UFO-k földönkívüliek II

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

platz

Állandó Tag
Állandó Tag
Kedves pinkygreen. Volt hasonló élményem tavaly többször is. Volt hogy délután. A legutolsó késő ősszel este 8 óra körül. Az általam megfigyelt fényjelenség közelítőleg Déltől Északi irány felé mozgott. Én legvégül is hőlégballon átrepülésére gondoltam. A következtetésem okait most nem írom le, mert elég hosszadalmas magyarázatot jelentene. Természetesen az ön által látott jelenség bármi más is lehetett.
Én mindenképpen ha egy mód is van rá, igyekszem reális és elfogadható magyarázatot lelni ezekre a jelenségekre.
 

Kicsi Fecske

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!

Régóta olvasgatlak benneteket, de most jutottam el arra, hogy megosszam veletek egy élményemet. Tavaly nyáron, este fél 10 tájában nézegettem az eget az erkélyünkről, mikor egy lassan, egyenes vonalban mozgó, fényes gömböt vettem észre. Kb. a Vénusz méretének megfelelő volt, és nagyjából olyan fényes. Fogalmam sincs, milyen magasan vagy távol lehetett. Először csak az tűnt fel, hogy minden felettünk átmenő légifolyosón kívül mozog. Teljesen lefagytam, mikor elkezdett összezsugorodni, közben a pályája és sebessége nem változott. Alig kivehető méretű lett, mikor ismét nőni kezdett, kb a Vénusz nagyságának kétszeresére. Itt már eléggé borzongtam, szóltam a páromnak, nézze meg ő is, hátha a szemem káprázik. Ketten figyeltük, amint még egyszer összement-megnőtt, majd hirtelen eltűnt, mintha ott sem lett volna. Mindezt egy 60 ezres város felett. Ami még furcsa volt, hogy a megfigyelése alatt se embert, sem autót nem láttunk sehol, semmilyen hang nem hallatszott (mint pl kutyaugatás, madarak, denevére...) Lehet hogy ostoba kérdés, de szerintetek mi lehetett ez? Láttatok már hasonlót? Keresgéltem sokszor a neten, de nem olvastam sehol hasonlóról.

Szia Pinkygreen!kiss
Nekem volt 20 évvel ezelőtt, mikor a legkisebb gyerekemet vittem az oviba hajnalban, éppen akkor kelt fel a nap, és még látszódott a telihold. A telihold a hátam mögött volt, mig ez a jelenség előttem, az ovoda hátamögött, egy kicsit a tető takarásában, és nem mozgott. Pirosasan belülről világigott. Én akkoriban láttam a második szomszéd háza cserepes teteje felett kb. 5 m-re, a kéményét majdnem levitte egy személyautó méretű, mallév repülő formájú repülőt. Olyan hangja volt, mint egy személyautónak, és még a kifpufogó csövéből előtörő füstöt is láttam a kislányommal együtt. Akkoriban láttam először lencse alakú rpülő szerkezetet is. Igza, hogy azóta semmi ilyesmit nem tapasztaltam. Hála az Istennek!!!!
Legyen nag yon szép, és vidám napod!kiss
Sok szeretettle Erzsi.kiss
 

Kicsi Fecske

Állandó Tag
Állandó Tag
Sziasztok!kiss
Másoknak is vannak ilyen fajta tapasztalatai. Párat találtam az interneten.
UFO találkozások:


A 27 éves C.A., a háziasszonyok szokásos életét élte, amikor azon a novemberi délutánon ijedten kellett tapasztalnia, hogy egy idegen jelenik meg a nappalijában fütyülő hang kíséretében. Az alak teljes mértékben emberszerű volt, úgy 180 cm magasnak tűnt. Arca sápadt és hosszúkás volt, hosszú, szőke haja a vállára omlott. C.A nagyon meglepődött, de az idegen telepatikus úton megnyugtatta, majd szinte hipnotikus állapotba került.


A lény elmesélte neki, hogy egy másik világról érkezett és fajuk békében szeretne élni a Föld lakóival. Elmagyarázta, hogy az emberiség rendkívül ellenséges a járműveikkel szemben és bármennyire szeretnének tudósaink kapcsolatba kerülni velük, az nem fog sikerülni, ugyanis az ő világuk egészen más fejlődési fázisokon ment keresztül. Az idegen széttárta a karját és megjelent egy háromdimenziós holografikus kép. Ezen különböző típusú UFO-k látszottak, a magas, szőke alak fajának járművei. A titokzatos idegen azt is elmondta, C.A. agya megfelelő frekvencián működik ahhoz, hogy kapcsolatba léphessenek vele. Megígérte, hogy többször vissza fog térni, és ezt be is tartotta. Mielőtt azonban eltűnt volna, még elmondta azt is, hogy bolygóját Gharnasvarnnak hívják. Ekkor C.A. megérintette az idegent, de gyorsan visszakapta a kezét, mert az ezüstös ruha, amit az idegen viselt, rendkívül sikamlós, visszataszító tapintású volt. Ezt követően fényvillanás következett, s a látogató eltűnt. Látogatásának egyetlen bizonyítéka egy megpörkölődött újságpapír volt, melyen az idegen állt.
Hónapokkal később az idegen újra megjelent. Részletes információkat és magas-szintű filozófiai elméleteket közölt C.A-val. Többek között beszélt az idő és az atomok szerkezetéről, az életfolyamatok felsőbb szintű összefüggéseiről, a gyógyításról, a lézertechnikáról. Ez utóbbi éppoly hihetetlen volt, mint a háromdimenziós kép, hiszen 1957-et írtak, vagyis sem a hologram, sem a lézertechnika nem volt még ismeretes.
Az utolsó látogatás szintén emlékezetes maradt, de ennek már tanúja lett C.A. kislánya is, aki otthon tartózkodott édesanyjával. Erre a napra 1958. augusztus 18-án került sor. Az idegenen ekkor sötét öltöny és régimódi kalap volt. Egy pohár vizet kért C.A-tól, mert megégette az ujját. Amikor C. elébe tette a vizet, az idegen belemártotta sérült ujját, majd az égett felületet befújta valamiféle szerrel. Ez után injekciót adott be magának, és mintha mi sem történt volna, a seb begyógyult. Az idegen megköszönte a segítséget és eltűnt.
Nem sokkal az eset után, egy dr. Dale nevű orvos feljegyzéseket készített, de ezeket soha nem hozta nyilvánosságra. Állítólag még ma is a birtokában vannak.

1961. szeptember 19. – New Hampshire – USA


Az UFO-történetek talán egyik leghíresebb példája a Hill házaspár esete. Betty és Barney Hill, azon az estén Montrealból hazafelé tartottak Portsmouthba. Miután átlépték a kanadai határt, a New Hampshire-i Fehér hegységben kanyargó főútra hajtottak. Betty a csillagos eget kémlelve felfedezte, hogy az egyik csillogó pont követi őket. Az asszony hitt az UFO-kban és felhívta rá férje figyelmét is. Barney letért egy másik útra, hogy megpróbálja lerázni az UFO-t, de nem sikerült.
Az űrhajó végül Indian Head mellett szállt le. A házaspár utolsó emléke volt, amint megbabonázva bámulják a csészealj fényes ablakait. A következő pillanatban ismét az úton haladtak hazafelé, de jóval előrébb, mint azt sebességük lehetővé tette volna. Hamarosan hazaértek úgy hajnali öt óra tájban és döbbenten tapasztalták, hogy útjuk két órával hosszabb ideig tartott, mint kellene.



