Zsidó apák és fiúk hite

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
1 Napjainkban többféle hagadát használnak a Széder levezetéséhez. Csak meghatározott elemek vannak, szellemi mondanivaló, amiknek meg kell jelennie a Széder esten a rabbinikus hagyomány szerint. Különben sok eltérés, változat lehet a Széder estek levezetésében. Több száz verzió és hagada létezik, létezett az évszázadok folyamán. (Minden fordítást, és változatot egybevetve lehet a rabbik szerint 4000 is azoknak a hagadáknak száma, amit eddig kiadtak, használtak különböző zsidó irányzatok, korok, és népek.) A hagadák bibliai, misnai, talmudi, midrási, és később keletkezett szövegekből állnak össze. A főbb részeit a Második Templom idején állították össze, így nyilvánvaló az, hogy Jesua (Jézus) korában még nem volt jellemző az estére ez a sokszínűség.
2 De vannak olyan irányzatok (szefárdiak) is, amelyek elfogyasztják a pészahi bárányt.

3 A szokások szerint káprászt a sós vízbe és keserű füvet a chároszetbe mártják bele. A chároszet a habarcsot jelképezi, amellyel az izraeliták az egyiptomi építkezéseken dolgoztak. A keserű fű pedig a rabszolgaságban sínylődő zsidók keserű sorsát.
4 A kárpásznak valamilyen zöldségnek kell lennie. Lehet hagyma, retek, zeller, petrezselyem, vagy főtt krumpli is.
5 Complete Jewish Bible (David H. Stern) Mt. 26, 23; Mk. 14, 20 stb.
6 A mai Széder esteken a bemártott kárpász.
 
N

Naska

Vendég
Széder este


szederestikorkep_2.jpg


A peszachot megelőző este a Széder este. Széder este minden egyes személynek úgy kell tekintenie magára, mintha ő maga is kivonult volna akkor Egyiptomból. Visszahelyezik magunkat abba a korba, hogy át tudjuk érezni őseink szenvedését, üldöztetését. Ott vannak velük, amikor Isten az egyiptomiakra méri a tíz csapást, s követik őket, amint átkelnek a Vörös tengeren. Tanúi Isten csodájának, amint kettényitja a tengert, hogy a zsidók száraz lábbal át tudjanak kelni rajta, s akkor is, amikor összezárja a tengert az egyiptomi üldözők feje felett.

Kiddus

A Széder este Kiddussal kezdődik, melyben bejelentik az ünnep szent jellegét. Ezt egy pohár bor kíséretében tesszük. Ez az első pohár bor, amit meg kell inni Széder este, összesen négyet kell elfogyasztani bal oldalra dőlve közben.

S hogy miért éppen négy pohár bor?

A Tórában négy különböző kifejezést találunk a szabadságra és a megmentésre a kivonulás eseményeinek kapcsán. Ezen kívül négy erénye volt Izrael gyermekeinek a száműzetésben. (Nem változtatták meg a héber nevüket, héberül beszéltek továbbra is, kiemelkedően erkölcsösek maradtak, és hűségesek maradtak egymáshoz)
S azért bort isznak, mert a bor a boldogság és öröm szimbóluma.

Dőljünk balra!

Mialatt a négy pohár bort isznak, és a maceszt esznek, balra dőlnek. Ezáltal is azt jutatják kifejezésre, hogy most már szabadok, nem rabszolgák. A kivonulás idejében csak a szabad emberek kiváltsága volt étkezés közben oldalra dőlni.

A kézmosás

Hagyományosan megmossák kezünket, mint ahogy az elő van írva minden étkezés előtt, de most nem mondják el az ilyenkor amúgy szokásos áldást. Ugyanis a következő lépés Széder este a Kárpász, amikor az ételt vízbe kell mártani. A zsidó előírások szerint ilyen esetben vagy evőeszközt kell használni, vagy megtisztítjuk kezünket kézmosás által. Azért választják ilyenkor a kevésbé megszokott megoldást, hogy a gyerekek figyelmét ébren tartsák.

Kárpász, az “előétel”

Egy kis darab hagymát vagy főtt krumplit sós vízbe kell mártani, majd a zöldségekre való áldás elmondása után megenni. A kárpász vízbe mártása is a szabadságot, az élet élvezetét szimbolizálja, s nem utolsó sorban egyre érdeklődőbbé teszi a gyerekeket.

A “Karpas” héber szót ha visszafele olvassuk, akkor utalást kapunk arra a nehéz fizikai munkára, amit az Egyiptomban élő 600,000 zsidó rabszolgának nap mint nap végeznie kellett. A só a vízben a rabszolgák keserves munka közben elhullajtott könnyeit jelképezi.

A középső macesz kettétörése

Széder este a Széder-tál mellett található az asztalon három egymásra fektetett macesz is. A középsőt ketté kell törni, s a nagyobbik részét később Afikómen-ként használni. Ez nem csak, hogy tovább növeli a gyerekek kíváncsiságát, hanem még a Vörös tenger kettéválasztását is szimbolizálja. A kisebbik darabot visszatesszük a helyére. Ez a törött középső macesz szimbolizálja az alázatot, s később, mint a szegénység kenyerét esszük meg. Azt pedig, hogy az afikómennel mi történik, közössége válogatja. Van, ahol a rabbi a háta mögé szokta tenni, és a gyerekeknek el kell lopniuk onnan az est folyamán még a vacsora előtt. Máshol el szokták dugni, és meg kell keresni.

A Haggada

Az est ezen a pontján a szegényeket is meghívják, hogy csatlakozzanak a Széderhez. A Széder-tálat arrébb teszik, és kitöltik a második pohár bort. Ekkor a legfiatalabb gyerek, aki már ég a kíváncsiságtól, hogy megtudhassa, miért is ilyen fura ez az este, felteszi a négy kérdést. Ez a négy kérdés a következő: Miben különbözik ez az este a többitől? Miért van az, hogy máskor kovászosat és kovásztalant is ehetünk, de ma csak kovásztalant? Miért mártjuk vízbe az ételt? Miért kell keserű füvet ennünk? Miért dőlünk oldalt, párnákra, mint ha csak királyok lennénk?

A gyerek kérdései pedig a Széder egyik legfontosabb eleméhez vezetnek, a Haggada felolvasásához. A Haggada tartalmazza az Egyiptomi kivonulás történetét, s Széderkor jótett (mitzvah) elmesélni a kivonulás történetét.

Kézmosás a vacsora előtt


A Haggada első részének felolvasása után kezet kell mosni, de most áldást is kell mondani rá, eztán maceszt eszik, majd a vacsorát.

Macesz

Összefognak három maceszt (a törött középsőt a két egész között), s áldást mondanak rá. Az áldás után visszaejtik az alsó maceszt a tányérra, s a kezükben maradó törött és egész maceszre mondják el az áldást. Ezt követően letörnek mindkettőből egy legalább 3 dekás darabot, s miközben balra dőlnek, megeszik.

Maror-a keserű fű

Egy legalább 3 dekás darabot a keserű fűből haroszet-be mártják, és elmondják az áldást. Ezt anélkül eszik meg, hogy balra dőlnénk.

Korech-a szendvics

Két kis darab macesz közé tesznek egy kis adag marort, és ezt a szendvicset megesszük balra dőlve, miután megmártották. A maceszt a legalsó maceszből kell letörni a szendvicshez.

A vacsora

Ezek után következik az ünnepi vacsora. Ez a vacsora egy sós vízbe mártott tojás elfogyasztásával kezdődik.

Egy bölcs rabbi szerint a zsidók is olyanok, mint a tojás, minél tovább égetik vagy főzik, annál keményebbek lesznek.

Afikóman

A vacsora után elővesszük az elrejtett afikómant, s megesszük. Ez szimbolizálja a bárányt, amit akkor az étkezés végén ettek. Mindenkinek legalább 5 deka maceszt el kell fogyasztania még éjfél előtt oldalra dőlve. Az afikóman elfogyasztása után azonban már nem fogyasztunk semmit, kivéve a maradék két pohár bort.

Ilyenkor az a gyerek, aki ellopta az afikómant, most kérhet valamit cserébe azért, ha visszaadja, ugyanis enélkül nem lehet folytatni a Szédert.


Áldások a vacsora után


Kitöltik a harmadik pohár bort, majd elmondják az étkezés utáni áldást. Eztán a borra mondanak áldást, s balra dőlve megisszák. Ezt követően pedig megtöltik Élijahu poharát, és a sajátjukat is újra töltjük. Kinyitják az ajtót résnyire, és elmondanak egy “meghívást”, melyben Élijahu Prófétát hívjuk, aki a Messiás hírhozója.

Énekek

Ekkor pedig, miután meggyőződtek arról, hogy a Mindenható vigyáz a zsidókra, még sokat énekelnek, s megisszuk a negyedik pohár bort is.

Az elfogadás

S miután a Széder estét megfelelően kivitelezték, s biztosak vagy benne, hogy a Mindenható elfogadta az ünneplésüket, még megjegyezik:Jövőre Jeruzsálemben”

Az Utolsó vacsora

Az utolsó vacsora néven ismert esemény egy szédereste volt, amit Jézus Krisztus a tanítványaival töltött. Jézus töltötte be a családfő szerepét. Ő mondta el a Kiddúst . Az evangéliumi beszámolókban a mosakodás eseménye is megjelenik, Jézus mosta meg a tanítványok lábát, ezzel arra utalva, hogy meg fogja tisztítani őket a bűneiktől. Jézus jobbján János ült, ez összecseng azzal a hagyománnyal, miszerint János volt a legfiatalabb apostol. A szédereste folyamán a legifjabb gyermek gyakran a családfőre támaszkodik. Így tett János is. A macesz bemártása szintén fontos szerepet kap az utolsó vacsorán: ezzel leplezte le Jézus elárulóját. Jézus bemártotta és odaadta Judásnak. Ha tartották magukat a szokáshoz, Júdás után a többiek is kaptak egy-egy bemártott maceszt. Lehet, hogy ezért nem volt világos a tanítványok előtt, hogy ki árulja el Jézust. Júdás elment a szertartásról, így az úrvacsora bevezetésénél már nem volt jelen. Aztán énekelve kimentek az Olajfák hegyére.

leonardo_lastsupper.jpg








 
N

Naska

Vendég
Húsvéti tészták

Édes chremzli

hremzli.jpg


4 tojás sárgáját összekeverjük kevés sóval, cukorral, citrommal, olvasztott libazsírral. Annyi szitálatlan laskalisztet adunk hozzá, hogy híg tészta legyen. Kis ideig pihentetjük, majd beleadjuk a tojások habját, és kézzel vagy kanállal megformálva, forró zsírban sütjük. tetejét fahéjas vagy üres porcukorral meghintjük.

Rakott macesz


Lehetőleg egész maceszlapokat választunk, széleit akkorára vágjuk, amekkora tepsivel rendelkezünk. A maceszt -vigyázva- felvert, k i s s é édes, boros tojásba mártjuk, és kizsírozott tepsibe 2-3 sort rakunk belőle. Zsírral locsoljuk, porcukorral vegyített dióval megszórjuk. Maceszt, majd újból diót rakunk, míg a tepsi megteleik. A tetejére macesz jön, melyet zsírral megkenünk. Ha megsült, kockára szeleteljük. Ízletes tészta, hidegen is jó.

rakott-laska-2.jpg

 
N

Naska

Vendég
Azt írta az újság... :)


readingpaper.jpg
Egy zsidó ül a padon, és újságot olvas. Meglátja egy barátja, és elképed:

-- Te, Samu, hát ez egy szélsőjobboldali újság! Miért nem a zsidók
által kiadott újságot olvasod?
-- Nézd, Móric, a zsidó újságok állandóan ilyesmiről írnak:
antiszemitizmus, Auschwitz, izraeli konfliktusok.
A szélsőjobbos újságban pedig egyéb sincsen, minthogy a zsidóké minden pénz, a zsidóké minden bank, a zsidók irányítják az országot. Hát nem jobb egy olyan újságot olvasni, amiben csupa jó hír van?
/Zsidó.com/
 
N

Naska

Vendég
A kis Sámsonok...

Upsherin (furcsa zsidó szokások)

Az ész a fontos, nem a haj…
<o>

gabor1.jpg
</o><o></o><o></o>

[FONT=&quot]A zsidó kisfiúk három éves korukig hosszú, loknis hajat hordanak. Sokan gondolnánk azt, hogy divat, ráadásul széppé, lággyá teszi az arcukat, még inkább kiemeli a nagy szemüket. Tán azért van így, mert előnyös számukra. Az ég alatt azonban semmi sincs véletlenül![/FONT]
A zsidók szerint az ember hasonlatos a fához. Az ember egy pici sejtből lesz azzá, ami. Majd megszületik, és fejlődni, tanulni kezd, hogy később beérjen, mint egy gyümölcs. A fa is egy magból nő ki a föld alól, levelet bont, erősödik, nő, míg végül gyümölcsöt hoz.
A Tóra szerint tilos a gyümölcsfák termését áldozatként bemutatni az első három évben, ezért tilos a zsidó vallás szerint a kisfiúk haját is levágni.
Így van ez a harmadik születésnapig, amikor hatalmas ünnepség (upsherin) keretében levágják a gyermek haját a pajesz kivételével. Ilyenkor összehívják a családot, barátokat, és tincsenként levágják a hajat. Az első tincset általában a közösség, vagy a család számára legfontosabb ember vágja le onnan, ahova 13 évesen az imaszíj (tfilin) fog kerülni. Ez az ember gyakran a rabbi, vagy a család legjobb barátja.
Hogy viseli mindezt a kisfiú? Nehezen. Egy valami vigasztalja, hogy minden tincs után ajándékot vagy pénzt kap, amit az összejövetel után eljótékonykodhat, hiszen azt is el kell kezdeni három évesen!
Mi változik még ilyenkor? Innentől kezdve kipát, vagyis kis sapkát kell hordani, a vallásos kisfiúk pedig ekkor kapják meg az első imasáljukat (ciceszüket )is.
De a legfontosabb, hogy ettől a naptól kezdve a kisfiúk elkezdenek Tórát tanulni, aminek az első, és legfontosabb állomása az olvasni tanulás. Így a vallásos zsidó gyerekek gyorsan kétnyelvűvé válnak , és ugyan rövidebb lett a hajuk, de nagyobb a tudományuk.


Illés
Az ész a fontos, nem a haj
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]<o></o>
 
N

Naska

Vendég
Az ünnep időnként másról szól! :)

Vigyázz a Mikulásra!
Szerző: D.Paley

t_lapu.jpg


Ez a történet múlt Hanukakor történt, de amíg Hanuka Hanuka, és amíg csokoládé gelt potyog az égből, addig emlékezni fogok erre a történetre....
A helyi rabbi a bevásárló központban állította fel az óriási menórát és a krumpli és lekváros fánk asztalt A zenekar készen állt, hogy a dobhártyánkat károsítsa, és Judah is izgatottan állt a kockás nadrágjában, hogy különböző állatokat hajtogasson lufiból a gyerekeknek.
Egy ismerőssel egy időben szálltunk ki a kocsiból. Ahogy sétáltunk a menóránk felé, egy másik ünnepien kivilágított sátor előtt is elhaladtunk. Ott ült a Télapó, és kedélyesen fogadta a gyerekeket. A gyerekek felmásztak az ölébe, majd a Télapó azt mondta nekik, hogy kívánhatnak amit akarnak, és biztosan teljesülni fog....
Az ismerősöm kislánya fel akart mászni a Télapó ölébe. A mamája nem tudta, hogy mitévő legyen. Engedje, ne engedje? Aztán úgy döntött, hogy felengedi...
A kislány oda is ment a Télapóhoz, beállt a sorba, és amikor odaért, ezt mondta neki:
- Télapó, a mamám nem akarta, hogy idejöjjek hozzád, mert mi zsidók vagyunk. És mivel mi zsidók vagyunk, nem is tudom, mit kívánjak?
Erre a Télapó megragadta gyengéden a kislány jobb kezét, letakarta a kislány szemét a kezével, és ezt válaszolta:
- Ha nem tudod, hogy mit kívánj, akkor takard le a szemed és mondd utánam:
SMÁ
JISZRAEL HÁSEM ELOKÉJNU ....
És mi a tanulság? Vigyázz a Mikulással, mert nem tudhatod, ki rejtőzik a szakáll mögött....

don%C3%A1szihoz.jpg
 
N

Naska

Vendég
A barátság értékesebb az aranynál

kep-7_2_4-b.jpg


<link rel="File-List" href="file:///C:%5CUsers%5CANDRS%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CUsers%5CANDRS%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CUsers%5CANDRS%7E1%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:DoNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w:DontVertAlignCellWithSp/> <w:DontBreakConstrainedForcedTables/> <w:DontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true" DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99" LatentStyleCount="267"> <w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false" UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/> <w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:"Cambria Math"; panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4; mso-font-charset:1; mso-generic-font-family:roman; mso-font-format:other; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} @font-face {font-family:Calibri; panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:swiss; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:-520092929 1073786111 9 0 415 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-unhide:no; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; margin-top:0cm; margin-right:0cm; margin-bottom:10.0pt; margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-fareast-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoChpDefault {mso-style-type:export-only; mso-default-props:yes; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:Calibri; mso-fareast-theme-font:minor-latin; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi; mso-fareast-language:EN-US;} .MsoPapDefault {mso-style-type:export-only; margin-bottom:10.0pt; line-height:115%;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-priority:99; mso-style-qformat:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin-top:0cm; mso-para-margin-right:0cm; mso-para-margin-bottom:10.0pt; mso-para-margin-left:0cm; line-height:115%; mso-pagination:widow-orphan; font-size:11.0pt; font-family:"Calibri","sans-serif"; mso-ascii-font-family:Calibri; mso-ascii-theme-font:minor-latin; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-theme-font:minor-fareast; mso-hansi-font-family:Calibri; mso-hansi-theme-font:minor-latin; mso-bidi-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-theme-font:minor-bidi;} </style> <![endif]--> Weisz Magda fiatalasszony volt a háború alatt. Alig 35 éves, amikor az oroszok körbevették Budapestet, és megnyitották a gettó kapuit. Napok, sőt hetek óta várta ezt a percet, hogy hazajönnek a férfiak a munkaszolgálatból, és minden ott folytatódik, ahol abbamaradt. Örömében elhatározta, hogy megcsókolja az első orosz katonát, akit meglát, akinek az életét köszönheti. Amikor bekövetkezett a perc, megérkezett a felszabadító, gyorsan megváltoztatta elhatározását, mert az a szegény katona olyan csúnya volt. <o></o>
Aztán lassan bandukolva a szétlőtt Budapest utcáin, hazatért a régi lakásba. Mikor felért az első emeletre, már gyanús volt neki, hogy a mezzúza nem volt a helyén, az ajtó felett. Mikor bekopogott, egy idegen asszony nyitott ajtót, kiderült, hogy a lakást kiigényelték. A bútorokat, ágyneműt, ruhát mind széthordták a szomszédok. Neki semmije nem volt azon az egy szál blúzon és szoknyán kívül, amit a testén hordott.<o></o>
Összeszedett valahonnan néhány fillért, és kiment a Teleki térre, az ócskapiacra. Gyerekkorára emlékeztette ez a hely, akkor-bizony- gyakran megfordultak errefelé. Most asszonyok, emberek kínálták portékájukat, aranyat, ezüst evőeszközöket, gyertyatartókat, a szegényebbje díszpárnát –mintha arra lenne a legnagyobb szüksége azoknak, akiket kibombáztak a lakásukból!-, kabátot, ruhát árult, hogy enni tudjon adni a gyermekeinek.<o></o>
Magda sokáig válogatott. Az egyikre nem volt pénze, a másikra nem volt szüksége. Egyszer csak egy vidám mintás selyemruhán akadt meg a szeme! - Ez kell! Ezt veszem fel, ha Bandi hazajön a munkaszolgálatból! Könnyek tódultak a szemébe, mint mindig, ha a férjéről volt szó. Az sem tudja, hogy él-e még, csak várja haza minden nap.<o></o>
Maga elé tartotta a ruhát, pont az ő mérete. Nem volt mitől meghízzon az elmúlt hónapok alatt. Rámosolygott a fiatalasszonyra, kiperkálta az utolsó fillérjeit is, és elindult a ruhával hazafelé.<o></o>
Magdát szerették az emberek. Mindenkihez volt egy kedves szava, mindenkire rámosolygott, hol vidáman, hol együttérzően. Tekla, Lacinak, a sógorának volt a féltestvére. Furcsa mód, felnőttként került a családba, és a közel egyidős sógornők gyorsan barátságot kötöttek. Tekla is megjárta a poklok kapuját, és az élni akarásán kívül neki sem maradt semmije. Gyakran összejöttek, nem történt ez másképp a vásárlás délutánján sem. <o></o>
Magda előre bizsergett, mit fog szólni barátnője a ruhához, ha neki tetszik, Bandinak is ajándék lesz egy ilyen csinos feleség. Öt óra tájban Tekla szokásos halvány mosolyával lépett be Weiszék ideiglenes otthonába. Nagy szó volt az, hogy a szörnyűségek után legalább már mosolyogni tudott. Amikor meglátta sógornője új ruháját, mégis elsápadt. Magdán az ő eljegyzési ruhája volt, az a ruha, amit Zeinerné varrt neki egykoron, amiben olyan boldog volt, és ami ma már okafogyott…<o></o>
Magda, nem akart hinni a fülének, a ruha nem az övé… Bandi! Bandikám! - sikoltatta magában hang nélkül, és máris pongyolája után kapott. Tekla azonban nem engedte: - Várj! Ne siess! Amikor Bandi hazajön, elegánsnak kell látnia, hogy azt gondolja, hogy ez a sok borzalom nem is vele esett meg. Az igazi barátság sokmindent kibír, még az ilyen véletleneket is.<o></o>
És teltek az évek… Bandi már csak jó barát volt, Magda pedig még mindig fiatal nő. Anyjával és nővérével élt, jóformán csak Ők léteztek számára. Délelőtt főzött, takarított, délután egy szállító vállalatnál volt menetirányító. Mire hazaért, már csak vacsorázni volt ereje, és másnap minden kezdődött előröl. Csak a szeretet tette széppé a napjait. A gépkocsivezetők bókjai, a rengeteg orgona, amit kapott, vagy az akkor ritka egy szem narancs, amit otthon ötfele osztottak. Na, meg a gyerekek, a nővére gyerekei, akik úgy szerették, mintha az édesanyjuk lenne. Vasárnaponként vendégségbe jártak. Gyakran mentek át Budára, a másik Magdához, akit gyerekkora óta ismert, és a két család mindig jól érezte magát ezen alkalmakkor. Weiszék nem voltak soha gazdagok, de volt egy időszak, amikor jobban ment. Még néhány aranyláncra, gyűrűre, fülbevalóra is jutott. Amikor a férfiakat behívták munkaszolgálatra, nekik pedig be kellett vonulni a gettóba, ahol egy lakásban húszan éltek, felkereste Magdát, egyetlen keresztény barátnőjét, és rábízta ezeket az ékszereket. Vigyázzon rá, hátha túlélik, és visszajönnek.<o></o>
Amikor véget ért a háború, megkeresték egymást. Sírva és lelkendezve borultak egymás nyakába. Túlélték! Nem győztek egymásnak mesélni, könnyet ejteni a halottakért, örülni az élőknek. Ilyenkor már az is lényegtelen, hogy a Magdára bízott értékeket elvitték a németek. Csak azt a gyűrűt sajnálta, egyetlen emlék Marcitól, a legkedvesebb bátyjától. – De emlékezni a szívben kell, minden más érték ehhez képest úgyis értéktelen!<o></o>
Aztán teltek az évek. Egy nap új sofőr került a céghez. Magda csak a kezét látta, amikor benyújtotta a menetlevelet az ablakon. Csak rámeredt a kézre, megszólalni sem tudott, csak nézte, csak nézte a gyűrűt, a Marci gyűrűjét… Ugyan, hogy tévesztené el, megismerte a mintájáról: a kőbe egy sárkányt vésett az aranymíves.<o></o>
- Honnan van, ez az aranygyűrű?-kérdezte elhaló hangon.<o></o>
-Tudja a rossebb, apám szerezte még valamikor a háború alatt.<o></o>
Magda nem szólt egy szót sem, a rejtély rejtély maradt. A gyűrű, mint egykor a ruha, hazatalált. Hogy a németek, vagy valami más történt, ma már soha nem fogjuk megtudni. Az eset szereplői már rég nem élnek. De a szeretet a két család között igen. Mert az értékesebb az aranynál.

