Sokkot kapott a látványtól a buszmegállóban

Sok felnőttel ellentétben, én még jól emlékszem a kisgyermekkoromra. Gyűlöltem, amikor kézen fogva kellett menni valahova bárkivel is. Messze jobban éreztem volna magamat egy relatíve hosszú (mondjuk legalább 2 méter) pórázon.

Sőt még többet mondhatok. Sokadik alkalommal utaztam fel Pestre a nagymamámmal, fogszabályzásra. Mentünk ott a Körút mellett a járdán a cél felé, egyszercsak elérkezünk egy olyan helyre, ahol két parkoló autó közt valami már nem tudom miféle izé volt kiszóródva, amit egy rakás galamb jóizűen csipegetett. Nekem nagyon tetszettek a galambok, mert vidéken ahol éltem, soha nem kerültem olyan közel hozzájuk mint Pesten, ahol a galambok nem félnek úgy az embertől, mert hozzászoktak a sok kétlábúhoz. Lenyűgözött, hogy ennyi rengeteg galamb van tőlem alig fél méterre, s persze hogy meg akartam fogni az egyiket. Nagyanyám épp nem fogta a kezemet... Odaugrottam a galambok közé, de persze egyet se sikerült megfognom belőlük, elrepültek... S mert én a járda felől ugrottam közéjük, érthetően ők az úttest felé repültek! Én meg nosza, azonnal utánuk rohantam, ki a Nagykörútra, a rengeteg autó közé... Nagyanyám azóta is reszketve meséli az esetet, évtizedek távlatából is nemegyszer, bár magam is jól emlékszem rá. Nevetve, bár a sikertelen galambvadászat miatt csalódva mentem vissza hozzá, ő meg falfehér volt...

Most már persze nem tartom olyan viccesnek a dolgot, pláne mert az úton legalább három kocsi is csak centikre került el engem, szóval teljesen nyilvánvaló hogy kizárólag amiatt élek még, mert pokoli mázlim volt. Vélhetőleg jól megizzasztottam az Őrangyalomat akkor...

Szóval, igenis egy póráz jó dolog, jó ötlet. Akármi is kiválthatja egy ilyen kisgyerekben azt, hogy csak arra az egy dologra figyel akkor, beszűkül a figyelme, jön egy hirtelen ötlet amikor semmi mással nem törődik, stb...

Ja és még hozzáteszem, nem is voltam soha hiperaktív, sőt, kifejezetten a csendes, elgondolkodó gyerekek közé tartoztam. Aztán mégis...

Ez olyan, mint az autókban a biztonsági öv. Az nem szégyen? Nem megalázó? Nem korlátozza-e az ember mozgását? És a járóka? Hm? Ott meg KETRECBEN van egy EMBERgyerek! Fúj milyen MEGALÁZÓ!

Igenis, az emberek mozgását korlátozni KELL, olyan mértékben, amit az életkora megkövetel. Punktum.

Amikor eloszor lattam az ugrottbe ,hogy ovodaban ha nem tudtunk viselkedni es normalisan parban kozlekedni,az volt a buntetes,hogy egy spargat kellett fognunk. Volt elrettento erelye,tapasztalatbol mondom.

Most mar ertem,a vasfuggony a felnotteknek keszult hasonlo elgondolasbol.

Lacika69 írta:

Most mar ertem,a vasfuggony a felnotteknek keszult hasonlo elgondolasbol.

Kattints a kibontásához...

Ööö... Én voltam Kőszegen üdülni akkoriban, s elvittek megmutatni azt a hírhedt Vasfüggönyt is, ott mentünk mellette egy darabon, nem messzebb mint 2 méter. De nekem nem úgy tűnt, mintha azt a vasfüggönyt bárki emberre is rászerelték volna... Nem emberek tartották... Szóval ez a hasonlatod igencsak sántít...

Az legutobbi hozza szolasod utolso mondatarol jutott eszembe... Probaltam gyorsan valaszolni nehogy elveszitsd a fonalat (stilszeruen)

Lacika69 írta:

Az legutobbi hozza szolasod utolso mondatarol jutott eszembe... Probaltam gyorsan valaszolni nehogy elveszitsd a fonalat (stilszeruen)

Kattints a kibontásához...

Így se világos. A vasfüggönynek ugyanis semmi köze nem volt az emberek ÉLETKORÁHOZ, mert nem csupán bizonyos életkor alatti személyek mozgását korlátozta, hanem mindenkiét. Holott az általad lereagált mondatomban világosan szerepel ez a kritérium.

Felhívnám továbbá a Becses Nagyérdemű figyelmét arra is, hogy még a cikkben szereplő képen is jól látható hogy feszül a póráz, a mama alig bír lépést tartani a rohanni igyekvő kiskölyökkel - vagyis póráz nélkül azonnal eliramodna a Nagy Büdös Ismeretlenségbe, ahol aztán AKÁRMI IS megtörténhetne vele! Éppoly kicsi mint én voltam a fentebb említett galambos kalandom során. Elrohanna, ki tudja min jár épp az esze, körül se nézne a zebránál, netán épp nem is a zebránál menne át az úton, vagy AKÁRMI. Extrém esetben akár nem is ott fordulna be a sarkon ahol kell, és jól eltévedne.

Szemmel látható a képen. Pont úgy feszül a póráz, mint egy rohanni igyekvő kiskutyusnál. Ha meg annyi esze van mint egy kutyának, mert éppoly felelőtlenül viselkedik, akkor épp olyan fegyelmezőeszköz kell hozzá. Sajnos. Ez van. És nem vizet prédikálok bort iszom: elismertem fentebb, magam is épp ilyen hülye kis mitugrász voltam ebben az életkorban!

Semmi baj, majd kinövi. Nem lesz nyomorék a póráztól. Ha azonban nem rakják rá, lehet hogy megnyomorodik...

Csak annyit mondhatok:szörnyű!

Végigolvastam az érveket a póráz mellett. Nem győztetek meg.
Az a gyerek, akinek a válláról leveszik a közlekedj felelősen terhét, mikor és hogyan tanul meg közlekedni? Az anyának kényelmesebb pórázra venni a gyerekét és kismajom módjára korlátozni a mozgását.
Persze ehhez azt is bevallom, hogy a pórázt kutya esetében is csak demonstrációnak vittem. Ha olyan helyzet adódott, a kutyát behívtam és a lábam mellé állítottam, vagy ültettem. Soha, senkit nem ijesztettünk meg ezzel a módszerrel, Viszont nekem fárasztó volt, mert folyamatosan figyelnem kellett az utcát és a kutyát, és két lépéssel előre kellett gondolkodni.

Hát én nem merném a gyerekemet porázon kivinni az utcára mert meglincselnének.
-
A nyakörvröl jut eszembe, hogy a teheneket manapság "Hightech Cowboyok" örzik, GPS-el és elektro-sokkal felszerelt nyakörvvel. A pásztorokat "legeltetö-managernek" nevezik, akik Joysick-kel, vagy Smartphon-Apps segitségével, videojátékok modjára terelik a barmokat a legelön vagy éppen az országut másik oldára.
-

-
Vissza a gyerekörzéshez. Gondolom a sok különbözö vélemény onnan van, hogy nyugaton a szülö felelös a gyerek által okozott károk miatt és ez az USA-ban csillagászati összegekre rughat.
-
Az ilyen táblák nem a szülöi szeretetre intenek hanem a sulyos jogi következményekre.
-

Melitta írta:

Debreceni olvasónk a Füredi út és Egyetem sugárút sarkán dermedt le az eszközhasználaton...


Ugyanis én, naiv vén pasi, akinek a fejében egy 40 éves operációs rendszer botladozik, azzal voltam, hogy csak állatokat, [...] szoktunk pórázon sétáltatni. De semmi esetre sem embert...



Csatolás megtekintése 1368819

Kattints a kibontásához...

Sziasztok, nem gondoltam volna, hogy ilyen témában lesz az első hozzászólásom itt.
Az idézett részletben benne is van a válasz: pasi, aki neme miatt Magyarországon valószínűleg jóval kevesebb időt tölt a gyerekkel, "vén", akinek a gondolkodása már nem rugalmas, rosszul alkalmazkodik, "operációs rendszer" szó, mint agy - lehet, hogy túl sok időt tölt a valóságtól elrugaszkodva...
Szerintem egyébként remek dolog a póráz, és jó lenne, ha Magyarországon is lehetne használni anélkül, hogy a többi ember rögvest állatokkal hasonlítaná össze a gyerekeket, akiket így vezetnek. Nagyon biztonságos megoldás lenne, sokkal nagyobb mozgásszabadságot ad a szülőnek is, és a gyereknek is. Kisebb gyerekek esetében nem kellene a gyereket mindenképpen babakocsiba kényszeríteni, és még sorolhatnám az előnyeit.

Sokkal egyszerűbb, mint a gyermeket megtanítani a közlekedésre és foglalkozni vele minden percben. Anyukát is fel tenném kicsit. A gyerek biztonságára valóban fontos ügyelni, de ettől még akár az autó is elütheti, hiszen több méterre is kiengedte anyuci a pórázt. Sajnos én a gyerekemet neveléssel szoktattam a helyes közlekedési és utcai viselkedési normákhoz, úgy nézem hibáztam.

Az iskolában nekünk,szegény falusi,parasztgyerekeknek,azt tanították,hogy amikor gyereket nevelsz,gondolj az öregkorodra.
Egyébként mindenkinek szive,joga eldönteni milyen öregkort akar magának.
A gyerek nem felejt.

Hát persze, hogy fontos megtanítani közlekedni. De addig is, míg megtanulja, jobb az extra biztonság. És olyan is van, hgoy a megszokott, pl falusi környezetében a gyerek biztonsággal mozog már, de a városban járva még nem tud odafigyelni arra, hogy sokkal óvatosabb legyen. És ami az öregkort illeti, én örülnék neki, ha a gyerekeim odafigyelnének a biztonságomra. Aki a pórázból más következtetére jut, az azért gondolja át mégegyszer, vajon neki miért mond mást a kép, mint ami annak a valódi lényege.

....és annak miért mond mást a kép mint amit jelent valójában?
Talán ezt is át kellene gondolni.,ja Jamie Olivernek is kedvenc mondása a 15 perces kajáinál,...gondolják át mégegyszer...

Volt valamikor, hogy a kisbabákat születésük után pólyába tették, ma már elavult nem kell a pólya, sőt az egyenesen fujj de rossz volt.
Változik a világ, változik vele minden. Amikor én voltam gyerek ez a módszer elképzelhetetlen lett volna, de nem is volt ilyen forgalom, ennyi jármű az utakon, elképzelni sem tudtuk azt, milyen lehet ha eltűnik egy egy gyermek az anyja mellől akár vásárlás közben, akár a játszótérről.
Nézzetek meg egy bevásárlóközpontot, zsúfolt, ott egy gyerek pillanatok alatt eltűnik szem elől, és nem azért mert anyuka felelőtlen! Vásárolt, fizetni szeretne, elpakolni amit vett, ahhoz kell mindkét keze. Nem hiszem hogy csak én látok hisztiző akaratos gyereket az üzletekben, anyuka elveszi azt amit a pénztáros már beütött, és a gyerek elkezdi a nyavajgást, add ide, kell, ritkán kérem, stb. . . megkapja mert megszűnik a hiszti, és egy pillanat alatt már kint is van a parkolóban. Sajnos egyre több az ilyen mű sírás, hiszti az üzletekben. Ha rajta van a póráz, anyuka legalább tudja hol a gyerek miközben neki szüksége van a kezeire és nem tud sokadikat növeszteni amivel a kezét is fogni tudná.

Az hogy mi volt régen? Régen a falusi gyerek kapott valamit reggelire és nekiment a nagyvilágnak, erdőbe, rétre, közeli patakhoz folyóhoz fürdeni, a tsz gyümölcsösébe ingyen gyümölcsöt enni. De, az akkor volt. Kíváncsi lennék vajon az akkori gyerekek akik ma apukák, anyukák, esetleg nagyszülők mennyire lennének nyugodtak ha reggeltől estig nem látnák a gyereket, unokát, nem tudnák hol van, mit csinál egész nap.
Régen, a falusi ember csak akkor ment a városba ha dolga volt ott, a gyereket vitte magával és a gyerek tátott szájjal bámulta a csillogó kirakatokat, nyugton volt a szülő mellett, mert lefoglalta a látvány!
Ma, naponta mennek a városba, viszik a gyereket magukkal, igenám de a gyereket semmi nem köti le, nincs már varázsa a városnak, viszont van forgalom ahol bármikor megtörténhet a baj. Minden szülő ismeri a gyerekét, tudja mennyire kiszámíthatatlan, vagy kiszámítható a reagálása egyes dolgokra. Engedjük meg a szülőnek hogy eldönthesse hogyan, és milyen eszközzel felügyeli azt a gyereket.
Leszólni mást könnyű, bírálni és szörnyülködni mások tettei felett, de megállni és megkérdezni miért így csinálja az már nem megy.
Igen tudom, nem avatkozom bele, az ő dolga, a háta mögött meg kibeszélem, és elítélem.

vandorcsillag írta:

Az iskolában nekünk,szegény falusi,parasztgyerekeknek,azt tanították,hogy amikor gyereket nevelsz,gondolj az öregkorodra.
Egyébként mindenkinek szive,joga eldönteni milyen öregkort akar magának.
A gyerek nem felejt.

Kattints a kibontásához...

Szia Vándorcsillag.
Én is falun nőttem fel, de anyának lenni városban éltem meg. Én városban jártam vásárolni a gyerekeimmel, oviba vinni, és nem vettem kötőfékre őket mint a lovakat szokás. Be lehet ültetni a bevásárló kocsiba a kicsi gyerket, és a nagyobbak meg már tudnak mellette menni. Mikor már 6 évesek voltak, megtanítottam őket, hogy a közeli kisboltba egyedül menjenek, ha valami apróságra volt szükség. Igaz, hogy 10 m-re követtem őket, pont ugyan úgy ahogy anyu is követett bennünket valamikor, így felügyelet alatt is voltunk, és meg is tanultunk önnállóan közlekedni, vásárolni. A gyerek nem állat, nem kutya, vagy ló, könnyen tanulnak, csak bízni kell bennük, és lehetőséget adni nekik, hogy tanulhassanak. Nagyon büszkék tudnak lenni, ha sikerül nekik. A szülőknek meg az a dolga, hogy tanítsa az utódaikat. Nem egyszerű anyának lenni, de nagyon felemelő feladat, mondhatnám küldetés. De mint mindent, ezt is el lehet szúrni....
Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.

Mi van akkor, ha a gyerek épp kutyusnak képzeli magát?
Mondjuk, még ez is előfordulhat. Ahogy a képet nézem, a gyerek öntudatosan közlekedik, az anyja meg alig tartja a kezében a pórázt. Így nem lehet sem visszafogni, sem megvédeni senkit. És a póráz a nyakába van kötve, nem a hátizsákra.

Beka Holt írta:

Leszólni mást könnyű, bírálni és szörnyülködni mások tettei felett, de megállni és megkérdezni miért így csinálja az már nem megy.
Igen tudom, nem avatkozom bele, az ő dolga, a háta mögött meg kibeszélem, és elítélem.

Kattints a kibontásához...

Beka Holt, ha ismeretlentől látok ilyet, biztosan nem fogom megkérdezni miért csinálja.
Esetleg, ha ismerős teszi. A háta-mögött-kibeszélem-et pedig mindnyájan csináljuk a fórumnak ezen a szegletén a cikkekből kapott információk alapján. Lehet rajta megbtránkozni, de akkor te mit keresel köztünk?