Csak ha akarsz velem beszélgetni

sds

S itt van Nathan!

Szüret és lakoma
(J.A. után, még szabadlábon)

Húsz évre végre lettem én
fülkék ura, kemény legény:
egér-
vezér.

Reszkessen mind a macskanép,
uralmuk volt itt épp elég:
böszme
eszme.

Aki velem egyet nem ért,
fizetni fog majd mindenért,
ebül
repül.

Helyükre ül majd sok komám,
osztozik gazdag lakomán
éhes
méhes.

Nem jut a népnek több falat?
Ezért kell minden közfalat
nenyí-
teni!

Nem ad a bank több maszlagot?
Rájuk csapok, oszt’ jónapot,
blamás
bagázs!

„Legyen itt minden nemzeti!”
Ki ellenáll, felökleli
magyar
agyar.

„Narancsszín minden éjjeli!”
Ki tudná mind átfesteni:
viktor-
piktor.

Ha örül Horn és Antall úr,
hogy győzőnk semmit sem tanul,
sekély
e kéj –

Én egész népemet fogom
megszerzett kétharmad jogon
hülyí-
teni.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

Nagyon tetszett... sírva nevettem, vagy nevetve sírtam? Ki tudja már...

<TABLE style="WIDTH: 100%; mso-cellspacing: .7pt; mso-yfti-tbllook: 1184; mso-padding-alt: 2.25pt 2.25pt 2.25pt 2.25pt" class=MsoNormalTable border=0 cellSpacing=1 cellPadding=0 width="100%"><TBODY><TR style="mso-yfti-irow: 0; mso-yfti-firstrow: yes"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 2.25pt; PADDING-LEFT: 2.25pt; PADDING-RIGHT: 2.25pt; BACKGROUND: white; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 2.25pt">Amivel azonosulni tudok:</TD></TR><TR style="mso-yfti-irow: 1; mso-yfti-lastrow: yes"><TD style="BORDER-BOTTOM: #ece9d8; BORDER-LEFT: #ece9d8; PADDING-BOTTOM: 2.25pt; PADDING-LEFT: 2.25pt; PADDING-RIGHT: 2.25pt; BACKGROUND: white; BORDER-TOP: #ece9d8; BORDER-RIGHT: #ece9d8; PADDING-TOP: 2.25pt">
Ön magyarabb mint én, mert családfája van, él apja, anyja, kiterjedt rokonsága. Nekem mára senkim: a család(fa) elégett.

Ön magyarabb mint én, hiszen dicső múlt előtt áll. Én ma élek.

Ön magyarabb mint én, mert bocskait, gyöngyös pruszlikot visel. Én farmert a kínai piacról.

Ön magyarabb mint én: a Szent Korona-tanra esküszik. Én bevallom, hogy nem tudom, mi az.

Ön magyarabb mint én, mert szőröstalpuzik, tótozik. Én jártam Erdélyben, Szlovákiában, ahol némelyek bozgoroznak, szemétmagyaroznak.

Ön magyarabb mint én: azt mondja, hogy Wass Albertet olvas. Szerintem még kurucinfót sem.

Ön magyarabb mint én, mert büszke rengeteg Nobel-díjasunkra. Én tudom, hogy többségük soha nem vallotta magát magyarnak, mások Ön(ök) elől menekült el e hazából.

Ön magyarabb mint én, hiszen könnyezve üvölti a Székely Himnuszt, míg én tudom a magyar minden sorát.

Ön magyarabb mint én, bár többnyire névtelen vagy álnevű. Én ma már vállalom magam.

Ön magyarabb mint én, mert komcsinak gyalázza minden ellenségnek vélt ellenfelét. Engem is annak tart, csak mert emlékszem, hogy Ön komcsi volt.

Ön magyarabb mint én, mert áhítattal bámul „vitézeket”, „lovagokat”. Én sajnos röhögök rajtuk.


