" De élnek dolgozók itt, költők is bűntelen..." Radnóti Miklós

N

Naska

Vendég
Csak emlék és varázslat...

felavattak_varga_imre_szobraszmuvesz_radnoti_miklost_abrazolo_szobrat_a_radnoti_szinhaz_elott_dkoko20091221001.jpg


Radnóti Miklós emlékére avattak szobrot 2009. decemberében Budapesten a nevét viselő színház előtt. A száz éve született költőt ábrázoló egészalakos alkotást, Varga Imre szobrászművész munkája.
Az ünnepségen Bálint András, a Radnóti Színház igazgatója felidézte, hogy régóta készültek a szoboravatásra. Mint elmondta, ebben az évben, a Radnóti-évben emlékeztek a költőre, az életműre, "a gyalázatos halálra". Előadói esteket rendeztek, könyvek jelentek meg, kiállítások nyíltak, és elhangzottak a versek, talán ez a legfontosabb - hangsúlyozta az igazgató.
 

kukta

Állandó Tag
Állandó Tag
Radnóti Miklós-Majális

Radnóti Miklós-Majális

MAJÁLIS
A hangraforgó zeng a fű között,
s hördül, liheg, akár egy üldözött,
de üldözők helyett a lányok
kerítik, mint tüzes virágok.

Egy lányka térdrehull, lemezt cserél,
a háta barna, lába még fehér,
a rossz zenén kis lelke fellebeg
s oly szürke, mint ott fönt a fellegek.

Fiúk guggolnak és parázslanak,
az ajkukon ügyetlen szép szavak,
duzzasztja testük sok kicsiny siker
s nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell.

Lehetnének talán még emberek,
hisz megvan bennük is, csak szendereg
az emberséghez méltó értelem.
Mondjátok hát, hogy nem reménytelen.

1944. május 10.
 

Világítótor

Állandó Tag
Állandó Tag
<CENTER>[SIZE=+1]ERŐLTETETT MENET [/SIZE]</CENTER>
<TABLE align=center><TBODY><TR><TD>Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
Bor, 1944. szeptember 15.
</TD></TR></TBODY></TABLE>
 

kukta

Állandó Tag
Állandó Tag
Radnóti miklós-este a kertben

RADNÓTI MIKLÓS

ESTE A KERTBEN

Égen az újhold oly vékonyka most,
mint apró seb, melyet a fecske ejt,
villanva víz szinén és utána
rögtön elfelejt.

Már éjszakára ágyazott a kert,
az álmos sok bogár virágba bútt
s a hetyke tulipán álldigálva
ágyán, elaludt.

Könnyen lépek hát s arra gondolok,
hogy asszonyomnak nyakán a konty tán
olyan, mint szusszanó arany pont egy
boldog vers után.

S mondom a verset; törekedik már
s úgy hangosodik szájamon, mint hű
lehellet csók után és mint avar
között az új fű.

S verssel térek a házba, ahonnan
az asszony fut elém és hordja hó
nyakán a kontyot, mely ha kibomlik,
arany lobogó.
1934
 

Plakátmagány

Állandó Tag
Állandó Tag
Amikor Radnótit jobban megismertem, a magyaranár azt mondta, a magar irodalom legszebb hasonlata ez, a békéről szól: (HImnusz a békéről). Felnőttfejjel egyetértek vele.
"Szólnék most ujra, merre vagy? hová
tüntél e télből, mely rólad papol
s acélt fen szívek ellen, - ellened!
A szőllőszemben alszik így a bor
ahogy te most mibennünk rejtezel.
 

kukta

Állandó Tag
Állandó Tag
Radnóti miklós októberi vázlat

RADNÓTI MIKLÓS-OKTÓBERI VÁZLAT

OKTÓBERI VÁZLAT

Reggel, fa alatt fagyott verebet
tépett a kutyám és napsütött
nyári tornyok alatt most sárban jár
cifra lábakkal, legény a lány után;
ma már dalolva vár testvérei közt
régen halottan a nagy fa, sötét
erdőkön tüzelésre és leveles,
bő élete jajdul a fejsze alatt,
mint kispapok őszülő bánata fordúl
imásan, miséken lesett fiatal
apácák hites, hófehér teste
felé, a hűvösödő esti időben;
ökörnyál kötött ki újra már szigorú
bokrainkon, de a Tiszán még mesélnek
dévajos játékról titkosan az árnyak
és csöndesen elmulat a táj.
1930. október 6.
 
N

Naska

Vendég
Feltör az emlék

Radnóti Miklós: A' la recherche...

radnoti_miklos.jpg


Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek! Költőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján? hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot ittak a fürge barátok a szépszemü karcsu pohárból? Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld jelzők ringtak a metrum tajtékos taraján és éltek a holtak s otthon voltak a foglyok, az eltünt drága barátok, verseket írtak a rég elesettek, szívükön Ukrajna, Hispánia, Flandria földje. Voltak, akik fogukat csikorítva rohantak a tűzben, s harcoltak, csak azért, mert ellene mitse tehettek, s míg riadozva aludt körülöttük a század a mocskos éj fedezéke alatt, a szobájuk járt az eszükben, mely sziget és barlang volt nékik e társadalomban. Volt, ahová lepecsételt marhakocsikban utaztak, dermedten s fegyvertelen álltak az aknamezőkön, s volt, ahová önként mentek, fegyverrel a kézben, némán, mert tudták, az a harc, az az ő ügyük ott lenn, - s most a szabadság angyala őrzi nagy álmuk az éjben. S volt ahová ... mindegy. Hova tüntek a bölcs borozások? szálltak a gyors behivók, szaporodtak a verstöredékek, és szaporodtak a ráncok a szépmosolyú fiatal nők ajka körül s szeme alján; elnehezedtek a tündér- léptü leányok a háboru hallgatag évei közben. Hol van az éj, az a kocsma, a hársak alatt az az asztal? és akik élnek még, hol vannak a harcra tiportak? hangjuk hallja szivem, kezem őrzi kezük szoritását, művük idézgetem és torzóik aránya kibomlik, s mérem (néma fogoly), - jajjal teli Szerbia ormán. Hol van az éj? az az éj már vissza se jő soha többé, mert ami volt, annak más távlatot ád a halál már. - Ülnek az asztalnál, megbujnak a nők mosolyában és beleisznak majd a poharunkba, kik eltemetetlen, távoli erdőkben s idegen legelőkön alusznak.
 
N

Naska

Vendég
Kapaszkodó

Radnóti Miklós:

Gyökér

A gyökérben erő surran,
esőt iszik, földdel él
és az álma hófehér.
Föld alól a föld fölé tör,
kúszik s ravasz a gyökér,
karja akár a kötél.
Gyökér karján féreg alszik,
gyökér lábán féreg ül,
a világ megférgesül.
De a gyökér tovább él lent,
nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.
Azt csodálja, táplálgatja,
küld néki jó ízeket,
édes, égi ízeket.
Gyökér vagyok magam is most,
férgek között élek én,
ott készül e költemény.
Virág voltam, gyökér lettem,
súlyos, sötét föld felettem,
sorsom elvégeztetett,
fűrész sír fejem felett.
(Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus 8.)



image_preview
 

Anne Shirley

Állandó Tag
Állandó Tag
Hogy került szeretetkórházba Radnóti Miklós özvegye?

A kilencvennyolcadik életévében járó özv. Radnóti Miklósné ez év március negyedikén Pozsonyi úti lakásában a szőnyegben megbotlott és csontját törte. Egy heti kórházi kezelés után az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet sebészetéről átszállították a Mazsihisz Amerikai úti Szeretetkórházába. A döntést háziorvosa, dr. Langermann hozta. Állítása szerint nem talált kórházat, amelyik befogadta volna a hosszabb, négy-öt vagy akár hathetes ápolást igénylő özv. Radnóti Miklósnét.



Április 6., kedd, Szeretetkórház, porta.

- Jó napot kívánok, özvegy Radnóti Miklósnéhoz jöttem. A rehabilitációs részlegbe.
- Hová?
- Földszint 7.
- Á, a szegényházba, az elfekvőbe. Menjen előre, forduljon balra és nyisson be az első ajtón.
Földszint 7. A kórterem kicsi, a falon pereg a festék, itt-ott a vakolat is hiányzik. A kórteremben négy kórházi vaságy van, háromban fekszenek, az egyikben özv. Radnóti Miklósné. A szeme nyitva, a tudata tiszta, s a nehéz öregségről beszél. Pereg a festék.
/Népszava Online/

Felháborít, hogy Radnóti Miklós özvegyét nem illeti kellő megbecsülés és tisztelet. Ha másért nem, a költő előtti tiszteletből is. Rettenetes dolog, hogy istenít a magyar mindent és mindenkit, segíti az idegen országok, itt idegen fiait, akik soha nem fogják magukat magyarnak vallani, tudásukkal, vagyonukkal sem ezt az országot fogják gyarapítani, de az igazi, maradandó értéket teremtő emberek emlékét sem tisztelik. Az ő családjuknak nem jár a segítő odafigyelés. Igaz... szegény Fanny nem celeb :( :( "Csak" a magyar irodalom legcsodálatosabb verseinek múzsája...
<div_prefs id="div_prefs"></div_prefs>
 

ivanka121

Állandó Tag
Állandó Tag
Téli napsütés

Radnóti Miklós

Téli napsütés

Az olvadt hó beroskad
és szertesündörög,
kondérok gőzölögnek,
mint bíbor sülttökök.

A jégcsap egyre nyúlik,
a csöppje már nehéz,
egy-egy kis tócsa pattan
s szelíden égrenéz.

S ott fönn az égi polcon
hátrább csuszott a hó,
kevésbeszédü lettem
s ritkán vitatkozó.

Ebédre várok-é, vagy
talán meg is halok?
lélekként szálldosom majd
horzsolván éjt s napot?

Árnyékom rámtekint, míg
borong a téli nap.
Kincstári sapka rajtam,
a nap fején kalap.
 

róozó

Állandó Tag
Állandó Tag
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Radnóti Miklós: Október

Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.

 

weyland-yutani

Állandó Tag Silver tag
Állandó Tag
Ha rám figyelsz

...
( S nem tart soká. Ha rámfigyelsz,
majd egyre égibb hangot hall füled.
S a végső szó után meséld el,
hogy bordán roppantott a rémület.)

1942
 

katkakato

Állandó Tag
Állandó Tag
Olyan szerencsés vagyok, hogy három évvel ezelőtt volt alkalmam személyesen megismerkedni Radnóti Miklósné Fannival. Még így, kilencven táján is rendkívül friss gondolkodású, művelt, tájékozott és elbűvölő hölgy. Többek között arról is mesélt, amikor a versben is emlegetett Istenhegyi kertből megszökött a kis teknősbékája.
 

Tillala

Állandó Tag
Állandó Tag
Radnóti

"A vers úgy alakul ki, mint a vízcsepp. Összegyűl a víz, formálódik, nyúlik, majd leszakad s tökéletes csöppé alakul hulltában."
Radnóti 1941. november 28.-i naplóbejegyzése
 

Drucocu

Állandó Tag
Állandó Tag
Nagyon szertem Radnótit! :) Véleményem szerint a Nem tudhatom... című verse fejezi ki igazán a háború embertelenségét. Nem is a bombázást, a fegyveres harcokat, hanem az emberek közönyössé válását... Az élet ellentéte pedig nem a halál, hanem a közöny...
 

Stellanita

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedvenc költőm!!! Annyi méltósággal viselte az élete megpróbáltatásait,hogy mindenkinek csak példaképül szolgálhat. Ember tudott maradni a borzalmakban is, pedig ez sajnos nagyon keveseknek sikerül.
 

Stellanita

Állandó Tag
Állandó Tag
És még valami Radnótiról. Gimnazista koromban mindent faltam,ami vele kapcsolatos, a Naplót rongyosra olvastam. Nagyon megfogott a humora (is). Az egyik tréfája komoly vitát szított az akkori osztályunkban-sajnos néhányan nem tudták felfogni a nyelvi humort, csak a szavak jelentését:)

"Tegnapelőtt nő vert,
tegnap nőt vertem.
Ma nő ver."
Remélem pontosan idéztem-régen volt már. Ha hibáztam, javítsatok, kérlek :)
 
Oldal tetejére