Speciális varázslat
2011. 12. 21. 08.58
<RIGHT>
A paralimpia szó ismerősen cseng mindenki számára. Nincs olyan sportember, aki ne hallott volna a mozgáskorlátozottak legjelentősebb eseményéről. Ám létezik egy másik szervezet, amely szintén a fogyatékosok számára, az értelmileg sérült embereknek nyújt segítséget a sportoláshoz: ez a Speciális Olimpia Mozgalom.
Krecsik Adrienn:
A szervezethez már nyolcéves kortól lehet csatlakozni, felső korhatár nincs. Az enyhe, a középsúlyos vagy az értelmileg súlyosan sérült, továbbá halmozottan fogyatékosok csatlakozhatnak a mozgalomhoz, amely mintegy 4500 igazolt sportolót tart nyilván. A regisztráltak közül hozzávetőleg 1900-an tizennyolc év alattiak. A fiatal sérültek azért csatlakoznak a szervezethez, mert be akarják bizonyítani, hogy lehet teljes életet élni fogyatékosságuk ellenére is, s hogy az élet a sport révén lehet kerek egész a számukra. Az értelmi sérült emberek is képesek tanulni, és ez által a társadalom tagjává válni, a sportolás élvezete pedig megadja nekik mindazt, ami hiányzik az életükből, s megélhetik azt az örömöt, amelyet azelőtt soha nem tapasztaltak: sportolóvá válnak. Igazi sportolóvá.
A Speciális Olimpia Mozgalom éves szinten 21 sportágban 80-90 eseményt rendez: területi versenyeket, téli és nyári nemzetközi játékokat, Európa-bajnokságokat és az európai nemzetek különféle vetélkedőit. A csúcseseménynek a téli-, és nyári világjátékok számít, a versenyzőket éppen úgy szakemberek készítik fel, mint ép társaikat.
Minden nap keményen dolgoznak, a siker vágya hajtja őket. Bár a sportágakat valamelyest átformálták számukra.
A halmozottan sérülteknek, például, az úgynevezett mozgásélményprogramot hoztak létre: ennek keretein belül a legsúlyosabb értelmi fogyatékossággal élők is össze tudják mérni tudásukat. Az ő esetükben alapkritérium az értelmi fogyatékosság, s az is, hogy párosuljon hozzá egyéb, látás- vagy hallássérülés. Számukra az olyan sportágakat, amelyeknél elengedhetetlen a mozdulatok kifinomultsága – ilyen a torna és az atlétika –, átalakították olyanná, hogy ők is el tudják végezni a gyakorlatokat. Rendezvényeik nem csak sporteseményeket foglalnak magukban, hanem más kísérőprogramokat is. Bevonják a családokat az eseményekbe, s a mozgalom talán legjelentősebb és legnépszerűbb programja az egyesített sportolás, amikor épek és fogyatékosok együtt mérkőznek meg, egy csapatban játszanak, együtt futják le az adott távot.
– Az iskolák hatalmas érdeklődést mutatnak a program iránt, jelenleg nincs is elég oktatónk erre a célra – mondja Lengyel Lajos, a Magyar Speciális Olimpia elnöke. – Az óvodásoktól az egyetemistákig szintenként folyik az oktatás, s valamennyi réteg jól fogadta az előadásokat. A kezdeményezés fő célja, hogy az épek közelebbről is megismerjék a fogyatékkal élőket, s az is, hogy önkéntesekké váljanak a szövetség mellett, részt vegyenek a versenyeinken, rendezvényeinken.
A versenyszisztéma több lépcsős. A vetélkedőkre kvalifikáció alapján lehet bejutni, ezeken felmérik a versenyzők képességeit. A résztvevőket teljesítményük és koruk szerint osztják csoportokba, így a versenyeken minden résztvevő megközelítőleg azonos eséllyel indul a saját kategóriáján belül. Így nem lesz lekörözött futó, és nincs megalázó pingpongvereség sem.
Az elmondottak dacára igaz: a társadalom, sajnálatos módon, még mindig nem tudja kezelni a helyzetet, amikor értelmi fogyatékossal találkozik. Sokan el sem hiszik, hogy ezek az embertársaik bármit is felfognak abból, ami körülöttük zajlik.
Felvetődik a kérdés: az értelmileg sérült sportolók vajon mennyire vannak tudatában annak, amit csinálnak?
Lengyel Lajos szerint ezek a fiatalok jobban, eltökéltebben akarják elérni a kitűzött célt, és még keményebben dolgoznak érte, mint az épek. Minden mozdulatukkal arra törekszenek, hogy jobb eredményt érjenek el.
– Igenis értékelik, ha érem kerül a nyakukba és ők is, mint az átlagos emberek, tudatában vannak a sikernek, érzik a győzelem ízét. A helyén tudják kezelni, hogy ha épen nem aranyat nyernek. Motiválja őket, hogy megmutassák, mit tudnak, mire képesek. Ösztönzőleg hat rájuk a távolság legyűrése, a rendkívüli súlyok felemelése, a másik csapat legyőzése. De az eseményeken mindenekfelett a sportszerűség szelleme dominál. Bámulatos, mennyire odafigyelnek egymásra, s nem csak a pályán, hanem azon kívül is. Sokat lehet tanulni tőlük.
A sport nem csak felszabadít és célt ad, hanem terápiás célokat is szolgál, hiszen a mozgás által fizikai, értelmi, szociális és lelki téren is fejlődnek, főleg a fiatalok. A mozgalomba belépő sérültek nem tragédiának fogják fel a sorsukat.
– A sport minden egyes embernek megmutatja, hogy valójában szükség van rá a világban. Az egészséget óvja, az aktivitást fenntartja. Bizonyos szempontból értelmet ad az életnek, hiszen célt ad a versenyzőnek, amelyért áldoznia kell, le kell járnia minden nap az edzőterembe a minél jobb eredmény elérése érdekében – magyarázza az elnök.
A világversenyeken zsúfolásig megtelnek a lelátók. Olykor nagy családi ünnepségnek hat egy-egy verseny, hiszen jelen vannak a szülők, a nagyszülők, akik rettentően büszkék a gyerekeikre, unokáikra. Hihetetlen ováció és szeretet fogadja versenyzőket. Ez is szép példája az összefogásnak és az integrációnak.
– A sok elkeseredett embernek érdemes egyszer eljönni, és megnézni a versenyeket, mert nálunk biztosan rádöbben: igenis van értelme az életnek, akárhogy is alakuljon az ember sorsa – említi Lengyel.
– Ha valaki ellátogat egy eseményünkre, bizonyosan a mozgalom mellett marad, élményekkel gazdagodva tér majd haza. Ismeretségeket, barátságokat köt, s ezek egy életen át elkísérik őt és fogyatékos társát is.
A Speciális Olimpia Mozgalom sportágai:
atlétika, asztalitenisz, erőemelés, bowling, kerékpár, kézilabda, gyorskorcsolya, műkorcsolya, görkorcsolya, judo, kosárlabda, labdarúgás, padlóhoki, sí, tenisz, tollaslabda, torna, úszás, valamint a mozgásélményprogram.