Ön magyarabb mint én, hiszen autokrata, populista, demagóg. Én ismerem, de nem gyakorlom e fogalmakat.

Ön magyarabb mint én: folyvást hőseinkről regél. Én nem tévesztem össze Bercsényit Berzsenyivel, Báthoryt Bethlennel.

Ön magyarabb mint én, mert megkönnyezi egy-egy olimpiai aranyunkat, és nem hiszi el, hogy én is.

Ön magyarabb mint én, mert mindenről megfellebbezhetetlen a véleménye. Én gyakran kétkedem.

Ön magyarabb mint én, hiszen állandóan jeles elődeinkre hivatkozik. Én helyesen írom Széchenyi, Batthyány nevét, és tudom, hol lakott itt Vörösmarty Mihály.

Ön magyarabb mint én, mert véleménye szerint a világban mindenki magyar – kivéve a dőltbetűsöket. Szerintem még a nyilasok is magyarok – sajnos.

Ön magyarabb mint én: csodás történelmünkről regél, midőn hatalmas, erős volt e nemzet. Én emlékszem Muhira, Mohácsra, Majtényra, Világosra, az Isonzóra, a Don-kanyarra.

Ön magyarabb mint én, mert szónokai minden szavát hittel hiszi. Én próbálom értelmezni: nem sikerül.

Ön magyarabb mint én, ezért gyűlölve támad folyvást. Én nem gyűlölöm, de sajnálom Önt.

Ön magyarabb mint én. Én szeretnék magyar maradni – csak hagyja.<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
</TD></TR></TBODY></TABLE>

Pufi írta:

<table style="width: 100%;" class="MsoNormalTable" width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="1"><tbody><tr style=""><td style="border: medium none rgb(236, 233, 216); padding: 2.25pt; background: white none repeat scroll 0% 0%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;">Amivel azonosulni tudok:</td></tr><tr style=""><td style="border: medium none rgb(236, 233, 216); padding: 2.25pt; background: white none repeat scroll 0% 0%; -moz-background-clip: -moz-initial; -moz-background-origin: -moz-initial; -moz-background-inline-policy: -moz-initial;">




Ön magyarabb mint én, mert szőröstalpuzik, tótozik. Én jártam Erdélyben, Szlovákiában, ahol némelyek bozgoroznak, szemétmagyaroznak.

Ön magyarabb mint én: azt mondja, hogy Wass Albertet olvas. Szerintem még kurucinfót sem.
:``::``::``:

Ön magyarabb mint én, mert büszke rengeteg Nobel-díjasunkra. Én tudom, hogy többségük soha nem vallotta magát magyarnak, mások Ön(ök) elől menekült el e hazából.

Ön magyarabb mint én, hiszen könnyezve üvölti a Székely Himnuszt, míg én tudom a magyar minden sorát.





Ön magyarabb mint én: folyvást hőseinkről regél. Én nem tévesztem össze Bercsényit Berzsenyivel, Báthoryt Bethlennel.


Ön magyarabb mint én, mert mindenről megfellebbezhetetlen a véleménye. Én gyakran kétkedem.





Ön magyarabb mint én, mert szónokai minden szavát hittel hiszi. Én próbálom értelmezni: nem sikerül.

Ön magyarabb mint én, ezért gyűlölve támad folyvást. Én nem gyűlölöm, de sajnálom Önt.


</td></tr></tbody></table>

Kattints a kibontásához...

ez igazan TETSZIK ... :656::656::656:

Köszönöm...

Pufi

Faludy 100 eves lenne

Drága Faludy az idén lenne 100 éves. Szeretném Őt köszönteni egy korábbi blogommal.

Kérd el a Krausztól!




