Versek

Hajna13

Állandó Tag
Állandó Tag
Ady Endre

Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomorú vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
 

lbanyai

Állandó Tag
Állandó Tag
Latinovits Zoltán: A világ vagyok

Sziasztok!

Latinovits Zoltán: A világ vagyok

Keresem az alábbi DVD-t, ha tud valaki a letöltéshez linket, kérném, köszönöm!

"A világ vagyok!"
Latinovits Zoltán 50 vers
2 DVD

Ötven vers – válogatás az MTV archívumából. Ajándék ez Latinovits Zoltántól, aki 2011-ben lenne nyolcvanéves, és már több mint harminc éve nincs közöttünk. Petőfi, Ady, József Attila, Kosztolányi és többi klasszikusunk költeményei hallgathatók/láthatók újra az ő előadásában. Fiatalos lendület, férfias hevület, játékos szenvedély sugárzik minden képkockáról. Diákok és tanárok, rajongók és gyűjtők, emlékidézők és kutatók kötelező darabja lesz ez a két korong.
 

szhofi

Állandó Tag
Állandó Tag
Szlifka Rita:

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Az életről…
Nem tudom, magadban mily nagy titkot rejtesz,
De valami benned mégis szabaddá tesz.
Szárnyalok, valami ismeretlen létben,
Kezet fogva Veled, libbenek a szélben.
Fülembe suttogsz, s megdobban a szívem,
S új életre kelt kihűlő testem.
Teremtesz, és általam alkotsz,
Igazat mondasz, vagy a szemembe hazudsz?
Kacagok rajtad, hol szívből, hol csendesen,
S néha magány üli meg távol a lelkem.
Ő csendben figyeli, mit teszek e testben,
Talán századszorra álmodom újra életem.
Élet! Élek! Micsoda nagy szavak,
Teremtőerőid oly messze magasztosak.
Ne félts, ne kímélj, nincs mitől,
Engem semmi sem választ el a Teremtőmtől.
Élet? Rajtad én csak csendben kacagok,
S boldog, mámoros szavakat suttogok.
Keserűség? Tőlem az már messze szállt,
Lelkem benned rég békére talált.
Egyszer felfeded előttem legmélyebb titkodat,
Hogy honnan hová mész? S ez meddig tarthat.
 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
William Cowper (1731-1800) - A hajótörött

Az Atlanti habok fölött
vak éj haragja dúlt,
mikor egy oly sorsüldözött,
mint én, a vízbe hullt,
s társat, reményt, ingó hajót,
örökre mindent otthagyott.

Albion bátrabb kapitányt
nem ismert, mint övét,
s hajónak jobbat nem kívánt
Albion búcsuképp.
Szerette mindkettőt, habár
sem ezt, sem azt nem látja már.

A sós víz alatt nem maradt
soká, mint jó uszó;
ereje nem lett lankatag,
bátorsága muló;
lemondásából merített
halálküzdelméhez hitet.

Kiáltott; s bár a távozók
fékezték útjukat,
cserben kellett őt hagyniok
a bősz vihar miatt,
meg nem lágyulva semmitől,
míg rohantak a vész elől.

Adtak azért segélyt neki:
lebegő kötelet,
hordót, sajtárt, mit tengeri
viharokban lehet.
De (tudták) nincs, amivel ő
hajóra, partra menthető.

Nem kárhoztatta, bármilyen
rút volt e sietés,
megértve, hogy ily tengeren
nincs más menekülés;
de fájt, elhagyva veszni el,
bajtársaihoz ily közel.

A sós árban ha valaki
egy órát, sokat élt;
a végzetet feltartani
hatalma eddig ért;
s ahogy perc perc után futott,
hol segélyt kért, hol búcsuzott.

Letelt a rövid haladék,
s kik felfogták jaját
egy széllökésben néha még,
már nem hallják tovább;
mert mint fáradtságtól legyűrt,
habot nyelt és alámerült.

Nincs költő, ki utána sír,
de mely azt jegyzi föl,
ki volt, s mi, nedves a papír
Anson könnyeitől:
s a holt dicső lesz egyaránt,
ha hős siratja őt, ha bárd.

Nem vágyom így vagy tervezem,
míg sorsát dalolom,
hogy időtállóbbá tegyem
bús mondanivalóm;
de a nyomoruság örül,
ha hasonlóval szembesül.

Nem gyúlt fény, s az ég szózata
nem csitított szelet,
míg mind a kettőnk egymaga,
segély nélkül, veszett;
de engem övénél vadabb
ár nyelt el, mélyebb forgatag.

Hárs Ernő fordítása
 

LickMyWounds

Állandó Tag
Állandó Tag
Pilinszky János - Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.

Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.
 

LickMyWounds

Állandó Tag
Állandó Tag
<table width="100%" border="0"><tbody><tr><td width="100%">József Attila - NEM EMEL FÖL

</td> <td> </td> <td> </td> <td> </td> </tr> </tbody></table> Nem emel föl már senki sem,
belenehezültem a sárba.
Fogadj fiadnak, Istenem,
hogy ne legyek kegyetlen árva.
Fogj össze, formáló alak,
s amire kényszerítnek engem,
hogy valljalak, tagadjalak,
segíts meg mindkét szükségemben.
Tudod, szivem mily kisgyerek -
ne viszonozd a tagadásom;
ne vakítsd meg a lelkemet,
néha engedd, hogy mennybe lásson.
Kinek mindegy volt már a kín,
hisz gondjaid magamra vettem,
az árnyékvilág árkain
most már te őrködj énfelettem.
Intsd meg mind, kiket szeretek,
hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
Vizsgáld meg az én ügyemet,
mielőtt magam feláldoznám.
1937. febr. - márc.
 

LickMyWounds

Állandó Tag
Állandó Tag
<style type="text/css">p { margin-bottom: 0.21cm; }</style> fáradtság


csendes a nap ma
lassan vánszorog
egyetlen csillagom
úgy érzem


egy padon ülök a téren
vállamra madár száll
fejemben millió vágy és álom
lassan álomra hajtja fejét


a cigaretta lassan elég
az ujjaim között
és már nem emlékszem
szemed színére
a hajad illatára
nem emlékszem
szerettelek-e valaha is


lassú az út hazafelé
hosszú út síneken
buszokon és utakon
de nem tudok
úgy akár egy métert is megtenni
hogy ne gondoljak arra a napra
mikor először átöleltél
és szívemet befontad


a gondok és bánat
jégbe mártja a lelkem
hol vagy most
nem tudom
de ez a nap is
lassan véget ér nélküled


nincs ami felvidítson
mondják
ne csüggedj
nem csüggedek


fáradt vagyok
végtelenül fáradt
tükörbe nézek
és látom
„a világ tenyerébe kalapált szeg,
holtsápadt,
csurom vér vagyok.”








az idézet Pilinszky János: Marhabélyeg című verséből származik
 

LickMyWounds

Állandó Tag
Állandó Tag
Gregus-Szabó Gergely - hajnal

az ég levetette
átvérzett árnyékát
reggel van újra
és meztelen bőröd illata
öleli át a testemet
 

LickMyWounds

Állandó Tag
Állandó Tag
Gregus-Szabó Gergely - jobb veled a világ

már annyiszor megálmodtam
hogy egyszer rám talál a szerencse
a magasból hull rám
és lassan ellep
mint a hó téli éjszakán
csendesen a temetőt
és feltámadnak
tetszhalott vágyaim
és újra életre kel a remény
néma istenek szája
új szóra nyílik
és a te hangod szólít
a vak hold figyelő tekintete
már a te gyönyörű szemed
mely engem néz
hála ébred a szívemben
hogy a sors hozzám vezérelt
bármit megtennék
hogy boldog légy
mert mióta veled vagyok
újra rám köszönt a hajnal
és a nap is ránk ragyog
és hálás vagyok
minden veled töltött percért
mindig és mindenütt

mert jobb veled a világ​
 

LickMyWounds

Állandó Tag
Állandó Tag
Gregus-Szabó Gergely - kasban a méz

mint kasban a méz
gyűlik a fény bennem
az alkonyi csendben

majd kicsordul
mint az olvadt arany
nem tud öntőformájába préselni
ez a szomorkás ősz sem

bár esteledik
és közel a tél
a fák levele egyre zöldebb

és tudom
bár messze vagy most
a tavasz is egyre közelebb

ha újra látlak
minden nap díszbe
öltöztethetem a szívem

most este van
mellettem fekszel
az óra halkan perceg
az idő deszkafalában
és veled lesz nyugodtabb az éjszaka
és veled leszek csendesebb
és veled leszek boldogabb
és veled leszek
ha nem leszek is
 

LickMyWounds

Állandó Tag
Állandó Tag
Gregus-Szabó Gergely - nadír

az ég magasából
a nap aranyló mézét
a szürke porba csorgatja
lassan megpihen ő is
pihennem kellene nekem is
szívemben és agyamban
csillapodik a zsibongás
éhezem és fázom hiányod
véget ért egy újabb nap
világegyetemem mélypontja ez
a gyűrött párnán
millió apró vágy
hajtja álomra a fejét
a megszédült idő
egyensúlya lassan helyreáll
és már nem mar a bánat
és nem fűt gyűlölet
és nem álmodok többet
nem álmodok többet
rólad
 

LickMyWounds

Állandó Tag
Állandó Tag
<style type="text/css">p { margin-bottom: 0.21cm; }</style> Gregus-Szabó Gergely - skizo


tudod itt most esik
álmaim mint papírhajók
szétáznak az ég vizében
az árnyak ugrásra készen várnak
csak fordítsak hátat
ezt várják mindannyian
ha nem hallom talán nem tudom
mennyire más lettem
mióta megszülettem
mennyire máshogy ejtem a szavakat
mennyire máshogy zuhanok
alvásért könyörögve
a vetetlen ágyba
tudod
te is más lettél
már nem hívsz fel
ha örülsz valaminek
nem hívsz fel
ha valami fáj
volt hogy üvöltöttem volna
hogy érints meg
hogy megcsókolj
úgy mint senki más
már rég csak a cigaretta ízét érzem
valami meghalt bennem
rettegek minden reggeltől
mi várhat ma rám
apokalipszis
most
igen
jöhet
egy felessel kérek
írd a többihez
kérlek



 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Richard Schaukal (1874-1942) - Goya

A hosszú, fülledt éjszakát
egy ifjú hölggyel mulattam át:
most már pihen, nyitott ajkkal tarkómról
ábrándozva még...
Eltakarodtok-e? Festenék.
Ne álljatok körül, ne bámészkodjatok oly mereven!
Különben megtépázom a tolldíszt a süvegeteken,
vagy megcsiklandozom pipaszárlábatok
tőrömmel. Isten kegyelméből való vagyok.
Mint spanyol grand, nyitott ingmellel állok.
Szeretem a fényt, mely elárasztja a világot.
Kedvemre való,
ha ágaskodva küzd gyeplő ellen a ló.
Szeretem a zsidót, ki más hitre rá nem kapatható!
Kopogtasson – üzenem a királynak
ajtómon, ha zavarni kedve támad.

Kálnoky László
 

elfow

Állandó Tag
Állandó Tag
BAUDELAIRE, Charles (1821-1867)

Charles BAUDELAIRE

A VAKOK

Nézd őket, lelkem; oly ijesztő, bús csapat!
Mint furcsa bábok, a mosolyt ajkadra lopják.
Holdkórosak gyanánt járnak s mélázva dobják
nem tudni, hogy hová, vak pillantásukat.

Szemük, honnan kiszállt, eltűnt az égi szikra,
minthogyha messze, fel, meredne, ég felé,
sohase láthatod a kövezet fölé
hajolva zord fejük lecsüggni vállaikra.

Így járják éjüket, a nagy sötét gödört,
amely az örök Csönd testvére. Zúg, süvölt
a Város, zeng, kacag; s vakon e vad zenében

én is, az iszonyig keresve a gyönyört,
tántorgok, mint ezek; de jobban meggyötört
szívvel kérdem: "Vakok, mit lestek ott az égen?"

Babits Mihály fordítása



Brueghel-vakvezet.jpg
 

ltunde79

Állandó Tag
Állandó Tag
Pablo Neruda<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelhogy ilyen kettős ez az élet,
a szó csupán egyik szárnya a csöndnek,
a tűzben mindig ott egy rész hidegség.

Szeretlek, hogy kezdhesselek szeretni,
hogy a végtelent mindig újrakezdjem,
s hogy soha meg ne szűnjelek szeretni,
azért van az, hogy néha nem szeretlek.

Szeretlek s nem szeretlek, mintha mindig
a boldogság kulcsát s egy ismeretlen
balsors esélyét tartanám kezemben.

Szeretlek hát kétéltű szerelemmel,
ezért szeretlek, mikor nem szeretlek,
s ezért szeretlek, amikor szeretlek.<o:p></o:p>
 

ltunde79

Állandó Tag
Állandó Tag
Tamás István: Ki vagy Te?<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
Látom szemed gyönyörű tüzében
fellobbanni a fényt.
A remény csillagarcaként
nézel vissza rám,
de valahol szíved rejtekéből
rám ijeszt a magány.

Kivagy Te?
Szerelmet hordozó
szépséges talány.
Életembe beköszöntél,
Angyalként érkeztél,
mint öröknapsugár.

Tündökölsz egy emlékképben,
ragyogással nézel rám.
Hangod zenéjét hallgatva,
rohan velem az idő
észrevétlen szökik el a magány.

Kivagy Te?
Egy bennem élő Múzsa?
-aki féltve vigyáz rám.
Rideg szívem felhevíted,
Te vagy - az örök napsugár <o:p></o:p>
<o:p> </o:p>
<o:p> </o:p>
 

kekerecsesedike

Állandó Tag
Állandó Tag
Klabund - Mivel eső csepeg

Mivel eső csepeg,
és felhők vonulnak,
senkihez sem vagyok közelebb
magamnál.

Nincs faág, mit le nem húztam tavasszal,
hogy lássam gyönge virágát.
Ó, jaj, a kehely magházában
fekete féreg lakott!

Édes annak a gyümölcs, aki üggyel-bajjal nevelte;
őszi lugas mellett aranyló körték!
Az aggastyán rőzsetűznél melegszik,
az ifjú forró keblén kedvesének.

Menj át a hídon, ahol a folyó zúg.
Tekints föl-le az áron.
Mit tudsz magadról?
Algák és vízipókok sodródnak a hullámokon.

Kálnoky László
 

Nóra-Flóra

Állandó Tag
Állandó Tag
Babits Mihály: Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

 
Oldal tetejére