...homályos emlékképek zöngtek az agyában. Emlékek, amelyeket nem tudott összeegyeztetni azzal, akit a tükörben látott, mikor teljes testében remegve valami borzalmas kimerültségtől, kicsoszogott a fürdőszobába.
Párnagyűrte arcán borosta sötétlett, vonásai tökéletesen ismeretlenek voltak önmagának. Csak a szeme, a tekintete maradt ugyanaz, s az elborzadástól tág pupillák mögött szinte hallhatóan sikoltozott egy megzavarodott lélek, miközben végigtapogatta-nézte a testét, és regisztrálta a változást, amit képtelen volt elfogadni: valami szörnyű, szörnyű hiba történt, míg ő eszméletvesztetten aludt. Sőt, talán még mindig alszik, és rémálmodik éppen. Mert az egyszerűen nem történhet meg, talán csak valami nevetséges, morbid fantasyben, hogy reggel férfiként ébred, nem igaz?!
Miután ezt eldöntötte, felegyenesedett, és újból végignézett magán. Aztán szó nélkül összecsuklott.