NŐ és FÉRFI
- Téma inditó Ila1
- Kezdés dátuma
Legenda a nő teremtéséről
<o
> </o>
Amit mondok, nem ma történt,
sok millió év előtt,
elmesélem, hogy az Isten
valamikor réges-régen
hogy teremtette a nőt.
E legenda őse hindu,
s oly igaz, hogy aki hallja,
nem lehet, hogy meg nem indul.
<o> </o>
Szóval az Úr legelőször
férfiembert alkotott,
ezzel teltek hosszú évek,
nappalok és alkonyok,
ami szép volt, ami jó volt,
mindent ebbe fektette,
ő maga is megcsodálta,
mire készen lett vele:
domború mell, magas homlok,
sziklát görgető karok
és a többi....részletezni
nem is nagyon akarok,
szeme, füle, lépe, mája,
lába is, hogy lépne rája,
hogy így visszagondolok,
csupa, csupa jó dolog.
<o> </o>
No de közben hiba történt:
elfogyott a nyersanyag,
míg a férfi ily remek lett,
a szegény nő megfeneklett,
rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
véghetetlen bölcsessége
mindig jó dolgokra inti,
tudja, hogyha segít magán,
az Isten is megsegíti.
Hogy ily nagy volt a probléma,
csak merészebb lett ő attól,
és nekiállt nőt csinálni
- ahogy azt ma mondanátok -
mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden,
bizony nem lesz könnyű dolgom
véges-végig elsorolnom.
<o> </o>
Az ezüsthold kereksége,
pálma sudár merevsége,
őszi felhő mélabúja,
mélyhegedű néma húrja,
őzikének kecsessége,
majmok csacsi fecsegése,
május üde tavaszsága,
csörgőkígyó ravaszsága,
fák közt nyögő szél fuvalma,
bősz oroszlán rémuralma,
páva tolla, pulyka mérge,
gyáva nyúlnak rettegése,
kis verébnek puha pelyhe,
illatozó rózsa kelyhe,
mérges fullánk kis darázsba,
felparázsló tűz varázsa,
csurgatott méz édes íze,
szomjúság a tiszta vízre,
nyári zápor, rét keserve
tél dühétől szétseperve,
bátor tigris vad haragja,
kis pacsirta trilla hangja
és a többi, és a többi,
az is, ami ki lett hagyva.
<o> </o>
Nem volt már a férfi árva,
mert az Úr az új teremtményt
nekiadta, illetőleg
rásózta az ő nyakára.
<o> </o>
Nem telt bele alig pár nap,
hát az Úrhoz mén a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az Isten csak megérti.
<o> </o>
Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
akit adtál az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
egyszer nyűgös, másszor beteg,
minden semmiségért zokog,
és veszélyes és szeszélyes,
hogyha egy kis öleléshez
néhanapján hozzáfogok,
máskor...hogyismondjam...mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
kábít, bódít, mint az óbor,
csak az a baj, sose jókor...
<o> </o>
<o> </o>
Elpusztulok vele élve,
így könyörgök: vedd őt vissza!
Nincs szükségem e szépségre!
Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
látom nincs belőle hasznod,
nem erőszak a disznótor,
visszaveszem én az asszonyt!
<o> </o>
Nem telt bele alig pár nap,
s hát megint csak jön a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az Isten csak megérti:
Uram! - így szól - én se értem,
de hiányzik az a némber,
ettől vagyok én most bajba’,
hiányzik a dalos ajka,
milyen kedves mikor fecseg,
megható, ha néha beteg,
hogyha szenved, hogyha zokog,
s milyen hálás, milyen boldog,
hogyha egy kis öleléshez
néhanapján hozzáfogok...
Mámorító, mikor mohó,
izzik, mint a tüzes kohó,
kábít, bódít, mint az óbor,
sose rosszkor, mindig jókor,
nincs öröm, csak vele élve!
Így könyörgök: add őt vissza,
szükség van a kisasszonyra!
<o> </o>
Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
látom, látod már a hasznod,
visszaadom hát az asszonyt!
<o> </o>
Nem telt bele alig pár nap,
s hát csak újra jön a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az Isten csak megérti:
Uram! - így szól - én se értem,
de csak némber az a némber,
sok bosszúság, kevés öröm,
és a csóknál több a köröm,
köröm, karom, fecsej, szitok,
ha úgy látja jónak, kidob,
minden bajért engem okol,
vele élnem tüzes pokol,
így könyörgök, legyen vége,
vedd őt vissza, sose lássam,
nincs szükségem e szépségre!
<o> </o>
<o> </o>
Ez már sok volt az Istennek,
nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
nekem is van egy kis eszem,
többé vissza sosem veszem,
oktalanságodon okulj,
ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
ezt a mérget hordanod kell,
akárhogyan éget is,
vidd az asszonyt, mert különben
beszüntetlek téged is!
<o> </o>
Sok millió éve ennek,
de semmise változott,
ma is így vagyunk a nővel,
hol áldott, hol átkozott,
nyögünk, hogyha velünk van és
hogyha elhagy, akkor is,
ezt csináljuk, amíg élünk,
így jön el az agg kor is,
amíg ez a világ világ,
össze sosem békülök vele,
tragédiám egy mondatban: sem vele, sem nélküle!
