"...kicsiny barát, neked én csak ezt Az álmodó nagy, hűs utazást adom.../Zalán Tibor

Nemes Nagy Ágnes : A szék



A szobában van egy szék.
Nem mondom hogy csodaszép.
Vén a támla,lóg a karfa,
mintha volna gyönge mancsa.
Az igaz míg kicsi voltam
ha nem látták,ráugrottam,
a karfáján lovagoltam
de akkor még buta voltam.
Most sajnálom,ha morog,
nyikorog és nyiszorog-
Olyan mint egy barnamedve,
főleg este,főleg este.

Hárs László : Mégse-vers


Az asztalnak négy lába van,
és mégse megy sétálni,
a lábasnak nincs lába,de
a kályhán szokott állni.
a fazéknak két füle van
és mégsem hallja hangod,
s a kancsó szája eddig még
egyetlen szót se mondott.
A káposztának feje van,
de ész egy csepp sincs benne,
a karszék karja oly merev,
mint hogyha fából lenne.
A lánc hiába néz körül
a láncszem úgysem láthat,
s a vasaló ,az paripa
de csak a deszkán vágtat.
A csavarnak anyája van,
s hiába,mégsincs apja,
a gereblyének foga van,
s csak a földet harapja.
Kukoricának haja van,
és mégse fogja fésű,
S a nád az nem lesz katona
bármilyen deli növésű.
A ráknak ollója van,ám
a birkát mégsem nyírta...
És ezt a kis verset se
a motolla tolla írta.

Mezei András: Apja és fia


Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
Kisétálunk a világba.

Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami?
Lábunk előtt fut a labda,
Hol én rúgom, hol meg apja.

Azután meg leülünk,
izzadt ingben leülünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet.

Megay László: Sárkány

Nem a hegyen, sem a völgyben,
hanem egy nagy mesekönyvben,
nem oly régen, mostanában
sárkány lakott egymagában.
Zord az élet, nem derű
sárkánynak, ha hétfejű.
Ha köszöntik -Jó napot!- ,
emelhet hét kalapot.

[FONT=verdana,geneva]

[/FONT]
Zelk Zoltán: Varázskréta


Ismerek egy öregasszonyt,
- igazat mondok nem tréfát -
aki egyszer a tavasztól
elkérte a varázskrétát.

És azóta mint a tavasz,
hegyre-dombra és mezőre,
ő is virágokat rajzol
kemencére, terítőre.

Lehet ősz is, jöhet tél is,
olyan csudát tud e kréta,
szarkaláb és gólyahír nő,
sárgállik a margaréta.

Hadd súgok egy titkot néktek,
nagy titok egy kicsi szóban:
benne lakik e varázslat,
benne minden tolltartóban.

Minden színes ceruzában,
vízfestékben és ecsetben -
ha akarod, rózsa nyílik,
fa ágára levél lebben.

Amíg odakünn a tél majd
fehér jégvirágát írja,
mi idebenn, a szobában,
tavaszt írunk a papírra! [FONT=verdana,geneva]
[/FONT]

Szalai Borbála: Fura festő


Fura festő vagy, te tél!
Amit festesz - hófehér.
Fehér a kert, a mező,
fehér minden háztető,
fehér az ól teteje,
a fenyő, a jegenye,
ablakon a jégvirág -
nagy fehérség a világ!
Nincs más színed? Elfogyott?
Miért nem szólsz? Adhatok!
Vagy ha kell, hát segítek,
szebbnél szebb színt keverek.
Nézd csak, meg is mutatom
s tavasz lesz a rajzlapon!

Osvát Erzsébet: Utazás

Képeskönyvem
színes, szép:
egyik zöld,
a másik kék.

Képeskönyvem
kinyitom
s hipp-hopp,
máris utazom

Útrakelek
erre-arra,
amerre a
kedvem tartja:

a zöld könyvvel
Afrikába,
ráülök egy
elefántra.

A kék könyv
a tengerre visz.
Abban van ám
tengersok víz!

A hullám úgy
eltakar,
alig találom
meg magam.

Utazásom
itt ér véget.
Már többet
nem mesélek.

<!-- Header: [end] --> <!-- Text: [begin] -->

Lackfi János : Készülődés




Rázzunk a fáról malacot,
Kergessük meg a barackot!
Hámozzuk meg a malacot,
És nyúzzuk meg a barackot!
Magozzuk ki a malacot,
Csontozzuk ki a barackot!
Ha vacsorára itt maradsz,
Lesz malaclé és sült barack.

Bella István : Bukfenc-kalendárium

Március


Március, március,
meztéllábas Dárius,
te álruhás királyfi,
ki hozzánk jössz megszállni,


ruhád ugyan ringyes, rongyos,
jéggel fércelt, hóval foltos,
de én tudom, lábnyomodban
arany gyullad, virág csobban.


Rossz gúnyád, ha leveted,
fölruháznak az egek,
válladra a kivirágzó
aranyeső sző palástot.


Jobbodban ág: jogarbarka.
Balodban nap: aranyalma.
És mert fénylik és ragyog:
koronád a homlokod.

Molnár Krisztina Rita: Mennyboltba


Menj ide, menj oda,
menj boltba,
kellene még ez-az
itthonra.
Lista, szatyor, tele
pénztárca,
gyors apa, délre meg
is járja.
Alma, fahéj, zizi,
zellerzöld,
párizsi, tíz deka
vaj, tejföl.

Hát apa? - kérdezi
Mártonka -
Mindig elugrik a
mennyboltba?

Molnár Krisztina Rita: Lecke



Anya, még egy kicsit
hadd legyek madár,
anya, kalitkába
még egy kicsit ne zárj.

Anya, a lecke ráér,
még annyi dolgom akadt,
még le kell győznöm a sárkányt,
lapul a szekrény alatt.

Téged akar megenni,
nem láttad a kardomat?
Pedig kikészítettem,
épp a sárkány miatt.

Minden éjjel eljön,
de anya, te ne félj,
én megvívok vele,
és levágom fejét.

Jól van, anya, értem,
hogy íráslecke van,
de Zsuzsa néni tudja,
hogy a sárkány fontosabb.

Weöres Sándor: Megy az úton...


Megy az úton a katona.
Zúg a vihar, fúj a szél,
zúg-búg, fúj a szél,
a katona sose fél.

Mitől félne? Kezibe kard,
gonoszoknak odavág,
dirr-durr, odavág,
sose bántsák a hazát.

Mentovics Éva: Bátor huszárok

Lendül a kardjuk,
csillan a lapja.
Bátor huszárok
készülnek harcba.

Dobban a patkó,
indul a vágta,
harsan a kürtszó,
senki se gyáva.

Pirkad a hajnal,
nap tüze éled,
felszabadítják
a magyar népet.

Donászy Magda: Március 15-ére

Zászlók díszítik ma
az utcákat végig,
márciusi szélben
szállnak fel az égig.

Álljunk meg előttük
csak egy pillanatra,
emlékezzünk vissza
arra a nagy napra!

Az a nap a népnek
szabadságot adott,
mi sem felejtjük el
azt a dicső napot.

Fecske Csaba: Március

Huss tél,
fuss,
füttyents március!
Rikkants rigó
vidáman:
élni jó!
Hó szaladjon,
rügy fakadjon,
zöldüljön a rét,
kölyökszél hordja szét
szántó-vetők víg énekét!

Kányádi Sándor: Költögető


Hajnalonta engemet
gerle-galamb költöget:
jó reggelt,
jó reggelt,
mindenki már rég fölkelt.

Rá a rigó: föl bizony,
gyöngyös harmatot iszom,
hű de jó,
hű de jó,
harmaton él a rigó!

Cserépen a verebek
kenik-fenik csőrüket:
csiri-csűr,
csiri-csűr,
csak így telik meg a csűr.

De a szarka rájuk reccsen,
hogy egy kicsit csendesebben:
csöndesen,
csöndesen,
nem süket itt senki sem!

Túl a vizen valahol
kakukkmadár kakukkol,
kakukk szól,
kakukk szól,
túl a vizen valahol.

Murányi Zita: Szép és egészséges


tízóraira anyu mindig egy almát pakol,
mert azt olvasta valahol, attól szép és
egészséges leszek. a többi gyerekek
kakaós csigát, nápolyit, meg túrós buktát kapnak
tízóraira. Hál isten Timi ki nem állhatja a túrós buktát
az én almám viszont nagyon ízlik neki,
nekem pedig untig elég, ha anyu elhiszi
szép és egészséges leszek.

Gara Ákos: A tündérleány ajándéka

Volt egyszer egy kis fiúcska,
Aki nagyra vágyott:
Meg akarta látogatni
Szép Tündérországot.

Kandúr hátán el is indult
A bűbájos fáig,
Ahol a sok tarka tündér
Éjjel-nappal játszik.

Szép tündérlány, szólt egyhez,
Mondd meg nekem, kérlek,
Messze van még Tündérország,
Még ma odaérek?

Bizony sokat lovagolhatsz
Borzas cicád hátán,
Míg hazámban megpihenhetsz
Nagy fáradtság árán.

Hanem itt e bűvös virág,
Fogd és vigyázz rája:
Megmutatja, merre fekszik
Tündérország tája.

Hát azután, szép tündérlány,
Hogyha odaérek,
Ott lesznek-e kispajtásim,
Játszhatom-e vélek?

Ottan lesz-e édesapám,
Jó anyácskám, néném?
Megtalálom mindnyájukat
Tündérország mélyén?

Mosolyogva szól a tündér:
Sokat kívánsz gyermek,
Tündérhonban kedveseid
Soha fel nem lelnek.

Tündér válik ott belőled,
Ragyogó lesz szárnyad:
De szüleid, kis testvéred
Nem lehetnek nálad!

Szomorúan szólt a gyermek:
Akkor Isten áldjon!
Nem cserélem Tündérhonnal
Az én boldogságom!

Kisfiam egyik kedvenc verse!

Az alvó lámpa

Álmos volt a lámpa,
elaludt,
álmában látott
egy kisfiút.

Hát az a kisfiú
mit csinált?
Sötétben ült
és sírdogált.

Ébredj fel,lámpa,
ne aludj!
Vigasztald meg
a kisfiút!

Markó Béla

Újabb Markó Béla vers.

Markó Béla: Fogyó hold


Vajon miért ugatják
a kutyák a holdat?
Miért olyan dühösek?
Miért vicsorognak?

Nem értik a csillagok,
és nem értem én sem,
hisz a hold nem idegen
ezen a vidéken.

Minden éjjel erre jár,
mégis rácsaholnak.
Elemészti egészen
a bánat a holdat.

Egyre fogy,mert azt hiszi,
hogy &otilde;t itt utálják,
s ráuszítja mindenki
házörz&otilde; kutyáját.



(megjegyezmém: IGEN ez AZ a Markó Béla!)