Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

tibya

Állandó Tag
Állandó Tag
És ez elkerülhető lett volna ha "valaki" nem dönti el, hogy létezik csak tiszta igazság és tiszta hamisság. Mert egyik sem létezik, csak viszonyítás, "mindenki" egyéni nézőpontja és tapasztalatai szerint.

Igen. Sőt a földön pont annyi jó van mint amennyi rossz, tőled függ, hogy melyikre fókuszálsz.kiss Amire az életedben összpontosítasz, az gyarapodni fog.
 

tibya

Állandó Tag
Állandó Tag
csak menj végig az utcán, és nézd az emberek arcát...szállj fel egy buszra, és nézd az emberek arcát...látni fogod, mi zajlik a bensőjükben....aki megérkezett, annak a jelenléte mindent elárul...elég csak ránézni...

Ez így van. Mindenki felelős a saját arcáért. Ugyanis testünk minden egyes sejtje reagál a bennük felmerülő összes gondolatra és minden kimondott szavunkra.
Például akinek folyamatosan keserves fintorban torzul az arca, az nem örömteli szeretetteljes gondolatoktól lett ilyen. Az idősebbek teste és arca pontosan megmutatja, hogy egy életen át, úgymond milyen gondolat mintákat követtek.
 

anom

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez így van. Mindenki felelős a saját arcáért. Ugyanis testünk minden egyes sejtje reagál a bennük felmerülő összes gondolatra és minden kimondott szavunkra.
Például akinek folyamatosan keserves fintorban torzul az arca, az nem örömteli szeretetteljes gondolatoktól lett ilyen. Az idősebbek teste és arca pontosan megmutatja, hogy egy életen át, úgymond milyen gondolat mintákat követtek.

Akkor aki a ráncait felvarratja vagy mi, az hirtelen lelkileg is kitisztul? Aki meg mondjuk megég az arcán ő pedig sokat gondolt mire is? :lol:

Lehet van ebben valami, de azért ennek a nagy része genetikai illetve külső hatások, hiszen a testünk bár ugye a tudatunkhoz lelkünkhöz is tartozik mégis csak anyagi és e világ is erős hatással van rája. :rolleyes:
Az igaz talán, hogy sok dolog eleve elrendeltetett vagyis az élet feladatunk része. De abban biztos vagyok, hogy nem a szépséges külső vagy a kevésbé látványos árulja el, hogy milyen az ember.
Ami viszont igaz lehet, hogy bizonyos energiák fiatalító hatásúak ami meg is látszhat.
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Igen. Sőt a földön pont annyi jó van mint amennyi rossz, tőled függ, hogy melyikre fókuszálsz.kiss Amire az életedben összpontosítasz, az gyarapodni fog.

Sőt, amit rossznak ítélsz nem biztos,hogy rossz, s amit jónak nem biztos hogy jó.kiss

(Bár itt másról beszélsz, igaz?!: nem mindegy milyen felmerülő gondolatnak adsz energiát...., hogyan használd a gondolat teremtő erejét.... Soma pedig arról írt, ha jól értettem, hogyha a gondolat mögötti lényt, vagyis magad éled: fölfénylik a szépség....)
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez így van. Mindenki felelős a saját arcáért. Ugyanis testünk minden egyes sejtje reagál a bennük felmerülő összes gondolatra és minden kimondott szavunkra.
Például akinek folyamatosan keserves fintorban torzul az arca, az nem örömteli szeretetteljes gondolatoktól lett ilyen. Az idősebbek teste és arca pontosan megmutatja, hogy egy életen át, úgymond milyen gondolat mintákat követtek.

(Louise Hail)

(Gyermekként is figyeltem ezt. Kerestem a szép öregeket. :) S ez a szépség mindig belső kincs volt...)
 

Parr

Állandó Tag
Állandó Tag
A hetedik te magad légy, avagy - a világ tul szines ahhoz hogy
ne vegyuk észre, hogy a világ nem feketefehér.
Ha csak jó meg rossz lenne - akkor temérdek lenne a kívul állo. - és az egyik koztuk én lennék.

én rosszul látok, Somát gésának néztem ... :D

de... ugyebár ... ember hiba nélkul nincs...
sot mi tobb hiba embernélkul sincs...
sott tovább megyek ...
egy tett mondat szo - tokéletes nem lehet. ha valamit ki jelentunk vagy csinálunk annak már valamiféle toltete van. a toltet pedig sosemneutrális.
a semmittevés pedig neutrális - de mégcsak egyhelyben toporgás sem...

egy viszont boztos:
a semmittevés meghulyiti engem...
soval ...
- (ne tessek meghulyulni)...
-.- de néha azért a belso magányra is szukség van...-
ja es - -csak az tápanyag amiben van kaloria.
 

Parr

Állandó Tag
Állandó Tag
Most nem arról van szó, hogy az ember mesterségesen átmüteti magát vagy balesetet szenved, hanem ,hogy a sokszor használt mimikák belevésődnek az ember arcába.

...
és nemtudom - szerintetek a egyes arcrándulások - mimika - egységes jelentésel bírnak, vagy egy mosoly tobb mindent is jelenthet - ?
 

tibya

Állandó Tag
Állandó Tag
Eredeti szerző tibya Igen. Sőt a földön pont annyi jó van mint amennyi rossz, tőled függ, hogy melyikre fókuszálsz.kiss Amire az életedben összpontosítasz, az gyarapodni fog.


Sőt, amit rossznak ítélsz nem biztos,hogy rossz, s amit jónak nem biztos hogy jó.kiss

(Bár itt másról beszélsz, igaz?!: nem mindegy milyen felmerülő gondolatnak adsz energiát...., hogyan használd a gondolat teremtő erejét.... Soma pedig arról írt, ha jól értettem, hogyha a gondolat mögötti lényt, vagyis magad éled: fölfénylik a szépség....)

Nem tudom miről írt Soma, mert Elke hozászolására írtam választ és nem gondolatokról volt szó hanem arról, hogy amire a figyelmünket összpontosítjuk az nagymértékben befolyásolja körülményeinket, életünket.
Írok egy példát: Amíg az a meggyőződésed, hogy a főnököd egy zsugori szemét ember, addig az is fog neked maradni. De abban a pillanatban amikor úgy döntesz, hogy másként tekintesz rá, például a jó tulajdonságaira összpontosítasz és nem bírálgatod, talán még egy kicsit együtt érző is leszel vele, a helyzet is megváltozik. Mert amikor te változol a helyzeted is megváltozik.
Persze megteheted, hogy munkahelyet váltasz, de rövidesen azt is észre fogod venni, hogy ismét egy ellenszenves alak lett a főnököd.;)[FONT=&amp]



[/FONT]

[FONT=&amp]
[/FONT]
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez így van. Mindenki felelős a saját arcáért. Ugyanis testünk minden egyes sejtje reagál a bennük felmerülő összes gondolatra és minden kimondott szavunkra.
Például akinek folyamatosan keserves fintorban torzul az arca, az nem örömteli szeretetteljes gondolatoktól lett ilyen. Az idősebbek teste és arca pontosan megmutatja, hogy egy életen át, úgymond milyen gondolat mintákat követtek.


KedvesTibya, itt idezed es Soma irasara reagaltal, nekem pedig feltunt mennyire kulonbozo sikokon gondolkoztok arrol, hogy mi araszthatja el az ember arcat, mi vesodik be...Te a gondolat teremto erejerol irsz, gondolati mintakrol, Soma annak a jelenletnek a teremto erejerol, ami a gondolat mogott van, ami nem azonosult a gondolattal.... Ertem,amirol irsz szinte szo szerint felimerem benne Luise Hail gondolatait, ami nem baj...Valoban igy van: a gondolat, es a gondolattal azonosult ember pozitiv vagy negativ vilagot teremt, egyikben tud aradni, teremteni, a masik pedig gatolja.... De mindketto mellekhatasa az, hogy mint minden azonosulas megteremti az Egot..., es megteremti a tavolsagot, megkettozodsz, rejtett valodi onmagadra es egy pozitiv vagy negativ enkepre oszlasz:p.....

Mostani valaszodban ugyanazt a gondolatot vitted tovabb .... De rendben van. Ertem. kiss
 

tibya

Állandó Tag
Állandó Tag
A mimika dolog az más, külön téma volt.
Ha jobban figyeltél volna akkor észreveheted volna azt is,hogy Elke válaszolt, Somának erre a hozászolására:
"Igazság és Hamisság együtt mentek fürdeni. A Hamisság előbb jött ki a vízből, ellopta az Igazság ruháját, magára vette, a sajátját meg ott hagyta a parton. Szegény Igazság nagyon elszomorodott, amikor nem lelte a holmiját, de így szólt magában: „Inkább járok mezítelenül egész hátralevő életemben, semhogy magamra vegyem a Hamisság köntösét.” Azóta mezítelen az Igazság, a Hamisság meg mind a mai napig az Igazság köntösében jár-kel az emberek között."
Én meg az Elke hozászolására reagáltam, nem a Somáéra.

És hogy mit veszel észre a másik emberben vagy ,hogy milyennek látod a világot, az többnyire a saját rezgésszinteden múlik.
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag

Müller Péter: BOLDOGSÁG IDÉZETEK



700842_0c83b42900_o.jpg


“A felnőtt ember arca sohasem lehet olyan őszinte, mint a kisgyermeké, éppen azért, mert a világ tükörrendszerében kialakult az egója, s innen kezdve – anélkül, hogy ezt észrevenné – tudathasadásos állapotban él; nem akkor mosolyog, amikor kívül, nem akkor ásít, sír, unatkozik, gyűlöl, tombol, szeret, követel, vagy közönyös kívül, mint belül. És ez nem csupán akkor van, ha mások is ott vannak, akkor is, ha nincs ott senki. A kifelé nézés és a kifelé élés az ego legerősebb pillantása: ő maga is tükrökből állt össze, s örökké e tükröknek akar megfelelni. Igazi arcát csak akkor mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt, vagy valami ellenálhatatlan kényszernek engedelmeskedve, hangosan röhögni kezd. Mindig akkor, ha túlcsordul a pohár – ha az ego hatalma megtörik.”




710457_01aafbde2c_o.jpg


Figyeld meg, ha boldog vagy, hogy repül az idő. "Jé, már este van!" Ha pedig nagyon boldog vagy, akkor az idő nemcsak "repül", de meg is szűnik. Nincs. Egy olyan dimenzióban vagy, ahol nincsenek órák. Nincs holnap. Tegnap sincs. "Most" sincs - mert ha már tudod, hogy "most" van, nyomban...

Ez pontosan így van!
Az ember életében két fajta én létezik, a belső én és az azon rajta kívül álló én (a külső én). A kettő között az a különbség, hogy a belső énünk a céljaink elérése felé mutat (hogy azok által mielőbb megismerd önmagad valós természetét), míg a külső én a külső világból szedett úgynevezett viselkedési minták segítségével próbál előrébb juttatni, aminek az eredménye az egós megnyilvánulás (mielőbb kiismerni a külvilág természetét és azon felül állni).
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
És ez elkerülhető lett volna ha "valaki" nem dönti el, hogy létezik csak tiszta igazság és tiszta hamisság. Mert egyik sem létezik, csak viszonyítás, "mindenki" egyéni nézőpontja és tapasztalatai szerint. Mindenben van igazság és hazugság és ezek a szemlélő és cselekvő megítélései szerint történnek kiválasztásra, az "elkülönítő-tapasztaló illúzióban", amit életnek nevezünk.

url

Mégis, valamiért jobban hisz az ember pozitívabb embernek, mint egy negatívabbnak. De vajon miért? Az egyensúlynak is van egy köztes pontja amit akaratod ellenére oda is képzelsz de nem véletlenül. Szerinted mi az? Ha azt mondod hogy ott van az egyensúly akkor tévedsz, mert maga az egész fenti kép arról árulkodik (eleve magáról az egyensúlyról), tehát azt látod, vagyis az már megvan. Akkor mégis mi van a képen is szereplő egyensúly középpontjában? -Hát maga az IGAZSÁG! :D
Ha nem hiszed, fókuszáld még egy kicsit a képet! ;)
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag

Müller Péter: BOLDOGSÁG IDÉZETEK



700842_0c83b42900_o.jpg


“A felnőtt ember arca sohasem lehet olyan őszinte, mint a kisgyermeké, éppen azért, mert a világ tükörrendszerében kialakult az egója, s innen kezdve – anélkül, hogy ezt észrevenné – tudathasadásos állapotban él; nem akkor mosolyog, amikor kívül, nem akkor ásít, sír, unatkozik, gyűlöl, tombol, szeret, követel, vagy közönyös kívül, mint belül. És ez nem csupán akkor van, ha mások is ott vannak, akkor is, ha nincs ott senki. A kifelé nézés és a kifelé élés az ego legerősebb pillantása: ő maga is tükrökből állt össze, s örökké e tükröknek akar megfelelni. Igazi arcát csak akkor mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt, vagy valami ellenálhatatlan kényszernek engedelmeskedve, hangosan röhögni kezd. Mindig akkor, ha túlcsordul a pohár – ha az ego hatalma megtörik.”




710457_01aafbde2c_o.jpg


Figyeld meg, ha boldog vagy, hogy repül az idő. "Jé, már este van!" Ha pedig nagyon boldog vagy, akkor az idő nemcsak "repül", de meg is szűnik. Nincs. Egy olyan dimenzióban vagy, ahol nincsenek órák. Nincs holnap. Tegnap sincs. "Most" sincs - mert ha már tudod, hogy "most" van, nyomban...

Kedves Ariella!

Én ezektől az idézetektől mindig úgy érzem, mintha pont azt tennék, ami ellen irnak...Valami ellen lenni ugyanaz, mint valami mellett lenni számomra...JAJ!

Általánositanak és ettől a személyes tapasztalások, megélések valami általános mérce alá kerülnek....Tehát éppen tükör lesz, mert nem tudom, hogyan Vagy mögötte TE.... Elő akarod irni? vagy igy élsz? vagy ez az előírt irány?

Még az önfeledség sem irható elő... Miért ennyi -ennyi idézet, kép? Hol vagy Te? Kivel lehet itt beszélni?



És, kedves Parr!

Önmagában semmi baj József Attila költeményével, de ha ide írod be akkor már nemcsak József Attilát keresem mögötte, mint a láthatatlan hetediket....( az ő megoldását érzem is benne a maga helyén), hanem Parrt is, aki nekünk (elő)idézte, hajj! egy ego-s fórumon, de ő maga rejtve maradt. Hát ezen a helyen József Attilán keresztül ki beszél?, így ez lett számomra a kérdés. És ez a valaki, ha a hetediket éli magában, akkor miért ezen a formán keresztül szólit meg?

Ezt egyébként sokkal inkább ideillőnek tartom, de hirtelen meg kellett kérdeznem magamtól megfelelek-e a Parr által felvetett józsefattilai mércének, mert az a szándék körvonalazódott előttem, hogy ez egy mérce akar lenni. Aztán úgy döntöttem, hogy nem akarok szándékoknak megfelelni, s ha tele lesz idézetekkel tapasztalatok helyett a fórum, nem olvasom tovább...Maradok láthatatlan s hangtalan n-edik. Vagy inkább táncolok, esetleg haikut irok magamnak a pillanatról....

:p kiss Csillagvirág

Ha mindenképp igazad lenne, akkor nem lennének köztes megélések sem. :wink:
 

Progressor

Állandó Tag
Állandó Tag
A tapasztalat értékes ezért élünk....közösen játszhatunk de ha lebontjuk a közöst akkor mi marad?;)


Ha már valamit kizárólagosan közösen építünk, akkor azt csak közösen tudjuk leépíteni is és mivel mindez közös lélekből ered, így nem kell félni a lebontástól sem. Sokszor úgy építünk, hogy ha le is kell hogy bontsuk azért tesszük, hogy egy jobbat építsünk.

Ha mondjuk én teremtésileg olyasvalamit teremtenék ami közben félnék hogy esetleg azt mások lebontják, akkor biztos hogy nem annak az építésébe fognék bele. ;) Mondjuk nem tudom hogy ezt ki érti? :confused:
 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
Mégis, valamiért jobban hisz az ember pozitívabb embernek, mint egy negatívabbnak. De vajon miért?

...amíg az ember a vágyai kielégítésével, újabb és újabb célok felállításával majd elérésével, pénz-hajhászással, siker-orientációval és hasonló modern világi dolgokkal próbálja meg elkendőzni magában az egyetlen elementáris és mindent megmozgató őszinte félelmet...az elmúlástól, a haláltól...addig a pozitív ember mindezen illúziók elérésének archetípusává válik...a modern ezoteria annyira kidomborította a pozitív gondolkodást (hála a Titok és hasonló könyveknek) hogy lassan már az válik az emberek örökös félelméve, hogy nem tudják magukat az örök pozitív gondolkodás illúziójában tartani :D...a pozitívan gondolkodó, mindig vidám, céltudatos ember a siker szinonímájává vált a nyugati társadalmakban...a panaszkodó, zsörtölődő, morgó ember pedig a kudarc mintaképévé...és egy olyan társadalmi közegben, amelyben beléd nevelik az siker iránti kényszerességet egyértelmű a választás...a pozitív ember a haladás, a negatív ember a visszamarádás...a pozitív ember a siker...a negatív ember a kudarc...így polarizálódnak a természetes és sokszor semleges érzelmek jóra és rosszra...sikerre és kudarcra...haladásra és visszamaradásra...hát ezért...amíg az elmédben élsz, és hajtod a szenvedés és illúzió kerekét, addig a pozitív emberenek mindig jobban fogsz hinni...beszélgess néha "lecsúszott" emberekkel...hajléktalanokkal, szegényekkel, koldusokkal...hányatott sorsú emberekkel...meg fogod látni, hogy az érem másik oldala is fényes ám...de még mennyire ;) az igazi pozitív gondolkodás nem tanítható...mert az a szív útja...az igazság útja...nem lehet személyiségfejlesztő tréningen elsajátítani...nem lehet csodakönyvekből megtanulni...aki megérkezik a szívhez, és felismeri az igaz utat, átalakul...természetesen válik olyanná, amit sokszor a pozitív gondolkodókkal kevernek össze...pedig a kettő...ég és föld ;)
 

Soma77

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha már valamit kizárólagosan közösen építünk, akkor azt csak közösen tudjuk leépíteni is és mivel mindez közös lélekből ered, így nem kell félni a lebontástól sem. Sokszor úgy építünk, hogy ha le is kell hogy bontsuk azért tesszük, hogy egy jobbat építsünk.

Ha mondjuk én teremtésileg olyasvalamit teremtenék ami közben félnék hogy esetleg azt mások lebontják, akkor biztos hogy nem annak az építésébe fognék bele. ;) Mondjuk nem tudom hogy ezt ki érti? :confused:

...az egész földi életed, ahogy most ismered egy törékeny valami...abban a hitben élsz, hogy építed...és ha mindent ennek a délibábnak rendelsz alá, akkor elveszíted azt, amiért ezt az egész van...hogy éld...a nagy építkezésben belefeletkezünk az alkotás örömébe...újabb és újabb tornyokat akarunk hozzáragasztani a kacsalábon forgó életünkhöz....úgy élünk, hogy örökös épitkezésben vagyunk...de minek is építjük, ha sosem költözünk be??? :D;)
 

Csillagvirag

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha mindenképp igazad lenne, akkor nem lennének köztes megélések sem. :wink:

Nem szeretném, hogy mindenképp igazam legyen! Talán az írásom intenzitása érezteti veled ezt?! (Így látod?:p, vagy rosszul értem?) Logikailag következik ez a soraimból? Az csak egy tapasztalat megfogalmazása...Parr és Soma is válaszolt , és láthattam, mit élnek meg ők....különböző megközelítésben a téma kapcsán...Hála , sszönet!.....szeretem, ha valaki fogadni tudja éssaját megélése van a fentiekkel kapcsolatban. Inkább csak megosztani szeretem néha, amit látni vélek, és együtt lenni a tapasztalásban ...Remélem, hogy vannak köztes megélések, az én megéléseim is általában köztesek.... És örülök, hogy van aki meg is osztja velem...(mert ezek a valódi megtapasztalások érdekelnek..., az irodalmat hozzá én is olvasom s talán túlontúl sokat is olvastam. Itt nem ezt kerestem, s ezt kifejeztem, ennyi történe vala :p , és még egy kicsit több is, de azt már nem részletezem...;) )


 
Oldal tetejére