:656:Hűséget nem lehet követelni. Hűséget nem szabad kérni.Hűséget nem szabad ígérni. Hűséget csak adni lehet és elfogadni.
a hűség tudatos verziója egy nagy rideg üresen kongó terembe vezet, ahol egy falikép meg egy szalmazsák van és egy lavór amiben már mostak egyszer kezet.
a hűség tudatos verziója a saját börtönünk
de a világért sem beszélnélek le róla
és nem azt mondom, hogy ide nekem az oroszlánt is, hanem a madarak holnap is szépen dalolnak majd
Ahogy látom, eddig főleg nők válaszoltak. 10 éve vagyok együtt a párommal és eddig eszembe sem jutott a megcsalás, de nem tudom hogyan lesz ez újabb 10 év múlva. Szeretem, becsülöm, tisztelem, de el tudom képzelni, hogy 20 év után már nem lesz számomra annyira izgató. Egy új számára mindig könnyebb, pont azért, mert új.
Szerintem a hűség nem csak abból áll, hogy megcsaljuk-e a másikat vagy sem. Inkább megmutatja, valójában mit is jelent nekünk a másik, ill. a kapcsolat. Hisz nem csak a másik félhez leszünk hűségesek, hanem magához a kapcsolathoz is. A hűséggel gyakorlatilag a szavainkat igazoljuk. Hogy nem csak üres kliséket puffogtatunk és megszokásból mondjuk azokat, amiket, hanem őszintén gondoltuk, amikor azt mondtuk „szeretlek” és őszintén gondoljuk, hogy a másikat társunknak választjuk.
Viszont ezer féle kapcsolat van, épp ezért mindenhol más és más számít hűségnek. Ha valakiket a nyitott kapcsolat tesz boldoggá, ott nem várják el a másiktól, hogy az egyetlen legyen.
Egyébként meg, nagyon is fontos dolog. Meglehet, hogy lazultak általánosságban véve a kapcsolatok, de akik tényleg komolyan gondolják és tényleg komolyan társat választanak maguknak, ott nem veszített az értékéből. Azzal pedig, hogy valakit elfogadunk és szeretünk, felelősséget is vállalunk érte és azért, hogy ne okozzunk neki fájdalmat. Sokan sajnos erről hajlamosak elfeledkezni, pedig még ha egy kapcsolat nem is működik már, annyival tartozunk a másiknak, hogy véget vetünk neki, mielőtt mással kezdenénk új kapcsolatba. A hűség mellett tehát legalább annyira fontos a tisztességesség is. Ezekkel egyszerűen tartozunk a másiknak, ha már belénk fektette a bizalmát.
És ha rájövünk, hogy anno rosszul választottunk?
Hogx a dolog nem halálos, de nem is az igazi. Tévedtünk és a körülmények tartanak össze bennünket: kocsi, vagyon, gyerek, mit szólnak mások...
És ha egyszer beüt a mennykő és szebe jön az igazi vagy akit annak vélünk?
Rúgjunk fel mindent és menjünk el?
Hagyjuk a lehetőséget elmenni és maradjunk a magunk megszokott életénél, lemondva ezzel a szerelemről vagy a második szerelemről egy életre?
Ezek a helyzetek legtöbbször nem egyszerűek és nem intézhetőek el egy egyszerű ítélettel.
Vagy mégis egyszerűek, csak nagy bátorság kell ahhoz, hogy a valósággal igazán szembe nézzünk egy ilyen krízis helyzetben, mint egy kiderült megcsalás, tehát az eddigi közös életünk halála?
van úgy, hogy úgy érzed nem jól választottál?