Konyv ajanlat

fmisi85

Állandó Tag
Állandó Tag
Én James Clavell " A SÓGUN" c. könyvét ajánlom!
Egyszerűen nem lehet letenni!
Minden évben előveszem és újra és újra elolvasom!
 

Linn2

Állandó Tag
Állandó Tag
Én Salamon Pál: A Sorel Ház című könyvét szeretném ajánlani, nem olyan régen olvastam és egyszerűen letehetetlen könyv...., legalábbis számomra az volt
 

thomas_comics

Állandó Tag
Állandó Tag
J. F. Cooper: A vörös kalóz

Egy izgalmakban fordulatos és megható történet fiataloknak és idősebnek egyaránt.
 

Heni1819

Állandó Tag
Állandó Tag
John A.L. - Hívj be

Nagyon érdekes és fordulatos könyv. Nem egy hagyományos vámpír könyv, sokkal realisztikusabb és komorabb
 

tade_m

Állandó Tag
Állandó Tag
Stieg Larsson Millenium triológiája.

Most került csak a kezembe... Egy nagyon izgalmas, fordulatokban bővelkedő regény. A három rész folyamatos történetet ölel fel.
Svédországban játszódó történet, mely egy lányról szól, aki különböző, néha már-már szürreálisan durva helyzetekbe kerül...
Letehetetlen!
 

Schuerue

Állandó Tag
Állandó Tag
Christopher Moore

Ha már ajánló, akkor nem maradhat ki Christopher Moore: http://hu.wikipedia.org/wiki/Christopher_Moore

Humora egyedi és gyilkosan szatírikus. Magyarul elsőként a Biff evangéliuma című regénye jelent meg.
"Jézus születésének történetét jól ismerjük. Csakúgy, mint bölcs tanításait, dicső cselekedeteit és isteni önfeláldozását a harmincadik születésnapját követően. De Isten Fiának gyermekkoráról és felnőtté válásának történetéről senki nem tud semmit – Biffet, a Messiás legjobb haverját kivéve, akit most az Úr parancsára feltámaszt egy Raziel nevű botcsinálta angyal, hogy írja meg a saját evangéliumát. Úgyhogy Biff egy szállodai szobába zárva nekiáll elmesélni az elveszettnek hitt évek történetét. Senkit és semmit nem kímélve végre kipakol a maga sajátos stílusában, és megosztja velünk, hogy hogyan is történt minden valójában, a betlehemi jászoltól egészen a Golgotáig. Biff evangéliuma tele van izgalmas kalandokkal, szerelemmel, varázslattal, kung-fúval, halottkeltéssel, démonokkal és dögös csajokkal. De bármi is történjen velük, egy biztos: Biffet nem olyan fából faragták, hogy csak úgy szó nélkül hagyja a legjobb barátját keresztre feszíteni. Nem. Ő harcolni fog a végsőkig."
 

