Nagyúr saját versei

nagyúr · 2012 Április 1

Zsazsa61 írta:
nagyúr írta:

"A ceruza"

Kedves kis vers az ovisoknak. Igazán remek, hogy gondolsz rájuk is! Köszönöm az ő nevükben is.
Zsazsa

Kattints a kibontásához...

Egy ovis is megérdemel egy verset. Nekik még szépnek tűnik a világunk. Azonban mindhiába, ha a szülőket tönkreteszik, mert akkor a gyermek akaratlanul is rossz helyzetbe kerül majd.
Szép dolog, hogy így gondolsz rájuk.
Kellemes hétvégét!
Nagyúr :444:

sorcier · 2012 Április 2

nagyúr írta:
A ceruza

(Ovis farsangra készült.)

Aranyos kis vers

nagyúr · 2012 Április 2

sorcier írta:
Aranyos kis vers

Örülök, hogy tetszik. Köszönöm szépen.
Legyen szép napod!
Nagyúr

kispillangó · 2012 Április 14

nagyúr írta:
A bor

Az ember néha fáradt, izzadt testét belepi a por,
Jólesik olyankor egy pohár hideg bor.
Ki milyet szeret, vöröset, fehéret,
A tüzes boroktól az egyén feléled.

Ahány személy, annyiféle mérce.
Van kinek a bortól jön meg dühe, mérge.
Más ellenkezőleg. Akár ihat több üveggel,
Mégsem bánt senkit, semmilyen szöveggel.

A bor egészséges ital, jó ha van belőle,
De az sem veszít, ki semmit nem tud felőle.
Kinek sok üres borosüveg lepi el a polcát,
Az lehet, elitta már eszét, sőt talán a sorsát.

Jó kis vers, jó témaválasztás

Esetenként egy pohár jó minőségű ebből az aromás nedűből életminőségjavító hatással bír

nagyúr · 2012 Április 16

kispillangó írta:
Jó kis vers, jó témaválasztás
Esetenként egy pohár jó minőségű ebből az aromás nedűből életminőségjavító hatással bír

Teljesen egyetértünk kedves Kispillangó. Szívből örülök, hogy ismét köreinkben üdvözölhetlek. Már hiányoztál.
Nagyúr (Gyula) :..:

nagyúr · 2012 Április 16

Régi idők

Pista bácsi lassan, mélyen elgondolkozva sétált az utcán. Kicsit nehezen mozgott már. Nagyon fájtak az ízületei. Szomorkásan mosolygott, mikor arra gondolt, hogy milyen gyors és fürge volt annak idején. Felesége már nem élt. Tíz éve elhunyt egy balesetben.
Ma ünnepelhette a 90. születésnapját Ez férfiaknál elég ritkának számít. Legnagyobb örömére meglátogatták az unokái, Andi és Betti. Fia, Karcsi és menye Judit, most külföldön tartózkodik. Hivatalos ügyeket kell intézniük. A saját cégük terjeszkedésén dolgoznak. Természetesen telefonon keresztül Ők is felköszöntötték. Ez igazán jóleső érzés volt, de az unokáknak valahogy mégis jobban örült.
- Imádunk nagypapa! Boldog születésnapot és jó egészséget kívánunk Neked! – mondták szinte egyszerre a lányok. Már kész felnőttek. Andi 23, Betti 20 éves.
Miután Pista bácsi kissé nehézkesen elfújta a 90 szál gyertyát, mindhárman nekiláttak egy-egy szelet torta elfogyasztásának.
- Mesélnél a fiatal korodról nagypapi? - kérdezte Andi.
- Ez jó ötlet. Mesélj Nekünk a bálokról! - csatlakozott Betti.
- Jó, legyen. Az Én időmben még nem voltak diszkók. Mi bálokba jártunk ismerkedni és táncolni. Bál sem volt túl gyakran. Ráadásul a lányokat elkísérte az anyjuk, vagy egy közeli nőrokonuk, hogy szemmel tartsa őket és vigyázzon rájuk. Így megismerkedni nem igazán volt könnyű akkoriban. Hiszen ki szereti, ha szemmel tartják, ha minden mozdulatát árgus szemek figyelik. -
- Még szerencse, hogy ez manapság nem így van. Jól is néznénk ki. - szólt közbe Betti.
- Megértem, de az egy teljesen más világ volt. Akkoriban még fontos volt az erkölcs, a tisztesség és a becsület is. Nem feküdhettünk csak úgy össze azzal, akit szerettünk. -
- Ma sincs sok értelme. Ez csak élvhajhászat, semmi más. - reagált Andi.
- Bocsi! Folytasd, a báli történetet kérlek! - tette hozzá.
- Nos, azt mondták rólam akkortájt, hogy nagyon fess fiatalember voltam. Sok lánynak tetszettem. Megjegyzem, tisztában volt vele mindenki, hogy a másik család sarja milyen anyagi lehetőségekkel rendelkezik. Tehát egy szegényebbnek semmi esélye sem lehetett semmire, egy jómódú család leányánál. Az Én famíliám nem volt sem gazdag, sem szegény. Olyan középosztálybelieknek számítottunk. Ennek ellenére Nekem egy olyan lány tetszett, akinek a családi háttere meglehetősen vagyonosnak számított. Mégis megkockáztattam, hogy felkérjem egy táncra. Az édesanyja rosszallóan csóválta a fejét, de mivel Én is megtetszettem a leánynak, az addig kérlelte az anyját, amíg bele nem egyezett, hogy eljöhessen velem táncolni. Csodaszép volt. -
- És mi történt? - türelmetlenkedett Andi.
- Tánc közben beszélgettünk és elég hamar összemelegedtünk. Szimpatikusak voltunk egymásnak, már így elsőre is. Még a zeneszám vége előtt megegyeztünk, hogy mindenképpen találkozni szeretnénk. Természetesen tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk. A vigyázó szemek állandóan rajtunk csüngtek. -
- Nem is mennék bulizni, ha anya is velem jönne. Kész égés. - vetette közbe Betti.
- Ne szólj közbe! Had folytassa papa! - szólt rá Andi.
- Nos, leányok! Rövidre fogva, sikerült többször is titokban találkoznunk. Romantikáztunk a parkban, csónakáztunk a tavon, erdei sétákat tartottunk. A következő bálok alkalmával, ügyeltünk a látszatra. Csak egy-egy táncot lejtettünk és semmi más. Anyuka hiába figyelt annyira. Mivel már felnőttek vagytok, nyugodtan elmondhatom, hogy jó idő elteltével nem kizárólag beszélgetéssel töltöttük el a lopva szerzett időt. Ennek a következményeiért örömmel vállaltam a felelősséget. A szégyent kerülendő nem tehetett mást a családja, minthogy hozzám adták a szerelmemet, a Ti nagymamátokat, az Én drága Erzsikémet. Szerelmünk gyümölcse pedig nem más, mint apátok. -
- Ez nagyon szép történet nagypapa. - szólalt meg Andi meghatottan.
- Szép és igaz. Sajnos már csak múlt. - folytatta Pista bácsi elcsukló hangon.
- Nagymamátok imádott benneteket és tudom, hogy viszont szerettétek. Nemsokára csatlakozom hozzá. Már vár reám. -
- Ugyan már papus! Sokáig fogsz még élni. - vigasztalta Betti
Miután az unokái elköszöntek, a kis öreg leroskadt a fotelbe. Kezébe vette szeretett felesége fényképét. Egy csókot lehelt rá és könnybe lábadt a szeme.
- Nemsokára találkozunk, drágám. Az unokáinknak nem akartam megmondani, hogy már egy hónapom sincs hátra. Rákos vagyok. Nem ronthattam el ezt a kedélyes délutánt. Te bizonyára megértenéd ezt. - sóhajtotta.
Kis idő multán összeszedte magát és sétálni indult.
Miközben mindezeket végiggondolta, elérte a parkot. Kellemes tavaszi szellő simította végig az arcát. Leült egy padra és gyönyörködött a lenyugodni készülő Nap fényében. Talán most, utoljára.

nagyúr · 2012 Április 19

Akinek van lelke

A múlt, a jelen és a jövő kavarog az idő sodrában.
Szinte minden változó, mint önnön képünk a víztükör fodrában.
Van egyáltalán olyan dolog, amelyben meg lehet bízni?
Vagy olyan személy, netán jelenség, amelyekben tudunk hinni?