Egy kissé megviselt, mondhatnám elrongyolódott könyv járt körben az osztályban. Valami különös titokzatosság övezte. Senki nem mutatta meg: Kérd el a Krausztól!
- Haza nem viheted, itt ha elolvasod 4 forint, ha kimásolsz, versenként 1 forint - mondta Krausz határozottan.
- Versenként - kérdeztem meglepve -, miért, mi ez?
- Villon, Faludy fordításában!
Mindez 1955-ben, másodikos gimnazistaként esett meg velem. Nem értettem pontosan, hogy miért csak a Krausznak van meg ez a könyv, bár a Krausz mondta, hogy indexen van, de az sem jelentett nekem semmit. Elolvastam. Párat ki is másoltam, de még mindig nem értettem, hogy ki miatt van indexen, a Villon miatt, vagy a Faludy miatt. Igaz egyikről sem hallottam korábban.
Szerettem a verseket. Amelyeket kimásoltam, disszidálásomkor adtam valakinek ajándékba.

***
1974 decemberében egy hazai show műsorral turnéztunk Kanadában és az USA-ban. A torontói előadás után egy "bulin" voltunk valakinél. Később érkeztem, a "buli" már javában buli, kabátommal a hálószobába küldtek. Miközben leraktam a kabátom, azt láttam, hogy az egyik sarokban Koncz Zsuzsa ült törökülésben és vele szemben egy öreg hippi. Nem zavarok. Közben nem hagy nyugodni a dolog és a házigazdától érdeklődöm:
- Ki az az öreg hippi, akivel a Koncz ott ül a földön?
- A Faludy Gyuri! - hangzik a válasz.
- Ki? A villonos Faludy?
- Igen az, mit csodálkozol?
- Hogyan, hát az él? - rohantam be a hálószobába. Igyekeztem nem zavarni. Szemrevételeztem az emberemet. Valami izgalom és melegség öntött el. Valami nagy pillanat ez az életemben - éreztem. S valóban az volt. Nemcsak az élő valósága, hanem ifjúságomból elrabolt, kihazudott, eltitkolt gyönyörűség megtérülése volt. Valami delejes töltődés, valami mohó magambaszívás, valami varázslatos pillanat megélése volt. Kortárs költő, akiről azt hittem, hogy talán már 30 éve halott.

***
... adjunk számot! - hirdette a plakát, 1976. március 1. Faludy-est, a torontói Collonade Theatre-ban. Én rendeztem.
Egy irodalmi est anyagának összeállítása, olyan óriási életmű esetében, mint a Faludyé, nem kis munka. De mégis ennek az estnek köszönhetem, hogy elemezve, nem engedve csak a könnyed olvasgatásnak, átrágtam magam Faludy addigi összes versén. Fantasztikus világ tárult elém. Ennek a varázslatnak minden pálcaütése benne volt az esetben. Ennek az anyagnak a rám gyakorolt hatása ott lüktetett az előadásban.
József Attila: Thomas Mann versével én nyitottam meg az estet. Kicsit féltem az ötlettől, de szerettem is. Igenis úgy éreztem, hogy itt, ebben az elmechanizálódott világban, az amerikai fehérek közt is elkel egy "európai".

***
A Magyar Világ, új magyar könyvkiadó igazgatója 1988 januárjában felhívott telefonon, arra ösztökélt, hogy a közeljövőben megjelenő szakács- és útikönyveinek a terjesztését vállaljam el Kanadában. Gyorsan lebeszéltem róla. S azonnal egy ajánlattal álltam elő. Viszont ha el tudnád intézni, hogy kiadhasd 40 év után a Faludyt Magyarországon, ahhoz megszerzem neked a szerző hozzájárulását.
Ezzel a beszélgetéssel kezdődött Faludy György visszatérése a magyar irodalmi vérkeringésbe. Sikerült meggyőznöm a kiadót, hogy az 50 éve készülő kézirat, amely a világirodalom 1000 legszebb versét tartalmazza, immáron 1400-nál tart és itt az emigrációban semmi esély nincs a kiadására. Irodalomtörténeti értékről van szó. A kötet Test és lélek címmel 1988 karácsonyára megjelent. Ebben a kötetben kaptam egy sort, miszerint: "K.V. barátom a szívén viselte a kézirat sorsát..." Így igaz, a szívem egy darabja volt a kézírat, a kitüntető barátság, ami a költőhöz köt, engem, aki még mindig ott másolom a II. c-ben, hogy "vérembe folyt a vörös telihold."

üdv

Kedves Pufi!
Ritkán van időm (talán hálistennek) az oldalon böngészni, de örülök, hogy jókat olvashatok Tőled.
Üdvözöllek: Laci

A lecsóm...



Tegnap minden hazafiasságomat belefőztem a lecsómba. Vettem egy kiló zöldpaprikát, egy kiló paradicsomot és két nagy fej vöröshagymát. Már ekkor éreztem, hogy koncepcionális hiba van a receptemben, hisz ha egyszer a hagyma vörös, akkor az nem fehér. De biza, van ami kivülröl vörös, belül meg fehér. Ja vagy úgy mint a... Pszt! Most ez egy másik dolog.
Szóval felraktam egy szép nagy teflon lábosban a fehér vöröshagymát, kicsit melengettem, hozzátettem a zöldpaprikát, na és a tetejére a piros paradicsomot. Ott rotyogott elöttem egész hazfiságom. Azt még anyámtól tudtam, hogy a magyar konyha alapja, hogy lassan főzz. Takard le és néha-néha önts alá egy kis vizet.
Lefedtem, nem tettem rá túl nehéz fedőt, hogy a hazafias gőz könnyedén szökhessen ki a fojtás alól... megbűnhödte már e nép, gondoltam... Illatos lett a konyha. Friss magyar lecsó illata csapta meg az orrom, s ha futurista barátaimnak igaza van, hogy a szaglás nagyon fontos érzékszervünk, most ki lett elégítve. Szállt az illat, a piros-fehér-zöld, paradicsom-hagyma-paprika orgia. Szinte szárnyalt velem a konyha, a legszívesebben ráültem volna a fedőre, hogy a kiáramló gőzillatok szárnyán száguldozzak, mintegy varázsszőnyegen, s hirdessen a világnak, hogy hát idefigyeljenek emberek: az Önök hazafiassága vajon gourmézható-e? Mert a miénk, hö-hö, tessék! S ezzel lekaptam a fedőt. Belenéztem a lábasba és döbbenten láttam valami barnás löttyöt, valami összeesett, meghatározatlan hazafiságot. Megrácosult, fáradt zöldes paprikadarabok kerülgették a megfőzhetetlen paradicsomhéjakat, a hagyma pedig már rég szétfödte magát, tiszta tisztessége felszívódott. De mi ez
az új lé? Ez lenne a lecsó?
De tudom, mi a baj. A lábas kínai volt, a paprika californiai, melegházi, se íze, se bűze, a paradicsom dél-ontariói, éretlen-ízetlen, a hagyma meg spanyol. Hát csoda, hogy ebböl nem lett egy magyar lecsó? S én, a szakács? A hitem, a hozzáállásom? A magyarságtudatom? Hát már ez a hülye lecsó sem toleráns, már ez is ellenzéki áldozat lett? Manipulálható, aki egy kis melegség hatására csak úgy egybeolvad, asszimilálódik? Hát ennek nem számit az az erőfeszítés, amit annak érdekében fejtünk ki, hogy régi színeinket visszanyer-jük? Hát mi van itt? Anarchia?
Egy szakadozott frottírtörülközőbe töröltem a kezem. Nagy mutatványom a végéhez közeledik - gondoltam. Szobatiszta barátaim, akik a vacsorára jöttek majd azt kapják, ami van...
Fürkésző tekinttel néztem, ahogy tányérjuk szélére szednek. Tudom - mondogatom magamban -, nem a legszebb a színe, de... Az asztalvégén ülő öreg barátom már másodszor szedett. Sőt, kenyerével törölgeti a szaftot, megindul a harc az utolsó cseppekért...
Finom volt - mondja az asztalfő -, hol tanultál meg így főzni? Ezek a magyaros ízek! Fantasztikus!
Tudod, mi nagyon szegények voltunk.. és a szívünket nem a kabátunk hajtókáján hordtuk, hanem belefőztük a lecsóba.

lecsó

A falak ereje nem a kőben vagyon, mondotta annó Dobó István.
A lecsó erejét sem a kozmopolita összetevők adják...
Üdvözlettel: Laci.