Betty másnap izgatottan hívta fel nővérét Janetet, aki hozzá hasonlóan UFO-rajongó volt. Elmondta szokatlan élményüket, de elhallgatta az elveszett időt. Janet felhívta a figyelmét arra, hogy könnyen sugárzást kaphattak, ha túl közel mentek a géphez. Bettynek bogarat tett a fülébe és az asszony komolyan megijedt a lehetőségtől, hogy radioaktív sugárzás érte őket. A következő napokon témába vágó könyveket vett ki a könyvtárból, köztük az akkori legnagyobb UFO-kutató szervezet, a NICAP igazgatójának könyvét. Ezek után levélben felkereste a szerzőt. Részletesen leírta mi történt, de most sem említette az elveszett időt.
Valószínűleg a levél megírása segítette az emlékek visszatérését, mert pár nappal később elkezdődtek a szokatlan, különös álmok. Betty azt álmodta, hogy őt és Barney-t egy űrhajó fedélzetére cipelték, ahol beszélt az utasokkal is. Álmai a következő négy napban rendszeresen megismétlődtek. Betty elmesélte élményeit barátainak, kollégáinak is és javaslatukra lejegyezte mind.
Közben a NICAP is reagált levélre, és október 21-én megbízottjuk, az azóta ismerté vált UFO-kutató Walter Webb felkereste a házaspárt, majd alaposan kikérdezte őket. A következő időkben egyre több kutató kereste fel Bettyt és Barney-t, s miután tudomást szereztek az elveszett időről, melyet akkoriban még nem hoztak kapcsolatba az UFO jelenséggel, felmerült a szinte hihetetlen feltételezés: Elképzelhető-e, hogy Betty fantasztikus álmainak valós alapja van?
Az 1962-es évet már ezzel a feltételezéssel kezdték a kutatók és Betty is, aki előadásokat tartott a helyi közösségeknek UFO-król és saját élményeikről. A kutatásokat visszavetette Barney gyomorfekélye és magas vérnyomása. Ugyanakkor ennek köszönhető, hogy orvosa pszichiáterhez küldte, a híres bostoni dr. Benjamin Simonhoz, aki nagy gyakorlatra tett szert az idegrendszeri problémák regressziós hipnózissal való kezelésében.
1963. december 14-én Betty elkísérte férjét a pszichiáterhez, ahol hosszasan beszélgettek a házaspár életéről, vegyes házasságuk problémáiról (Barney színesbőrű volt), és az UFO-élményükről. Ezzel kezdetét vette az 1964. június 27-ig tartó vizsgálatsorozat, melyben Betty és Barney Hill eltérítésének részletei kezdtek körvonalazódni. 1965-ig mindez nem került nyilvánosságra, de aztán kitudódott és a házaspár dr. Simon kíséretével az ismert újságíróhoz, John Fullerhez fordult. Fuller nagy sikerű könyvet írt a történetből A megszakított utazás címmel.



A kutatás szerint a Hill házaspár története a következőképp foglalható össze:
Amikor Barney és Betty kiszálltak az autóból, az UFO a közelükben landolt és öt egyenruhás kicsi alak lépett ki belőle. Felvonszolták őket a fedélzetre és elválasztották egymástól a házaspárt, majd alapos orvosi vizsgálat alá vetették őket. A fedélzeten tucatnyi alak serénykedett, a “kapitány” és az “orvos” megkülönböztethető volt köztük.
Bettynek megnézték a torkát, a fogait, a fülét és a fejét. Bőrét egy lencseszerű tárgyon keresztül vizsgálták, majd levágtak hajából egy fürtöt. Ezután levetkőztették, s köldökén keresztül tűt szúrtak a hasába. (most nem részletezem a valószínű okokat, hogy miért) Ez a kellemetlen beavatkozás nagy fájdalmat okozott Bettynek, s mikor a kapitány ezt észrevette, a homlokára tette a kezét, mire a fájdalom megszűnt.
A vizsgálat után a kapitány segített felöltözni Bettynek. Eközben az orvos Barney-hoz fordult, s rajta is elvégezte a vizsgálatokat egészen addig a pontig, míg a férfi fogát vizsgálta. Akkor ugyanis a protézis az idegen kezében maradt, s ez felidegesítette az amúgy is kíméletlenül vizsgálódó orvost, mert nem értette hogy lehetséges az, hogy míg Betty fogai szilárdan az állkapcsába ágyazódva vannak, addig Barney fogai kivehetőek.
Miután tisztázták ezt Betty által, a vizsgálat folytatódott. Közben az asszonyt a kapitány végigkísérte a fedélzeten. Betty érdeklődött az idegenek otthona felől. Ekkor a kapitány egy térképhez vezette, amelyen csillagok és az azokat összekötő vonalak voltak megfigyelhetők.
Betty megkérdezte, hol van az idegenek otthona, mire a kapitány visszakérdezett, meg tudja-e mutatni, hol a Föld. Betty nem tudta. Erre azt mondta a kapitány, hogy akkor teljesen felesleges magyaráznia, Betty úgysem fogja érteni. Annyit mindenesetre elárult, hogy a vonalak kereskedelmi útvonalakat jelölnek.
Eközben Barney-n reflexvizsgálatokat végeztek és a nemi szervére szívószerkezetet helyeztek, mellyel komoly fájdalmat okoztak neki. Miután mindenen túl voltak, az idegenek elmondták, hogy mindent el kell feledniük. Betty tiltakozott ellene, de a lényeket ez kicsit sem érdekelte. Visszavitték a házaspárt az autójukhoz, s ezzel véget is ért az eltérítés.
Számos kutatási munkát adott a Hill házaspár az ufológusoknak. A térkép alapján rájöttek -, melyet hipnózis alatt Betty pontosan le tudott rajzolni -, hogy az idegenek a Zeta Reticuli csillag egyik bolygójáról jöttek.

1968. augusztus – Magyarország – Budapest:


Azon a langyos nyári estén, M.J. 3/4 10-kor ért haza. Amint belépett az ajtón, furcsa késztetést érzett arra, hogy visszamenjen az utcára és a közeli erdőben tegyen egy sétát. Így kiment a házból, s mintha valami láthatatlan erő húzná, el kezdett rohanni az erdei úton. Már jól bent járt az erdőben, sőt majdnem át is ért rajta, hisz kivehetően felfénylettek a közeli üdülők világító sorai, amikor az egyik kanyar után a fenyvesből két humanoid lény lépett elő. Alig lehettek M.J-től messzebb, mint negyven méter.
A kicsi humanoidok talán 120 cm magasak lehettek, bőrük fehéres, testükön kezeslábasféle ruhát viseltek és szemmel láthatóan M.J-re vártak. Hamarosan újabb humanoidok bújtak ki a fák alól, így már hatan voltak. M.J. lassan elhaladt mellettük az út másik oldalán, s emezek szomorúan néztek utána.
“Lehervadt az arcukról a mosoly, amikor látták, hogy nem megyek át hozzájuk. Meglepődve, bánatosan néztek rám.”
Miután elhagyta őket, tudat alatt megérezte, hogy egy nagyobb, két méter magasságú, szürke és ráncos bőrű, nagyon sovány, de teljesen emberszerű alak csatlakozik a kicsikhez és határozottan megindul a nyomába. Bárhogyan igyekezett volna elfutni, az idegen egyre közelebb került hozzá. Elhatározta, hogy hirtelen megfordul, és leüti a magas lényt. Amint ez a gondolat átsuhant az agyán, teste mintha félig megbénult volna, lába is csak alig vitte előre. Így haladt egy darabig, aztán csak arra emlékezett, hogy a zsibbadás elmúlt, és az alak már tizenöt méterrel lemaradva, a járda szélén ácsorog magába roskadva.
“Nem sikerült neki.” – gondolta magában M.J., bár fogalma sem volt, mi nem sikerült a lénynek. Biztonságos távolságból megfordult, hogy jobban megnézze magának a magas alakot. Az idegen erre felkapta a fejét és szeme “villogott”.
“Lehet, hogy mégis sikerült neki.” – villant át ijedten M.J. agyán a gondolat, és hazaindult, de most már nem rohant, mert nagyon fáradtnak, kimerültnek érezte magát. Csak otthon döbbent rá kikkel is találkozhatott. Ránézett az órára és csodálkozva tapasztalta, hogy rövid erdei sétája négy óra hosszáig tartott. Az óra hajnali 3/4 2-őt mutatott.

