,Azt hiszem Franknak sikerült a kaput is bezárnia a zsákutca végén amelybe sajnálatosan bezáródott a látszólag jól indult témám...
Sikerült rávilágítanom, hogy a művészet, a vallás, a tudomány ugyanannak a fának az ágai, a gyökereik közösek de nem ment át, hogy bár ezeknek az ágaknak a végei is felfelé törnek, de bizony a jellemzőbb az, hogy távolodnak egymástól... Szókratész azon kijelentése sem lehet igaz, miszerint Minden amit tudok az, hogy nem tudok semmit.. hisz ha a saját tudásában is kételkedik, akkor miért ne kéne a saját kijelentése megalapozottságában is kételkednie?.. Ugyan én bizalmi válságról beszélek, de úgy gondolom alaposabban ki kell fejtenem mire is gondoltam. Szerintem rossz az a megközelítése a dolgoknak, hogy mivel csak kis szeletét látjuk a valóságnak, vagy nem tudunk levonni belőle értékelhető megállapításokat, vagy eleve csak téves következtetésre juthatunk. Itt van rögtön a szkepticizmus... Az eredeti görög jelentés körültekintőt, minden irányban széjjelnéz(megvizsgál) értelmezéssel bírt, ez mára a magyarban, még az értelmező szótár szerint is hitetlenkedőt jelent, s a köznyelvben már az okkal, ok nélkülire, egyáltalán alkalmazottan..Az értelmező szótár b: pontja szerint a semmiben sem hívőt jelenti. Az Oxford szótár szerint: szkeptikus (angol) fn. olyan személy aki kételkedik egy állítás igazában, aki kételkedik a keresztény vagy bármely vallásban. No és az amerikai Longman Dictionary of Contemporary English szerint: szkeptikus(amerika) mn. kétkedő(szokás szerint) nem hajlandó állításokat, ígéreteket kétely nélkül elfogadni, kétkedő, bizalmatlan, nem hajlandó hinni, míg nem teljesen biztos benne. Látható, hogy a kulturális környezettől, a történelmi kortól függően más egy kifejezés jelentés tartalma . Sőt még ugyanazon a nyelven az egyik helyen főnév, a másik helyen melléknév, hisz Amerikában, ahol számos vallási szekta létezik, erős vallásellenes jelentése is van. Pedig ugye a szkepticizmus az nem egy álláspont, hanem egy vizsgálati módszer, ráadásul nem is filozófiai, hanem empirista, tapasztalaton alapuló módszer. Persze abban az esetben ha mentesek vagyunk az előítéletektől, a kérdés eldöntése előtt a bizonyítékok megvizsgálását jelenti... De láthatjuk , hogy két ember sem ugyanazt tapasztalja azonos helyen, azonos időben, ugyanazt megfigyelve, sőt ugyanazon személy, ugyanazt a dolgot pusztán hangulatának megváltozása miatt is többféleképpen érzékeli. Sőt egy ritkább jelenség a megszokottaknál jóval nagyobb hatást vált ki bennünk, annak ellenére, hogy annak a jelentősége szinte teljesen elhanyagolható esetleg a minden napos estekhez képest is...Előző hozzászólásomban utaltam St Ágostonra, Hawkingra, miszerint a valóságról alkotott képünk "modell függő", szemlélet függő. Sőt miután valójában nem határozható meg pontosan mi is a valóság, egyfajta látomásként, vízióként is értelmezhető. Az, hogy a bizalmi válság állításom igazolható legyen, szükség volt, van történeti hívatkozásokra is annak ellenére, hogy azt javasoltam a ma kérdéseit beszéljük meg. Ezért is utaltam Cusanus végtelenjére, s utalnék Kopernikusz Nap központú világképére, amit Kepler pontos pályarajzokkal megerősített, ami Cusanusszal szemben azt állította: világunknak van közepe, s ha közepe van, széle is(vége is) Bruno Két párbeszéd c könyvében pedig leírja:Mert a Világegyetemben nincs közép és nincs kerület, de ha akarod mindenben van közép és viszont, minden pontot egy más középhez, vagy középponthoz viszonyítva egy kerület részének tekinthetünk...Cusanus, majd Bruno, s napjainkban a kvantumfizika elkezdett olyan fogalmakkal dolgozni, amit az akkori ,de a jelenlegi átlaggondolkodás nem képes követni....
Na és akkor egy szót sem ejtettem még az agykutatás jelenlegi kiválóságainak meglepő tételeiről...
Az agykutatás és a neurobiológia néhány kiemelkedő képviselője szerint, a szabadakarat öncsalás, mivel a külvilág merő illúzió, s egyetlen 'értelme' van csupán: az ember számára elviselhetővé tenni az életet.... Ezt a feltevésüket azokra a kísérletekre alapozzák, amelyek bizonyítják, hogy az agyban a cselekvési szándék kimutathatóan előbb jön létre mintsem azt a kísérleti alany tudatosítaná. A tudatos döntés minden kétséget kizárólag utólagos belemagyarázás, illúzióink megideologizálása. Nem az emberi személy dönt, hanem az agy neurális gépezete, az ember maga is az ezzel kölcsönhatásban működő rendszernek a fikciója, még önmagával sincs kapcsolatban, hisz se a tőlünk független valóságnak, sem a neuronoktól valamiképp független emberi szellemnek nincs realitása, mindkettő neuronkisülések kaotikus játéka. Anélkül, hogy bonyolítanám mi következik ebből, emlékeztetnék a tér középpontjának elvesztésére, meg a dimenziók egymásba záródására, ami egyben azt is jelenti, nemcsak a végtelen terek vesznek körül bennünket, hanem mi magunk is körbezárjuk a "végtelen" teret. Ha minden pont középpont is, a tér nemcsak kifelé, de 'befelé' is határtalan.... S vajon ha a tér körkörös, nem szükségszerű-e hogy önmagunkat is érzékeljük, belsőleg, ellentétes irányból? Felvetődik az a kérdés is , hogy az emberi agy miért nem egy hierarchikus rendszer(sőt általában az agy sem, írtam itt a 20-as évek patkánykísérleteiről). Neuronjaink azért tudják előre, hogy mit akarunk mert, cselekedeteink zöme(mind?) tanult, ezért valójában öntudatlan cselekedet.. Előző hozzászólásomhoz szinte megérezve a mostanit, csatoltam egy összefoglalót a bryxeni püspök Docta ignorentiajáról, amit érdemes összevetni az előzőekkel....
-Nos nézetem szerint elindulhatunk a tanult cselekedet szálon, visszafutva az időben..
(Erre tettem kísérletet a Mi a tudomány topicban nem keltett érdeklődést, oda feltettem a Hamlet malma, Bibliothehe könyveket is, meg még néhány kapcsolódót)
-Elindulhatunk a reneszánszot leváltó Brunoval kiteljesedő világképtől, amit Eistein váltott le..
-Elindulhatunk Davies, Hawking, Linde, Mlodinow gondolatai mentén is..
-S amiért indítottam a témát, ki ki azt is leírhatná, Ő miként gondolja.....
Nos úgy tűnik egyelőre az én monológjaimé a főszerep...
de lépjünk túl ezen./ 
