Folytatsd a verset!

...
Őrizgesd magadat,
lépj kívűl a hámon!
Hogyha ez is kevés,
törj át a karámon!

És ha lóvá serdülsz,
mint apád ígérte,
szárnysuhogva röppensz
táltosként az égbe.

Nagy Bandó András: A lóanya tanításai
^^ˇˇ^^ ^^ˇˇ^^ ^^ˇˇ^^ ^^ˇˇ^^ ^^ˇˇ^^


Nyár volt. A délutáni ég szeméből
egy csillogó könnycsepp esett,
utána reszkető zápor porozta
a viruló vidékeket.
Az állomásról egy akácos erdőn
keresztül kellett hazatartani,
de beteg voltam, nagybeteg, s kesergőn
aléltak el testemnek tagjai.
(...)

...
Apám, az én szakállas zord apám,
a zúgó fák előtt megállt és aztán
széles vállát felém hajlítva így szólt:
"Kapaszkodj csak belém, fiacskám!"
És úgy cipelt a záporon keresztül,
mint gyönge lombjukat a nagy sudár fák.
Azóta húsz év telt el és én most is
érzem erős szivének dobbanását.

Gulyás Pál: Apám
--------------------------------------



Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ
legfantasztikusabb szilvája,
érett..., zamatos..., kívánatosan
édes, és kínálhatod magad
mindenkinek, de ne feledd:
lesznek emberek akik, nem
szeretik a szilvát. Meg kell
értened: hogy te vagy a világ
legfantasztikusabb szilvája, és
valaki, akit kedvelsz, nem szereti
a szilvát, megvan rá a
lehetőséged, hogy banán legyél.
...

...
De tudd, ha azt választod, hogy
banán leszel, csak középszerű
banán leszel. De mindig lehetsz a
legjobb szilva. Vedd észre,
hogyha azt választod, hogy
középszerű banán leszel, lesznek
emberek, akik nem szeretik a
banánt. Töltheted életed további
részét azzal, hogy igyekszel jobb
banán lenni, ami lehetetlen hisz te
szilva vagy, de
megpróbálkozhatsz megint a
legjobb szilva lenni...

Hajnal Anna: Nem szerethet mindenki
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~


Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.

Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög, s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol,
vörös, de karcsú még a nyár.
(...)

...
Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.

Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél -
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.

József Attila: Nyár
----------------------------------------------



Tért hódít a nyugalmat hintő ősz,
összesúgnak a még lombteli fák,
színekbe hajló táj hegyen, völgyön,
s szállnak, búcsúznak már a vadlibák.

Álomba hajlik a rét, az erdő,
avar zizzen szellő fuvallatán,
s egy hulló falevél még zöldellő,
ringatózva libeg egyre alább.
...

...
Hevül a nap, ráveti sugarát,
meg-megcsillan, míg lassan földet ér,
s a végtelen áramlat fonja át,
honnét, mi elmúlt, vissza sose tér.

Odafenn az égbolt hasadásban,
könnyű zápor mossa, leple avar,
majd feldereng a nap ragyogásban,
s a térben körbejár még aranya.

Mente közelít a horizonthoz,
hol égi varázs hinti bíborát,
felhőkön fénylik át a távolból,
s elmélyül a színjáték alkonyán.

Baranyai Attila: Hulló falevél
° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° ° °


Állott már a házam oly fentre tetézten,
Hogy a felhőn hídló szivárványt lenéztem.
Láttam már a tengert, hol kékebb a mennynél,
Kép előtt rebegtem: soha szebbet ennél!
Hallottam muzsikát, hogy azt hittem: égből,
Sok könnyem fakadt már a szép gyönyörűségből.
(...)

...
De a mandulafát, amikor magában
Áll az Őrhegy-aljban, halavány ruhában -
De a szellőt, mely a temetőhegyekben
Gyantaport lehelt fel borostyánrügyekben -
De a nótát, amit madármódra, nyersen
Szőlőmetsző lányok búgnak ezer versen -
De a tavaszidőt, ahogy ott kinyílik;
Mindenüvé vittem - elviszem a sírig.