<o> </o>
<o> </o>
<o> </o>
<o
> </o>Amit mondok, nem ma történt,
sok millió év előtt,
elmesélem, hogy az Isten
valamikor réges-régen
hogy teremtette a nőt.
E legenda őse hindu,
s oly igaz, hogy aki hallja,
nem lehet, hogy meg nem indul.
<o
> </o>Szóval az Úr legelőször
férfiembert alkotott,
ezzel teltek hosszú évek,
nappalok és alkonyok,
ami szép volt, ami jó volt,
mindent ebbe fektette,
ő maga is megcsodálta,
mire készen lett vele:
domború mell, magas homlok,
sziklát görgető karok
és a többi....részletezni
nem is nagyon akarok,
szeme, füle, lépe, mája,
lába is, hogy lépne rája,
hogy így visszagondolok,
csupa, csupa jó dolog.
<o
> </o>No de közben hiba történt:
elfogyott a nyersanyag,
míg a férfi ily remek lett,
a szegény nő megfeneklett,
rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
véghetetlen bölcsessége
mindig jó dolgokra inti,
tudja, hogyha segít magán,
az Isten is megsegíti.
Hogy ily nagy volt a probléma,
csak merészebb lett ő attól,
és nekiállt nőt csinálni
- ahogy azt ma mondanátok -
mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden,
bizony nem lesz könnyű dolgom
véges-végig elsorolnom.
<o
> </o>Az ezüsthold kereksége,
pálma sudár merevsége,
őszi felhő mélabúja,
mélyhegedű néma húrja,
őzikének kecsessége,
majmok csacsi fecsegése,
május üde tavaszsága,
csörgőkígyó ravaszsága,
fák közt nyögő szél fuvalma,
bősz oroszlán rémuralma,
páva tolla, pulyka mérge,
gyáva nyúlnak rettegése,
kis verébnek puha pelyhe,
illatozó rózsa kelyhe,
mérges fullánk kis darázsba,
felparázsló tűz varázsa,
csurgatott méz édes íze,
szomjúság a tiszta vízre,
nyári zápor, rét keserve
tél dühétől szétseperve,
bátor tigris vad haragja,
kis pacsirta trilla hangja
és a többi, és a többi,
az is, ami ki lett hagyva.
<o
> </o>Nem volt már a férfi árva,
mert az Úr az új teremtményt
nekiadta, illetőleg
rásózta az ő nyakára.
<o
> </o>Nem telt bele alig pár nap,
hát az Úrhoz mén a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az Isten csak megérti.
<o
> </o>Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
akit adtál az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
egyszer nyűgös, másszor beteg,
minden semmiségért zokog,
és veszélyes és szeszélyes,
hogyha egy kis öleléshez
néhanapján hozzáfogok,
máskor...hogyismondjam...mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
kábít, bódít, mint az óbor,
csak az a baj, sose jókor...
<o
> </o><o
> </o>Elpusztulok vele élve,
így könyörgök: vedd őt vissza!
Nincs szükségem e szépségre!
Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
látom nincs belőle hasznod,
nem erőszak a disznótor,
visszaveszem én az asszonyt!
<o
> </o>Nem telt bele alig pár nap,
s hát megint csak jön a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az Isten csak megérti:
Uram! - így szól - én se értem,
de hiányzik az a némber,
ettől vagyok én most bajba’,
hiányzik a dalos ajka,
milyen kedves mikor fecseg,
megható, ha néha beteg,
hogyha szenved, hogyha zokog,
s milyen hálás, milyen boldog,
hogyha egy kis öleléshez
néhanapján hozzáfogok...
Mámorító, mikor mohó,
izzik, mint a tüzes kohó,
kábít, bódít, mint az óbor,
sose rosszkor, mindig jókor,
nincs öröm, csak vele élve!
Így könyörgök: add őt vissza,
szükség van a kisasszonyra!
<o
> </o>Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
látom, látod már a hasznod,
visszaadom hát az asszonyt!
<o
> </o>Nem telt bele alig pár nap,
s hát csak újra jön a férfi,
s panaszkodik, azt remélve,
hogy az Isten csak megérti:
Uram! - így szól - én se értem,
de csak némber az a némber,
sok bosszúság, kevés öröm,
és a csóknál több a köröm,
köröm, karom, fecsej, szitok,
ha úgy látja jónak, kidob,
minden bajért engem okol,
vele élnem tüzes pokol,
így könyörgök, legyen vége,
vedd őt vissza, sose lássam,
nincs szükségem e szépségre!
<o
> </o><o
> </o>Ez már sok volt az Istennek,
nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
nekem is van egy kis eszem,
többé vissza sosem veszem,
oktalanságodon okulj,
ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
ezt a mérget hordanod kell,
akárhogyan éget is,
vidd az asszonyt, mert különben
beszüntetlek téged is!
