rövid vagy hosszú

gizike -gőzeke

I joined the Navy to see the world
And what did I see? I saw the sea.

An arabic rabbit read it.

Jonathan Swift
Never went up in a lift
Nor did the author of Robinson Crusoe
Do so

Romhányi a rímhányó

Pepita Petike

[SIZE=+1]A róka és a holló (téma és variációk)[/SIZE]
[SIZE=-1]Róka és a holló,
Megírta Aesopus
Mindannyiunk elôtt ismerôs ez opus.
Mégis elismétlem e témát pár szóval,
Majd megtoldom néhány variációval.

(Romhányi József: Szamárfül)
[/SIZE]

[SIZE=+1]A róka és a holló
[/SIZE]
[SIZE=+1]A téma[/SIZE]
[SIZE=-1]Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,
csôrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.
Arra kószált búsan a ravaszdi róka,
Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta.
Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve,
felujjongva tört fel mohó gyomornedve.
És szólt álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,
hogy madárkirály légy, régen esedékes!
És a neved "Holló", oly olvadó-omló.
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
A dicséret szép szó, ámde a bírálat
már olyasvalami, mit ki nem bír állat.
Így hát a holló, hogy meggyôzze a dôrét,
vad rikácsolással tátotta ki csôrét.
A sajtja lehullott, erre várt a róka,
ezúttal elnyerte tetszését a nóta.
[/SIZE]
[SIZE=-1](Romhányi József: Szamárfül)[/SIZE]

[SIZE=+1]A róka és a holló
[/SIZE]
[SIZE=+1]Elsô variáció[/SIZE]
[SIZE=-1]A róka szájában egy jó darab rokfort.
Megette a felét, de már az is sok volt.
Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,
s megakadt a szeme mesebeli társán.
Nosza ô is rögtön ravaszkodni kezdett,
fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett:
- Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét,
megadta a sors a sajtszerzés esélyét.
És máris megszólalt, cifra ódon módon:
- Ó rókám, ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom!
Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád,
le is nyúzzák rólad, mielôtt megunnád,
mégis tekintélyed csorbítja a szégyen,
hogy hangod megcsuklik fenn a magas cé-ben.
Rókánk e sértésre tágra tátva száját,
cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát.
De meg kell jegyeznem errôl az esetrôl,
hogy sajt a fára azért nem esett föl.
[/SIZE]
[SIZE=-1](Romhányi József: Szamárfül)[/SIZE]

[SIZE=+1]A róka és a holló
[/SIZE]
[SIZE=+1]Második variáció[/SIZE]
[SIZE=-1]Fenn csücsült a holló,
falt sok pusztadôrit,
annyi maradt mégis,
majd lehúzza csôrit.
Lent a rókánál egy jó nagy ementáli,
de már falánk gyomra kezdett ellenállni.
Hogy látta a hollót ez a megcsömörlött,
- Brr, még egy sajt! - morgott - Vigye el az ördög!
- Hogy vagyunk? - szólt oda a holló ásítva,
s a sajt lehullott a selymes pázsitra.
- Fujj, vidd el! - nyöszörgött undorral a róka,
s amit tett, azóta nevezték el róla.

(Romhányi József: Szamárfül)
[/SIZE]

[SIZE=+1]A róka és a holló
[/SIZE]
[SIZE=+1]Harmadik variáció[/SIZE]
[SIZE=-1]Éhesen gubbasztott hollónk a hárs ágán,
s töprengett az idôk változandóságán.
Éppen arra kószált a bús, sovány róka.
Sajtlikat sem evett húshagyókedd óta.
Meglátva a hollót, könnyesen sóhajtott:
- Mit ér ravaszságom, ha neked sincs sajtod ?
- Nincs - felelt a holló. - Rég nem ettem sajtot,
viszont dalolhatok, hogyha úgy óhajtod.
Tudom, kedvedre volt múltkor is az ének.
- Sajttal! - szólt a róka. - Így kell a fenének!...
[/SIZE]
(Romhányi József: Szamárfül)

[SIZE=+1]A róka és a holló
[/SIZE]
[SIZE=+1]Negyedik variáció[/SIZE]
[SIZE=-1]Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán.
Csôrében trappista hivalkodott sárgán.
Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet
megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.
Szólt hát álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,
hogy primadonna légy, régen esedékes!
És neved! Hallga, hogy leng lágyan: holló!
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
De hiába várta a ravaszdi róka,
hogy sajtesôt hullat majd a holló-nóta.
Mi volt eme nem várt, különleges, ritka,
szerény, józan, okos hallgatásnak titka?
Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort?
Nem!... Az igaz viszont, hogy fehér holló volt...
[/SIZE]
(Romhányi József: Szamárfül)

[SIZE=+1]A róka és a holló
[/SIZE]
[SIZE=+1]Ötödik variáció[/SIZE]
[SIZE=-1]Fenn a hollócsôrben egy szép kicsi kvargli.
Gondolta a róka, jó lesz kicsikarni.
S bár az aesopusi helyzet elétárult,
csak felnézett szótlan, ácsorgott és bámult.
Bámult sóvár szemmel, csendben, pedig tudta,
ravasz hízelgéssel könnyen sajthoz jutna.
A holló csak várt, várt odafenn a harsfán,
szeme kérdôn függött mesebeli társán.
Mért hallgat a holló? Mért nem szól a róka,
holott más a szokás kétezer év óta?
A róka néma volt, a holló meg süket.
- Kérem elnézésüket...
[/SIZE]
(Romhányi József: Szamárfül)

[SIZE=+1]A pék pókja[/SIZE]
[SIZE=-1]Az apróka
pók-apóka,
s a porhanyó
potrohú
pókanyó
a pékségben
a szennyezett
mennyezetre
nyálból való
máló
hálót
font, -
pont.
A kópé
póknép
pótlék-
hálókat eresztve
keresztbe
a pókasztal fölött,
hálóból ebédlôt kötött.
Félt a péppel pepecselô pék,
hogy odapök
a pók,
illetve a liszttel
hintett púpos pépre tisztel.
Ezért leseperte az apróka
pókpárt a padlóra.
Csattant a fapapucs -
Fuccs!
Így járt pórul a két pupák
pék
pók.
Pukk.

(Romhányi József: Szamárfül)
[/SIZE]

[SIZE=+1]Tücsökdal[/SIZE]
[SIZE=-1]- Ön mûvész?! - fitymálta a tücsköt a hangya.
- Hisz mint az ökörnyál, leng, lebeg a hangja.
Dalában nyoma sincs vérmes szenvedélynek,
sôt ha Ön szól, még az esti csend is mélyebb.
Mily csekély eszköztár, mily szûk formakészlet!
Csoda, hogy Ön mégis figyelemre késztet.[/SIZE]

[SIZE=+1]A rák haladása[/SIZE]
[SIZE=-1]Egy nagyszerû fóka rámordult a rákra:
Ám a ráknak, mi tagadás,
visszásnak tûnt ez a tanács.
Azt értette belôle,
szégyenszemre hátráljon meg elôre.
De kevéssel elôbb úgy gondolta aztán,
más kárát tanulná meg a saját hasznán,
hogyha maga mögött egy célt is kiszabva,
elôregázolna hátra az iszapba.
Viszont azt is tudta a nyomorult pára,
az ilyesmi nem megy úgy holnapról mára,
és hogy ne hagyja a drága idôt veszni,
elhatározta, már tegnap el is kezdi.

(Romhányi József: Szamárfül)
[/SIZE]

[SIZE=+1]Egy költôi vénától jól becsípett bolha
önéletrajz-regényét nekem mondta tollba[/SIZE]
[SIZE=-1]Születtem Dolhán,
egy kutyán,
tizenkettôben, Gezarol után.
Atyám
paraszti sorban élt egy lobogós gatyán.
Anyám
egy cipész vérét kicsikarva,
átment a kisiparba.
Kiskoromban elláttam már bolhai tisztemet,
s a csípésem jelentôsen viszketett.
Lakókutyám egy kis pulipintyó,
mint jó
suba betakart,
de többet akart
ifjúi vágyam már tavaszra:
átköltöztem hát egy tágasabb kuvaszra,
mely nemsoká a plébános ebe lett.
Szemem elôtt tehát már a papi pálya lebegett.
A lelkem felkészült,
s a tornácon, hol este a lelkész ült,
magam is reverendába bújtam.
Ám az új tan
s a jámborság nem kötött le sokáig.
Megláttam másnap a szakácsnô bokáit,
fogtam
magam s kiugrottam.
De csalódtam benne! Sós volt és lagymatag.
Az örökös hagymaszag
tönkretette a gyomrom,
és olyan testes volt, hogy féltem, agyonnyom.
Nem maradtam egy estet sem,
megszöktem a sekrestyésben,
aki velem a kocsmába tántorgott.
Magához vett a kántor ott,
s hogy lett tanyám egy tanár úr nadrágja?
- Ez a kis út nagy dráma
a kántorné életében.
Én megértem!
Így kerültem iskolába,
amit néhány diákban
tisztességgel kijártam.
Tanulnom ugyan csak ritkán akaródzott,
de mivel az osztály sûrûn vakarózott,
szavamra,
valamit mégiscsak szívhattam magamba!
Érettségi vizsgánkon én átmentem.
Az elnökre.
Felnyögve
kaparászott utánam,
s bár az ízét utáltam,
mégis, pályám érdekében
addig benne éldegéltem,
amíg a rég áhított
fôvárosba szállított.
Az elnök egy kis színésznôt szeretett.
Így kaptam szerepet
az egyik színpadon.
De nem szerepeltem soha a színlapon,
mert atyám tanácsa mindig bennem marad:
"Sohase engedd kinyomni magad!"
Színésznôm illatos szoknyáján hintázva
jártam a színházba.
Az öltözô pad alatt
én is mindig jól kicsíptem magamat.
Ám az én mûvésznôm, felelôtlen fruska,
ráerôszakolt egy színikritikusra.
Azt hittem, vérembe megy most ész, értelem,
de rágós volt, fanyar, avas és vértelen,
ezért ugrottam át Önhöz néhány napra
többi rajongómat inkább megváratva.
Csináljunk most együtt egy jó csípôs darabot.
...S ezzel a bolha jól belém harapott.
Akkorát csaptam rá, hogy hasadt a paplan.
Hogy ugrott el mégis? Megfoghatatlan!
Veszítve karriert, nagy lakomát,
riadtan menekült az ablakon át.
Tovatûnt egy kóbor eben kutyagolva,
s lett, ami volt: kutyabolha.

(Romhányi József: Szamárfül)
[/SIZE]

foton - fotón - Fóton

sorol - sóról

haját, háját, hájat, hajat