Remélem, ezek a lányok tudják, micsoda csodát tanulnak! És micsoda előnyük van, hogy ilyen fiatalon megtanulják - ráadásul, ha jól értem, még fizetniük sem kell érte.... Komolyan mondom, irigykedek egy kicsit.
Jó, sikeres, és örömteli alkotó munkát kívánok, kedves Macleod!
És eszközt, alapanyagot is megkapják, legalábbis a tanulás 5 éve alatt.
No, hát... egészen meghatódtam. Nagy dolog ez, mert egyrészt egy hagyományos mintakincs is megmaradhat, meg a gyerekek is bátrabban nyúlnak hozzá, mert ismerik - és ez a lényeg. A tinédzserek még, lássuk be, nem látják még, mi az értéke, a jelentősége. De szerintem magunk is így voltunk vele, mikor az iskolában kötni, horgolni tanultunk. (Ja, bocsánat, én még ott tanultam.
) Akkor nyűg volt, meg kötelező, aztán később jött rá az ember, hogy mennyire jó az, hogy felnőttként nem kell kuncsorognia tanításért, segítésért. Így van ez most is. Több emberről tudjuk, hogy később,már felnőttként maga is újra csipkézni kezd, vagy volt olyan lakberendezést tanuló hajdani tanítványunk, aki fel tudta használni tervezéseiben, vagy éppen a téli estéken vert csiipkét - mint régen - árulhatta nyáron a nyaralóknak. Szívesen csinálják, amúgy, hiszen van egy ötyeklub jellege is az óráknak, lehet megbeszélni mindenfélét, mint régen ... aztán később meg majd csak újra előveszik. Lassan nekem is rá kell szánnom magam, hogy újra előkapjam, mert nem tudom a páva farkas mintát, az kimaradt. Biztos , hogy meg tudnám, ott akadok el, hogy 50-60 klöplit kéne felcérnázni, és hát az, huhhhhhh
De mivel a faluban azt már lehet, hogy csak az órát tartó kolléganőm tudja, a néni, akitől tanulta, Gizi néni, ő is meghalt, itt az idő, hogy felvegyem a tennivalók listájára.
Köszönöm, nagyon jól esett, hogy valaki figyelt a szavaimra,