2_teleki_ter.jpg
 
N

Naska

Vendég
A zsidók múltja és jelene Magyraországon

[FONT=&quot]A MAGYAR ZSIDÓSÁG TÖRTÉNETE [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
<!--[if gte vml 1]><v:shapetype id="_x0000_t75" coordsize="21600,21600" o:spt="75" o:preferrelative="t" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe" filled="f" stroked="f"> <v:stroke joinstyle="miter"/> <v:formulas> <v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"/> <v:f eqn="sum @0 1 0"/> <v:f eqn="sum 0 0 @1"/> <v:f eqn="prod @2 1 2"/> <v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"/> <v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"/> <v:f eqn="sum @0 0 1"/> <v:f eqn="prod @6 1 2"/> <v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"/> <v:f eqn="sum @8 21600 0"/> <v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"/> <v:f eqn="sum @10 21600 0"/> </v:formulas> <v:path o:extrusionok="f" gradientshapeok="t" o:connecttype="rect"/> <o:lock v:ext="edit" aspectratio="t"/> </v:shapetype><v:shape id="Kép_x0020_2" o:spid="_x0000_s1027" type="#_x0000_t75" alt="http://www.zsido.hu/images/255k.jpg" style='position:absolute;left:0; text-align:left;margin-left:0;margin-top:0;width:112.5pt;height:218.25pt; z-index:2;visibility:visible;mso-wrap-style:square;mso-wrap-distance-left:0; mso-wrap-distance-top:0;mso-wrap-distance-right:0;mso-wrap-distance-bottom:0; mso-position-horizontal:left;mso-position-horizontal-relative:text; mso-position-vertical:absolute;mso-position-vertical-relative:line' o:allowoverlap="f"> <v:imagedata src="file:///C:\Users\ANDRS~1\AppData\Local\Temp\msohtmlclip1\01\clip_image001.jpg" o:title="255k"/> <w:wrap type="square" anchory="line"/> </v:shape><![endif]--><!--[if !vml]-->[FONT=&quot]

Római kor
[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT][FONT=&quot]


