Kedves Ernő!
Goebbels óta tudjuk, hogy ahhoz, hogy valami hitelesnek tűnjön, egyáltalán nem kell ragaszkodni a tényekhez. Elég, ha minél nagyobb hangerővel, minél szélesebb tömegbázisnak, minél kitartóbban kántálunk valamit, a tömeg előbb-utóbb be fogja nyelni. Van egy ide passzoló fogalom is: a karaktergyilkosság. Meglátásom szerint az ateizmus térnyerése is ilyen módon és eszközökkel ment végbe, de a jelenkor világméretű homokvihara is elképzelhetetlen lenne a média - és persze a politika - széleskörű támogatása nélkül.
Sok ateista ember szabad gondolkodónak nevezi magát, pedig a szabadsága nem több annál, mintha a magasvasút elkezdene kérkedni a szabadságával a metróval szemben. Mindkettő kényszerpályán halad, csak a magasból jobb a kilátás. Ennek ellenére egyik sem dönthet az útirányról, a sínek ugyanis már előre le vannak fektetve. Ez először akkor derül ki, amikor irányt akar váltani ott, ahol a sín nem.
Sokan - innen nézve te is -, sémák szerint gondolkodnak, és ezeket a sémákat képtelenek elhagyni. De amikor látnak másokat másik séma szerint gondolkodni, akkor hajlamosak a másik sémát dogmatikusnak és anakronisztikusnak bélyegezni, a sajátjukat pedig elnevezni szabadságnak és józanságnak. Pedig a kényszerpálya nem a kanyarok irányától, íveitől, gyakoriságától vagy akár a kanyarok hiányától kényszerpálya, hanem attól, hogy a rajta haladó jármű képtelen önerőből elhagyni, illetve ha ez mégis sikerül, annak katasztrofális következményei vannak. Sajnos sok kényszerpályán gondolkodó ember futóműve olyannyira hozzáidomult a maga kis sínpárjához, hogy ahhoz, hogy egyáltalán elhagyhassa a kényszerpályát, először teljes futóműcserére volna szüksége, mert a pályán kívül képtelen mozogni.
Ha Isten-hívőkről és ateistákról van szó, egyáltalán nem beszélhetünk egyenlő küzdelemről. A közéletben, az oktatásban, a mindennapi életben meglehetősen háttérbe vannak szorítva azok az emberek, akik azt merik állítani, hogy Isten valóságos, élő személy. Ez különösen Európában van így, de egyre jobban terjed az USA-ban is. Európában egy-két elszigetelt példától eltekintve, nem igazán találkozhatunk a hit kérdéseivel a mindennapokban, a médiában, az oktatásban és a közéletben. Mint mondtam, egyáltalán nem beszélhetünk egyenlő küzdelemről, amikor ateisták és hívők érvelnek, vitatkoznak. Manapság egyáltalán nem nehéz ateistának lenni. Az emberek nagyobbik része vagy ateista, vagy befogja a száját.
Korunk harsány ateistái száz, százötven vagy kétszáz éve egytől-egyig mind ott ültek volna a templomban vasárnaponként, és ugyanazzal a bigottsággal támadták volna a másik oldalt, mint korunkban a hívő embereket. Nem is csoda, hiszen az ateisták azoknak a szellemi leszármazottjai, akik elfogadják a mindenkori kincstári világnézetet és azonnal készek ellene fordulni annak, megbüntetni azt, aki erre nem hajlandó. De nem valódi eredetiség és ismeret áll a harsányságuk mögött, hanem annak a biztos tudata, hogy mi vagyunk többen. Persze, ez finoman szólva is kétséges, mert nem többen vannak, hanem csupán hangosabbak és erőszakosabbak. A felmérések ugyanis azt igazolják, hogy még egy olyan - a hit szempontjából - kőkemény országban is, amilyen ma Magyarország, a lakosságnak csak kis része vallja magát ateistának, noha még kevesebben követik valamelyik egyház tanításait és járnak el az összejövetelekre. A társadalomnak egy igen nagy része vallja azt magáról, hogy noha nem sorolja magát egyetlen felekezethez sem, de a maga módján vallásos, hisz Isten létezésében, vagy egy magasabb intelligenciában. A kádárista boszorkányüldözés, amit a hívő és vallásos emberek ellen folytattak, ennyit tudott elérni: az emberek úgy próbálnak hinni, hogy otthon maradnak a négy fal között, és nem kürtölik ki mindenkinek, hogy ők nem fogadják el a kincstári világnézetet. Vagyis az emberek többsége még Magyarországon sem ateista. Ehhez képest az oktatás, a közélet, a médiák szinte nem is ismernek mást csak az ateizmust. Ennek eredménye, hogy a ma élő ember ugyanolyan dózisban kapja ma az ateizmust és az evolúciót, amilyen mértékben a középkorban hirdették azt, hogy a Föld lapos, és az egész Univerzum körülötte forog. Hivatkozási alapjuk a tudományosnak aposztrofált álláspont. De aki a mai világban elismert tudós akar lenni, annak ugyanolyan mértékben be kell hódolnia az ateizmus és az evolúció előtt, mint a középkorban az akkori dogmák előtt. Így aztán egyáltalán nem meglepő az ún. tudományos világ konszenzusa ezen a téren. Ugyanis, aki kilóg a sorból, arra hamar rákerül a bélyeg, hogy sarlatán, ezt pedig sokan nem merik vállalni, így együtt bólogatnak a többiekkel.