R. Berde Mária: Enyedi emlék / Áprily Lajos szomszédunknak
--------------------------------------------------------------------------------------



Ne hagyj el engem, levegő,
engedj nagyot lélegzenem,
angyalruhák lobogjanak
mellkasomban ezüstösen,
akár a röntgenképeken.
...

...
Egy ezüstnyárfát adj nekem,
arcom a rezgő lombba nyújtva
hadd fújjam rá lélegzetem,
s ő fújja vissza szüntelen
új, szennyezetlen életem,
mig kettőnk arca közt lebeg
a lélegzetnyi végtelen.

Nemes Nagy Ágnes: Lélegzet
************************************

Szeretném látni a mosolyt az arcodon,
Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon:
Szeretném látni a boldog szemeket,
Amelyekből más is erőt meríthet.

Szeretném hallani a boldog nevetést,
Amely mindig őszinte és békés.
Hallani, ahogy a jót dicséri szád,
S nem az elégedetlenség nehezedik rád.

Szeretném érezni, hogy békés a világod,
Hogy hiteddel a rosszat leigázod.
Felülkerekedsz a súlyos bánaton,
Hisz Isten veled van minden utadon.

Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol,
Ha válaszút előtt botladozol.
Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja,
Tudd, ha rálépsz boldogság vár rajta.

(...)

Kuriga írta:

...
Egy ezüstnyárfát adj nekem,
arcom a rezgő lombba nyújtva
hadd fújjam rá lélegzetem,
s ő fújja vissza szüntelen
új, szennyezetlen életem,
mig kettőnk arca közt lebeg
a lélegzetnyi végtelen.

Nemes Nagy Ágnes: Lélegzet
************************************

Szeretném látni a mosolyt az arcodon,
Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon:
Szeretném látni a boldog szemeket,
Amelyekből más is erőt meríthet.

Szeretném hallani a boldog nevetést,
Amely mindig őszinte és békés.
Hallani, ahogy a jót dicséri szád,
S nem az elégedetlenség nehezedik rád.

Szeretném érezni, hogy békés a világod,
Hogy hiteddel a rosszat leigázod.
Felülkerekedsz a súlyos bánaton,
Hisz Isten veled van minden utadon.

Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol,
Ha válaszút előtt botladozol.
Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja,
Tudd, ha rálépsz boldogság vár rajta.

(...)

Kattints a kibontásához...

Szeretném, hogy vágyaid valóra váljanak,
De hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak.
S ehhez legyen az a hely a templomod,
Ahol a válasz már a szívedben visszhangoz.
Szeretném, ha aggódó szíved lecsendesülne,
Ha minden gondod Isten elé lenne letéve.
Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna,
A fénysugár lelkedig hatolhatna.

Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék,
A bánatodban is szívesen osztoznék.
Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek,
Hitem szikrájából lángot gyújtok neked.
Szeretném, akár a könnyeid árán is,
Hogy hinni tudj abban, aki felszabadít.
Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet,
De a követ neked kell a földről felemelned.

Weöres Sándor

MOSOLY AZ ARCODON
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

...

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!

József Attila: Születésnapomra
*******************************

Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké,
Hogy elmúlnak mind a derűs napok,
Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak,
És ősz fejemmel magam maradok.

Zörgő avarban, ködös alkonyattal,
A darvak búcsúzása idején
Ráérek majd jövők titkát keresni,
S borongva sírni emlékek ködén.

(...)

...
De ki töpreng édes tavaszi reggel
Fagyos pusztákon, hulló levelen, -
Mikor csillámos, szőke napsugárral
Végigragyogja útját a jelen...

Kaffka Margit: Fényben
-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-x-


Tarka virágnak
Illata kábít, -
Édes a méz mit
Kelyhe kinál;
Lebben a lepke,
Röppen a méh -
Sok kicsi vándor
Kedvese ajkán
Csókra talál.

Nincs ma halál,
Él ma a földön
Mit csak az Isten
Élni teremtett; -
Harsog a himnusz,
Hangos a táj! -
Semmi se fáj,
Minden örömre,
Tűzlobogásra
Szítja a lelket...
(...)

...
Újra születtünk
Zöld lobogóval
Lepkefogóval
Táncra megint!
Csókot a földnek,
Csókot a fának,
Csókot a rügynek,
Mert a hatalmas
Égi Jövendő
Hírnöke mind!

Hallga, mi szépen
Csendül a nóta,
Csörtet a csermely,
Csattan a csók!
Messze az erdő
Lombjai közt a
Nyár keze int! -
Hirdeti minden,
Hirdetem én is,
Itt a tavasz!

Dsida Jenő: Tavaszi ujjongás
*** °° *** °° *** °° *** °° *** °° ***

A mesék országából jöttem,
Cipőmön a por még arany.
Megcsap valami illatából,
Ha este kibontom hajam.

Ott kék-fehér ruhában jártam,
– Még azt a ruhát viselem –
Oly halkan suhog, mint az álom,
Oly lágyan simul, mint selyem.
(...)

...
És még azóta nem beszéltem.
Még nem szólt hozzám senki más:
Fülemben még ajkad zenéje,
Ajkamon még a vallomás.

Kezem mosatlan, rajta csók még,
Mit egy királyfiú adott:
Holnap fehér ruhám kimossák -
Téged siratlak, meseország,
S azt a kifosztott holnapot.

Berde Mária: Visszatérés
-----*-----*-----*-----*-----*-----


Mióta elmentél,
úgy,
pontosan úgy tartom a kezem,
mintha tarkódat tartanám.
(...)

...
Mindenki azt hiszi bolond vagyok,
én pedig tudom.
Ennyi a különbség.

Boda Magdolna: (ennyi a különbség)
~°°~ ~°°~ ~°°~ ~°°~ ~°°~ ~°°~ ~°°~ ~°°~


Anya kezét fogni jó,
száraz és meleg.
Kerül árok és gödör,
ha vele megyek.

Anya kezét fogni jó,
hogyha kutya jön,
anya kicsit mosolyog,
a kutya köszön.
(...)

...
Anya kezét fogni jó,
hogyha hull a hó.
Egy szavára elkerül
minden hógolyó.

Kék köténye az öböl,
én meg a hajó.
Hajózik a képzelet,
alszik a hajó.

Károlyi Amy: Nagyon kis fiúk dala
****************************************

Napunk fénye szikrázik, úgy csillog aranya!
Remegő két kezével terítőt varr anya.
A ráncos, idős arcán meg-megcsillan a fény.
Hányszor hajolt fölébem, még annak idején.

Hányszor kutatta arcom, hogy nincs-e baj velem?
Hányszor gyógyított, mikor feküdtem betegen?
Hány mesét mondott nékem, vagy énekelt egy dalt?
Értem dobbant a szíve, Ő mindig jót akart!

Főzött, mosott ha kellett, dolgozott eleget,
s próbálta tanítgatni a rosszcsont gyereket.
A széltől is megóvott, figyelte lépteim,
hogy jó irányba menjek a lét ösvényein.

Kincseket adott nékem, amit csak lehetett.
Általa érte lelkem mosoly, fény, szeretet.
Ölelő két karjában mennyei volt a lét,
ma is magamon érzem óvó tekintetét.

(...)

...
Hogy tudnám viszonozni – hisz nem is várja el –
ha mosolyt lát a számon, már megnyugvásra lel,
szívemben ott a hála, de szavam dísztelen,
hogyan adhatnám vissza, amit adott nekem?

Néha egy öleléssel mosolyát elnyerem,
ilyenkor biztos érzi, mit jelent Ő nekem.
A Nap fénye az arcán glóriaként ragyog,
köszönöm jó anyácskám, hogy létezem, hogy vagyok!

Aranyosi Ervin: Anyák napi gondolatok
----------------------------------------------------------------



Van-e szebb, mint a harmatos hajnal,
álmot idézni a felkelő nappal?
Van-e szebb a tűzsugarú délnél,
árnyékra lelni elvakító fénynél?
(...)

...
Van-e szebb a bíbor alkonyatnál,
száz felhőt színező lenyugvó napnál?

Van-e szebb? Talán csak a pirkadat,
mikor megláthatod, újra itt a nap.

Nagy Bandó András: Nap
*-*-* *-*-* *-*-* *-*-* *-*-* *-*


A napra bíztalak:
forró szívében megmártva magad
legyél erõs, tiszta és nem sebezhetõ,
óvd amit szeretsz, és ne feledd
ami jó és emberi, az mindig érthetõ.

A holdat is megkérlelem,
ha sötétbe süllyed a világ,
legyen álomba mesélõ dajka,
égre festett, hajnalig fénylõ virág.
(...)

...
Rábízlak a csillagokra is:
vigyázzák álomképed
ha alszol, szőjenek szivárványt
szíved fölé,
s a reggel kék függönye mögé bújva
lessék, köszöntsék ébredésed

Moretti Gemma: Vigyáznak rád
---------------------------------------------------------



Szállj, csodás Égi látomás...
Szállj, halhatatlan, éji Álmodás.
Szállj, milljom fehér fellegen át,
s vidd Isten elé szívem dallamát.
(...)

Vidd Elé mind a könnyeim,
és vidd tétova, félő perceim.
Vidd daccal felzúgó hangom,
és vidd fel az Áldást,
mit nincs szó elmondanom...

Vidd mosolyom, álmom,
s vidd az ezer, megélt állomást,
s vidd Elé hálatelt szívem
hogy köszönjem mégis a Célt,
s hogy köszönhessem én is
szálló dallamoddal a Messiást...


Tandari Éva
Vidd Elé..






Rosszakaróim, jóbarátok,
Temérdek angyal és svihák,
Szép, szőke, barna, csúnya lányok,
Sakkpartnerek, konyhásmamák,
Tavaszi leves, tészta, mák,
Rongy testem innen elmegyen,
Közös sorunknak vége hát!
Hiány ül majd a lelkemen.

Belőletek hogy mit se látok
Többé, okosok, ostobák,
Portásbácsik, magyartanárok
S ti sok sínylődő kisdiák
(Nektek se légyen mostohább
A sorsotok, mint volt nekem),
Szivembe kardok kínja vág,
S hiány ül majd a lelkemen

Rosszakaróim, jóbarátok,
Temérdek angyal és svihák,
Szép, szőke, barna, csúnya lányok,
Sakkpartnerek, konyhásmamák,
Tavaszi leves, tészta, mák,
Rongy testem innen elmegyen,
Közös sorunknak vége hát!
Hiány ül majd a lelkemen.

Töri-, matek-, rajz-, nyelvtanárok,
Kerámiák, köcsögdudák,
Könyvtárosok és csillagászok,
Vegyétek szívem búcsúját!
Nem vágok hozzá bús pofát,
Ha könnyem csorran, elkenem,
De mit tagadjam, sok pupák,
Hiány ül majd a lelkemen.

Varró Dániel: Az elköszöngetés balladája
***************************************************

Lennék én folyóvíz,
Hegyi folyam árja,
Ki darabos útját
Sziklák között járja...
De csak úgy, ha szeretőm
Kis halacska volna,
Habjaimban úszna föl s le
Vígan lubickolva.

Lennék vad erdő
A folyó két oldalán,
Fergetegekkel
A harcot kiállnám...
De csak úgy, ha szeretőm
Kis madárka volna,
Bennem ütne fészket és ott
Ágamon dalolna.

(...)

...
Lennék váromladék
A hegy legtetején,
Bús pusztulásomat
Venném csak könnyedén...
De csak úgy, ha szeretőm
Ott a repkény volna,
Elnyúló zöld karjaival
Homlokomra folyna.

Lennék kicsiny kunyhó
A rejtett völgybe lenn,
Eső vágta sebbel
Szalmafödelemen...
De csak úgy, ha szeretőm
Bennem a tűz volna,
Tűzhelyemen lassacskán de
Nyájasan lobogna.

Lennék felhődarab,
Összetépett zászló,
A vadontáj fölött
Fáradtan megálló...
De csak úgy, ha szeretőm
Az alkonyat volna,
Bús halovány arcom körül
Pirosan ragyogna.

Petőfi Sándor: Lennék én folyóvíz...
~~*~~ ~~*~~ ~~*~~ ~~*~~ ~~*~~


Langyos eső suhog a lombokon.
A vadgerlék szavaló-kórusa
átbúg a suhogáson. Figyelem:
milyen meleg és milyen monoton.
Öreg vagyok, s csúfolkodnak velem.
Azt búgják: Tavasz, tavasz, szerelem.
(...)