Csevegős -x szemezős - barátok sokszemközt

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

evelyn13

Állandó Tag
Állandó Tag
Amikor olyan 1995 környékén az előző igazgatónk úgy döntött, hogy enged a falu nyomásának, :) , hogy ezt csak iskolai szinten lehet megmenteni és továbbvinni, akkor egy nyáron az egész tantestület tanulta Gizi nénitől az alapfogásokat. De aztán már csak ketten maradtunk. A kolléganőm, aki konkrétan tanította 24-25 évig, és én, aki tudok, szeretek is, de csak két kezem van és 24 órám. :) Én inkább piárosnak szegődtem, meg szervezőnek, meg logisztikának. Azt meg más nem csinálja. Ergo: ketten tudunk csak már csipkézni is. Sajnos az oktatáspolitika változásai ezt a területet is, hát úgy mondom, alapjaiban rongálják. Amíg korábban lehetett a helyi hagyományra hivatkozva osztott órákat tartani, fiúknak, lányoknak, addig ma már nem lehet, tehát marad a szakköri forma, az meg kevés. A semminél több, de kevés. És már azt sem taníthatja a kolléganőm, a régiek közül kellett egy másik pedagógust "elővenni", hogy mehessen tovább. aki elfelejtette ugyan, de elég ügyes, és újra tanulja maga is. Az indok meg igen egyszerű volt, de a mai kort hűen tükrözi. Mert neki van egyedül technika szakja, és csak szakos taníthatja technika órai keretben. Ami lássuk be, néphagyományról van szó, teljes ök...r....ség. Ezen az alapon egy 80 éves anyóka, aki életében focipályányi csipkét vert már, sem taníthatná meg a gyerekeket, mert technika szakja neki sincs. Az iskolában kevésbé járatosoknak mondom: mindenféle előre elgondolás és optimalizálás nélkül más terület is van ilyen egy iskolában. Majdnem 30 éve tesit, a másik éneket, stb. tanító kollégám nem taníthat már 7-8.-ban tantárgyat, mert anno tanítónak végzett, és speckollégiumos volt. Ami lehet igaz egy tegnapi diplomásra, de aki évtizedek óta tanítja, annak miért is nem lehet: nem képesítés, nem diploma nélkül, olyan már nincs. Van ugyanígy könyvtáros kollégám is. Tanítóként végzett, vörös diplomával, képezte magát, ezerféle papírja volt könyvtár témakörben, városi könyvtárban dolgozott, a gyerekekkönyvtárat évek óta igazgatta, majd x összevont iskola tízezres könyvtárát kezelte .... de nem volt erről egyetemi papírja, tehát, ha az állást akarja, el kell mennie egy másfél éves pótképzésre ... Sajnálom, de nekem ez röhejes. Nos, így történt ez nálunk a csipkeveréssel. Nagyjából tehát 3,5 ember maradt. Ebből egy az ignéni, aki óvja és istápolja a dolgot, családi hagyomány okán is, a kolléganőm, aki szereti, nagyon tudja, tanította, én, aki tudom, és istápolom, és 0,5, aki most újra tanulja maga is, és tanítja a gyerekeknek. Ebből a szempontból ez NEM egy sikertörténet, de nem rajtunk múlik.
Tetszik,hogy nem adtátok fel és csináljátok.Erre a képzésre meg nekem is meg van a saját véleményem. Nem jártam egyetemre,de a TS-en elvégeztem egy kétéves továbbképzést,mert akkor abban az időben is voltak érdekes dolgok. Valamint én kertészeti iskolát végeztem és ott tanították a virágkötést de a végzettséget csak mint "dísznövénytermesztő és parképítőnek" írták ezért külön még egy nyaram azzal ment el,hogy szintén egy speciális kollégium keretén belül Kecskeméten elvégezzem az úgy mond virágkötészeti szakmát. Fölöslegesen,mert mire meglett a papír akkor már minden halandó akinek volt pénze vehetett virágüzletet vagy bérelhetett. Sajnos addigra kifutottam a spórolt pénzemből így lemaradtam erről a lehetőségről. Csak úgy dolgozni virágüzletben,hogy olyan irányítson akinek a szakmához halvány fogalma sincs csak a pénzt látja meg benne nos oda nem mennék. Dolgoztam tanuló koromban temető mellett, akkor még nem volt kész koszorú alap nekünk kellett azokat is csinálni. A kezem folyton olyan volt mint ha macskákkal játszanék.
Harcias macskákkal.Rengeteg tobozalapot és fenyő alapot készítettünk. Ebből állt a gyakorlat. Ma már kész toboz alapokat és fenyő alapokat lehet kapni. Nos jól elkalandoztam a lényegtől. Nem a papír szabja meg ,hogy értesz-e valamihez hanem a rátermettség meg azért kell hozzá tanulni,de ha valaki főiskolát végzett akkor ne akarják egyetemre küldeni,mert a gyakorlati évek jelentenek annyit mint az a különbség ami van a főiskola és egyetem között.
Szívatni mindenkit lehet.
 

shaara

Állandó Tag
Állandó Tag
Magamat idézem a FB-ról :)

"Az elmúlt napokban, ahogy igazgató néni a tanévnyitón is beszélt róla, újabb megtiszteltetés érte iskolánkat, és ezzel együtt Balatonendrédet is.

A kitüntető figyelem persze nem jött magától, sok munka és sokévnyi (lassan 20 is van az) törekvés eredménye ez, legyünk mindannyian büszkék rá: hiszen csipkét sokfelé vernek a világban, de balatonendrédi csipkeverésből csak egyetlen egy van, és iskola is csak ez az egyetlen, ahol annak megőrzésével, továbbtanításával kerek e világon foglalkoznak.

Ennek a közös munkának eredménye az, hogy a 20 évvel ezelőtt elfelejtődni-kihalni látszó helybéli hagyomány új életre kapott, és a ti kezeitek között megint jövője lett, elnyerte a Somogy Kincse címet, többen kutatták már mintakincsét, és tanítása az iskola példaértékű Jó gyakorlatai között is megjelenhetett az idők során. Persze tudjuk: nem mindenki űzi egyformán, és egyforma lelkesedéssel sem: de a lehetőség sok kislány kezében újra ott lehet, hogy ő is kivegye részét a balatonendrédi vert csipke megőrzésében, és büszke legyen saját falujára is - benne talán nagymamája, dédije, anyukája, nagynénje, testvére ... munkájára, életére, csipkeszeretetére - , és a falu népművészeti értékére.

És hát mi is ez a megtiszteltetés? A napokban e-mailt kapott iskolánk..... A levélben - többek között - ez állt:

Örömmel értesítem, hogy Balog Zoltán Emberi Erőforrások Minisztere a tegnapi nap folyamán jóváhagyta az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottságának határozati javaslatát, melynek értelmében A balatonendrédi vert csipke hagyományának megőrzése az iskolai oktatásban felkerült A jó megőrzési gyakorlatok nemzeti jegyzékére.......gratulálok a sikeres felterjesztéshez! Üdvözlettel: ..... elnök Szellemi Kulturális Örökség Szakbizottság UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság

Örömmel tudatjuk mindenkivel, hogy az ünnepélyes keretek közötti átadóra szeptember 19-én kerül sor, erről a későbbiekben tudósítunk.

Gratulálunk, és köszönjük mindenkinek, aki az elmúlt évtizedekben (akár tevékeny csipkeveréssel, akár lelkesedéssel, akár a hírnév terjesztésével ) kivette részét ebből a munkából is." :)

