Az ítélet: halál?

Ernoe írta:

Ne nevettes kérlek. Az ember messzemenöleg maga határozza meg az életét, a sorsát. A természeti katasztrofák, betegségek nem egy fantázialény akarata.
.
Az orvosok ezek szerint állandoan egy isten akarata ellen dolgoznak ha todoznak és foltoznak bennünket?
-
Miféle jogrol beszélsz ami az embernek megtiltana valamit?

Kattints a kibontásához...

hát, ne haragudj, alapból valamiféle kultúrált társadalmi létformában gondolkoztam, uram bocsá' a jelenben, nem holmi történelem előtti időkben, és anarchiában sem; márpedig a társadalmi együttélés szabályainak szükségképpen tartalmazniuk kell bizonyos gátakat - "tiltásokat" ha úgy tetszik - a jogok biztosítása mellett, éppen azon deviáns személyek miatt, akikben valamiféle, korábban elszenvedett trauma következményeként nem működnek bizonyos belső (mondhatom azt, hogy ösztönös?) etikai gátak, ugyanazok a gátak, amelyek megakadályoznak egy szülőt pl. abban, hogy a saját leszármazójával elégítse ki a fajfanntartási ösztöneit, hogy egy apa nőként tekintsen a lányára, stb., stb...

alap esetben, mentálisan ép, egészséges pszichével bíró embernek nem jut eszébe kioltani egy másik ember életét (bizonyos szinten már egyéb élőlényét sem, de ebbe ne menjünk most bele), és ha mégis, ott valami defektus van, amit gyógyítani kell megpróbálni, nem pedig likvidálni a probléma hordozóját a társadalomból, mert az magát a problémaforrást nem szünteti meg, és a statisztikák szerint a társadalom többi tagja számára kellő elrettentő erővel sem bír.

a másik dolog, hogy ha azt mondom, alapértelmezésben nem oltok ki emberéletet, akkor azt különféle, számomra megalapozottnak tűnő indokokkal se tegyem.
halálbüntetés követelésekor nem tudok másra gondolni, mint hogy most találtunk egy indokot, amivel legálissá tehetjük egy-egy alkalom erejéig az emberölést. háború dettó ilyen. viszont a véletlen baleset az más, mert ott éppen a szándék hiányzik a cselekményből, így felelőssé sem tehető az elkövető (bár, az önvád ilyenkor is működik az emberben).
.
.
na és állítottam én olyat, hogy az ember nem maga határozza meg a sorsát, nem maga felelős a természeti katasztrófák jelentős részéért? hol látod? ugyanakkor az tény, hogy az a kioltott életet nem vagyunk képes visszaadni, a mondandóm lényege ez lett volna.
hogy ne osszunk, de ne is követeljünk olyan büntetést, ami irreverzibilis, mert a börtönből ki lehet engedni, kártalanítani lehet a tévesen elítéltet, de ha már kioltottuk az életét? hogyan korrigálnánk egy esetleges hibás döntést?

vandorcsillag írta:

Milyen szép lélekre ható szavak,csak aki már átélt,túlélt egy ilyen borzalmat az valahogyan más véleményen van.
....és megköszönöd a gyilkosnak,hogy milyen remek fickó,kinyírta a családot vagy éppen a sok ártatlan iskolás gyerekeket,ugye?
Egy gyilkos soha nem fog megváltozni.
Miért is öl valaki?Miért lesz gyilkos egy csendes,"jóravaló"emberből,ahogyan többször lehetett hallani a riportokból?
Valahol olvastam régebben,hogy az elnyomott sok negatív gondolatok amik érik a személyt egy idő után robban,ki így ,ki úgy vezeti le a felgyülemlett feszültséget.

Kattints a kibontásához...

nem az én dolgom a gyilkos megváltoztatása, a motivációinak kifürkészése, és - szerencsémre - az elítélése sem, de szilárd meggyőződésem, hogy megnyugvást sem a gyűlölet, sem a bosszúvágy kielégítése (mert a halálbüntetés lényegében ebből a vágyból fakad) nem adhat;

a megbocsájtásnál nem sok nehezebb dolog van, adott esetben talán nincs is nehezebb, de ment ez már olyanoknak is, akik maguk is áldozatok hozzátartozói voltak, sőt, vévgighallgattam számtalan olyan beszélgetést, riportot, amelyekben háborús borzalmak vagy koncentrációs táborok túlélői, rettenetesnél rettenetesebb erőszakos cselekmények elszenvedői (vagy túlélő hozzátartozók) mondták el, hogy amíg el nem jutottak vérrel-verítékkel megszenvedve, rengeteg kínlódással végül a megbocsájtásig, mindaddig képtelenek voltak feldolgozni a velük történteket, és képtelenek voltak megnyugvásra lelni, mert megállíthatatlanul dolgozott bennük a mérhetetlen düh, a szűnni nem akaró vádaskodások, minden és mindenki hibáztatása, és még számtalan lélekromboló érzés, amelyektől az elengedéssel, a megbocsájtással voltak képesek egyszer 's mindenkorra megszabadulni...

