Minden ami a szívednek kedves

Pilinszky János - Egy arckép alá

Kihűl a nap az alkonyi grafitban.
Tágasságával, mélységeivel
a néma tenger arcomba világít.
Öreg vagyok Nem hiszek semmiben.

Öreg vagyok, lerombolt arcomon
csupán a víz ijesztő pusztasága.
A szürkület gránitpora. Csupán
a pórusok brutális csipkefátyla!

Hullámverés. Aztán a puha éj
boldogtalan zajai. Vak rovar,
magam vagyok a rámsötétedő,
a világárva papundekliban.

És egyedűl a feneketlen ágyban.
És egyedül a párnáim között.
Magam vagyok az örökös magányban.
Akár a víz. Akár az anyaföld.

Watch My Dying(szöveg: Veres Gábor) - Éter


Azt hittem, rosszul hallok
De azóta is csak a nevemen szólít
Mintha igazán ismerne
Talán csak találgat, hátha jobb így
A rádióból pattogva suttog
Nem értem, mit akar, bárhogy figyelek
Azt hajtogatja, a hiba biztosan
Csak az én készülékemben lehet
Abban bízik, észrevettem
Most másra van szükség, hogyha
Néhány szó még érthetetlen
De lehet, hogy kevés a feszültség
Nem jár le újabb köröket
Az üzenet lehet, hogy így is odaért
Nem vár választ, nincs köszsönet
Az édesebbnek remélt bűntudatért
Azt mondja, semmit nem akar még
Amit én magam sem akarnék
Nyelveken szól, hagyja a szavakat
Hogy úgy fordíthassák le magukat
Ne fájjanak senkinek nagyon
Bár ha találnak még kiskapukat
Megígérik, hogy nem bántanak
Majd ha egyszer véget vetek
Minden hibának, ami biztosan
Csak az én készülékemben lehet
Talán mégsincs minden rendben
Ideges a hangja, azt hiszem, az a baj
Néhány szó érthetetlen
Idegen a frekvencia, nagy a zaj
Ugyanaz a dal kezdődik újra
Nem emlékszem, hogy mikor kértem
És hogy van-e kiút a körből
Az ismétlésnél majd megértem

Szergej Jeszenyin - HULLNAK A LOMBOK

Hullnak a lombok, hullnak özönnel.
Távoli-tompán
jajgat a szél.
Senki se tölt be örömmel,
ó, ma velem szeliden ki beszél?

Elnehezült a tekintet.
Nézem a holdat az ég tetején.
Most a kakasszó messzirül intett,
csend sürüjén, puha ősz elején.

E kék, korahajnali óra,
sűrű hullócsillagot ont.
Valamit kívánni, ha volna,
jó volna - de mit, te bolond?

Mire vágyjam, árva leroskadó,
keserülve a sorsomat?
Talán egy szemrevaló
lányt lássak az ablak alatt?

Buzakék szeme csak nekem intene,
egyedül nekem és
soha másnak -
járása, szelíd szava, kelleme
nyugodalmat adna a vágynak.

A hold özönében, az éjben
ne sírjam az énekemet,
dícsérjem a végzetemet,
másnak fiatal delejében
sose bánjam: erőm odalett.

Szergej Jeszenyin - A LÉLEK AZ ÉGBE VISSZAVÁGY

A lélek az égbe visszavágy,
sóvárog túlvilági berket.
Szeretem, ha lobog az ág
s zöldellő tűz a fákon reszket.

Aranyló törzsek ágai:
mint gyertya, a titoknak lobban -
Nyílnak szavak csillagai,
mint virágok a Kezdet-Lombban.

A Föld igéje súg nekem,
de kínokat már le nem rázok.
Mint völgy, mely vízen megjelen,
nem ráz le égről csóva-lángot.

Holdat se ráz le a ló sörénnyel,
hisz gerincén a deleje.
Bárcsak szememmel, mint gyökérrel
nőnék, mint fák, a földbe le.

Pilinszky János - Ne félj

Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.

Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, - ne félj.

<table width="100%" border="0"><tbody><tr><td width="100%">Arany János - MINDVÉGIG

</td> <td> </td> <td> </td> <td> </td> </tr> </tbody></table> A lantot, a lantot
Szorítsd kebeledhez
Ha jő a halál;
Ujjod valamíg azt
Pengetheti: vígaszt
Bús elme talál.
Bár a szerelem s bor
Ereidben nem forr:
Ne tedd le azért;
Hát nincs örömed, hát
Nincs bánat, amit rád
Balsors keze mért?...
Hisz szép ez az élet
Fogytig, ha kíméled
Azt ami maradt;
Csak az ősz fordultán,
Leveleid hulltán
Ne kivánj nyarat.
Bár füstbe reményid, -
S egeden felényit
Sincs már fel a nap:
Ami derüs, élvezd,
Boruját meg széleszd:
Légy te vidorabb.
S ne hidd, hogy a lantnak
Ereje meglankadt:
Csak hangköre más;
Ezzel ha elégszel,
Még várhat elégszer
Dalban vidulás.
Tárgy künn, s temagadban -
És érzelem, az van,
Míg dobban a szív;
S új eszme ha pezsdűl;
Ne vonakodj restűl
Mikor a lant hív.
Van hallgatód? nincsen?
Te mondd, ahogy isten
Adta mondanod,
Bár puszta kopáron
- Mint tücsöké nyáron -
Vész is ki dalod.
(1877 júl. 24)

Pilinszky János - Halak a hálóban

Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg.
Vergődésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell.
Bűnhődünk, de bűnhődésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.

Richard Schaukal (1874-1942) - Te

Úgy tetszik, sötét erdőkből való vagy,
hol nem járnak nehézkes emberek.
Mint erdei patakban,
tisztán s híven látom magam tebenned.
Heves, elégedetlen férfi vagyok,
büszke gyermeki szívvel.
A vágy éjszakáinak harmata hajamon,
kezem reszketve nyúl a boldogság után.
S lelkem magasan a napok fölött
képes repülni:
nézek utána és csodálkozom,
mosolygok és sírok.
De néha olyan vagyok, mint egy király...
És minden a tied, ajándékozás nélkül lett tied,
jöttél, és már tied volt;
oly biztosan tudom, hogy tied vagyok
mindenestől.

Kálnoky László

"Szerettem volna, ha van egy zsákom, amiben benne van minden, ami ahhoz kell, hogy aludjak, ellakjak, egyek, főzzek, vagyis egy szabályos konyhát és hálószobát akartam a hátamon cipelni, és el akartam menni valahová, ahol tökéletesen egyedül vagyok, ahol belenézhetek az elmém ürességébe, ahol egyformán távol lehetek minden ideától."

Jack Kerouac

Néha olyan jó lenne..

<table width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td style="padding-left: 10px; padding-right: 10px;" width="98%" align="center">
Horváth M. Zsuzsanna
A fény játszik...

Táncot járó fénynyalábok,
simogatnak, most erre vágyok.
Körös - körül bokor és levél,
a természet hív, gyere ne félj!

Kidőlt törzset moha ölel,
gyenge ágat vihar tördel.
Levél zizzen fejem fölött,
fény játszik a lombok között.

Sárga ringó virágtenger,
ámulatba ejt most engem.
Napsugara reám ragyog:
látod milyen boldog vagyok?

Távolban az Alpok látszik,
ködfátylon át a fény játszik.
A játéka elbűvölő...
csodás érzés felemelő.
(2010. május 10.)
(saját)
</td> <td width="1%"> </td> </tr> <tr> <td colspan="3" width="100%"> </td></tr></tbody></table>

<table width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td style="padding-left: 10px; padding-right: 10px;" width="98%" align="center">
</td> <td width="1%">
</td> </tr> <tr> <td colspan="3" width="100%">
</td></tr></tbody></table><table width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="3" width="100%">
</td> </tr> <tr> <td width="1%">
</td> <td style="padding-left: 10px; padding-right: 10px;" width="98%" align="center">Horváth M. Zsuzsanna
Fagyos sziv
.
Fagyos a tél olyan, mint a te szived
kihalt a tűz gyújtanám, de minek?
Érintésed többé már nem várom
téli éj elvitt, szememre nem jön álom.

Elmentél nélküled üres lett a szivem
-fájdalom és kín- az öröm elszállt innen.
Sóhajt az ajkam ha reád gondolok
lelkem megtörted, s a csalódás fáj nagyon.

Kitekintek, a hópelyhek táncát nézem,
fagyos könnycseppek arcomon: érzem.
Nélküled értelmetlen számomra az élet,
emlékedet szívemben hagytad nékem...
(2009.)
(saját)
</td></tr></tbody></table>

<table width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td style="padding-left: 10px; padding-right: 10px;" width="98%" align="center">
"Ne gondold, hogy a szeretet örök. Nagyon törékeny, olyan törékeny, mint egy rózsa. Reggel még pompában áll - estére eltűnik. Bármilyen apróság elpusztíthatja. Minél kifinomultabb valami, annál törékenyebb. Oltalmazni kell. Egy szikla megmarad, de a virág eltűnik. Ha egy sziklát dobsz a virágra, a sziklának nem esik bántódása, de a virág elpusztul. A szeretet nagyon törékeny, nagyon érzékeny."
(Osho)

</td> <td width="1%">
</td> </tr> <tr> <td colspan="3" width="100%">
</td></tr></tbody></table><table width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="3" width="100%">
</td> </tr> <tr> <td width="1%">
</td> <td style="padding-left: 10px; padding-right: 10px;" width="98%" align="center">
</td></tr></tbody></table>