hazsy

Állandó Tag
Állandó Tag
Balla D. Károly: TEJMOZI

Az egészen korai fényeket és a szünidős egyetemista lányokat kedvelte leginkább apám. A modellek hajnalban érkeztek felvillanyozva, izgatta őket a szokatlan feladat, csitítani kellett őket, hogy minket fel ne ébresszenek; erre aztán megjátszott buzgósággal kezdtek óvatoskodni, lábujjhegyre álltak, suttogtak, de a surranásaikkal és sistergésükkel keltett zajok mintha még élesebbek, vagy legalábbis izgatóbbak lettek volna a természetesnél, betöltötték a teret. Én ilyenkor már ébren voltam, megállapítottam, süt-e a nap, s ha úgy véltem, hogy igen, akkor kivártam, míg a lányok apámat követve betipegtek a műterembe, megitták kávéjukat, amivel a mester kedveskedett nekik, aztán levetkőzve várták, hogy beállítsa őket a megfelelő pózba, s amikor az alig hallható muzsika első foszlányai a frissen felnyitott festékes tégelyekből áradó illattal szinte egyszerre szűrődtek be hozzám, kikeltem ágyamból.
Csak résnyire kellett nyitnom az ajtómat, és máris ráláttam a szembülsőre, a műterem tejüveggel berakott ajtajára. Apám roppant kényes volt a fényre, azt mondta, arra is szüksége van, amennyi a délre napsütésben úszó előszobából érkezik. A tejüveg szépen szórja a fényt, ezt tétetett a tetőablakba is, ettől vált a műterme szemet bántóan ragyogóvá, odabent ő is egyfolytában hunyorgott, de épp ezzel az összecsippentett szemével látta olyannak a világot, amilyennek szerette: a tárgyakat eltúlzottnak, saját kontúrjaikon túlcsordulónak, a színeket vibrálónak, egymásba rezgőnek, a viszonyokat valószerűtlenségükben feltárulkozónak.
Én nem ezt a túlexponált valóságot kerestem, egészen más miatt tapadtam a tejüvegre.
Torkomban dobogó szívvel, lélegzetvisszafojtva figyeltem, apám hogyan instruálta, miként állította be modelljeit, tucatnyi különböző pózt is kipróbálva. A lányok leültek és lábujjhegyre álltak, guggoltak és könyökre dőltek, emelték, nyújtották karjukat, hajlították, keresztbe tették lábukat, oldalt fordultak vagy szemből, lebbent a hajuk, domborodtak fent és lent, elöl és hátul, mígnem aztán mozdulatlanná váltak. Apám felhangosította a gramofont, és én meredhettem vállra és combra, kebelre és ölre, képzeletben egészítve és élesítve ki a fényes tejben úszó részleteket, visszaidézve vagy továbbforgatva azt, amit láttam vagy látni szerettem volna. Egy idő után már bennem pergett a film, én vetítettem rá vágyképeimet a matt felületre, így hatoltam be a műterem elzárt világába, így férkőztem közelébe titkoknak és tilalmaknak, meztelen nőknek – és apámnak.
Mígnem egyszer, amikor legmélyén lebegtem teljes révültségemnek, anélkül, hogy a zene félbeszakadása ezt előre jelezte volna számomra, váratlanul felhasadt a mozivászon, és meztelen testére öltve apám egyik ócska festékes köpenyét elő nem lépett a csodák országából a legszebb tündér. Vastag ajkával hangtalan szót formált, köszönést talán, és amint a szemembe nézett, fájdalmas átlényegülést éltem át, amelybe egyaránt belesűrűsödtek hajnali szorongó óráim és a megkönnyebbülés felszabadult percei. Ott és akkor semmisült meg az apja titkaira sóváran áhítozó fiú, és állt talpra a büszke férfi. A kamasz elpirulva lesütötte volna szemét és szégyenében se moccanni, se szólni nem tudott volna, de a férfi nemcsak hogy állta az egymástól távol ülő szemek átható fekete tekintetét, hanem…
 