Egyébként tévedés lenne azt gondolni, hogy a tudományos világ valóban egységes a teremtés kontra evolúció kérdésében, csupán a médiából és az oktatásból van kiszorítva a másik tábor véleménye, legalábbis Európában, ahogy nálunk is. Így aztán nem nehéz meggyőzni az embereket, hogy az evolúció és az ateizmus tudomány, a kreácionizmus és az Isten-hit pedig vallás. Ha azonban a felszín alá nézünk, mind az ateizmus, mind az evolúció magán hordozza a vallások ismérveit. Előszöris, mind az ateizmus, mind az evolúció prekoncepciók talaján áll. Ez jellemző a vallásokra is. Másodszor, mind az ateizmusnak, mind az evolúciónak megvannak az istenei, melyekre mint ősokra hivatkozhatnak, mögéjük nézni, vagy gondolni pedig tabu. Például az ateista ember istene a Nincs-isten. Ezt tiszteli, ezt imádja és bálványozza, mindent ebből vezet le és erre a pontra tér vissza. Ez az ateizmus alfája és ómegája, amitől egyetlen pillanatra sem tudnak elszakadni, és ez az a pont, amin túl képtelenek gondolkodni. Persze, ők ezt szabadságnak nevezik, de ha engem egy ponton mindig visszarántana valami és nem engedne továbbmenni, akkor élnék a gyanúperrel, hogy beleütköztem a szabadságom korlátaiba, vagyis a szabadságom valójában viszonylagos: addig mehetek, amíg szabad. Az evolúciónak is megvannak az istenei. Ez egy többistenhit. A legfőbb istene nem más, mint az Ősrobbanás. Aztán egy másik főistene az Ősleves. További istenei a Redukáló és az Oxidáló Légkör - mikor melyikre van szükségük, annak a nevét hívják segítségül -, a Jégkorszak, az Entrópia - alias Halál, egyben ez az egyetlen, amelyik bibliai fogalom -,a Természetes Szelekció, a Mutáció, az evolúció egyik főpapjának jóvoltából az Önző Gén, az Előember, az Ősember, az Ősközösség. Biztos van több is. De ezek közös tulajdonsága, hogy mindegyik egy-egy abszolútum az evolúciónisták körében, ami megkérdőjelezhetetlen, mindez olyan emberek között, akik azt mondják, hogy nincsenek abszolútumok.
Ezeken kívül az ateizmusnak és az evolúciónak megvannak a maguk prófétái, papjai, vagyis a klérus, valamint megvannak a híveik is, akik bármit hajlandóak elhinni, amit ezek a tévedhetetlen emberek állítanak, ha ezekhez hasonló kulcsmondatokkal vezetik be: a tudomány mai állása szerint..., kellően alátámasztott véleményünk szerint..., tudományos kutatásaink alapján megállapítottuk..., ma már ezt minden komoly tudós így látja..., stb. Ezek a kulcsmondatok nyitják minden egyes ateista és evolúciónista ember szívének ajtaját, és úgy viselkednek, mint a pici madárfiókák, akik becsukják a szemüket és hatalmasra tátják a szájukat, és bármit hajlandóak benyelni, amit apuci vagy anyuci beletesz a szájukba.
Kedves Ernő! Innen ahol ülök, úgy néz ki, hogy te a fentebb leírt dolgok áldozata vagy, akit teljesen gúzsba kötnek az evolúció és az ateizmus dogmái. Mindemellett az is világosan látható, hogy amit csinálsz, az nem más, mint a karaktergyilkosság kísérlete Isten ellen, a Biblia ellen, a kereszténység ellen, csak életlenek és tompák a fegyvereid. Csak azokra tudsz befolyást gyakorolni, akik ugyanazt eszik és isszák, amit te is. Szerintem ide ritkán látogatnak ilyenek.
