faris (fárisz)
arab: lovas, lovag.
A 11-14.sz. arab, mameluk, oguz/szeldzsuk török hadban: elit lovas harcos, mint az európai lovag.
Elvárt képzettsége:
- harc gyalog és lóháton, kard, lándzsa, buzogány és/vagy csatabárd, számszeríj, íj használata, birkózás; versenylovaglás, díszlovaglás, lovaspóló, vadászat;
- kulturális és társadalmi ismeretek.
"Becsületkódexük" szerint harcban nem az európai idealizált "lovagiasság", hanem a hatékonyság számít. A lovas harci ismeretek elnevezése: furuszijja, furusiya.
A fáriszok szolgálatuk idejére kaphattak javadalom-birtokot (ikta), és/vagy felvehették őket az "állami" fizetési listára (diván).
A "született" arab harcosok ugyan elitebbnek tartották magukat, és néha érvényesült a törzsi összetartás (aszábija) is, de a hadban nem számított a származás, csak a teljesítmény.
A leghíresebb fárisz, Szaláh ad-Din (Szaladin) kurd származású volt. A turkomán (nomád török), a mameluk, vagy a szudáninak nevezett fekete-afrikai ugyanúgy kerülhetett bármilyen katonai vagy közigazgatási pozícióba.
A nem arab törzsből származó harcosok eleinte "tiszteletbeli" tagként kerülhettek a törzsbe (mawáli: kliens, védenc, kísérő), később, a hódítások során ez is érdektelenné vált.
adab
arab: műveltség, kulturális ismeretek, amelyeket az arab lovagtól (és minden tanult embertől) elvárnak:
- nyelv (arab) magas szintű ismerete
- költészet
- retorika, a világos és logikus beszéd és írás művészete
- az iszlám és a Korán alapos ismerete
furusiyya (furuszijja)
arab: harci erények összessége, amelyeket az arab lovagtól elvárnak:
- lovaglás, a ló gondozása
- íjászat
- lándzsahasználat (lovon)
(A 14. századtól a kard használatát is ide sorolták, azelőtt a lándzsát lovasharcban sokkal többre tartották.)
muruwwa
arab: virtus, bátorság, hősiesség, ill. a "társadalmi" erények összessége, amelyeket az arab lovagoktól elvárnak:
- bátorság
- kitartás
- józan ítélőképesség
- önmérséklet
- vendégszeretet
- többi személy társadalmi helyzetének ismerete és tiszteletben tartása