1970. január 7. – Imjarvi – Finnország:


A.H. 36 éves favágó, és barátja a 38 éves gazdálkodó V.E. esete sokkal szomorúbb kimenetellel végződött. A két jóbarát szenvedélyes amatőr síversenyző volt, és a következő versenyükre kívántak felkészülni. Ennek érdekében, falujuktól két kilométerre felépítettek egy edzőpályát.
Délután fél négy felé járt az idő, s a téli nap már lenyugodott. Minden csendesnek és békésnek tűnt, amikor hirtelen éles fény hasított végig a sötét égbolton, majd megfordult és a tisztás felé tartott. Kb. 40 méterre a tisztás fölött, teljesen lelassult és ereszkedni kezdett. Úgy 15 méter magasságnál megállt. A fényt egy repülő csészealj sugározta. A két síelő csak a tárgy alsó részét látta, mely három méter átmérőjű lehetett és három, egyenlő távolságra elhelyezkedő félgömb dudorodott ki az alján. A tárgy végül vörös ködbe burkolózott, miközben egyre lejjebb ereszkedett, és így már láthatóvá vált harangszerű felső része. Ekkor fénysugár jött ki az UFO aljából, amelyből egy alak körvonalai bontakoztak ki.



A lény apró volt, mindössze 90-100 cm magas, karjai, lábai feltűnően vékonyak, fején hosszúkás, fénylő sisakot viselt, így arcvonásai kivehetetlenek voltak. Ruházata világoszöld overálból, csizmából és fehér, könyékig érő kesztyűből állt. Kezében aprócska – fényképezőgépre hasonlító – dobozt tartott és hosszú ideig farkasszemet nézett a két meglepődött síelővel. Ekkor A.H. váratlan mozdulatot tett, talán inteni akart a botjával, maga sem tudta felidézni. A lényeg, hogy a lény támadásnak vélhette az ártatlan mozdulatot, és dobozkáját a síelők felé fordította. Sárga fény csapott A.H. irányába, majd a fényalagút is megelevenedett: vörös, zöld, ibolyaszín szikrák csaptak ki belőle, olyan volt, mint valami tűzijáték. Az UFO feljebb emelkedett és izzó-vibráló ködféle tört elő belőle, beborítva a tisztást. Közben a fényalagút megszűnt, s mire a köd eloszlott, az űrjármű eltűnt.
A két barát izgatottan tárgyalta meg az eseményeket és sietősen szedelőzködni kezdtek, hogy mielőbb hazajussanak. Épp indulásra készen álltak, amikor A.H. váratlanul összeesett. V.E. a hátán vitte el a faluba, ahonnan szomszédjuk segített kórházba szállítani. Az orvosok mindkettőjüket megvizsgálták. Fájdalomcsillapítóval némiképp enyhíteni lehetett A.H. bénulását, ami pár hét múlva meg is szűnt, de a feldagadt vörös bőrön, a rendetlenkedő vérnyomásban nem történt javulás. A.H. négy hónapig feküdt otthon betegen, de állapota csak tovább romlott. Étvágytalan lett, egyensúly- és érzékszervi zavar jelentkezett nála, és egyre gyakrabban veszítette el az eszméletét. Például elment valahová és egyszerűen nem tudta hol van és honnan jött.
Később nyugtalanítóan hasonló tünetek kezdtek megjelenni V.E. állapotában is. Ekkor az orvosuk már sugárfertőzésre gyanakodott és komolyabb kivizsgálásra Helsinkibe küldte őket. Sajnos kiderült, hogy radioaktív, feltehetően röntgensugárzás okozta sugárbetegségben szenvednek, aminek gyógyítására Helsinkiben nem volt mód. Ezért a svédországi Karolinska Intézetbe vitették őket, ahol akkoriban Európa egyik legnevesebb sugársérülés-kezelő osztálya működött. Mindent megtettek a két férfiért, de csak V.E-t sikerült megmenteniük. A.H. 1971 januárjában, épp egy évvel a találkozás után meghalt.
A két síelő szomorú esetével együtt, több, mint háromszázra becsülhető a halálos tragédiával végződött UFO-találkozások száma.

1973. október 16. – Langford Budville, Somerset – Anglia:


Mrs. Verona (álnév) eltérítése nem csak a szexuális mozzanatok miatt figyelemreméltó, hanem azért is, mert megmutatja, hogy az idegenek nem mindig alkalmazzák tudatunk blokkolását.
Azon az estén Mrs. Verona beteg barátnőjéhez ment látogatóba, s az országút mentén a mezőn, furcsa fényekre lett figyelmes. Ezzel egy időben az autó motorja leállt, lámpái kialudtak. Bár az asszony nem értett az autókhoz, mégis kiszállt, hogy megnézze mi lehet a gond. Felnyitotta a motorháztetőt, amikor zümmögő hangot hallott ama fényesség felől, melyet korábban látott és félelmes érzés kerítette hatalmába. Vissza akart ülni az autójába, de ekkora hatalmas csapást érzett a vállán és elterült a földön. Legnagyobb döbbenetére egy fémes testű alakkal nézett farkasszemet. Kiáltani szeretett volna, de erős fény villant fel és ő elveszítette az eszméletét. Amikor magához tért, korongformájú tárgy mellett feküdt. A tárgy teteje kupolás volt, ablakaiból erős fény világított ki. Újra elájult.



Amikor ismét magához tért, egy ágyon feküdt, amelyhez bokáinál és csuklóinál fogva egy pánttal rögzítették. A fal mentén megpillantotta a fémes kinézetű alakot, melyről kiderült számára, hogy mintagyűjtő robot. A szobában rajta kívül három férfi tartózkodott, akik szájmaszkot, sapkát és világoskék kötényt viseltek. Az asszony meztelenül kiterítve feküdt, először azt hitte műtőben van és ereje sem volt védekezni. Kábultan figyelte miként vizsgálgatja testét az egyik alak, miközben a vizsgálóasztal szélén színes kockák cikáztak ide-oda. A vizsgálatot végző ember világos bőrű, kerek szemű alak volt, és apró szerszámmal matatott a nő testén. Ezután vér- és körömmintavétel következett, majd valamiféle szívószerkezetet tettek a nemi szervére. Ez utóbbi rendkívül fájdalmas volt, de az alakok rezzenéstelenül folytatták tevékenységüket, ügyet sem vetve az asszony kínjaira.
A beavatkozás után magára hagyták és pár percet pihenhetett. Hamarosan az egyik férfi visszajött és Mrs. Verona combjába szúrt egy tűt, minek következtében az asszony teste lebénult. Magatehetetlenül, csukott szemmel kellett eltűrnie, ahogyan megerőszakolják. Végül kihúzták a tűt a lábából, lesegítették a vizsgálóról, de újra elájult a kimerültségtől.
Amikor magához tért, ismét az autója mellett találta magát. A ruhája rajta volt, a lába azonban még mindig remegett. Beült az autójába és valahogy hazajutott hajnali fél három körül. Otthon zokogva borult férje karjaiba és sokkos állapotban hebegte el neki, hogy milyen szörnyűségen ment keresztül. Megállapodtak abban, hogy senkinek nem beszélnek a történtekről.
Négy évvel később, 1977-ben egy tévéműsor kapcsán hallottak Barry King UFO-kutatóról, aki egy hasonló történetről számolt be. Mrs. Verona ennek hatására felkereste a férfit, majd beszámolt neki az esetről. A hipnózisba nem egyezett bele, mert így is elég sok mindenre emlékezett és attól félt, hogy még több szörnyűségre derül fény, amit már nem tudott volna feldolgozni.