kep-4_2_2-a.jpg
Magyarország területén már az időszámításunk szerinti a II.-III. évszázadban, a római Pannonia provinciában éltek zsidók.A római táborok, városok környékén több olyan feliratos emlék került elő, amely ezt bizonyítja.[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>
Így azon sem kell csodálkoznunk, hogy a mai Magyarország területén, már jóval a magyar honfoglalás (895) előtt
számottevő zsidó közösségek működtek. Intercisa (a mai Dunaújváros) római kori maradványaiból egy emléktábla került elő, amelyet Alexander Severus császár és anyja, Julia tiszteletére emelt időszámításunk szerint 225 körül Cosmius állomásfőnök, aki a tábla szerint a helyi hitközség, „a zsidók zsinagógájának elnöke” is volt. (Jelenleg a Nemzeti Múzeum kőtárában található.)[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Egy másik, ma a budapesti Zsidó Múzeumban látható sírkő egy család (apa, anya és gyermek) emlékét őrzi. Az elhunytak arcképes domborműve és a latin felirat mellett három menóra-rajzolatot és görög betűkkel az „Egy az Isten” jelmondatot találjuk: nyilván így akarták kifejezésre juttatni ragaszkodásukat hitükhöz és a zsidó közösséghez. (A sírkő egyébként a mai magyar fővároshoz tartozó Óbudán (a hajdani Aquincum területén) került elő.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A dunántúli Sárváron a IV. századból teljes temetőt is feltártak (sírkövek nélkül), amelynek keleti tájolása és egyéb külső jelei a zsidó közösséghez tartozónak minősíti azt.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Középkor[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A magyarság még a honfoglalás előtt kapcsolatba került a zsidó vallásra tért kazárokkal, akiknek Volga-menti fővárosáról, Itilről nevezik a magyar nép vándorlásának talán legfontosabb állomáshelyét Etelköz-nek. A magyar honfoglalás (895 körül) vezérének, Árpádnak egyik felesége is kabar leány volt. A honfoglalás kori temetkezési helyek között, Békéscsaba környékén a zsidó vallás előírásaira utaló sírcsoportokat találtak.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A magyar államalapítás idejéből pedig már írásos dokumentumok jelzik a zsidók jelenlétét, zsidó közösségek létezését. Az államalapító Szent István, aki felvette a kereszténységet, és 1000-ben uralkodó vallássá emelte, törvényeiben a különböző népeknek és vallásoknak, így a zsidóknak is jogegyenlőséget biztosított. [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A megerősödő városokba egyre több zsidó költözött, így kialakultak a "történelmi hitközségek": Buda, Esztergom, Sopron, Tata, Óbuda. Az egész Európát jellemző zsidóüldözés itt nem volt számottevő, már csak azért sem, mert az új ország építése, majd újjáépítése során a királyoknak szükségük volt a zsidók gazdasági szakértelmére és adójára. Néha kiűzték ugyan a zsidókat egy-egy, – többnyire a betelepült német polgárok által lakott – városból, de hamar visszaengedték őket. 1093-ban Könyves Kálmán a vegyes házasságot korlátozó és a vasárnapi munkát szigorúan tiltó törvényeket hozott.A zsidók letelepedését csak a püspöki székhelyeken engedélyezte, de a későbbiekben a szabad királyi városokban is házat vásárolhattak. [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az Árpád-házi királyok alatt (1301-ig) többnyire az ő gyakorlatát követték. II. Endre az úgynevezett Aranybullában (1222) a pápa (és a német kereskedővárosok) követelésére megtiltotta a vegyes házasságot, az 1215-ös lateráni zsinat határozatai alapján előírta a zsidó megkülönböztető jel viselését, és eltiltotta ugyan a zsidókat az állami és közhivatalok viselésétől, ám ennek ellenére továbbra is igénybe vette a zsidók gazdasági szolgáltatásait. Endre király fia és utóda, IV. Béla, a közeledő tatárveszély, majd különösen a tatárjárás pusztítása (1241/42) miatt visszavonta ezeket a korlátozó intézkedéseket, hogy a zsidók gazdasági közreműködését elősegítse az ország javára.[/FONT][FONT=&quot]Ennek érdekében IV. Béla azzal a kérelemmel fordult a pápához, hogy az úgynevezett közjövedelmeket ismét zsidóknak adhassa bérbe, mert „ezt kívánja az ország és a király érdeke”. IX. Gergely pápa, a magyar király erőteljes kérésére, kénytelen volt megengedni a zsidók helyzetének enyhítését Magyarországon. Ettől kezdve (IV. Béla és fia, V. István alatt) számos héber betűs magyar pénzzel találkozhatunk, amelyeken szereplő egy-egy héber betű a pénzverő vagy bányabérlő nevének, illetve a pénzverés helyének rövidítését jelzi. A héber betűs magyar pénzek mellett pecsétnyomók, gyűrűk is előkerültek héber betűkkel, ami a zsidók kivételezett helyzetét igazolja. IV. Béla 1251-ben kiadott híres zsidó kiváltságlevelét a középkori magyar királyság fennállása alatt az egymást követő uralkodók megerősítettek. Ennek lényege, hogy a zsidók a király kamaraszolgái, a kincstárnak adóznak, az pedig biztosítja jogvédelmüket. A zsidók ekkor kereskedelemmel, pénzügyletekkel foglalkoztak, s a királyi udvar nem egyszer vette igénybe pénzüket, segítségüket.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az Anjou-házból származó Nagy Lajos alatt egy időre el kellett hagyniuk az ország egész területét (1360–64). Amikor visszaengedte a kiűzötteket, elődei gyakorlatának megfelelően saját oltalma alá helyezte őket. Ebben az időben is sok zsidó vándorolt ide Nyugatról, ahol az 1381-es pestisjárvány miatt sok atrocitás és hamis vád érte őket (kútmérgezési és vérvádak). A budai zsidók korábban az úgynevezett Szombati kapu közelében laktak, amelynek neve egyesek szerint onnan ered, hogy a kapu a zsidó munkaszüneti napon, szombaton mindig zárva tartott. Nagy Lajos korától kezdve pedig a Bécsi kapu közelében, a mai Táncsics Mihály utcában (ekkori nevén a Judengasse, a Zsidó utca) területén telepedtek le. [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Luxemburgi Zsigmond király alatt – bár részben korlátozták a zsidók jogait – megengedték, hogy néhány nemesi birtokon is letelepedjenek a királyi városok mellett. Ekkor épült a nagy budai zsinagóga, amelyet a várfalon kívül is jól látni lehetett, így a bécsi országúton oda érkezők vagy a dunai hajósok már messziről figyelhették a gótikus épület sajátos alakját. (A korabeli budai látképek metszetein is feltűnő helyen szerepel a zsinagóga képe.)[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A középkori zsidóság virágkora Magyarországon egybeesett az ország politikai-gazdasági fejlődésének csúcspontjával, Mátyás király uralkodásának korával. Ebben az időben, amikor az itáliai reneszánsz Magyarországra is kiterjesztette hatását, az 1470-es évektől a mohácsi vészig (1526-ig) egy igen gazdag és előkelő zsidó família, a Németországból érkezett, de spanyol eredetű Mendel-család töltötte be a budai hitközségi elnöki és a Mátyás király által létrehozott országos zsidó prefektusi tisztet. [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Egy névtelen erfurti lovag leírása szerint a zsidók ünnepélyesen felvonultak Mátyás király és Beatrix 1476-ban lezajlott esküvői menetében: Buda várának bejáratánál „a zsidók élén agg elöljárójuk ment, lóháton, kivont karddal, melyen kosár függött, amelyben tíz font ezüst volt. Mellette fia, szintén lóháton, karddal és ezüst kosárral. Utánuk jött huszonnégy lovag, mindnyájan bíbor díszruhában, kalapjukon három szál strucctollal”. A leírás szerint Fekete (Schwartz) Mendel , fia Jakab és a „lovagok” (nyilván a hitközségi elöljárókról van szó) Dávid-pajzzsal díszített zászlóval jelentek meg az esküvői menetben. (Mellesleg, ez az első említés a világon a hatágú csillagról, mint a zsidóság szimbólumáról.) A felvonulás leírása jól érzékelteti a magyarországi zsidók különleges helyzetét, hiszen az iménti magyar példán kívül az egész középkori keresztény Európában sehol nem tudunk arról, hogy zsidók lovon, vagy karddal nyilvánosan megjelenhettek volna.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Mátyás halála (1490) után az ország egyre inkább a közeledő török támadás veszélyébe sodródott, s a magyarországi zsidók helyzete is bizonytalanabbá vált, fellángolt a zsidóüldözés. Ennek ellenére a spanyol zsidó származású Szerencsés (Fortunatus) Imre (eredeti neve Slomó ben Efrájim) a mohácsi vész során tragikusan meghalt utolsó magyar király, II. Lajos kincstárnoka lehetett. Noha egy keresztény asszonnyal való kapcsolata miatt kénytelen volt elhagyni hitét, közben sok zsidó testvérén is segíteni tudott. Ez idő tájt állította össze Werbőczy István híres törvénykönyvét (Tripartitum), amelybe több zsidóellenes intézkedést is bevett. Később azonban, amikor a török ostrom után, 1541 októberében meghalt, kegyeletből csak a budai zsidók temették el, a sors sajátos fintoraként, saját temetőjükben.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
<!--[if gte vml 1]><v:shape id="Kép_x0020_3" o:spid="_x0000_s1026" type="#_x0000_t75" alt="http://www.zsido.hu/images/brick.jpg" style='position:absolute;left:0;text-align:left;margin-left:0;margin-top:0; width:150pt;height:150.75pt;z-index:1;visibility:visible;mso-wrap-style:square; mso-wrap-distance-left:0;mso-wrap-distance-top:0;mso-wrap-distance-right:0; mso-wrap-distance-bottom:0;mso-position-horizontal:left; mso-position-horizontal-relative:text;mso-position-vertical:absolute; mso-position-vertical-relative:line' o:allowoverlap="f"> <v:imagedata src="file:///C:\Users\ANDRS~1\AppData\Local\Temp\msohtmlclip1\01\clip_image002.jpg" o:title="brick"/> <w:wrap type="square" anchory="line"/> </v:shape><![endif]--><!--[if !vml]--><!--[endif]-->[FONT=&quot]
Török hódoltság[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]1526-tól, a törökök mohácsi győzelme után az ország három részre szakadt, és anarchikus állapotok uralkodtak mindenütt. A nyugati határszélen, a királyi fennhatóság alatt maradt Sopronból és Kőszegről például kiűzték a zsidó lakosságot, akik ezután a környező Esterházy-, illetve Nádasdy-birtokokon, Kismartonban, Nagymartonban, Lakompakon, Sopronkeresztúron (ennek héber neve Célem volt), Köpcsényben, Kaboldon és Boldogasszonyban, illetve Rohoncon találtak menedékre. (A kiűzöttek egyébként ezekben a helységekben élve, mintegy háromszáz évig perelték a két várost, amíg 1840-ben végül kénytelenek voltak visszafogadni őket.) Noha az elűzöttek haragja indokolt lett volna, a Kőszegről eltávolított zsidók hat évvel később, az 1532-i török támadás során, szállításaikkal jelentős mértékben hozzájárultak a város sikeres védelméhez, amelynek kapitánya a horvát Jurisich Miklós volt.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A budai zsidók 1526-ban elhagyták a várost, és csak a város eleste után, 1541-ben tértek oda vissza. Visszatelepülésüket héber betűkkel megörökítették a zsinagóga alapkövén. Ennek jelentése: „301 (= 1541), (a zsinagóga) 80. évében”. Ebből a feliratból azt is megtudhatjuk, hogy a budai nagy zsinagóga Zsigmond király uralkodása idején, 1461-ben épült…[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot] A török hódoltság korában a magyarországi zsidóság, néhány nagyváros kivételével, főként falvakban, a főurak védelme alatt élt. Itt vám-, kocsma- és földbérlőként, kereskedőként, vagy házalóként tevékenykedtek. A német városi polgárság (az iparosok és kereskedők) erős konkurenciát látott bennük, ezért igyekeztek távol tartani őket a piactól. A Felvidéken (a mai Szlovákia területén), Nagyszombatban, Bazinban és másutt zsidóellenes támadások is előfordultak. Így a török megszállás alatt a zsidó lakosság szabadabban, jobban élt, mint a királyi Magyarország területén. Ugyanakkor Erdélyben a reformáció, a Biblia olvasása nyomán toleráns, zsidóbarát megnyilvánulásokra került sor, nem történtek pogromok. Péchi Simon volt erdélyi kancellár saját birtokán, a székely lakta Bözödújfaluban és környékén, megindította a szombatos mozgalmat, amely a bibliai zsidó vallás gyakorlatára szólította fel a keresztény híveket. Péchi lefordította magyarra a zsidó imakönyvet és a Zsoltárokat. (Az erdélyi szombatosok később, a zsidóság emancipációja után áttértek a zsidó vallásra, és még a holocaust üldöztetését és a halált is vállalták hitükért.)[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Budán, a visszatelepülteken túl a törökök által korábban megszállt vidékekről (Belgrádból, Isztambulból, Bulgáriából, Szíriából) is érkeztek szefárd zsidók, akik az egykori zsidó prefektus lakóházában, a mai Táncsics Mihály utca 26-ban külön zsinagógát rendeztek be maguknak. (Ez a prefektusi épület és az általuk használt, úgynevezett szír zsinagóga ma múzeumként működik. A múzeum előterében a hódoltság korabeli zsidó sírkövekből kőtárat is kialakítottak.) [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A 17. század közepén a Buda az egyik legjelentősebb, virágzó kultúrájú európai zsidó közösséggé fejlődött Európában. Neves tudósok, rabbik és kabbalisták, héber és jiddis nyelvű írók és költők működtek ott. Közülük hadd említsük meg Efrájim Kohén rabbit, a budai jesiva vezetőjét, valamint két vejét, Cvi Askenázit, a későbbi híres amsterdami szefárd főrabbit és Schulhof Izsákot, aki héber nyelvű krónikájában (Megilat Ofen, Budai krónika) örökítette meg a helyi zsidó közösség életét és tragédiáját.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A szír zsinagóga kapubejárója fölötti boltíven két rajzot és a héber Bibliából vett feliratot találtak a régészek. Itt mágikus vörös festékkel formált Dávid-csillagot láthatunk, körülötte Áron főpapi áldásának kabbalista módon írt héber szövegével. Ugyanott egy íj rajzolata is fennmaradt, ugyancsak vörös festékkel, a bibliai Hanna imájával: „A hősök íja megtörik s az elesettek erővel övezik fel magukat”. Mindez a budai zsidóság súlyos veszélyérzetét és kabbalista hitét mutatja. Ugyanebből a korból két (ezüst, illetve arany markolatú) héber feliratú díszkard is fennmaradt, amelyek egyrészt az elkeseredett zsidók önvédelmi szándékára, másrészt ugyancsak kabbalista meggyőződésére utal. (A történészek a korábban előkerült, ezüst markolatú kardot sokáig tévesen Mendel prefektus kardjának vélték.)[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A törökök 1683-i sikertelen bécsi hadjárata után a szövetségesek Buda várát 1684-ben, majd 1686-ban újra megostromolták. A második ostrom sikeresnek bizonyult, Buda vára a szövetségesek kezébe került, az ott élt jelentős zsidó közösséget kirabolták, s 1686. szeptember 2-án és 3-án majdnem teljesen elpusztították Mindkét ostrom idején a zsidók is részt vettek a vár védelmében. [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A nagy zsinagógát a szövetségesek valósággal megostromolták, s mivel a zsidókat legyőzni nem tudták, rájuk gyújtották az épületet. 1964-ben, amikor feltárták ezt a budai zsinagógát, a romok alól megszenesedett holttestek is előkerültek. (Ezeket a csontvázakat — a régészeti feltárás után — a rákoskeresztúri zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra. Miután a törököket kiűzték, a hódoltságbeli zsidók egy része a török birodalom területére távozott.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]
A törökök kiűzése után [/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Buda visszafoglalása (1686) után, a Habsburg uralom alá került Magyarországon a zsidók nem költözhettek a nagyobb városokba, ezért előbb a földbirtokos főurak jóvoltából a nagy birtok-központokban, majd a kereskedelmi utak csomópontjában kialakuló, megerősödő városokban telepedtek le. Így például Budán vagy Pesten eleinte csak a heti piacokon és várásokon jelenhettek meg, és közben Óbudán, a Zichy grófok jóvoltából lakhattak. A török háborúk miatt jórészt elnéptelenedett ország nyugati és keleti határvidékén a német, szlovák stb. paraszti telepesekkel együtt zsidók is érkeztek: Cseh-Morvaországból, később Lengyelországból, illetve a Monarchia fennhatósága alá kerülő Galíciából. Az előbbiek magukat oberländer-nek nevezték, németül és jiddisül beszéltek, míg a keletiek neve unterländer lett, s ők a keleti jiddis mellett a magyart is beszélték. 1769-ben mintegy 20.000, 1787-ben már kb. 80.000 főre tehető a magyarországi zsidóság lélekszáma. A zsidók mezőgazdasági kereskedelemmel foglalkoztak, értékesítették a nagybirtokok és a falvak termékeit, a bort, búzát, bőrt stb. [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A II. Rákóczi Ferenc fejedelem által vezetett szabadságharc (1703-1711) alatt ezért a nyugatiak a császári haderő, a keletiek pedig a felkelő, úgynevezett kuruc seregek segítői, szállítói lettek. Északkelet-Magyarországon a 18. században igen komoly zsidó hitközségek szerveződtek, amelyeknek tagjai egyszerű, vallásos emberek voltak (favágók, tutajosok, fuvarosok, falusi szatócsok és házalók), akik azután jórészt a hászid irányzathoz kapcsolódtak. A Hegyalján, a híres magyar borvidéken azért települtek meg a zsidók, hogy onnan kóser bort szállíthassanak hittestvéreiknek Lengyelországba és Oroszországba. Rövidesen azonban ők szervezték meg az egész borvidék exportját, nemzetközi kereskedelmét és hírnevét.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Nyugaton viszont a zsidó lakosság inkább a tudásra épülő hagyományhűség, vagy a teljes modernizáció felé nyitott, és bérlőként, kereskedőként, nem céhes iparosként (például üveges, ékszerész, órás, aranyozó stb.), vagy muzsikusként tevékenykedett. Ez idő tájt a Dunántúlon híres klezmer zenészek és együttesek járták a magyar vidéket, róluk a kor legjelesebb magyar költője, Csokonai Vitéz Mihály is említést tett. A leghíresebb zsidó zenész Rózsavölgyi Márk (1787-184 a Nemzeti Színház megnyitása alkalmával játszott palotás szerzője volt. (Eredetileg egy klezmer banda vezetőjeként tevékenykedett.)[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A hászidizmus első magyarországi képviselője Taub Izsák nagykállói cádik (csodarabbi) volt a 18. század végén. Számos legenda fűződik nevéhez. Szoros kapcsolatban élt a környék parasztjaival és pásztoraival, akiknek szokásait, dalait beépítette tanításaiba. (A Szól a kakas már, vagy a Sírnak, rínak a bárányok kezdetű szatmári népdalokat a rabbi hívei mindmáig világszerte magyarul éneklik.) Azon a vidéken később is sok ismert cádik működött.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Mária Terézia (1740-1780) az osztrák örökösödési háború miatt – az országgyűlés jóváhagyása nélkül – a magyar zsidókra külön, eredetileg csak hadi célt szolgáló, úgynevezett türelmi adót (taxa tolerantialis) vetett ki, amelyet azonban a háború múltán sem szüntettek meg. A türelmi adó összege folyamatosan emelkedett. A magyar vármegyék megtagadták a törvénytelen különadó behajtásában való közreműködést, így 1828 után már egyáltalán nem sikerült azt behajtani. [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]II. József, a „kalapos király” (1780-1790), a felvilágosodás és a birodalmi politika (az abszolutizmus) jegyében rendeletében kötelezte a zsidókat német családi név felvételére. Német nyelvű iskolák felállítását is előírta a zsidó közösségek számára. Így lassanként megindult a zsidó felvilágosodás (a haszkala) az ország zsidósága körében. A német zsidó filozófus, Mendelssohn köréhez Magyarországról is többen csatlakoztak, mások viszont később az ő nyomukban lépnek A móri születésű Löwissohn Salamon héber költő (1788-1821) például a bécsi Anton Schmidt-nyomda korrektora és ismeretterjesztő művek szerzője, a lovasberényi Saphir Moritz Gottlieb (1796-1850), aki fiatalon, Óbudán még jiddis nyelvű purimjátékot írt, neves német író és újságíró lett.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Vallási téren is jelentkezett a zsidóság önmegújító akarata: a reform irányzatú zsidók vezére Chorin Áron (1766-1844), míg a konzervatívoké a gyönyörű óbudai zsinagóga rabbija, Münz Mózes (1750-1831) és a híres pozsonyi főrabbi, Schreiber-Szofer Mózes (1762-1839) volt. Nagy viták folytak orgonát és a kórust elhelyezéséről a zsinagógában, valamint a prédikáció nyelvének magyarrá változtatásáról.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]
Reformkor, szabadságharc és emancipáció[/FONT]
[FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A 19. század elején, a reformkorban a haladó nemesség sok egyéb hasznos újítás mellett a magyarországi zsidóság egyenjogúsítását is célul tűzte ki. Ez az országgyűléseken gyakran szóba került, de a törvény még sokáig váratott magára. A zsidók a részben általuk megteremtett ipari és kereskedelmi fellendüléssel együtt fokozatosan bekerültek az ország gazdasági életébe. Lőwy Izsák (1793–1847) például a Károlyi grófoktól 1835-ben megvásárolt pusztán alapította meg bőrgyárát, és egy egészen új, modern várost, teljes önkormányzatra, vallási egyenlőségre ás a céhektől független iparszabadságra építve, A város, amelynek Lőwy az Újpest nevet adta, rövidesen igen jelentős település (és ezen belül zsidó közösség) lett, első zsinagógája 1839-ben épült. (Újpest, a mai főváros IV. kerülete, Budapest északi részén terül el. A városból a holocaust idején több mint 20.000 zsidót deportáltak.)[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]1839-ben alapította a tatai születésű Farkasházi Fischer Mór (1800–1880) a világherendi porcelángyárat, amelynek művészi porcelánjai később – többek között – Viktória angol királynő asztalát díszítették. A gyáralapító fia, Farkasházi Fischer Vilmos (1839–1921) Kolozsvárott telepedett le, és az erdélyi magyar ipar vezető egyénisége lett, a millenniumon is ő képviselte az erdélyi gyárosokat. 1822-ben alakult a „Deutsch és Fia” cég, amelyből rövidesen a báró Hatvany-Deutsch család cukorgyárai nőttek ki.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A reformkor nagyjai, élükön Kossuth Lajossal, folyamatosan támogatták a zsidó emancipációt: 1840-ben kimondták, hogy a zsidók szabadon, az ország egész területén – a bányavárosokat leszámítva – bárhol letelepedhetnek, gyárakat alapíthatnak, kereskedhetnek. Ugyanakkor a zsidóságon belül is megindult a magyarosodási mozgalom. A legkiválóbb rabbik kétnyelvű imakönyveket és hittankönyveket adtak ki, és magyar nyelven tartották zsinagógai szónoklataikat. Löw Lipót (1811–1875), aki később a magyar szabadságharc tábori lelkésze lett, a morvaországi Cernahoráról 1841-ben érkezett rabbiként Nagykanizsára, ám három év múlva már csak magyarul prédikált. Az első magyar zsidó évkönyv 1848. évre látott napvilágot.