PALINDROM - visszafelé olvasva is ugyanaz
- Téma inditó dulifuli
- Kezdés dátuma
Magyar palindrom szerelmes levél
Az 1800-as évek vége táján, egy Breyer Gyula nevű magyar sakknagymester írt egy szerelmes levelet, ami oda-vissza olvasva ugyanaz:
Nádasi K. Ottó Kis-Adán, májusi szerdán e levelem írám. A mottó: Szivedig ime visz irás, kellemest író! Szinlelő sziv rám kacsintál! De messzi visz szemed… Az álmok (ó csaló szirének ezek, ó csodaadók) elé les. Irok ime messze távol. Barnám! Lám e szivindulat Öné. S im e sziv, e vér ezeket ereszti ki: Szivem! Ime leveled előttem, eszemet letevő! Kicsike! Szava remegne ott? – Öleli karom át, Édesem! Lereszket évasziv rám. Szivem imád s áldozni kér réveden – régi gyerekistenem. Les im. Előtte visz szived is. Ég. Érte reszketek, szeret rég és ide visz. Szivet – tőlem is elmenet – siker egy igérne, de vérré kinzod (lásd ám: ime visz már, visz a vétek!) szerelmesedét. Ámor (aki lelőtt ó engem, e ravasz, e kicsi!) Követeltem eszemet tőled! E levelem ime viszi… Kit szeretek ezer éve, viszem is én őt, aludni viszem. Álmán rablóvá tesz szeme. Mikor is e lélekodaado csók ezeken éri, szól: A csókom láza de messzi visz!… Szemed látni csak már!… Visz ölelni!… Szoríts!… Emellek Sári szivemig. Ide visz Ottó. Ma már ím e levelen ádresz is uj ám: Nádasi K. Ottó Kis-Adán.
Az 1800-as évek vége táján, egy Breyer Gyula nevű magyar sakknagymester írt egy szerelmes levelet, ami oda-vissza olvasva ugyanaz:
Nádasi K. Ottó Kis-Adán, májusi szerdán e levelem írám. A mottó: Szivedig ime visz irás, kellemest író! Szinlelő sziv rám kacsintál! De messzi visz szemed… Az álmok (ó csaló szirének ezek, ó csodaadók) elé les. Irok ime messze távol. Barnám! Lám e szivindulat Öné. S im e sziv, e vér ezeket ereszti ki: Szivem! Ime leveled előttem, eszemet letevő! Kicsike! Szava remegne ott? – Öleli karom át, Édesem! Lereszket évasziv rám. Szivem imád s áldozni kér réveden – régi gyerekistenem. Les im. Előtte visz szived is. Ég. Érte reszketek, szeret rég és ide visz. Szivet – tőlem is elmenet – siker egy igérne, de vérré kinzod (lásd ám: ime visz már, visz a vétek!) szerelmesedét. Ámor (aki lelőtt ó engem, e ravasz, e kicsi!) Követeltem eszemet tőled! E levelem ime viszi… Kit szeretek ezer éve, viszem is én őt, aludni viszem. Álmán rablóvá tesz szeme. Mikor is e lélekodaado csók ezeken éri, szól: A csókom láza de messzi visz!… Szemed látni csak már!… Visz ölelni!… Szoríts!… Emellek Sári szivemig. Ide visz Ottó. Ma már ím e levelen ádresz is uj ám: Nádasi K. Ottó Kis-Adán.
Szabó Tibor (madera) 2008. december 27. (1130 karakter)
Adoma
Ki ég, iskolát nem alkot ám az s alávalót ró bitóba zsarnoki X- el, aláz.
A tagom is előttem lelé. Finom édes a hosszú zsineg, ígér, költ oda ki tehetség?
Ő?
Hörögését, á, népének, ó, soha s cserevallás él. Ezek, Előd, Demeter, Géza, oguz, a hősök, Kürt- ős – emleget, eb amit oda írtak.
A rege majd a menedék alatt áll és Emesét nem adja már.
S ím aha, régi ikonra szótárát íratja, ró.
Rokkanó haza levén élő komor máz s a számadót sommás igém ad.
Ó, Marót alatt ölt az orosz s éledne, retteg nőd. Öreged ír. E dühös költő szeme réved, noha rémes, amit ima sem ér a hon, de vérem ez s ötlök s ő hű, de rideg erő döngette.
Rend, e lész, sorozat, lőtt a lator amoda még is. Ám most óda mázsa szám.
Romok ölén ével az, a Hon!
Akkor, ó, rajta rí, tár át, ó, zsarnoki, ígér a hamis rá, majd a mentése.
Mesél….
Láttalak, édenem adja meg e rakat riadót?
Ima?
Beteg elme s ő trükkös, ő hazug
Ó, az égre te!
Meddő!
Lekezel és áll.
A veres csahosok!
E népén át és égő röhögés, tehetik, adót lök rég. Igen is zúz s soha se démoni félelmet tőle, simogat az ál.
A lexikonra: Szabó Tibortól a válasz.
A mátok, lamentálók s igéik amoda.
Adoma
Ki ég, iskolát nem alkot ám az s alávalót ró bitóba zsarnoki X- el, aláz.
A tagom is előttem lelé. Finom édes a hosszú zsineg, ígér, költ oda ki tehetség?
Ő?
Hörögését, á, népének, ó, soha s cserevallás él. Ezek, Előd, Demeter, Géza, oguz, a hősök, Kürt- ős – emleget, eb amit oda írtak.
A rege majd a menedék alatt áll és Emesét nem adja már.
S ím aha, régi ikonra szótárát íratja, ró.
Rokkanó haza levén élő komor máz s a számadót sommás igém ad.
Ó, Marót alatt ölt az orosz s éledne, retteg nőd. Öreged ír. E dühös költő szeme réved, noha rémes, amit ima sem ér a hon, de vérem ez s ötlök s ő hű, de rideg erő döngette.
Rend, e lész, sorozat, lőtt a lator amoda még is. Ám most óda mázsa szám.
Romok ölén ével az, a Hon!
Akkor, ó, rajta rí, tár át, ó, zsarnoki, ígér a hamis rá, majd a mentése.
Mesél….
Láttalak, édenem adja meg e rakat riadót?
Ima?
Beteg elme s ő trükkös, ő hazug
Ó, az égre te!
Meddő!
Lekezel és áll.
A veres csahosok!
E népén át és égő röhögés, tehetik, adót lök rég. Igen is zúz s soha se démoni félelmet tőle, simogat az ál.
A lexikonra: Szabó Tibortól a válasz.
A mátok, lamentálók s igéik amoda.
A sámán
Ad látnoki zenéje, diakónus ő, holdavató
Mesél égerőt, mer-e tenni, hős és óv.
Rozsda te-teneked erő pengéden,
Év ír ékérőt nemes reve zárt.
No, kártevőköt űzet.
És, ég! Röpdösöl bőrrosta,
Ragadd, a ráverésére vár!
Add a garat- s orröblösöd pörgését,
Ez, ütő, követ - rákontráz a verse, mentő.
Ré kéri véned, égne pőre,
De kenetet adsz, orvos, és ő hinne.
Teremtő! Regélésem óta vadló…
Hősunoka idején ez ikont áldaná mása.
Szabó Tibor 2010. 05. 17.
Ad látnoki zenéje, diakónus ő, holdavató
Mesél égerőt, mer-e tenni, hős és óv.
Rozsda te-teneked erő pengéden,
Év ír ékérőt nemes reve zárt.
No, kártevőköt űzet.
És, ég! Röpdösöl bőrrosta,
Ragadd, a ráverésére vár!
Add a garat- s orröblösöd pörgését,
Ez, ütő, követ - rákontráz a verse, mentő.
Ré kéri véned, égne pőre,
De kenetet adsz, orvos, és ő hinne.
Teremtő! Regélésem óta vadló…
Hősunoka idején ez ikont áldaná mása.
Szabó Tibor 2010. 05. 17.
Ős imád
Éden e történet s irata.
Vizeké - lápoké géme ki kalandor mint éj,
erek ni, eső szédít és emel el.
Ődeleg-é Rima, Sajóra vár?
Duna terítse medrét,
Tisza, Körös, a Maros, a fakó Szamos
civakodó kavicsom az.
Sok a fasora ma s örök az.
S itt érdemest ír e tanú Dráva rója
s ami rég eled, ölel,
Emesét idéz s őseink erejét.
Nimród, na lakik-e még ék, opál ék-e?
Zivatar istenét rőten… e dédám is ő.
Szabó Tibor 2009.06.03.
Éden e történet s irata.
Vizeké - lápoké géme ki kalandor mint éj,
erek ni, eső szédít és emel el.
Ődeleg-é Rima, Sajóra vár?
Duna terítse medrét,
Tisza, Körös, a Maros, a fakó Szamos
civakodó kavicsom az.
Sok a fasora ma s örök az.
S itt érdemest ír e tanú Dráva rója
s ami rég eled, ölel,
Emesét idéz s őseink erejét.
Nimród, na lakik-e még ék, opál ék-e?
Zivatar istenét rőten… e dédám is ő.
Szabó Tibor 2009.06.03.
Hátha még nem voltak ezek a klasszikusok:
Kitűnő vőt rokonok orrtövön ütik
Te mező, neveled eleven őzemet!
Kitűnő vőt rokonok orrtövön ütik
Te mező, neveled eleven őzemet!
Hasonló témák
