Versek, idézetek...

Mondd, vártál-e már úgy,<O</O​

tudtad, hiába vársz,<O</O​

S mentél-e már úgy,<O</O​

mindegy volt, merre jársz,<O</O​

Szóltál már visszahívón<O</O​

tűnő árnyék után,<O</O​

Hagyták már kinyújtott kezed<O</O​

elengedve, sután<O</O​

Kérdeztél már tudva azt<O</O​

nem felel senki sem,<O</O​

Vártad-e már halk reménnyel<O</O​

a szép szót: kedvesem.<O</O​

Kívánta már arcod<O</O​

zápor verését,<O</O​

Mossa le mindörökre<O</O​

nem akart könnyeid ?<O</O​

A dohányzásról pofonegyszerű leszokni. Én magam is legalább százszor megtettem.

A bankár egy olyan ember, aki kölcsönadja neked az esernyőt, amikor süt a nap, de visszakéri egy perccel azelőtt, hogy eleredne az eső.

A valóság különösebb, mint a regényírás, mert a regényírónak ragaszkodnia kell a valószerűséghez; a valóságnak nem.

Az igazság a legbecsesebb kincsünk. Takarékoskodjunk vele!

Az ifjúság igazi kútja a szív.

A mennyországot a klímájáért, a poklot a jó társaságért részesítem előnyben.

A lélek halhatatlanságának az az egyik bizonyítéka, hogy rengetegen hisznek benne. Abban is rengetegen hittek, hogy a világ lapos.

A humor nem más, mint tragédia plusz idő.
​

A bűnnek Ádám volt a szerzője. Nem bánnám, ha bejegyeztette volna rá a nemzetközi szerzői jogot.

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD class=csakidezet align=middle colSpan=3>Mindenkiben el van rejtve a jónak egy szikrája. Néha igen hosszú időbe telik, mire előkerül.</TD></TR><TR height=5><TD align=left></TD><TD class=idezet align=middle></TD></TR></TBODY></TABLE>
Egész életemben egyetlen hajszál választott el attól, hogy angyal legyek. Ez ideig nem sikerült átlépnem rajta.

Ha az ember fogadalmat tesz, hogy tartózkodni fog valamitől, akkor biztos, hogy éppen arra a valamire vágyik leginkább.

A hazugságnak három fajtája létezik: hazugság, szemérmetlen hazugság és a statisztika.

Minél többet osztozol az emberek örömében és bánatában, annál közelebb kerülsz hozzájuk.

​

A keresztrefeszítés.

A tegnapi szentbeszédben volt egy ósdi kitétel — egyike azoknak az ostobaságoknak, melyektől a szószék oly gyakran válik ékesszólóvá: Krisztus életét adta az emberiségért. Van ember a földön, aki ezt megtenné? — Férfiak és nők milliói többet tettek; bátran életüket adták azért, hogy egyetlen egyént megmentsenek a veszélytől — és ezzel az örök kárhozatot kockáztatták, mert úgy siettek mások megmentésére, hogy nem rendezték előbb bűneik számláját Istennel. A hadseregben minden önkéntes felajánlja az életét, hogy megmentse a hazáját vagy a hazája becsületét, és közben kockáztatja, hogy halála után a pokolban köt ki, nem a nagy fehér trónon, amely Krisztus biztos rendeltetési helye volt. Napjaink történetében igen gyakori eset, hogy az emberek eldobják életüket mások érdekében. Nevetséges, hogy az egyház ilyen nagy ügyet csinál az egyetlen példából, amikor semmi lényegeset sem kockáztattak, mert nem volt másról szó, csak néhány óra szenvedésről; hiszen minden lány többet kockáztat ennél, amikor férjhezmegy és ismételten aláveti magát a gyermekszülés valószínű fájdalmának.
A megváltás elméletében semmi ésszerűt nem találok. Ha Krisztus isten volt, akkor úgy elfajult a helyzet, hogy haragja Ádám ellen az idők folyamán fékezhetetlenné vált, és csak élő áldozat csillapíthatta le; így észre sem vette, milyen következetlen, ha Isten halálra ítéli önmagát — öngyilkosságot követ el a keresztfán, és ezzel az eredeti ötlettel letörli, ami az ősi rováson volt. Azt mondják, az Úr útjai mások, mint az emberé. Hát ezt nem vitatom.
Ha Krisztus isten volt, akkor a keresztrefeszítésben nincs méltóság. Egyszerűen nevetséges, mert abban, hogy az Isten elvisel néhány órás szenvedést, nincs semmi hősiesség.

Notesz, 1896

Isteni igazság.

A Természet Bibliája nem mond nekünk semmit a jövő életről, csak a jelenlegiről. Nem ígér túlvilági életet; még halványan sem jelez ilyesmit. Éppúgy nem üzen nekünk semmit, mint a tudós az életben maradt baktériumoknak, amikor egy milliárdot forral halálra egy gyűszűnyi edénykében. A baktériumok biztosan megtalálják benne az üzenetet — ha van szószékük.
A Természet Könyve világosan bebizonyítja, hogy az Isten egy mákszemnyit sem törődik velünk — de egyetlen teremtménnyel sem. Elmondja, hogy a törvényei fájdalmat, szenvedést és bánatot hoznak ránk, de arról nem beszél, azért teszi-e, mert kínunkban gyönyörűséget talál. Nem tudjuk, mi a célja, mert a Könyvből ez nem derül ki. Nem vitás, hogy volt célja, de képtelenek vagyunk felismerni. A tudósnak van célja: de nem a baktériumok gyötrése.
A Gyönyör és Kín Megoszlási Törvénye az igazságérzet teljes hiányát mutatja. A büntetés mértéke nincs arányban a törvényszegés mértékével; ez is az igazságérzék hiányát bizonyítja. Ismertem egy utolsó gazembert, aki gazdagnak született, gazdag maradt, egy napig sem volt beteg, sosem törte csontját, vidám életet élt 80 éves koráig, és fájdalom nélkül, agyvérzésben halt meg. És ismertem egy embert, aki másodéves egyetemista korában kimelegedve beugrott a jéghideg folyóba, hogy megmentsen egy papot a vízbefú-lástól; félig megbénult, 38 évig volt ágyban fekvő beteg, nem tudott beszélni, enni, írni, agyát semmivel sem tudta megnyugtatni — még ez a jótétemény sem jutott neki osztályrészül, csak feküdt, gondolkozott, rágódott és szomorkodott és a halálért esedezett 38 éven át. Egy törvény sem ered igazságérzetből; mind rideg és merev. Ha olyanok a körülmények, hogy egy váratlan jeges fürdőtől 38 évre megbénulhatsz, akkor ez mindenképpen be is következik a fürdőtől — még akkor sem menekedsz meg tőle, ha magát Szűz Máriát mented meg a vizbeugrással.

Notesz, 1898

Isten - javítva.

Ha én alkotnék istent, olyan hajlamokkal ruháznám fel, olyan jellemvonásokkal és tulajdonságokkal, melyek hiányoznak a jelenlegiből (a bibliaiból).
Nem alacsonyodna le annyira, hogy kívánja az ember bókjait, dicséretét, talpnyalását; magasan felette állna annak, hogy követelje őket. Olyan önbecsüléssel ruháznám föl, ami minden jobbfajta emberben megvan.
Nem lenne kereskedő, vállalkozó. Nem vásárolná a fentieket. Nem árusítana és nem kínálgatna eladásra pillanatnyi jótéteményeket vagy az örökkévalóság örömét, azért az árucikkért, amelyet imádatnak hívnak. Olyan méltóságteljesre alkotnám, amilyenek a jobbfajta emberek e tekintetben.
Csak azt a szeretetet értékelné, amelyik az önkéntes kedvességből adódik; nem jótétemények ellenszolgáltatásaként. Az emberi szívben érzett megbánás megszüntetné és megsemmisítené az elkövetett rosszat és bűnt, nem kellene még bűnbocsánatért is imádkozni; nem követelné, kívánná, várná el az embertől senki.
Bibliájában nem lenne halálos bűn. Elismerné, hogy ő a teremtője és alkotója a bűnnek; ő a teremtője és alkotója az eszköznek, a lehetőségnek, amellyel elkövetik a bűnt; és az egész felelősséggel azt terhelné, akire jog szerint tartozik: önmagát, az egyetlen bűnöst.
Isten nem lenne féltékeny — ez olyan alacsony gondolkodásra vall, hogy még az emberek is megvetik egymást érte.
Nem hencegne.
Nem terjesztené, hogy mennyire csodálja önmagát; méltóságával összeférhetetlennek tartaná, hogy önmaga dicséretét zengje.
Szívében nem lenne bosszúvágy; s akkor ajkáról sem hangzanék el ilyesmi.
Pokol sem lenne — eltekintve attól, amelyben a bölcsőtől a koporsóig élünk.
Nem lenne olyanfajta mennyország, amilyen a világ bibliáiban van leírva.
Az örökkévalóság egy részében megpróbálhatná megbocsátani önmagának, hogy az embert boldogtalanná tette, pedig ezzel az erővel tehette volna boldoggá is, a többi időt pedig csillagászati stúdiumokra fordíthatná.

Notesz, 1896​

​