Schuerue

Állandó Tag
Állandó Tag
Mysterious Universe

Nem egy könyvet, nem is csak egy irót, hanem "világot" ajánlanék mindazok figyelmébe, akik örömüket lelik a fantasztikus irodalomban.
A Mysterious Universe regények és novellák az emberiség eljövendő ezer évében játszódó történetek, bár hogy egész pontosak legyünk, időutazás révén még ókori események is bekerülnek a képbe. Illetve ókori események kapnak egészen más, fantasztikusm ugyanakkor misztikus magyarázatot két egymáshoz szorosan kapcsolódó regény lapjain.
A világot több, s nem csak sci-fi rajongók körében népszerű író használja és teremti egyszerre. A felölelt évezredben igen változatos korszakokat és még annál is eltérő bolygókat, kultúrákat és vallásokat vonultatnak fel. A történetek nem kapcsolódnak egymáshoz, - persze a kétkötetes regények kivételével - a "sorozatok" főszereplőik és vissza- netán előre utalásik okán tartoznak egybe. A több író több hanvételt is jelent, sőt még az azonos szerző eltérő sorozatai, művei is változatos szellemben születtek, a szarkazmussal gazdagon átitatott humortól a sötét hangulatú techno fictionig változó skálán. A világban jól megfér egymás mellett a technológia a misztika (vagy ha jobban tetszik mágia) és a vallás. Valójában nem férnek meg egymás mellett, hanem jobbára egymásnak feszülnk, s bizonyos esetekben egymásba fonódnak, igen érdekes de minden esetben végtelenül veszélyes elegyet alkotva.
S, hogy akkor miért is egy világ ez a misztikus univerzum? Mert az alapokat első regényeikkel megteremtő két író egymásra tett kikacsintásai további tollforgatók és mesegyárosok kedvét is meghozták arra, hogy például egy novellában csak a helyzet vagy korszak leírásában felvetődött névből űroperát kanyarítsanak.
Ami pedig igazán a szívem csücskévé teszi ezt a kitalált univerzumot, hogy az írók magyarok, s ez nem egyszer tükröződik a témaválasztásban, a szereplőkben vagy eseményekben, hol komolyan hol pedig maró iróniával.
 

jeles1

Állandó Tag
Állandó Tag
Michael Seed-Senki fia

Michael Seed-Senki fia

„Legelső emlékem az, hogy édesanyámmal meg akarunk szökni. Nem a nyomor elől, hanem a rettegés, a gyűlölet és az erőszak elől. Az ember elől, aki vert és kínzott mindkettőnket, aki az apám volt. Még csak négyéves voltam, így aztán nem tudtam se megvédeni magamat, se visszaütni. Apám szerint semmirekellő, rossz fiú és haszontalan kölyök voltam, aki csak feleslegesen foglalja a helyet. Gyakran mondogatta, hogy a senki fia vagyok. Én elhittem. Úgy nőttem fel, hogy tudtam, rossz és ostoba vagyok, a családunk pedig teljesen hétköznapi.” Michael Seed gyermekkora mindennapos megpróbáltatások sorából állt. Éheznie kellett, megkínozták, ötévesen az apja szexrabszolgája lett, és az édesanyja rettenetes öngyilkossága után folyamatosan durva bánásmódnak van kitéve az iskolában is. A nagyszülei, akik védelmet és szeretetet nyújthattak volna számára, csak tetézték a gondjait szívtelen és számító kegyetlenségükkel, ő pedig éveken át csak tetézték a gondjait szívtelen és számító kegyetlenségükkel, ő pedig éveken át öngyilkos akart lenni. Annak ellenére, hogy az élete ilyen borzalmasan kezdődött, Michael nem adta meg magát, és hihetetlen rugalmasságról és eltökéltségről téve tanúbizonyságot sikeres és befolyásos emberré vált. Egy életen át tartó hallgatás után most már el tudja mesélni a történetét, amely legyen bármilyen megrendítő, ékes bizonyítéka az emberi bátorságnak és annak a figyelemre méltó képességnek, hogy végül győzedelmeskedni tudott az ellopott gyermekkor borzalma felett. Michael Seed, a ferences rend szerzetes papja három egyetemi diplomát és két doktori címet szerzett. A sztárok papjának is nevezik, hiszen a Parlament ismert alakja. Rendszeresen megfordul a Downing Streeten is, mivel az utóbbi hat miniszterelnökkel baráti kapcsolatot ápol. Egyaránt otthonosan mozog a Vatikánban, London belvárosában, a Buckingham-palotában és a showbusiness világában.


Pár hete olvastam, de azóta is sokszor eszembe jut, megdöbbentő!
Csak erős idegzetűeknek ajánlom, mert hihetetlen részletességgel írja le az író azokat a válogatott kínzásokat, amiben az apja részesítette Őt!
 

jeles1

Állandó Tag
Állandó Tag
Kate Furnivall

Pár napja kezdtem, de már az első részt kiolvastam, letehetetlen azoknak is, akik annyira nem szeretik a történelmi könyveket! :)

Szentpétervár ékköve:
Ármány és szenvedély a cári Oroszországban, az Orosz ágyas, a Lydia titka és a Vörös sál című bestsellerek szerzőjétől.
Valentina éppen a családi birtok erdeiben barangol, amikor váratlan és ijesztő események sorozata alapjaiban megváltoztatja az életét. A forradalmárok felrobbantják a nyaralójukat és a húga lebénul.
Az arisztokrata származású Valentina Ivanova II. Miklós cár pénzügyminiszterének lánya, s most szembesülnie kell az omladozó cárizmus minden szörnyű következményével. Úgy érzi, meg kell keresnie útját az életben. Közben folyamatosan harcban áll családjával, mivel nem akar fejet hajtani apja akarata előtt, hogy egy előre elrendezett szeretetlen házasságra lépjen a fiatal és tehetős orosz gróffal.
Az erős akaratú, lázadó Valentina beleszeret Jens Friisbe, az egyenes jellemű és szenvedélyes dán mérnökbe. Mindent elsöprő szerelmük örökre összeköti az életüket.
Mindeközben Szentpétervárott folyamatosak a zavargások. A fényűző nemesség és a munkásosztály között egyre nagyobb a szakadék. A cár és a Duma “egymás torkának esnek”, s az elegáns, pazar cári udvarnak meg vannak számlálva a napjai…
A szerző érzékletes leírásai szemünk elé tárják a cári Oroszországban zajló forradalom minden árnyoldalát. Letehetelen, gyors tempójú tanulságos, erős érzelmeket ébresztő olvasmány!
Az írónő élménydús és elgondolkodtató történeteit saját családjának sorsa ihlette, mely generációkkal ezelőtt indult a cári Oroszországból….


Az orosz szerető:
Valentina Ivanova arisztokratikus származású fehérorosz zongoraművésznő, aki eddig csak elit orosz körökben forgott, mígnem a bolsevik forradalom idején, családjával menekülni kényszerül a hazájából. Sok viszontagság után végül Kínában, Juncsow orosz negyedében talál menedéket magának és lányának, Lydiának. A túlélés azonban nehéz műfaj. Valentina titkok, depresszió és alkoholizmus veszélyes örvényébe süllyed. A gyönyörű fiatal nő, férfi csodálóitól kapott ajándékokból, és esélyeken való fellépéseiből próbálja fenntartani magát és leányát. A tizenhat éves, megfékezhetetlen Lídia, édesanyja tudta nélkül lopásokból egészíti ki jövedelmüket. Amikor a nyughatatlan lány magára vonja a maffia figyelmét, Csang an Lo személyében váratlan megmentőre talál. Az intelligens, vonzó kínai fiú kiváló kung u harcos. A két különleges fiatal ebben a veszélyekkel teli világban egymásba szeret, s szembe kerülnek Juncsow ádáz triádjával és a városban letelepedett fehér kolónia szigorú korlátaival. Lydia sorsa tükröződik Theo Willoughby, a brit iskolaigazgató életében is. Theo minden erejét megfeszítve próbálja megőrizni iskoláját és boldog életét gyönyörű kínai szeretőjével, Li Mejjel. A küzdelem során összejátszik Li Mej elhidegült apjával, a Fekete Kígyók Maffia fejével, és miatta belebonyolódik a juncsow-i ópium-csempészetbe is. A szerző életszerűen festi le Lydia egyéniségét és személyes küzdelmeit a Kínai korrupcióval, és gonoszsággal bemocskolt különleges világban, ahol a gyönyörű és bátor lány nap mint nap keményen küzd szeretteiért.

Lydia titka:
1929. Oroszország. A fehérorosz arisztokrata származású Lydia Ivanova élete veszélyben forog. Az emberek a besúgóktól és munkatáboroktól való félelem állandó árnyékában élnek. Senkiben sem lehet megbízni. A zabolátlan, „rókalelkű” Lydia, édesapja Jens Friis keresésére indul. Sokáig úgy hitte, hogy az apját megölték a bolsevikok, amikor még öt éves kislány volt. Nemrég azonban megtudta, hogy egy szibériai munkatáborban mégis életben van. Vele tart féltestvére Alekszej és a család barátja Liev Popkov, a hatalmas kozák is.Jelenlegi lakhelyükről, a Kínában lévő orosz negyedből indulnak el a veszedelmekkel teli több ezer kilométeres utazásra, hogy átszeljék a hatalmas, hófödte Oroszországot. Az utazás során azonban Lydia lelke képzeletben folyamatosan szerelméhez, Csang An Lohoz tér vissza, aki Kínában maradt. Lydia, Oroszországban összebarátkozik Antoniával, a munkatábor vezetőjének bánatos, vonzó feleségével és az ő segítségével próbál kapcsolatba lépni az édesapjával.
A rengeteg viszontagság közben azonban Lydia olyan megdöbbentő titkot őrizget, amely a történet végén egészen más megvilágításba helyezi az eseményeket…

A vörös sál:
Kate Furnivall új könyve, amely szintén valós események alapján íródott, egy elsöprő erejű szerelmes regény, mely 1933-ban játszódik Oroszországban és a szerző családjának – akik arisztokrata származásuk miatt kénytelenek voltak a forradalom idején hazájukból elmenekülni – történeteit jeleníti meg az olvasók előtt. A megdöbbentő fordulatokban gazdag kötet a végzetes szerelemről s két fiatal nő önzetlen barátságáról, mélyről jövő erejükről és a boldogabb jövő iránti vágyukról szól. A reménytelen helyzet, melybe az országukban dúló ellentétek miatt kerültek, nem töri meg őket, hanem egymást segítve, elképesztően kitartóvá és elszánttá válnak…
Szófia Morozovát két dolog tartja még életben a Davinszkij munkatáborban: a remény, hogy egy napon szabad lesz, s a törékeny Anna Fedorinához fűződő barátsága. Az előkelő származású Anna csodás történeteket mesél neki Szentpéterváron töltött varázslatos gyermekkoráról és Vaszilij iránt érzett izzó szerelméről. Ezek a visszaemlékezések segítik őket a borzalmak elviselésében és a túlélésben. Amikor Anna súlyosan megbetegszik, Szófia megfogadja, hogy elszökik a táborból, s megkeresi a lány gyermekkori szerelmét, Vaszilijt, hogy a segítségét kérje barátnője megmentéséhez… Szófia tudja, hogy az élet megváltozott és már semmi nem olyan, mint Anna kislánykorában. A veszélyes keresgélés közben felfedezi az országot behálózó titokzatos hazugságok bonyolult szövedékét, megtapasztalja a bátorság és hűség béklyóját, és a mindent elsöprő szerelem erejét, mely már-már veszélybe sodorja Annának tett ígéretét. Szétszakadva hűség és vágy között, veszély és szenvedély között, Szófia válaszút elé kerül…
 

Schuerue

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha már ajánlgattam az MU könyveket úgy általában kiteszem a kedvenceim fülszövet néhány ajánló szó kíséretében.

Elsőként legyen egy rendhagyó, hiszen a Mysterious Universe megyegyezéses idősíkjából (az elkövetkező ezer év) erősen kilóg Fawcett (Fonyódi Tibor) Katedrálisa. Mondjuk abból a szempontból is rendhagyó, hogy nem egy, hanem két regény, de a történet folyamatos. Gyakorlatilag csak terjedelmi - s talán határidő - okból jelent meg két regényként, egy későbbi kiadás során amúgy is egy kötetbe került, címe pedig a közös nevezőre, a Katedrálisra rövidült. Nem keverendő össze Follet hasonó című művével.

A Katedrális harcosai

A XXIII. század végén élő Mark Wilson, Los Angeles-i újságíró nem hisz az időutazásban és a bukott angyalokban, de idővel arra kényszerítik a különös körülmények, hogy változtasson az álláspontján, hasonlóképpen Tess Gordonhoz, aki illegális utcai harcok bajnokaként él Los Angeles technokrata poklában, miközben élete szakadatlan menekülés a világot kormányzó Novus Ordo Seclorum egyik hercege elől…
Mark és Tess találkoznak, és egymásba szeretnek. Sorsuk hamarosan összefonódik a Katedrálissal, s így a világtörténelemmel, mert az időutazás monopóliumát birtokló, titokzatos intézmény arra kényszeríti őket, hogy visszatérjenek az ókori Rómába, Néró császár korába, ahol az „Intervenció”-nak nevezett elitkommandó oldalán kell harcolniuk a természetfölötti erők, ördögök és démonok pokolbéli erői elen…
Kerwin ezredes és különlegesen képzett alakulata megérkezik az ókori Pompeii-be, ahol döbbenten szembesülnek a tényekkel: mindannyian egy olyan összeesküvés áldozatai, amelynek kibogozhatatlannak tűnő szálai a Katedrális és az 1540-ben alapított jezsuita rend legbefolyásosabb mestereinek kezében futnak össze.
A Katedrális legendája

A XXIII. század csúcsfegyverzetével felszerelt elitkommandó áll az ókori Róma kapui előtt, hogy harcba szálljon a várost megszállva tartó démoni légióval, melynek tagjai olyan természetfölötti és mentális hatalommal bírnak, hogy Kerwin ezredes és interveniós csapatának tagjai joggal hihetik, a pokol rettenetes seregével készülnek összecsapni, s a harc tétje nem csupán az emberiség jövője, hanem tulajdon sorsuk, üdvösség vagy örök kárhozat…
A Katedrális-ciklus második kötetében megelevenedik Néró császár kora, az ókori Róma hétköznapjai, a kora hajnalig tartó lakomák, a véres gladiátorküzdelmek, a látványos kocsiversenyek színpompás világa, szerelem, gyűlölet és ármány, s mindez olyan lebilincselő, izgalmas módon, ahogy a szerzőn kívül csak nagyon kevesen tudják megmutatni.
 

hukkle

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem Arthur C. Clarke volt teljesen pozitív író. A gyermekkor vége c. műve nagyon jó volt. Ja és Sztrugackij testvérektől a Piknik az árokparton is szuper
 

Lujzi-olvas

Állandó Tag
Állandó Tag
Csak ajánlani tudom, Iny Lorentz - A szajha című könyvét.
Konstanz, 1410: az egyházszakadástól és erkölcsi hanyatlástól sújtott Európában a gazdag kereskedőcsalád sarja, Marie, az esküvőjére készül. Bár vőlegényét nem maga választotta, elfogadja szeretett atyja döntését, aki egy szépreményű ifjú nemeshez, Ruppertus Splendidushoz szánja. Az esküvői előkészületek váratlanul rémálomba illő fordulatot vesznek: menyasszonyi csokor helyett megbecstelenítés, a városból való kiűzetés és a szajhaság bélyege jut Marie osztályrészéül. Az álnok Ruppertus intrikája miatt a lány egy nap leforgása alatt elveszti becsületét, családját és vagyonát. Száműzetése után Marie életét a tapasztalt örömlány, Hiltrud menti meg, aki bevezeti őt az egyetlen mesterségbe, ami egy megbélyegzett nőnek sorsául juthatott: a szajhaságba. Számtalan testi és lelki megaláztatás közepette a lányt egy cél tartja életben: egykori vőlegénye elleni bosszúvágya. Öt évvel később, amikor a konstanzi zsinatra igyekeznek az egyházi és világi méltóságok, és persze a nagyurak szórakozását biztosító örömlányok is, Marie számára a bosszú lehetősége karnyújtásnyira kerül...

Számomra letehetetlen könyv volt.
 

Silverin

Állandó Tag
Állandó Tag
Mary Ann Shaffer és Annie Barrows - Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Ez az egyik legbájosabb könyv amit az utóbbi időben olvastam. Egy kis közösség áll a középpontjában Guernsey-n (Csatorna szigetek tagja, Angliaés Franciaország között). A II. világháború után egy angol írónő el kezd érdeklődni az itteni emberek iránt, a német megszállás után, és elhatározza, hogy egy könyvet ír. A könyv formája főleg ennek az írónőnek a levelezéseiből áll a szigeten lakó emberekkel, a szerkesztőjével, barátaival. Szépen lassan egyre jobban megismerjük ezeket a különleges embereket és az életvitelüket, és azt, hogy mi történt a megszállás alatt. Szerintem egy varázslatos és olykor olyan szívmelengetően tündéri könyv. Nem vagyok jó a szavakkal úgyhogy nem is nagyon tudnék többet mondani róla. Akit érdekel utánakereshet és biztos sokkal érdekfeszítőbb ajánlást is talál. Én mindenesetre nagyon tudom ajánlani akár egy ajándéknak is.
Édesanyám kapta karácsonyra és hónapokig rágta a fülemet, hogy olvassam el (általában nem egyezik az ízlésünk, szóval sokáig tartott mire rávett engem erre), és engem is teljesen elbűvölt.
 

damilka03

Állandó Tag
Állandó Tag
Tóth Krisztina: Pixel

részlet:
Első fejezet, avagy
a kéz története



A kéz ujjai rövidek és párnásak, a körmök tövig vannak rágva. A kéz egy hatéves fiúé. A kéz ujjai segítenek számolni, a kéz segít eltakarni a szemet. A gyerek egy hokedlin ül, és szabókrétával köröket firkál az asztallapra, noha többször megkérték már, hogy ezt ne csinálja. Csigavonalban rajzolja a karikákat, és azt képzeli, hogyha végtelen hosszú ideig köröz, akkor a vonalak egymásra rakódnak és majd kiemelkednek térben az asztallapból, mint egy térbeli rugó. Megpróbálta ezt elmagyarázni a többieknek is, de mindenki félbeszakította, úgyhogy most egyedül, félrehajtott fejjel dolgozik a deszkán, karjával takarva a rajzot. A szabókrétát a fiókban találta meg, oda dugták el a nagyok. A kisfiút egyébként Dawidnak hívják, a varsói gettóban lakik az anyjával, Bozenával és annak nővéreivel. Az ajtót belökik, a szobában tartózkodó három ember a sarokba szorul. Amikor Celina felugrik, még észreveszi a szabókrétát, de mondani már nem tud semmit, mert lelövik. A szabókréta leesik és kettétörik. Később, amikor a fiókban idegenek kutatnak evőeszközök és ezüstnemű után, valaki rálép. Dawid sajnos később sem tudja befejezni a krétás kísérletet, mert nem éli túl a háborút. Treblinkában hal meg.

Tévedtem, tévedtem. Nem Treblinkában hal meg. És nem is kisfiú, hanem kislány. De hát ezek a gyerekkezek annyira egyformák: a körmök rövidre vannak rágva, az ujjak puhák és tömpék. Mégiscsak kislányé ez a kéz, a kislány neve Irena. Litván, Vilnából jött. Összevissza beszélek, mert mindent egyszerre szeretnék elmondani. Hogy is lenne litván! Csak első pillantásra tűnt szőkének. Igen, szőkének tűnt, pedig a haja egész sötét és göndör. Valójában – és ez az igazság – Gavrielának hívják. Szalonikiben született, és 1943 februárjában kerül Auschwitzba. Túléli a háborút, de elveszti az anyját és a hazáját. Később Párizsban telepszik le és francia könyvelő lesz belőle. Igen, így is történhet.

A férje egy nagyon kedves, gyér hajú tisztviselő a BNP Paris Banknál, de ez egyáltalán nem tartozik a történethez. Gavriela franciául gondolkodik, és görögül felejt. Az anyja nevét, Domna, egyre inkább úgy hallja, mintha a francia átok szó visszhangzana belőle. A gyerekeivel is csak franciául beszél, a görög irodalmat szintén francia fordításban olvassa. A keze kifejezetten csúnya, az ujjai rövidek, ezért még a férjétől kapott ékszereket sem viseli. Egy bőrdobozban tartja őket. Gavriela nem boldog, mert ez Párizsban is keveseknek sikerül, de tulajdonképpen elégedett. Van egy barátnője, akivel együtt járnak vásárolni.

A barátnő feltűnően hasonlít Gavrielára: amikor a metrón egymás mellett ülnek, az utasok rendre testvéreknek nézik őket. A barátnő egyébként félig román, félig magyar, és neki is őszülő, göndör haja van. Tudom, ez így egyre bonyolultabban hangzik, de nem simíthatjuk fényes bojttá a valóság széttartó, kusza szálait. A barátnőnek szintén csúnya keze van, de már nem foglalkozik vele, mert öreg.

Ezt a kezet hajdanán valaki elengedte. Az anyjának annak idején szeretője volt Kolozsváron. Amikor híre ment, hogy kiürítik a gettót, a szerető szerzett két menlevelet. Az anya három napig tépelődött, aztán elment a szeretővel, és magára hagyta az akkor négyéves Cosminát. Azt gondolta, inkább a saját életét menti. Egy csomagot tett a gyerek ölébe, aztán elindult, hátra se nézett. Ez az Írisz-telepen történt, 1944. május 13-án. Mindez csakis azért érdekes, mert Cosmina fia később szintén május 13-án született, és David lett a neve. Természetesen semmi köze nincs a varsói gettóban látott kisfiúhoz, akinek ugyanez volt a neve, de akit később mindenki elfelejtett. Ezt a Davidot nem felejtették el. Magyar dédapja, aki a háború poklát valahogy túlélte, de Ceauşescu mennyországát már nem, még pont értesült a születéséről. És rossz ötletnek tartotta a David nevet, de ez nem tartozik ide. A fiú az elengedett kéz történetét viszont (és szerencsére) nem tőle tudta meg, hanem a téglagyári gettó más lakóitól, akik rémülten és haragosan dajkálták annak idején az elárvult Cosminát.

Hazudtam, de valamiért így láttam helyesnek. David sohasem tudta meg, hogy az anyja kezét valaki elengedte. Senki nem maradt ugyanis, aki még találkozhatott volna vele, és elmondhatta volna, hogyan könyörgött annak idején az anya a szeretőnek, hogy adja neki mindkét menlevelet, és hogyan győzött végül szerelmes, megzavart fejében az élni akarás. Gavriela sem ismeri ezt a történetet, ő egy másik történetet hallott az elengedett kézről. Ő úgy tudja, hogy mindez a távoli Litvániában, Vilniusban történt, és hogy a kislányt valójában Irenának hívták. Hogy Irena kezét engedték el, és Irena anyja hagyta ott a gyerekét. És azt is tudni véli, hogy egyikőjük sem élte túl a háborút.

Mindez persze ellenőrizhetetlen. Keringenek a nevek, nehéz volna mindennek utánajárni. Többnyire feltételezésekre kell hagyatkoznunk. A krétás kísérlet például elméletben megvalósítható, hiszen a vonalaknak van kiterjedésük. Dawidnak vélhetően igaza volt. Ha az ember végtelen hosszú ideig köröz ugyanazon a felületen, akkor a rajz egy idő után kúp formában kiemelkedik az asztallapból, és tapintható domborulatot alkot, ami nem azonos a fán található csomóval. Papíron is ki lehet próbálni, ám a világon még soha senkinek nem volt türelme hozzá, hogy elegendő ideig csinálja.
 

Sini09

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha valaki még nem olvasta volna, ajánlom Gabriel Garcia Marquez Nobel-díjas író műveit, főleg a Száz év magányt és a Szerelem a kolera idejént.
 

Karway

Állandó Tag
Állandó Tag
Én az utóbbit olvastam, nagyon a végére nagyon tetszett, de a remek nyelvezet mellett gyakran találtam igen lassúnak a cselekményét. Leginkább egy lassan hömpölygő folyó jut róla az eszembe. (Ami egyébként a regényben is szerepelt.)
 
Oldal tetejére