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az 1848. március 15-i magyar forradalomban és az azt követő szabadságharcban a zsidók számarányukat messze meghaladó módon, nagy anyagi és véráldozattal vettek részt. Az 1849-i harcokban részt vett mintegy 180 ezres honvédségből – Kossuth jászberényi nyilatkozata szerint – húszezren voltak zsidók, közülük 76-an hadnagyi, 29-en főhadnagyi, harmincan századosi és nyolcan őrnagyi rangra emelkedtek. A zsidó katonaorvosok száma 56 volt, és a már említett Löw Lipót mellett Schwab Arszlán (1794–1857) pesti főrabbi és a reformmozgalom egyik vezére, Eichorn Ignác (1825–1875) is tábori rabbiként szolgált. (Előbbiek a szabadságharc leverése után börtönbe jutottak, míg Eichorn Kossuthtal együtt ment az emigrációba, majd a kiegyezés után, Horn Ede névvel államtitkár lett. Hadd említsük meg Reményi Ede nevét is, aki Görgey Artúr segédtisztje, majd New Yorkban világhírű hegedűművész és zeneszerző lett. (Később Reményi állította fel a kor két legkiválóbb magyarjának, Széchenyi Istvánnak és Petőfi Sándornak a szoboralapját.) Az 1849-i szegedi országgyűlés ezért joggal mondta ki a zsidók egyenjogúsítását, noha a határozat – a szabadságharc bukása miatt – törvényerőre már nem emelkedett.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Nem véletlen, hogy Haynau, a kegyetlen „bresciai hóhér” ezt jegyezte le: „a zsidók, érzelmeik és gonosz cselekvésük által olyannyira előmozdították a magyar forradalmat, hogy az az ő közreműködésük nélkül sohasem nyerhetett volna ilyen jelentőséget”. Ezért a magyar zsidóságot a fegyverletétel után hatalmas hadisarc megfizetésére kötelezték. (A kiegyezés után ezt az összeget, kamatok nélkül, I. Ferenc József császár visszaadta, és abból úgynevezett Iskolaalapot létesítettek. Ebből a korábbi hadisarcból épült, többek között az 1877-ben felavatott budapesti rabbiképző intézet és tanítóképző.)[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A kiegyezés (1867) és az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte után azonnal megszületett az emancipációs törvény a zsidók teljes egyenjogúsításáról, a polgári és politikai jogok tekintetében. 1868/69-ben létrehozták az Egységes Izraelita Kongresszust, ahol egy közös zsidó szervezet létrehozását tervezték. Ehelyett végül három szervezet jött létre: a legnagyobb a moderneké lett, az úgynevezett kongresszusi vagy neológ zsidóság, míg a szélsőségesen konzervatívok az ortodox, a középutasok pedig az úgynevezett status quo szervezetbe tömörültek. (Ez utóbbiak jelszava így hangzott: status quo ante = a helyzet legyen olyan, mint régen, vagyis ne újítsunk, de ne is szigorítsunk.) A zsidó vallás teljes elismertetése, recepciója azonban ekkor még nem valósult meg, arra csak 1895-ben került sor.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A neológ nagy zsinagóga már korábban, 1859-ben felépült a budapesti Dohány utcában, orgonáján Liszt Ferenc is játszott. A stusquo főtemplom, az előbbi közelében álló Rumbach utcai zsinagóga 1872-ben létesült: a bécsi szecesszió úttörőjének, Otto Wagnernak egyetlen hiteles magyarországi alkotása. Az ugyancsak budapesti ortodox nagy zsinagóga a Kazinczy utcában, az ortodox hitközségi székházzal együtt, a Löffler-testvérek műve, csak 1913-ban épült meg. Amíg a neológ és az ortodox szervezet központja a fővárosban jött létre, a statusquo szervezeté Debrecenben székelt. [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Polgári fejlődés az I. világháború végéig[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Budapest fővárosa 1873-ban, három város (Buda, Pest és Óbuda) egyesüléséből jött létre, s annak felemelkedésében a zsidóság igen fontos részt vállalt. Ebben a korban az egész ország gazdasági élete jelentős mértékű fejlődést mutatott, amiben döntő szerepe volt a magyarországi zsidóságnak. Tevékenységük nyomán gyárak és üzemek létesültek (köztük a Wolfner-bőrgyárat, a Pick- és a Herz-féle szalámigyárat), bányákat létesítettek, bankokat hoztak létre, kiépült a vasúti hálózat, és megszervezték a magyar mezőgazdaság, a gyümölcs- és bortermelés modern exportját. [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A magyar zsidóság a hazai tudomány fejlődésében is jelentékeny szerepet vállalt, mindenekelőtt az orvostudomány terén. A Budai Egyetem első zsidó vallású doktora, Östreicher-Mannes József (1756-1832) a Balaton első fürdőorvosaként megalapította Balatonfüred települését és a füredi szívkórházat. A magyar szemészet úttörője Hirschler Ignác (1823-1891), aki az 1686/69-ben megtartott „zsidó kongresszus” fő szervezője volt, akadémikus és főrendi házi tag lett. Ugyanezeket a rangokat érte el a magyar tüdőgyógyászat vezéralakja, korábban a szabadságharc katonaorvosa, báró tolcsvai Korányi Frigyes (1823-1913). A modern magyar sebészet kiemelkedő alakja báró pusztapéteri Herczel Manó (1861-1910), aki a Szent István kórház főorvosaként tevékenykedett. A tudományos magyar nyelvészet úttörője Munkácsi Bernát (1860.1937), az iszlámkutatásé Goldziher Ignác (1850-1921), a magyar történetírás legkiemelkedőbb művelői pedig Acsády Ignác (1845-1906).és Marcali Henrik (1856-1943) voltak [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]1895-ben a magyar országgyűlés a zsidó vallást "bevett vallásnak", azaz a többi felekezettel egyenrangúnak nyilvánította. Ugyanebben az évben törvényt hoztak a polgári házasságról, amely a zsidó-keresztény vegyes házasságok lehetőségét nyitotta meg. Egyre több zsidó vallotta magát magyarnak, s a különféle nemzetiségek lakta országrészekben a zsidó vallásúakat magyar nemzetiségűnek írták be a statisztikákba. A zsidók ezeken a területeken a magyar képviselőkre adták le voksukat. A magyarosodás folyamatán még a tiszaeszlári vérvád és Istóczy Győző Antiszemita Pártja sem tudott változtatni.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A 19. század végén Magyarország korábban soha nem látott módon fejlődött, és a 20. század elejére utolérte, sőt bizonyos területeken meg is előzte néhány nyugat-európai szomszédját. Nem kétséges, hogy a liberális felemelkedésben különös szerepe volt az ország zsidóságának. Nemesi rangot mintegy 280 zsidó vallású család kapott, közülük 26-án a bárói címet is elnyerték. Európában sehol ennyi nemesi rangot nem szereztek zsidók, és persze, nem is törekedtek megszerzésükre.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A magyar kultúra megújulásában is hallatlanul nagy szerepe volt a magyar zsidóságnak. A századvég legjelentősebb irodalmi folyóiratát, (A Hét címmel) Kiss József (1843-1921) költő szerkesztette. Ágai Adolf (1836-1916) indította meg már 1867-ben a legismertebb humoros lapot, Borsszem Jankó címmel. A „Pesther Lloyd” főszerkesztője, Falk Miksa (1828-1900 akadémikus lett: egyébként ő volt a „legnagyobb magyar”, Széchenyi István iratainak közreadója, a „haza bölcse”, Deák Ferenc titkára és Erzsébet királyné magyar tanára is. A népszerű „Tolnai Világlapja” és a „Tolnai Világlexikon” a Mauthausenban elpusztított Tolnai Simon (1868-1944) újságírónak köszönhető. [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A modern művészetek képviselői között szinte minden területen (az építészetben, a szobrászatban és a festészetben) nagy számmal találunk zsidókat. Baumhorn Lipót (1860-1932), Lechner Ödön tanítványa például összesen huszonnégy gyönyörű, szecessziós zsinagógát tervezett az országban, köztük a híres szegedi zsinagógát (1903). Még a változatlanságáról híres zsidó temetőkbe is behatolt a modern művészet: Lajta Béla (1873-1920) tervezte a Salgótarjáni úti temető kapuját. A rákoskeresztúri Schmidl-sírkő a magyar szecesszió egyik remekműve. Az új magyar irodalmi hullám (élén Ady Endrével) a Fenyő Miksa (1877-1972), Ignotus (eredeti neve Veigelsberg Hugo, 1869-1949) és báró Hatvany Lajos (1880-1961)által 1908-ban alapított „Nyugat”-ban jelent meg. [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az I. világháború végéig tartó polgári fejlődés a zsidóság asszimilációját és megerősödését is elősegítette. Kialakult egy nagy létszámú, iskolázott, művelt, értelmiségi vállalkozói és kereskedői réteg, amely hazájának érezte ezt az országot, és jól összeegyeztette magyarságát zsidóságával. A magyar ipar és kereskedelem létrehozásában, fejlesztésében múlhatatlan érdemei vannak a zsidóságnak. Sorolhatnánk pénzembereket, közgazdászokat, tudományos kutatókat, mérnököket, feltalálókat. A zsidó írók, költők, művészek, színészek, rendezők, filmes és színházi szakemberek örökre beírták nevüket a magyar kultúra történetébe. Európa más országaihoz hasonlóan, a magyarországi zsidóság is megmutathatta a világnak az évszázadokon keresztül kényszerűen visszafogott és ekkorra felszabadított alkotóerejét. Ők alakították ki a tradicionális életvitelt folytató falusi zsidóság mellett a számos önálló jellegzetességgel bíró városi, Budapesten pedig a nagyvárosi magyar-zsidó kultúrát. [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Egyes zsidók a politikai közéletben is szerepet játszottak. Vázsonyi Vilmos egész az igazságügy miniszterségig vitte.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A politikai ellenzék, elsősorban a polgári radikálisok között is szép számmal találunk zsidókat A modern gondolkodók vezére Jászi Oszkár (1875-1957) lett, aki 1918-ban a polgári demokrata gróf Károlyi Mihály vezette kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere lett. A szocialista eszméknek is sok híve akadt, így a szovjet mintára 1919 márciusában megalakult Tanácsköztársaság vezetői között is több zsidót találunk, akárcsak, eleinte az annak leverésére szerveződő fehérek között. (Az úgynevezett „szegedi tiszti különítmény” 72 tagja közül tizenöten zsidók voltak.)[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A sport és az irodalom jelentős alakjai kerültek ki a magyar zsidók közül. Heltai Jenő (1871-1957) magyar író, költő, Petőfi Sándor „János vitéz”- dalműírója, a mozi magyarországi népszerűsítője lett. Az első magyar olimpiai bajnok, 1896-ban, úszásban Hajós Alfréd (1878-1955) mérnök lett. A magyar zsidókat az olimpikonok és sportvilágbajnokok között feltűnően nagy számban találjuk, köztük Petschauer Attila kardvívót(1904-1943), akit később, a holocaust idején, az úgynevezett munkaszolgálatban, Ukrajnában halálra kínoztak. (Az ő történetét dolgozta fel Szabó István A napfény íze című filmjében.)[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A zsidótörvények és a holocaust [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az I. világháború, illetve a trianoni egyezmény (1920. június 4.) miatti sokk után rendkívül megerősödött az antiszemitizmus Magyarországon. Az ellenforradalom a zsidók ellen fordult. Szervezett bandák raboltak és gyilkoltak országszerte, Pesten a Britannia szálló pincéjében kínoztak meg „kommunistagyanús” zsidó kereskedőket. (A legdurvább, több halálos áldozatot követelő incidens a Pest megyei Izsák és Orgovány közelében zajlott le.) Még a nagy tiszteletnek örvendő (később felsőházi taggá emelt) tudós szegedi főrabbi, Löw Immánuel (1854-1944) ellen is „kormányzósértési” pert indítottak. 1920-ban megszületett az első korlátozó törvény, az úgynevezett numerus clausus.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A Bethlen István gróf nevével fémjelzett konszolidáció alatt sem javult lényegében az ország és vele az itt élő zsidók helyzete. A Horthy Miklós kormányzó vezetésével kialakult, úgynevezett keresztény, úri vagy rendi Magyarországon a haza és a haladás elvei (a korábbiaktól eltérően) egymással szembekerültek. A német orientáció, az irredenta törekvések és az 1929/30-i gazdasági világválság kétségbeejtő hatása egyre inkább a fasizmus felé sodorták az országot. Hiába állította fel a magyar zsidóság Budapesten a ma is működő, első világháborús Hősök Templomát, hiába bizonyították a Hadviseltek Aranyalbumával nagyszámú és eredményes részvételüket a magyar hősök arzenáljában, a hatalom ellenük fordult. A hitleri Németországgal és a Mussolini vezette Olaszországgal kötött szövetség, akárcsak az irredenta jelszavak pedig már a II. világháború előkészítését szolgálták. [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A 30-as évek végére ugyan javult a gazdasági helyzet, az úgynevezett zsidótörvények viszont egyre inkább megfosztották jogaitól a hazai zsidóságot. (1938-tól kezdődően összesen négy zsidótörvényt szavazott meg a Magyar Országgyűlés, ezek egyre szigorúbbak voltak.) Magyarország 1941 nyarán lépett be a II. világháborúba, amikor hadat üzent a Szovjetuniónak, és német nyomásra, noha megnemtámadási egyezmény kötötte, megtámadta Jugoszláviát, és megszállta a Délvidéket. Már a harcok megindulása előtt a katonaköteles zsidó férfiakat, fegyveres szolgálat helyett fegyvertelen, úgynevezett munkaszolgálatra és megkülönböztető jel viselésére kényszerítették. A munkaszolgálatosokat felügyelő „karpaszományos” keretlegények (felsőbb jóváhagyással) folyamatosan kínozták és gyilkolták a szerencsétlen zsidókat, akik közül többet egyenesen az orosz aknamezőkre küldtek, hogy alattuk robbanjon fel az elhelyezett akna. A „büntetések” között gyakran szerepelt a kikötözés, a botozás és a hideg télben meztelenre vetkőztetés.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]1941-ben, a Délvidéken, az úgynevezett újvidéki pogromban mintegy tízezer embert, majd 1942-ben a nem őshonos (1913 után beköltözött) zsidók elhurcolásakor, az ukrajnai Kámenyec-Podolszkban mintegy húszezer főt, a polgári lakosság soraiból, kegyetlenül meggyilkoltak. A zsidótörvények a többség munkájának megszűnését, megélhetésének veszélyeztetését, sőt egyre inkább életét is fenyegették. S mindez csak előjele volt a szörnyű katasztrófának, amely a magyarországi zsidóságra várt. 1944. március 19-én a német csapatok megszállták az országot, Eichmann és hírhedt kommandója Magyarországra érkezett, a „zsidókérdés – úgymond – végső megoldása” végett. [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Minden zsidót összeírtak, és sárga csillag viselésére kötelezték őket. Megkezdődött a vidéki zsidóság deportálása, először a Kárpátaljáról (ma Ukrajna), majd az ország egész területéről. A fővárosban a zsidókat úgynevezett csillagos házakba, majd gettóba zárták. A román kapituláció után, 1944. augusztus végén a front Magyarország területére tevődött át. Nagybaczoni Nagy Vilmos honvédelmi miniszter egy időre leállította a deportálásokat. Horthy Miklós kormányzó megpróbált „kiugrani” a háborúból: 1944. október 15-én proklamációjában bejelentette, hogy Magyarország leteszi a fegyvert. Még aznap – német katonai segédlettel – a szélsőséges nacionalisták, az úgynevezett „nyilas párt” (élén Szálasi Ferenccel) átvette a hatalmat.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Ekkor már, miközben az ország fokozatosan az előrenyomuló orosz csapatok kezére került, a féktelen terror lett úrrá. Mivel a deportáló vonatokat már nem tudták útnak indítani, bujkáló és szomszédjaik által feljelentett, vagy az utcán és másutt, kegyetlen módon összefogdosott zsidókból gyalogmenetet indítottak nyugat felé. Ebből a „halálmenetből” csak kevesen tértek vissza. Az életben maradt munkaszolgálatosokat is nyugatra irányították. Közülük is sokan út közben pusztultak el, vagy meggyilkolták őket, mint a bori haláltáborból út közben megölt Radnóti Miklós költőt (1909–1945), vagy Szerb Antal irodalomtörténészt (1901–1945).[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A pesti gettót (időhiány miatt) nem tudták deportálni, ott mintegy 70.000 ember zsúfolódott össze, közülük hétezren az éhezés és a járványok következtében elpusztultak. (A Dohány utcai zsinagóga kertjében temették el őket, ott áll ma Varga Imre szobrászművész emlékfája, amelynek „leveleire” a meggyilkoltak neveit jegyezték fel.) A nyilas banditák a fővárosban folyamatosan raboltak, és válogatás nélkül gyilkolták az üldözött zsidókat, az őket rejtegető magyarokat és az ellenállógyanús személyeket. Az úgynevezett „nyilas házak” pincéiben (például a zuglói Thököly étterem épületében) kínzóhelyiségeket rendeztek be. Az elfogott zsidókat a jeges Dunába lőtték. (A gettó két egykori bejáratánál később táblát helyeztek el, a Dunába öltek emlékét pedig a Vizafogónál és a Margit híd pesti hídfőjénél emlékmű őrzi.)[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az üldözöttek mentésében a magyar értelmiségiek (a népszerű Jávor Pál, Karády Katalin és mások) mellett a semleges országok követségei is tevékenyen részt vettek. Ezen a téren Raoul Wallenberg, a svéd nagykövetség titkára volt a legeredményesebb. (Őt rövidesen az oroszok, politikai megfontolásból elfogták, és a Gulágra hurcolták.) Jelentős embermentést végzett a svájci Carl Lutz is, akárcsak az olasz Giorgio Perlasca, aki spanyol követnek adta ki magát a németek előtt. (Áldásos tevékenységüket ma emlékmű őrzi Budapesten.)[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A pesti gettó 1945. január 17-én szabadult fel, a főváros budai oldala (noha a fasiszták a hidakat mind felrobbantották) február 13-án került szovjet uralom alá, az egész országból pedig 1945. április 4-én űzték ki a fasisztákat. A korabeli Magyarország területén élt közel egymillió zsidó kétharmadát, több mint 600.000 embert, a mai Magyarország területén élt hatszázezer zsidóból pedig mintegy 400.000 főt pusztítottak el a holocaust idején.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Kommunista uralom és rendszerváltás[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A felszabadulást követően ellentmondásos folyamat indult meg: a haláltáborokból és a munkaszolgálatból hazatérő, a gettóból szabaduló zsidók egy része a cionista mozgalmak felé fordult, mások viszont az átélt szenvedések hatására feledni kívánták hitüket, származásukat. A zsidó középosztály megmaradt tagjai komoly szerepet vállaltak az ország újjáépítésében. 1948-ban, a „fordulat évében” azonban egyértelműen a kommunisták kerültek hatalomra, és a polgári elemeket kitelepítették, vagy börtönbe zárták. Rövidesen a kommunisták egymás ellen is koholt pereket indítottak. A kommunista vezetésbe került zsidó származásúak (köztük Rákosi Mátyás pártvezér) folyamatosan „kompenzálva”, a zsidókkal szemben még szigorúbban jártak el, mint másokkal. (A legismertebb koncepciós bírósági színjáték, a Rajk-per áldozatai közül a zsidó származásúakat két héttel korábban tartóztatták le, ami nyilván nem véletlenül történt.) A szovjet orvos-per mintájára Rákosi cionista kirakatpert készített elő, amelynek fővádlottja legjobb barátja, korábbi fogolytársa, a háború utáni közélelmezési kormánybiztos, Vas Zoltán lett volna. Erre csak azért nem került sor, mert Sztálin 1953 tavaszán meghalt. [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A hagyományaikhoz és zsidóságukhoz ragaszkodó, többnyire a szegényebb rétegekhez tartozó zsidók ugyanakkor rendkívül nehezen éltek. Üzleteiket, iparengedélyüket többnyire elvették, nemzetközi kapcsolatuk megszűnt. 1949-től az egyre erősödő ateista állami nyomás hatására visszaszorult az időlegesen felpezsdült hitélet, a cionista-ellenes akciók folyamatossá váltak egyes zsidó vezetők és fiatalok ellen. A vallás kizárólag a szertartásokra és a mártírokra való emlékezésre korlátozódott, a gyermekek zsidó neveltetése szinte lehetetlenné vált.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Az 1956. október 23-án kitört forradalom előkészítésében, sőt a szovjet támadást követő fegyveres ellenállásban is több zsidó vett részt. A korábban Auschwitzot megjárt Angyal István például a Tűzoltó utcai szabadságharcos csoport parancsnoka volt. Ezért őt később, társaival együtt halálra ítélték, és kivégezték. Ugyanakkor, az anarchikus állapotok következtében, helyenként antiszemita megnyilvánulásokra is sor került. Ezért, vagy az 50-es évek rossz tapasztalatai miatt nagyon sok zsidó is elhagyta az országot.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A Kádár-korszak alatt az Állami Egyházügyi Hivatal által ellenőrzött hitközségi vezetés csupán a hitélet külsőségeinek és a felekezet központi szervezeteinek fenntartására törekedett. A hagyományaikhoz ragaszkodó zsidókat ismét gyakorta zaklatták, a vallásosság, vagy ami sokkal súlyosabbnak számított, a cionizmus „vádjával”. (Az utolsó, úgymond cionista letartóztatásokra és kihallgatásokra 1986 nyarán került sor.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A rendszerváltásban a hazai zsidóság liberális és demokrata gondolkodású része jelentékeny részt vállalt. Kelet-Európában az első alternatív zsidó szervezet az 1988-ban Budapesten létrejött Magyar Zsidó Kulturális Egyesület volt. Az 1990-ben szabadon megválasztott első Országgyűlés elnöke a neves történész professzor, dr. Szabad György lett, az országgyűlési képviselők között is mintegy 20-25 zsidót találunk. A gazdasági és a kulturális élet szinte minden területén kiveszik részüket. A demokratikus átalakulással együtt azonban újjáéledt az addig leplezett antiszemitizmus is. [/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A rendszerváltás után az általános vallási és társadalmi fellendülés hatására a hozzávetőleg 80.000¾100.000 fős magyarországi zsidóság reneszánszáról beszélhetünk. Megerősödtek a cionista szervezetek, a civil és ifjúsági egyesülések, a kulturális, az oktatási és a sportélet, zsidó oktatási és szervezeti hálózat jött létre, a nemzetközi kapcsolatok is erősödtek. 45 év óta először nem az ingatlanok eladása, hanem visszaigénylése és felújítása került előtérbe.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]Magyarország, amely 1967-ben, a hatnapos háború idején, szovjet nyomásra, megszakította diplomáciai kapcsolatait Izraellel, 1989-ben nagyköveti szinten újra létrehozta azt, és azóta a kapcsolatok komoly fejlődésnek indultak.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A rendszerváltás lehetővé tette a zsidóság szabad megélését. Az összetartozást ugyanakkor az itt-ott felparázsló antiszemitizmus is növeli. Olyan vidéki városokban is létrejöttek hitközségek, ahol hosszú ideig nem élt bevallottan zsidó család. A vegyes házasságból származók jó része is keresi gyökereit, a zsidó kötődést. Ma már négy zsidó iskola, négy óvoda és zsidó egyetem működik a fővárosban.[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
[FONT=&quot]A mai magyar társadalmi változások ellentmondásait, feszültségeit természetesen a zsidóság is érzi. Kezd kialakulni a nyugat-európai közösségekhez hasonló, vallásához, hagyományaihoz hű, Izrael Államra büszke, szülőföldjéhez erősen kötődő, öntudatos zsidó réteg.A közösség fennmaradásának alapja az ifjúság visszatérése a zsidósághoz[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]

20080416holokausz1.jpg

[FONT=&quot]Orbán Ferenc[/FONT][FONT=&quot]<o></o>[/FONT]
 

róozó

Állandó Tag
Állandó Tag
Szerintem a zsidó apák és fiúk, egyáltalán a zsidó családok '50-es, '60-as évekbeli történetének nagyszerű jellemzését, foglalatát nyújtja Nádas Péter: Egy családregény vége c. regénye.
 

kgabi0507

Állandó Tag
Állandó Tag
Elég nehéz dolgom van. Anyai ágon vagyok zsidó, de már a dédanyám se volt igazán vallásos. Én se nevelkedtem vallásos környezetben, de a gyerekeimnek próbálok valamennyit továbbadni abból, amit évek hosszú során csipegettem fel. És emellett a keresztény ünnepeket is megtartjuk, mert karácsonyfát is akarnak, meg piros tojást is szoktak festeni, de legyen hanukagelt is... :)
 

ezoka

Állandó Tag
Állandó Tag
Üdvözlet Mindenkinek.

Volna egy kérdésem, remélem lesz aki válaszol rá.

Olvastam az égőáldozatról. Azt szeretném megkérdezni, hogy a mostani modern világunkban ez hogyan zajlik?

A zsid otthomokban szoktak-e égőáldozatot bemutatni, és ezt hogyan csinálják, és mi célból?

Vannak-e oltárok a zsidó otthonokban?

Remélem kérdéseim nem tiszteletlenek, és nem bántanak meg senkit.

A választ előre is köszönöm.
ezoka.
 

kgabi0507

Állandó Tag
Állandó Tag
Üdvözlet Mindenkinek.

Volna egy kérdésem, remélem lesz aki válaszol rá.

Olvastam az égőáldozatról. Azt szeretném megkérdezni, hogy a mostani modern világunkban ez hogyan zajlik?

A zsid otthomokban szoktak-e égőáldozatot bemutatni, és ezt hogyan csinálják, és mi célból?

Vannak-e oltárok a zsidó otthonokban?

Remélem kérdéseim nem tiszteletlenek, és nem bántanak meg senkit.

A választ előre is köszönöm.
ezoka.

Égőáldozat alatt nem tudom pontosan, mit értesz. Peszach előtti héten kitakarítják a lakást, különösen a konyhát, ugyanis az ünnep idején semmilyen kovászolt, erjesztett, kelesztett ennivalót nem szabad fogyasztani, és a házat is meg kell tisztítani ezektől. Ami nem tartós, (pl. egy kalácsmaradék, egy fél zacskó tegnapi kenyér, stb) ezeket elégetik, de ezt se nevezném égőáldozatnak.
Oltát még nem láttam egy zsidó házban sem. (keresztény lakásokban se :) )
 

FagyisSzent

Állandó Tag
Állandó Tag
Zsidónak lenni nem szégyen vagy dicsőség. Mint ahogy kereszténynek, mohemedánnak, szőkének, barnának, kék vagy zöldszeműnek sem az.
Ez a topic nem a vallásról, hanem a gondolkodásról, emberi sorsokról, életszemléletről, művészetről szól. Nem ad teret az antiszemitizmusnak, de teret ad minden olyan történetnek, versnek és dalnak, amely közelebb hozza hozzánk a másik embert. Mert az előítéleteket a mindig a tudatlanság okozza. Az a tudatlanság, amely tévhiteket szül, félelmet generál, gyűlöletet fokoz.
Miközben kerestem, hogy miről is írjak, megragadt bennem egy fiatal -alig 30 éves- rabbi gondolata: "Ideje változtatni azon, hogy a zsidó identitás elsősorban a holocaust emlékének megőrzésében és az antiszemitizmus elleni küzdelemben nyilvánuljon meg..." Természetesen, hiszen az élet nemcsak erről szól, akár a Várban, akár a Rumbach Sebestyén utcában él az ember. A nap mindannyiunkra egyformán süt.
Nagyon jó témainditó! Köszi!
 

marcsi78

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszönöm ezt a sok érdekes és értékes információt ami betekintést engedett a zsidó szokásokba...érdekelnének olyan szokások is, amik az élet körforgásához tartoznak: értem ezalatt a születést, házasság (ezt láttam, hogy van róla anyag), elhalálozás stb., minden olyan emlitésre méltó alkalom/dolog amit a zsidó közösség megünnepel.
 
E

elke

Vendég
<object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/nCHMCvjvT3U?fs=1&amp;hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/nCHMCvjvT3U?fs=1&amp;hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>
 

hangya1944

Állandó Tag
Állandó Tag
Üdvözlet Mindenkinek.

Volna egy kérdésem, remélem lesz aki válaszol rá.

Olvastam az égőáldozatról. Azt szeretném megkérdezni, hogy a mostani modern világunkban ez hogyan zajlik?

A zsid otthomokban szoktak-e égőáldozatot bemutatni, és ezt hogyan csinálják, és mi célból?

Vannak-e oltárok a zsidó otthonokban?

Remélem kérdéseim nem tiszteletlenek, és nem bántanak meg senkit.

A választ előre is köszönöm.
ezoka.

:) Kedves Ezoka!

Azután, hogy az első Templom felépült Jeruzsálemben, égő áldozatot kizárólag ott mutathattak be. A bemutatás módját Mózes részletesen leírja, a Bibliában az Ószövetségben el is olvashatod. A Templomot majd kétezer éve lerombolták, azóta a zsidók nem mutatnak be égő áldozatot.
Vagyis modern világunkban ez sehol és sehogyan sem zajlik.
 

stevenone

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszönöm ezt a sok érdekes és értékes információt ami betekintést engedett a zsidó szokásokba...érdekelnének olyan szokások is, amik az élet körforgásához tartoznak: értem ezalatt a születést, házasság (ezt láttam, hogy van róla anyag), elhalálozás stb., minden olyan emlitésre méltó alkalom/dolog amit a zsidó közösség megünnepel.


Szíves figyelmedbe ajánlom Herman Wouk: Én istenem c. könyvét. Ebben a neves író közérthető módon áttekinti, olvasmányos formában közreadja mindazt, ami Téged (is) érdekel. Szerintem alapmű.
 

iceflowers

Állandó Tag
Állandó Tag
Szia marcsi78!

Én is ajánlanék neked egy nagyon érdekes könyvet : Kevin Howard - Az Úr ünnepei című könyv. Ebben a könyvben " gazdag illusztrációk még közelebb viszik az olvasót az Úr ünnepeinek rendjéhez, a Biblia és a zsidóság világához és a jövő megértéséhez".
 

kgabi0507

Állandó Tag
Állandó Tag
Purim

Az elmúlt hét végén volt Purim, a zsidóság legvidámabb ünnepe.
A purimhoz különböző vallási kötelezettségek kapcsolódnak. Az első, hogy a zsidók meghallgassák Eszter tekercsének közösségi felolvasását a zsinagógában az ünnepet köszöntő este és reggel, mely alatt az évben egy alkalommal hangoskodhatnak is, sőt mi több kötelesség Hámán nevének említésekor zajt csapni. Egy másik előírás, az úgynevezett mislóach mánót (ajándékok küldése; sláchmónesz), azaz különböző finomságok küldése barátoknak, valamint adományt adni a szegényeknek, hogy ők se nélkülözzenek eme örömteli ünnepen. Mindennek betetőzéseként pedig lakomát csapnak, ahol a rabbik előírását követve annyit kell inni a nagy vigadalomban, hogy ne tudjanak különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között. Szokás ezen az ünnepen különböző jelmezekbe öltözni – szimbolizálva a szerencsétlenség és szerencse forgandóságát –, valamint purimi játékokat rendezni és különféle édességeket enni, mint például Hámán füle, flódni.
(forrás: wikipedia.org)
A fénykép Nagyváradon készült, a vasárnapi ünnepségen.
 

Incognito

Állandó Tag
Állandó Tag
Üdvözlet Mindenkinek.

Volna egy kérdésem, remélem lesz aki válaszol rá.

Olvastam az égőáldozatról. Azt szeretném megkérdezni, hogy a mostani modern világunkban ez hogyan zajlik?

A zsid otthomokban szoktak-e égőáldozatot bemutatni, és ezt hogyan csinálják, és mi célból?

Vannak-e oltárok a zsidó otthonokban?

Remélem kérdéseim nem tiszteletlenek, és nem bántanak meg senkit.

A választ előre is köszönöm.
ezoka.
Szia Kedves!

Nincs jelenleg égőáldozat. Nem is lehet, ugyanis azt csak a Bét há Mikdásban lehetne csinálni a Morija hegyen, ahol jelenleg az iszlám Al-Aksza mecset áll. Az ó-szövetség vagyis a Tanach szerint sehol máshol nem lehet "Kádosbáruchu"-nak Istennek áldozni. A zsidóság áldozat helyett zsinagógába jár és imádkozik. Ha bármi kérdésed van a júdaizmussal kapcsolatosan, állok rendelkezésedre. Valamicskét tájékozott vagyok a témát illetően. :)
 
Oldal tetejére