1978. november – Trier – Nyugat-Németország:


P.O. az amerikai hadtest katonája volt, aki Németországban állomásozott ebben az időszakban, és fiatal felesége a második babájukkal volt terhes. Az asszony, november végén baráti látogatáson vett részt, de már korán, fél hétkor hazaindult, hogy hároméves kislányát időben lefektethesse. Az úton hazafelé, egy fehér színű, ovális repülő tárgy került szemük elé a semmiből, mely egy darabig szorosan fölöttük lebegve követte az autót. Amikor hazaértek, az asszony meglepetten tapasztalta, hogy a máskor negyven perces távolságot most két és fél óra alatt tették meg. Nagyon bizarrnak találta a dolgot és azonnal kapcsolatba hozta a repülő tárggyal.
Később hipnózis segítségével vissza tudott emlékezni az elveszett időre. Arról fogalma sem volt hogyan jutott az űrhajó belsejébe, de pontosan fel tudta idézni, amint egy vizsgálóasztalon fekszik anyaszült meztelenül és apró lények vizsgálgatják. A kicsiknek hatalmas, kopasz fejük volt és közömbösen nézték nagy, fekete szemükkel a nő mozdulatait. A vizsgálat többek között bőr- és vérmintavételt tartalmazott. Számára az volt a legszörnyűbb, amikor az egyik lény hosszú tűvel megbökte a köldökén keresztül. Tudat alatt érezte, ennek a vizsgálatnak köze van a terhességéhez.
Következő emléke az volt, hogy az autója mellett áll, karjában a kislánya és a távozó, ragyogó fényektől csillogó UFO után bámulnak. Hipnózis alatt tett vallomását több pszichiáter is kiértékelte. Abban mindenki egyetértett, hogy az asszony egyértelműen hisz abban, amit mond és történetében semmit nem talált ki. Következésképpen nem hazudott.

1992. szeptember 4. – Magyarország:


Az az őszi nap, örökké emlékezetes marad Sz.G. budapesti üzletkötő számára. Az egyik szeptemberi este, autójával tartott hazafelé, amikor egy furcsa, fényes objektumot fedezett fel az égbolton. Annyira belefeledkezett a látványba, hogy majdnem összeütközött a szembejövő járművel.
Jobbnak látta, ha leáll az út szélén, és kicsit kiszellőzteti a fejét. Közben azon gondolkodott, mi lehetett az a fényes tárgy, mely perceken keresztül követte. Pár pillanattal később megkapta a választ. Úgy ötszáz méterre, a közeli erdő fái között pulzáló fényt látott, s a fényben egy űrjármű lebegett közvetlenül a föld felett.



Sz.G. nem tudta leküzdeni kíváncsiságát, így közelebb merészkedett és jól látta az űrhajó körül serénykedő kicsi lényeket. Eközben nem érzett semmi félelmet, inkább belső melegség árasztotta el, s mintha éteri könnyedség szállta volna meg, úgy érezte lebeg a levegőben. A következő emléke az ébrenlét és az álom határmezsgyéjére sodorta, ahol fehéren vakító, széles hómező vette körül és rettenetesen fázott. Erre felébredt és visszabotorkált az autójához. Közben azon gondolkodott, mindez megtörtént-e vele, vagy csak képzelte az egészet.
Otthonába érkezve kellemetlen fogadtatásban részesült. A felesége nem szólt hozzá…majd végül félórás veszekedés után derült ki, hogy Sz.G. egy egész napot késett otthonról. Péntek este, fél tíz körül pillantotta meg az űrjárművet, és tíz óra előtt néhány perccel ismét autóba szállt. Csakhogy az már szombat este volt, vagyis kis sétája során nem fél óra, hanem huszonnégy teljes óra veszett el az életéből, mellyel nem tudott elszámolni. Sz.G. hiába magyarázkodott, feldühödött felesége nem hitt neki. Azzal gyanúsította meg, hogy biztosan egy másik nő áll a háttérben, és ez az oka a késésnek.
Sz.G. ezt követően minden témába vágó könyvet elolvasott a repülő csészealjakról, hogy legalább valamiféle fogalma legyen mi is történt vele. Közben körvonalazódott benne, hogy a kiesett huszonnégy óra az ún. elveszett idő, melynek emlékképeit az ufonauták törölték, vagy blokkolták. Hónapok teltek el így. Sz.G. nyugtalanul aludt, sokszor kellemetlen képek gyötörték, mintha idegen világokban járna. Aztán egyik nap történt valami.
Sz.G. 1993 júniusában egy szörnyű közlekedési balesetet élt túl, s talán a sokkhatás miatt, visszatértek elveszettnek vélt emlékei. A baleset pillanatában nem az élete pergett le előtte, akár egy film, hanem annak a szeptemberi éjszakának különös képsorai. A kórházban töltött felépülés alatt, minden egyes pillanatot felidézett, s mire hazakerült, már tisztában volt minden apró részlettel, minden kérdésére megkapta a választ.



Az idegenek elkábították, majd egy antigravitációs szerkezet segítségével belebegtették az űrhajóba. Először alapos orvosi vizsgálatnak vetették alá, majd megmutatták neki a hajó belsejét. Telepatikus úton meséltek magukról és bár nem mondták el pontosan honnan jöttek, elárulták, hogy a hipertéren keresztül érkeztek irdatlan távolságból. Azt is megtudta az idegenektől, hogy egy kozmikus kísérlet részeként tanulmányozzák bolygónkat.
Legnagyobb döbbenetére kiderült, hogy az ufonauták nem valódi arcukat mutatják nekünk. Az arcukon található két hatalmas pupilla nélküli szem, az apró orrnyílás, keskeny, pici száj, csupán álca, igazából nem más, mint egy sisak. Hogy igazából milyen a külsejük, arra nem kapott választ. Az ufonauták meghívták egy képzeletbeli űrutazásra is, ahol megmutatták neki bolygójuk néhány jellegzetes helyét.
Kellemes olvasgatást!
Sok szeretettel Erzsi.kiss
 

Kicsi Fecske

Állandó Tag
Állandó Tag
Hogy néznek ki az idegenek?


Sokan állítják, hogy találkoztak már idegenekkel, de a beszámolók nagyon eltérőek: valaki szerint magas, szürke, nagyszemű teremtmények, míg más kicsi zöldes lényeknek írja le őket. Vajon kik is ŐK valójában, és mi irányítja a hatalmas, rejtélyes tárgyakat?
A szupergyors és lélegzetelállító manőverezési képességgel bíró tárgyakról szóló gyakori jelentések elkerülhetetlenül bizonyos találgatásokhoz vezettek a szemtanúk, a sajtó és a közvélemény részéről egyaránt, miszerint az észlelt események nem voltak mások, mint Földön kívüli látogatók által a mi légterünkbe való behatolások. Ahogy ezen tárgyak viselkedése rendkívül fejlett technikát és ennek tökéletes uralmát sejtette, felmerült a nagy kérdés: kik, vagy mik irányítják ezen tárgyakat?

A szupergyors és lélegzetelállító manőverezési képességgel bíró tárgyakról szóló gyakori jelentések elkerülhetetlenül bizonyos találgatásokhoz vezettek a szemtanúk, a sajtó és a közvélemény részéről egyaránt, miszerint az észlelt események nem voltak mások, mint Földön kívüli látogatók által a mi légterünkbe való behatolások. Ahogy ezen tárgyak viselkedése rendkívül fejlett technikát és ennek tökéletes uralmát sejtette, felmerült a nagy kérdés: kik, vagy mik irányítják ezen tárgyakat?





A kérdés csak nagyon lassan oldódott meg, annak ellenére, hogy az USA Légiereje felállított egy vizsgálócsoportot, és elindították az ún. Kék Könyv tervet. Az illetékesek azonban nem nagyon akarták tudni a választ, és gyakorta figyelmen kívül hagyták a titokzatos leszállásokról készült beszámolókat. Igen ám, de mindig vannak olyanok, akiknek a kíváncsisága legyőzi a hivatalos keményfejűséget. A téma iránt kitartóan érdeklődő civil kutatók csoportba verődtek, és szerény forrásaik felhasználásával értékes információkat gyűjtöttek a világ minden tájáról.

A nagyszámú bizonyítékokból, amelyeket ezek a csoportok gyűjtöttek össze, most már nyilvánvaló, hogy az ufóutasok jelenséggé állnak össze. Az állítólagos szemtanúk által jelentett „pilóták” alakja, mérete, megjelenése és viselkedése gyakran nagyon különös. A rengeteg jelentésből sajnos nem áll össze egy egységes kép a természetüket, ill. szándékaikat illetően. Ufók és utasaik tehát gyakran szültek heves vitákat.

Brazíliai leszállás
A brazíliai Bauru közelében 1947. július 23.-án egy földmunkás és néhány kollégája látta, hogy egy nagy fémtárgy ereszkedik le a földre, és meg is áll hajlított lábain. A földmunkás a helyszínen maradt, miközben kollégái elszaladtak, és hamarosan furcsa lényekkel találta szemben magát. A lények 2,1 méter magasak voltak, akik áttetsző overallt viseltek, és egy-egy fémdoboz volt a hátukra erősítve. Nagy kopasz fejük volt, hatalmas kerek szemük, hosszú lábaik és arcukat nem borította semmilyen szőrzet, még szemöldökük sem volt. Egyikük egy csövet nyújtott a földmunkás felé, de ő hátraugrott, és azonnal rájött, hogy a lény nem meri követni őt a napfényesebb, világosabb területre. Egyfolytában ugráltak, szökelltek ide-oda, és közben nagy szikladarabokat vettek fel a földről és dobáltak el. Még lyukakat is szúrtak a földbe, valószínűleg azért, hogy megpróbálják lerajzolni a bolygók Nap körüli helyzetét. Ezután beszálltak járművükbe, amely sziszegve felszállt. A földmunkás beszámolója annak idején két brazil újságban is megjelent.



Furcsa jelenség Olaszországban
Három héttel később, 1947. augusztus 14.-én Olaszország északkeleti részén, Friuli tartományban egy bizonyos Johannis professzor a hegyek között barangolt, amikor hirtelen megpillantott egy vöröses fémkorongot az egyik sziklahasadékban, és kibújt a fák közül, hogy jobban szemügyre vegye. Ekkor vette csak észre, hogy két törpe lény követi őt apró léptekkel, miközben fejük és kezük mozdulatlan maradt. Ahogy közelebb értek, a professzort szinte minden ereje elhagyta: mintha hipnotizálva lett volna. Az aprócska, alig 1 méter magas teremtmények átlátszó overallt viseltek, vörös övvel és gallérral. A professzor semmiféle szőrzetet nem látott rajtuk, de arcbőrük színére tisztán emlékezett: talajzöld volt. Látta viszont, hogy van orruk és szájnyílásuk, amely úgy nyílt és csukódott, mint a halak szája, valamint látta a hatalmas dülledt szemeiket.



A professzor még elmondta, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve rájuk kiáltott és meglengette hegymászó botját, mire az egyik lény kezét az övéhez emelte, amelynek közepéből azonnal előtört egy ködfelhő. A bot azonnal kirepült Johannis kezéből, ő maga pedig hátra esett. Ekkor az egyik lény felkapta a botot, majd visszavonultak a koronghoz, amely hamarosan fel is emelkedett. Lebegett egy ideig a professzor szeme előtt, majd hirtelen eltűnt.
Az ilyen és ezekhez hasonló beszámolók ígéretes anyagnak tűntek a jövőbeli kutatások számára, és egyik sem utalt az idegenek inváziójának veszélyére. A hivatalos szervek azonban vonakodással fogadták az ufók leszállásáról szóló jelentéseket. 1953-ban azonban történt valami, ami megdöbbentette a legtöbb kutatót. Ebben az évben jelent meg ugyanis az első ufókönyv egy bizonyos George Adamski tollából. A könyv hatalmas port kavart, és rengeteg vita keletkezett. Adamski ugyanis azt állította, hogy beszélgetett egy repülő csészealj utasával, és fényképeket is készített a járműről. Ő folyamatosan foglalkozott a titokzatos tárgyakkal és azoknak utasaival. 1952. november 20.-án néhány barátjával együtt elutazott az arizonai Parkerbe vezető út melletti helyre azzal a céllal, hogy ufókat keressen, és meg is örökítse őket.


Látogató a Vénuszról
Adamski egy 15 méter átmérőjű teleszkópot állított fel, és várt. Nemsokára észrevette, hogy egy tárgy száll le a dombok között, és még le is fényképezte, mielőtt eltűnt volna a szeme elől. Egyszer csak megjelent egy személy, és odament Adamskihoz. Az idegen kb. 170 cm magas volt, overallt viselt és vállig érő haja volt. Állítólag még kommunikálni is tudtak, és a látogató elmondta, hogy a Vénuszról jött. Egyszer csak felbukkant egy különleges tárgy, és az idegen elment vele, magával rántva az egyik lemezkazettát, amelyben Adamski a filmeket tartotta. Az ufonauta azonban hagyott lábnyomokat hagyott a homokban, amelyről Adamski néhány barátja még gipszlenyomatot is készített. 1952. december 13.-án a vénuszi látogató visszatért a Földre, és magával hozta a lemezkazettát.



Hogy a fenti történet igaz, vagy sem, azt sajnos nem tudjuk. Meglehet, hogy Adamski nem mondott igazat, vagy legalábbis szándékosan félrevezették olyan lények, akiknek érdekében állt egy kis zavart kelteni a Földön. Bár az is lehet, hogy a történet, amit Adamski mesélt el, eléggé hihetőnek tűnt saját maga számára

Lehet még számtaltan esetről olvasni beszámolókat az interneten, csak keresni kell....
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.kiss
 

yeti108

Állandó Tag
Állandó Tag
Ismerve egy átlag amerikai háziasszony IQ-ját, nem értem, hogy az UFOk miért pont ezekkel lépnek kapcsolatba?Ha én elmennék a Tauceti 5. bolygójára én sem a helyi szutyok-alga-földművessel próbálnám megértetni a Pithagorasz-tételt a kapcsolatteremtés során, hanem keresnék valami komolyabbnak látszó intézményt.
 

Kicsi Fecske

Állandó Tag
Állandó Tag
Ismerve egy átlag amerikai háziasszony IQ-ját, nem értem, hogy az UFOk miért pont ezekkel lépnek kapcsolatba?Ha én elmennék a Tauceti 5. bolygójára én sem a helyi szutyok-alga-földművessel próbálnám megértetni a Pithagorasz-tételt a kapcsolatteremtés során, hanem keresnék valami komolyabbnak látszó intézményt.

Kedves Yeti!
Nem lehessen tudni, hogy ők nem- e a Tauceti 5,-dik bolygójáról jöttek-e ide. Lehet, hogy pont azért léptek kapcsolatba az átlag amerikai háziasszonyal?
Egyébként, amilyen állapotot ők előtudnak idézni, lehet, hogy több infót tudnak egy ilyen emberből előcsalogatni, mint egy proffból?
Meg minden ember összetevője egyforma. Ha génre van szükségük, nem kell rögtön az egyesült államok elnökét elvinni ahhoz, hogy hozzájussanak.
Nekem az a véleményem, hogy nem kell lenézni az egyszerű háziasszonyokoat. Mivel ez az egyszerű háziasszonynak vot mersze, és a tapasztalataival kimert állni a világ elé. Pdig tudvalevő, hogy mindnekit vagy képzelgősnek, vagy ébren álmodnak, vagy hibbantnak kiálltják ki a nagyokosok. Pedig a történelem folyamán rengeteg bizonyiték van arra, hogy évszázadok óta ide járnak, és figyelnek bennünket, kisérleteznek rajtunk. Barlang festmények, kezdetleges, és fejlettebb szobrokat is készitettek róluk. Sőt még a középkori keresztény festményken is fellelhetőek. Nagyon valószinű, hogy ők már nem képesek szaporodni, és igy jutnak elég gén állományhoz, hogy a fajuk ki ne pusztuljon. Nem az emberek IQ-ja érdekli őket, hanem a gén állománya.
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.kiss
 

yeti108

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy átlag amcsi háziasszonyból ki bírnák csalogatni a legfrissebb akciós árakat és a legutolsó 30 részt a mexikói szappanoperából....Marha fontos infók.... :)
 

Kicsi Fecske

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy átlag amcsi háziasszonyból ki bírnák csalogatni a legfrissebb akciós árakat és a legutolsó 30 részt a mexikói szappanoperából....Marha fontos infók.... :)

Ha nappali állapotban tennék, valóban úgy lenne, ahogy te mondod.
De mivel em igy történik, és amire kiváncsiak, azt még egy amerikai háziasszony is tud. Sőt még egy afrikai bantu néger is. Mivel mindnyájuknak van gén állománya. Magyarul van petesejtje, és van him ivarsejtje.
Ennyi. A többi már az ő dolguk, meg a szerencsétleneké, akiket kinoznak, és kisérleteznek. Hiszen még marhákat, és lovakat is elvisznek, és orvosi precitizással kiveszik a számukra lényeges, fontos állati szerveket. Pl. Igy el lehet állatositai embereket génmanipulációval. Mást nem tudok elképzelni, hogy miért is kell nekik, hiszen nincsenek állataik.
Nem a szappan opera érdeklik őket, hanem az, hogyan tudjanak szaporodni, legyenek utódaik, ne pusztuljon ki a fajuk.
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.kiss
 

Kicsi Fecske

Állandó Tag
Állandó Tag
Ufonauták Texasban.


December közepén születésnapot ünnepelt a Monahans-ben élő Collins család, amikor az udvaron játszó gyerekek egy „repülőgépet” láttak lezuhanni. A környéken égett szag terjengett, a kutyák vonítottak, jelezve, hogy valóban valami szokatlan dolog történhetett.

Négyen úgy döntöttek, hogy a bajbajutottak segítségére indultak. Ahogy közeledtek a becsapódás feltételezett helyszíne felé, apró csípéseket éreztek a bőrükön, majd az egyik szemtanú észrevett némi fényt a távolban. Amint a helyszínre értek, a meglepetéstől földbe gyökerezett a lábuk.
„Egy hatalmas, ovális tárgy lebeg néhány méterre a föld felett. Az UFO-nak tükörfényes felülete volt. Legalább 40 méter hosszú lehetett, és egy kékes, ködszerű anyag vette körül. Ahogy ott álltunk teljes sokkhatás alatt, két idegen lényt jelent meg, akik kerestek valamit a földön. Nagy fejük és vékony kezük volt, amely egészen a térdük alá ért. Az öcsém nagyon megijedt, és felkiáltott: kik ezek? Az idegenek ekkor felénk fordultak. Volt valami megmagyarázhatatlan a sáska-szemükben, amely kísérteni fog addig, amíg meg nem halok. Megijedhettek tőlünk, mert elindultak, jobbról megkerülték az UFO-t, és eltűntek. A szerkezet lassan felemelkedett, izzani kezdett, majd dél felé repült” – írta az internetes naplójában az egyik szemtanú, aki az észlelés előtt nem hitt az UFO-k létezésében, de a történtek után alaposan megváltozott a véleménye.
 

Kicsi Fecske

Állandó Tag
Állandó Tag
Riadó Indiában az olajfinomitó felett megjelent UFÓ miatt.

olajfinomíto.jpg
Az esztendő első hónapjában három napon belül kétszer is azonosítatlan repülő objektumok jelentek meg a világ legnagyobb olajfinomítója felett. Az ország északi részén található hatalmas nyersolaj feldolgozó üzemet egyébként is folyamatosan egy 250 főből álló különleges kommandós egység őrzi, az események hatására azonban, most fokozott készültségbe helyezték az indiai hadsereg környező egységeit is.

Az első eset ez év január 24-én este történt, amikor a sötét égboltot hirtelen egy rejtélyes, erősen fénylő objektum ragyogta be, amely berepült a Jamnagar olajfinomító légtérébe. Az UFO tett néhány kört az indiai Gujaratban található komplexum felett, majd amilyen hirtelen jött, úgy el is tűnt – közölte az Indian Express nevű távol-keleti hírportál.

Három nappal később a repülő tárgy ismét megjelent a létesítmény felett, ezúttal röviddel pirkadat után és ekkor a finomítót üzemeltető Reliance Industries Ltd. folyamatellenőrző kamerái már néhány felvételt is készítettek róla. A képeket nem hozták nyilvánosságra, de források szerint a rajtuk látható tárgy szokatlanul fényes és gömb alakú volt.
A cég nyomban jelentette az incidenseket az indiai kormánynak, melyekhez csatolta a biztonsági kamerák felvételeit is. P.M.S. Prasad, a létesítmény ügyvezetője január 30-án kelt levelében a következőket írta M. Veerappa Moily, olajügyi miniszternek: “2013. január 24-én este 20:30 körül, a becslések szerint egy röplabda nagyságú azonosítatlan fényes tárgy tűnt fel és lebegett a finomító felett. Szemtanúk szerint négy kört tett meg a komplexum felett, majd eltűnt.”
 

Kicsi Fecske

Állandó Tag
Állandó Tag
Monumentális anyahajók.

Rendkívül hatalmas, gigantikus méretű azonosítatlan tárgyak ugyanolyan régóta tűnnek fel, mint „tipikus” UFO-k. Bár sokáig még az UFO-kutatók is fenntartással kezelték az olyan beszámolókat, amelyek több száz méteres repülő objektumokról szóltak, mára a bizonyítékok hatására megváltozott a véleményük, és elfogadják a kozmikus anyahajók létezését.






Bár vitatott, mikor is jelentek meg az UFO-k, vagy ha úgy jobban tetszik, a földönkívüliek az emberiség történetében, tény, hogy az 1800-as évek végén azonosítatlan léghajók özönlötték el az égboltot (főként az EgyesültÁllamokban). Az első UFO-felvétel is ekkortájt készült és egy szivar alakú objektumot ábrázol, amint 1871 nyarán a Mount Washington feletti felhők között lebeg.

Az égbolt óriásai
Egy évvel a repülő csészealjak 20. századi tömeges megjelenése (1947) előtt, 1946. augusztus 1 -j én a Bahamák felett az amerikai légierő egy C-47-es gépe kis híján összeütközött egy ablaktalan, szárny nélküli, henger alakú tárggyal. A normandiai partraszállás jól ismert szállítógéptípusának a pilótái úgy becsülték, hogy a tárgy legalább 300 méter hosszú lehetett, de a legóvatosabb becslések szerint is legalább akkora volt, mint két B-29-es bombázó együttvéve.
Rendkívül hatalmas, gigantikus méretű azonosítatlan tárgyak ugyanolyan régóta tűnnek fel, mint „tipikus” UFO-k. Bár sokáig még az UFO-kutatók is fenntartással kezelték az olyan beszámolókat, amelyek több száz méteres repülő objektumokról szóltak, mára a bizonyítékok hatására megváltozott a véleményük, és elfogadják a kozmikus anyahajók létezését.

Bár vitatott, mikor is jelentek meg az UFO-k, vagy ha úgy jobban tetszik, a földönkívüliek az emberiség történetében, tény, hogy az 1800-as évek végén azonosítatlan léghajók özönlötték el az égboltot (főként az EgyesültÁllamokban). Az első UFO-felvétel is ekkortájt készült és egy szivar alakú objektumot ábrázol, amint 1871 nyarán a Mount Washington feletti felhők között lebeg.
Az égbolt óriásai
Egy évvel a repülő csészealjak 20. századi tömeges megjelenése (1947) előtt, 1946. augusztus 1 -j én a Bahamák felett az amerikai légierő egy C-47-es gépe kis híján összeütközött egy ablaktalan, szárny nélküli, henger alakú tárggyal. A normandiai partraszállás jól ismert szállítógéptípusának a pilótái úgy becsülték, hogy a tárgy legalább 300 méter hosszú lehetett, de a legóvatosabb becslések szerint is legalább akkora volt, mint két B-29-es bombázó együttvéve.

A titokzatos tárgy az utolsó pillanatban meglehetősen nagy sebességgel tért ki az ütközés elől és a sebessége legalább 1500-2000 mérföld lehetett óránként, ami teljes mértékben kizárja, hogy egy léghajó lett volna. Az incidenst akkor még a Bermuda Háromszög egyik rejtélyeként könyvelték el, de két évvel később, amikor szinte teljesen hasonló találkozásra került sor az Eastern Airlines légitársaság egyik DC-3-as gépével, már mindenkiben felmerült a földönkívüli eredet lehetősége.



1948. július 23-án hajnali 2 óra 45 perckor az utasszállító DC-3-as két tapasztalt veterán pilótája, Clarence S. Chiles kapitány és John B. Whitted másodpilóta egy feléjük száguldó narancsvöröses objektumra lettek figyelmesek az alabamai Montgomery felett 5000 méteres magasságban. Eleinte arra gondoltak, hogy a hadsereg egy új sugárhajtású gépét látják, ám a következő pillanatban kiderült, hogy egy hatalmas tárgyról van szó, amely rendkívül közel (1000 méternél közelebb) repült el a DC-3-as előtt. A két pilóta később egyetértett abban, hogy a tárgynak nem voltak szárnyai, csupán néhány szögletes ablakféleséget és hajó bordázatra emlékeztető sötét csíkokat figyelhettek meg az UFO oldalán, amelyeket a légierő nem sokkal korábban alakult vizsgálócsoportja, a Project Sign számára Clarence S. Chiles később le is rajzolt.



Nem sokkal az incidenst követően egy lengyel származású amatőr csillagász, George Adamski (1891-1965) lepte meg Amerikát azzal, hogy állítólag 1952 novemberétől 1955 áprilisáig az általa Mars-, Vénusz- és Szaturnusz-embereknek nevezett földönkívüliekkel áll kapcsolatban, akik szivar alakú kozmikus anyahajókon közlekednek, és ezekből bocsátják ki a kisebb repülő csészealjakat. Adamski több könyvben is beszámolt a találkozásairól, amelyek közül az első 1953-ban jelent meg egyidejűleg Amerikában és Angliában, nagy sikert aratva. A könyveit saját felvételeivel illusztrálta, amelyek közül valódi szenzációt keltett az az 1951 márciusában készült fotósorozat, amelyen épp egy szivar alakú tárgy látható, amint több kisebb objektumot bocsát ki magából.



Egy másik esetet, amelyben minden bizonnyal a legnagyobb Földünkön megfigyelt anyaűrhajó feltűnéséről esett szó, a Szovjetunióból jelezték: 1952 nyarán felett tűnt fel egy hosszúkás, legalább 800 méteresre becsült tárgy, amely 2 kilométeres magasságban lebegett, pánikot okozva a lakosság körében. Az emberek százával figyelték meg a fényes nappal feltűnő titokzatos henger alakú tárgyat, amely rövid idő elteltével hirtelen eltűnt.



Nem sokkal később az UFO újra megjelent a semmiből, lassan orral az ég felé fordult, és ezután váratlan gyorsasággal felemelkedve, eltávolodott a várostól. Bár az egykori Szovjetunióban gyakoriak voltak az ilyen esetek – mint például 1977-ben, amikor Szumszkij körzet katonai alakulata több órán át figyelt meg egy 300 méteresre becsült henger alakú tárgyat, amelyet 10-12 kisebb repülő hagyott el -, a legutóbbi ilyen incidensről mégis az Egyesült Államokból érkezett beszámoló. Tim Edwards a Colorado állambeli Salidában üzemelteti Patio Pancake Place nevű palacsintázóját, és a településen mindenki jól ismeri. A társadalom megbecsült tagja, akiről senki sem feltételezné, hogy kitalál bármit is, főként nem olyasmit, amilyennek lánya, Brandy is tanúja volt.
A kislány is jól emlékszik az 1995. augusztus 27-én történtekre: „Épp kijöttünk az üzletből, amikor felnéztem és szóltam az apunak, hogy van ott valami, de ő eleinte nem nagyon akart rám figyelni! Amikor azonban az édesapja végre feltekintett, egy furcsa jelenségnek lehetet szemtanúja. Egy hosszúkás, fényes tárgy lebegett rendkívül magasan az égen. Tim berohant a kamerájáért, és közel egy órán át filmezte a titokzatos objektumot, amely ott lebegett a coloradói égbolton. A felvétel végül Mike Curat UFO-kutatóhoz került, aki szerint a salidai eset az egyik legtitokzatosabb és egyben legjelentősebb UFO-ügy, amelynek során értékelhető felvételt sikerült készíteni. Ezért megkérték Jim Diletosso számítógépes szakértőt, a Village Labs elnökét, hogy vizsgálja meg Tim felvételét.



A Village Labs egy olyan képfeldolgozó laboratórium, amely számos NASA projekt munkálataiban is részt vett. Diletosso, aki 1977 foglalkozik UFO-felvételek elemzésével, számos vizsgálat során megállapította, hogy a Tim által lefilmezett tárgy legalább 800 méter hosszú volt és 23 000 méter magasságban lebegett!
 

Kicsi Fecske

Állandó Tag
Állandó Tag
UFÓkról általánosan.


1947-ben, június 24-én Kenneth Arnold, amerikai pilóta kilenc szokatlan járművet látott a kalifornai hegyek fölött. “Úgy repültek, mint amikor valaki csészealjakkal kacsázik a vízen” – fogalmazta meg élményét.