Én is tudok - és ügyesen, szépen! :) -csipkézni, de az xxxxxxx elcsábított: viszon annak fizikai megtartása. gyakorlatilag élőben tartása ebben a két évtizedben kolléganőm munkája, aki sok kislányt tanított meg rá újra iskolai keretek között - nálunk ez kötelező tantárgy. (Még :( ) Én a PR menedzser vagyok, a lehetőségre az igazgatónk figyelt fel, akinek családjában is nevezetes falubéli csipkéző nénik voltak, de a dumaláda - váratlan fordulat :) -, a pályázatíró és irodalmi Nobel-díj várományos, hát, az én vagyok. :) Ez nem a hungarikumok rangját jelenti, sajnos nagyon kicsivel maradtunk le róla, de az annál nyomósabb érv: ahhoz, hogy azzá lehessen, a hagyomány megtartásában időbeli ívet nem tudtunk ""felmutatni"", hiszen a hajdani nénik közül már talán csak 2 él még (mármint, akik a század eleji csipketeleppel, annak későbbi vezetőivel valamilyen kapcsolatban voltak), de ők is elég rossz egészségi állapotban. De az a folyamat, dokumentáció és eredmény, ahogy ezt az iskolában csináljuk, az lehetett a hungarikum egyik előszobája, egyféle jó gyakorlat. Holnap lesz az átadó valahol a Várban. Azért ez szép dolog, talán mondhatjuk. :) A végén még újra előveszem a klöpliket! :)

Büszke vagyok rád, kebelbarátném!!! A sok fölösleges tananyag mellett valami maradandót és különlegeset is tudtok átadni. Ugye szabad kicsit irigykedni is. :)
Jó, hogy ide feltetted, mert az FB-t kezdem megutálni, egyre ritkábban járok arra. :)
 

macleod

Állandó Tag
Állandó Tag
Aztán .... kanállal szaggatott krumplis pogácsát ettetek-e már valaha?! :rohog::rohog::rohog: Az első adagot még némi lisztpótlással képes voltam kinyújtani, és igen gyors mozdulatokkal még szaggatni is. :) De aztán állás közben.... huhhhh. Annyira meglágyult, hogy teljes képtelenség volt bármit is csinálni. Két kanállal, ahogy a grízgaluskát formázom, a tepsibe kupacoltam - csak nem dobom el! -, lisztes kanállal meglapogattam, úgy kentem ... valami isteni lett, így is, édesanyám xszer mondta el, hogy soha jobb ötletem ne legyen :), de a kinézete?!? Hát, az minősíthetetlen volt. :) Az utolsó adagot meg beletettem, szétlapogattam mint egy darab pizzatészta töltötte ki a teret. Jó az késsel vágva is! :) :) :) NEM vagyok rá büszke, de jól szórakoztam.
 

emama63

Állandó Tag
Állandó Tag
Mint a reklámban: ronda, de finom!!
Nálunk sosem a külső számít, csak az, hogy milyen finom! A páromnak eddig az "elcseszett töltött káposztám" ízlett a legjobban: a káposztalevél nem puhult meg eléggé, nem tudtam belőle olyan helyes kis töltikéket csinálni, mint ahogy kellett volna, időm is kevés volt, végül csak úgy markolásztam a káposztalevéllel a darált húsba, és így került bele a fazékba:D:D. Azóta mindig ezt a "fajta" töltött káposztát kéri tőlem karácsonykor:) (és nem csak viccből, hanem nagyon is komolyan):dr_31:
 

shaara

Állandó Tag
Állandó Tag
Én a főzésben, sütésben épp azt szeretem, hogy nincs megkötve a kezem. A krumplis pogácsából bármikor lehet 'pizza alap, kicsit másként'.
Mindig elcsodálkozom, és nem fér a fejembe, hogy egyesek betűről-betűre főznek. És ha egy aprócska hozzávaló hiányzik, akkor elveszett a főzési tudomány, és oda a család ebédje. A recept számomra ötletadó, de semmi több. Azt hiszem egy kezemen meg tudom számolni hányszor tartottam be pontosan a leírtakat. :) De még élünk:) Mint a hímzésnél, ott is meg van jelölve minden eddigi művem. :)
Legjobban akkor szórakozom, mikor felhívnak, hogy ekkor és ekkor főztem vagy sütöttem valamit, és mondjam már meg a receptet. Na puff neki. Akkor éppen vajon mit hagytam ki belőle, vagy mivel kísérleteztem épp? Honnan tudjam én azt hetek múlva? (Ilyenkor mondok egy saccperkábé receptet, amit szegény igyekszik szó szerint betartani.:D De, pszt, el ne áruljátok nekik:D)
 

emama63

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez nagyon ismerős! Anyukám szokta mesélni, hogy mikor férjhezment, az anyós tanította főzni (már szinte gyerekkorától dolgoznia kellett, nem maradt ideje főzni tanulni), és a mama mindig azt mondta neki, hogy tegyen bele ezt meg azt, jó de mennyit, válasz: olyan gondolom-formán:rohog::rohog:.
Saccperkábé recept, olyan gondolomformán fűszerezve:rohog::rohog::rohog:
 

