...azelőtt bólogattak a karácsonyfák ágai az ablakok mögött.
És a gyertyák lobogtak. Most csak a vibráló színfoltok. A tévé.
Mintha ez is csak egy közönséges hétköznap este volna. Kihalt az utca.
Csupán néhány taxi surran. Pendliznek a családtagok. Nálunk bezzeg ilyen gond nincs.
"Kettecskén, ha jő az éji óra kettecskén..." Nincs senkink, egymáson kívül, a kerek világon... hacsak a cicákat nem számítom.
Jókai Anna
... azok pedig úgy tettek, mintha nem is nekik beszélne; megálltak, nevetgéltek,
összesuttogtak, s megint promenáltak odább, a kis rimánkodó kalmár mindenütt a
sarkukban.
Jókai Mór
S felrobognak hadvész-ülte képpel
Újlaki s a megbékült Garák.
Vörösmarty Mihály
Elrobogott ez a nyár is, zöld vonat,
nappalok-éjszakák kocsisora, mozdonya a Nap,
Csukás István
Az a sugár dáma, akit néha sétafikálni látsz a ház előtt, az az én lányom.
Krúdy Gyula
Vond ifjan, ha vén is, a vállad,
Mikor settenkednek a multból
Haszontalan és cifra árnyak.
Ady Endre
Talán túlvilágias, szellemi hazajárásba hisz esz a régimódi levilágosult babonás? Oljan aki kíséretektől fél, hogy eszek éccaka kislisszolnak koporsóikból?
Rejtő Jenő
Somfordál, mint a farkas menekül
a szegény a fény, a világ elől.
Illyés Gyula
Mellé sompolyog a cicus, vigasztalja,
Dorombol egy nótát, a kezét is nyalja.
Arany János
A birsalmaillaton átsuhanó nagymamák
két óraütés közt megágyaznak,
Csukás István
A leány hajnalig besurranó szeretőjével
élvezett
csupán a papagáj hallotta meg szavukat s a
nyögéseket,
de a gonosz madár most délelőtt a tíztagú család
előtt
rikácsolja: "szívem, milyen kemény, szívem milyen
kemény neked."
Faludy György műfordítás, hindu költészet
Így kesergett sündörögve, bujkálva,
míg egy fakír nem került az útjába.
Romhányi József
Toldi is őrt állván aznap ura mellett,
Nagy mérges kelevény szívére szökellett,
...
Mikor elnémultak Prágában a gajdok,
S fegyverre szökellett minden erős bajnok.
Arany János
mikor a robbanó és beomló házsorok
között a véreres hold fénye támolyog
és feltüremlenek mind, rémülten a terek,
Radnóti Miklós
Szívem sem ver már a régi erővel:
a sok szorongás és görcs reám tette
kezét és az otthoni tölgyerdő sem
hív, hogy mezítláb tekeregjek benne.
Faludy György
Eddig vergődött, most már ténfereg,
De serény és így mindig erősebb lesz.
József Attila
Milyen helyes csöppség! Kis tömpe lábod
Hogy terpeszted az első új nadrágba!
Kis totyogósom, a gombos cipőkkel!
Mért ráncolod úgy össze homlokod?
Kaffka Margit
Az emberi nyelvek minden szava
milliárdszor trappolt át, csúszott át rajta,
Lászlóffy Aladár
És mi a helyzet a költővel,
aki olyan volt, mint a sirály?
Meszelt ég borul föléje,
orvosok faggatják: mi fáj?
A szobában egy ügetőló vágtat,
majd diszkvalifikálja a homály,
Csukás István
Látom siklani a lomha csigát
s a kis golyót, mit fegyvercső kilőtt:
ám nem látom, hogy vágtat a világ "
és nem látom az iramló időt.
Horváth Imre
A lencsefőzelék
bűzét hozza a rabkonyháról
a nyári szél. A völgyben két
csontváz vánszorog el a lajttal.
Hat vállon hoznak valakit.
Faludy György
A birodalmak nélkülem bíratnak,
nélkülem épülnek a paloták,
s születik, nélkülem, egy új világ,
amelyben ismét csak sírva aratnak.
A történet fölöttem elviharzik,
s minden meglesz, mi létrejönni jó:
az ég megjavul, és a földgolyó
nagylelkűsége fáradtan kialszik.
Nem kéri kölcsön vállam erejét
a romokon sodródó sorskerék,
idegen útján elgördül tova.
Utána nézek s utánad, leány.
Hova sodor a végzet, mondd, hova?
Már nem látlak. Nevetsz-e, sírsz-e tán?
Szabédi László