<o
> </o>Sok millió éve ennek,
de semmise változott,
ma is így vagyunk a nővel,
hol áldott, hol átkozott,
nyögünk, hogyha velünk van és
hogyha elhagy, akkor is,
ezt csináljuk, amíg élünk,
így jön el az agg kor is,
amíg ez a világ világ,
össze sosem békülök vele,
tragédiám egy mondatban: sem vele, sem nélküle!
<o
> </o><o
> </o><o
> </o>
<meta http-equiv="Content-Type"
Szia
Én másképp hallottam:
Isten megalkotta a férfit, aztán rájött, tud Ő ennél jobbat is és megalkotta a nőt....
Én valahogy rosszul vagyok összerakva....A megérzés keveredik bennem a logikával....
Az a legrosszabb, amikor a megérzéseimet logikusan akarom magyarázni, megérteni....
Én azt hiszem hogy ez a fél a férfi. Én is az vagyok, tehát joggal mondom. Aki nem szimpatikus mint NŐ, az barátnak sem szimpatikus.
Aztán merjen az ember barátkozni. Inkább nem barátkozom, és tartom a négy lépés távolságot, főleg attól aki esetleg tetszene.
Én is éppen erre gondoltam, hogy főleg, ha férfiből van az ember.
Szörnyű átok lehet, hogy nem barátkozhattok csak úgy akárkivel, mert azonnal működésbe lép a vonzódás. És szörnyű nekünk is, hogy nem barátkozhatunk a férfiakkal, csak a barátság kedvért, mert ők azonnal másra gondolnak, pedig mi képesek lennénk csak barátkozni is.Persze ez így nem teljesen igaz, azért vannak kivételek. :-D
Hát erről szól az élet. Az egyik nő, a másik férfi. Kerülgetjük egymást, tanulmányozzuk a másikat. Vonzódunk, közelebb kerülünk, kiismerjük egymást, távolodunk, elszakadunk. És kezdődik előröl. Azért nem olyan szörnyű a helyzet. Azért lehet barátkozni, és van is barátság, csak mindkét félnek folyton észnél kell lenni. Azért az ilyen barátkozás csiklandóbb mintha azonos neművel barátkozna az ember.Én is éppen erre gondoltam, hogy főleg, ha férfiből van az ember.
Persze ez így nem teljesen igaz, azért vannak kivételek. :-D
Manapság az azonos neművel is vigyázni kell, főleg, amíg nem ismered...
Amikor Debrecenben laktam, akkor volt férfi a barátom. Sokszor eszembe jutott, hogy tényleg csak barátkozni akar? Mindíg bebizonyosodott, hogy igen
Megbeszéltük az örömeinket, bánatainkat, megmutatta a munkáit, mesélt az aktuális barátnőről Olyan volt, mint egy testvér Vagyis annál is jobb Sajnos elköltözésemkor megszakadt a kapcsolat, ő is költözött többször, én is. Mindíg jó szívvel gondolok rá Mostanában rátaláltam a neten, megnősült, de úgy beszélgetünk, mintha tegnap váltunk volna elMásképp látom a férfiakat, jobban megértem a gondolkodásukat. És a pasikkal lehet értelmes témáról beszélgetni, nem nyavíkolnak...Mindíg jobban kijöttem a férfiakkal, mint a nőkkel. Inkább egy focimeccs, mint plázacicázni...
Ezt én nem mertem egyértelműen kimondani, de jól ráéreztél.
Sajnos elég naív voltam, hogy ne lássak a dolgok mögé, s ezzel csalódást okoztam...
Ezt nem értem. Ezt nekem mondod, vagy a saját történetedet meséled, csak rébuszokban? Esetleg van folytatása is?
Tudom, nem kell mindig mindent kimondani, de minél inkább kimondjuk a dolgokat, annál kisebb lehet a félreértés kockázata.
Mark Gungor előadásai (férfiakról, nőkről)
humoros-szórakoztató részletek férfiakról és nőkről. A youtube-on keressetek rá a nevére, és sok-sok videoanyag fog előjönni.http://www.youtube.com/watch?v=f3ep2qE-TrU&feature=SeriesPlayList&p=39C5B99C02388AF3
humoros-szórakoztató részletek férfiakról és nőkről. A youtube-on keressetek rá a nevére, és sok-sok videoanyag fog előjönni.http://www.youtube.com/watch?v=f3ep2qE-TrU&feature=SeriesPlayList&p=39C5B99C02388AF3
Katalin/Anyoka
Kitiltott (BANned)
Szia
Én másképp hallottam:
Isten megalkotta a férfit, aztán rájött, tud Ő ennél jobbat is és megalkotta a nőt....
Avagy:
Minden remekmű elött kell 1 piszkozat
Katalin/Anyoka
Kitiltott (BANned)
Emmily
Nyugi már megszületett a tiéd is, csak még dolgozik kicsit rajta
Egy szép napon veled szembe jön az utcán
Nyugi már megszületett a tiéd is, csak még dolgozik kicsit rajta
Egy szép napon veled szembe jön az utcán
A nők és a férfiak azért nem értik meg egymást mert mindketten mást akarnak: a nő a férfit, a férfi a nőt
