Aki a kutyát szereti...
- Téma inditó Hilda1949
- Kezdés dátuma
Békés,boldog ünnepeket kívánok minden kutyásnak.
Kutyusunk lassan fél éves lesz. Kedves, okos kis jószág, viszont időnként nagyon vadul játszik, felugrál és közben belekap a kezünkbe, alig lehet leállítani (tudom, hogy részéről csak játék, de erősek a fogai, meglátszik napokig a helye. Hogyan lehetne erről leszoktatni? Ha van ötlete valakinek, kérem írja meg.
Pont az én kiskutyám is (kisméretű puli, 3 hónapos) ugyanezt csinálja. Rettentően élesek a fogai, a kezeim csupa sebhelyek. Szerintem - sajnos - meg kell várni, amíg nő egy kicsit, kinő a játékos korszakból. Addig valamivel el kell foglalni, játékokat, rossz papucsot adni neki. Ennél jobb ötletem nincs.
Mellékelek róla egy képet.
Mellékelek róla egy képet.
Csatolások
-
2015.11.22. 065.jpg
Fogváltás után már nem okoz sebeket, csak kék és lila foltokat. Egyébként nem agresszív, csak játszik a kis drágám, de lehetne egy kicsit szelídebben. Próbálom labdával, húzókával elterelni a figyelmét, de ha véletlen nincs nálam, akkor én vagyok a számára a játék.
http://www.janus-facedfilabrasileiro.com/Kolyokkutya_harapas.htm
Ezt találtam a neten, ami úgy vélem segíthet, viszont annyira hosszú, h felesleges bemásolnom.
Nekünk is volt kiskutyánk, sikerült megtanítanom labdàzásra is, pedig akkor még netünk sem volt hosszú évekkel ezelőtt, okosak tudnak lenni, és együttműködőek is, csak rá kell érezni, mi motivàlja igazán, hiszen szerethető, és ő maga is szereti "újdonsült falkáját" csak nem biztos, képes-e egyelőre az ember számàra kedvezően kifejezni szeretetét.
Sok sikert, jó egészséget Mindannyiótoknak!
Szia!
Ezt találtam a neten, ami úgy vélem segíthet, viszont annyira hosszú, h felesleges bemásolnom.
Nekünk is volt kiskutyánk, sikerült megtanítanom labdàzásra is, pedig akkor még netünk sem volt hosszú évekkel ezelőtt, okosak tudnak lenni, és együttműködőek is, csak rá kell érezni, mi motivàlja igazán, hiszen szerethető, és ő maga is szereti "újdonsült falkáját" csak nem biztos, képes-e egyelőre az ember számàra kedvezően kifejezni szeretetét.
Sok sikert, jó egészséget Mindannyiótoknak!
A papucs az jó ötlet! Onnantól kezdve feladatának fogja érezni, hogy minden papucsot szétszedjen.
BÚÉK!
http://canadahun.com/blogbejegyzes/egy-kis-kutya-a-szilveszterről-2-rész.10735/
A papucsomat már szétrágta. Vettem magamnak újat, de nem merem hordani, mert szerintem azt is elkezdené rágni. Úgyhogy szégyenszemre rágott papucsban járkálok - egyenlőre.A papucs az jó ötlet! Onnantól kezdve feladatának fogja érezni, hogy minden papucsot szétszedjen.
BÚÉK! Csatolás megtekintése 1413122
http://canadahun.com/blogbejegyzes/egy-kis-kutya-a-szilveszterről-2-rész.10735/
Tündi bündi most még csak a papucsotokat rágja szét, meg kezeteket harapdálja.
Hagyjátok neki?
Jól teszitek!
De ha felnőtt lesz a pindurka hogy fogjátok rábírni arra, hogy nem harap?
Gondoljatok arra, hogy amit most szabad neki, azt szabad lesz mindig! Mert a kis aranyos nem gondolkodik el miért haraphattam a gazdi kezét kölyökként, és miért nem haraphatom felnőttként.
Szóval, úgy neveljétek a kölyökállatot hogy ha felnőtt lesz belőle könnyen kezelhető kutyus legyen majd.
Hagyjátok neki?
Jól teszitek!
De ha felnőtt lesz a pindurka hogy fogjátok rábírni arra, hogy nem harap?
Gondoljatok arra, hogy amit most szabad neki, azt szabad lesz mindig! Mert a kis aranyos nem gondolkodik el miért haraphattam a gazdi kezét kölyökként, és miért nem haraphatom felnőttként.
Szóval, úgy neveljétek a kölyökállatot hogy ha felnőtt lesz belőle könnyen kezelhető kutyus legyen majd.
Úgy lesz! Mi már járunk kutyaoviba (lassan az iskolás kort is eléri), sokkal fegyelmezettebb, sokat fejlődött, de még most is nagyon szertelen. Egy régi, már kidobott cipőt vitt el még az első napokban, azt sajátjának tekinti. Azóta próbált már papucsot lopni, de első szóra azonnal visszaadja, nem rágja össze. Sok türelem kell a kölyökkutyákhoz. Nagyon okosak, de nem tudnak úgy viselkedni, mint a felnőtt kutyusok.
A harapdálásról úgy tűnik, sikerül leszoktatni. Ha próbálkozik, elég rászólni és azonnal abbahagyja, nincsenek kék foltjaim. Igazából nem tudom, hogy sikerült ezt elérni. Mindig nagyon határozottan rászóltam, volt, hogy picit az orrára is koppintottam. Fegyelmezni kell már most is, ez így van. Azért is jó a kutyaovi, kutyaiskola, mert ott sokat tanulnak a gazdik is a tapasztaltabb kutyásoktól.
A harapdálásról úgy tűnik, sikerül leszoktatni. Ha próbálkozik, elég rászólni és azonnal abbahagyja, nincsenek kék foltjaim. Igazából nem tudom, hogy sikerült ezt elérni. Mindig nagyon határozottan rászóltam, volt, hogy picit az orrára is koppintottam. Fegyelmezni kell már most is, ez így van. Azért is jó a kutyaovi, kutyaiskola, mert ott sokat tanulnak a gazdik is a tapasztaltabb kutyásoktól.
*
Ezt a "receptet" most olvastam.
Kínáig kellene elzarándokolni, ott tutttira elkészítik.
*
Én inkább nem ennék belőle, mindkét állatnak túl nagy a szíve
, megkockáztatom, nagyobb, mint némelyik embernek.Biztos, hogy Te is így gondolod!
G.B.
*
Nem okítani szeretnék, csak nagyon halkan megjegyzem.
Amennyiben papucsot ad bárki a kutyájának, később ne csodálkozzék azon, hogy "önkiszolgálja magát" és mindenféle cipőt méretre, nemre, árára való tekintet nélkül magáénak vall.
Megkóstolja, megrágcsálja, mert azt hiszi, hogy azok mind az övéi. Hiszen ezt - ebből kapott - az imádott Gazdijától is egy papucsot.
*
Amikor a kutyáink kicsik voltak, frottir törölközőre kötöttünk egy csomót
. A kiskutttty azt rágta, de rendületlenül. - G.B.
*
Georgina Bojana: IGAZ a történet...
*
Kedves Efike!
Ez nem blöff, nem kitalálás, ez igaz
. A történet már régi, még a 90-es években, Kispesten volt egy büfé. A bűntény után bezárták a tulajdonost is, sőt a büfét is. Édesanyám és a körülötte lakó szomszédai szerint ott: FANTASZTIKUSAN finom sütnivaló- és füstölt kolbászt is árultak.
Mindig tolongtak a büfé előtt és ették a "finom sült kolbászt" mustárral, tormával, savanyúsággal - ki hogyan is szerette.
No, ezt látva Édesanyám vásárolt is a "különlegesen ízes, FŰSZERES "finom" kolbászból. Annyira ízlett nekik mármint (ÉDES)mostoha apámnak is, hogy édesanyám inga-járatban volt a büfé (vásárlás) és a konyhája között (kolbász sütés- és lakmározás okán). Sőt! A szomszédoknak is hatalmas szatyrokkal cuccolt a "különleges finomságból". Többször voltam náluk látogatóban, mindig kínálta, s én nem tudom mi okból, de valahogy ellent álltam a "menünek". Szívesen és boldogan fogyasztottam viszont a Hartai kolbászt, mert az is volt nála, rendszeresen. Igaz, a Hartait - már kissé (akkoriban) leszólta, - mert ebből a fajtából, nem lehetett sütnivalót vásárolni, csak füstöltet.
Egy idő után édesanyám belesikított
a telefonomba. Sírva mondta el, hogy mit ettek ők és mindazok, akiknek ily módon "szállított". A környékbeli otthon ülő idős asszonyok. KUTYAKOLBÁSZ volt a jól befűszerezett, ízes "csemege" . Vigasztaltam őt, már nem emlékezem, hogyan, de tény, hogy egy mukkot sem 
szóltam arról, hogy miért is működhetett bennem az a bizonyos fék?! Máig sem tudom. Szegény édesanyám hetekig betege
volt eme kalandjának.Ezek után megmaradt csakis és kizárólag az ízes Hartai kolbász mellett, amiből lehet kapni csípőset és nem csípőset. Az viszont bevizsgált, ellenőrzött és disznóhúsból készült. Csak ajánlani tudom!
*
Az előítéletek működnek. Kína egyes vidékein még mindig dívik a kutya húsból készült különféle csemegék. Vallom, képtelen volnék belőle lakmározni.
Ami viszont érdekes, hogy gyerekkoromban pocsék volt a vérképem. Ezért drága nagyanyám lóhúsból készült TÉLISZALÁMIT vásárolt, no meg füstölt lókolbászt. Ha azt mondom, úgy ettem, hogy két arcra, más szóval nem akarnám önmagam illetni, akkor nem írtam le füllentést. Nagyanyám nem "homályosított" fel arról, miféle kolbászt, téliszalámit eszem. De amikor egy szomszédasszony "jóindulatúan" elkárogta magát, hogy mit is eszem, attól a perctől eltoltam magam elől a tányért. Már gyerekként megtagadtam azt, hogy lóhúst egyek. Szeretem az állatokat, a lovat különösen becsülöm. Okos, intelligens, s olyan a tekintete, aki egyszer, csak egyszer belenézett egy lónak a szemébe, tudja, hogy nem mindennapi élőlénnyel állt szembe.
Maradok a disznóhúsból készült kolbásznál, igaz viszont az, hogy a disznóvágástól távol tartom magam. A hentesnél darabokban, vagy száraz árunak feldolgozva vásárolom.
Hiába no' az eszementségemnek ilyen esetben - nincs határa.
G.B.
Az itt békésen "hortyogó" aprócska kutyusok igaz, hogy hasonlóak a malackákhoz, de mégis, mi biztosan nem tudnánk őket elképzelni sem, egyetlen menünkben sem.
*
Megköszönöm!
Az ajánlott linken lévő cikk rendkívül érdekes írás volt
. Ebből volt, amit tudtam, volt amiről hallottam, de sok-sok új ismeretet kaptam
.G.B.
Ez a kutya egész életén keresztül láncra volt kötve. Nézd meg a reakcióját, amikor megsimogatják!
Aham, akkor ide találtam. Köszönöm annak, akinek köszönet jár érte!
Hasonló témák