A szemléletes hasonlatot később még sokáig idézték. Így született meg a “repülő csészealj” fogalma. Az UFO (Unidentified Flying Object) azaz „azonosítatlan repülő tárgy”, olyan repülő objektum, melyet nem azonosítottak. Az ufóészlelések egy része valamilyen egyszerű jelenségre vagy repülőeszközre vezethető vissza. A másik részük esetében viszont az észlelt jelenséget a jelen tudásunkkal nem tudjuk megbízható módon magyarázni. Az ufóészlelések nagy része valamilyen meteorológiai vagy optikai jelenségre vagy repülőeszközre vezethető vissza, néhány esetben viszont felmerül, hogy az észlelt jelenség oka jelen tudásunkkal nem magyarázható.
A földönkívüliek létezése hipotetikus: jelenleg nincs döntő bizonyíték sem a földönkívüli élet létezéséről, sem cáfolatáról, ugyanakkor számos tudós legalábbis valószínűnek tartja létezésüket. Többen egyenesen kizártnak tartják, hogy ne lennének még valahol élőlények az univerzumban. Az elmúlt évszázad során, világszerte emberek milliói láttak azonosítatlan repülő tárgyakat, sőt egyre többen azt állították, hogy idegen lények rabolták el őket és egy lebegő ufó fedélzetére hurcolva, rémisztő és szokatlan dolgokat műveltek velük.
A legtöbb esetben azonban az emlékek hiányosak, az események pedig bizonyíthatatlanok voltak és csak elmebajos kitalációnak tűntek. Bizonyos nagy port felvert esetek mégis felkeltették néhány komoly kutató figyelmét, akik behatóbban kezdték vizsgálni az elrablásos eseteket és regressziós hipnózis segítségével próbálták feltárni a hiányzó emlékeket.
Összességében létezésük igazolása csak következtetéseken alapul. A földönkívüli lények megjelenését tekintve vannak humanoid-elképzelések, hatalmas, vagy egzotikus szörnyekről szóló elképzelések, és különféle, kevésbé hatásvadász elképzelések baktériumokról, vírusokról, illetve a földi életformától teljesen eltérő lehetőségekről.
 

yeti108

Állandó Tag
Állandó Tag
Ha nappali állapotban tennék, valóban úgy lenne, ahogy te mondod.
De mivel em igy történik, és amire kiváncsiak, azt még egy amerikai háziasszony is tud. Sőt még egy afrikai bantu néger is. Mivel mindnyájuknak van gén állománya. Magyarul van petesejtje, és van him ivarsejtje.
Ennyi. A többi már az ő dolguk, meg a szerencsétleneké, akiket kinoznak, és kisérleteznek. Hiszen még marhákat, és lovakat is elvisznek, és orvosi precitizással kiveszik a számukra lényeges, fontos állati szerveket. Pl. Igy el lehet állatositai embereket génmanipulációval. Mást nem tudok elképzelni, hogy miért is kell nekik, hiszen nincsenek állataik.
Nem a szappan opera érdeklik őket, hanem az, hogyan tudjanak szaporodni, legyenek utódaik, ne pusztuljon ki a fajuk.
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.kiss

Honnan tudod, hogy nem tudnak szaporodni?
 

kinek

Állandó Tag
Állandó Tag
Az élet kialakul, megszemélyesíthető Isten nélkül /de nem véletlenül/. Gondolom ezt azért, mert a mi Teremtőnk is kialakult valahogy és látjuk, hogy az élőlények fejlődnek. ... A földi élőlények viszont nem magukrahagyott fejlődésen mentek keresztül... A világmindenség tele lehet élettel és véleményem szerint a Föld egy "génbank".... részletesen majd később...

/Az élőlények a megtapasztalt viszonyok szerint, azokhoz igazodva fejlődnek./


Igen, jól látod, aki minket teremtett, a mi viszonylatunkban Ő a mi Teremtőnk. Meglehet Őt is valaki más teremtette, de ez minket már nem érint. Teljes jogú Isten a mi szemünkben.
Például, a Sumérok szerint Enki volt az, aki teremtette az embert a saját genetikai állományának a felhasználásával, mintegy a saját képére... Ez mögött hatalmas anyag van, akit érdekel, pár keresőszóval utána nézhet...

A változatosság gyönyörködtet, mondják régóta... Miért ne gyönyörködhetnénk ennyi fajta sokszínűségében?
Nevezzük akár génbanknak, vagy akár valami másnak...
 

kinek

Állandó Tag
Állandó Tag
Olyan dolgokról fogok most írni, amik felkavarják sokak lelkivilágát, de ez is hozzátartozik a földönkívüli témához.
Szexualitás. Egy viszonylag egyszerű tevékenység, ami a létfenntartást és ebből fakadólag mintegy ösztönzőleg, bizonyos szintű örömszerzést szolgál.
A földönkívüli beavatkozás viszonylatában valóban szükség van az egyéni program folyamatossága biztosításának esetében javítgatásokra, esetleg beavatkozásra. Ehhez valóban mintát is kell venni... Ez megáll a férfiak és nők esetében. A nőknél még ráadásul kiegészül a kihordási kísérletekben. Maga a program viszont egész másról szól és nem egy földönkívüli szaporodásáról.
Sokszor voltam odaát és korábban említettem, hogy a szőnyeg szélén is álltam.
Nincs szükségem a fajfenntartás és a szaporodás ösztönös rítusaira, hiszen ezek felett állok... Mégis elgyengül az ember fia, hiszen a fizikai testhez kötöttség, testi anyagcsere szükségleteket is von maga után, tehát van olyan, amikor a saját-kezűséget felülírja az elgyengülés. Odaát a rengeteg magatehetetlen ruhátlan leányzó látványa és közelsége kihozza az ember testi fiából a bujaságot... Ezért volt nekem is a szőnyeg széle...
De jó dolog azt is tudni, hogy fejtettségi szint, amikor valaki a saját tudatával, illetve felismerési szintjével, az ösztönein felül tud kerekedni és a szexualitás taknyolását meg tudja állni. Ez mindössze IQ...
Ezt jól tudja a Vatikán is már nagyon régóta és a katolikus egyház papjait is ezek szerint próbálja több kevesebb sikerrel terelgetni. A cölibátus mögött tehát ezek a valódi indokok állnak és nem a népnek dobott örökösödési hablaty...
Valójában viszont mint szellemi lények, nemtelenek vagyunk és egy megtestesült nemtelen szellemi lénynek a szintén nemtelen univerzális testében nincs szüksége a szexre, vagy a szaporodásra.
Fejlettség? Igen fejlettség. A fejlett társadalmakban visszaesik a szaporodás, kevesebb gyerek születik, (lásd pl. Nyugat-európai társadalmak) amíg a primitív , vagy gyengébb szinten álló társadalmak, társadalmi rétegek, úgy szaporodnak mint a nyulak. Erre most ha kell, nem mondok példákat :1:
Ugye, hogy így van?
 

yeti108

Állandó Tag
Állandó Tag
A primitív társadalmakban azért volt ennyi gyerek, mert tízből 8 meghalt, mielőtt felnőne. Ráadásul abban a kultúrkörben a férfi erejét az utódok száma mutatta.Most már, hála a nemzetközi segítségnek, az arány jobb lett, de a szokás maradt a régi... A gyerek több lett, de a kaja nem....
Nem az én feladatom eldönteni, melyik a helyesebb? Kevesebb gyerek jó szociális körülmények között vagy több, de nyomorban?
 

tisztahiszti

Állandó Tag
Állandó Tag
Az én véleményem az egész dologról,hogy amennyiben a föld 4,5 milliárd éves ..akkor bizony sok értelmes faj lakhatott itt.Még ember szabású, vagy ember is.Én nem vitatkozni akarok , véleményt mondok.A mars tanulmányozása során sokszor felmerül bennem egy gondolat.Ha igaz a 65 millió ével ezelőtti meteorit becsapódás akkor a föld is úgy nézhetett ki mint ma a mars!!!Pár ezer éve vagyunk mi a a mai tudatunkal,tehát fogalmunk sincs mi lehetett ott pl 2 millió éve.
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére