somogyi anzix

megjelenésre érett?


  • Összes szavazó
    1
  • Szavazás lezárva .

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Tisztelt Olvasó,
Hosszabb szünet után jelentkezem, időközben elkészítettem sok-sok videóverset, ami a hangosversek továbbfejlesztett, filmes változata. Felteszem sorban őket, a linkekkel, és ezekkel megnyitható az inda pass-, illetve a You-tube video megosztó.
Szeretném, ha elmondanák észrevételüket, előre is köszönöm, üdv.alex
kezdjük a szerelemmel - a tegnapi videóvers: S: Dali- Pink Floyd szerkesztésével és mixelésével, az örök Nőnek tett vallomás:http://indavideo.hu/video/Dali-Pink_Floyd_es_ntkalex
Ma egy bimbózó, kiteljesedő szerelemről írt szonett vers filmjét láthatjuk:
http://indavideo.hu/video/SZERELMES_SZONETT#p_uservideos=9
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
angyalra várva

Tisztelt Olvasó,
Hosszabb szünet után jelentkezem, időközben elkészítettem sok-sok videóverset, ami a hangosversek továbbfejlesztett, filmes változata. Felteszem sorban őket, a linkekkel, és ezekkel megnyitható az inda pass-, illetve a You-tube video megosztó.
Szeretném, ha elmondanák észrevételüket, előre is köszönöm, üdv.alex
kezdjük a szerelemmel - a tegnapi videóvers: S: Dali- Pink Floyd szerkesztésével és mixelésével, az örök Nőnek tett vallomás:http://indavideo.hu/video/Dali-Pink_Floyd_es_ntkalex
Ma egy bimbózó, kiteljesedő szerelemről írt szonett vers filmjét láthatjuk:
http://indavideo.hu/video/SZERELMES_SZONETT#p_uservideos=9

októberi ünnepünkre írt versem, video változata: http://www.youtube.com/watch?v=XiMbmrVtJIU&feature=plcp
üdv. alex
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Az Orleáni

októberi ünnepünkre írt versem, video változata: http://www.youtube.com/watch?v=XiMbmrVtJIU&feature=plcp
üdv. alex

A történelem világbotránya volt Jeanne D'Arc máglyahalála, végig vonul az emberi történelmen az ártatlanok elpusztítása, erről írtam ideo verset, íme:
http://www.youtube.com/watch?v=2W9Q7KqABMA
az érdeklődők könnyen találhatnak a Misteralexander11 név alatt több tucat video-verset.
üdvözlettel alex
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Közlemény
Szomorú szívvel tudatom a rovat olvasóival, hogy Rózsás János alkotótársam, nov 2-án elhunyt. Igaz emberként írt a gulágról, az orosz hadifogságban tartott foglyok szenvedéseiről, és a szovjet rendszer hazugságairól és embertelenségeiről.
Isten nyugasztalja Rózsás János írót, történészt és az örök világosság fényeskdjék neki. Emlékét őrzik a Somogyi anzix korábbi lapjai, amelyek megtalálhatók ma is.
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
In memoriam

októberi ünnepünkre írt versem, video változata: http://www.youtube.com/watch?v=XiMbmrVtJIU&feature=plcp
üdv. alex

Szomorú szívvel tudatom a somogyi anzix olvasóival, hogy 2012. dec.2-án elhúnyt Barátom, és alkotótársam, Dr. Buda Bálint, aki írásokat küldött rovatomba és alkotásai megtalálhatók a rovat lapjain. Nyugodjék békében!

</SPAN></SPAN></SPAN>
IN MEMORIAM Dr. Buda Bálint</SPAN></SPAN>

Nem feledjük Őt,</SPAN></SPAN>
Őrzi már hű szeretet, </SPAN></SPAN>
Emlék pártában -</SPAN></SPAN>

Szellem testvérek között -</SPAN></SPAN>
Lelke itt él köztetek.</SPAN></SPAN>
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Áldott Karácsonyt kívánok minden Kedves Látogaónak!

Szomorú szívvel tudatom a somogyi anzix olvasóival, hogy 2012. dec.2-án elhúnyt Barátom, és alkotótársam, Dr. Buda Bálint, aki írásokat küldött rovatomba és alkotásai megtalálhatók a rovat lapjain. Nyugodjék békében!


Emlékezzünk Székely testvéreinkre: http://www.youtube.com/watch?v=g72B8kg0xhA
</SPAN></SPAN></SPAN>
IN MEMORIAM Dr. Buda Bálint</SPAN></SPAN>

Nem feledjük Őt,</SPAN></SPAN>
Őrzi már hű szeretet, </SPAN></SPAN>
Emlék pártában -</SPAN></SPAN>

Szellem testvérek között -</SPAN></SPAN>
Lelke itt él köztetek.</SPAN></SPAN>

és még egy archaikus alkalmi vers az Olvasóknak:

Kérlek Teremtő, Boldog anyánk,
Hallgasd meg szerelmes imám!

A Föld, az Ég a tenyeredben -
Tengereid, csillagaid,
Egyetlen dalban zengve-zengik,
Dicsértessél Öregisten,
Anahita szerelemmel!
Íjfeszítő fegyverekkel!

Szívemből kiáltok Istenem,
Hozzád száll szomjazó lelkem,
Édes hazánk védelmezőit,
Nimród atyánk gyermekeit,
Áld meg fénnyel, kegyelemmel.
Halhatatlan seregekkel!

Dicsértessél Öregisten,
Boldog asszony ünnepekkel,
Hunor-Magor reménységgel,
Székely-magyar szíveinkkel.
Dicsértessél: Isten-Isten,
Tartsd meg néped, magyar Isten!
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Köszönet

és még egy archaikus alkalmi vers az Olvasóknak:

Kérlek Teremtő, Boldog anyánk,
Hallgasd meg szerelmes imám!

A Föld, az Ég a tenyeredben -
Tengereid, csillagaid,
Egyetlen dalban zengve-zengik,
Dicsértessél Öregisten,
Anahita szerelemmel!
Íjfeszítő fegyverekkel!

Szívemből kiáltok Istenem,
Hozzád száll szomjazó lelkem,
Édes hazánk védelmezőit,
Nimród atyánk gyermekeit,
Áld meg fénnyel, kegyelemmel.
Halhatatlan seregekkel!

Dicsértessél Öregisten,
Boldog asszony ünnepekkel,
Hunor-Magor reménységgel,
Székely-magyar szíveinkkel.
Dicsértessél: Isten-Isten,
Tartsd meg néped, magyar Isten!

Lám, meghallgatott a Teremtő, -
Dr KULCSÁR GYULA megtalálta a RÁK llenszerét!


ENYHE IZGALOM -

KULCSÁR Doktor Úr
Csodamolekulái
Győznek a Rákon?

Gátszakadás ez a hír!
KIé lesz a Nóbel díj?

 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
KEDVES OLVASÓ!
Sok nehézség után jelentkezem verssel, íme:

A MELEGVIZEK BIRODALMA</SPAN>
Az aranykor nyitánya</SPAN>

Mottó:</SPAN> Kibírtak mindent és mentek tovább –</SPAN>
Akkor is, ha már nem volt több remény -
</SPAN>
Nem volt már más, csak a magyar csodák.
</SPAN>


A </SPAN>Nimródi szép-időkben,</SPAN>
Pannon Éden volt egykor ott, -</SPAN>
Ahol, Európa legelső, ős népe,</SPAN>
A Kárpát hazában lakhatott,</SPAN>
És a nyelve: Székely-magyar volt.</SPAN>

Erre vall, a sok-sok, hegyi Magura,</SPAN>
Az erdélyi pallag-kultúra,</SPAN>
Megannyi, teremtő, nyelvi csoda,</SPAN>
Bosznia, a Nap-piramisa,</SPAN>
És a Kárpátok koszorúja.</SPAN>

Az Aranykor kapujában,</SPAN>
Már ember uralkodott a tájban,</SPAN>
Kit megjelölt a gravetti gén, -</SPAN>
Szeleta barlang szülötteként –</SPAN>
A homogenézis lépcsőzetén,</SPAN>
Megnyílt a teremtés spektruma,</SPAN>
És Öreg Isten inkubátorában,</SPAN>
Megszületett az első, emberfia:</SPAN>
A Pannon Éden lakója - </SPAN>

És még el sem indult az óra,</SPAN>
Ötezer évig, Aurignaciban –</SPAN>
Ahogyan meséli az arvisura,</SPAN>
Mikor a szkíták útra keltek –</SPAN>
És más népek felmenői lettek.</SPAN>

S az Igaz-szólás történetén?</SPAN>
A Júdás testvérek, már rég,</SPAN>
Nem gúnyolódnak, mosolyognak –</SPAN>
Egyre csak gazdagodik a kép –</SPAN>
Mit az isteni véletlen tár elénk -</SPAN>
A genetika tanúskodhat,</SPAN>
És a markerek, nem hazudnak.</SPAN>
Hiába a hamis hallgatás,</SPAN>
Kölcsönvett Ádámi legendák?</SPAN>
Delelőn jár a valóság!</SPAN>

Az idő megvallja titkait,</SPAN>
Elűzve Lucifer árnyait, -</SPAN>
Mindent elsöpör az igazság!</SPAN>
És fejet hajt az alvilág –</SPAN>
A pénzhatalom, csődöt mondott,</SPAN>
Hiába mondja, Isten halott:</SPAN>
Mesevilágról szóltak a táltosok, -</SPAN>
A kínai és magyar Krónikák -</SPAN>
Fény világítja át az éjszakát,</SPAN>
Ünnepeljük hát, Est-hajnal csillagát,</SPAN>
S énekeljük, aranykor, magyar himnuszát!</SPAN>

Dicsőség a Fényhozóknak!</SPAN>
Kik a Földért harcba szálltak,</SPAN>
Öreg Isten inkubátorában,</SPAN>
Embert adtak az új világnak!</SPAN>


Pannónia Édene volt, </SPAN>
A Melegvizek Birodalma:</SPAN>
Európa legelső, ős népe</SPAN>
A Kárpát hazában lakott –</SPAN>
A Pannon tenger partjain,</SPAN>
Ahol termőre fordultak a pallagok,</SPAN>
Boldogan éltek és haltak, </SPAN>
Hunor-magor szittyák, szabírok,</SPAN>
Pilisi és pártus mágusok, -</SPAN>
És a nyelvük: székely-magyar volt.</SPAN>


NTK Horváth Sándor, Kaposvár, 2013. I. 21.</SPAN>
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Dr. SZIRMAY ENDRE versei

Mottó:</SPAN> Kibírtak mindent és mentek tovább –</SPAN>
Akkor is, ha már nem volt több remény -
</SPAN>
Nem volt már más, csak a magyar csodák. (NTK HS)
</SPAN>

Dr. Szirmay Endre alkotótársam és költőbarátom, szüleihez és feleségéhez, Bayer Erzsébet festőművésznőhöz írt verseiből válogattam egy csokornyit:</SPAN></SPAN>

A SZEKERES</SPAN></SPAN>

Sok utat bejártam és még sokfelé</SPAN></SPAN>
visz el a vágy, a láz, a szenvedély,</SPAN></SPAN>
de csak egy útitárs volt igazán társam:</SPAN></SPAN>
egy, néma szekeres, akit elnyelt az éj.</SPAN></SPAN>
Apámnak tudtam, hűséges barátnak,</SPAN></SPAN>
testvérnek – aki ős-rokon velem,</SPAN></SPAN>
és úgy jár örökké csontos, vén lovával,</SPAN></SPAN>
mint most az én lovam, az én szekerem.</SPAN></SPAN>
Sose hívott, de mentem én utána,</SPAN></SPAN>
komor titkait őrizte a közöny,</SPAN></SPAN>
szótlan szegénységét álmos, kék szemében</SPAN></SPAN>
kigyöngyözte a visszafojtott könny.</SPAN></SPAN>
Aztán egyszer nem állt meg a szekér,</SPAN></SPAN>
és táltossá vált a csontos, sárga ló,</SPAN></SPAN>
nem szállt le apám a megrokkant bakról,</SPAN></SPAN>
nem mondta többé: Sárga, hóha, hó!</SPAN></SPAN>
Azóta megy előttem a homályban,</SPAN></SPAN>
csonka ostorával csillagokat terel,</SPAN></SPAN>
s én megyek utána makacs elszánással,</SPAN></SPAN>
pedig tudom, már sohasem érem el.</SPAN></SPAN>
Megyünk: ő elöl, én utána lassan,</SPAN></SPAN>
az út már véget többé sosem ér,</SPAN></SPAN>
nő a homály, a morc magány, az alkony,</SPAN></SPAN>
s előttem a ködben ballag a szekér.</SPAN></SPAN>



ÜZENET ÉDESANYÁMNAK</SPAN></SPAN>

A tornyok és felhők fölött</SPAN></SPAN>
az ég ezüstbe öltözött,</SPAN></SPAN>
s a ködön tisztán csillogta át</SPAN></SPAN>
a békéltető harmóniát;</SPAN></SPAN>
a bámészkodókra idelent</SPAN></SPAN>
siketítőn zuhant a csend,</SPAN></SPAN>
és elomlott az esti fény</SPAN></SPAN>
tócsáiban a halk remény;</SPAN></SPAN>
vártam, tudtam – te majd üzensz</SPAN></SPAN>
párákon, csöndön áttüzelsz,</SPAN></SPAN>
hiszen szemedben most is ég</SPAN></SPAN>
a lebírhatatlan messzeség;</SPAN></SPAN>
tudom, a két sebes madár</SPAN></SPAN>
tőled ide, vállamra száll,</SPAN></SPAN>
hisz én úgyis – bárhol járok</SPAN></SPAN>
hozzád mindig eltalálok.</SPAN></SPAN>



A SZÍNEK SZIMFÓNIÁJA</SPAN></SPAN>
(B. E. jubileumi kiállításán)</SPAN></SPAN>

Áldott a szem, amely szépségeket látott,</SPAN></SPAN>
s az alkotás tüzét fáklyává hevíti,</SPAN></SPAN>
áldott legyen a kéz, mely elénk teríti</SPAN></SPAN>
a szellem röptét, a tűnő valóságot.</SPAN></SPAN>
Zeng a színek ünnepi szimfóniája,</SPAN></SPAN>
térbe simul a közel és a távol,</SPAN></SPAN>
az arcokról jellemek fénye világol,</SPAN></SPAN>
némaságukat megélt sorsuk kiáltja.</SPAN></SPAN>
A látványból szabadon szálló képzelet</SPAN></SPAN>
felel arra, amit értelmünk kérdezett,</SPAN></SPAN>
így bont virágot a művészetek fája,</SPAN></SPAN>
gazdag szépségekig emeli föl fejét,</SPAN></SPAN>
hirdeti a művek teremtő erejét</SPAN></SPAN>
a művészet glóriás harmóniája.</SPAN></SPAN>


MINDIG KIGYÚL A FÉNY</SPAN></SPAN>

Úgy, ahogy egykor látni vélted,</SPAN></SPAN>
ahogy álmaid – vagy a végzet</SPAN></SPAN>
ragyogtatta az idők során</SPAN></SPAN>
anyád emlékét, úgy idézd meg</SPAN></SPAN>
a csodát ráadással ne tetézd meg,</SPAN></SPAN>
s az igazsággal ne bánj mostohán.</SPAN></SPAN>
Úgy, ahogy egykor naponta láttad</SPAN></SPAN>
a szent varázslót – amint fárad,</SPAN></SPAN>
hogy a te szíved könnyű legyen,</SPAN></SPAN>
gyermekeid álmát úgy becézzed</SPAN></SPAN>
a vért, a kínt sohase nézzed</SPAN></SPAN>
– mindig kigyúl a fény túl a hegyen.</SPAN>


Dr. SZIRMAY ENDRE</SPAN>
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedvencek

a legújabb videoversek itt találhatók
http://indavideo.hu/video/Dali-Pink_Floyd_es_ntkalex
remélem tetszik a mix és a varázslás?
üdv.alex
Hosszabb idő után jelentkezem, érdeklődő Olvasóimnak hoztam újabb haikákat és információkat a video-versek eléréséhez:
a You Tube megosztón misteralexander11 alatt találhatók feltöltéseim -
az Inda Pass megosztón ntkalexander nick alatt -
kellemes búvárkodást kívánva, akkor hát jöjjenek a versek:

Enigma


szóbuborékok

szállnak az éteren át,

de ki értené?


mit üzen a túlvilág

hol elmúlás vár reánk,

s az út végi Miatyánk.

****
NIMRÓD GYERMEKEI


Rég jártam arra -

Advent volt a Hargitán -

Most minden halott -


Hazátlan székely őrzi

Ott a csíki pallagot -

***

GNÓZIS


Szófia, szüzen,

A Káosztól teherben,

Szült rettenetet!

***

Holografikus mátrix

A pont végtelen:
Egy atomba belefér
A világegyetem...

***
MEGVÁLTÓ SZÓRA VÁRVA

Most már mind együtt
Állunk a Varázshegyen.
Ím hópelyheid –

Sugaras égi fényben,
Tűztövis koszorúban

***

Az igazság szószólója


Ne adj hitelt nekem és ne bízz bennem,

Az Én-isten a csend házában lakik,

Számomra – mindig, titkos ismeretlen –

Az örök örömeiből adatik.


Hét-rét énem félálomban rám köszönt –

Szólt az egyik éjbe hajló lét talány:

Én vagyok, akit a sorsa összetört,”

És szava, a többi kétkedőre várt.


“Én vagyok, vidám énje a Bolondnak,

És táncolok, ha sírni lenne kedvem,

Szeszélyem önkéntelen vágyainak,

Én vagyok, a szenvedélyes szerelem.”


“Én vagyok, aki tombolni akarok:

Gyűlölni vadul, s megtagadni Istent,

Mert törvénytelen és bukott angyalok

Démona szaggatja füstté a lelkem.”


“Pokol vagyok, a fekete sötétből,

Mert nem ölelt anyám, mikor szeretett,

S nem emelt fel, az eszelős földről,

Amikor bennem, a lélek reszketett.”


A hetedik én, bámult a semmibe,

“Az én lelkem is Isten lázában ég,

Az örök-egy költészet gyermekeként,

A kitagadott angyalok egyike.”

***

Újjászületés

2013. Május 21.


Láttalak, Uram, a két világ között,

Megállt a pillanat, csak a zuhanás

Meglepetése, s az új találkozás

Öröme árad ájult lelkem fölött.


Mi volt e talányos újjászületés?

Ki hívott el a halál küszöbére?

Minő szent titok, vajúdó reménye,

Takarta el a rémségek idejét?


De nem fogadtad el a zuhanásom -

Méltatlan volt hozzád, a balgaságom?

Megláttalak Uram, s vártam a próbát,

De nem állíthattam meg azt az órát,

Hiszen, reád bíztam árva sorsomat, -

S most, megváltva, őrzöm káprázatomat.


Érdekes találkozások.
Ma hosszú idő után találkoztam Mancikával, akit gyermekkorom óta ismerek és szeretek, a 91 éves Hölgy hosszabb lábadozás után újra egyedül sétálgatott az Ezredév utcában és amikor meglátott, örömmel üdvözölt, én hasonlóan. Mivel is tudtam volna kifejezni örömemet? Elmondtam két verset, egy Baudelaure-t és egy sajátot, a Talányos feddés balladája címűt. Szemtől, szembe, mint pajzán, koros lovag, azt hiszem feledhetetlen volt az ihletett előadás.
Kellemes nyaralást kívánva búcsúzom, szívélyes üdvözlettel, alex
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Dr. SZIRMAY ENDRE versei

Mottó:</SPAN> Kibírtak mindent és mentek tovább –</SPAN>
Akkor is, ha már nem volt több remény -</SPAN>
Nem volt már más, csak a magyar csodák. (NTK HS)</SPAN>

Dr. Szirmay Endre alkotótársam és költőbarátom, szüleihez és feleségéhez, Bayer Erzsébet festőművésznőhöz írt verseiből válogattam egy csokornyit:</SPAN></SPAN>

A SZEKERES</SPAN></SPAN>

Sok utat bejártam és még sokfelé</SPAN></SPAN>
visz el a vágy, a láz, a szenvedély,</SPAN></SPAN>
de csak egy útitárs volt igazán társam:</SPAN></SPAN>
egy, néma szekeres, akit elnyelt az éj.</SPAN></SPAN>
Apámnak tudtam, hűséges barátnak,</SPAN></SPAN>
testvérnek – aki ős-rokon velem,</SPAN></SPAN>
és úgy jár örökké csontos, vén lovával,</SPAN></SPAN>
mint most az én lovam, az én szekerem.</SPAN></SPAN>
Sose hívott, de mentem én utána,</SPAN></SPAN>
komor titkait őrizte a közöny,</SPAN></SPAN>
szótlan szegénységét álmos, kék szemében</SPAN></SPAN>
kigyöngyözte a visszafojtott könny.</SPAN></SPAN>
Aztán egyszer nem állt meg a szekér,</SPAN></SPAN>
és táltossá vált a csontos, sárga ló,</SPAN></SPAN>
nem szállt le apám a megrokkant bakról,</SPAN></SPAN>
nem mondta többé: Sárga, hóha, hó!</SPAN></SPAN>
Azóta megy előttem a homályban,</SPAN></SPAN>
csonka ostorával csillagokat terel,</SPAN></SPAN>
s én megyek utána makacs elszánással,</SPAN></SPAN>
pedig tudom, már sohasem érem el.</SPAN></SPAN>
Megyünk: ő elöl, én utána lassan,</SPAN></SPAN>
az út már véget többé sosem ér,</SPAN></SPAN>
nő a homály, a morc magány, az alkony,</SPAN></SPAN>
s előttem a ködben ballag a szekér.</SPAN></SPAN>


ÜZENET ÉDESANYÁMNAK</SPAN></SPAN>

A tornyok és felhők fölött</SPAN></SPAN>
az ég ezüstbe öltözött,</SPAN></SPAN>
s a ködön tisztán csillogta át</SPAN></SPAN>
a békéltető harmóniát;</SPAN></SPAN>
a bámészkodókra idelent</SPAN></SPAN>
siketítőn zuhant a csend,</SPAN></SPAN>
és elomlott az esti fény</SPAN></SPAN>
tócsáiban a halk remény;</SPAN></SPAN>
vártam, tudtam – te majd üzensz</SPAN></SPAN>
párákon, csöndön áttüzelsz,</SPAN></SPAN>
hiszen szemedben most is ég</SPAN></SPAN>
a lebírhatatlan messzeség;</SPAN></SPAN>
tudom, a két sebes madár</SPAN></SPAN>
tőled ide, vállamra száll,</SPAN></SPAN>
hisz én úgyis – bárhol járok</SPAN></SPAN>
hozzád mindig eltalálok.</SPAN></SPAN>


A SZÍNEK SZIMFÓNIÁJA</SPAN></SPAN>
(B. E. jubileumi kiállításán)</SPAN></SPAN>

Áldott a szem, amely szépségeket látott,</SPAN></SPAN>
s az alkotás tüzét fáklyává hevíti,</SPAN></SPAN>
áldott legyen a kéz, mely elénk teríti</SPAN></SPAN>
a szellem röptét, a tűnő valóságot.</SPAN></SPAN>
Zeng a színek ünnepi szimfóniája,</SPAN></SPAN>
térbe simul a közel és a távol,</SPAN></SPAN>
az arcokról jellemek fénye világol,</SPAN></SPAN>
némaságukat megélt sorsuk kiáltja.</SPAN></SPAN>
A látványból szabadon szálló képzelet</SPAN></SPAN>
felel arra, amit értelmünk kérdezett,</SPAN></SPAN>
így bont virágot a művészetek fája,</SPAN></SPAN>
gazdag szépségekig emeli föl fejét,</SPAN></SPAN>
hirdeti a művek teremtő erejét</SPAN></SPAN>
a művészet glóriás harmóniája.</SPAN></SPAN>

MINDIG KIGYÚL A FÉNY</SPAN></SPAN>

Úgy, ahogy egykor látni vélted,</SPAN></SPAN>
ahogy álmaid – vagy a végzet</SPAN></SPAN>
ragyogtatta az idők során</SPAN></SPAN>
anyád emlékét, úgy idézd meg</SPAN></SPAN>
a csodát ráadással ne tetézd meg,</SPAN></SPAN>
s az igazsággal ne bánj mostohán.</SPAN></SPAN>
Úgy, ahogy egykor naponta láttad</SPAN></SPAN>
a szent varázslót – amint fárad,</SPAN></SPAN>
hogy a te szíved könnyű legyen,</SPAN></SPAN>
gyermekeid álmát úgy becézzed</SPAN></SPAN>
a vért, a kínt sohase nézzed</SPAN></SPAN>
– mindig kigyúl a fény túl a hegyen.</SPAN>

Dr. SZIRMAY ENDRE</SPAN>
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Ölvasó!
Szomorú szívvel tudatom, hogy Dr. Szirmay Endre költő, műfordító barátom 93.éves korában elhúnyt, szeptember 21-én búcsúztatták hozzátartozói, barátai és tisztelői. Kaposvár város saját halottjának tekintette. Nyugodjék Békében!

Szakrális végakarat

Ősi karizma


Bazalt, márvány, mészkő mind elporlad,

Ám, amit tünékeny szavak alkotnak:

Gondolatok, szállóigék, népmesék

És gyermekdalok, fent maradnak –

Őrzi őket az emlékezés

És valami szellemi hullámverés –


Aki az öröklét mezsgyéjén halad,

Körülfogják pálos igék,

Napsugaras, szárnyas szavak –

Mindig elől jár egy maroknyi csapat:

Keresik az élet titkát

És törvényeit vérükkel írják –


Múló idő, nem árthat szellemüknek –

Hitet adva az embereknek,

Melengetik a csillag éjet,

Hogy szeressenek és ne féljenek –

Szívükbe oltják az emberséget:

Elűzve a sötétséget, így őrzik

A betlehemi szkíta-magyar reménységet –

*
Testamentom


Ha keveseknek szánod?

Csak versekben hagyd hátra:

Megértik mind, és ha kell,

Így száll majd Szájról-szájra:

„Vissza a gyökerekhez,

Hol hazát teremtettek…”
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves Ölvasó!
Szomorú szívvel tudatom, hogy Dr. Szirmay Endre költő, műfordító barátom 93.éves korában elhúnyt, szeptember 21-én búcsúztatták hozzátartozói, barátai és tisztelői. Kaposvár város saját halottjának tekintette. Nyugodjék Békében!

Szakrális végakarat

Ősi karizma


Bazalt, márvány, mészkő mind elporlad,

Ám, amit tünékeny szavak alkotnak:

Gondolatok, szállóigék, népmesék

És gyermekdalok, fent maradnak –

Őrzi őket az emlékezés

És valami szellemi hullámverés –


Aki az öröklét mezsgyéjén halad,

Körülfogják pálos igék,

Napsugaras, szárnyas szavak –

Mindig elől jár egy maroknyi csapat:

Keresik az élet titkát

És törvényeit vérükkel írják –


Múló idő, nem árthat szellemüknek –

Hitet adva az embereknek,

Melengetik a csillag éjet,

Hogy szeressenek és ne féljenek –

Szívükbe oltják az emberséget:

Elűzve a sötétséget, így őrzik

A betlehemi szkíta-magyar reménységet –

*
Testamentom


Ha keveseknek szánod?

Csak versekben hagyd hátra:

Megértik mind, és ha kell,

Így száll majd Szájról-szájra:

„Vissza a gyökerekhez,

Hol hazát teremtettek…”

Az új év új ritmusokat és gondolatokat inspirált, ezekből hoztam párat, íme,

Enigma
szóbuborékok
szállnak az éteren át,
de ki értené?

mit üzen az út végén
Túlvilági Miatyánk -


A pénzpajzs áfiuma 2014

Mennyi hazugság van a világban?
Nem csoda, hogy az emberek hazudnak -
Az élet érdekes, de alvilágban
Szolgálja pajzs, a hamis alkukat –
Mindenki jól akar élni - csak ennyi -
Festi magát, és megzsarol a semmi,
Hiába olvas költő a jövőből,
Nimrud népének Jézust kell követni.
A világ elveti az üdvösséget -
Mákonyra vár a balsorsos élet,
Az Óperenciás tengeren is túl,
Hazugsággyárak papjai miséznek -.
Élhetnénk mi édeni szeretetben,
Ahol a kurta farkú malacka túr,
Mégis, haragot gyűjtve, gyűlölettel
Űznek, Bűn versenyre Luciferrel –
Hogy mérgezzék a Földet, s a kék eget?
Hasadjon a menny, fájó fejünk felett?
Bár Kárpát-hazánk a nimrudi éden,
Éljünk betegen, kifosztva, szegényen?
Ím, a megrontott élet, pénz világa -
Hol „egyenes beszéd” nevel árulásra?
Kopár a szív és haldokol a lélek,
Nem számít, csak a Júdás-pénzes-érdek.
Recseg-ropog a megcsalt társadalom,
Nyomorba dönt a bank adóság csapda.
Stróman pártot választ a sokadalom,
Aki népünk bizalmát bitorolja!
Magyarfóbnak csak préda a magyarság -
Ne tűrjük tovább a nemzetárulást!
Törjük össze a trianoni igát -
Ezt kívánja most Boldog-asszony anyánk.
 

Horváth Sándor

Állandó Tag
Állandó Tag
Íme egy hosszúvers, amely ma is érvényes, ahogyan 56-ban, 2006-ban és napjainkban is, a külső belső magyarfób erőknek köszönhetően:

Őrizd meg magodnak

Az időtől terhes karcsú hajókat
hajtja a szél napnyugatnak,
hajtja még a remény
és a rakoncátlan, tiszta, déli szél,
a romlott gyümölcsöt termő Éden felé.
De nem vár ott senki a parton,
már rég nem kedves vendég az idegen.
Ki vermeli el a titkos lezüllést,
mely újra kikel a kertben, fövenyen?
Mammon?
Ő szórja közénk a viszály magvait,
keveri korpával a kását,
és veri magasra a gyűlölet lázát?
Ő tudja, milyen szemét tornyai
növekednek az öbölben,
S miért épülnek gátak a parton,
amikor a reménytelenség
néma hajói úsznak a ködben,
és nincs, aki befogadja őket?
Félnek közel, és távol is félnek,
(ahol csak gondtalan emberek élnek)
mert az álmok holt dagálya – a remény
és csalódás könny hulláma
már marja dús partjaikat.
Nézzetek keletre!
A halottak feltámadtak,
megváltó szavatokra várnak –
tízmillió jel a mezőben,
és százmillió –
ahol a zsíros barázda
fehér csontokat hány ki magából,
ahol mézet és meszet izzadnak
a tanúkövek – azt kérdezik:
Ugye nem vesztek el az évszázadok?
Ugye élnek még a földön emberek?
Igaz emberek!
ledöntöttétek a zsarnokot,
és nem ittatok a szabadság élő vizéből,
nem írták tele a költők
a tiszta lapokat a hajnal jó ízéről –
mondaná az egykori költő-óriás –
micsoda rendszerváltozás?
Akik beolvasztották a szobrokat,
és nem találtak helyükre illő másokat,
nem tettek mást, egyebet,
mint egykor az „égi gyermek”,
a nagy fáraó: II. Ramszesz,
aki kivésette a régi neveket,
és sajátjával örökíttette a dicső tetteket.
Vagy más időben, Róma őrült császára,
Aki a maga fejét cserélte ki egy éjszakán
a standard szobrok talapzatán.
Nem volt 89-ben egy sem,
aki joggal felkapaszkodhatott volna
azokra a talapzatokra,
aki most a remény és az igazság
szavait újra elmondja:
mindenetek meg lesz, még ma,
jólét, szabadság, gazdagság
öröme vár – ez a hiány!
Ez a hiány növeszt most üres traverzeket,
itt van a valóság – eljött felismerése,
a hiány, a nincs kiált az égre!
Leromboltátok a tegnapi bálványt,
és hogy ne maradjon üres az állvány,
most helyére állítjátok Mammont,
akiben már rég mindenki csalódott:
mindenetek meglesz, mindenetek lesz…
Majd holnap – hajtogatja egy elakadt
őrült gramofon – a tegnapi csoda-
váró a földre zuhant, az égen,
álmok helyett fantomokat kutat,
de a délibáb helyén a pőre
valóság csatangol: ég a tarló,
szalma lángol, holokauszt
könny futamokat kerget a szél,
élet hová mehetnél?
amikor az ablakon minden nap
bekopog a hívatlan vendég,
amikor a gyomor mélyén
szűköl a puszta lét, új szavakat
tanít a magyar, mélyszegény közösség.
Ahogy megszólalok,
megfagynak számban a szavak –
ólmosak – és nem jó az ok, mégis igaz,
fogva tartanak a téli démonok.
Visszahúzódik, didereg a lelkem,
szakadó paplana: hó! Istenem!
Te tudod, nem ilyen életre szegődtem,
és látom már, úgy végzem, ahogy kezdtem.
Ahogy megszülettem,
száz gyermekkori emlék
forog velem, mint a mókuskerék,
kapaszkodom beléd,
elhagyott gyermek életem,
ölelj magadhoz és ne engedd,
hogy kinyíljon bennem,
könnyesen szomorú énekem.
De nem szól már a dal,
csak a harangütés kong a hóesésben
és felveri szívemet az éjben,
a csendes, téli zendülés.
Ha lett volna több, jó esélyem?
talán üstökös, vagy Göncölszekér
is lehettem, lettem volna én…
nem ilyen hunyorgó, megfagyott csillag,
mely bukdácsol az égbolt peremén,
és hiába jég és hó: mégis elég.
Hiába kérdtem tőletek,
mosolytalan mammon istenek:
Ki mondja meg? mire jó a harc, a harag?
s ha kaland? miért szomorú az élet?
miért fenyeget az utolsó ítélet?
és kiért szól a lélekharang?
Hamis a Törvény, az élet silány,
törmelék, maszkabál –
A tolvaj – rendőrért kiabál,
a trükk, oly régi, mint a világ –
az egyik becsapja a másikát!
A Hyde parkban napestig agitál
egy megélhetési forradalmár –
Kihasználnak, játszanak veled,
púpos lelkű akarnokok…
Ember, hát legalább azt ne feledd!
ami a szívedben fogant,
a lelked üdvét, a sorsodat,
garasokért, az uzsorásnak, el ne add!
 
Utoljára módosítva:

Horvath.Sandor

Állandó Tag
Állandó Tag
Íme egy hosszúvers, amely ma is érvényes, ahogyan 56-ban, 2006-ban és napjainkban is, a külső belső magyarfób erőknek köszönhetően:

Őrizd meg magodnak

Az időtől terhes karcsú hajókat
hajtja a szél napnyugatnak,
hajtja még a remény
és a rakoncátlan, tiszta, déli szél,
a romlott gyümölcsöt termő Éden felé.
De nem vár ott senki a parton,
már rég nem kedves vendég az idegen.
Ki vermeli el a titkos lezüllést,
mely újra kikel a kertben, fövenyen?
Mammon?
Ő szórja közénk a viszály magvait,
keveri korpával a kását,
és veri magasra a gyűlölet lázát?
Ő tudja, milyen szemét tornyai
növekednek az öbölben,
S miért épülnek gátak a parton,
amikor a reménytelenség
néma hajói úsznak a ködben,
és nincs, aki befogadja őket?
Félnek közel, és távol is félnek,
(ahol csak gondtalan emberek élnek)
mert az álmok holt dagálya – a remény
és csalódás könny hulláma
már marja dús partjaikat.
Nézzetek keletre!
A halottak feltámadtak,
megváltó szavatokra várnak –
tízmillió jel a mezőben,
és százmillió –
ahol a zsíros barázda
fehér csontokat hány ki magából,
ahol mézet és meszet izzadnak
a tanúkövek – azt kérdezik:
Ugye nem vesztek el az évszázadok?
Ugye élnek még a földön emberek?
Igaz emberek!
ledöntöttétek a zsarnokot,
és nem ittatok a szabadság élő vizéből,
nem írták tele a költők
a tiszta lapokat a hajnal jó ízéről –
mondaná az egykori költő-óriás –
micsoda rendszerváltozás?
Akik beolvasztották a szobrokat,
és nem találtak helyükre illő másokat,
nem tettek mást, egyebet,
mint egykor az „égi gyermek”,
a nagy fáraó: II. Ramszesz,
aki kivésette a régi neveket,
és sajátjával örökíttette a dicső tetteket.
Vagy más időben, Róma őrült császára,
Aki a maga fejét cserélte ki egy éjszakán
a standard szobrok talapzatán.
Nem volt 89-ben egy sem,
aki joggal felkapaszkodhatott volna
azokra a talapzatokra,
aki most a remény és az igazság
szavait újra elmondja:
mindenetek meg lesz, még ma,
jólét, szabadság, gazdagság
öröme vár – ez a hiány!
Ez a hiány növeszt most üres traverzeket,
itt van a valóság – eljött felismerése,
a hiány, a nincs kiált az égre!
Leromboltátok a tegnapi bálványt,
és hogy ne maradjon üres az állvány,
most helyére állítjátok Mammont,
akiben már rég mindenki csalódott:
mindenetek meglesz, mindenetek lesz…
Majd holnap – hajtogatja egy elakadt
őrült gramofon – a tegnapi csoda-
váró a földre zuhant, az égen,
álmok helyett fantomokat kutat,
de a délibáb helyén a pőre
valóság csatangol: ég a tarló,
szalma lángol, holokauszt
könny futamokat kerget a szél,
élet hová mehetnél?
amikor az ablakon minden nap
bekopog a hívatlan vendég,
amikor a gyomor mélyén
szűköl a puszta lét, új szavakat
tanít a magyar, mélyszegény közösség.
Ahogy megszólalok,
megfagynak számban a szavak –
ólmosak – és nem jó az ok, mégis igaz,
fogva tartanak a téli démonok.
Visszahúzódik, didereg a lelkem,
szakadó paplana: hó! Istenem!
Te tudod, nem ilyen életre szegődtem,
és látom már, úgy végzem, ahogy kezdtem.
Ahogy megszülettem,
száz gyermekkori emlék
forog velem, mint a mókuskerék,
kapaszkodom beléd,
elhagyott gyermek életem,
ölelj magadhoz és ne engedd,
hogy kinyíljon bennem,
könnyesen szomorú énekem.
De nem szól már a dal,
csak a harangütés kong a hóesésben
és felveri szívemet az éjben,
a csendes, téli zendülés.
Ha lett volna több, jó esélyem?
talán üstökös, vagy Göncölszekér
is lehettem, lettem volna én…
nem ilyen hunyorgó, megfagyott csillag,
mely bukdácsol az égbolt peremén,
és hiába jég és hó: mégis elég.
Hiába kérdtem tőletek,
mosolytalan mammon istenek:
Ki mondja meg? mire jó a harc, a harag?
s ha kaland? miért szomorú az élet?
miért fenyeget az utolsó ítélet?
és kiért szól a lélekharang?
Hamis a Törvény, az élet silány,
törmelék, maszkabál –
A tolvaj – rendőrért kiabál,
a trükk, oly régi, mint a világ –
az egyik becsapja a másikát!
A Hyde parkban napestig agitál
egy megélhetési forradalmár –
Kihasználnak, játszanak veled,
púpos lelkű akarnokok…
Ember, hát legalább azt ne feledd!
ami a szívedben fogant,
a lelked üdvét, a sorsodat,
garasokért, az uzsorásnak, el ne add!


A napokban írtam néhány szonettet, íme:

Alkonyi szonett
M R Rilke
: Este parafrázisa

Várja az alkony éji nász ruháját,
Mit terhes árny sziréne hoz elé,
Hiába nézed eltűnő alakját,
Itt hagy a táj, úszik az ég felé.

Elfogy a Nap: varázsa, éjbe hullva,
Már nem oly forró, mint ifjúi nász,
Mikor tavaszvágy hívja dalra gyúlva,
Holdnővér egy költővel éjszakáz.

Körös-körül tündér maják kacagnak:
Ámulva kérded, hol voltak tegnap?
Jaj! Feledd el, kit tetemre hívtak!
Szobornyár, vízpart, szép nő rád köszönnek,
Már hiába, nyoma sincs örömnek,
Feledni kell, mert elfogytak a könnyek!


Egyút Szonett

Feledd a pénzt, mert a múltba záró
Hiány is csak zsarnoktépelődés,
Mit életünk vágya sző önmagáról,
Ha balga ész az üres zsebre néz.

Oly kép, és látomás ez, mely álomból
Tör át, mint felhők között a fény,
Augusztusi késő alkonyatkor,
Ha szivárvány gyúl életünk egén.

Lebegő víz felett káprázat lebeg,
Hegyek, távolban vitorlák ködlenek
És felfoghatatlan életöröm
Sugárzik át az opál vízkörön –
Kialszik a látvány szülte képzelet,
Mert jing-jan együtt írja már (a) versemet.

Szerelmes alkonyat
Faludy György:Meditáció parafrázisa 1


Fáj a szerelmes emlék, mert a hiány
Oka múltba néző tépelődés,
Ahogy szerelemünk tépi önmagát,
Ha balga ész, a fájó szívbe néz.
Oly kép és látomás ez, mely álomból
Tör át, mint felhők közötti fény,
Augusztusi, nyári alkonyatkor,
Ha szerelem gyúl életünk egén.
Lebegő víz felett káprázat lebeg:
Hegyek, távolban vitorlák ködlenek –
És felfoghatatlan életöröm
Sugárzik át az opál víz körön,
Kialszik a látvány szülte képzelet
Mert szerelmed írja már versemet -
 

Horvath.Sandor

Állandó Tag
Állandó Tag
AZ ÉLET SZENT
Karafiáth Orsolya
Útvesztő parafrázis

Van még tovább, hiába védenéd,
A szentségárulót, kit bankár képvisel?
A puszta szó lejárt, már véget ért
A lélekmérgezés, újra hinni kell!

Mert mi bűn, az mindig szűz kereszt lesz.
És ki tudja? lesz e új fogantatás?
Ifjú pap, a nászban is eretnek,
Mert szentnek tudja a szerelmes imát.

A teljességben minden földi lét,
Csak szerelmi küzdelem és bajvívás,
Az égre nézve, mégis szűz a fék:
Vágy nem tudja mi a papi hivatás.

Szenteld hát magadat ölelésnek,
Ne jónak, rossznak, égi széptevésnek.

NTK HS Kaposvár
 

Horvath.Sandor

Állandó Tag
Állandó Tag
AZ ÉLET SZENTSÉGE

Van még tovább, hiába értenéd,
A nemzetárulót, kit templom képvisel?
A jótállás lejárt, már véget ért
A lélekmérgezés, újra hinni kell!

Mert mi jang? azt mindig jin keresztez.
És ki tudja? lesz e majd feloldozás?
Ifjú pap, a nászban is eretnek,
Mert szentnek tudja a szerelmes imát.

A teljességben minden jin-jang lét,
Csak szerelmi küzdelem és bajvívás,
Az égre nézve, mégis jang a kék:
Vágy nem tudja mi a papi hivatás.

Szenteld hát magad a születésnek,
Ne jingnek, jangnak, égi széptevésnek.
 

Horvath.Sandor

Állandó Tag
Állandó Tag
Kétségek között

Hióbot neveltél, önemésztő álmot,
Zúgó vágyvihar, ha jött, gonddal telt az ágyad,
S fájó Szerelmet is akarván, mindhiába,
Hívtad a tetemre vásott más világot?

Hisz’ néki őrizted titokban a csókod,
És amikor végre szárnyra kelt a sólymod:
Szívedről reptetted, fel a magos ég felé,
Hozza el vágyott szerelmed a lábad elé.

Talán, úgy küldted el, hogy vissza sose jöjjön,
Hiób hírrel, félve, balga szenvedéllyel,
Talányokkal zaklatott a május éjjel,
S mikor a hajnal, emléket kavart hogy öljön,

Egyetlen toll hullott alá a Földre,
Így hozott balzsamot minden, epedő könnyre.
 
Oldal tetejére