Bevándorlás Kanadába II /2012/

bantuedu

Állandó Tag
Állandó Tag
hat bizony ja Albertaban se sok feher lakozik mar (jojo azert vannak joszammal).... de ez van en orulok neki.... nekem az uj barataim mind indiai paki meg mongol sot sri lankai meg filippino is van ( veluk mondjuk vigyazni kell mert magyar fajtak)..... sokkal tobbet tettek eddig mint az otthoni "haverok'' .... csak egy kis szamitas keppen aki ki szeretne jonni. nemregen kulon hazba jottunk. eddig nagybatyameknal laktam szerencsere tudtam gyujteni a penzt. most hogy itt a csalad ugye kulon haz (termeszetesen csak rent) uj butorok ez az a hazba bizony lenullaztam a 10e dollaros zsebpenzem es meg nincs TVm :D . bizony a kezdet nehez am de lassan lassan osszeszedem magam .. olyannyira hogy fel ev utan assistant manager lettem nemregen so sok munka kemeny munka es bizony itt sokra viszed ha a magyar stilust otthon hagyod de a rabszolga munkamoralt nem :pP
 

DiniDani27

Új tag
Sziasztok,üdv mindenkinek.
Igazán kezdô vagyok még az infószerzésben,de arra még nem bukkantam hogy mi van akkor ha végleg ki akarnék költözni,vállalkozó vagyok,de nappalis egyetemista is,barátnômmel pattannánk meg,szívesen fejezném be hasonló vagy azonos területen a sulit és dolgoznék mellette,mert hát valamibôl élni kell :/
Mirôl mondjak le?vagy csak nagyon meg kell húzni a nadrágszárat (nem mintha nem szoktam volna hozzá itthon)
 

Anthony71

Állandó Tag
Állandó Tag
"Olvasgatom ezt a blogot már egy ideje, annál is inkább, mivel jómagam is átkeltem az óceánon. Ez a harmadik ország, ahol élek és a második tovavándorlásom.Jók ezek a történetek az enyémet is megosztanám, de engem kicsit más érdekel, másról szeretnék beszélgetést / vitát indítani. Úgy is mondhatnám, a „meta-kivándorlásról", olyan problémákról, amelyek mindannyiunkat előbb-utóbb utolérnek, függetlenül attól, hol élünk, honnan jöttünk és mit csinálunk.
Először nagyon zanzásítva az én történetem, utána elmondom azt, amiért elkezdtem ezt írni.

Kanada, válás, barátnő, 6 számjegy

Kicsivel több, mint 10 éve jöttem ki Kanadába, négy bőrönd, egy feleség és egy kutya társaságában. Se állás, se lakás, egy közeli ismerős segített az elején lakást keresni.
Egyetemi végzettségem volt, és sikerült is elhelyezkednem a szakmámban két hónappal később. Négy év múlva átléptem a bűvös (legalábbis Észak-Amerikában annak számító) 6 számjegyet és azóta sem néztem vissza. A számjegyeket csak azért írtam, mert ha azt mondom, hogy egy nagy piros házban élek, aminek az ablakában muskátli van, azt a felnőttek nem értik.  Pláne nem fogok kalapokról, meg elefántokról sem beszélni. 
Hogy pontosan mivel foglalkozom, teljesen mindegy, mivel mindenkinek az esete más és más, ezért nem is akarok leragadni a saját példámnál, mert az én történetem már korántsem releváns ennyi év elteltével.
További állomások: válás egy pár éve és egy új élet új barátnővel. Ez volt az utolsó darabkája annak a kirakósnak, amit úgy hívnak, hogy „megtalálni a teljes életet". Mondanom sem kell, hogy boldog vagyok, ahol élek és immár habozás nélkül hívom Torontót az otthonomnak.
Amiről inkább írni szeretnék, az a folyamat, amin keresztül mentem az elmúlt 10 évben. Elemezgettem is egy kicsit, sarkítgattam a dolgokat – mert egyébként könyveket lehetne megtölteni ezzel – és íme, néhány gondolat:

