Csalódtál?Mikor?Megbocsájtottál?

Sziasztok!

Ugyan velem is előfordult, hogy csalódtam, de ahányszor előfordult, mind a javamra vált: elgondolkodtatott, és végeredményben a fejlődésemre szolgált.
Természetesen akkor, a legmélyebben érintett, volt úgy, sokáig tartott a felismerés, hogy az elvárásokból fakadóan alakulnak ki a csalódások...
De, kell egy fajta őszinteség ahhoz, hogy igazán mélyre, magába nézzen az ember.
Azt kívánom mindenkinek, a csalódásokat a saját épülésére használja, akit éppen ér!

Napos hétvégét kívánok!

Csalódtam...Megbocsájtottam, megint csalódtam.. És újra, és újra, és újra.............

Ó igen, rendszeresen csalódom embertársaimban....és magában az életben is. Megbocsájtani? Ez hol sikerül, hol pedig nem. Valamit évtizedek múltával sem. Sőtt szüleim vétkeit attól sem tudom megbocsájtóbban nézni hogy időközben meghaltak....

Sokszor,ha megérzéseimre hallgatok akkor nem ,de ha logikusan
akarok megoldani emberi kapcsolatokat akkor rendszeresen

Vízöntő vagyok. Nagyon nehezen bocsátok meg. Bocsánatot kérni, meg képtelen vagyok. Még akkor sem, ha tudom én voltam a bűnös

Igen, csalódtam, de nagyot!!!! Megbocsájtottam mert őszintén és igazán STERET (T) EM!!!

Jónéhányszor csalódtam, de szinte mindig megbocsátottam. Talán egyszer nem bocsátottam meg teljesen, de annak is meg volt az oka. Volt egy ember az életemben akinek nagyon sok mindent elnéztem egy másik -számomra nagyon fontos- ember miatt, de ujra és ujra megbántott. Szerelmi csalódásaim is voltak, de igy visszatekintve hálás vagyok mindegyik fiúnak mert különben nem ismerhettem volna meg páromat akivel nagyon jól megértjük egymást.

én már sok emberben csalódtam, de nem állítanám, hogy ezért minden ember rossz lenne

Csalódni?Csalódni kell,hisz abból tanulunk.Igen,én is csalódtam,nem egyszer,de előnyömre vállt mindig.Ha szeretsz valakit,akkor tudni kell megbocsájtani is.És,ha csalódsz benne,akkor magadba is nézz,mert két emberen múlik minden....Szerintem.

a legjobb barátnőmben, mert el akarta csábítani tőlem a barátomat, de nem bocsátottam meg neki..
mindig arról beszélt, hogy a barátnő barátjára ne vess szemet.. nos ő megtette!

Megbocsátasz,de valami megtörik a szívedben.Legalábbis velem eztörtént.

nehez tema, mivel az egyik legnehezebb feladat az eletunkben. Elso sorban, mnden embernek sajat maganak kellene megbocsajtania, a tevedesiert, bunokert, hibakert amit elkovetett ebben az eleteben. Addig sjanos senkinek nem tudunk igazan megbocsajtani...

Én megbocsájtok,de elfelejteni nem tudom.
Ezért a tisztes 3 lépét betartom.Haraggal nagyon nehéz az élet,meg kell tudnunk bocsájtani,de ez nem azt jelenti,hogy velünk mindent meglehet tenni.

Szuleim elvaltak. Kesobb, edesapam beperelt engem amikor kb 14 eves voltam. Volt birosagi ugy meg minden ami azzal jar. Nem ertem azota sem igazan mirol volt szo de valami a gyerektartassal kapcsolatban. Szerette volna hogy fizessek amiert vele laktam 2 evig valas utan. Mindig is felneztem apamra de ekkor csalodtam benne. Egy evig nem beszeltunk az ugy utan. Vegul felhivtam telefonon hogy talalkozzunk. En megbocsajtottam neki. Az elet tul rovid ahhoz hogy haragudjunk masokra megha indokolt lenne is az.

jó is lenne, ha könnyen tudnék megbocsátani

Sajnos nem lehet elkerülni, hogy ne csalódjon az ember.Pedig sok rossztól megkímélnénk magunkat.

ugye ahogy sub bass monszternek is szól a száma "a szarban derul ki, hogy ki az igazi barát, a minimum az hogy oszinte es nem ver át" ....sajnos volt szerencsém megtapasztalni :S

Engem az első komoly szerelmem bántott meg, nagyot csalódtam benne, megbocsátani próbálok, de eddig akárhányszor találkoztunk, vita lett belőle, és bennem újra felmerül mindig az az érzés... pedig úgy gondolom, a megbocsátás szép dolog, de azért valljuk be, nem mindig lehet..

Az biztos hogy megbocsájtani a világ egyik talán legnehezebb dolga, főleg ha nagyot csalódik az ember. Tudni kell viszont megbocsájtani mert csak egyszer élünk és haraggal a szívünkkel meghalni elég fájdalmas. A múlt az már elmúlt!

"A bodogság csak egy-egy pillanat, legfeljebb perc,a többi csak a rá való EMLÉKEZÉS!"
én így gondolom. még a csalódásra sem igaz, mert akkor is a fájdalomra emlékszel.
A boldogság mindig ott van. akkor is ha csak egy kis öröm ér, egy jó szó egy baráttól vagy épp életed legboldogabb percét éled éppen át. Ezt elkendőzheti a fájdalom és a csalódás, mikor emlékezel rájuk