Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

szépen!

19.

És 20!

köszi a lehetőséget

nagyon sokat segítesz vele

örök hálám

enélkül nagyon semmit nem tudok csinálni az oldalon

A perzsa nyelv (más néven: fárszi/párszi nyelv; perzsául: فارسی‎ vagy پارسی) az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágán az iráni nyelvek csoportjába tartozik. Megkülönböztetünk óperzsa, középperzsa (pehlevi) és újperzsa nyelvet. A mai modern perzsa valamely középperzsa nyelvjárásból alakult ki, azonban a középperzsa óperzsával való viszonya nem teljesen tisztázott. Az újperzsát Iránban (régebbi neve: Perzsia) közel 70 millióan beszélik. A Kr. u. 7. században bekövetkezett arab hódítás következtében sok arab szó került a nyelvbe. Szintén az újperzsa nyelv területileg elkülönült változatai (nyelvjárásai) a cirill betűkkel írt tádzsik, valamint az Afganisztánban beszélt dari.
A perzsa nyelv az indoeurópai nyelvekhez hasonlóan flektáló, azaz hajlító nyelv, jóllehet, a képzőrendszer révén mutat némi agglutináló jelleget is.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

• 1 Története
• 2 Írás és kiejtés
• 3 Nyelvtan
  • 3.1 Szerkezet
  • 3.2 Főnév
  • 3.3 Melléknév
  • 3.4 Személyes névmások
  • 3.5 Igék
    • 3.5.1 Példa igeragozásra
    • 3.5.2 A tagadás
• 4 Nyelvi példák
  • 4.1 Példaszöveg
  • 4.2 Példa társalgásra
  • 4.3 Számok
• 5 Ismertebb előadók ezen a nyelven
• 6 Nyomtatott forrás
• 7 Külső hivatkozások

Története [szerkesztés]

Három nagy korszaka van: óperzsa, középperzsa és a ma használt újperzsa.

Írás és kiejtés [szerkesztés]

A mai perzsa általában arab betűkkel, az arab ábécé egy némileg módosított változatát alkalmazva íródik (több betűvel, mint a klasszikus arab, és az ejtés is eltér). Mivel az arab ábécé a rövid magánhangzókat nem jelöli írásban, ezeket véglegesen a mondatbeli összefüggés határozza meg, ami a megértést megnehezíti. Vannak hangzók, melyeket többféle betű is jelölhet. Bár a kiejtésben a rövid-hosszú magánhangzók közötti különbség eltűnt, az írás még mindig ezt tükrözi.

A perzsának létezik latin betűs ábécéje is, amelyet a nemzetközi átírásban használnak, ez a következő betűkből áll: a, â, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, q, r, s, š, t, u, v, x, y, z. A hat magánhangzó (a, â, e, i, o, u) közül az a rövid magyar á-nak, az â a magyar a-hoz közelítő nyílt o-nak felel meg (a klasszikus perzsában hosszú á volt), az e rövid zárt e, az i, o, u pedig ugyanúgy hangzik, mint a magyarban. A mássalhangzók közül a c magyar cs-nek felel meg, a j magyar dzs hangot jelöl, q leginkább a francia „raccsoló” r-hez hasonlítható, csak zöngétlen, az s ejtése magyar sz, a š hangértéke magyar s, míg az x erős magyar h-nak hangzik, mint a ch a Bach, pech szavakban; a többi mássalhangzót ugyanúgy ejtik, mint a magyarban. Ritkán előfordulnak a perzsában hosszú mássalhangzók is, amelyeket hosszan is ejtenek, mint a magyarban vagy az olaszban.

szó

Nos, nagyon jó tanács köszi.

A hangsúly általában az utolsó szótagra esik, mint a franciában. A hangsúlytalan a hangot gyakran gyengébben (elmosódottan) ejtik.

Nyelvtan [szerkesztés]

Szerkezet [szerkesztés]

A szórend általában alany–tárgy–határozó(k)–állítmány, a kötetlen köznyelvben azonban teljesen szabad is lehet.

valami

abcd abcd gfadd

Főnév [szerkesztés]

A mai perzsa nyelv a magyarhoz hasonlóan nem ismer nyelvtani nemet. A törökhöz hasonlóan csak határozatlan névelőt ismer. Alapállapotban a főnév határozott, tehát pl. a ketâb szó jelentése egyaránt 'könyv' és 'a könyv'. Határozatlanná tenni kétféleképpen lehet: ketâb-i vagy yek ketâb (köznyelvben a kettő kombinációja, a yek ketâb-i is előfordul).
A perzsa ötféle többes számot ismer, ebből három az arabból került át. A -hâ végződés eredetileg csak élettelen tárgyak többes száma volt, az élőlényeké -ân, de mára a -hâ gyakran használatos élőkre is. Az -in, illetve az -ât az arabból átkerült hímnemű, illetve nőnemű szavak többes száma. Ezeknél is előfordul, hogy helyette a -hâ vagy (csak élőknél) az -ân többes számot használják. Az ötödik fajta többes szám az ún. tört többes, olyan szavaké, amik arabból kerültek át az ottani, tört többes számukkal együtt.

Melléknév [szerkesztés]

A melléknév mindig egyes számban van, kivéve, ha a mondat alanya, például a fehér ruha, de: a fehérek bepiszkolódtak. Sok melléknév határozóként is szerepelhet.
A melléknév lehet a mondat jelzői állítmánya, és szerepelhet jelzős szerkezetben. Ha jelző, nem egyeztetjük a jelzettel (kivéve pár arab átvétel), és a jelzett után áll (beszélt nyelvben előtte is állhat).
Fokozása: -tar illetve tarin, pl: bozorg: nagy, bozorgtar: nagyobb, bozorgtarin: legnagyobb. A felsőfokú a többivel ellentétben megelőzi a jelzettet.
A perzsa egyik legfőbb jellegzetessége, hogy a jelzőt a főnévhez tapadó -e (ha a főnév magánhangzóra végződik, akkor -ye) képzővel kapcsolja (ez a modern indoeurópai nyelvekben meglévő birtokos elöljárószónak felel meg, például angol of, spanyol de, stb.). Példa: ab „víz”, garm „meleg” → ab-e garm „meleg víz” (szó szerint: „vize a melegnek”). Ennek az -e-nek a neve ezafe.
A tulajdont jelző névmásokat a személyes névmás fejezi ki, például az én ruhám.

Személyes névmások [szerkesztés]

A perzsában, akárcsak a magyarban, a személyes névmás elhagyható. Általában egyforma az alanyesetben, tárgyesetben és birtokos esetben. Az egyes szám első személyben használt tárgyeseti man rā néha marā-ra rövidül a beszéd során.

Rendes alakok Személy Egyes Többes 1. man mā 2. to šomā 3. u ānhā (csak nem emberek, de köznyelvben az is lehet)
ishān (csak emberek, választékos)