A döntés
Előbb-utóbb sok emberben felmerül a kivándorlás kérdése, de nem mindenki jut el odáig, hogy tegyen is értem. Szerintem sokan nem is gondolják igazán végig, hogy ez mivel is jár, mik a nehézségek, és mindazokon a jó dolgokon kívül mit is veszítünk el.
Ebből a szempontból jó ez a blog. Sok apró mozaikot kap az ember, sok nézőpontot, és szerintem igazából azoknak segít, akik még otthon vannak és bepillantást enged a külföldi lét egy-egy szeletkéjébe.

Elszakadás az otthontól
Vannak, akiknek sosem sikerül, mindig visszajárnak, mindig ott mocorog bennük a honvágy. Ez az első pillanat – egyeseknek ez évekig vagy akár örökké tarthat –, ami szerintem meghatározza a „sikeres" kivándorlást. El kell fogadni és szerintem akarni is kell elszakadni.
A másik alternatíva egy örök se itt, se itt állapot. Fel kell adni az otthoni gondolkodásmódot, és meg kell próbálni befogadni az új környezetet az össze negatívumával együtt. Ezért is fontos kiválasztani azt a helyet, ahol az ember jól érzi magát, tehát be tudja fogadni a környezetet. (Nekem ez a második hely, ahol megpróbálom, az első nem működött.)
Ha a hely kompromisszum eredménye, akkor az a kivándorlás sosem lesz „sikeres" és talán nem is éri meg, mert az ember hosszú távon mindig szenvedni fog és az egész élet egy szélmalomharcnak tűnik majd.

Barátságok
Érdekes elgondolkozni azon, hogy rengetegen barátkozunk kint élő magyarokkal csak azért, mert magyarok. Persze, közös háttér, ő is a Vukon nőtt fel, stb., de igazából mi a motiváló döntés?
Van egy érdekes kérdés, amit mindenki feltehet magának. Nézzen szét a külföldi magyar barátai között és gondolkodjon el, hogy otthon élve barátja lenne-e az illető. Nekem van román, szerb, görög, hongkongi, indiai, született kanadai (szép magyar kifejezéssel: WASP) barátom, a barátnőm kanadai / hongkongi, és belekerült legalább 5 évbe, hogy leválasszam / levágjam azokat a „barátságokat", amiket inkább „kényelemként" aposztrofálnék.

Külföldön élni, mégis otthon
Kapcsolódva az előzőhöz: két fajta első generációs bevándorló van. Az egyik mindig a saját kultúrájában él, és a barátait is aszerint választja meg, és az, aki beleolvad a környezetébe.
Van, aki nem is akarja megismerni a kultúrát, országot, amiben él. Nagyon jól elvan a saját kis „Magyarországán". Nincs ezzel semmi gond, csak szerintem ezek az emberek rengeteget veszítenek azzal, hogy az otthonihoz hasonló ingerkörnyezetre korlátozzák magukat. Persze lehet, hogy pont ez a cél, és ahogy már írtam, nagyon jól el lehet lenni így is, még mindig jobban és nyugodtabban, mint mondjuk Magyarországon.