az ember azt gondolja, hogy az elégtétel - akár egy halálbüntetés formájában - majd megszünteti azt az elviselhetetlen, kínzó nyomást, ami belülről feszíti, és valóban, az ítélet után fellélegzik egy rövidke időre, de azután eltelik egy-két nap, és harmadnap ugyanúgy ébred, ugyanazzal a rettenetes, mellkasra nehezedő nyomással, és a gyűlölet, a harag, a vádak újra megjelennek, és kezdődik minden előlről... csak hogy már nem lesz kit halálra ítélni még egyszer.... máshol kell kereni hát az enyhüléshez vezető utat.

tudom, kívülállóként könnyű ezeket mondani, de én hiszek azoknak, akik már végigjárták ezt a rögös utat, és végül erre a konklúzióra jutottak; mert a tapasztalati út mindig hitelesebb számomra, mint a különféle gondolatkísérletek eredményeként hangoztatott féligazságok...

wanna írta:

nem az én dolgom a gyilkos megváltoztatása, a motivációinak kifürkészése, és - szerencsémre - az elítélése sem, de szilárd meggyőződésem, hogy megnyugvást sem a gyűlölet, sem a bosszúvágy kielégítése (mert a halálbüntetés lényegében ebből a vágyból fakad) nem adhat;

a megbocsájtásnál nem sok nehezebb dolog van, adott esetben talán nincs is nehezebb, de ment ez már olyanoknak is, akik maguk is áldozatok hozzátartozói voltak, sőt, vévgighallgattam számtalan olyan beszélgetést, riportot, amelyekben háborús borzalmak vagy koncentrációs táborok túlélői, rettenetesnél rettenetesebb erőszakos cselekmények elszenvedői (vagy túlélő hozzátartozók) mondták el, hogy amíg el nem jutottak vérrel-verítékkel megszenvedve, rengeteg kínlódással végül a megbocsájtásig, mindaddig képtelenek voltak feldolgozni a velük történteket, és képtelenek voltak megnyugvásra lelni, mert megállíthatatlanul dolgozott bennük a mérhetetlen düh, a szűnni nem akaró vádaskodások, minden és mindenki hibáztatása, és még számtalan lélekromboló érzés, amelyektől az elengedéssel, a megbocsájtással voltak képesek egyszer 's mindenkorra megszabadulni...

az ember azt gondolja, hogy az elégtétel - akár egy halálbüntetés formájában - majd megszünteti azt az elviselhetetlen, kínzó nyomást, ami belülről feszíti, és valóban, az ítélet után fellélegzik egy rövidke időre, de azután eltelik egy-két nap, és harmadnap ugyanúgy ébred, ugyanazzal a rettenetes, mellkasra nehezedő nyomással, és a gyűlölet, a harag, a vádak újra megjelennek, és kezdődik minden előlről... csak hogy már nem lesz kit halálra ítélni még egyszer.... máshol kell kereni hát az enyhüléshez vezető utat.

tudom, kívülállóként könnyű ezeket mondani, de én hiszek azoknak, akik már végigjárták ezt a rögös utat, és végül erre a konklúzióra jutottak; mert a tapasztalati út mindig hitelesebb számomra, mint a különféle gondolatkísérletek eredményeként hangoztatott féligazságok...

Kattints a kibontásához...

Én senkinek nem akarom elvitatni a jogát, hogy megbocsáthasson a neki ártónak. Azonban akkor javaslom legyen úgy, hogy
az efféléket elkövetőket kötözzék össze, és rakják be 24 órára a még élő áldozatukkal, vagy ha az meghalt annak legközelebbi hozzátartozójával egy szobába, amiben semmi sincs rajtuk kívül, és zárják rájuk az ajtót. Az áldozatnak vagy annak a rokonának adjanak egy kést is, meg néhány más cuki kínzószerszámot. És szabadjon megölnie is az illetőt!

Ez nekem teljesen megfelelne. Ha 24 óra múlva még él a gazember, akkor elengedjük neki a büntetést, nem öljük meg, sőt börtönbe se kell mennie, mit szólsz hozzá?! Így meglesz NEKED is az örömöd hogy aki olyan „nemes lélek”, élhet a megbocsátással. Én kétlem hogy azok a lányok akiknek lesavazták az arcát, nagy számban megkegyelmeznének a nekik ártóknak... Ha mégis, oké, az ő dolguk! Én tuti megölném azt aki ilyet tesz velem vagy a szerettemmel, de aki olyan hülye hogy ilyenkor megkegyelmez, ám legyen neki!

Azt azonban nem tartom jogosnak hogy te el akard dönteni MÁSOK, az áldozatok helyett, hogy van-e joguk NEM megkegyelmezni! MI JOGON KÉPZELED MAGADAT EFFÉLE ISTENSÉGNEK? Ki vagy te hogy olyan törvényeket akarsz rájuk kényszeríteni, hogy ne legyen joguk az elégtételvételre?!

Oké, ne legyen kötelező halálbüntetés, rendben. Beleegyezem. De csak akkor, ha így lesz ahogy írtam, hogy ilyen esetben a döntést az áldozatra bízzák! Elvégre neki fájt a seb, az ő szépsége ment tönkre, őt nem veszik ezentúl feleségül, ő lett tönkretéve, megerőszakolva... Ha pedig már meghalt, akkor az ő szerelmese kell hogy a szeretett lény nélkül éljen ezentúl. Nehogymár te dönts ezek helyett, hát mi vagy te! Adják a kezébe a tettest, s s akkor oké. Tudniillik ha nem így van, akkor nem is rejtezik érdem még a megbocsátásban sem, mert akkor a pasas vagy a nő azt mondja hogy oké, megbocsátok, közben azonban arra gondol, hogy mást úgyse tehet mert ha nem bocsát meg, akkor se lesz kinyírva a fazon.

Ha úgy bocsát meg hogy ott van a kezében és kivégezhetné, vagy nyomorékká tehetné ha akarja, na AZ már érdem! Az ms kérdés hogy én ezzel nem értek egyet, de elismerem a jogát rá hogy így döntsön ha akar. De nehogymár törvényileg elvegyük erre az áldozat jogát!

Kedves 05!
Nem tudok veled egyetérteni. Ha minden "'kínzó eszköz"nlkül is zárnák be az áldozatot, vagy a hozzátartozóját összekötözött elkövetővel, ökle, cipője, nadrágszíja csak vele lenne, és nem lennék az elkövető helyében, ha az áldozat a tökén állna bosszút...
A megbocsájtás márpedig működik. Mert mikor kiéli az áldozat a dühét, megkönnyebbül rövid időre, de a megáláztatás kínja újra felébred. Akkor kin vezesse le a jogos dühét?
Én egy enyhébb esetet hozok fel. Anyám a húgom jobban szerette mint engem. Iszonyúan égetett egész anyám életében, csakhogy én nagyon szerettem anyámat. Bosszú ilyen esetben kizárva. Mikor már megtudtam bocsájtani anyámnak, hogy a húgom jobban szerette, már nem fájt, nem égetett ez a kínzó érzés. Gondolom, hogy így működhet az áldozatok esetében is. Nagyon-de nagyon nehéz megbocsájtani, még ilyen enyhe esetben is, hát még ha megerőszakolás, kínzás, ahogy írod lesavazás történt. De ha eléri az álodzat, ő nyer lelki nyugalmat, békét. Nem az elkövető, az álodat. Szerintem ez minden pénzt megér.
De kínzó eszközök nélküli összekötözött elkövetővel való egy szobában való bezártsággal egyetértek. Addig lehetne rugdosni, verni, hogy életben mradjon az elkövető, és ne állhasson bosszút azért, amit ott akkor elkövetnek vele. Így a tette viszonzást nyerne, mint a karma törvényében. Ok-okozat....
Legyen nagyon szép, és viádám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

075 írta:

Én senkinek nem akarom elvitatni a jogát, hogy megbocsáthasson a neki ártónak. Azonban akkor javaslom legyen úgy, hogy
az efféléket elkövetőket kötözzék össze, és rakják be 24 órára a még élő áldozatukkal, vagy ha az meghalt annak legközelebbi hozzátartozójával egy szobába, amiben semmi sincs rajtuk kívül, és zárják rájuk az ajtót. Az áldozatnak vagy annak a rokonának adjanak egy kést is, meg néhány más cuki kínzószerszámot. És szabadjon megölnie is az illetőt!

Ez nekem teljesen megfelelne. Ha 24 óra múlva még él a gazember, akkor elengedjük neki a büntetést, nem öljük meg, sőt börtönbe se kell mennie, mit szólsz hozzá?! Így meglesz NEKED is az örömöd hogy aki olyan „nemes lélek”, élhet a megbocsátással. Én kétlem hogy azok a lányok akiknek lesavazták az arcát, nagy számban megkegyelmeznének a nekik ártóknak... Ha mégis, oké, az ő dolguk! Én tuti megölném azt aki ilyet tesz velem vagy a szerettemmel, de aki olyan hülye hogy ilyenkor megkegyelmez, ám legyen neki!

Azt azonban nem tartom jogosnak hogy te el akard dönteni MÁSOK, az áldozatok helyett, hogy van-e joguk NEM megkegyelmezni! MI JOGON KÉPZELED MAGADAT EFFÉLE ISTENSÉGNEK? Ki vagy te hogy olyan törvényeket akarsz rájuk kényszeríteni, hogy ne legyen joguk az elégtételvételre?!

Oké, ne legyen kötelező halálbüntetés, rendben. Beleegyezem. De csak akkor, ha így lesz ahogy írtam, hogy ilyen esetben a döntést az áldozatra bízzák! Elvégre neki fájt a seb, az ő szépsége ment tönkre, őt nem veszik ezentúl feleségül, ő lett tönkretéve, megerőszakolva... Ha pedig már meghalt, akkor az ő szerelmese kell hogy a szeretett lény nélkül éljen ezentúl. Nehogymár te dönts ezek helyett, hát mi vagy te! Adják a kezébe a tettest, s s akkor oké. Tudniillik ha nem így van, akkor nem is rejtezik érdem még a megbocsátásban sem, mert akkor a pasas vagy a nő azt mondja hogy oké, megbocsátok, közben azonban arra gondol, hogy mást úgyse tehet mert ha nem bocsát meg, akkor se lesz kinyírva a fazon.

Ha úgy bocsát meg hogy ott van a kezében és kivégezhetné, vagy nyomorékká tehetné ha akarja, na AZ már érdem! Az ms kérdés hogy én ezzel nem értek egyet, de elismerem a jogát rá hogy így döntsön ha akar. De nehogymár törvényileg elvegyük erre az áldozat jogát!

Kattints a kibontásához...

én pusztán véleményt nyilvánítottam, senkinek nem határoztam meg semmit, nem mondom meg, mit tegyen és mit ne - felőlem gyűjtögetheted a sérelmeidet, gyűlölködhetsz kedvedre, ha neked az jön be, revansot vehetsz, vérbosszúért kiálthatsz, önbíráskodhatsz... szíved joga -, ahogyan nekem meg az, hogy ellenvéleményt fogalmazzak meg, netán csendben a fejem csóváljam, és más alternatívát kínáljak megismerésre, hátha az általad javasoltak esetleg hosszútávon működésképtelennek bizonyulnának....

megjelent itt egy véleménykérő felhívás, amelyre elmondtam az álláspontom, de nem volt ebben sem követésre való felszólítás, sem tiltás - annál is inkább, mert az aktuális tiltásokról gondoskodik a mindenkori törvényhozás, távol álljon tőlem, hogy szabályokat alkossak, embereket korlátozzak szabadakaratuk gyakorlásában, ez nem az én dolgom, és nem is akarom, hogy valaha az legyen.

az én életfilozófiám alappillére mindig is az "élni, és élni hagyni" elve volt (és ezt lehet szó szerint érteni jelen témakörben), a lelkiismeretet egyébként is igen megbízható, és hatékony tanácsadónak gondolom, részemről erre támaszkodom, nincs szükségem a btk-ra, hogy meg tudjam ítélni, etikailag mi fér bele nálam, és mi nem...

de hogy érdemben is válaszoljak a felvetésedre, azt erősen manipulatívnak, és beszűkült gondolkodásmód eredményének gondolom, amit kizárólag a bosszúvágy kiélésére irányuló szándék vezet, és nem az értelmes - az áldozat, és/vagy hozzátartozója számára megnyugtató - megoldásra való törekvés.
sőt, tovább megyek, az elkövetőére sem, mert még ha állatias, bestiális cselekményt követett is el, attól még embernek kell tekintenünk, mert az, és ha ugyanúgy bánunk vele, ahogyan ő tett az áldozatával, akkor ugyan mi különböztet meg bennünket tőle..? ugyan mi hatalmazna fel bennünket, hogy a sorsáról döntsünk, pusztán az a tény, hogy ártott nekünk és a szeretteinknek?

és akkor most megint visszatértünk a bosszú témaköréhez, amikor bosszúvágytól hajtva elégtételt akarsz venni az elkövetőn, hogy a TE lelked megnyugvásra leljen (már mondtam, nem fog, és ezt nem csak a saját tapasztalatom mondatja velem, hanem sokaké), és persze ezzel az elveszített szerettedet sem hozod vissza az élők sorába, viszont a te lelkedet is terheli majd ezután egy gyilkosság, vagy az abban való közreműködés súlya...

számomra világosan következik mindezekből, hogy a megoldási javaslatoddal nem hogy segítenél magadon, csak tovább súlyosbítod a helyzeted, amikor gyakorlatilag már nem csak a szeretted elvesztésétől fogsz szenvedni ezután, hanem annak súlyától is, hogy most aztán már te is kioltottál egy emberéletet...

nem beszélve arról, hogy a megoldási javaslatod durván manipulatív, hiszen két rendkívül felfokozott állapotban levő személyt akarsz összezárni - egy fájdalomtól súlytott, szenvedő-kínlódó embert, egy isten tudja milyen eredetű és típusú mentális defektustól eltorzulttal, aki ráadásul alacsony erkölcsi gátakkal rendelkezik, ha erőszakos cselekmény követett el, és aki még veszélyes is, hiszen a sarokba szorított állat közismerten támadni szokott, így még a végén akár fegyvertelenül is elbánhat a felfegyverkezett hozzátartozóval -, a végén még veszélyhelyzetbe is sodrod azt a hozzátartozót, akinek a tiszta értékítéletét, és éberségét elhomályosítja a mérhetetlen fájdalom! ... ebből sülhet ki szerinted bármi jó?

nem inkább hagyni kellene lehiggadni mindkét felet, hogy tiszta fejjel gondolhassák át a helyzetüket, hogy az elkövetőnek legyen alkalma felfogni a tette súlyát (elkövetés után ez ritkán megy, mert ilyenkor még a menekülési ösztön működik az elkövetők zömében!) és megbánást tanúsítani, az áldozati hozzátartozónak pedig megadni a lehetőséget a megbékélésre, arra hogy tiszta fejjel és szívvel dönthessen afelől, hogy megbocsájt, vagy továbbgörgeti ezt a hatalmas fájdalomhalmazt, plusz tovább tetézi a bajt azzal, hogy maga is gyilkossá válik.

(és most akármit is mondasz, a szakirodalom szerint minden egészséges értékítélettel rendelkező ember tisztában van azzal, hogy az emberölés akkor is emberölés, ha annak létjogosultságát különféle nyomósnál nyomósabb indokokkal is próbálja igazolni.)

egyebekben egymással szöges ellentétben álló megállapításokat teszel, ezekre nem is tudok azt hiszem, érdemben reagálni, ha csak annyit nem, hogy ha valaki "megbocsájt, de legbelül gyűlöli tovább" az elkövetőt, az valójában NEM bocsájtott meg!
és akinek a kezére adják az elkövetőt, hogy kedvére bosszút áljon rajta, hogy majd "azután bocsásson meg" neki, lényegében annak sem sikerült elengednie sem a bosszúvágyat, sem a gyűlöletet, de még csak megbocsájtania sem sikerült... ugye? remélem, azért te is érzed a mondataidban rejlő ellentmondást.

Kicsi Fecske írta:

Kedves 05!
Nem tudok veled egyetérteni. Ha minden "'kínzó eszköz"nlkül is zárnák be az áldozatot, vagy a hozzátartozóját összekötözött elkövetővel, ökle, cipője, nadrágszíja csak vele lenne, és nem lennék az elkövető helyében, ha az áldozat a tökén állna bosszút...
A megbocsájtás márpedig működik. Mert mikor kiéli az áldozat a dühét, megkönnyebbül rövid időre, de a megáláztatás kínja újra felébred. Akkor kin vezesse le a jogos dühét?
Én egy enyhébb esetet hozok fel. Anyám a húgom jobban szerette mint engem. Iszonyúan égetett egész anyám életében, csakhogy én nagyon szerettem anyámat. Bosszú ilyen esetben kizárva. Mikor már megtudtam bocsájtani anyámnak, hogy a húgom jobban szerette, már nem fájt, nem égetett ez a kínzó érzés. Gondolom, hogy így működhet az áldozatok esetében is. Nagyon-de nagyon nehéz megbocsájtani, még ilyen enyhe esetben is, hát még ha megerőszakolás, kínzás, ahogy írod lesavazás történt. De ha eléri az álodzat, ő nyer lelki nyugalmat, békét. Nem az elkövető, az álodat. Szerintem ez minden pénzt megér.
De kínzó eszközök nélküli összekötözött elkövetővel való egy szobában való bezártsággal egyetértek. Addig lehetne rugdosni, verni, hogy életben mradjon az elkövető, és ne állhasson bosszút azért, amit ott akkor elkövetnek vele. Így a tette viszonzást nyerne, mint a karma törvényében. Ok-okozat....
Legyen nagyon szép, és viádám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Kattints a kibontásához...

minden szavaddal csak egytérteni tudok Erzsi, én is pontosan így gondolom, és én is tapasztalati úton - a saját tapasztalati utamat bejárva és megszenvedve - jutottam erre a konklúzióra, és azóta hihetetlen, de könnyebbé vált az életem, sőt, jobbá is.

ne értsen félre senki, nem vagyok az a tipikus hurráoptimista naív lélek, a titokban és egyéb önsegítő maszlagokban sem hiszek, sőt, tudom hogy ezek mennyit is érnek a gyakorlatban, de hozzám tényleg akárki odajön, hogy "nem igaz, hogy mindennel elégedett vagy, nem igaz, hogy veled csak jó dolgok történnek, nem igaz, hogy nem renget meg semmi, stb..." annak nem tudok mást mondani, mint hogy de, igaz, mert amióta képes voltam kibogarászni a mérhetetlen mennyiségű és mélységű sérelmeim gyökereit, rekognizálni mindet, sorra, egytől-egyik, és elengedni a haragot, meg a gyűlöletet, amit hordoztam legbelül (amit nem nyilvánítottam ki soha, de legbelül ott munkálkodott bennem, és gyakran frusztrált, ahogy kell), amikor megszabadultam ezektől tudatosan, onnan kezdve szinte észrevétlen megváltozott az életem.

valahogy nem találkoztam többé rosszindulatú, rossz szándékú emberekkel, többé nem akart senki átverni, kihasználni, stb., mintha a környezetem - szűkebb és tágabb egyaránt - megváltozott volna ezután; és ennek már sok-sok-sok éve... ezért is mertem kipróbálásra javasolni; és miután jelentős irodalom lelhető fel ebben a témában nyomtatott, és digitális formában, ezért nem javaslok semmi ilyesmit, szerintem akármelyik mankóval megtámogatva indul el az ember ezen az úton, mindenképpen odaér végül, és ez a lényeg, a jobb, teljesebb, boldog élet.
(és hogy mi a boldog élet? hát ami az elégedettség érzését adja az embernek, mégpedig tartósan, mert ideig-óráig bármi képes elfedni a problémákat, de mi lesz azután... / pontosan így van ez a bosszúval is.)

Szerintem nem a vallás kellene, h befolyásolja, lehet-e vkit bizonyos tetteiért halálra ítélni. Ennek megítélése egy adott embert tekintve is érdekesen alakulhat, mivel az egyén gondolkodásmódja is sokat változik az évek során, alakítja azt számos külső és belső tényező, a pillanatnyi lelkiállapot is. Mindenesetre ez egy olyan büntetéstípus, melynek tényleges visszatartó ereje van/lehet. De h visszakanyarodjak valamelyest az eredeti témához, kinek van/lehet joga Istent játszani?

Gyöngyösi Szilvia írta:

Szerintem nem a vallás kellene, h befolyásolja, lehet-e vkit bizonyos tetteiért halálra ítélni. Ennek megítélése egy adott embert tekintve is érdekesen alakulhat, mivel az egyén gondolkodásmódja is sokat változik az évek során, alakítja azt számos külső és belső tényező, a pillanatnyi lelkiállapot is. Mindenesetre ez egy olyan büntetéstípus, melynek tényleges visszatartó ereje van/lehet. De h visszakanyarodjak valamelyest az eredeti témához, kinek van/lehet joga Istent játszani?

Kattints a kibontásához...

Ki az az "Isten"? Egy privilegizált killer?
A Bibliai isten több embert ölt meg mind az ördög.
-
Van rengeteg rationális oka annak, hogy miért nincs halálbüntetés civilizált országokban.

Ernoe írta:

Ki az az "Isten"? Egy privilegizált killer?
A Bibliai isten több embert ölt meg mind az ördög.
-
Van rengeteg rationális oka annak, hogy miért nincs halálbüntetés civilizált országokban.

Kattints a kibontásához...

Igen, a biblia szerint Isten valóban több embert ölt meg mint a Sátán. Eddig egyetértek.

A civilizált országokban azonban, hogy miért nincs halálbüntetés... Az USA-ban van, holott az is civilizált ország. Sőt, talán a legcivilizáltabb... (legalábbis van némely államában). Továbbá, sok okot el szoktak hablatyolni arról, miért nem jó a halálbüntetés, de ezek a szememben többnyire ugyanolyan légből kapottaknak, elvont ideákra építkezőeknek, kellően alá nem támasztottaknak, elméletieskedőknek sőt SZENTESKEDŐKNEK tűnnek, mint a legagyamentebb vallási eszmefuttatások, szóval én elfogadom hogy te valamiért nem helyesled a halálbüntetést, de tiltakozom azellen, hogy ezt te a részedről racionális álláspontnak próbáld feltüntetni. Ez a részedről ugyanolyan ÉRZELMI hiszti, mint az öreganyókák részéről annak mantrázása, hogy de a jesszuskrisztuska akkor is szereti őt ha elvette tőle minden családtagját, és ő maga is már 30 éve mind a 4 végtagjára bénán ül a tolószékben.

Neked Ernő, ez egyszerűen a vallásod és kész. Abszolút semmi racionalizmus nincs benne. Jól hangzik hogy ne öljük meg a bűnösöket, de az is jól hangzik hogy Isten vagy a Micimackó szeret minket. Amivel meg racionalizálni óhajtod a meggyőződésedet, épp annyira tudományos mint az UFO-jelenségek és gabonakörök vizsgálata, vagy a vízzel hajtott autók meg a vákuumenergia legendája.

Gyöngyösi Szilvia írta:

Szerintem nem a vallás kellene, h befolyásolja, lehet-e vkit bizonyos tetteiért halálra ítélni. Ennek megítélése egy adott embert tekintve is érdekesen alakulhat, mivel az egyén gondolkodásmódja is sokat változik az évek során, alakítja azt számos külső és belső tényező, a pillanatnyi lelkiállapot is. Mindenesetre ez egy olyan büntetéstípus, melynek tényleges visszatartó ereje van/lehet. De h visszakanyarodjak valamelyest az eredeti témához, kinek van/lehet joga Istent játszani?

Kattints a kibontásához...

Azzal hogy valakit halálra ítélünk, nem istent játszunk. Egyszerűen alkalmazzuk a közösségben érvényes törvényt, már ha van törvény arra, hogy lehet valakit halálra ítélni. Az "istent játszás" terminus eleve burkoltan feltételezi, hogy csak istennek van joga életet elvenni pedig ez baromság. Joga mindenkinek arra van, ami jogot a közösség adott neki. A jog mindig a közösségtől áramlik ugyanis az egyén felé. És a logikus az, hogy mindenkinek annyi jogot adjunk, amennyit kiérdemel megfelelő mennyiségű KÖTELESSÉG felvállalásával.

Az is kötelesség egy közösségben, hogy ne erőszakoljunk meg nőket, meg hogy ne csúfítsuk el savval az arcukat, meg hogy ne öljünk meg senkit 2 forintért, stb. Aki ezt mégis megteszi, nem teljesíti a mások iránti legalapvetőbb kötelességét, azt, amit röviden úgy fogalmazhatok meg, hogy:

"Aki e közösség tagja akar lenni, viselkedjék úgy, hogy ne kelljen tőle rettegni"!

Aki mégis úgy viselkedik, az tehát kötelességet szeg. Emiatt nem érdemli ki azokat a jogokat amiket a "becsületes", azaz kötelességteljesítő emberek kiérdemelnek. Tehát, nincs joga az élethez, mert ha elismernénk hogy van rá joga továbbra is, továbbra is rettegnünk kéne tőle.

Ezen felül vannak még olyan érvek hogy elégtételszolgáltatás a sértettnek, elrettentő példa mutatása, meg hogy ne kerüljön pénzbe a kárt szenvedett közösségnek az elítélt börtönben őrzése meg táplálása, stb.
Meg igen, a bosszúvágy is, amit nem tartok megvetendő érzelemnek!

De bár ezek is mind jogosak, mellékesek a fenti legfőbb elvhez képest.

Szóval ehhez semmi köze holmi istennek, hagyjuk már ki ebből a vallást.

075 írta:

Igen, a biblia szerint Isten valóban több embert ölt meg mint a Sátán. Eddig egyetértek.

A civilizált országokban azonban, hogy miért nincs halálbüntetés... Az USA-ban van, holott az is civilizált ország. Sőt, talán a legcivilizáltabb... (legalábbis van némely államában). Továbbá, sok okot el szoktak hablatyolni arról, miért nem jó a halálbüntetés, de ezek a szememben többnyire ugyanolyan légből kapottaknak, elvont ideákra építkezőeknek, kellően alá nem támasztottaknak, elméletieskedőknek sőt SZENTESKEDŐKNEK tűnnek, mint a legagyamentebb vallási eszmefuttatások, szóval én elfogadom hogy te valamiért nem helyesled a halálbüntetést, de tiltakozom azellen, hogy ezt te a részedről racionális álláspontnak próbáld feltüntetni. Ez a részedről ugyanolyan ÉRZELMI hiszti, mint az öreganyókák részéről annak mantrázása, hogy de a jesszuskrisztuska akkor is szereti őt ha elvette tőle minden családtagját, és ő maga is már 30 éve mind a 4 végtagjára bénán ül a tolószékben.

Neked Ernő, ez egyszerűen a vallásod és kész. Abszolút semmi racionalizmus nincs benne. Jól hangzik hogy ne öljük meg a bűnösöket, de az is jól hangzik hogy Isten vagy a Micimackó szeret minket. Amivel meg racionalizálni óhajtod a meggyőződésedet, épp annyira tudományos mint az UFO-jelenségek és gabonakörök vizsgálata, vagy a vízzel hajtott autók meg a vákuumenergia legendája.

Kattints a kibontásához...

Kedves 075
-
Te valakivel összetévesztesz engemet. En csak azt állitom ami mérhetöen igazolt, hogy a halálbüntetésnek nincs nevelö hatása. Halálbüntetéssel nem lehet az emberek viselkedését megváltoztatni. A halotbol kukac lesz, ez az egyetlen irány amerre a változás mehet.
-
A homoszexualtás még mindig 10 istenfelö országban halálos büncselekménynek számit, ugyan ugy a prostitutio, söt a házasságtörés is Saudi-Arabiában, Iranban és Afganisztánban.
-
Gondolod, hogy az emberek ettöl hüségesebbek lettek az élettársaikhoz? Nem hiszem, talán csak ovatosabbak. Még az is meglehet, hogy a fenyegetö halálbüntetés növeli az eröszakos cselekedetek számát mert hamar a sarokba szoritva érzi magát az ember.
-
Vannak országok (Afghanistan, Iran, Jemen, Mauretanien, Pakistan, Katar, Saudi-Arabien, Somalia, Sudan) ahol a "hitednek az elhagyásáért" halálbüntetés jár.
-
A büntetöjog célja a reszocializálás és nem a megtorlás.

Ernoe írta:

Kedves 075
-
Te valakivel összetévesztesz engemet. En csak azt állitom ami mérhetöen igazolt, hogy a halálbüntetésnek nincs nevelö hatása. Halálbüntetéssel nem lehet az emberek viselkedését megváltoztatni. A halotbol kukac lesz, ez az egyetlen irány amerre a változás mehet.
-
A homoszexualtás még mindig 10 istenfelö országban halálos büncselekménynek számit, ugyan ugy a prostitutio, söt a házasságtörés is Saudi-Arabiában, Iranban és Afganisztánban.
-
Gondolod, hogy az emberek ettöl hüségesebbek lettek az élettársaikhoz? Nem hiszem, talán csak ovatosabbak. Még az is meglehet, hogy a fenyegetö halálbüntetés növeli az eröszakos cselekedetek számát mert hamar a sarokba szoritva érzi magát az ember.
-
Vannak országok (Afghanistan, Iran, Jemen, Mauretanien, Pakistan, Katar, Saudi-Arabien, Somalia, Sudan) ahol a "hitednek az elhagyásáért" halálbüntetés jár.
-
A büntetöjog célja a reszocializálás és nem a megtorlás.

Kattints a kibontásához...

Idefigyelj, ezt hagyd abba! Másokat be tudsz palizni azzal, hogy félremagyarázod a szavaimat, de engem nem. Látszik hogy nem tudsz tökéletesen magyarul, de hogy ennyire ne légy tisztában a szavak jelentésével... Melyik szóval vannak nehézségeid, mondd?!

Úgy értem, ki a búbánat beszélt neked szerinted holmi homoszexualitásról, vagy valamelyik hit elhagyásáról?

Véletlenül el lett küldve az előző postom, folytatom. Szóval: ÉN NEM BESZÉLTEM NEKED ILYESMIRŐL. Én konkrétan az erőszakos, durva, kegyetlen, életellenes vagy súlyos egészségkárosodást okozó bűncselekményekről beszéltem, plusz a nemi erőszakról. EZEKRE MONDOM, hogy jogosnak tartom ha az ilyesmikre ki lehet szabni akár halálbüntetést is!

A többi mindenfélét ne zagyváld ebbe bele, leszarom hogy más országokban még mire osztogatnak halálbüntetést, mert az nem érdekel, én nem azt támogatom. Teccikérteni kéremalássan?!

Szóval hagyjuk a süket dumát, mert az a részedről mind aljas, manipulatív technika! Félrevezetési igyekezet.

Arra válaszolj (ha tudsz), amit írtam, hogy szerintem jog annak jár, aki viszonozza kötelességek felvállalásával. Ha valaki úgy viselkedik, hogy még azt a kötelességét se tartja be hogy ne kelljen másoknak rettegni tőle, akkor NEM JÁR NEKI SEMMIFÉLE JOG, az élethez való jog se!

Aki buzi, vagy más hitet vesz fel, attól még nem kell rettegnünk, tehát arra nyilvánvalóan nem vonatkozik az érvelésem, vagyis fejezd már be hogy mindenféle barbár országokkal példálódzol mert ismétlem, leszarom, nem arról beszéltem. Oké? És ha nem érted valamelyik szavamat, írd le, s igyekszem neked megmagyarázni a jelentését németül, angolul vagy eszperantóul. Esetleg oroszul is, bár az nehezebb, mert nincsenek a billentyűzetemen cirill karakterek...

Azt is hagyd hogy a büntetőjog célja a reszocializálás és nem a megtorlás. Ezt te mondod, ez a te mantrád. Attól hogy ezt így gondolod, én simán hihetem másként is. Nem vagy te isten hogy ex chatedra kijelents ilyesmit, s onnantól mindenkinek kötelessége ezt hinni és elfogadni. Nem először jelentem ÉN ki, hogy ÉN cseppet se tartom megvetendő érzelemnek a bosszút, más szóval a megtorlást. És tuti biztosisten te is így vélnéd, ha neked öntenének savat az arcodba. Elismerem hogy nekem se öntöttek még, de veled ellentétben úgy tűnik én képes vagyok olyan fokú empátiára, hogy bele tudom képzelni magamat az efféle áldozatok helyzetébe. És akarja a fene reszocializálni az efféléket elkövetőket! Nem reszocializálni kell őket, különben se hiszek annak esélyében, hanem KIIRTANI MINDET! Miért kéne reszocializálni, mert nekik is 46 kromoszómájuk van?! Az ilyen a szememben nem ember hanem duvad, vadállat. Ember az, aki ember módra viselkedik. Aki ilyet tesz nem viselkedik ember módra, tehát nem ember. Akkor se, ha a külseje emberi.

Szerintem.

Ismétlem, ne keverj bele hablatyolást! Konkrétan az érvemre válaszolj a kötelességekkel kapcsolatban, ha válaszolni akarsz. Zagyva mellébeszélést nem kérek, az olyasmit a jehovista néniktől se fogadok el, de pláne nem tőled, aki azzal hencegsz hogy tudományos alapokon állsz.