Nos van? Miközben ezt kérdezem, kétkedem, mert van rá okom.
Hogy minden szép, minden jó!? Ezt bíz hinni sosem fogom.
Akinek van lelke, érzi mi is az, ami valóban igaz,
S számára az önámítás, csalás, hazugság sosem vigasz.

Mennyi, de mennyi fájdalom éri az embert élete során.
Ezért hal meg oly sok, idő előtt, korán.
Sokszor olyan csapásokat kap, amelyekre nem is számít.
A depresszió egyre nő, s a megrázkódtatás szinte kábít.

Miért van az, hogy a jólelkű ember szenved, s búval teli?
És ebben a világban a helyét sehogyan sem leli?
Mert ilyen az emberi faj! A jó nem kell, a rossz az jöhet!
Ahhoz, hogy ez változzon meg kellene mozgatni minden "követ".

huncutkka · 2012 Április 19

Kedves Nagyúr!

A fenti verse egyszerűen zseniális. Ahogy olvastam, éreztem, hogy engem is megszáll egy erő, és képes leszek elérni a céljaimat. Nagyon köszönöm, hogy irt egy ilyen remek verset.

nagyúr · 2012 Április 19

huncutkka írta:
Kedves Nagyúr!

A fenti verse egyszerűen zseniális. Ahogy olvastam, éreztem, hogy engem is megszáll egy erő, és képes leszek elérni a céljaimat. Nagyon köszönöm, hogy irt egy ilyen remek verset.

Én köszönöm az elismerő szavakat. Szívből örülök, ha a versem ösztönzőleg hatott és erőt adott a küzdelemhez.
Szép estét kívánok!
Nagyúr :..:

nagyúr · 2012 Április 26

Emelt fejjel

A világ nehéz, kemény, de küzdeni kell benne,
Úgy mintha minden nap már az utolsó lenne.
Emelt fejjel, tiszta szívvel haladni előre,
S remélni, hogy valami jó biztos lesz belőle.

Tanácsokat meg lehet hallgatni, de "beugrani" nem szabad soha,
Hiszen akkor az álmok, vágyak, könnyen elszállhatnak tova.
A döntés mindig saját legyen, nem szabad másra bízni!
Annál nagyobb lesz az öröm, ha egy vállalkozás, saját erőből kezd "hízni".

Nyilván lesznek nehézségek, ahogy az élet más területén is akadnak,
Előfordulhat aki ennek örül, mások meg a segítségedre szaladnak.
Ha csüggedni kezdenél, gondolj azokra akik szeretnek,
Kik, ha másképpen nem is, lélekben érted sokat tehetnek.

Az általam tanultaknak lehet még hasznát veszed,
Akkor is, ha Én nem találkozhatnék többé Veled.
Kívánom légy szerencsés, sikeres és boldog,
Ahogy Te szeretnéd, úgy alakuljon a sorsod!

nagyúr · 2012 Május 2

Vihar dúl

Vihar dúl a lelkemben, mikor igazságtalanságot látok,
Van belőle bőven, úgy terjed, mint egy átok.
Nehéz küzdeni ellene, mert van utánpótlása bőven.
Harcolhatok Én akármilyen bőszen.
A többség csak vár a jóra, félelemmel telve,
Bár szeretne jobb életet, tenni érte mégsem merne.
Vihar dúl a lelkemben, mert látom, hogy hibáiból az emberiség nem tanul.
Szinte mindegyik igyekszik másra hárítani a felelősséget, miközben ő csendben meglapul.
Nehéz a helyzet, de a reményekért tenni kell, akár erőn felül,
S akkor talán jobb lehet minden és végre a vihar is elül.

nagyúr · 2012 Május 11

Minden szebb a megszokottnál

Az ember születéstől fogva álmokat, vágyakat kerget,
Akkor is, ha eredményre csak kevés alkalommal lelhet.
Természetesen életkoronként és személyenként más az óhaj,
Az ÉLET küzdőterén gyakran felcsattan a sóhaj.

Pillanatok milliói követik egymást, alkalmak jönnek-mennek,
Ezen közben a Földön mindig vannak, akik egymáséi lesznek.
Úgy érzik rátaláltak az igazira, s felcsillan a szemük,
A boldogság homályában azt hiszik senki nem bír velük.

Minden szebb a megszokottnál, mintha rossz már nem is volna,
Látszólag nincs olyan dolog, amely ne a szerelemről szólna.
A másik közelében hevesebben ver a szív, a kéz érintésre vágyik,
Növekszik a remény, hogy a vágy hamar valóra válik.

Gondolatok sora követi egymást, jön az álmatlanság kora,
A lélek "elhagyja" a testet és a másikhoz száll tova.
Legalább is mind ezt szeretné, akit ez az érzés hatalmába kerít,
Aki a Hold ezüstös fényéből és a természet erejéből ihletet merít.

Mindegy, hogy ki mit mond, olyankor az lényegtelen dolog.
A szerelem fátyola alatt minden csak az imádott körül forog.
Úgy tűnik, hogy Ő hibátlan, csakis jó és szép lehet vele,
Elszáll a bú, a fájdalom, a szív pedig örömmel lesz tele.

Virágok tarkítják napjaidat, az kékje fennen ragyog.
A tavaszi szellő szárnyán át a legszebb mosolyt kedvesedtől kapod.
Ez mind csodás, kellemes, de még korán sem elég. Több kell!
Bárki, igaz társra csak őszinte, alapos megismerés után lel.

Telik-múlik az idő, s mindkét fél "bemutatja" egyre több oldalát.
Egyre többször vetődik fel , hogy a neved adnád Neki. Te pedig "hordanád".
Komoly döntések sora következik, amelynek házasság a vége.
Vigyázz, hogy tiszta érzelmeken alapuljon, hisz az életed éled le véle!

Ettől kezdve vállvetve kell küzdeni. Egymást segítve, ha lehet.
A szeretet, a tisztelet, a jó szándék, boldoggá tehet.
A figyelem, a kedvesség segít elviselni napjaink világát,
Az őszinteség elmélyíti és "bearanyozza" a házasság "virágát".

nagyúr · 2012 Május 20

A lepke

Szellők szárnyán száll a lepke,
Pazar, tarka színe az ő leple.
Virágos réteken érzi jól magát,
Ahol finom nektárral tömheti a "hasát".

Mikor jóllakott tovalibben, hogy társat keressen,
És végre egy gyönyörű fajtársa mellett lehessen.
Rátalált. Szárnyaikon gyémántként csillog a Nap fénye,
Miközben együtt, boldogan indulnak egy új rétre.

nagyúr · 2012 Május 26

A szívembe lopta magát

Harmat csillog a réten, szikrázó napfényben lépkedek.
Madárcsicsergés hallik, szellő susog, s közben kétkedek.
Gondolatok sora kavarog bennem.Meglegyint egy érzés. Nyugalom!
Megállok, nézegetem a sok virágot e szépséges ugaron.

Ám hiába. Nyughatatlan vagyok. Indulok is tovább.
Talán szebb, vagy jobb dolgokat találhatok odább.
Meglehet, de semmi nem biztos. Olyan, akár az élet.
Sokszor bizonytalan, kavargó, amivel küzd szinte minden lélek.

Néhány lépés után meglátok egy rózsát, ahogy hajladozik a szélben,
Illata betölti a teret, s erősebben érezhető most reggel, mint délben.
Látványa eszembe juttat egy lányt, aki szép és szerény,
Egyszer boldogságát és lelki nyugalmát megtalálja, élteti a remény.

Jó ideje már,hogy feltette a- "Mit is kéne tennem"-kérdést,
Hogyan is lehetne megoldásra jutni, s kerülni a sértést?
Miközben ezen elmélkedem, egy lepke libben elém.
Nem túl messziről egy patak csordogálását fújja a szél felém.

Tanácsot bárki adhat, ám mindenki csak önmagától kaphat választ,
Hiszen az "legbelülről" fakad, ki, kivel szemben milyen igényeket támaszt.
Ki mit szól mindehhez? Nem igazán számít, mert nem más dolga!
Amiért meg kell küzdeni, ahogyan élni kell, az kizárólag az Ő sorsa.

Végre itt a patak! Pihenek kicsit és nézem a csobogó vizet.
Jé halak! Fényesen cikáznak, látok vagy tízet.
A hullámzó víztükörben látni vélem a lányt. Arcán halvány mosoly.
Azt szeretném ha boldog lenne, s nem mindig ilyen komoly!

Ismerem már egy ideje. Valahogyan a szívembe "lopta"magát.
Jó lenne, ha feledtetni tudnám vele gondját, baját.
Na mennem kellene, mert van még némi séta hátra.
Talán futó gondolataim beigazolódnak. Hátha.

Ahogyan az a kis bárányfelhő iramlik tova az égen,
Úgy illanjanak el az Ő bajai, bánatai szépen!
Érdemes volt sétát tennem, mert nyugodtabb lett a lelkem.
Örülök, hogy ebben a kedves, csinos lányban barátra leltem.

Zsazsa61 · 2012 Május 27

Kedves Nagyúr!
A természet, egy ilyen idilli táj látványa felüdít, megnyugtatja a lelket is. Az ember ilyenkor mindent intenzívebben érzékel, a saját nyugtalanságát és a nyugalmát, a boldogságát is. Természetes, hogy ezt az örömet szeretné megosztani mindenkivel, de elsősorban azzal az emberrel, aki legközelebb áll a szívéhez, szeretné, ha a bánatfelhők elillannának az ő feje felől is. Kívánom szívemből, hogy így legyen! Örömmel olvastalak. Zsazsa

nagyúr · 2012 Május 27

Kedves Zsazsa!
Köszönöm ezt a logikus és kedves eszmefuttatást. Egyetértek a szavaiddal.
Kellemes estét és jó éjt Neked!
Nagyúr :..:

nagyúr · 2012 Június 1

A bokszoló

Még pár pillanat és végre mehetek.
A karrieremért most sokat tehetek.
Indulunk. Őrök előttem és hátul,
Úgy látom a tömeg most engem bámul.

Jó sokan vannak. Izzadok rendesen,
Azért integetek mindenfelé kedvesen.
Hopp! Bent állok a "kötelek" között.
Innen jól ellátok a tömegek fölött.

Jön már a bajnok. Őt kellene legyőzni.
Tisztában vagyok vele, hogy nehéz lesz "lefőzni".
Himnuszok. Öklöt "rázunk" és irány a sarok.
A családom nem lehet itt, ezért szomorú vagyok.

Hallgatom az edzőm. Egyfolytában beszél.
Ő minden mérkőzésem előtt, szinte csodát remél.
Van is rá oka, mert eddig nem kaptam ki soha.
Most sem szeretnék, s akkor az álmaink szárnyalhatnak tova.

Gong és rajta! Tudom, hogy erős és gyors, ezért igyekeznem kell,
Bízom benne, a védekezésemben túl sok hibát nem lel.
Jaj a bordám! Ez kemény volt nagyon.
Ám ne reméljen, magam egy pillanatig sem hagyom.

Szünet. Kapom az utasításokat sorban.
Értem amit hallok, s csak bólogatok, jól van.
Gyerünk! Pörögni muszáj, nem vitás.Most eltalálom megint.
Jól állja, ráadásul látom, nekem ismét "beint".

Egyik menet a másik után. Harcolok, küzdök, s fáradok.
Szerencsére erős az akaratom és a vereség ellen "lázadok".
Fáj mindenem. Vér csöpög a szemembe, de nem számít.
Sorozok, de több ütésem is van, amelyet Ő hárít.

Nem tudom, hogy áll a pontozás. A fiamra gondolok közben.
Erőre kapok és nekiugrok. Üsd ki! Kiabálják többen.
Gong ismét. Már csak egy menet és vége.
Ha mindent bele adok, talán eljutok a "révbe".

Elkezdődik az utolsó három perc. Előre lódulok.
Kapok egy nagy ütést az arcomba, s majdnem elbódulok.
Most hibázott! Védtelen az álla. Eltalálom keményen.
Ebben az ütésben van az összes reményem.

Nem hiába. A bajnok aléltan zuhan a "földre".
Feje koppan, arcát a sok ütés összetörte.
Óriási a hangzavar. Enyém az öv, de nem hallok egyebet,
Mert lelkem már a családommal van, s átölel minket a szeretet.

nagyúr · 2012 Június 15

Eljött a nyár

Eljött a nyár, mint minden évben,
Üdülni indulnak az emberek kéz a kézben.
Van ki családostól, van ki egyedül,
Ám mindannyian boldogok legbelül.

Egyesek a hegyekbe vágynak, mások a vizek mellé mennek,
Ami szükséges az útra, mindent a bőröndbe tesznek.
Útnak indulnak sietve. Ki mivel, lehetőség szerint.
A lényeg a kikapcsolódás, a pihenés megint.

Bizakodnak, hogy az időjárás szép lesz végig,
A természettől, netán "mástól" mind ezt kérik.
Akadnak kik kamerát visznek magukkal, mások fényképezőgépet.
Valamennyien szeretnének megörökíteni minden szép emléket.

Sok-sok felvétel készül a tájról, az érdekes dolgokról,
Néha közben egyes emberi sorsokról.
Sokan unokáikat örökítik meg családjuk körében,
Míg mások csinibabákat fotóznak a természet ölében.

Az emberek egy része az ismeretlen tájakat járja,
Más részük egy kényelmes hotelben a kész dolgokat várja.
A fontos az, hogy a hétköznapok szürkesége színesebbé váljon,
A felüdülésre jutó időszak kellemes eredménnyel járjon.

Eljött a nyár és a lehetőségek is vele.
Ki bármi szépet és jót akar, vágjon bátran bele.
Igaz a lehetőségek személyre szabottak és sokszor szűkösek,
A remény viszont él, hogy a nyár emlékei nem lesznek "hűvösek".

Zsazsa61 · 2012 Június 23

nagyúr írta:
"Eljött a nyár és a lehetőségek is vele.
Ki bármi szépet és jót akar, vágjon bátran bele.
Igaz a lehetőségek személyre szabottak és sokszor szűkösek,
A remény viszont él, hogy a nyár emlékei nem lesznek "hűvösek".

Nem is tudom kedves Gyula, hogy most forró nyarat kívánjak-e?

nagyúr · 2012 Június 24

Zsazsa61 írta:
Nem is tudom kedves Gyula, hogy most forró nyarat kívánjak-e?

Nekem semmiképpen. Én nem bírom a hőséget. Maximum 25 fok az elfogadható a számomra a napon.
A tavasz és az ősz sokkal inkább megfelel a számomra. Persze vannak, akik szeretik, ha vörösre sülnek és izzadnak, mint a szaunában. Mindenki maga tudja, hogy mi felel meg neki a legjobban.
Köszönöm a látogatást.
Kellemes hétvégét és minden szépet kívánok ( hőség nélkül)!
Gyula

Nagyúr saját versei

Állandó Tag

Kormanyos

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák