Azért tényleg megy a harc a kinti és az itthoniak között.
Egy Kanadai munkaerőközvetitéssel foglalkozó hölgy-aki itt is irt "Fátyol" néven,csak valamiért Melitta kitiltotta-szegény végleg kiborult,magyarokkal már nem foglalkozik.Vajon mi történhetett,hogy igy kiborult?!
Én tényleg sajnálom,ezt irta egy szomszédos oldalon:
"Befejeztem a magyarokkal, elegem van. A magyarországgal szomszédos országok mindegyikéből örömmel jönnének emberek, és hálásak a segítségért, nem kapom folyamatosan a leugatásokat, szapulásokat olyanoktól, akiknek halvány gőzük sincs semmiről"
copy right by http://kanadaimunka.blogspot.ca/
Sokáig gondolkoztam, hogy egyáltalán írjak-e ezzel kapcsolatban, mert figyelemmel kísértem, ahogy a hölgy (a volt tagunk) eljut(hat)ott odáig, hogy megtegye ezt az ominózus kijelentését.
Azt dicsérendőnek tartom, hogy megpróbált segíteni munkához jutni kint, de néhány dolgot már akkor sem értettem.
Többször megírta, hogy ő fejvadász és nem kap pénzt ezért a tevékenységéért.
Mivel a közhiedelemmel ellentétben "ingyen ebéd" nincs, próbáltam keresni a mozgatórugóit.
Azon kívül, hogy egyfajta marketingpluszt kap (reklám, ismertség + szájhagyomány útján -> hozzá fordulj, mert nekem is ő...) nem nagyon találtam okot. De mivel mi kormányosok is vatikáni valutáért végezzük az itteni dolgunkat (vagyis a tapasztalatszerzésen kívül csak némi közvetett reklám érték jut- lefordítva ingyenes hirdetési lehetőség a CH-n), elfogadtam, hogy ennyi is elegendő számára. (Sőt ha bejön, akkor durranna igazán nagyot.)
Viszont az a fajta munkastílus amit tapasztaltam nála - még ha többnyire igaza is van - nem elfogadható a magyarok többségének.
Gondolok itt arra, hogy az apród oldalon (valahol megadott) hirdetése alapján - állítása szerint több száz - önéletrajzot kap, amit nincs ideje átolvasni és ha annak az elnevezése nem megfelelő (név+fogl) már mehet is a kukába. És mindezt meg is írja.
Vagy a másik: több esetben angol nyelvű cikkeket idéz, hogy miért érdemes angolul tanulni.
Igaza van, azonban...
Az a nagyszámú magyar (és tételezzük fel, hogy valóbban több száz), jelentkezik nála - főként, ha nem gyakorlott önéletrajzíró - sok esetben még a számítógéphez is csak olyan mértékben ért, mint mondjuk a mobiltelefonjához (azaz hívást/sms-t fogad/kezdeményez, de kb itt vége is), ami nem baj, de hátrány. Ezzel számolni kell. Ha pedig nem bírja erővel a feldolgozást, vonjon be segítséget, avagy jelezze, hogy ennyi és most nem tovább.
Véleményem szerint, ha első lépésben azzal kezd, hogy típushibák -> példa az elkerülésére, magának spórolt volna meg sok sok kellemetlenséget és nem szenved csorbát a hitelessége (legalábbis a hozzáforduló magyarok szemében).
Erre valószínűleg rájött, mert minta önéletrajzokat is közzétett azzal a kitétellel, hogy átírva használ(hat)ják.
Nem ismerve a teljes munkásságát ezen a téren (hiszen itt is csak tavasz végén aktivizálta magát és a blogja is csak júniustól datálódik), úgy vélem, hogy ő is csak tanul(gat)ja a fejvadászságot. Persze lehet, hogy tévedek, de szerintem gyakorlott szakember nem így működteti a "vállalkozását".
Ha mindezeket társadalmi munkaként végzi és ráunt, akkor megköszöni az eddigieket és sok sikert kívánva bezárja a "bótot".
Ha viszont ebből neki bárminemű haszna is származik, akkor a vevőnek mindig igaza van axióma alapján változtatnia kell(ett volna) a munkamódszerén a hatékonyság növelése érdekében. Esetleg - amennyiben jobb haszonforrást talált, akkor az előző verzió végét alkalmazva lehet(ett volna) elköszönni.
Kétségtelenül vannak hasznos észrevételei is a hölgynek (pl. a CV Kanadában inkább resume, bár ezt aki kinn szeretne dolgozni az első negatív visszajelzéskor (nincs/hol a resume - miatt nem sikerül - egy életre megtanulja).
Ez viszont - ahogy a matekórán hallhattuk oly sokszor - szükséges, de nem elégséges feltétel a sikerességhez.
Pár éve, amikor még moderáltam itt ebben az alfórumban, szinte naponta betettem, hogy aki Kanadába szeretne (nem turistaként) eljutni - mit tegyen és mit ne. Kaptam is érte hideget-meleget (uncsi, semmitmondó...), de ahogy elmaradtak, rövid időn belül előjöttek azok az alaphibák, amit addigra úgy véltem, hogy már rég sikerült kiiktatni. Valami hasonló alaphibát vétett a hölgy szerintem legalábbis.
Ettől függetlenül én jobban örültem volna, ha inkább a siker felé ment volna el a története, mert így max annyi hozama van a dolognak, hogy mindenki levonhatja magának belőle a neki megfelelő tanulságot. Illetve még az, hogy aki komolyan ki szándékozik települni Kanadába, egy újabb oldaláról ismerheti meg a kitelepülés, pontosabban a munkavállalás nehézségét.
Aztán az sem kizárt, hogy merőben rosszul látom a dolgokat. Ha valaki úgy véli, szívesen olvasom kritizáló sorait, amennyiben indokolja, hogy szerinte miben tévedek.
Saját úton haladunk a kivándorlás felé. A kérdésem az lenne, hogy job offer-el, szerződéssel, LMO-val lehet-e gond a vízum? A másik pedig, hogy a PR-nek mekkora az esélye? Szóval arra gondolok, hogy ha rendesen dolgozol, adót fizetsz, etc. kiraknak-e két év után, vagy nem? A másik amit hiányolok egy kicsit, nem találok általános infókat a hétköznapi dolgokról( gondolok itt ;lakhatás;Iskolarendszer;egészségügy;közlekedés-autó;időjárás stb), hiszen aki még soha nem járt Kanadában, neki minden új.....