Magyarság és a generációk
Erről szerb barátom mondása jut az eszembe: aki kiáll az utcasarokra prostinak, ne lepődjön meg, hogy leszólítják. Tehát aki kivándorol, az nyugodtan lemondhat arról, hogy 20 év múlva is ugyanolyan szókinccsel beszél majd magyarul, mint amikor kivándorolt.
Szintén önámítás, hogy a kint született gyereke tökéletesen megtanul magyarul (ha egyáltalán egy kicsit is megtanul majd), nem is beszélve az unokákról. Valahol az egész magyarságérzés túl van dimenzionálva a magyarok többségében.
Ha valaki kivándorol, az sosem lesz képes csorbítatlanul megőrizni magyarságát, vagy ha erre törekszik, az groteszk szélmalomharccá silányulhat, ráadásul a gyerekei is utálni fogják, mert ezek azok az emberek, akik tűzzel-vassal tanítják / erőszakolják a gyerekeiket a magyar tanulásra.
Nem egy második generációs magyart ismerek – akiknek a szülei 1956-ban menekültek ide -, akiknek horrortörténeteik vannak a gyermekkorukból ennek kapcsán. Aki nem akarja, hogy a magyarságán csorba essen, vagy a gyerekei törjék a magyart, az maradjon otthon.
Nehéz volt, de elfogadtam, hogy már nem tudok helyesen írni magyarul, vagy néha nem jutnak eszembe szavak. Ezt annak idején elfogadtam, és tudtam, hogy ez lesz.
Törekszem helyesen beszélni és nem belekeverni a magyarba az angolt - borsódzik a hátam a hunglishtől – de ha akarom, ha nem, már nem akkora a szókincsem és nem olyan választékos a beszédem, mint otthon volt. Már nem emlékszem, hogyan válasszak el egy főmondatot egy mellékmondattal vesszővel; hogyan kell kötőjeles szavakat írni; stb.

Fontossági sorrend
Szerintem az alapvető probléma, hogy minket (középkorú generáció, én most 37 vagyok) nem tanítottak meg – vagy legalábbis sokunkat nem – arra, hogy mi magunk el tudjuk dönteni, mi a fontos számunkra.
Akár elismerjük, akár nem, a szüleink értékrendje szerint él a legtöbbünk, aki arról a környékről származik (ezt látom a románoknál, az oroszoknál, a szerbeknél és a lengyel ismerőseimnél is).
Igazából ez a legnagyobb kontraszt egy magyarországi és mondjuk egy kanadai között. A görcsös ragaszkodás egy öröklött értékrendszerhez, és a dolgok fontossági sorrendjéhez, és persze mind a 37 magyar Nobel-díjashoz, ahelyett, hogy mi magunk választanánk meg azt, hogy mit szeretnénk, mi a fontos számunkra.
Hány magyar szörnyülködne és nevezné marhának azt a kanadai barátom, aki egy nagyon jó IT-konzultánsi karriert hagyott ott és beállt konyhabútort építeni. Fele annyit sem keres vele, de boldog.
Persze ez egy extrém példa, és csak azt akarom mondani vele, hogy nagyon sok kivándorolt magyarban őrült konfliktus dúl, amit képtelenek kifejezni, de valójában nem más, mint az otthonról hozott fontossági sorrendek és a társadalmi előítéletek ütközése az új környezet szabadságával és látszólag kaotikus / értelmetlen voltával és embereivel.
Itt most lehetne sorolni a példákat: férfi-nő és a szülő-gyerek viszony, a kollégákhoz és a pénzhez fűződő kapcsolat, az önnön korlátainkkal való szembesülés. És persze a legkeményebb diók: negatívizmus és válogatás nélküli kritizálás, kishitűség, a „mindig más a hibás" szemlélet, az ujjal mutogatás, a problémákkal való szembenézés.

Ezek elől jöttem el
Egy személyes megjegyzés: én egyébként ezek elől menekültem Kelet-Európából, ezek voltak azok a problémák, amelyek miatt azt láttam, teljesen mindegy, kik a vezérek, mik a törvények, mert a társadalom mérgező az egyénre nézve.
A kelet-európai társadalmak egyszerűen eltapossák a kreatív és tenni akaró egyént, és egyértelmű, hogy hosszú távon ez marha kontraproduktív. Ezzel szemben a nyugati társadalmak az egyén kibontakozásának és boldogulásának a motorjai. Persze ennél árnyaltabb a kép, de itt most sarkítok ugyebár. 
Most hirtelen ennyi. Nincs kedvem többet írni, majd legközelebb körbejárom a magyar – nem magyar barátnő / feleség témakört és lehet, hogy kibővítek néhány itteni gondolatot"

BY Hataratkelo blog
 

Tatár Szofi

Állandó Tag
Állandó Tag
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--> Lehet offolom a témát, akkor majd a Kormányos Úr megszünteti:)


Nagyon tetszett, amit írtál Anthony, el is gondolkodtam rajta, és gondolkodtam azon is, hogy leírjam e, hogy én mit gondolok az elmondottakról , mert annyira logikus és életszerű az , amit írtál, hogy igazából nem is igényelne hozzáfűzést. De mégis

Én itt születtem a Duna-Tisza közén és valahogy ,ha nem kényszerít egyszer rá a sors, nem is akarok elmenni innen. Persze megismerni a világot, turistaként nagyon szívesen, Jártam pár helyen, több időt is töltöttem más országban, de mindig eljött az a pillanat, hogy „haza akarok menni”.


Tudod innen nézve , abból az országból, ahol élek s ahogy írod is, azt látom, hogy te megtaláltad a boldogságod. Lehet irigyellek is érte, hogy egy más mentalitású országban élsz,, ahol lényegesen nagyobbak és elérhetőbbek a lehetőségek egy minőségibb életre., csak az nem az én boldogságom, hanem a tied..


Onnan nézve lehet az látszik, hogy miért is nem élnek emberek azzal a lehetőséggel, hogy az egyéni boldogságuk , boldogulásuk érdekében más országban telepedjenek le. Nem akarok érzelmi húrokat pengetni,csak egy kicsit :)


. Nem csak örökölt értékrendek kötnek ide, vagy nemcsak azok, hanem valami megmagyarázhatatlan( legalábbis számomra) dolog. Valami olyasmi, ha leülök a Dunapart lépcsőjére / jó koszos a Duna :)/és eszembe jut, hogy hány magyar ember ült is itt és próbálta a keserűségét, a bánatát, vagy örömét, szerelmét belekiabálni, vagy elsuttogni. Hogy a történelmünkben hány magyar férfi és asszony állt ki és adta az életét ezért a kis országért és a benne élőkért.
Itt megértik, amit mondok. Itt tudok szeretni,s mindazt elmondani ,itt tudok igazán veszekedni a sarki közértben, szidni az eladót, mert hagytam magam átverni :), s itt tudok „levegőt venni”, még ha egyre kevesebb is a „levegő.” A magyar nyelv szavait igazából jól lefordítani más ország nyelvére nem is nagyon tudják, hogy annak valódi jelentés-tartalmát pontosan vissza is adják. annyira egyedi, és annyira kifejező.

Semmilyen logika nem támasztja alá, hogy valaki ne a minőségibb életet válassza, semmilyen észérv nem szól ellene. . De amikor egy újonnan választott országban élsz és megszólal esetleg délben melletted valaki magyarul és azt mondja, hogy „ harangoznak, Dél van” akkor azt te is tudod, hogy ezt egyedül magyar ember mondja a világon és csak feléje fordulsz., odafordulsz hozzá, hogy én is magyar vagyok..
Ez valahogy úgy van, hogy mikor őrizgetjük a törött fülű csészét, és már mindenki mondja, hogy használhatatlan és miért nem dobjuk ki, és mi még sem dobjuk ki., Nem, nem a törött fülű csészéhez ragaszkodunk, dehogy, hanem ahhoz az érzéshez, ami mögötte van,...

Bocs, hogy irtam erről, lehet mégis érzelmi húrokat pengetve, de valami ilyesmi lehet a magyarázata annak, hogy a magyar szülők mindenképp azt szeretnék, hogy a gyerekük, unokájuk tudjanak magyarul, s mintegy staféta botot átadva, átadják a magyar nyelv megismertetésével az életüket., a gyökereiket. Az új generáció már más világba született., s meglehet, hogy mindez sosem fog sikerülni., de az esély talán meg van rá.
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
A bevandorlas minden ember eleteben a legnagyobb dontes. Nem csak orszagot cserel hanem hazat is. Megismerni az adott orszag kulturajat, gazdasag, politikajat, es lehetosegeit es ennek aktiv resze lenni , nem par honap hanem hosszu evek.
Csaladdal az iskola rendszert megerteni es abban topra kerulni nagyon komoly kuzdelem kitartas szorgalom kell. Senki nem kivan a beilleszkedni nem tudo tarsadalmi reteghez tartozni.
Nagyon jol realisan irta a blogba es ertekelte a helyzetet a blog iro.
Az elso 5 ev ismerkedessel telik, mire eldol merre is kene menni , a tervek is modosulnak, a lehetosegekhez es a kivitelezes realitasahoz.
Minden magyar elobb utobb visszater vagy megtalalja a magyar kozeget, es mindnyajan reprezentaljuk a szulohazankat idegenbe, elobb csak a barati korben ,munkahelyen, stb.Buszken ismertetjuk meg mas nemzetisegekkel akar a Nobel dijasainkat, akar a Olimpijainkat, vagy a hires magyar filmstudikrol elobb utobb szo kerul mas nemzetisegi barataink tarsasagaban.
Minden magyar szivesen ajanlja nyaralasra Mo-ot, es fotokkal reprezentalja epuleteit, kulturajat.
A honvagy azoknal van elsosorban akik nem tudatos donteskent hataroztak el hogy eljonnek Mo-rol.Akik sodrodtak az arral, akik ,megprobalom.... vagy pillanatnyi kudarc ami indulasra kesztette.
NAgy vissza huzo ero az otthon maradt csaladi kotelek,foleg ha kicsit jobban alakult a helyzetuk mint aki eljott.
 

Frank-FHI

Kormányos
Kormányos
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]-->

Onnan nézve lehet az látszik, hogy miért is nem élnek emberek azzal a lehetőséggel, hogy az egyéni boldogságuk , boldogulásuk érdekében más országban telepedjenek le. Nem akarok érzelmi húrokat pengetni,csak egy kicsit :)


. Nem csak örökölt értékrendek kötnek ide, vagy nemcsak azok, hanem valami megmagyarázhatatlan( legalábbis számomra) dolog. Valami olyasmi, ha leülök a Dunapart lépcsőjére / jó koszos a Duna :)/és eszembe jut, hogy hány magyar ember ült is itt és próbálta a keserűségét, a bánatát, vagy örömét, szerelmét belekiabálni, vagy elsuttogni. Hogy a történelmünkben hány magyar férfi és asszony állt ki és adta az életét ezért a kis országért és a benne élőkért.

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->

Igen, a Duna. Tudod Szofi, amikor egy ember odáig jut, hogy -menni kell- akkor a Dunáról már nem az esti séták, a szerelem, vagy hősies őseink jutnak az eszébe, hanem a parton gazdátlanul maradt cipők, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos... de sorolhatnánk a tollforgatókat is akiknek hazaszeretetét és érzelmeit pontosan ismerjük... Zilahy Lajos, Márai Sándor, Molnár Ferenc, Nyirő József, Aczél Tamás... /remélem pártatlanul választottam neveket/.

Vannak akiknek az indokairól, hogy miért kellett elindulniuk... sokkal kevesebbet vagy semmit sem ismerünk, de egy dologban mindenki megegyezik, a döntés oka, hogy valamilyen módon, de másként nem maradt élettér számukra. Azok, akik csak kalandvágyból indulnak el, tapasztalataim szerint, sosem találják meg a helyüket.... és mindig azon dilemmáznak, mi lett volna ha nem indulnak útnak... Ha valaki valóban kényszerült elhagyni a Hazáját, annál nincs ilyen dilemma.
 

bantuedu

Állandó Tag
Állandó Tag
hat igen aki nem ugy jon ki hogy marpedig en itt akarok elni az el se induljon.... sok sok fal akad de lassan lassan le lehet bontani oket. jo itt. nem mondom hogy nem hianyzik magyarorszag de valahogy megsem... azert mert meg friss vagyok? nem tudom lehet kesobb en is ''nagy magyar'' leszek de keves eselyt latok ra.... jol erzem magam itt, tetszik a kornyezet , tetszik hogy nem rohan mindenki es nem tapossa el a masikat, tetszik hogy nem kell valogatnom a boltban hogy huu mit enged meg a penztarca , tetszik hogy ha lerobbanok a kocsival 2 percen belul megall akar tobb auto is hogy kell e segitseg .... so sokminden mas itt. jo en nem szomorkodni megyek az itteni ''duna'' partjara hanem orulni hogy vegre elhetek kicsit (mar most mikor meg alig van penzem)..... jo szomorkodni is hogy me nem jottem elobb :) .... egyebkent itt is tudsz veszekedni a boltba csak itt max te veszekszel ok pedig vagy visszaadjak a penzt vagy kicserelik azonnal es nem vitatkoznak veled meg ha nem is neked van igazad..... szeretem ezt az orszagot :D najo egy valami bitangul hianyzik es az a hazi palesz , szalonnaval , kolbasszal , hajaba sult krumplival reggelire ..... ebben a hidegben meg a disznosajt...... :)
 

Vik83

Új tag
Munka

Magas a merce , tudom nagyon sok a 65 pont.
Nehez itt igy ajanlani ceget , es sajna nem is ismerunk aki adna munkaajanlatot.
Amit erdemes lenne megprobalni a nagy szalloda lancoknal, elkuldeni a resumet vagy egy otthoniba bekerulni es onnan mar egy kicsit jobban ra lehet latni ,hogy egy masik egyseghez tortenetesen canadaihoz hogy is lehetne menni dolgozni.
Tudom ez nem segitseg csak tip ,pl Four Season Hotel, Marriott Hotel, Hilton stb

Kedves Melitta,

Egy jo ideje olvasgatom a forumot es lattam, hogy rengeteg jo es hasznos hozzaszolasod volt.

En Angliaban diplomaztam (Marketing spec business degree), 29 eves vagyok, Dublinban lakok. Angliabol eltem 8 evig, kb minden voltam csak akasztott ember nem, de a ket fo skillem 1) Nemzetkozi kereskedelemben dolgoztam London mellett egy evet, es most is abban dolgozok Irorszagban (itt Januarban lesz 1 eve - Ir tapasztalat - teljes tapasztalat 2 ev lesz Januarban) 2) Tefl tanarkent is dolgoztam Angliaban suliban fel evet es itt Dublinban magantanarkent feelance-kedek.

A kerdesem az lenne, hogy van-e olyan munkakozvetito ugynokseg, akik ilyenekkel foglalkoznak (kereskedelem - eletronika es elektromechanikai alkatreszek es tanitas), es ez meg aktiv required skill worker-e (NOC 1122 Professional Occupations in Business Services to Management - cap filled in 2011?).

Barmilyen otlet erdekelne!

Sok koszonet,


Viktor
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Sajnalom, de nem tudok se kezesseget vallalni, sem ajanlani melyik fejvadasz ceg az amelyik tuti tud segiteni. Csak a sajat erzeseidre tudsz hagyatkozni, foleg ha elore kernek penzt.
Employer centerek is tajekoztatast tudnak adni,a kovetsegek is minden infokkal tudnak segiteni.
 

rozsaporta83

Állandó Tag
Állandó Tag
sziasztok olvasva a hozzasolasokat "Mindenkieben van igazsag".
nem hiszem hogy teljessen ki lehet-tudod zarni a magyarsagodat, mert magyar vagy, annak szulettel ,ott nottel fel..oda kotnek az emlekek ,jok is rosszak is-es igy van jol,en 5 eve nem elek otthon,a fiam ahogy Anthony irta sokszor hunglist -beszel "en is bevallom neha elofordul" ,de en nem fogom fel olyan drasztikusan ,nagyon vicces is tud lenni ,meg a nagymamak is nevetnek rajta,ha te es az otthoniak elfogadjak azt amit te valasztottal akkor ez nem zavarja oket sem teged.Mindenki mashogy eli ezt meg es mashogy gondolja ez attol is fugg hogy a jelenlegi eletevel mennyire elegedett,en boldog vagyok hogy nem maradtam otthon, mert rengeteg lehetoseget kihagytam volna,nem beszelve a gyerekek lehetosegeirol olyan mitha szo szerint kitarulna a vilag elottuk -ed amikor meglatod a kulonbseget otthon-anglia -canada stb kozott.
En mindent feladva masok szerint 0% eselyel vagtam neki "ugyis hazajottok 1 honapon belul"-magyar mentalitas (ez az ami egyaltalan nem hianyzik),en a parom es 4 eves kisfiunk,de nagyon akartunk evek ota terveztuk es itt vagyunk meg mindig ...haza latogatunk persze de igy 5 ev utan idegen szamomra az a kis falu ahol 25 evig eltem ,eloszor nagyon rossz volt ezt felismerni (mert sokan azt mondjak en nem fogok megvaltozni ....) dehogy nem mindenki valtozik ez az amit nem lehet kontrollalni.
Az hogy magyar vagyok soha sem fogom tagadni es probalom a szokasainkat megtartani mert jo erzes pl ha jon a mikulas vagy a husveti nyuszi -:p
Vannak magyar barataim is ,roman ,orosz,brazil stb egy baratsag nem a nemzetisegtol fugg,vannak olyan magyar gyerekek akik mar nem szolalanak meg magyarul de megertik hogy mit mondasz ,vannak akik beszelnek is kicsit hibasan ,vagy epp perfektul mindenki maskepp eli meg,az a lenyeg barmelyik orszagban is nonek fel ott kell megallniuk a helyuket ,ott kell iskolaba jarniuk es az mar csak masodlagos dolog hogy mennyire tanulnak meg magyarul nekik mar nem magyaroszag lesz az otthonuk hanem ahol felnottek ami ertheto.
A lenyeg a lenyeg mindenki ott talaja meg a helyet ,ahol a legboldogabb legyen az barmelyik pont is a vilagon :)
 

Frank-FHI

Kormányos
Kormányos
Canada Announces Immigration Levels for Next Year
/NOVEMBER, 2012/

The Canadian Minister of Immigration, Jason Kenney, has presented the Annual Report on Immigration to Parliament. In this report, Citizenship and Immigration Canada (CIC) examined immigration levels for 2012 and set goals for the upcoming fiscal year. The goals laid out in this report will play an important role in shaping Canada’s immigration policies on both local and national levels.

Immigration Levels for 2013

Overall immigration to Canada is expected to remain stable, with between 240,000 and 265,000 new Permanent Resident visas to be issued in the upcoming year. 2013 will be the seventh consecutive year that immigration targets are set at this level. This ensures that Canada will maintain its place once more as the G8 country with the highest level of immigration.

The following chart outlines CIC’s targets for the 2013 fiscal year. Note that these figures are for visa issuance, not numbers of applications accepted for review:


CICtable23-686x1024.png


Although overall immigration goals will remain the same, intake goals for some specific programs have been adjusted. Most notably, quotas for the Canadian Experience Class (CEC) have been raised from 6,000-7,000 in 2012 to 10,000 for the upcoming year. This has been done in an effort to better assist foreign students and workers already residing in Canada who wish to pursue Canadian Permanent Residency.

Immigration Levels and the Skilled Worker Programs

The popular Federal Skilled Class (FSWC) will experience slight changes in its immigration target for 2013. This year, the program is expected to issue between 55,000 and 57,000 Permanent Resident visas. The goal for 2013 has been lowered slightly, with a desired range of between 53,500 and 55,300 visas. Despite this slight change, the program will remain the largest Permanent Residency path to Canada.

Given that the FSWC will issue fewer visas next year, potential applicants may face a tighter race to submit their applications in a timely fashion. According to Attorney David Cohen, some individuals have already begun preparing in advance to ensure that their applications are submitted quickly when the 2013 intake cycle begins.

The Quebec Skilled Worker (QSW) Program will maintain its target goals for 2013. It is the third largest program for Canadian Permanent Residency, after the FSW and the combined Provincial Nominee Programs. The QSW program is currently open and accepting applications from individuals with experience in one of 110 areas of training/fields of study.

The 2013 Federal Skilled Worker Program Eligibility Criteria

The government has already unveiled many changes to the FSWC that are expected to come into force on January 1st, 2013. The new points system for the FSWC was announced in the Canada Gazette in August 2012. As of now, the following components will be required in an FSWC application:


-Applicants will need to obtain 67 points on a new, updated point grid
-Applicants will need to have at least 1 year of full-time work experience in the last 10 years
-Applicants will be required to demonstrate at least Adequate-Intermediate language proficiency in English or French (Canadian Language Benchmark: 7)
-Applicants must have their foreign educational credentials authenticated and assessed for their Canadian equivalency

Some aspects of the FSWC program have yet to be announced. These include the following:

-While the new selection criteria is expected to take effect in January, it has not yet been announced when exactly the government will begin accepting applications for review.
-No organization has yet been designated by CIC to conduct foreign education credential evaluations for the purposes of Canadian immigration
-In recent years caps or limits have been placed on the number of applications accepted for review. While no cap has been announced yet, it is very possible that such a measure will be implemented. Some proactive individuals are already preparing their applications so as to submit well before a potential quota is filled.


While not a complete picture, the Annual Report to Parliament on Immigration nevertheless sets a tone for immigration in both 2013 and the years to follow. Moving forward, CIC has taken care to make sure this tone is clear: immigrants are, as always, welcome in Canada.

/corrás: CIC NEWS/
 

a1107317

Új tag
Tudom, hogy nem egyszerű rá válaszolni, de meglehet-e egyáltalán annyira tanulni angolul, hogy a kiejtésedről ne látszódjön rögtön, hogy nem vagy Kanadai ? Számít ez egyáltalán?
 

Frank-FHI

Kormányos
Kormányos
Benkő feleségjelöltjét ölték meg Máltán


"...-A 38 éves nő párjával és gyermekeivel májusban költözött Máltára. Azt tervezték, hogy karácsony körül Angliában folytatják életüket.

-Egy családi veszekedés zárult a brutális gyilkossággal. A Times of Malta szerint a nőt élettársa negyvenszer szúrta meg egy ollóval, majd magával is végezni akart. A pár két gyereket nevelt közösen. Az áldozat néha takarítóként dolgozott, a férfi munkanélküli volt. Őt kórházban kezelik.

-G. Yvettet három éve, Benkő Dániel műsorából ismerhette meg az ország – írja a Blikk. A lantművész a Blikktől tudta meg, mi történt exmenyasszonyával. Nagyon megdöbbent. Mint mondta: két éve nem találkoztak, de Yvett egy nagyon kedves nő volt. /.../ "

/Forrás: Blikk/Hír24/

Sajnos, nagyon sok kapcsolat megy tönkre az "új élet" keresése közben és sok tragédiával végződik. De minden alkalommal megráz, ha azt hallom/olvasom, hogy valaki csak boldogulni akart és az élete lett az ára.
 

Melitta

Adminisztrátor
Fórumvezető
Rádiós
Mikor mi jottunk ki rovid 1 even belul ket gyilkossag is tortent az ujak kozott. Megdobbenesunket meg ma sem tudom leirni.Hogy mitol kattantak be ennyire, nem tudni miert, ertheto ha valaki ki van , ideges , nehezen tud boldogulni de ez valami megmagyarazhatatlan cselekedet.
 

bantuedu

Állandó Tag
Állandó Tag
na ez piszkosul idevag a bevandorlashoz raadasul nem is itt volt... ejnye bejnye .... najo tudom hogy nem ide akartad posztolni :D egyebkent meg ki a tokom az a benko .... :mad:
 
Oldal tetejére