Reggeli ima

Szüret és lakoma<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o> </o>
Húsz évre végre lettem én<o></o>
fülkék ura, kemény legény:<o></o>
egér-<o></o>
vezér.<o></o>
<o> </o>
Reszkessen mind a macskanép,<o></o>
uralmuk volt itt épp elég:<o></o>
böszme<o></o>
eszme.<o></o>
<o> </o>
Aki velem egyet nem ért,<o></o>
fizetni fog majd mindenért,<o></o>
ebül<o></o>
repül.<o></o>
<o> </o>
Helyükre ül majd sok komám,<o></o>
osztozik gazdag lakomán<o></o>
éhes<o></o>
méhes.<o></o>
<o> </o>
Nem jut a népnek több falat?<o></o>
Ezért kell minden közfalat<o></o>
nenyí-<o></o>
teni!<o></o>
<o> </o>
Nem ad a bank több maszlagot?<o></o>
Rájuk csapok, oszt' jónapot,<o></o>
blamás<o></o>
bagázs!<o></o>
<o> </o>
"Legyen itt minden nemzeti!"<o></o>
Ki ellenáll, felökleli<o></o>
magyar<o></o>
agyar.<o></o>
<o> </o>
"Narancsszín minden éjjeli!"<o></o>
Ki tudná mind átfesteni:<o></o>
viktor-<o></o>
piktor.<o></o>
<o> </o>
Ha örül Horn és Antall úr,<o></o>
hogy győzőnk semmit sem tanul,<o></o>
sekély<o></o>
e kéj -<o></o>
<o> </o>
Én egész népemet fogom<o></o>
megszerzett kétharmad jogon<o></o>
hülyí-<o></o>
teni.<o></o>

Aha

A napokban azt olvastam egy hazai lapban, hogy az árak szép lassan, de biztosan kúsznak felfelé. Nekünk itt, akik régebben élvezzük a kapitalizmus javait, ez már fel sem tűnik. Ha arra gondolok, hogy 1975-ben az első lakásomért havi 150 dollárt fizettem, ma meg 1200 dollárt akkor elgondolkozom. De ma már oda gondolkodom ahova akarok, vannak megváltozhatatlan dolgok. Persze igaz az is, hogy ma itt azért keresnek havi 3000-t az emberek.
Miért foglalkozatat a kérdés? Mert itt is egyre nehezebb megkeresni azt a minimum3000-et. Ezt csak magyarországi barátaimnak irom, hogy kérem tisztelettel a kapitalizmusban sincs kolbászból a kerités. De Ti akartátok, ennyibe került.

Azt, hogy a kerítés nem kolbászból van, elfogadom.Sokkal szívesebben, mintha abból a kolbászból lenne, amit Kedves Vezetőnk a gyulai Kolbászfesztiválon töltött...

Maggal szaporodik, nem érintéssel.

Vicus végre egy kis sex!

Szia drága Pufim!

Isten bizony nem akartam eltűnni, csak olyan rohadt nehéz időszakomat élem, hogy örülök, ha megbírkózom a felettem tornyosuló újabb meg újabb feladatokkal. A ch-n is mindig csak a profiloldalokra jutok el, ahol rövid életjelet hagyunk egymásnak a lányokkal.

Különben a telepátia működik, pár napja írtam Neked a Facebook-on privát levelet, sokat gondoltam Rád mostanában. Oda nem is akartam bejelentkezni de annyi meghívót kaptam, hogy végül megadtam magam, aztán hirtelen egy-két nap alatt ott találtam magam a Koncz-osok csapatában, akikkel a kiállítást csináltuk 2 éve (mintha tegnap lett volna), és annyi meglepetéssel álltak elő pár nap alatt, hogy csak kapkodtam a fejem és azt a kevés időmet, ami marad se a fontos alvással töltöttem el, hanem a régi szenvedélyemmel... Nekik meséltem Rólad többször is és meg is hívtalak a csoportba, remélem elfogadod. A többiek kérésére zártkörű a csoport, így olyan képeket, anyagokat merünk feltenni, amit nyilvánosban nem adnánk ki. Például amit Tőled kaptam, meg is írtam a fiataloknak, hagy tanuljanak .
A helyzetem sokszor egész kétségbeejtő, bár eddig még átvészeltem, mostanában sokszor érzem, hogy feladom. Ráadásul egész ősszel lázzal, gyulladással küszködtem, kiderült egy foggyökér okozza, amit most kezeltetek hosszas procedúrával mindamellett, ami mostanában a a nyakamba zúdult. Nem tudom leírni, sok az egész. Ahogy Nálad láttam : "sok van".
Mivel betegeskedtél? Pont mikor unokáznod kéne... Hidd el, akik itt a ch-n még megmaradtunk és akikről tudok valamicskét, most mind olyan gondokkal kűzdenek, hogy valami borzalom. Rossz csillagzat alatt vagyunk . Most értékelem igazán, milyen fantasztikus idők voltak, mikor annyit tudtunk beszélgetni és mindenkinek jó kedve volt! Piri is eltűnt, bár írta is, hogy sok mindenből elege lett.

Az egyéb országos helyzetről meg ne is beszéljünk inkább, most ez a hallgatólagos megegyezés a testvéreimmel is, mert annyi a bajunk, hogy nem akarunk még többet. A hugom ma elment a tüntetésre, én sem örülnék egy esetleges királlyá koronázásnak, bár az Alkotmány Bíróság ügy után még bármi lehet. Ja, és ki tudja, kit zavar itt ha bármit beírok ide, oly sokan elpártoltak a fórumtól mostanában, bár magam nem követtem, miért, de többen elmesélték. Erre nem volt időm, de türelmem sem. Én annak örülök, hogy azért itt még mindig megtalálom azt a néhány embert, akivel megismertük egymást annyira az évek során, hogy tudunk pár bíztató szót mondani egymásnak, és ez a legtöbb.
Ha bármi baj van, okvetlenül keress meg levélben, tudod a gmailemet, az hogy ide keveset jövök vagy nem jövök, az azért van, mert nincs rá energiám, ráadásul a gépem is nagyon sokat kínlódik, egy alapos szervíz kellene, de még nem tudtam összehozni.
Még a profiloldalra is várlak, oda be-benézek, tiszteletbeli macskának fogadlak, ha így megnyugtatóbb.

Ölellek, gondolok Rád sokat
Bora

Amit kihagytam: idegileg annyira megviselt ez a vörösiszap, hogy abba külön belebetegedtem. Szenvedő családok, kiszolgáltatott szenvedő állatok, nem csak emberek haltak meg és betegedtek meg, de sok állat is iszonyú kínszenvedések között. A facebook-on felvettem a kapcsolatot az egyik legaktívabb állatmentővel, azt mondta, amit a médiában mutattak, az csak a felszín, sokkal borzalmasabb volt minden a helyszínen.
Lavinaként követi egyik szörnyűség a másikat mostanában.

Most ejfel van megyek hunyni, de holnap hosszu levelet irok Neked es nagyon orultem soraidnak

Pufi

Most is emlegettelek Téged a "Koncz" csoportban... Most naponta kell rohannom az öreghez, elég strapás, remélem a jövő hét már jobb lesz egy fokkal...
Nem tudom miért van az, hogy az ember folyton valami jobbat vár az élettől, közben meg minden mindig rosszabb és egyre nehezebb lesz...
De azért reménykedjünk.