyóba c. dal. második versszaka: Sej haj fonóban sok a lány valóban, ki barna ki szőke, sose fuss előle.
Hirtelen csak ez jutott eszembe.
 

ziziqe

Új tag
Enyedi György: A hóember


Feketeszén a szemem, szép sudár a termetem
Orrom répa, nagydarab, a fejemen vaskalap.

Szám is van, fülemig ér, hónom alatt seprűnyél
S hósubámon még ilyet, kilenc apró gomb fityeg.

Ág hegyéről csöpp veréb, szállt a vállamra elébb
Arra volt kíváncsi tán, hogyan szelel a pipám.
 

csipkebogyo

Állandó Tag
Állandó Tag
Tóth Anna:



A kiselefánt és a vonat


Akiselefntsavonat1.jpg



Messze délen Afrikában,
pálmafának árnyékában,
kiselefánt csücsül éppen,
s zúgolódik ilyenképpen:

- Nem tudom, hogy kivel játsszak!
Egymagammal fogócskázzak?
És ha nagyon gyorsan futok,
hogy érhetem magam utol?

Nevet rajta kicsi egér.
Kuncogása mindent megér.
- Gyere inkább, s játsszunk olyat,
mintha te lennél a vonat.

Legyen kémény nagy ormányod.
Tányérsapkád a kormányod.
Én leszek a masiniszta,
utasunk meg a giliszta.

Fáról kiált le a majom:
- Nem tudtam, hogy mi a bajom!
Én még sosem vonatoztam,
biztos ezért unatkoztam...

- Gyere akkor te is velünk.
Vonatunkon van még helyünk.
Elefánton máris ülnek,
induláskor mind fütyülnek.

Útra kel a kicsi vonat...
Előre megy, aztán tolat.
Játszadoznak, szól az ének,
itt a vége a mesének!


Akiselefntsavonat2.jpg





 

Csatolások

  • A kiselefánt és a vonat.DOC
    30 KB · Olvasás: 48

katus6

Állandó Tag
Állandó Tag
bolyongok az oldalon

Sziasztok! Mindenkinek boldog új évet kívánok!
Nagyon tetszik ez a közösségi oldal,de még nem tudok rajta eligazodni. Jobb híjján ismerkedem...
Ismeritek a karacsony.centrumnet.hu oldalt? Sok kreatív ötletet és verseket, mondókákat,meséket találhattok rajta(letölthető)! Üdv!
 

szagit

Állandó Tag
Állandó Tag
Gazdag Erzsébet: Cinege etetés

„Hej, télidő, hej, zord idő
Elkéne most a hócipő!
Ha volna hozzá ködmön is,
S ha már kívánok – sapka is!”

- sóhajt a kis madár,
Míg ablakpárkányomra száll.
Kopogtat: ”Kopp-kopp, hallod-e?
Ablakodat kinyitod-e?

Adsz-e ebédre jó magot?
Már három napja koplalok.
Fáztál-e télen éhesen?
Én ázom-fázom s éhezem.”

Már nyitom, nyitom, cinege,
Gyere, meleg van idebe!
Itt van szalonna, friss köles,
Csak válogass, csak csipegess!

Odább hussan a kis bolond,
És csupa félés, csupa gond.
Kiszórom a magot neki.
Rám pislog, aztán fölszedi.
 

szagit

Állandó Tag
Állandó Tag
Csukás István: Tanévzáró
Félre irka, sutba táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása!
Elő sárkány, elő labda,
szállj az égnél magasabbra.
Gyere, állj be a csapatba,
estig ne is hagyjuk abba!
Vár a víz és vár a partja,
vár a nyári rét, a tarka,
szívünk boldog, bőrünk barna,
ki erre fut, ki meg arra.
Félre irka, félre táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása!
 

szagit

Állandó Tag
Állandó Tag
A kiskakas réz garasa

Mesélő Élt, éldegélt egyszer régen
Egy asszony a városszélen
Nem volt pénze, nem volt háza
Csak egyetlen kakaskája.
A kiskakas kora reggel
Így kiáltott vidám kedvvel.
Kakas:Kukurikú! Jó reggelt!
A fényes nap már rég felkelt!
Gazdasszonykám, jó napot!
Reggelit még nem kapok?
Gazdasszony: Mit adhatnék, kakasom?
Nincs egy lyukas garasom.
Nincsen pénzem, jól tudod,
Lisztecskére sem jutott.
Kakas: Ne szomorkodj, én mondom,
Kapirgálok a dombon.
S, ha valamit találok,
Hazahozom, meglátod!
Mesélő: A kiskakas így hát reggel
Útnak indult üres beggyel.
A szemetet kapirgálta,
S rátalált egy rézkrajcárra
Vidám kedvvel kiáltott fel:
Kakas: Ki korán kel, aranyat lel!
Mesélő: A kiskakas siet haza
Szembe jött egy török basa
Nem is basa, ő a szultán,
Kopasz fején tornyos turbán.
A fényes pénzt megkívánta
És így szólt a kakaskára.
Szultán: Az aranypénzt azon nyomba
Vidd haza a kincstáramba!
Kakas: Dehogy viszem! Dehogy adom!
Vár engem a szegényasszony!
Szultán: Adok rangot, nemességet
Úrnak hívnak a cselédek!
Kakas: A rang miatt nincsen gondom
Úr vagyok a szemétdombon.
Szultán: Feleselni jól tudsz, látom
Mégse fogsz ki a szultánon
Megbüntetlek példaképpen
Jöjjön hát a hadvezérem.
Hadvezér: Mit parancsolsz, kedves szultán?
Szultán: Van számodra egy kis munkám.
Hadvezér: parancsodat várva-várom.
Ellenség van a határon?

Szultán: Ott áll az a hetyke kakas
Nem fogad szót, olyan nyakas!
Van egy fényes rézkrajcárja
S nem viszi be a kincstárba.
Hadvezér: Kakaska, légy engedelmes!
Szultán: Vedd el a pénzt, ne kegyelmezz!
Kakas: Szégyelld magad török szultán,
Gazdagodsz a szegény jussán?
Kukurikú, milyen szégyen,
Hogy a néped meghal éhen.
Te meg hízol, hasad dagad
Török szultán, szégyelld magad!
Mesélő: Török szultán, jaj de mérges,
Odaszól a kis cselédhez.
Szultán: Kemencébe vidd, cselédem
Tűzbe, lángba, tolla égjen!
Mesélő: Betette a kis cseléd
Kemencébe, majd elég.
A kakaska mit tehetett,
Oltogatta a nagy tüzet
Fogta magát, hamarjába
Vizet fújt a tűzre, lángra.
A parázsból percek alatt
Csak a tüzes hamu maradt.
Aztán kiszállt nagy kevélyen
Ott sétált a kerítésen
Hangos szóval kiabálta
Török szultán udvarába
Kakas: Szégyelld magad török szultán,
Gazdagodsz a szegény jussán?
Kukurikú, milyen szégyen,
Hogy a néped meghal éhen.
Te meg hízol, hasad dagad
Török szultán, szégyelld magad!
Mesélő: Török szultán, jaj de mérges,
Odaszól a kis cselédhez.
Szultán: Nem égette meg a parázs?
Csípje össze hát a darázs!
Vidd le, szolgám, a kaptárba!
Mesélő: A szolgáló odazárta.
A kiskakas a kaptárban
Nyelni kezdte egyre-másra
Nyelte a sok darazsat
Üres begye megdagadt.
Megdagadt, majd szétrepedt
Bekapott vagy ezeret.
Aztán kiszállt nagy kevélyen
Ott sétált a kerítésen
Hangos szóval kiabálta
Török szultán udvarába.
Kakas: Szégyelld magad török szultán,
Gazdagodsz a szegény jussán?
Kukurikú, milyen szégyen,
Hogy a néped meghal éhen.
Te meg hízol, hasad dagad
Török szultán, szégyelld magad!
Mesélő: Török szultán, jaj, de mérges
Maga megy a kerítéshez
Úgy felpattant, mint a labda
A kiskakast nyakon kapta
Beledugta hamarjába
Buggyos selyemnadrágjába.
Kakaska a nadrágszárba
Jó hangosan kiabálta.
Kakas: Gyertek elő, darazsak
Török szultán jó falat
Csak csípjétek, ez nem vétek
Csak szúrjátok, harapjátok
Egy cseppet se sajnáljátok.
Mesélő: A darazsak csípték, marták
Megdagadt a buggyos nadrág
Török szultán fejét fogta
Ugrott jobbra, ugrott balra
Idecsapott, odacsapott
Rettenetes lármát csapott.
Szultán: Óh, jaj nekem, jaj, jaj, jaj!
Mesélő: Jön a szolga.
Szolga: Mi a baj?
Szultán: Belém csípett száz darázs
Bőröm sajog, ég, parázs.
Óh, de nagyon beteg vagyok
Borogasd a daganatot!
Kakas: Ugye mondtam, hogy megbánod?
De szívesen megbocsátok
Add vissza a fényes krajcárt!
Szultán: Kedves kakas, mindjárt, mindjárt
Itt van a kulcs, vezesd szolga
A kiskakast kincstáramba
Krajcárodat ott találod
Aztán legyünk jó barátok!
Mesélő: A kiskakas a kincstárba
Hangos szóval kiabálta
Kakas: Ennyi arany sok egy helyen
Kapkodd csőröm, nyeld le begyem
Mesélő: Lenyelt százat, ezeret
A begye majd szétrepedt
Aztán szaladt, szaladt
Otthon termett percek alatt
Gazdasszony már leste, várta
És így szólt a kakaskára:
Gazdasszony: Merre jártál édes lelkem?
Kakas: Szemétdombon pénzre leltem
Mesélő: A kiskonyha asztalára
Kigurult a rézkrajcárka
Meg az ezüst, meg az arany
Azt se tudták, hogy mennyi van.
Gazdasszonyka fogta magát
Vett egy kosár kukoricát
Örömére a nagy napnak
Három jércét a kakasnak
Mind a három megtanulta
Kapirgálni fontos munka
Mondogatják minden reggel
Együtt: Ki korán kel, aranyat lel!
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére