szavalóverseny kisiskolásoknak

csipkebogyo · 2009 Augusztus 2

Ovisoknak

Kulcsár Miklós: Falusi történet

Tavaly nyáron falun voltam
a nagyinál üdülni.
Azt mondta egy bácsi nekem,
hogy megtanít fütyülni.
Megmutatta miképpen kell
tartani a számat,
azt is mondta egyek répát,
ne is egyet, százat.

Mert a fütyüléshez bizony
kell a sárgarépa,
ha nem hiszem nézzem meg őt,
ő az élő példa.

Tudom, hogy a sárgarépa
jó és egészséges,
de hogy ettől én fütyülnék?
Hát ez nevetséges!

Ha az ember ilyesmit hall
mosolyogva mulat,
mert én sose hallottam még
fütyülni egy nyulat!

csipkebogyo · 2009 Augusztus 2

Kányádi Sándor

Tűvé tevő

Szőrén-szálán elveszett,
lába kelt a tűnek,
cérnát, hogyha varrni kell,
most már mibe fűznek?

Tűvé tette a szobát,
egész áldott este.
Sírt a kislány de a tűt
hiába kereste.

Lába mégse kelhetett,
el senkise vitte,
meglelném, ha valaki
keresni segítne.

Megkérte a kiskakast,
hogy keresnék ketten.
Kukurikú, meglelem
ha keresni kezdem.

Tűvé tette a helyet
egész áldott este,
a kis tűt a kakas is
hiába kereste.

Megkérte a kiskutyát.
Bízd a szimatomra,
úgy veheted mintha már
a tű meg is volna.

Tűvé tette a helyet
egész áldott este,
a kis tűt a kutyus is
hiába kereste.

Megkérte a malacot.
Egyet se sírj húgom,
azt a kis tűt neked én
menten előtúrom.

Tűvé tette a helyet
egész áldott este,
túrt a malac, de a tűt
hiába kereste.

Megkérte az egeret,
utána a macskát,
végül a vakondot is,
de nem látta hasznát.

Tűvé tették a helyet,
egész áldott este,
macska, egér s a vakond
mind a tűt kereste.

Ám hiába, nyoma se
volt sehol a tűnek,
cérnát, hogyha varrni kell,
most már mibe fűznek.

Sírt, csak sírt a kicsi lány
egész áldott este,
s még álmában is talán
mind a tűt kereste.

Elsírta a bánatát
reggel a csikónak.
Hozz egy fogót szaporán,
rántsd le a patkómat.

Most verettem frissiben,
vadonatúj mágnes,
ezzel a tűt megleled,
ne sírj kicsi Ágnes

Térült-fordult a kislány,
s mint egy fényes bolha,
pattant a tű szaporán
a mágnespatkóra.

Örülnek mindannyian
a megkerült tűnek.
S a fokába sorra mind
piros cérnát fűznek.

csipkebogyo · 2009 Szeptember 26

III. ORSZÁGOS VERSMONDÓ VERSENY HELYEZETTEK:

4.osztály

II. Fehér Barbara (Zelk Zoltán: Ennyi csudát)

Zelk Zoltán:

Ennyi csudát

Mesét ígértem, hát

el is mondom néked,

de nem aranybarikáról,

nem arról mesélek.

Óperenciáról?

Vagy üveghegyekről?

Nem is erről, nem is arról,

hanem gyerekekről.

Ezek a gyerekek

el is indulnának,

nekivágtak száz utcának,

neki a Dunának!

Még a Margit-hídon,

azon is átmentek,

onnan aztán nekivágtak

a Szabadság-hegynek!

De nem gyaloglábbal

mentek ők a hegyre,

hát akkor tán a hétfejű

sárkány repítette,

az vitte tán őket,

vagy repülő szőnyeg?

Se ez, se az, mert mostan már

nagyobb csodák nőnek!

Olyan csodák nőnek,

olyan csoda támadt,

hogy a gyerekek ott saját

vonatukon járnak!

Mesebeli táltos,

az is csak kismiska,

ha a mozdonyát elindítja

ott a masiniszta!

De van ott még tovább is,

más csodát is őrzök:

gyerek ottan a kalauz

s az állomásfőnök!

Fut, szalad a vonat,

fussunk hát utána,

mert az ország, ahová megy,

gyerekek országa.

Gyerekköztársaság,

de igazi erdő,

igazi rét zöldell ottan -

és igazi felhő

és igazi csillag

van ottan az égen -

ugye, hogy nincs ennyi csuda

semmilyen mesében?

Azt kérded, ha felnő,

mi lesz ott a gyermek?

Hát igazi vasutas lesz,

hogyha arra termett!

És igazi munkás

lesz igazi gyárban,

és igazi mérnök lesz majd

olyan irodában,

ahol feltalálnak

sok újfajta gépet,

azért, hogy sokkal boldogabb,

szebb legyen az élet!

Igazi tudós lesz

és igazi író,

boldog népnek boldogságot,

igazságot író!

És igazi orvos

- így lesz majd meglátod -

meg is gyógyít minden embert,

az egész világot!

csipkebogyo · 2009 Szeptember 26

III. ORSZÁGOS VERSMONDÓ VERSENY HELYEZETTEK:

4.osztály

III. Solymosi Zsófia (Rónay György: Verebek)

Rónay György:

Verebek

Tizennyolc-húsz fokos hideg
volt idefönt a hegyvidéken.
Már azt hittem, ezen a télen
kipusztulnak a verebek.
Napok óta egyet se láttam.
S mi történt tegnapelőtt? Ebéd
után egy kevés maradék
volt még a tálban,
csak pár falat, de mégis étek:
eltenni kevés, kidobni vétek.
A cica kényes, nem eszi meg.
„No, majd megeszik a verebek!”
Azzal egy kis tálkára véve
kitettük a balkon közepére
a hóba.
Nem történt semmi perceken át.
Aztán megrebbent egy bokorág,
s gyanakodva
kidugta fejét,
és szétnézett egy kis veréb.
Szemügyre vette a terepet –
(de akkor már új s új verebek,
tíz-tizenöt is lehetett,
tolakodtak a háta megett) –
tollát borzolta, mintha fázna,
majd hirtelen
rászállt egyenesen
a balkon alatt a barackfára.
Onnét, kis kémlelés után,
mint csöppnyi gombolyag,
oly puhán huppant le a hóba a balkonon.
A többi veréb az ágakon
leste, mi lesz.
Nem történt semmi. A kis begyes
ugrott egyet-kettőt, utána
lecsapott a tálra,
kikapott belőle egy rizsszemet,
s eszeveszett
iramban visszamenekedett
a fára;
onnét lesett
a balkonunkra. A többi veréb
elébb s elébb
óvakodott, majd egyik a másik
után röppent a barackfáig,
barackfáról balkon peremére,
s onnét orvul, gyanakodva,
félve a tálig,
s egy rizzsel vissza az ágra.
Ellepték már egészen a fát.
És most kezdődött a haditanács!
Micsoda lárma!
Húsz? ötven? száz? – a Rózsadomb
valahány verebe ott zsibong
azon az egy fán, ott csivitol,
s amikor
elérkezik a pillanat,
zúgva megindul a csapat:
surrog-burrog a sok kicsi fürge
szárny, s a szürke
hadsereg elfoglalja a tálat.
Nekilátnak,
nyelik szaporán a rizsszemeket.
S a tálon csak úgy kopog és pereg
a sok kicsi csőr: tíz, száz, ezer
békés kis géppuska kelepel,
s mire a nagy csata véget ér,
a tálka alja olyan fehér,
hogy annál szebb a leghevesebb
mosogatás után se lehet.
A balkonon a hó
tele van millió
pirinyó
szarkalábbal:
a verebek lábnyomával.
Azóta minden ebéd után
nagy veréblakoma van Budán
a balkonunkon: itt zsibong
a Rózsadomb
minden verebe, s zengi veréb-
nyelven, hogy jólesett az ebéd,
s jöhet bátran a többi veréb
vendégségbe, mert van elég,
s lehet
mínusz tíz, húsz, harminc: a telet
majd csak kibírjuk, verebek,
verebek, rigók, emberek,
ha van bennünk egy kis szeretet.

csipkebogyo · 2009 Szeptember 26

III. ORSZÁGOS VERSMONDÓ VERSENY HELYEZETTEK

4.osztály

I. Bogdán Gergõ (Kányádi Sándor: Az elveszet követ)

Kányádi Sándor

Az elveszett követ

Hogy s hogy nem, de egyszer,
Kolozsvárra jövet,
elveszett az úton,
el a török követ.
Pedig egyenest az
isztambuli öreg
szultántól jött volna,
ha megjön a követ.
Fényes kísérettel,
ahogyan csak jöhet
Konstantinápolyból
egy szultáni követ.
Födte a lovát is
selyembrokát-szövet
bíborban, bársonyban
lovagolt a követ.
Turbánjára forgót,
derekára övet
a fényes szultántól
kapott volt a követ.
Csillogtatta a nap
a sok drágakövet:
éjszaka sem veszhet
el egy ilyen követ!
S mégis, amint mondják,
Enyed táján jövet,
kámforrá változott,
odalett a követ.

Telt és múlt az idő,
s a szultánnak szöget
ütött a fejébe:
hová lett a követ?
Se híre, se hamva,
kerékbe is töret
mindenkit, ha elé
nem kerül a követ.
- Halál fia, aki
parancsot nem követ,
reggelre meglegyen
az elveszett követ! -
Agák, bégek, basák,
ki csak számba jöhet,
indultak keresni,
hol lehet a követ.
Jöttek dérrel-dúrral,
s Enyed táján jövet,
kámforrá változtak
akárcsak a követ.

Dühbe jött a szultán.
- Biztosan egy követ
fújnak a piszkosak
s a hóhányó követ.
Együtt szedik ezek
a tejről a fölet,
de jaj nektek, agák,
bégek, basák s követ! -
Azzal lóra pattant
s jött, ahogyan jöhet,
maga a nagy szultán
s nem holmi kis követ.
Pompáját leírni
fölösleges szöveg,
koldusnak látszana
mellette a követ.
Jött hát, s mit ad Allah!
Enyed táján jövet,
eltűnt a szultán is,
akárcsak a követ.

S így a mai napig
nem tudjuk, az öreg
szultántól mi hírrel
jött volna a követ.
Hódolatot kívánt,
vagy csak aranyövet,
ónkupát szegődni
jött volna a követ?
Hódoltatni ide
ugyan jönni jöhet,
de amit kap aztán,
viheti a követ.
Vihetné, de hol van?
Enyed táján jövet,
el mégsem párolgott,
kámforként a követ!

Gördítsük le hát a
titokról a követ:
vénséges vén pince
mélyén ül a követ.
Az történt ugyanis,
Enyedre béjövet,
szörnyen megszomjazott,
s vizet kért a követ.
- De vízzel Enyeden,
ó, nagyságos követ,
akkor se kínáljuk,
ha kerékbe töret! -

Kortyolt egyet-kettőt,
de minthogyha tüzet,
lett a bortól egyre
szomjasabb a követ.
Lement a pincébe,
- elég is a szöveg! -
még mos is ott iszik
az elveszett követ.
Agák, bégek, basák,
Enyed táján jövet,
jutottak a nyomon
ahová a követ.
Ott van a szultán is
azt fújja az öreg:
- Tudtam én, hogy egyszer
megkerül a követ.

Én is majd folytatom
egy-rímű versömet,
mikor Kolozsvárra
érkezik a követ.

csipkebogyo · 2009 Szeptember 30

III. ORSZÁGOS VERSMONDÓ VERSENY HELYEZETTEK:

3.osztály

I.Farkas Eszter - Ady - (Balzsam Tündér postája)

Mióta csak gyerekek vannak,
(Hallgassatok ide, gyerekek.)
Aranyos, tele tarisnyával
Este elindul Balzsam tündér,
Hogy tik boldogok legyetek.
Hozza nektek a nagyszerü jókat,
Az enni- meg örülnivalókat.
Oh, be jó tündér ez a tündér.
De van egy nagy átka szegénynek:
Sokan vannak a haragosak,
Gonosz tündérek sötét szárnnyal.
(Rosszak voltak, elcsapták őket)
Ezek leskődnek csúful sokat
S mit nektek hozna, gyerekek, nektek,
Tarisnyájából kiszedegetnek
Sok édeset, vígat, bölcset, jót.
Minden este
Jön a posta,
Posta-kürt nincs,
Csöndben hozza
Tarisnyáját
Balzsam tündér,
Mert gonosz kéz
Megmotozza.
Néha-néha
Mindent elszed
S elkobozza,
Mit csak hoz a
Tündér-posta.
De a posta
Mégis posta,
Sokszor jön meg
Megrakodva
S Balzsam tündér
Mosolyogva
Sok holmiját
Gyerekek közt
Szerte-osztja.
Ilyen posta
Ez a posta,
Ezt a verset
Is az hozta.
Hoz játékot,
Hoz meséket,
Édes álmot,
Csoda szépet.
Virgácsot is
Aki vétett
Kaphat tőle.
Néha-néha
Nincs csak félig,
Sok holmiját
Kicserélik.
Rossz tündérek
Akkor bátrak,
Hogyha Balzsam
Belefáradt
Rossz gyermeket
Jóvá tenni,
Hazugokkal
Veszekedni.
Ilyenkor a
Posta mást hoz,
Jeles helyett
Szekundát hoz.
Sok bánatot,
Kevés kedvet,
Sírást hoz a
Jókedv helyett.
Szegény-szegény, jó Balzsam tündér,
Mint kell értetek harcolnia
Aranyos tarisnyáját védve,
Hogy a nektek szánt szépet és jót
El ne rabolja senki fia.
Hozza nektek a tréfa rakását,
Szülőtök csókját, simogatását.
(Minden szépet Balzsam tündér hoz.)
Ha jók vagytok, Balzsam tündér győz,
Legyőzi az ellenségeit,
Vakációt, mese-délutánt hoz
S jót csak a rossznak nem tud hozni.
(De ugye, hogy nincs rossz senki itt?)
Segítsetek a szegény Balzsamnak,
A rossz tündérek sokan vannak
S a jó tündért meg kell becsülni.

csipkebogyo · 2009 Szeptember 30

III. ORSZÁGOS VERSMONDÓ VERSENY HELYEZETTEK:

3.osztály

I. Farkas Eszter (Ady: Balzsam Tündér postája)

I. Szépréthy Roland ( Petőfi: A jó tanitó)

Van biz ott a sok rosz között,
Van jó tanító is;
Volt nekem sok rosz tanítóm,
Volt nekem egy jó is.

Meg is maradt a fejemben,
Úgy emlékszem rája,
Mintha vén kopasz fejével
Most is itten járna.

Kopasz volt az istenadta,
Nem tehetek róla;
Vén legény volt, ifjusága
Régen elvirúla.

Elhervadtak virágai,
Egy maradt meg épen,
Egy nagy bazsarózsa nyílott
Az orra hegyében.

Talán minden reggel ujra
Kivirult az orra,
De nem csoda, mert gondosan
Táplálgatta, borral.

Már hiába, ha ez olyan
Különös plánta volt,
Hogy nem szivelt egyebet, mint
Pincei harmatot.

Ez alatt az orr alatt egy
Nagy bajúsz ácsorga,
Egyik rúdja égbe készült,
Másik le a porba.

A bajúsz alatt szája volt,
Szájában pipája,
Lapátnak is beillet vón
Köpcös szopókája.

Zrínyijét még valamikor
Árpád idejében
Készítették, semmi szín sem
Volt már a szinében.

Gombok voltak akkorák rajt,
Mint egy-egy pogány fej,
Használták is tán a török
Hadba buzogány helytt.

Mindenféle zsinorral úgy
Ki volt kanyargatva,
Hogy a mennydörgős mennykő is
Eltévedett rajta.

A szabó jó szűkecskére
Szabta a nadrágot,
De azért egy kicsit mégis
Pőtyögősen állott. -

Hosszan bajlódtam tán vele,
De megérdemelte,
Mert szörnyen jó ember volt az
Istenteremtette.

Olyan jó tanító volt ő,
Amilyen csak kellett,
Esztendőn át asztal alatt
Hevertek a könyvek.

Ha leckémből fél betűt sem
Tudtam felmondáskor,
Azzal vigasztalt, hogy sebaj,
Megtanulom máskor.

Ki is mutattam iránta
Jószivűségemet,
Vittem neki ajándékot,
Mikor csak lehetett.

Lelopkodtam sonkát, kolbászt
Saját kéményébül,
Ez volt ajándékom, s ő még
Meg is hítt vendégül.

csipkebogyo · 2009 Szeptember 30

III. ORSZÁGOS VERSMONDÓ VERSENY HELYEZETTEK:

3.osztály

II. Csanálosi Ilona (Végh György: A képzelet varázspálca)

mp3

Hogyha fáradt vagyok nagyon,
mesekönyvem lapozgatom.
Nézegetem a képeket
s hasonlókat festegetek,
csakhogy minden más lesz nálam.

Víziló nő a tojásban,
körbeforgó kerge birka
lesz rajzomon a körhinta,
egy sündisznón fecske vágtat,
és lábuk lesz a labdáknak,
gőzmozdony lesz a sárkányból,
a tehén egy struccal táncol,
orrszarva van az egérnek,
a verebek mendegélnek,
róka él a csigaházban,
a kétpúpú tevén szárny van,
a kenguru erszényében
egy elefánt alszik éppen,
és egy cica kényes orrán
tótágast áll egy oroszlán,
egy léggömb meg úgy dobolgat,
hogy elkergeti a holdat
a helyéről és helyébe
maga a dob száll az égre.
Csacsit eszik egy kis virág,
hinta lovagol a zsiráf,
a béka meg kígyót bűvöl,
krokodil lesz a szegfűből,
a gyorsvonat karikát hajt,
mókusfarka van a ráknak,
a majomnak meg agancsa,
hogy a delfint megszalassza.
Van könyvemben varjú-kutya,
gyík-pelikán és sas-bika.

Ilyen az én birodalmam:
a föld alatt a magasban
repül furcsa állatkertem.
De holnap már újra festem:
egész más lesz minden állat,
új arca lesz a világnak.
A képzelet varázspálca:
mindig képes új csodákra!

csipkebogyo · 2009 Szeptember 30

III. ORSZÁGOS VERSMONDÓ VERSENY HELYEZETTEK:

3.osztály

[FONT=&quot]III. Sófalvi Réka (Varró Dániel: Szösz néni)[/FONT]

Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
ott ül a teraszán Szösz néne.
Ott ül a teraszán,
vénkora tavaszán,
néha kiújul a köszvénye.
Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,
szimatol körülötte az öszvére,
hogyhogy sohasem tetszik berekedni
a nagy dudolásban, Szösz néne?
Hogyhogy a köszvény,
hogyhogy az öszvér
nem szegi kedvét, Szösz néne?
„Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi sem búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.”
Futottak a Takarítók a teraszhoz,
sipitoztak máris: „Szösz néne,
Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz,
nem lesz ennek rossz vége?
Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám,
szösz van a porcica kunkori bajszán,
szösztelenítsünk, portalanítsunk,
föltakarítsunk, Szösz néne?”
Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
dudorászik a teraszon Szösz néne:
„Szösztelenítés, portalanítás,
föltakarítás? Kösz, még ne.”

[FONT=&quot][/FONT]

banyuci · 2009 November 5

Varró Dániel: Lecsöppenő Kecsöp Benő

Jöhet pogácsa, bableves,
veszedelem csak arra les,
ki melegszendvicset kajol -
figyelj te jól
reám:

Ha kérdik, kérsz-e szendvicset,
és azt mondod, hogy rendicsek,
soha ne kérj rá kecsöpöt,
mert lecsöpög,
le ám!

Lecsöppenő Kecsöp Benő,
a szendvicsen ő a bökkenő.
Lecsöppen ott, lecsöppen itt,
csupa kecsöp a bőrdzsekid.

Majszolhatsz bármi egyebet,
veszély csak akkor fenyeget,
ha a fogad hotdogra fáj,
hát készen állj,
komám!

Ha kérdik, kérsz-e hotdogot,
jobb, hogyha ezt megfontolod,
sose tetess rá kecsöpöt,
mert lecsöpög,
le ám!

Lecsöppenő Kecsöp Benő,
a hotdogon ő a bökkenő.
Lecsöppen itt, lecsöppen ott,
csupa kecsöp a farmerod.

Mert ő a göcs, a bökkenő,
az új ruhádra csöppenő,
talajt csöpögve megkenő
(holott a hőség rekkenő),
nincs más veszély, csak ő, csak ő:
Lecsöppenő Kecsöp Benő.

banyuci · 2009 November 5

Varró Dániel:

EMAIL

Hát el vagyok egészen andalodva,
és gyönge szívem, ímé, reszketeg,
mióta éjjelente, hajnalonta
veled titokban ímélezgetek.

Nem kell megszólítás, se semmi cécó,
és az se baj, ha nincsen ékezet,
csak kebelembe vésődjék e négy szó,
hogy: Önnek új levele érkezett!

Az egész világ egy linkgyűjtemény,
az emberek, a tárgyak benne linkek,
bárhova kattintok, te tűnsz elém,
te vagy felvillanó websiteja mindnek.

Te dobogsz bennem, mint versben a metrum.
Föltettem háttérnek a képedet,
s míg körülöttünk szikrázik a chat room,
látlak, miközben vakon gépelek.

Hiába nem láttalak még, az embert,
ha minden betűd mégis eleven,
ha érezlek, mint kisujjam az entert…
Van nulladik látásra szerelem?

d_edit · 2009 November 14

KÖRMENDI GITTA :Ajándék

Összekészítettem egy színes csomagot:

Tettem bele langyos, friss, tavaszi szellőt,
ujjongó madárdalt, göndör bárányfelhőt.
Halk csermelycsobogást, egy tiszta új lapot,
egy emberhez méltóbb, boldogabb holnapot.

Szappanbuborékot, vízeséspermetet,
zúgó tengermorajt, vakító-kék eget.
Egy bársonyos, puha, zöld mohatapintást,
hullámzón sárguló búzamezőringást.

Szirtekkel csipkézett égig érő hegyet,
illatfátyolba bújt virágzó réteket.
Egy tündöklő mosolyt, egy vidám nevetést,
igazi szerelmet, pillangólebegést.

Elhaló harangszót, tücsökciripelést,
aranyló napsugárt, csengőcsilingelést.
Zörgő őszi avart, papírsárkány táncot,
télmetszette, fénylő, gyémánt jégvirágot.

Őszinte örömet, élni tudó álmot,
belecsomagoltam egy tündérvilágot.
Lobogó lángokat, hűsítő árnyékot,
- fogadd szeretettel, mint egy ajándékot.

csipkebogyo · 2010 Január 4

Pósa Lajos

CSUPA KOMA

Hol jártam én? Az árkon át.
Mit láttam én? Csupa komát.
Elől ment a veréb koma,
Utána ment nyuszi koma,
Azután meg róka koma,
Utoljára farkas koma…
Ugye mondtam: csupa koma!

Koma, koma… de hát aztán?
Sétáltak az árok partján,
Egyszer csak szól veréb koma;
– Hallod-e, te, nyuszi koma,
Aztán meg te róka koma,
Utoljára farkas koma,
Mindenféle furcsa koma!
Nem látjátok: de nagy árok!
Tudom, át nem ugorjátok!

– Megkövetjük veréb komát:
Mi nem ugrunk az árkon át?
Megmutatjuk, rontjuk-bontjuk:
De bizony csak átugorjuk!
Kiabál a nyuszi koma,
Aztán meg róka koma,
Utoljára farkas koma,
Mindenféle furcsa koma.

Veréb koma nem hallgathat:
– No, ki ugrik legnagyobbat?
Lássuk: én-e, te-e, ő-e?
Hopp, utánam, csak előre! –

Veréb koma szárnya mozdul,
Hamar ott van az árkon túl,
Hogy szállt, észre nem is vették,
Bezzeg meg is éljenezték.

Most azt mondja róka koma,
Aztán meg a farkas koma,
Mindenféle furcsa koma:
– Most rajtad a sor, nyuszi koma!

Nyuszi koma nagyot ugrik,
De a lába egyet csuklik,
Mi a vége? – Az a vége:
Zsupsz! az árok közepébe!

Most azt mondja róka koma:
– Készüljön a nagy lakoma!
Sajnálom ám nyuszi komát,
Hogy nem ugrott az árkon át.
Túl leszek én egy ugrással –
Uccu, lábam, repíts által!
Mi a vége? – Az a vége:
Zsupsz! az árok közepébe!

Most azt mondja farkas koma:
– Ejnye, ejnye, nyuszi koma,
Meg azután róka koma,
Mindenféle furcsa koma!
Nem gondoltam, hogy így jártok –
Majd átugrom én az árkot!

S az ároknak neki szalad,
Porzik az út, a part szakad.
Mi a vége? – Az a vége:
Zsupsz! az árok közepébe!

Búslakodik nyuszi koma,
Gondolkozik róka koma,
Mérgeskedik farkas koma,
Mindenféle furcsa koma.

Három napja immár ott van
Mind a három az árokban.
Hová lesznek? Mit tegyenek?
Oly éhesek! Mit egyenek?

Végre így szól farkas koma:
– Csitt, csendesség, nyuszi koma,
Meg azután róka koma,
Mindenféle furcsa koma!
Nem jutunk mi innen kijjebb!
Ki közöttünk a legkisebb?
Együk meg azt vacsorára,
Tán jól lakunk vele mára.

Letérdepel nyuszi koma:
– Kérem szépen, róka koma,
Esedezem, farkas koma,
Mindenféle furcsa koma!
Ne legyek én vacsorátok,
Kijutok én, meglássátok!
Titeket is kimentelek,
Mire valók a kötelek?

Nyuszi koma partnak mászik,
Örül neki a két másik.
Egyszer, magát csak kidobja
S lekiált a mély árokba:
– Róka koma, farkas koma,
Mindenféle furcsa koma!
Jó étvágyat, jó mulatást!
Mi többé nem látjuk egymást!

Megszeppen ám róka koma,
Hogy belőle lesz lakoma.
Töprenkedik, hogy mit tegyen?
Kapja magát hirtelen:
– Farkas koma, éhség kerget,
Megeszlek, mint legkisebbet!
Elibe áll farkas koma:
– Nem úgy van az, róka koma!
Ravasz kópé, engedelmet,
Én eszlek meg, mint kisebbet!

Meg is ette, jól is lakott –
Ott töltött még három napot.

Farkas koma éhes újra,
Kínjában a földet túrja.
Ordítozik éhségében,
Vadász koma ott megy éppen.
Durr! lelövi farkas komát –
Viszi haza az árkon át.

Jó éjszakát, farkas koma,
Nem különben róka koma!
Vigyázz, vigyázz, nyuszi koma,
Mindenféle furcsa koma,
Meg ne lásson vadász koma!
Nincsen tovább, Pista koma!

Zsike78 · 2010 Február 22

Az én kisfiam 2.oszt ezzel a versel lett a második helyezett.

Szalai Borbála:Csacsi

Nőtt a csacsi, növekedett,
nagy csacsivá cseperedett.
Azt mondta az anyukája:
”Beiratlak iskolába!
Tanulj fiam, okosodjál,
lusta szamár ne maradjál!”
- Így került az első b’-be,
csacsi család csemetéje.
Vettek neki könyvet, irkát,
kalamárist, tollat, tintát.
Táskát is, egy szép nagyot,
abba mindent berakott.

Reggelenként útnak eredt,
a nagyfülű csacsigyerek.
Sietett, hogy idejében
ott legyen az első b’-ben.
Gondtalanul nyargalászva
ment mindig az iskolába.
Hátán vitte tudományát,
a hatalmas teli táskát…
Mert a csacsi úgy gondolta,
a tudományt abban hordja.

Teltek, múltak napok, hetek,
a sok kicsi elsős gyerek
az abc-t megtanulta,
már az egyszer-egyet fújta.
A csacsi meg minden este
a könyvét feje alá tette!
Azt hitte, a tudománya
így vándorol buksijába.
Tanulni biz’ nem volt kedve,
sose tudta, mi a lecke!
Ült, csak ült a szamárpadban,
kalimpált a füle nagyban…

Csacsi család fiacskája
az első b’-t ötször járta.
Tudomány rá így sem ragadt,
bizony, jó nagy szamár maradt!

csipkebogyo · 2010 Február 23

Rácz Olivér

A macskavári csata

Ez még akkor történt, régen,

mikor macska s egér szépen

együtt éltek, egy tanyán,

egy kenyéren s szalonnán.

Macska volt a húsbeszerző:

minden berket jól ismert ő:

biztos helyre járt lesre,

kutyáékkal felesbe.

Mert, hogy szómat ne felejtsem,

kutyával sem élt ő perben:

együtt jártak naponta

rétre, tóra, pagonyba.

Kis egérke meg ezalatt

fát aprított, vízért szaladt,

tüzet szított serényen:

otthon sürgött szerényen.

Így éltek hát, éldegéltek,

mondom, szépen összefértek,

amíg egyszer, egy napon

kitört a bonyodalom.

Este, késő holdvilágnál

macska halászott a gátnál:

kutya is jött morogva:

"Mi akadt a horogra?"

"Csitt - szólt a macska -, halkítsd szavad:

elzavarod a halakat!"

De az nem hall, csak morog:

"Siess, a gyomrom korog!"

Macskát elönti a harag:

"Itt egy harcsa, fogd ki magad,

gyere gyorsan, már kábult!" -

súgja hátra kajánul.

Kutya mohón odapattan,

vízbe csapott, csak úgy csattant,

s kényes orrán kirántott

egy jókora vén rákot.

Kutya nyüszít, macska nevet,

nevettében fölhempereg,

s nekigurul - "bocsánat" -

kutya sajgó orrának.

Nosza, kutyának sem kell több!

Azon nyomban páncélt öltött:

fogat, körmöt hegyezett,

s megvolt a hadüzenet!

Kutya sereget toborzott,

lótott-futott, csak úgy porzott,

hadparancsot küldött szét:

"Talpra, itt az ellenség!"

Kürtöt fúttak, dobot vertek,

harcba hívtak minden lelket:

"Akár kutya, akár eb,

mindnyájan ott legyetek!"

Macska sem rémült meg persze:

öt szál bajszát kipederte,

gőgös lett, és hencegett,

szólította egeret:

"Kutyáékra megyek máris,

egymagam, ha eb lesz száz is:

páncélt készíts, sisakot,

s cincogj harci riadót!"

Kényes-büszkén indult hadba,

új címerét mutogatva,

egér vitte egy rúdon,

- gyönyörű volt, mondhatom:

Zöld mezőben, rózsák között

tejszín, túró, tejesköcsög,

fölötte csizmás kandúr,

kicifrázva roppantul.

Így értek a harcmezőre,

a nagy libalegelőre,

ahol pedig ez alatt

gyűltön -gyűlt a kutyahad.

Macska gyorsan fegyverkezett:

puskát, pisztoly jobb kézbe vett,

bal kezébe ügyesen

dárdát fog, legényesen.

Vassisakot tett fejére,

páncélinget a mellére,

derekára buzogányt

akasztott, csak dísz gyanánt.

Most lett aztán egér szorgos!

Még nem mondtam, pedig fontos:

egér híres iparos:

kitanult műlakatos.

Buzgón, fürgén segédkezett:

a szép, fényes vértezetet

gyöngyen összecsatolta

- ennyi volt az ő dolga.

Azután elhúzódott, hátra,

onnan bámult hős macskára,

aki legott lelkesen

nekilódult, sebesen.

Hanem a nagy lendületben

sisakrostély nagyot csetten:

lecsapódik - macska nem lát,

így támadja az eb falkát.

A kutyahad körülveszi,

egy kutyaként esik neki,

tépi, rázza, püföli,

majdhogy agyon nem veri!

Macska nyávog egér után,

hanem az sem áll ott sután:

"Cin-cin"-cincog, s elszalad,

macska - "nyáú-nyáú" - ott marad.

Így törte meg a háború

- elmondani is iszonyú -

macska-,egér- s ebtanyán

a jó viszonyt hajdanán!

edit-a · 2010 Március 15

Sziasztok!
Volt egy olyan topic,ahol felsősöknek lehetett volna verseket gyűjteni,de az törölve lett.
Tudnátok segíteni miket szoktak felsőben mondani?Gondolom ott már komolyabb verseket részesítik előnyben.5.osztályosnak kellene.
Köszi.

edit-a · 2010 Március 24

Várnai Zseni: cCsodák csodája

Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

Barbara01 · 2010 Április 7

versek gyerekeknek

Osvát Erzsébet, Szabó Lőrinc

csipkebogyo · 2010 December 2

Juhász Magda - Álomhajó

Juhász Magda

Álomhajó

Aludni szeretek, aludni jó,
mert elindul velem egy nagy hajó.
Utasa megannyi tarka sereg,
királyok, tündérek és hercegek.
Amikor meglátnak köszöntenek:
- De jó, hogy megjöttél te kisgyerek.
Velük járhatom a tengereket,
a kapitányuk is én lehetek.
Van egy kis sziget, mely igen csodás,
ott lakik régóta egy óriás.
Nem félek tőle, mert vidám fickó,
igaz, hogy nagyra nőtt, de szíve jó.
Vidáman fogad, ha megérkezem,
és mindig boldog, hogy játszhat velem.
Mikor a vállára felültet ő,
magasabb vagyok, mint a hegytető.
Egy éjjel kalózok támadtak rám,
de persze kéznél volt a parittyám.
Ettől a sok zsivány úgy megijedt,
elúsztak, és szabad lett egy sziget.
A sziget lakói éljeneztek,
azt mondták királyuk én lehetek.
Koronát, kincseket hoztak oda,
de én már vágyódtam újra haza.
Így szóltam : - Köszönöm jó emberek,
nem kell a királyság, a kincsetek,
mert van egy kis ország, egy kis falu,
ott vár sok jó barát, és az anyu.
És reggel amikor hazaértem,
anyunak én mindent elmeséltem.
Nem lettem király, és hős se talán
de büszkén nézett rám édesanyám.
Aludni szeretek, aludni jó ,
elvisz, és visszahoz az a hajó.
Sok kaland történik éjjel velem,
de mégis itthon a legjobb nekem.

csemilia1 · 2010 December 24

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w

oNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w

ontVertAlignCellWithSp/> <w

ontBreakConstrainedForcedTables/> <w

ontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--> [FONT=&quot]Fecske Csaba: A tojás [/FONT]
Nagyész királynak, aki – köztudott –
nagy ésszel uralkodott,
két füle között volt a feje,
s mert ott volt a helye,
abban őrizte gondolatait.
Ez a nagyeszű király egyszer
talált egy tojás formájú valamit.
Forgatta, nézte,
ugyan mi lehet
ez a titokzatos szerkezet?
A választ kereste,
merthogy fontos dolog,
abban nem kételkedett.
Ám bármilyen bölcs volt,
egyedül dönteni nem mert,
hívatta hát a főminisztert:
„Kedves lordom, mondd mi ez itt,
ez az izé, valóban az,
amire gondolok?”
„Ó Nagyész király, ez itt,
ez az izé egy hogyishívják,
vagyis éppen az, amire felséged gondol,
mi lehetne más,
egy pillanatig sem vitás!”
mondta a lord, törölve homlokát.
„És mondd csak, vajon ki csinálta
ezt az izét, vagyis micsodát?”
„Felség, ha találgatnom szabad,
én azt mondom, csakis valamely lovag,
lovag vagy herceg, netán király!
Mert nézd mily tökéletes,
gömbölyded, nem sarkos-szögletes,
tenyeredbe fér, de vége nincs,
bizony ez egy királyi kincs!”
Nagyész király fogta hát
Azt a csodálatos micsodát,
mely úgymond tökéletes,
nem sarkos-szögletes,
s tenyérbe fér, ám vége nincs.
De jaj! Lepottyant markából a kincs,
s hogy lepottyant, vége,
szétfolyt sárgája, fehérje,
alaktalan ragadós massza lett
az a titokzatos szerkezet.

Hiába sopánkodott a király és a lord,
az a csodás micsoda csak volt.
Nagyész király bús lett, mogorva,
arca sápadt volt, megnyúlt az orra,
országa gondját sutba vetette,
csak tűnődött, gyötrődött,
a koronát s jogart a kredencre letette,
sok-sok felcser, doktor és ápoló
igyekezete mind hiábavaló.

Ám Nagyész királynak
szerencséje volt, látta amikor
a kendermagos kis jérce tojt.
Tojt egy tojást,
mely páratlan, tökéletes,
tenyérben elfér, de vége nincs,
valódi drága, drága kincs.
Nagyész király hívatott
százegy szolgát és százegy lovagot,
s hintót hozatott, vigyék
kincstárába országa díszét,
amit a kendermagos jérce alkotott
éppen akkor és éppen ott
ahol és amikor a király arra járt.

A király összehívatta tüstént
legfőfőbb tudósait, hogy kisüssék,
a kendermagos jércét miképp becsüljék,
lovaggá üssék, avagy legyen belőle herceg?
Három hétig vitáztak, fejüket törték,
s mire végre kiötölték,
mi legyen a tyúkocska rangja,
megzápult a tojás,
az a tökéletes,
nem sarkos-szögletes
csodás alkotás bűzlött!
A tyúkocskát pedig, ó Nagyész király
többé ne keresd,
mert bár herceg lehetett volna,
ha megéri,
a szakácsnő főzött belőle
finom húslevest!

[FONT=&quot][/FONT]

szavalóverseny kisiskolásoknak

Állandó Tag

Állandó Tag

Csatolások

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Csatolások

Állandó Tag

Csatolások

Állandó Tag

Állandó Tag

Csatolások

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák