Jaj lányok ez egy szörnyű év!! Nem elég, hogy tavasszal az apai nagynéném, nyáron Anyukám ment el, a múlt pénteken apósom is eltávozott közülünk, és pont egy héttel előtte a legidősebb anyai nagynéném férje is elhunyt. A jövő hetem borzasztó lesz, mert kedden délelőtt a nagynéném hagyatékija, kora délután az apósom temetése, szerda délelőtt a nagybátyám temetése, délután az Anyu hagyatékija - lenne, de azt már megkértem, hogy legyen máskor, mert már sok lesz így. De nem későbbre tették, hanem most péntek reggelre előrehozták. Szegény húgom már megkért, hogy ne telefonáljak többször, mert mindig valami rosszat kell elmesélnem.
Szegény apósom az utóbbi időben már kórházban volt, végül is nem ért minket váratlanul, 91 éves múlt. Az anyóst tegnap is áthoztuk délelőtt, estig maradt, múlt héten is szombat-vasárnap itt volt, próbáltuk kicsit vidítani, meg a figyelmét elterelni, már amennyire lehetett. Lecsót főztünk be a húgommal tegnap, szegény mama is hasznossá akarta tenni magát, de hát a bal fele már tíz éve alig működik, csak a jobb kezét tudja rendesen használni, hát végül befogtuk paprikát mosni. Szegény elég szótlan most, hangját alig halljuk, régebben azért többet beszélt, bár soha nem volt az a csakazénhangomathallgassátok típus, erre ott van a nővérem, akinek viszont szómenése van, ha tudtok valami fogalmazás-gátló szert, bátran ajánljátok, mert néha már elborul az agyam tőle.
Nemrég szó volt a kinti budiról: szombaton voltunk a másodszülött anyai nagynénémék "szőlőjében" (az idén nem sok szőlő lesz) Sümegtől nem messze, mert levitte nemrég a szél a pince/présház tetejének egy részét, azt segítette a párom kijavítani. Még sosem voltunk ott (pedig Anyu mindig kíváncsi volt rá, nagyon el szeretett volna menni, csak soha nem hívták meg konkrétan, csak úgy hogy majd egyszer gyertek el - most már tudom miért) hát bizony száz évet mentünk vissza az időben. A kisház sem volt valami jó állapotban, de a présház teteje is attól féltünk beszakad a csontésbőr párom alatt, olyan vertfalú vályogház ami most aztán átázott rendesen, féltünk hogy szétdől, mielőtt lejön róla. Na itt volt kinti budi, nekem nem volt baj, de a húgoméknak küldtem az sms-t, hogy inkább menjenek lovagolni, ne is jöjjenek. A nővérem is nagyon elszokott már ettől, dödögött is rendesen mikor hátrakísértem, meg hát nem térköves udvar volt, hanem lekaszált csalán, alatta felázott föld, és a rossz lábával nehéz volt hátramennie. Úgyhogy szombaton kalandos retro-kirándulásunk volt
(bocs én meg most kaptam szómenést
)
485398_525768410793291_2101049609_n.jpg