Csillucs86

Állandó Tag
Állandó Tag
Én a főzésben, sütésben épp azt szeretem, hogy nincs megkötve a kezem. A krumplis pogácsából bármikor lehet 'pizza alap, kicsit másként'.
Mindig elcsodálkozom, és nem fér a fejembe, hogy egyesek betűről-betűre főznek. És ha egy aprócska hozzávaló hiányzik, akkor elveszett a főzési tudomány, és oda a család ebédje. A recept számomra ötletadó, de semmi több. Azt hiszem egy kezemen meg tudom számolni hányszor tartottam be pontosan a leírtakat. :) De még élünk:) Mint a hímzésnél, ott is meg van jelölve minden eddigi művem. :)
Legjobban akkor szórakozom, mikor felhívnak, hogy ekkor és ekkor főztem vagy sütöttem valamit, és mondjam már meg a receptet. Na puff neki. Akkor éppen vajon mit hagytam ki belőle, vagy mivel kísérleteztem épp? Honnan tudjam én azt hetek múlva? (Ilyenkor mondok egy saccperkábé receptet, amit szegény igyekszik szó szerint betartani.:D De, pszt, el ne áruljátok nekik:D)


Jelentem a grammra betartók táborát erősítem és mint jó szűz, szabálytól el nem térek, de jó előre készülök, szóval olyan nincs, hogy valami nincs... :D :D
 

Nora-bora

Állandó Tag
Állandó Tag
Aztán .... kanállal szaggatott krumplis pogácsát ettetek-e már valaha?! :rohog::rohog::rohog: Az első adagot még némi lisztpótlással képes voltam kinyújtani, és igen gyors mozdulatokkal még szaggatni is. :) De aztán állás közben.... huhhhh. Annyira meglágyult, hogy teljes képtelenség volt bármit is csinálni. Két kanállal, ahogy a grízgaluskát formázom, a tepsibe kupacoltam - csak nem dobom el! -, lisztes kanállal meglapogattam, úgy kentem ... valami isteni lett, így is, édesanyám xszer mondta el, hogy soha jobb ötletem ne legyen :), de a kinézete?!? Hát, az minősíthetetlen volt. :) Az utolsó adagot meg beletettem, szétlapogattam mint egy darab pizzatészta töltötte ki a teret. Jó az késsel vágva is! :) :) :) NEM vagyok rá büszke, de jól szórakoztam.
Nagymamám sütött régen a kemencében dubbancsot...így hívták, ilyen krumplis tésztaféle, ráadásul leveles is volt, szinte úgy lehetett hajtogatni, mint egy könyvet. Tepsiben sült és kockára vágtuk...na azt az ízt azóta sem éreztem a számban, lehet a te pogácsád hasonló volt...jujj de éhes lettem....holnap én is sütök egy pogácsát :) Ja, ha valaki ismerné ezt a dubbancsot és tudná a receptjét...(nem saccperkb. ) nagyon megköszönném!
 
Utoljára módosítva:

macleod

Állandó Tag
Állandó Tag
Én egyedül a sütiknél tartom be nagyjából a recepteket, plusz-mínusz pár deka, :), mert emlékeim szerint annak megvan a kémiája, ki mit csinál mivel és mennyi kell neki ahhoz abból a valamiből :) . De csak a tésztáig. Onnét meg: amit találok, és elképzelem, hogy mivel kéne elegyíteni. Minden másban a költő és az író a példaképem, és az irodalomból merítek: Petőfi Sándor - Minek nevezzelek, illetve Zilahy Lajos: Valamit visz a víz :) - ez az ars poeticám, :) :) :) Akinek nem tetszik: egyen vajas kenyeret lila hagymával. :) Az mindig bejön, Bilagit is mindig van itthon. :) Áldott emlékű nagyanyám is olyan volt, amit mondtok ti is. Olyan savanyúságokat tudott, hogy a gondolattól sírok, mert egy jó savanyú uborkáért bármit bevallok, :) Akkor még ettem állatokat, és a nagymamai nyaraláshoz a maradék savanyúság megdézsmálása kacsazsíros kenyérrel szorosan hozzátartozott a nyár fílingjéhez. :) De hiába kérdeztem tőle. Bármi mással is számtalanszor előfordult, nem csak azzal: Hát, kislányom ... szerintem teszek bele ... De mennyit,mama?! ... Hát tudod, olyan ... gondolomformán .... grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr. Jó, oké. Aztán mikor 3 hónap múlva találkoztunk, akkor egyszer csak odafordult, hogy te, kislányom, a múltkor elfelejtettem ám mondani, hogy kell bele még ... is, olyan jó két marok. :) Egyébként már értem őt. A barátnőm családot alapítván engem kérdezgetett néha.Hogy én hogyan csinálom .... pl. a palacsintát. (Az ilyeneknél előbb csak nézek magam elé, hogy ez most vicc, vagy komoly kérdés, olyan érzés, mint mikor régen a Fürge Ujjakban láttam a csíkos pulóver mintájának leírását :) ) , és akkor be kellett vallanom, hogy mittudomén. Olyan gondolomformán liszt, tojás, ... :) :) :) Viszont anyukámnál látom, hogy a másik része is kezd igaz lenni a dolognak. A mama utolsó éveiben nem szeretett, és megkockáztatom, némely dolgokat már nem is tudott főzni. Ő,akinek a töltött káposztája illata is alkalmas volt arra, hogy az embernek a szeme könnybe lábadjon. Volt, amire azt mondta, hogy egyszerűen nem emlékszik rá, máskor, hogy neki ehhez már egyáltalán se kedve, se türelme ... egyszerűen nem szeretett főzni, és meg is értem, egy életen át azért..... És most anyukám mond már hasonlókat, még azt is, ahogy a mama is, hogy egyszerűen nem érzi lassan az ízeket.
 

macleod

Állandó Tag
Állandó Tag
ui. Nálunk még, ami anno hozzátartozott a töltött káposzta mellett a családi legendáriumhoz, az a nagymama hájas kráflija volt. Illatos volt, könnyű, 175 levélből legalább, benne a maga főzte lekvár .... Szent volt, aki kapott belőle kis papírdobozkákban (nem tudom, mi volt, én mindig azt hittem, valami cipős doboz, de hát nem volt annyi cipője, :) ), selyempapír között, és otthon csak szigorú fejadag leosztás volt belőle, nem ám csak úgy ergye' rá! :) Anyukámék 7-en voltak testvérek. A káposzta az öccse feladata volt, a kráfli anyámé. Időnként megszállták a mamát. Anyám is mindent lejegyzetelt a közös sütések alkalmával - mert az is csak gondolomforma volt :) - , mennyiségeket, fázisokat, időpontokat, mindent. Csinálta is a mamával, büszkén hozta néha haza, hogy csodáljuk az ő kráfliját. Egészen addig ment is, amíg ott állt a mama. :) Utána még párszor megpróbálta anyukám, de még csak nem is hasonlított, pedig a kotta megvolt. Aztán feladta. :) Jópár éve még csak eszébe sem jutott. "Így múlik el a világ dicsősége! " :) :) :)
 

kissalma5

Állandó Tag
Állandó Tag
Nekem a 2. szülés után elment az ízlelésem és a szaglásom. Mindkettő = volt a majdnem nullával. Úgy főztem, hogy Anyám mellém állt, és beízesítette a levesekt, főzelékeket, én meg lejegyeztem, hogy ahhoz a méretű edényhez , ilyen-olyan kajákhoz ennyi kávéskanál só , bors, paprika. Így főztem mindent, még a fasírtot is. 2-3 év után visszatért az ízlésem, a szaglásom sokkal lassabban, és még ma sem tökéletes. Ha kezd valami leégni, azt nem érzem, csak mikor már szinte ki is dobhatom:D:D:D
Amikor elkezdtem kijárni, apjuk vette át a főzést otthon. Sok fűszerem volt, és használtam is, tudtam, hogy mihez miből mennyit és milyen párosításokkal. Ő ezt látta és fűszerezett. A gyerekek meg állandóan mondták, hogy fáj a hasuk, hasmenésük van. Már arra gyanakodtam, hogy romlott az alapanyag, vagy a kaja, és azért. Hazamentem több hét után, főzni kezdtem és mint mindig a törpök körülöttem. A legkisebb Törp, csak néz, néz, egyszer csak megszólal: Anya, ( de ezt mindig jó nyomatékosan, és gyorsan mondta, mikor valami fontosat akart közölni :) )amit Apa főzött, mindig úgy csipett, vagy olyan keserű volt, hogy szerintem te még olyat soha, de soha nem ettél, de még én sem ezelőtt. Meg kellett tanulja, hogy hogyan kell a fűszereket használni. Sokszor főzök úgy, hogy na, mi van itthon, áés abból mit lehet összedobni. Sokszor csak a fűszerekkel játszadozok és teljesen más étel lesz ugyanazokból az alapokból. Vannak a haygományos kaják, amiknek ragaszkodok a megtanult receptjéhez: pl. pörkölt, gulyás, krumpli paprikás, hagyományos levesek , töltött káposzta, de a többinél, ami épp eszembe jut, és épp milyen lábbal keltem :)
Ha most otthon leszek, akkor tuti lesz meggyes-, túrós- és almás pite, szilvás lepény, és pacal-csülök pörkölt nokedlivel. De már a fiam is nagyon ott van, és rendre utasít, ha valamit nem úgy csinálok, ahogy azt kellllllll :D:D:D:D
 

evelyn13

Állandó Tag
Állandó Tag
Aztán .... kanállal szaggatott krumplis pogácsát ettetek-e már valaha?! :rohog::rohog::rohog: Az első adagot még némi lisztpótlással képes voltam kinyújtani, és igen gyors mozdulatokkal még szaggatni is. :) De aztán állás közben.... huhhhh. Annyira meglágyult, hogy teljes képtelenség volt bármit is csinálni. Két kanállal, ahogy a grízgaluskát formázom, a tepsibe kupacoltam - csak nem dobom el! -, lisztes kanállal meglapogattam, úgy kentem ... valami isteni lett, így is, édesanyám xszer mondta el, hogy soha jobb ötletem ne legyen :), de a kinézete?!? Hát, az minősíthetetlen volt. :) Az utolsó adagot meg beletettem, szétlapogattam mint egy darab pizzatészta töltötte ki a teret. Jó az késsel vágva is! :) :) :) NEM vagyok rá büszke, de jól szórakoztam.
Édesanyám krumplis-tésztája is lágy azért tudják kevesen csinálni. A lényeg azon van ahogy kiszaggatod egyből gurítód a zsiradékban ami a tepsi alján van és szorosan ülteted egymásmellé. Aztán sütésközben húzzák fel egymást. Isteni kisütve még még langyosan! lehet,hogy nem kerek,de nagyon finom!A kereksége eltűnik ahogy egymásmellé passzintom.:D Amint látod ezek sem klónozott pogácsák:D ahány annyiféle.Kit érdekel,ha finom.Ha van pecsenye zsírod amivel nem tudsz mit kezdeni akkor már királyság van. A lényeg ,hogy nagyon olcsó. A baj csak ott kezdődik,hogy abszolút nem kalória mentes:rohog::rohog::rohog::rohog::rohog:
 

Csatolások

  • DSCN3837.JPG
    DSCN3837.JPG
    3.8 MB · Olvasás: 10
  • DSCN3841.JPG
    DSCN3841.JPG
    3.7 MB · Olvasás: 11
  • DSCN3842.JPG
    DSCN3842.JPG
    3.8 MB · Olvasás: 8
Utoljára módosítva:

evelyn13

Állandó Tag
Állandó Tag
Ez nagyon ismerős! Anyukám szokta mesélni, hogy mikor férjhezment, az anyós tanította főzni (már szinte gyerekkorától dolgoznia kellett, nem maradt ideje főzni tanulni), és a mama mindig azt mondta neki, hogy tegyen bele ezt meg azt, jó de mennyit, válasz: olyan gondolom-formán:rohog::rohog:.
Saccperkábé recept, olyan gondolomformán fűszerezve:rohog::rohog::rohog:
Lánykoromban én is ehhez hasonló szituba kerültem anyunál.Ő is fejből főzött. Én aztán közben méricskéltem és leírtam,mert nekem még a tudományom akkor a fasorban nem volt. A mai napig nem értem ,hogy tudott olyan kajákat készíteni amiből nem evett,mert iszonyatosan válogatós volt sőt most is,de úgy megcsinálta,hogy senki nem mondta volna meg ,hogy nem kóstolta.Bezzeg én csak kóstolással tudok főzni,bár már nekem is van már olyan rutinom,hogyha nincs időm akkor kóstolás nélkül csinálom és az is jó,de szeretem leellenőrizni ,hogy mit adok a családom elé.
 

Csillucs86

Állandó Tag
Állandó Tag
Csilla,ha jól emlékszem egyszer volt neked egy olyan hímzővásznad mi torzított. Milyen fajta volt? Most készülök hímzővásznat venni és nem szeretnék beletrafálni...:D

Vászonban a Judit féle Hubert... Amit Andinál vettem, az jó volt, csakhogy évek óta nem kapni nála fehéret. Azt hiszem két féle származási országból fut itthon, és már kibogózni nem tudnám meg megmondani sem melyik a nem oké, de én olyan boltokba járok, akiket ismerek és szoktam kapni mintát, amin be tudok rajzolni egy 10x10es kockát és onnan már látom. Én már úgy vagyok vele gyöszölök annyit egy himzésen, hogy megvegyem hozzá vagy a zweigart aidát vagy a zweigart vásznat, mert nem két perc egy hímzés, akkor meg már legyen normális arányú, ha már ezeknek az ára nem az, mert alsóhangon is 10ezer egy 140széles méteres rész..
 

evelyn13

Állandó Tag
Állandó Tag
ui. Nálunk még, ami anno hozzátartozott a töltött káposzta mellett a családi legendáriumhoz, az a nagymama hájas kráflija volt. Illatos volt, könnyű, 175 levélből legalább, benne a maga főzte lekvár .... Szent volt, aki kapott belőle kis papírdobozkákban (nem tudom, mi volt, én mindig azt hittem, valami cipős doboz, de hát nem volt annyi cipője, :) ), selyempapír között, és otthon csak szigorú fejadag leosztás volt belőle, nem ám csak úgy ergye' rá! :) Anyukámék 7-en voltak testvérek. A káposzta az öccse feladata volt, a kráfli anyámé. Időnként megszállták a mamát. Anyám is mindent lejegyzetelt a közös sütések alkalmával - mert az is csak gondolomforma volt :) - , mennyiségeket, fázisokat, időpontokat, mindent. Csinálta is a mamával, büszkén hozta néha haza, hogy csodáljuk az ő kráfliját. Egészen addig ment is, amíg ott állt a mama. :) Utána még párszor megpróbálta anyukám, de még csak nem is hasonlított, pedig a kotta megvolt. Aztán feladta. :) Jópár éve még csak eszébe sem jutott. "Így múlik el a világ dicsősége! " :) :) :)
Nos én is így jártam a hájas párnácskával.Édesapám nagyija volt lakodalmi szakács Szegeden.Minden a kis ujjában volt.A hájas párnácskája az valami..nos nincs rá szó. :p:p:pHázi barack lekvárral vagy szilvalekvárral olyan többemeletes magas és pille könnyű.Én akkor lehettem olyan 10 -12 éves még nem fogtam fel,hogy nincs örök élet és mikor legközelebb mentünk,hogy majd leírom a receptet ,addigra már eltávozott az élők sorából.:( Sokáig nem ettem olyant ,aztán egy szilveszteren a házból a felső emelten csinált Bora néni olyant mint a nagyim. Mentünk Boldog újévet köszönteni,mert akkor az volt a szokás,hogy az ismerősök éjfél után körbejárták egymást egy üveg pezsgővel és koccintottak az új évre. Nos ott akkor megtörtént a csoda olyant láttam amit már rég nem: emeletes és párnácska és baracklekvárral és könnyű és isteni finom.:DSajnos nem mertem szemtelen lenni így csak egyet vettem el,hogy másnak is jusson,de azt a csodát amit én ott átéltem. Mire fel akartam menni,hogy leírjam nála a receptet addigra kórházba került és Ő is meghalt.:( Azóta sem ettem olyant és próbálkoztam többféle recepttel,de még egyik sem érte el azt a szintet amire azt tudnám mondani,hogy ez az MEGVAN!:(
 

evelyn13

Állandó Tag
Állandó Tag
Aztán .... kanállal szaggatott krumplis pogácsát ettetek-e már valaha?! :rohog::rohog::rohog: Az első adagot még némi lisztpótlással képes voltam kinyújtani, és igen gyors mozdulatokkal még szaggatni is. :) De aztán állás közben.... huhhhh. Annyira meglágyult, hogy teljes képtelenség volt bármit is csinálni. Két kanállal, ahogy a grízgaluskát formázom, a tepsibe kupacoltam - csak nem dobom el! -, lisztes kanállal meglapogattam, úgy kentem ... valami isteni lett, így is, édesanyám xszer mondta el, hogy soha jobb ötletem ne legyen :), de a kinézete?!? Hát, az minősíthetetlen volt. :) Az utolsó adagot meg beletettem, szétlapogattam mint egy darab pizzatészta töltötte ki a teret. Jó az késsel vágva is! :) :) :) NEM vagyok rá büszke, de jól szórakoztam.
Ma debütálok a padlizsánkrémeddel.Egy kicsit teli a gatyám mint minden rendes diáknak aki vizsgára készül. "Kétkiló padlizsánból készítem,nem mertem a hármat bevállalni és ahhoz arányosítottam az anyagokat. A padlizsánt ,már tegnap megsütöttem,mert az idő igényes míg kihűl. Ma csak a többivel kell bajlódnom,meg az üvegmosással,de az gyorsan fog menni mert berakom a mosogatógépbe az még forrázza is gőzzel ha akarom.Tegnap készítettem karfiol levest és olasz lasanget úgy,hogy az ebéd az mára is van. A hétvégi almás-pitét kell még megcsinálnom,ha a padlizsánnal végzek. A múlthéten elszúrtam,de lapítottam mint a gyerekek ha valamit elrontanak. Véletlenül a tésztába belement a fehérje is hát azt kiszedni szerintem reménytelen lett volna :Dhagytam és vártam a fejleményeket.:D Senki nem szolt semmit mind elfogyott, csak utólag mondtam meg,hogy egy kicsit módosított sütit kaptak!:rohog::rohog::rohog:
Én bezzeg éreztem,hogy nem volt olyan omlós mint amilyen szokott lenni.:D
 

macleod

Állandó Tag
Állandó Tag
Édesanyám krumplis-tésztája is lágy azért tudják kevesen csinálni. A lényeg azon van ahogy kiszaggatod egyből gurítód a zsiradékban ami a tepsi alján van és szorosan ülteted egymásmellé. Aztán sütésközben húzzák fel egymást. Isteni kisütve még még langyosan! lehet,hogy nem kerek,de nagyon finom!A kereksége eltűnik ahogy egymásmellé passzintom.:D Amint látod ezek sem klónozott pogácsák:D ahány annyiféle.Kit érdekel,ha finom.Ha van pecsenye zsírod amivel nem tudsz mit kezdeni akkor már királyság van. A lényeg ,hogy nagyon olcsó. A baj csak ott kezdődik,hogy abszolút nem kalória mentes:rohog::rohog::rohog::rohog::rohog:
Ott kezdődik....de folytatódni meg ott folytatódik, hogy a vegák nem esznek pecsenyezsírt, hhahahhahhahahahhahaah,nagy pusszantós-csókos szmájli. De az ilyeneket, ha akarom, megoldom máshogy :)
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére